Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
Jövőműhely: A közösségtervezés aktivizáló módszere
Folyóirat:
Parola
Év:
1994
Szám:
5
Oldalszám:
16-17
Tárgyszavak:
közösségtervezés, módszertan, közösségi tervezési folyamat, közösségfejlesztés


A közösségtervezés aktivizáló módszere
JÖVŐMŰHELY

A közösségi felmérés leggyakrabban már bemutatott módszere a közösségi feltárás mellett egy közösségi tervezési folyamat is. Más, egyszerűbb úton is el lehet azonban jutni a közösség aktivizálásához, pl. a ,Jövőműhely" módszerének alkalmazásával. Ezt a módszert először 1991-ben alkalmaztuk a Tolna-megyei Gyulaj-községben. A továbbiakban a módszer leírása és alkalmazásának összefoglalása következik.
A gyulaji ,Jövőműhely" résztvevőinek köre: a falu társadalmi életét meghatározó személyek, főleg önkormányzati képviselők (10 fő), a település fejlesztését segítő munkacsoport (4 fő), a Közösségfejlesztők Egyesületének tagjai (6 fő) és a módszer egyik kifejlesztője, a holland Wim van Rees és Skandináv-országokbeli elterjesztője, Hans Anderson, valamint az Egyesített Európai Szervezet a Társadalmi Fejlődésért elnevezésű európai közösségfejlesztési szervezet további 9 tagja.

1. Az előkészítés
A CEBSD tagok és minden részvevő kapott előzetesen Gyulajról egy történelmi-társadalmi-gazdasági vázlatot. A munka bevezetéseként délelőtt egy körsétát tettünk a faluba, beszélgettünk emberekkel, bementünk portákra, résztvettünk a vasárnap délelőtti misén, s így valamelyes képet kaptunk a helybéli életről. A közös munka kezdetekor mindenki röviden bemutatkozott, ismertette munkáját és indokolta az adott szituációban való szerepét. A jövőműhelyt vezető Wim van Rees és Hans Anderson ismertették a módszert, a közös munka állomásait.

2. Kritika
A kritikai részben a külföldiek nem vettek részt, csak a helybeliek és a fejlesztők. A feladat az volt, hogy mindenki jegyezze fel 10 perc alatt azokat a kulcsszavakat, amelyek akadályként jelentkeznek a falu életének jobbítása előtt, azokat a gátló tényezőket, megoldatlan problémákat, amelyek megítélésünk szerint hátráltatják a falu társadalmi-gazdasági fejlődését. A résztvevők önálló munkát végeztek, közös megbeszélésre ebben a fázisban nem volt lehetőség. Ezután mindenki felírta az általa fontosnak ítélt kulcsszavakat a szoba falán elhelyezett nagy papírívekre.
Szinte mindegyik íven a következő szavak szerepeltek:
 az infrastruktúra elégtelensége
 cigányság
 elzárt erdő
 középosztály és fiatalok elvándorlása
 munkalehetőség hiánya
 szegénység
 tőkehiány
 közösségek hiánya
 vállalkozások hiánya
 fásultság, beletörődés
A problémák felírása után a szavazás következett. Mindenki 10 ponttal rendelkezett, amit a papírlapokon feltűntetett kulcsszavak között oszthatott szét fontossági sorrendben. A kritikusan fontos kulcsszavak több, a kevésbé problémásak kevesebb pontot kaptak. Még mindig egyénileg dolgozott a társaság és egymást nem lehetett befolyásolni.
A pontszámok összesítése után a legtöbb pontot kapott kulcsszavakból összeállítódott egy lista, mely a résztvevők által legjelentősebbnek ítélt problémákat tartalmazta.

Ezek a következők voltak:
 helyi munkalehetőségek hiánya: 51 p.
 a helyi munkához, vállalkozáshoz szükséges tőke, pénz hiánya: 48 p.
 infastruktúra hiánya: 28 p.
 a falu közúti elzártsága: 18 p.
 helyi vállalkozás hiánya: 17 p.
 cigányság: 11 p.
 természeti erőforrások birtoklásának hiánya: 5 p. (a falut körülölelő vadaspark ugyanis nem a falu tulajdonában van).

3. Fantázia
Ebbe a munkafázisba - önálló csoportot alkotva - a külföldiek is bekapcsolódtak. A helyiek és a fejlesztők arányosan szétosztották magukat és két munkacsoportot hoztak létre. Ebben a szakaszban a bátor, kreatív, szabad gondolkodásra ösztönöztek mindenkit a munkavezetők, olyan fantázia-projektek felvetésére, amelyek a falu lehetőségeinek optimális kihasználásán alapuló jövőt vetíti elénk. Ebben fázisban gátlástalanul kalkulálhattak a természeti erőforrásokkal is (pl. vadaspark, erdő, forrásvíz, gyógyvíz), és a legmerészebb ötleteknek is teret engedhettek. A csoportos munka alapelve volt, hogy a csoportnak minden felmerülő, a legvadabbnak tűnő ötletet is el kellett fogadnia.
Az első csoport például a következőképpen látja Gyulaj jövőjét:
,A gazdaságban beindultak a magánvállalkozások, a kertekben és az erdőben csemetekertet hoztak létre. Egy páran elkezdtek gombát termeszteni és feldolgozni. Újjáépítették a malmot, a termelőszövetkezet és az egyéni termelők a gabonát helyben őrlik, s a környező falvakból is idejárnak. A malomra támaszkodva létrehoztak egy pékséget, mely a falu szükségletét és a szomszéd falvak igényeit is ki tudja elégíteni, sőt, olyan minőségű termékeket sikerül gyártani, hogy az erdő túloldalán lévő városból, Tamásiból is idejárnak vásárolni. Felújították a faluban levő, elhagyott olajütőt és a kistérségi kapcsolatok keretében a szomszéd kistelepüléseken termesztett napraforgót is itt dolgozzák fel, s az olajat palackozzák is. A halastó melletti kápolnát restaurálták és az visszanyerte nagybecsű zarándokhely szerepét. A kápolna melletti forrásvizet a palackozóüzemben palackozzák és Dombóvárott értékesítik.
Az infrastruktúrában is hatalmas változások történtek, megépítették a műutat (5km) Gyulaj és Üregvár között, mely a falut összeköti Siófokkal és Szekszárddal, s többé nem kell kerülni Dombóvár felé. Az erdőt természetvédelmi területté nyilvánították, az erdei utakon csak kerékpárral lehet közlekedni, s a kerékpáros turizmus által érzékelhetően megnőtt a falu iránti vonzalom. A falu idegenforgalma a túristaszálló megépítésével és a családoknál kialakított vendégfogadással is megnövekedett.
Mind a gazdaságban, mind az infrastruktúrában történt változásokhoz nagyban hozzájárult az, hogy sokat invesztáltak az emberi erőforrásokba, fontosnak tartották a továbbképzéseket és átképzéseket.
A cigányok a helyben hagyományos ősi mesterségek vissza- és kitanulásával (vályogvetés, teknővájás) és gyakorlásával keresik a kenyerüket."

4. A megvalósítás
A fantáziaképek csoportos megfogalmazása és ismertetése után újabb csoportokat alakítottak, a feladat először a legnagyobb súllyal felvetődött konkrét problémák listájának összeállítása, majd egyetlen problémakör megvalósíthatási tervének kidolgozása, vagyis projektté alakítása.
A következő projekt-témák határozódtak meg:
 falusi turizmus
 infrastruktúra-fejlesztés
 helyi vállalkozások fejlesztése
 képzés
A projektek kidolgozásánál a következőket kellett számbavennünk:
 időperspektíva
 pénzeszközök
 partnerkapcsolatok
 helyi és regionális résztvétel
 CEBSD kollégák erőforrásai
 a projekt stratégiai terve
Az egyik csoport a ,turizmus"-projekt kidolgozását vállalta. Íme a projektjük!
,Először is fel kell térképezni a települést, tájékozódni kell arról, hogy kik azok a helyi polgárok, akik turizmussal szeretnének foglalkozni. Számba kell venni azt is, hogy a falunak milyen emberi, természeti és fizikai erőforrásai vannak a turizmussal kapcsolatban. A helyi szakembereket is számba kell venni: ki mit gondol a témáról, mit tudna vállalni benne? Fel kell mérni a környékbeli erőforrásokat is és meg kell keresni azokat a pontokat, amelyek a térségben egymást erősítik vagy erősíthetnék.
A természet védelmében a helyi közösségeknek kell megalkotniok egy belső szabályozást, s ugyancsak nekik kell meghatározni, hogy milyen fejlesztéseket tervezhetnek a környezettel, a természeti erőforrásokkal összhangban.
Egy turizmusban jártas, lobbizásra alkalmas, másoknak el nem kötelezett szakember, projekt-igazgató alkalmazása nagyon fontos. A legjobb lenne külföldi szakembert alkalmazni, talán az olasz turizmusban járatosat, mert a turisztikai üzletág kiépítése most Dél-Európában a legjelentősebb s problematikájában a hozzánk talán legközelebb álló. Az olasz turizmus már rengeteg tapasztalattal rendelkezik, de a falusi turizmus még az építkezés időszakában van. Ügyelni kell arra, hogy a falu turizmus-vállalkozásából ne mások húzzanak hasznot, s ne mások, hanem a falu lehetőségei bővüljenek.
Létre lehetne hozni egy helyi építőszövetkezetet, amely a hagyományos parasztházakat korszerűsítené oly módon, hogy tökéletesen megőrizzék eredeti arcukat. Íly módon a helyi munkahelyek teremtése és a fizikai környezet megóvása is biztosítva lenne. Tanácsos lenne létrehozni egy munkahelyteremtő alapítványt 10-15 millió forinttal.
Be kell határolni a projekt idejét, s ez tervezésük szerint öt év.
A projekt a résztvevők folyamatos képzését is magába foglalja, a szövetkezetalakítástól a vendéglátói, gazdaasszonyi, vállalkozói, pénzügyi- és hitelüzletektől a turizmus-termékek kidolgozásáig.
A pénzeszközöket adományok (elszármazottak, helyiek, környékbeliek és mások), valamint hitelek formájában kellene előteremteni. Az összes bel- és külföldi pályázati lehetőséget fel kell kutatni (állami, alapítványi).
A példa bemutatásával érzékeltetni kívántuk, hogy a közösségi tervezés folyamata miként növeli az érintettek kreativitását, s ezzel együtt az elkötelezettségüket is.


Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár