Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu


Cím:
A didergő demokrácia és az önkormányzatok
Szerző:
Kónya Ferenc
Folyóirat:
Parola
Év:
1990
Szám:
2
Oldalszám:
1. p.
Intézmények:
Somogy Megyei Tanács Önkormányzati és Szervezési Iroda
Tárgyszavak:
önkormányzati demokrácia
Annotáció:
A demokrácia energiatermelői az önszervező közösségek, az önkormányzatoknak ezt fel kéne ismerniük és generálóinak kellene lenniük a hivatal életének, mert a civil szerveződések tartalommal töltik meg az önkormányzatok működését.


didergo.txt

A didergő demokrácia és az önkormányzatok
Egyszer volt, hol nem volt, a Dunán innen, a Dunán túl egy ország, amelynek népe demokráciáról, szabadságról álmodott. Elűzve a gonoszt demokratikusan megválasztotta pallérait, akik majd felépítik az oly régóta áhított szabad élet házát. A kiválasztottak nagy lendülettel láttak a szabadság házának felépítéséhez. Rajzoltak, terveztek, vitatkoztak, de csak nem tudták eldönteni, milyen is legyen ez a ház. Kiváló tervek születtek a ház tájolásáról - ami persze fontos -, de már kevesebb figyelem jutott az emberekre, ezek szokásaira, igényeire. Ezért aztán a beköltözők nem érezték jól magukat az új épületben, a szobák ridegek voltak, a bútorok nem fértek be, vagy éppen elvesztek a térben. Az építészetileg kiváló épület sohasem vált otthonná.
Eddig a mese, amit azért mondok el, mert a parlamenti választások után hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy felépítettük a demokrácia házát. Csak ennek a gondolkodásnak tudhatom be, hogy a közvélemény szinte észrevétlenül ment el az önkormányzati törvény koncepciója mellett (teljes terjedelmében megjelent a Magyar Hírlap 1990. február 6-i számában). Ez a koncepció már számos szakmai vita eredménye. Egy szabásminta, amely meghatározhatja, hogy milyen lesz az a szőnyeg, amelyen nagy társadalmi bírkózás kezdődik. Ezen a szőnyegen, ha elkészül, nap mint nap megmérkőzik majd egymással a központi szabályozás a helyi, területi társadalmi erőkkel. Azt, hogy milyen lesz ez a szőnyeg, hogy összetörik-e magukat a küzdőfelek, vagy a gyengébbnek is lesz esélye a túlélésre, még ezután derül ki. A szabásminta jó, európai szabvány szerinti, de az ördög a részletekben van. Ezekbe a részletekbe lehetne, kellene most beleszólni.
Miért fontos, mondhatnám meghatározó ez a törvény? Azért, mert ezzel rendezzük be a demokrácia épületét, tesszük lakhatóvá vagy lakhatatlanná a házat, otthont teremtünk a négy fallal körülvett térből. A demokráciát nem általában, hanem saját közvetlen környezetükben élik meg vagy sem az emberek. A közvetlen lakóhely közösségei a szabadságérzés megvalósítói, a demokrácia energiatermelői. Ezek nélkül a demokrácia didereg, megfagy. A leendő önkormányzatok ezeknek az önszervező közösségeknek a generálói, segítői kell legyenek, és fordítva; a civilszerveződések tartalommal töltik meg a közjogi önkormányzatok működését.
De lehet-e ma Magyarországon önkormányzatot csinálni? Nem lehet - kell! Még akkor is, ha ma a körülmények nem kedveznek. A közjogi önkormányzat ugyanis nem más, mint egy szervezési elv, szervezési szisztéma, amelynek - szemben a hierarchizált szervezési elvvel - belső mozgatóereje van. Ezekre a belső tartalékokra pedig nagy szüksége lesz a magyar társadalomnak.
Az önkormányzatiság azonban csak folyamatként képzelhető el, amihez egy jó törvény a szükséges minimum. Komfortérzetünk még az oly jól berendezett lakásban is lehet nagyon rossz, ha nem jutunk egyezségre szomszédainkkal, nem tudunk egy nyelven beszélni, kultúráltan vitatkozni, ha nem ismerjük az együttélés elemi szabályait. Egy jó törvényen és persze a megfelelő gazdaságialapokon túl az önkormányzatiságnak még legalább két feltétele van: az önkor-mányzatbarát társadalmi környezet és a központi szabályozás visszaszorítása.
Ez utóbbi nélkül nincs tere az önigazgatásnak; az önkormányzatbarát társadalmi környezet, társadalmi gondolkodás híján pedig könnyen úgy járhatunk, mint a cigány lova, aki - mint tudjuk - nem volt bátor, csak vak.
Egy lakás berendezése hosszú folyamat. Az igazi otthon generációk kultúráját, a hagyományokat is idézi a szülők, a nagyszülők használati tárgyainak segítségével. Demokráciánk is gyökértelen marad ezek nélkül. A törvény közmegegyezéses megalkotása, az önkormányzatbarát társadalmi környezet kialakítása az a két dolog, amely ma a demokrácia alapkérdése. Az ezzel kapcsolatos feladatok összekapcsolhatók. Amellett, hogy egyikből sem hiányozhat a történelmi múlt, a más népek tapasztalata, a törvényelőkészítés és a társadalmi környezetformálás metódusa is hasonló.
A ma gyakran példaként idézett demokráciák alapjait valamikor a múlt század elején a népfőiskolai mozgalom rakta le. A demokrácia magvait papok, tanítók hintették el a vasárnapi iskolákon, a népfőiskolákon. Valószínűleg az utat nekünk is végig kell járni.
Bibó István szerint az a demokrata, aki nem fél. A félelem politikai és jogi okai megszűnőben vannak. A félelem azonban nem szűnt meg. A kinevettetés félelme talán erősebb a terror félelménél is. Ez a félelem a tájékozatlanság, a tapasztalatlanság félelme. A demokrácia játékszabályainak megismertetése, a kultúrált vita, a toleráns magatartás jelentőségének felismertetése sürgető feladat. A tájékozott ember nem fél, nehezen téveszthető meg, közösségi affinitása nagyobb. Közösség nélkül pedig nincs önkormányzat. A hit, a kultúra, a művészetek, különösen a népi hagyományok és a népművészet közösségformáló hatása nem vitatható. Ezért is nagy ma a közösségfejlesztők feladata és felelőssége. A települések véleményirányítóinak, "kovászembereinek" megkeresésével, viták szervezésével, közösségek alakításával, működésük segítségével a demokrácia papjaivá, a helyi közösségek szellemi vezéreivé válhatnak.

Kónya Ferenc
Somogy Megyei Tanács
Önkormányzati és Szervezési
irodavezető



Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár