Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
Közösségfejlesztői szerepek és eszközök a radikális mértékű közösségi változásokban – szakmafejlesztési vita a Nyári Egyetemen – 2011. július 29. Kunbábony
Szerző:
Giczey Péter és Kovács Edit
Sorozatcím:
Parola
Folyóirat:
Parola
Év:
2011
Szám:
4
Oldalszám:
9
Tárgyszavak:
Közösségfejlesztés katasztrófahelyzetekben

Giczey Péter és Kovács Edit

Közösségfejlesztői szerepek és eszközök a radikális mértékű közösségi változásokban – szakmafejlesztési vita a Nyári Egyetemen – 2011. július 29. Kunbábony

A VIII. Nyári Egyetem egyik szakmai reflexiókra építő műhelyében arról kezdtek párbeszédet,
szakmafejlesztési vitát, hogy mi dolga lehet a közösségfejlesztőnek, közösségi munkásnak válság idején, az
érezhetően szűkülő társadalmi helyzetekben? A műhelymunkát Kovács Edit a Közösségfejlesztők
Egyesülete és Giczey Péter az Életfa Segítő Szolgálat Egyesület képviseletében vezette fel.
A bevezetőben elhangzott helyzetelemzés egyrészt afelé nyitotta meg a beszélgetést, hogy hogyan lehet
felnézni a részlegességből, és kitágítva személyes és szakmai horizontunkat újraértelmezni szakmánkat és
társadalmi szerepünket az így megnyílt térben? A másik szál a vállalt és a kínálkozó szerepek lehetőségeit,
kihívásait és a hozzájuk kapcsolódó (újra)definiálás szükségességét vetette fel témaként a beszélgetés
résztvevőinek.
Nagy változások zajlanak, melyek igénylik a közösségfejlesztői szerep változását is. A beszélgetésre
készülve a változások mértékének és a hozzájuk kapcsolódó emberi és szakmai kompetenciák
behatárolásához segítséget adott Sík Endrewww.ketezer.hu/menu4/2009_07/sik.html (2009) egyik cikke,
mely a negatív események gyakori köznyelvi megjelenéseinek értelmezésével is foglalkozik.

A baj, a válság és a csapás (katasztrófa)
A baj egy kis zavar, valami, ami megakasztja a rutint, ennek kezelésére, megoldására leggyakrabban a
bajban lévő személy maga is alkalmas, de társa lehet ebben az a kompetens kör, melyet a család, a
közvetlen barátok jelentenek. Ez a személyes problémamegoldás szintje.
Napjaink visszatérő és mindent elöntő, mindenre okot adó magyarázata az, hogy válság van. Kevesen
vannak, akiknek a válságról annak orvosi értelmezése jut elsőként eszébe: a fordulópont. Egy rövid időszak,
amely után a dolgok megváltoznak és meghatározóan új irányt vesznek. A gazdasági válságok
kísérőjelensége a társadalmi viszonyok megváltozása, mely időről időre próbára teszi a közösségek
megújulási képességét. Kísérő jelenségről beszélhetünk, mert míg a gazdasági válságok és ciklusaik a
tőzsdei és a piaci indexek alapján szinte pillanatonként nyomon követhetők, és közgazdasági számításokkal
többé-kevésbé behatárolhatók, addig az időben eltoltan jelentkező társadalmi válság (a visszafordíthatatlan
hatású társadalmi folyamatok fordulópontjaiként) nem határozható meg ennyire egzakt módon, ám minden esetben jelentkezik. Ez egy érzékelhetőségében lassúbb, (ki)hatását tekintve tartósabb folyamat. Ez az a terület, amelyet a legtöbb közösségi beavatkozás megtalál, amelyet elér a közösségi munka hatóköre is és gyakran tekinti szakmai beavatkozása kompetenciaterületének. A beavatkozási megközelítések és munkamódok kiterjedt szakirodalmát évtizedek óta gyűjti a Közösségi Adattár (www.kozossegfejlesztes.hu).
Most olyan válságjelenségekre fókuszálunk, amelyeknek kezelésére – méretük és a változás sebessége miatt – már nem lehet egyénileg felkészülni. Az ilyen jelenségek – csapások – megváltoztatják az utána következő életet, s ez a megfigyelők számára sokszor azonnal egyértelmű, de maguk az érintettek azonban csak idővel képesek felfogni, érzékelni. A katasztrófákról van szó, olyan súlyos helyzetek kialakulásáról, amelyek egy település/térség által egyedül már nem mérsékelhetők, kezelhetők vagy megoldhatók, hanem azonnali és nagy erővel, több szakterületekről egyidejűleg érkező segítő beavatkozást igényelnek – orvosok, ápolók, építészek, katonák, szociális munkások, pszichológusok, jogászok, tanárok, és mások által. Több szakma találta már meg feladatát ezekben a helyzetekben, s alakított ki saját beavatkozására protokollt.

Van e speciális szerepe a közösség-fejlesztőnek katasztrófahelyzetekben?

Annak a szakmai feltételrendszernek az elemeit keressük, melyben eldöntheti szakmánk, hogy az aktív
önkéntes segítő jelenléten túl szükség van-e tudatos közösségfejlesztői beavatkozásra az adott helyzetben
vagy sem. Vajon a jelenlegi szakmai beavatkozási rendszerben van-e kitöltésre váró űr, amely a természeti
csapások és katasztrófahelyzetek esetén az emberek szervezését, közösségi gondolkodásának erősítését,
a saját érdekeiben való tárgyalás és/vagy fellépés képességét segítené kiteljesíteni?

Néhány példa a közös gondolkodás segítésére:
A Győri Egyetem lektorálás alatt lévő kiadványábanBudai István, Nárai Márta (szerk.): Közösségi munka –
társadalmi bevonás – intervenció. Szöveggyűjtemény. Győr, 2011. Széchenyi István Egyetem. olvasható az
a tanulmányPyles, Loretta: Katasztrófa utáni közösségszervezés. In: Budai István – Nárai Márta (szerk.)
Közösségi munka – társadalmi bevonás – intervenció. Szöveggyűjtemény. Győr, 2011, Széchenyi István
Egyetem., mely a Katrina hurrikánnak (2005) áldozatul esett New Orleansban alkalmazott megoldásokat
elemzi. A dolgozat a közösségközpontú intervenciókat az alábbi főbb területekre osztja: (1) a katasztrófa
helyzetben nyújtott szolgáltatások koordinációja; (2) a nem hivatalos szervezetek bevonása a segélyezési és
újjáépítési folyamatokba; (3) a közösségi felmérés szerepe a katasztrófák helyreállítása során; valamint a (4)
közösségalapú részvétel a katasztrófák kezelésében. A munkálatokban résztvevő szakembereknek
egybehangzóan az volt a tapasztalata, hogy az állampolgárok bele akartak szólni az újjáépítésbe, a segélyek
elosztásába és aktívan részt akartak venni e folyamatokban. A traumák feldolgozása után a
közösségszervezéshez, közösségi tervezéshez értő szakembereknek fontos szerep jutott. A nehéz fizikai
körülmények ellenére is megjelent az emberekben az állampolgári aktivitás igénye. Példa erre, hogy sorra
alakultak közösségi szervezetek, melyek a helyiek érdekeit képviselték. S amikor a történtekre tekintettel el akarták halasztani a 2006-os helyhatósági választásokat, a helyi állampolgárok kiálltak a választás megrendezése mellett. Legyenek legitim vezetőink! – döntöttek, s annak ellenére, hogy ekkor még csak a lakosság fele költözött vissza az evakuáltak közül, ugyanolyan számban jelentek meg választók, mint amikor a teljes lakosság helyben lakott.
Az ajkai kistérségben (Kolontár, Devecser, Somlóvásárhely) bekövetkezett hihetetlen erejű vörös-iszap katasztrófa áldozatai annyi segítséget kaptak, amennyit általában az árvizek, a földcsuszamlások által sújtott települések, térségek kapnak, de a közösségi alapú részvétel lehetőségei nem kerültek kiaknázásra. A sokk bénít, így sokan információ és kapcsolatok nélkül, gyakran rokonok és szállások elszigeteltségében, a médiaközvetítésre hagyatkozva várták, hogy történjen valami. A segélyszervezetek és a katasztrófavédelem – tapasztalataik, előképzettségük és szervezettségük okán – felkészültek a kríziskezelésre, s a közösségi segítő szervezeteknek is ezt kellene ezután tenniük.

Lehetséges közösségfejlesztési szerepek katasztrófa-helyzetben

Szakmánk hozzájáruló jellegét erősítve kellene bővíteni a beavatkozás terét, a meglévő szolgáltatások és szervezési modellek mellett, azokat kiegészítve. Mivel lehet az embereket a bajban összehozni és hogyan lehet elérni, hogy az a rengeteg erő, amely az indulatok szintjén jelen van, átfordítható legyen szervező, informáló és alkotó erővé? Olyan erővé, amelyre a helyreállítások után is lehet támaszkodni, amikor már végképp mindenki számára kézzelfoghatóvá válik, hogy az élet új mederben folyik tovább. Ilyen lehet minden párbeszéd a károsultakkal, ilyenek lehetnek az élet újratervezését segítő folyamatok, külön figyelmet fordítva a sérülékenyebb társadalmi csoportok részvételére is.
A szakember hitelessége az ilyen méretű ügyekben megnő, mint ahogyan annak a kérdésnek az ereje is, hogy egy helyi cselekvő ember válhat-e széles rétegek előtt is képviselőjévé egy ügynek, illetve, hogy a helyi közösség alkalmasnak érzi-e magát arra, hogy beleszóljon saját közössége történéseibe, amikor általános a tapasztalat, hogy az emberek közösségi ügyekben nem akarnak felelősséget vállalni.
A közösségi beavatkozás szakmai gyakorlatában sok nehézséget okoz az, hogy a szakemberekre olyan feladat is hárul, amelynek megoldása pedig másokra várna. Ez a gyakorlat felőrli az energiájukat és hosszú távon fenntarthatatlan. Minden egyes helyzetben végig kell tehát gondolni, hogy melyek azok az ügyek, amelyeket a civileknek és/vagy a már meglévő intézményrendszernek kell megoldania, s a közösségi munkás, közösségfejlesztő feladata pedig az ő bevonásukban és felkészítésükben van.
Katasztrofális hatású, de jellegében és kezelésében eltérő csapásokként említhetők azok a bizalomvesztési folyamatok, melyek a békés (értsd: biztonságos, ismerős, kiszámítható, együttműködő, támogató) együttélés lehetőségét számolják fel hosszú időre (ha nem örökre), mint például Gyöngyöspatán, Hajdúhadházon és több konfliktusban élő, vagy fenyegetettséget, félelemkeltést elviselő településeken az elmúlt években. Azzal együtt, hogy tudjuk: minden ilyen eset hátterében elhúzódó, kezeletlen konfliktusok, rendezetlen viszonyok, már meghozott közösségi ítéletek (is) találhatók, kulcsfontosságú a gyors és a minden helyben érintettet megnyugtatóan megszólító párbeszéd kezdeményezése és fenntartása. Az ilyen jellegű beavatkozások esetében olyan munkamegosztás kialakítása a körültekintő, melyben egyszerre tud jelen lenni a radikális szociális munka, az érzelmi oldásokat támogató alternatív művészeti és közösségi munkamódok és a közösségszervezés.
A felvetett esetekben fontos a gyors reagálás, amely nem feltétlen jelenti azt, hogy a munkát is gyorsan kell végezni. Felerősíti és gyorsítja is talán a folyamatot a helyzet, amelyben a szereplők élnek, és amelyre jó lenne, ha felkészülve, közösen adnának választ, határoznának meg szempontokat, irányokat. Ez nem példa nélküli a közösségfejlesztés gyakorlatában, de nem is sorolható a „bevált gyakorlatok” közé. Egy új modell viszont, amely ötvözi a közösség mobilizálásának és szervezésének elveit, a katasztrófák közösségi alapú kezelését nyújtja (CBDM Community Based Disaster Management). (Pyles, Loretta: Katasztrófa utáni közösségszervezés. In: Budai István – Nárai Márta (szerk.) Közösségi munka – társadalmi bevonás – intervenció. Szöveggyűjtemény. Győr, 2011. Széchenyi István Egyetem.)
E szakmai kérdések és dilemmák mellé szervezeti kérdések is felsorakoztathatók, melyeknek itt most nem szentelünk jelentős figyelmet, de a nyári egyetemi vitában felvetettük a beavatkozásnak ezt az aspektusát is. Kormányzati vagy civil szervezeti beavatkozás biztosítja-e megnyugtatóbban a tervezést, a megvalósítást és a működés fenntartását? Ahhoz, hogy egy beavatkozó szervezet időben tudjon reagálni helyzetekre, gyorsan kell tervezni – maga a jelenség természete is nehezíti a tervezhetőséget –, gondolkodni és cselekedni, s ez sokszor kizárja mások bevonását. Ezzel együtt mégis gondolkodnunk kell a beavatkozás lehetséges/optimális módjain, hisz mindannyian elfogadjuk, hogy a közös tervezés legnagyobb eredménye a bevonás során közössé vált ügyek megoldása.
A beszélgetést Katona Krisztajegyzetei alapján rekonstruálta és némiképpen továbbfűzte:
Kovács Edit



FELHÍVÁS HOZZÁSZÓLÁSRA!

Bizonyára átlátja a kedves Olvasó e téma fontosságát és azt is, hogy nehéz és jobbára ismeretlen terepre léptünk. Akik úgy gondolják, hogy az ilyen nagyságrendű problémák kezelésében a közösségfejlesztésnek, közösségi munkának is van helye, azokat arra bátorítjuk, hogy írják le gondolatait – mint ahogy azok is, akik szerint nem, ez nem a mi dolgunk. Az írásokat a szerzők felhatalmazása esetén közzétesszük. A véleményeket, hozzászólásokat a kofe@kkapcsolat.hu e-mailcímre kérjük beküldeni! A 2012/1. számba 2012. február végéig, a 2012/2. számba pedig május végéig fogadunk írásokat, melyeket – szerkesztés után – közzéteszünk. (A szerk.)

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár