Tartalom

Két nagyobb szakaszban, de több lépésben dolgozták ki programjukat: Egy négyéves időkeretet számítottak a körülmények, a feltételek – anyagi kondíciók, önálló közösségi helyiségek és különösen a csapatépítés – megszervezésére. A terveik – és a valóság – szerint is, ebben a munkaszakaszban azonban nemcsak a munkakereteket, de a helyi közösség kiépülésének demokratikus kereteit is megteremtették, amelyek a későbbi, a második szakasz fő célját, az önszerveződések kibontakozását is szolgálták.

Ami sok egyéb mellett a különösen kiemelkedő jelentősége ennek a programnak, hogy miközben nagyon sok gyakorlati tevékenység indult el és bontakozott ki a kezdeményezések során: maradt kapacitásuk igen komoly elméleti munkák végzésére. Két különböző időszakban szomszédsági kutatást végeztek a terepmunkához kapcsolódóan, tapasztalataikat és következtetéseiket konferenciát szervezve és írásba foglalva folyamatosan továbbadták a szakmai érdeklődőknek és a folyamatba gyakorlati munkára bekapcsolódó főiskolás-egyetemista hallgatóknak is.

Alapvető szociális szerepeket láttak el : utcagyerekeknek, a lakónegyed – esetenként a távolabbi körzet – szegény, hátrányos helyzetű gyerekeinek intenzív tehetséggondozó programot indítottak és vezettek; táborokat szerveztek, ifjúsági klubot működtettek elsősorban cigánygyerekek és fiatalok számára (amíg a környék drogmaffiája – a rendőrség asszisztenciájával – be nem tolakodott ebbe a közösségi térbe). Környezetvédelmi akciókat kezdeményeztek, lakossági fórumokat és helyi lapot működtettek, kulturális rendezvényeket szerveztek, s a társasházi közösség kiépítésében vállaltak kezdeményező szerepet.

Az öntevékeny közösségek segítését megerősítő szakaszban családi klubok, nyugdíjas körök, varrótanoda és a helyi folyamatokat átfogó szomszédsági önkormányzat: a Szomszédsági Tanács kiépülésén dolgoztak. Ez a nagyvárosi munkában rendhagyó értékű eredményes kezdeményezés a helyi lakosságot választópolgári és tulajdonosi szerepében igyekszik megerősíteni, támogatni, s ennek a szerepnek az intézményesülő – tehát tartós, az érdekeket folyamatosan képviselő, a helyi konfliktusokat felvállaló-egyeztető – fórumaként fejleszteni.

Miközben a helyi közösség helyzetbe hozása, mozgósítása, cselekvési folyamatok elindítása, a cselekvőképesség kifejlesztése, a kommunikáció szélesítése, a helyi lakosság bevonása terén nehezen elvitatható sikereket ért el a Napklub, a külső kapcsolatokban is számtalan fontos kezdeményezése volt. Tudatos partnerségépítő programokat indított, keresve az állami és a piaci szektor helyi szereplőit. Saját pénzalap megteremtésére a Magyarországon még ismeretlen helyi közösségi alapítvány megteremtésén fáradozott. Különféle helyzetekben jól használta a konfrontáció és a kooperáció, az együttműködés technikáját küzdelmeiben. Jól példázza az utóbbit, hogy működése során eljutott egy különös felismeréshez: céljait és tapasztalatait szélesebb összefogással erősítheti meg. Kezdeményezte a kerület többi civil szervezetével az összefogás megteremtését, a Józsefvárosi Civil Kerekasztal megalakítását , amelynek meghatározó szereplője maradt.

Nagyon tanulságos ennek a programnak a gazdasági – finanszírozási példája. Miközben a közösségi folyamat egyik lényege a helyben élők saját belső erőforrásainak megkeresése, kibontása volt, szükségessé vált, hogy a program találjon külső forrásokat is a közösségi terek működtetésére, a szakmai munka vezetésére. Különösen azok a feladatok jelentettek erőn felüli helyzeteket, amikor olyan strukturális társadalmi problémákba „lépett bele” a Napklub, mint a szegénység, a drog, a közbiztonság stb. Ezeknek a megoldása már csak állami segítséggel, a helyi önkormányzati és vállalkozói szektor összefogásával tudott volna hatékonyan előbbre jutni. S hogy ennek nem voltak hagyományai, előzményei, így nem volt a folyamat során olyan intézményes környezet, szervezet sem, amely ezeket a helyzeteket a közösség jelzése nyomán átvállalta, kezelte volna. Tehát ezeknek a megszervezésében is kényszerűségből szerepet kellett vállalnia a helyi közösségnek.

Miközben az elemi létfeltételek folyamatos megteremtésén fáradozott a program vezetése, nem tudta kiengedni, átlépni, kikerülni az előbb említett strukturális kihívásokat sem, egyidejűleg belekezdett hát azoknak a megoldásába is. Mivel ezek a problémák tipikusan állami-önkormányzati feladatok, ebből a szférából kellett volna a megoldáshoz szükséges forrásokat felkínálni, ha már ezeknek a kezelésébe belefogott egy nonprofit szervezet. Ilyen feladatátvállaláshoz kapcsolódó szerződéses viszony s ehhez való forrás helyben nem lett. (Talán a kerület polgármestere tett több alkalommal a pozíciójából, s néhányszor a saját zsebéből is olyan támogató gesztusokat, lépéseket, amelyeket a testületének és az önkormányzat hivatalának kellett volna megtennie, ezeknek a feladatoknak az intézményesüléséhez.) Ehelyett a Napklubosok fokozott önkizsákmányolásba kezdtek, hogy önmaguk próbálják meg a hiányzó költségeket folyamatosan előteremteni. Ettől vált ez a remek program heroikussá. (Előfordult, többször is, hogy a program alkalmazottai – akik ezt magánéletükben egyáltalán nem engedhették meg önmaguknak – egy-két hónapra lemondtak a bérük folyamatos folyósításáról; máskor a programvezető a saját pénzéből adott kölcsön kényszerűségből a késve érkező támogatási források helyettesítésére.)

Egy másik különös jelentőségét is megfigyelhetjük ennek a folyamatnak, ahogy kifejlesztette és folyamatosan újraépítette, feltöltötte a saját vezetését . Ez egyszerre volt pedagógiai és közösségfejlesztői szempontból is kiemelkedő, mondhatjuk egyszerűbben, hogy egy minden ízében demokratikus fejlesztési munka zajlott – s zajlik ma is – a Nap utcai szomszédságban.

A közelmúltban tartotta a 10 éves program lezárulása kapcsán a Napklub Alapítvány értékelő találkozóját. Erre az alkalomra is szakmailag nagyon igényes írásos folyamatösszefoglalót készített a csapatmunka anyagaiból Templom Józsefné, az Alapítvány vezetője, amely a szakmai közvélemény számára további tanulságokkal szolgál.