Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu


Cím:
Nyári egyetemi körkép II.
Elvárások, remények, félelmek és motivációk a Közösségi Szolgálat kapcsán
Szerző:
Vitaindító előadás és panelbeszélgetés a X. Nyári Egyetemen, 2013. július 25.-én. Résztvevők: Bodó Márton, szakértő (OFI), Knyihár Éva (Baranya Megyei Önkéntes Centrum), Lipka Boglárka (LEO), Korsós Borbála (LEO), Peták Mátyás (KiHa), Juhász Péter (KiHa)
Sorozatcím:
Parola
Folyóirat:
Parola
Év:
2013
Szám:
4
Oldalszám:
1
Nevek:
Bodó Márton, Knyihár,Lipka Boglárka, Korsós Borbála, Peták Mátyás, Juhász Péter, Sélley Andrea, Kovács Edit, Velenczei Ágnes, Andróczi Imelda, Töviskes Imre
Intézmények:
OFI Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Baranya Megyei Önkéntes Centrum, LEO Klubok, KiHa Középiskolai Hálózat
Tárgyszavak:
közösségi szolgálat, X. Nyári Egyetem


Nyári egyetemi körkép II.

Elvárások, remények, félelmek
és motivációk a Közösségi Szolgálat kapcsán

Elhangzott a X. Nyári Egyetemen,
2013. július 25-én, csütörtökön

Vitaindító előadás és panelbeszélgetés. Résztvevők: Bodó Márton, szakértő (OFI), Knyihár Éva (Baranya Megyei Önkéntes Centrum), Lipka Boglárka (LEO), Korsós Borbála (LEO), Peták Mátyás (KiHa), Juhász Péter (KiHa)
A beszélgetést vezeti: Sélley Andrea és Kovács Edit
Lejegyezte: Velenczei Ágnes, Andróczi Imelda, Töviskes Imre

Sélley Andrea: Délelőtt felmerült, hogy az iskola egyáltalán lehet-e platformja az állampolgárrá válásnak. Itt többen megörültünk a Közösségi Szolgálatnak, többen pedig nem, és így megkértük Bodó Mártont, hogy erről mondjon nekünk pár gondolatot!
„A nemzeti köznevelésről szóló törvény szerint az érettségi bizonyítvány kiadásához ötven óra közösségi szolgálat teljesítése szükséges, amelyet első alkalommal a 2016. január 1-je után érettségi vizsgára jelentkező tanulóknak kell igazolniuk. Ez a 2012/2013. tanévben – tehát az idén – 9. évfolyamos középiskolai tanulókat már érinti. A tanulók számára a középiskolák a 9–11. évfolyamon lehetőség szerint három tanévre, arányosan elosztva szervezik meg a közösségi szolgálat teljesítésére alkalmas tevékenységeket.” (megj.: Velenczei Ágnes)

Bodó Márton, szakértő (OFI): Bevezetésül egy megfogalmazást szeretnék felolvasni, hogy pontosan tudjuk, miről fogunk beszélgetni.
A „közösségi szolgálat: szociális, környezetvédelmi, a tanuló helyi közösségének javát szolgáló, szervezett keretek között folytatott, anyagi érdektől független, egyéni vagy csoportos tevékenység és annak pedagógiai feldolgozása” (Értelmező rendelkezés 4.& (13.) bekezdés)
Noha kacifántos megfogalmazásnak tűnik, mégis sok kreativitás tehető bele majd a szervezés során. Fontos tisztáznunk, hogy bár itt az önkéntesség is elhangzott, és többen felvetették, hogy ez egy, az érettségi előfeltételeként szükséges kötelező feladatvállalás, így nem nevezhető önkéntesnek, ezért szükség van a témában használt fogalmak pontosítására. Sokban hasonlít az önkéntességre, amennyiben az iskola által összegyűjtött feladatok közül a diák maga választhat, amiben szívesen vesz részt, anyagi ellenszolgáltatás nélkül egy a közösség javát szolgáló tevékenységben. Amit teljesíteni kell, az 50 óra, s ez a 9. és 11. évfolyamon teljesíthető. Legkésőbb az érettségi bizonyítvány kiadásának időpontjáig kell igazolni a teljesítést.
7 területet lehet választani, amikhez a lehetőségeket az iskola gyűjti össze és ajánlja fel a tanulóknak. Ez egy olyan kötelezettség a diákok számára, ami lehetőséget teremt a számukra a társadalmi szerepvállalásban való részvételre. Ezt a vállalatok is hasonló módon valósítják meg.
A közösségi szolgálat keretei között egészségügyi, szociális és jótékonysági, oktatási kulturális és közösségi, környezet- és természetvédelmi, katasztrófavédelmi, óvodás korú, sajátos nevelési igényű gyermekekkel, tanulókkal, közös sport- és szabadidős területen folytatható tevékenység.
Fontos beszélnünk arról, hogy ez nem ingyenmunka lehetősége az intézmények és civil szervezetek számára, hanem olyan program, amiben szerepet kell szánni a kölcsönösségnek és annak, hogy a diák számára legyen benne új ismeretek, készségek megtanulásának lehetősége is. Szakdolgozók által végezhető feladatok ebbe nem keverhetők, kizárólag kiegészítő segítő feladatokat lehet ebben a keretben a diákokkal elláttatni.
Szoktak beszélni arról, hogy ez önkéntes munka. Ez nem önkéntes munka, az önkéntes munka egy lefoglalt, a munkavállalók és igaziból a munkanélküliek által védett terület. Nem szabad ezeket a fogalmakat keverni.
Az, hogy a közösségi szolgálat keretében végzett tevékenység tanulási folyamat is legyen, az pedagógiai célként fogalmazódik meg.
Próbálunk kitalálni olyan alapelveket, ami az egésznek az irányát megszabja. Egyik ilyen fontos alapelv a kölcsönösség. Fontos, hogy a segítő és a segítséget kapó azonos nyelvet tudjon beszélni, megértsék egymást. Éppen ezért az 50 óra úgy épül fel, hogy 5 óra, vagy annál kevesebb, egy felkészítést szolgál, ahol a diák bevezetést nyer abba a tevékenységbe, amit csinálni fog.
Eddig azt mondtuk, hogy az iskola egy üvegbúra a gyerekek számára, aminek nincs kapcsolata a társadalmi folyamatokkal. Itt egy olyan lehetőség adódik, hogy tényleg a valóságra tudunk építeni, vagy a valóságból tanulhatunk, és nagyon jó lenne, ha ezt ki tudná az oktatási rendszer aknázni.

Sélley Andrea: Akik itt vagyunk, nem utasítjuk el, sok dolognak örülünk belőle, most arra kérlek, hogy a megvalósulás kereteiről beszélj!

Bodó Márton: Az a cél, hogy az iskola tartsa kézben ezt a munkát. Megkérdezhetem, hogy hol kezdték el már szervezni, ki találkozott már ezzel az iskolájában?

XY: Nálunk a szenvedély- és pszichiátriai betegekhez szakemberekkel jártak ki a diákok.

Bakes Anett: Komáromban, a Magházban is van ilyen lehetőség, a nyári napköziben főként a gyerekekkel lehet foglalkozni, de különböző más feladatok is vannak.

Sélley Andrea: A Magházat több civil szervezet működteti.

Peták Mór Mátyás: Azért is vagyok itt, mert nekem már elsősként kötelező az önkéntes munka. Nálunk az iskola többféle lehetőséget is szervezett, pl. szerződtek a Misina állatvédő szervezettel, ahol kutyasétáltatás és alomtakarítás van. A polgárőrök is voltak nálunk előadni, ők főként a szemétszedés lehetőséget hozták. Én a Lions Klubba jártam adatmentésre és -rögzítésre, de itt én adtam át inkább tapasztalatokat, mert matek–info szakos vagyok.

Bodó Márton: Egyrészt az a cél, hogy az iskola tartsa kézben magának a tevékenységnek a szervezését, ne csak leigazolja, amit a diákok maguk találtak ki. Az a jó megoldás, hogyha az iskola először kitalál a saját arculatának megfelelő tevékenységeket, egyeztetve a szülőkkel, pedagógusokkal és diákokkal. Kulcskérdés, hogy ne valami sokadik feladatként kapja meg a pedagógus, és úgy irányítsa a gyerekeket a tevékenységek felé, hogy ő maga nem motivált és nem érti a dolog lényegét.

Sélley Andrea: Tehát akkor az iskolára bízzátok ennek a megszervezését?

Bodó Márton: Mindenképpen az iskola feladata. Van már jó példa arra, hogy az önkormányzat vagy önkéntes pontok is vállalnak ebben koordináló szerepet. Hódmezővásárhely önkormányzata a honlapján sorolja fel a lehetőségeket, amikből a diákok választhatnak. Könnyíti a szervezést, ha vannak koordinációra vállalkozó szervezetek.

Benkó Luca: Győrben, a Máltai Szeretetszolgálatnál vagyok önkéntes, ahol van gyerekfelügyelet, alacsony küszöbű drogprevenciós program stb., s ezekben részt lehet venni. Tehát nagyobb szervezet központjába is be lehet menni egy diáknak, s ott érdeklődhet. Ezen kívül egymást is be lehet szervezni.

Várgedő Lajos: Mi egy önkéntes szervezet vagyunk, kerestünk gimnáziumokat, hogy lehetőséget nyújtsunk a közösségi szolgálatra. Találtunk is; ott beterelték a fiatalokat egy terembe, mi pedig megmutattuk, hogy nálunk (LEO klubok) mi mindent lehet csinálni.

Lipka Boglárka: Szerintem ez nem egyoldalú dolog, nekünk is jól jönnek a résztvevő fiatalok, és vagyunk olyan jók, hogy közülük itt is maradjanak páran.

Bodó Márton: A tűzoltók például kifejezetten abban gondolkodnak, hogy ez pályaorientációs szempontból jó. A polgárőrség pedig a kis falvakat célozza meg, ahol idős emberek mindennapi életének segítését szervezik meg, és ebbe szeretnék bevonni a közösségi szolgálaton keresztül a fiatalokat. Cél az, hogy egy ilyen dolgot megtapasztalva a későbbiek során is találjon magának ugyanilyen vagy más tevékenységet a további élete során. Tehát a pályaorientáció és a motiváció eleve ott van minden ilyen feladatban.

Juhász Péter: Én az alsóbb évfolyamoknál érdeklődtem az iskolai közösségi szolgálat után. Az ő elmondásuk szerint a Hospice tartott egy előadást és a Vakok és Gyengénlátók Egyesülete ajánlott fel helyet, illetve az egyetem is, mivel a mi iskolánk gyakorló iskola is.
A nemzeti önkéntes tevékenység passzusáról: a kötelező önkéntes munka számomra paradoxon – ha kötelező, akkor hogyan lehet önkéntes?
Az ismerősök tapasztalata az, hogy a fogadó szervezetek jöttek az iskolába lehetőséget ajánlani a diákoknak. A Klebelsberg Intézet miért nem tett a szervezettségért? A fogyatékkal élőkre nem vonatkozik az iskolai közösségi szolgálat? Van felsorolás arra, hogy kik nem végezhetnek önkéntes munkát? Megtehetik-e a fogyatékkal élők vagy sem, hogy részt vegyenek az iskolai közösségi szolgálatban? A törvényből nem derül ki ez.
A diákoknak eleve büdös az, ami kötelező.
Én is újra megkérdezem: érdekvédelmi szervezeteknél lehet-e önkénteskedni?

Ureczky Klára Tünde: Mi a helyzet a kis falvakkal. ahol kevés diák lakik? Milyen jó lenne, ha ezt a kötelezettséget otthon tudnák teljesíteni. Nálunk, Hidasnémetiben, például egy kislány bekopogott hozzám, hogy falunap lesz, jövök hozzátok, de én nem kötöttem szerződést az iskolával.

Bodó Márton: Szerződést nem kötelező az iskolának kötni, csak abban az esetben, ha mentort igényel a program. Bármilyen egészségügyi tevékenység esetén igen, speciális szociális tevékenység esetén is. A cél az lenne, hogy minél kisebb legyen az adminisztráció, de látni kell, hogy mind a fogadó szervezetnek, mind az iskolának jó, ha lefektetjük, hogy milyen tevékenységre, hány órában, hány diák van, és a többi. Vannak már rossz példák, ahol a diák kiszolgáltatottá válik a szerződés hiányában.
Kistelepülések helyzete. A szabályozás lényege, hogy egyrészt teljesítheti a diák a saját lakóhelyén és annak környezetében a közösségi szolgálatot, illetve az iskola környezetében. A diák döntheti el, hogy melyik helyi közösséget akarja erősíteni. Ha a tanároknak ez nem jut eszébe, érdemes a diákoknak ezt jelezni, hogy mit és hol szeretnének csinálni. A lényeg az, hogy a felelősséget minden tevékenységért az iskola vállalja. Tehát úgy nem mehetek el a helyi művelődési házba például, hogy ezt nem egyeztettem a koordinátorral. Mert akkor mi lesz, amikor lobogtatom a papíromat, hogy teljesítettem az 50 órát, ő meg azt mondja, hogy ez nem jó, ennek a részeként nem lehetett teljesíteni? Meg talán ez egy visszaélésre is lehetőséget adó dolog lenne. Annyiban lehet önkéntes döntés, hogy kitaláljam, hogy mit szeretnék csinálni, de azt először egyeztessem a koordinátor tanárral és csak az után kezdjem szervezni.
Velenczei Ágnes: Lakótelepi nem bejegyzett civil csoport fogadhat e valamilyen módon közösségi szolgálatos fiatalokat?

Bodó Márton: Hát nonprofit szervezetekkel erre nincs lehetőség, bár valamilyen kombinációban vállalat is közreműködhet valami közös célért, de nem fogadhat közösségi szolgálatosokat. Viszont nincs olyan szabályozás, hogy a fogadó szervezetnek milyen alapító okirattal kell rendelkeznie, tehát ilyen értelemben egy teljesen informális civil csoporttal is működhet együtt. Az egyetlen kritérium, hogy az iskola mondja ki azt, hogy ez rendben van, X diák mehet erre a tevékenységre. Tehát az iskolával kell felvenni a kapcsolatot azzal, hogy ennyi diákot tudunk fogadni és működjünk együtt! A mostani helyzetben látni kell, hogy az iskolák nem állnak jól fogadó szervezetek tekintetében. Most nyilván örülni fognak az iskolák, ha valamelyik szervezet ebben segít nekik. Idővel majd ez kicsiszolódik. Abban azért van veszély, hogy olyan szervezetek, akiknek nincs tapasztalatuk az önkéntesek fogadásában, most hirtelen nagy számban megjelennek fogadni közösségi szolgálatosokat, és kiderül – és lehet most a katasztrófavédelemtől vagy máshonnan hozni példákat –, hogy szegény diák ott állt 3 órát a sarokban, mert éppen nem volt mit csinálnia. Tehát olyan szervezetek jelentkezzenek, akik ezt becsülettel, jó pedagógiai érzékkel kitalálják. Ez lenne a cél. Nincs ilyen kritérium, hogy mivé kell válni ahhoz, hogy valaki fogadni tudjon. A szociális államtitkárságnál van egy lista, hogy milyen szervezetek fogadnak 18 év alatti önkénteseket. De nem kötelező ebbe a körbe beletartozni ahhoz, hogy a szervezet fogadhasson közösségi szolgálatosokat.

Knyihár Éva: Mindjárt azzal kezdem, hogy szerintem teljesen kaotikus a helyzet. Amit Pécsett tapasztalok, az alapján elmondhatom, hogy csak annak köszönhető, hogy ez elindult, hogy viszonylag intelligens iskolák, szereplők vesznek részt ebben a folyamatban és olyan együttműködések mentén kezdődött el a munka, amik eddig jól működtek, és ismertük egymást. A másik, hogy nekem az újdonság erejével hatott, hogy nem kell együttműködési szerződés. Mert, hogy Pécsett mi ugye már találkoztunk és akkor azt firtattam, hogy ha nem vonatkozik a közérdekű önkéntes törvény a közösségi szolgálatra, akkor mi vonatkozik rá? És akkor Ön mondta azt, hogy az együttműködési megállapodás az, ami rá vonatkozik. Tehát innentől fogva elég faramuci, hogy van egy jogi dolog, amit teljesíteni kell, közösségi szolgálatnak hívjuk ugye? Az iskolának szerveznie kell, a gyereknek meg kell csinálni, és ezt semmiféle írásos dokumentum nem támasztja alá. És amikor arról beszélünk, hogy kié a felelősség, akkor ugye az van, hogy a fogadó szervezet viszi el a balhét. Mi ez a dokumentum, ami tisztázza a felelősség és a szereplők feladatának a kérdését, ha nem az együttműködési?

Bodó Márton: Ezért mondtam, hogy van egy 20/2012-es végrehajtási rendelet, ami azt mondja ki, hogy ezen esetekben kötelező az együttműködési megállapodás. Azért tettem hozzá, hogy azért mindkét félnek jó, ha ilyen van. De közben van, aki ezt úgy értelmezi, hogy itt fantasztikus papírgyártásba kell kezdeni, önkéntes szerződés minden diákkal. Nem cél, hogy adminisztratív irányba menjen el a dolog. Hogy minek nevezzük, együttműködési szerződésnek vagy másnak, ez nem fontos, de a paramétereket jó tisztázni.
De hogy mi az, ami mindenképpen kötelező? Közösségi szolgálati napló, amivel a diáknak, minden diáknak rendelkeznie kell! Ő odamegy a helyszínre, a fogadószervezetnél pedig beírják, hogy melyik nap, hány órát teljesített. Ennek alapján tudja az iskola a naplóba és majd a bizonyítványba bevezetni, hogy a diák ennyit és ennyit teljesített. Tehát ez az, ami minimálisan szükséges.

Knyihár Éva: Az önkéntesség kapcsán beszéltünk a közösségi szolgálatról. Az előzőekben már szó esett arról, hogy Magyarországon van egy úgynevezett közérdekű önkéntes törvény. És itt azért javítanék az előzőekben elhangzottakon, hogy ez azért nem szabályozza az önkéntesség összes formáját. Ma Magyarországon nagyon sokféleképpen lehet önkénteskedni és aktivizálni magunkat. A közérdekű önkéntes törvény kifejezetten azokat az önkéntes tevékenységeket szabályozza, amik szervezett formában történnek. Már mondta Márton, hogy azoknak a szervezeteknek a tevékenységét szabályozza, akik az úgynevezett minisztériumi regisztrációs adatbázisban jelen vannak. Akik nem esnek a törvény hatálya alá, ugye azon kívül is lehet önkénteskedni. Én azt gondolom, hogy ma Magyarországon ezeknek az informális csoportosulásoknak még nagyobb jelentősége lehet sok esetben, mint annak, hogy szervezetként, civil szervezetként és regisztrálva fogadhassunk csak önkéntest.
Azt látni kell tehát, hogy a közösségi szolgálat egy nagyon jó lehetőség arra, hogy öntevékeny szerveződésekhez is csatlakozzunk, ahol megvalósíthatjuk titkos álmainkat, lehet véleményünk. Sőt! Kifejezetten, ugye a törvényalkotók szándéka volt, hogy a saját ötleteit mentén is meg tudjanak nyilvánulni a diákok.
Nagyon fontos, hogy amikor önkéntes törvényről beszélünk, akkor lássuk, hogy a közérdekű önkéntes tevékenységet szabályozza ez a törvény. Beszéltünk itt területekről és tevékenységekről. A közösségi szolgálatnál is le van vezetve, hogy szociális terület, egészségügyi terület, a környezetvédelem területe és a többi. De azért az önkéntességnek van egy csomó más területe: az érdekvédelem, az érdekképviselet, amiről ma is hallhattunk. És gondolom, hogy ez is egy olyan lehetőség, ami ha azt mondom, hogy önkéntesség, nem mindenkinek jut eszébe. Amikor azt mondjuk, hogy önkéntesség, nagyon sokan azt mondják, hogy az időseken való segítés, a rászorultak támogatása, jótékonykodjunk, adományozzunk! Katasztrófavédelem, polgárőrség, meg ilyenek jutnak elsőre eszünkbe. De nem jut eszünkbe, csak most, hogy itt vagyunk, hogy kampányolhatunk, demonstrálhatunk, tiltakozhatunk. Ez is az önkéntességnek egy formája.

Bodó Márton: Csak nem a közösségi szolgálaton belül.

Knyihár Éva: Na, ezt akartam kihangsúlyozni! Számomra egy nagyon érdekes tapasztalat, hogy a közösségi szolgálat kapcsán – mondjuk – ilyen tevékenységeket mért nem lehet csinálni? A mai nap nekem nagy üzenet volt, hogy a fiatalok igenis szeretnek ilyen módon is megnyilvánulni. Nagyon határozott véleményük van dolgokról, és ezek mentén nagyon jól motiválhatók. Mert a következő ilyen nagyon nagy kérdőjel, amit én fölírtam magamnak, hogy a kettő között milyen óriási különbség van, hogy önkéntességre mi motivál embereket, illetve a közösségi szolgálatra mi motiválja a fiatalokat?
És amikor arról beszélünk, hogy a közösségi szolgálat az első lépcsőfoka lehet annak, hogy majd a későbbiekben önkénteskedni fognak, akkor nem szerencsés, úgy gondolom, arról beszélnünk, hogy ők önként és szabadon választhatnak, amikor mégiscsak beszűkítettük nekik a területet és azt mondtuk, hogy elsősorban szociális terület, például az idősgondozás, a fogyatékkal élők. Itt szóba jött a hospice, amitől kicsit megriadtam, meg a szenvedélybetegek ügye. Itt a másik nagy dilemmám, és akkor csak sorolom a kérdéseimet. Ki az ma Magyarországon – jó, az iskolák –, aki eldönti, hogy melyik gyerek, hova mehet, a közösségi szolgálatát teljesíteni? Ki garantálja azt, hogy az adott szervezet valóban alkalmas arra, hogy felkészítse ezt a gyerekecskét arra a szolgálatra, illetve, ami nagyon fontos – s úgy gondolom, hogy a legfontosabb az egészben –, hogy ezt feldolgozza? Segítse őt abban, hogy ez a tapasztalat, ez a kompetencia, amit ő tanult – mert ugye ez a nagy célja ennek az egésznek, hogy a frontálisan elsajátított iszonyú információtömeg mellé valós élettapasztalatokat pakoljon a gyerek maga mögé. Ki az, aki ebben őt támogatni fogja, hogy ez valóban megtörtént, és ez hogyan történt meg, és ezt hogyan fogja tudni ő továbbvinni?
Mindennapi tapasztalatom, foglalkozom közösségi szolgálat lebonyolítással, hogy még mindig ott tartunk, hogy a mostani kilencedikesek pánikszerűen kezdték el az 50 órás szolgálatot. Volt iskolaigazgató, aki már tavaly nyáron ráijesztett a gyerekre, hogy kezdje el, mert anélkül nem fog érettségizni. Iskolaigazgatók hívtak már tavaly nyáron, hogy ők azonnal, most nyáron küldik a gyerekeket. Azt a párszázat, aki épp elkezdte a középiskolát.
Igen, a feldolgozás. Ki koordinálja? Nagyon szépen el lehet elméletben mondani, hogy az iskola majd megszervezi, a pedagógus majd kihirdeti, begyűjti a szülői aláírásokat, hogy engedélyezi a gyereknek, meg megkötik – jó esetben – az együttműködési szerződési megállapodást. De én úgy gondolom, hogy sokkal bonyolultabb és komolyabb dolog a munkanaplóknak a pedagógiai programba való beillesztése, a fogadószervezetekkel a mindennapi kapcsolattartásnak a megszervezése.
Nem látom, hogy az iskoláknál meg lenne annak a feltétele, hogy a közösségi szolgálat valóban tényleg a gyerekekről szóljon és a gyerekeknek tényleg csak az legyen a dolga, hogy jókedvűen, nyitottan, kalandként megélve, tapasztalatgyűjtés reményében, kimenjenek a nonprofit szférába.
És akkor még egy nagyon fontos kérdés: ez munka vagy tevékenység? Ezen lovagolunk ma, hogy önkéntes munka vagy önkéntes tevékenység. Lehet, hogy meg leszek kövezve, de én vállalom az önkéntes munkát. Munkaerőpiacra készítjük fel a gyerekeket. És ezért lenne jó, ha megértenék ezek a fiatalok, hogy milyen jó önkénteskedni, mert munkatapasztalatot, szakmai tapasztalatot gyűjthetnek. Azt gondolom, hogy a munka szótól nem kéne megijedni. Attól nem fogja senki összekeverni a munkát és az alkalmazotti munkát, hogy önkéntes munkának hívjuk.

Bodó Márton: Nem hívjuk önkéntes munkának.

Knyihár Éva: Önkéntes munkának én nagyon szívesen hívom, mert a munka számomra egy nemes dolog. A tevékenység nekem kevesebb, mint a munka, ez persze az én véleményem. Én Öntől hallottam először, Pécsett, most másodszor, hogy az önkéntes munka fogalma a munkanélküli embereknek van kisajátítva. Segítsen ezt nekem értelmezni, kérem!

Bodó Márton: A közérdekű…

Knyihár Éva: Ja, a közérdekű munka, nem az önkéntes munka!

Bodó Márton: Közérdekű önkéntes munka.

Knyihár Éva: Önkéntes munkáról beszélt.

Bodó Márton: Bocsánat!
Knyihár Éva: Jó! Ezt is tisztázzuk! A közérdekű önkéntes munka, ami a foglalkoztatást helyettesítő támogatáshoz köthető.

Bodó Márton: Így van.

Knyihár Éva: És az egész más!

Bodó Márton: Így van. Köszönöm a pontosítást.

Knyihár Éva: Akkor én most feldobom a labdát, hogy kinek van még baja azzal, hogy én azt mondom, hogy önkéntes munkát végzünk, és nem csak tevékenykedünk, hanem dolgozunk?

Bodó Márton: Nagyon izgalmas a felvetések jelentős része. Azért azt nem gondoljuk komolyan, hogy – mondjuk – tüntetéssel kellene az 50 órát teljesíteni? Ettől kezdve akkor bármikor, bármilyen címen kimehetek tüntetni, és hát nem véletlen, hogy olyan tevékenységekről van szó, amit mindenki egyértelműen elfogad, és valóban a köz javát szolgálja. Nem minden fér bele, bár ha kreatívak vagyunk, nagyon sok minden belefér, kivéve tényleg az érdekvédelmet.
Abszolút egyetértek azzal, hogy a feldolgozás a legfontosabb része az egésznek. Tehát elő kell készíteni, végezni kell a tevékenységet és a végén ezt jól földolgozni. Mert ebből lehet a legnagyobb kisiklás, hogy valamit csináltam, és közben nem is értelmeztem, nem tudok rá reflektálni, nem épült be, mi volt az értelme, ha továbbmentem, és ennek nem volt hozadéka?
Már 300 iskolában volt ilyesmi, három különböző hagyomány létezik. Az egyik a Waldorf-iskolák hagyománya, itt a 11. évfolyamon a gyerekeket elküldik a szociális szférába, az élettapasztalathoz szükségesnek tartva. A másik a nemzetközi érettségihez kapcsolódó tapasztalat, amely többféle területhez kapcsolódik. Ilyen most egyedül a Karinthy Gimnáziumban van. A harmadik pedig az egyházi iskolák tapasztalata, ahol szintén a szociális érzékenyítés, a diakónia stb. van a fókuszban. Lássuk be, hogy a közösségi szolgálatnak a legfőbb célja egy olyan szociális vagy társadalmi érzékenyítés, ami a demokráciára nevelésnek a része lehet. Ami arról szól, hogy egy kicsit érzékenyebb legyek a környezetemmel, embertársaimmal kapcsolatban.
A fogalmi tisztázásra szükség van, azért hangsúlyoztam talán túlságosan is ki, mert azt gondolom, hogy a cél az, hogy ne érhessen senkit az a vád, hogy a közösségi szolgálat keretében ingyen munkaerőt foglalkoztat.
Koordinálás? Azt gondolom, hogy nem jó egy ilyen dolgot központilag szabályozni. Helyben ismerik a helyi lehetőségeket, sajátosságokat. Mindenütt vannak jó pedagógusok, a bevezetés biztos, hogy nehéz, ezért most az Oktatáskutató Intézet ősztől 60 órás tanár-továbbképzést tervez, pont azért – ingyenesen, hangsúlyozom – mert különben van pár tanártovábbképzés, 30 órás, pénzért. Különböző szervezeteknél már lehet ilyenben részt venni. Valóban, ez egy új feladat, élménypedagógiára nem biztos, hogy fölkészültek a pedagógusok, legyen olyan képzés, ahol ezt elsajátíthatják! És hogyha ez egy kötelező feladat, akkor nyilván ne kelljen nekik ezért fizetni, hanem központilag biztosítva legyen, hogy ők ebben részt vehetnek!

Juhász Péter: Az OFI oldalán találtam egy passzust a nemzeti önkéntes stratégiából, amiben az volt, hogy önkéntes munka az, ami önakaratból és önerőből végezhető. Ez nekem akkor paradox, hogy hogy’ jön a kötelező az önkéntes elé? Persze, van választási lehetőségem, hogy milyen szektorban akarom elvégezni, de ez akkor is paradox.

Bodó Márton: Erre szeretnék reagálni. Elhangzott itt az önkéntes törvény is, közérdekű önkéntes törvény is, ezek tehát nem kötelező jelleggel befolyásolják a közösségi önkéntes szolgálatot. Azért vannak fönn ezek a dokumentumok – hangsúlyozva, hogy ez nem vonatkozik jogilag a közösségi szolgálatra –, mert például ki lesz a felelős, ha baleset történik? A fogadó szervezet? Az iskola? A diák? Ki? Ez például az önkéntes törvényben jól ki van bontva, tehát egy csomó mindent érdemes figyelembe venni onnan, de jogilag nincs összekötve. Ez oldja a paradoxont.

Knyihár Éva: Nekem nem teljesen oldja föl, mert ugye most került be, hogy a közösségi szolgálat nem tartozik a törvény hatálya alá. Július 1-jétől bekerült a törvénybe. Ugyanakkor ez a segédanyag irányadóként jeleníti meg a közérdekű önkéntes törvényt. Előbb készült a segédlet, mint hogy a törvény módosult. Innentől kezdve én Péterrel nagyon egyetértek, hogy nem vonatkozik rá, de olvasgassunk belőle, ha baleset ér? Ez engem szakemberként eléggé bosszant.

Bodó Márton: Akkor nem kell olvasni.

Knyihár Éva: Pécsett mi azt mondtuk, hogy első lépés lehet, hogy a középiskolák elgondolkoznak azon, hogy a biztosítási rendszerükbe beépítik a közösségi szolgálatot, mint felelősségbiztosítás. Tehát ez lehet egy megoldás. Mert lehet vitatkozni, hogy vonatkozik-e rá, vagy nem vonatkozik. Ne történjen semmi, de ha igen, akkor majd azért megnézem a jogászokat, hogy melyiket veszik figyelembe. Tehát én úgy gondolom, hogy kicsit komolyabban kéne ezt venni, hogy legyen egyértelmű!

Bodó Márton: Egyértelmű.

Juhász Péter: A kötelezettségi paradoxon lehet, hogy egy kommunikációs félreértés, de nagyon sok helyen így jelent meg.

Bodó Márton: A közösségi szolgálatot kötelező csinálni, tehát ilyen módon is elkülönül az önkéntességtől.

Arapovics Mária: Mi itt most iskolai közösségi szolgálatról beszélünk, nem önkéntességről. Kezdettől keveredett az önkéntesség fogalmával, voltak például, önkéntes pályázatok az iskolákban, de próbáljuk meg az iskolai önkéntes szolgálat fogalmat használni! Ez egy előírt tevékenység. Ez olyan tevékenység, amely pedagógiai célzattal próbál a diákokban valamiféle társadalmi érzékenységet kialakítani. Pedagógusok felkészítésében vettem részt, szeretném kihangosítani az ő véleményüket, hogy szükség volna valami olyan támogatásra, ami ezeket a kérdéseket rendezi. Erre a témára nincs külön ember, nincs pénzügyi keret. A Waldorf és egyházi iskolákban erre van egy félállás, teljes állás. Az állami iskolákban nem világos, kinek a feladata, pontosan mi a felelőssége, kinek és hogyan kell beszámolni, mi van, ha valami nem jól sül el. Nincs minden iskolának jogásza, kellene szerződés minta stb. Valóban sokféle probléma felmerülhet, aminek jogi, anyagi következményei lehetnek, ezzel a problémával foglalkozni kellene. Szakközépiskolákban a közismereti órák számát lecsökkentették – emellett mégis be kell tervezni ezeket az óraszámokat.
Kérdésem a diákok felé, hogy hogyan készítettek fel titeket erre a feladatra, hogyan dolgoztátok fel a közösségi szolgálatban töltött órákat? Szükségünk volna a jó gyakorlatokra.

Aradi Hanga: Az érdekvédelemhez szeretnék visszakanyarodni: ez miért nem lehet része a közösségi szolgálatnak? Szerintem az érdekvédelem nem egy ördögtől való dolog, s nem csak arról szól, hogy kimegyünk az utcára és ott ordibálunk, hanem arról is, hogy elmegyünk érdekvédelmi szervezetekhez (TASZ, Helsinki Bizottság), és ott jogorvoslati problémákra keressük a megoldást, felkutatjuk a problémák gyökerét stb. Vagy például, ha elmegyek a Pride-ra, és segítek a lebonyolításban, az sem számít közösségi szolgálatnak?

Farkas Gabi: Engem az érdekelne, hogy az érintett fiatalok mit szóltak ehhez az egészhez, amikor először meghallották, illetve változott-e azóta a véleményük?

Peták Mór Mátyás: Hozzánk ez úgy jutott el, hogy ez kötelező önkéntes munka és nagy felháborodás volt, hogy mi az, hogy kötelező. Persze én alapból több önkéntes munkát végzek, ezért is vagyok itt, de az első benyomás nagyon rossz volt. Most változott meg bennem, hogy Márton előadásából sok mindent megtudtam. Most már inkább megértem. A reflexió lehetősége nem jelent meg nálunk, tehát hogy én is tanulok belőle. Nálunk az osztályfőnöki órákból jön le, mert az iskolában van egy szociális munkás, ő kommunikál a szervezetekkel, ő intézi a szerződéseket. Szeptemberben bejött és elmondta, hol és hogyan lehet teljesíteni a szolgálatot. Másik példa, hogy a polgárőrök elhívták a fiúkat és felvázolták, hogy náluk milyen tevékenységeket lehet végezni. (…)

Bodó Márton: Az egyik dolog a kommunikáció. Igen. Mindnyájan éreztük, hogy ez egy hibás kommunikáció volt. Azt remélem, hogy ezek a kommunikációs malőrök idővel elévülnek, bár lehet, hogy múlhatatlan sebeket okoztak egy generációban. De gondolom, hogy mire a közösségi szolgálat fogalom bemegy a köztudatba, ez elmúlik. Köszönöm az elhangzott észrevételeket. A Közösségi Szolgálat Portál-on oldalon nagyon sok minta van fönn, de ez még fejleszthető és igyekszünk is folyamatosan bővíteni, a jogos igényeket kielégítendő. Hogy tényleg minél több olyan anyag kerüljön föl, amit közvetlenül a pedagógus tud használni és hasznosítani.
Mi azzal próbáltuk segíteni ezt a folyamatot, hogy az elmúlt hónapokban, 8 helyszínen, folyamatosan tartottunk tájékoztató napot pedagógusoknak. Pontosan azért, hogy ne eszköz nélkül legyenek. Meg hogy tudjanak róla, hogy van egy ilyen honlap, ahol már sok mindent megtalálnak, és nyilván még többet fognak ott találni később. 600-an vettek részt a 8 helyszínen, ami jelezte, hogy nagy igény van erre.
Kinek a feladata? A mostani szabályozás szerint az iskolaigazgató nevezi ki a koordinátort, ha pedig nem nevez ki koordinátort, akkor automatikusan az osztályfőnök feladata. Ezt lehet vitatni, érdemes erről helyben egyeztetni, de az a lényeg, hogy pedagógus végzettségű embernek kell ezt most kézben tartani.
Tanórán kívüli tevékenység ez, tehát kérdéses, hogy a felkészítés tartható-e osztályfőnöki órán? Az mindenképpen igaz, hogy ez egy új feladat, nem része a pedagógusok eddigi feladatainak, így mindenképpen kéne erre kapniuk külön támogatást.
Jogi segítség? Ez is fontos felvetés és a gyakorlat elindulása után biztos egy sor jogi kérdés fel fog merülni, amire helyben kell tudni válaszolni. És valóban, hogy mit hogyan lehet szervezni?
Nem volt szándékom az itt nagy számban jelen lévő érdekvédőket megbántani. A munkájukat szép és nemes tevékenységnek tartom magam is. Most nem része a közösségi szolgálatnak. Ez a jelenlegi helyzet, nyilván lehet ez ügyben kifejezni ellenvéleményt. Nyilván lehet ebben lobbizni, hogy ez hogyan legyen.
A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK. Valóban érdekes, hogy ez az intézmény nagyon sok dologban proaktív, de ebben nem. Mi abban vagyunk, és már sokat is tettünk érte, hogy a tankerületi igazgatókat országosan fel lehessen készíteni ez ügyben. Egyszer valószínűleg erre is sor kerül. Gondolom, van egy elképzelt értéksorrendjük, hogy mi az a tevékenység, ami előbbre való és vélhetően a fenntartóváltás volt az első sürgős feladatuk. Remélem, hogy minél hamarabb feladatukká válik az iskola felkészítése a közösségi szolgálatra.
Nincs arról szó, hogy a fogyatékosok ne vehetnének részt a közösségi szolgálatban. Szakbizottsági vélemény alapján dől el az, hogy valaki alkalmas-e erre. A sérült emberek közül is sokan úgy gondolják, hogy ők is képesek másoknak segítséget nyújtani. Ez így is van. Ez számukra is lehetőség. A nappali tagozatosok számára kötelező, a nem nappali tagozatosok számára pedig nem. Valóban homályos itt a megfogalmazás, és ha igaz, ez változni fog. A lényeg, hogy a felnőttoktatásban résztvevőknek nem kötelező.
(…) Nem lesz jó hír, de most a pedagógus életpályamodellben ez szerepet kap, mint a kötelező órák fölötti munka. Szeptembertől heti 22–26 kötelező órát kell tartania pedagógusnak és e fölött 32 óráig bent kell tartózkodniuk az intézményben – és ebbe a sávba tartozna a közösségi szolgálat. Tehát mondhatja azt az igazgató, hogy ebbe fér bele a közösségi szolgálat megszervezése valamelyik évfolyam számára.
Hogy kommunikációs baki vagy nem baki? Volt azért ennek egy folyamata. 2010-ben egy pilot-program indult, Társ-program címmel. Társadalmi Szolidaritás Program – lehet, hogy a jelenlévők hallottak erről. Mielőtt azonban ez tényleg jól elő lett volna készítve és egy szakmai elképzelés tényleg jól körvonalazódott volna, már felvetődött a nyilatkozatokban az önkéntesség – ahogy ez itt is elhangzott. És itt a közösségi szolgálat fogalom helyett állandóan önkéntesség szerepelt, s ezzel valóban sem az önkéntességnek, sem a közösségi szolgálatnak nem tettek jót. Azóta már, és vélhetően a törvényi megjelenés óta, már a közösségi szolgálat meghatározás kezd elterjedni.
Mennyire volt előkészített vagy nem? E program keretében, 44 millió forint felhasználásával, 146 iskola próbálhatta ki és valósíthatott meg valamilyen programot.
Iskolaidőben való felkészülés. Ez nagyon lényeges. Bevált gyakorlat, hogy az iskolák a közösségi szolgálatra való felkészítésre a tanév első napját használják. Annak bemutatására, hogy egész évben milyen tevékenységeket csináltak a diákok, arra pedig az utolsó tanítási napon kerül sor. Feldolgozási lehetőség nyilván év közben adódik, pl. egy nagy ünnep keretében talán. Akkor működőképes ez, ha beépül az iskola életébe és nem egy iskolai élettől független zárvány marad.
Szóba került a szakiskola. Ezt is lehet kritizálni, hogy a szakiskola számára ez nem kötelezettség. Azért nem, mert a közösségi szolgálat érettségihez van kötve. Pedig azt gondolhatnánk, hogy ez egy szakiskolás számára is jó lehetne. Csinálhatják, de nincs kötelezettségük ebben.

Knyihár Éva: A panel, záró körében, visszanyúlnék 2001-re. 2001-ben, az Önkéntesség Nemzetközi Éve kapcsán kezdtünk el az önkéntességről beszélgetni. Hogyan definiáljuk, mért kell ez nekünk, mért fontos ez egy társadalomnak? Társadalmi tőke, meg ilyeneket emlegettünk. 2004-ben elkezdett kiépülni Magyarországon az önkéntes központok hálózata, a centrumok, önkéntes pontok. Folyamatosan azt hallottuk meg hangoztattuk, hogy szeretnénk, ha Magyarországon az önkéntesség szerepe, presztízse nőne, hogy divat legyen önkénteskedni – mindenki tudja, hogy miről van szó! Ezt én büszkén csináltam is 2004-ben, részt is vettem a Magyarországi Önkéntes Stratégia elkészítésében, melyben ágazatok mentén tettünk fő ajánlásokat. Mindig eszembe jut, hogy akkor egy főajánlás volt az, hogy a közoktatásba mindenképpen be kell vinni az önkéntességet és szükséges növelni az önkéntesség társadalmi integráló szerepét azzal, hogy a munkanélkülieknek el kell magyarázni, hogy ez milyen jó dolog. Mindenkinek el kell mondani, hogy mert azért fontos ez, mert ekkor építjük a közösséget, és hogy ez milyen hasznos a társadalomnak. Ha nekem 2004-ben valaki azt mondja, hogy ez arról fog szólni, hogy 2013-ban közösségi szolgálat néven fognak a fiatalok önkénteskedni, hogy kötelező közérdekű önkéntes program mentén fognak munkanélküliek azért tevékenykedni, hogy ne veszítsék el a foglalkoztatást helyettesítő támogatásukat, akkor ...
Tehát most, 2013-ban, kétféle kötelező önkéntességről beszélünk – és akkor hadd maradjak ilyen provokatív, mert nap mint nap így találkozok vele, újságban, cikkekben, különböző kommentekben. Kötelező közérdekű önkéntes munkáról beszélnek, és a fiatalok még most is kötelező önkéntes munkának élik meg a közösségi szolgálatot. Szakemberként nagy felelősséget érzek abban, hogy tisztuljon a kép, tegyük tisztába ezeket a fogalmakat.
Délután arról szeretnék beszélni a fiatalokkal, hogy valóban mért jó önkénteskedni, mért jó tenni, segíteni, egy közösség aktív tagjának lenni. A délutáni munka során felejtsük el a közösségi szolgálatot.

Bodó Márton: Most az a baj, hogy sikerült itt néhány fogalmat jól megkeverni és az én szájamba adni, ami vagy így volt, vagy nem. A közösségi szolgálat fogalmat használjuk, és nem értek egyet az előttem szólóval. Örüljünk annak, hogy egy ilyen folyamat elindult, támogassuk, és a gyerekbetegségeit igyekezzük kikerülni, igyekezzünk minél jobbá tenni, és közben ne felejtsük el az önkéntességet. Nem egyik a másik ellen van, hanem az egyik a másikat segítendő.

Knyihár Éva: A most következő műhelybeszélgetésen nem bonyolódunk bele nagyon a definíciókba, hanem csoportosan, interaktív módon fogunk beszélgetni arról, hogy miért jó egy társadalomnak, ha a fiatalok önkénteskednek. Milyen tevékenységek mentén szeretnétek ti megnyilvánulni, s aki már teszi, annak milyen tapasztalatai vannak. Gondolatokkal is segíthetnénk a törvényhozókat abban, hogy hogyan lehetne ezt jól csinálni. Akár partner vagyok egy törvénymódosítás előkészítésében is.

Sélley Andrea: Köszönjük a részvételt – folytatása következik!


Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár