Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu


Cím:
Mozduló és visszanéző közösségek
Szerző:
Vercseg Ilona
Sorozatcím:
Parola
Folyóirat:
Parola
Év:
2011
Szám:
3.
Oldalszám:
8
Tárgyszavak:
Változás megragadása, egyensúlyozás művészete


Vercseg Ilona
Mozduló és visszanéző közösségek (A VIII. Nyári Egyetemen elhangzott előadás rövidített változata, Kunbábony, 2011. július 27.)
Kreatív barátom, kollégám, a Nyári Egyetem életre hívója, Kovács Edit adta ezt a címet előadásomnak, s
nem tisztáztam vele, hogy mire is gondolt? Hagytam működni magamban ezt a gondolatot, amit már az első
pillanatban is nagyon inspiratívnak tartottam. Az nem jutott eszembe, hogy a közösségekről beszéljek,
hiszen a közösségek állapotáról a Civil Szemle 2010/4. számában
Kötődések és választási lehetőségek
címen erről már megírtam a véleményemet. Ezzel szemben most az jutott először az eszembe, hogy
valóban: a mozdulás és a visszanézés állapota egyaránt jellemzi a mai magyar társadalmat, stagnáló
szakaszokkal. Úgy érzem, jelenleg inkább a visszanézés, a múltban időzés állapotában vagyunk. A globális
ügyekkel körülvéve kétségbeesetten igyekezünk megragadni azt, ami csak a miénk, csak miránk jellemző,
sajátosan magyar és sajnálatos, hogy ezt leginkább a múltunkban véljük megtalálni. Számomra ez azt jelenti
ugyanis, hogy jelenünkkel és kivált jövőnkkel nem, vagy csak nehezen tudunk mit kezdeni.
Pedig voltak, akik már a rendszerváltás után elkezdtek bennünket kérlelni – sajnos nem sok eredménnyel –,
hogy
Találjuk ki Magyarországot, s mostanában, hogy hozzunk össze egy Új reformkort. Hankiss Elemér
kezdeményezése rokon a közösségfejlesztésével – a helyiek kitalálják közösségüket. Vannak olyan települések, ahol ez valamennyire működik is, de országos szinten, úgy érzem, máig nem tudtunk rendet teremteni gondolatainkban, nem kovácsoltunk ki közösen terveket – az egész életünk vergődés, csapódás, hangsúly nélküli összevisszaság. A működő közösség általi fejlesztések – még ha bármennyire progresszívek is egy adott helyen vagy helyzetben, cseppek a tengerben. A
szinkronizációt, tehát egymáshoz igazítást, egésszé formálást, amit a jó politikának kellene létrehoznia az állampolgári akaratok és saját tervei szintetizálásával, tehát magasabb szinten történő összefoglalásával, végképp hiányoljuk, így jobbító törekvéseinket, ha nem is meddőnek, de meglehetősen súlytalannak érzem. Félek, nem csinálunk változást.


Változás

Pedig ha a változásnál tartunk, akkor a címbeli mozdulásnál vagyunk!
Ez érdekel pillanatnyilag. Ha a közösségfejlesztés változást akar, akkor mit jelent ez? E kérdés tisztázatlansága egyre nehezebb helyzetek elé állít bennünket, mert rendre belebotlunk a feladványba: ki tartozzon közénk és ki ne? Milyen beállításúnak kell lennie a közösséggel foglalkozó szakembernek, és milyen beállítódással nem lehet ezt a munkát végezni? Kivel legyünk szolidárisak és kivel ne?
A változás tartalmának kérdése azért is izgalmas továbbá, mert eddig azt vallottuk, hogy tartalmilag nem avatkozunk be a közösségek életébe, csak egy új viszony kialakulását segítjük egymással, a közösséggel és a társadalommal.
A változás óhatatlanul értékek mellé rendeződik – vajon milyen értékek mozgatnak bennünket, mit akarunk elérni érvényesítésükkel? Demokráciát, igazságosabb társadalmat, fenntartható fejlődést, jó társadalmat, nyitott társadalmat, erkölcsös társadalmat, tradicionális, különutas társadalmat? Ezekről folyamatosan beszélgetnünk érdemes, majd itt is, a szakmafejlesztő műhelyben.
A társadalmak életében a legnagyobb változást eddig kétségkívül a forradalom hozta (újabban a természeti katasztrófák is), az a forradalom, amit a nép a saját akaratából és erejéből, maga hajt végre, s amelyben megismeri a saját erejét. A forradalom bekövetkeztéhez azon bizonyos feltételeknek együtt kell lenniük. Bibó írja az 1945–48 közötti időszakról:
Mit lehet itt tenni? kérdi maga Bibó és nekünk is ezt a kérdést kell feltenni magunknak.

Bibó ajánlata:
A mi dolgunk is pontosan ez: nem szabad veszni hagynunk azt, ami felé már elindultunk, nehezen teret nyerő és formálódó demokráciánkat. A hatalom, az önkormányzatiság, a közoktatás és a gazdasági élet demokratizálásához kell hozzájárulnunk. A közösségfejlesztésnek megvannak a maga eszközei ahhoz, hogy e változásokból kivegye a részét. Mai fogalmaink szerint legfőképp az öntudatnak, a magára ébredésnek teret adó civil társadalom és annak szervezettsége az, amelyik a közszolgálat és az önkormányzatiság, a közoktatás és a gazdasági élet – szövetkezetek! – terén fokozhatja a részvételt és elősegítheti a mindinkább egyenlővé váló viszonyok kialakulását.


A változás megragadása

Hosszú időbe telik, amíg egy szakma kialakítja a maga hármas irányú megközelítéseit: együtt dolgozik a helyi csoportokkal, a nagy szakmai (mindhárom szektort képviselő) szervezetekkel és szakmapolitikai kérdésekben a döntéshozókkal. Mindezekhez nem a rövidtávú lehetőségekkel kell csak foglalkozni, hanem ki kell alakítani a kapacitását az újonnan felbukkanó témák, változó paradigmák elemzésére, a célból, hogy a közösségfejlesztés magába tudja fogadni azokat és új kérdéseket tudjon megfogalmazni. A közösségfejlesztést körülvevő klíma is állandóan változik a változó világban, s e változások lényegének megértése és megragadása a szakma fennmaradásának és fejlődésének záloga.


Az egyensúlyozás művészete

Mindezek alapján tisztán látható, hogy a közösségfejlesztés az egyensúlyozás művészete is, mert egyensúlyoznia kell a társadalmi-közösségi-civil és a szakmai önérdek között, szakmák és szakmapolitikák között is. Mindez nem csak felveti, de meg is erősíti a szakmán belüli és a szakmák közötti szervezettség és együttműködés kérdéseit.
Három mindenen átívelő, a közösségfejlesztés értékeivel és céljaival egyező jelenség teszi még szükségesebbé az egyensúlyozást: A közösségfejlesztésnek ilyen és más jelenkori problémák megoldásán is együtt kell dolgoznia a civil társadalommal, s olyan – hasonlóan nehéz és átfogó – problémákon is, mint az éghajlatváltozás vagy a gazdasági válság, a demokratikus megoldásokon, a képessé váláson és a részvételen keresztül.
Mindezek megvalósítása természetesen sok egyenetlenséget, országonként különböző megoldási variációk sokaságát kiváltó munka és elismerjük, hogy meglehetősen ambiciózus napirend is, de hiszünk abban, hogy ez fogja fenntartani a közösségfejlesztés és a civil társadalom harcát a megújuló és társadalmilag igazságosabb közösségekért. A mozduló közösségekért.
Nem könnyű a dolgunk, mert Európában és Amerikában egyaránt a megszorítások időszakát éljük. De az erős gondolat és elkötelezettség megtalálja a maga útját. Nyugdíjas barátunk, Paul Henderson ma a saját települése közösségével dolgozik azon, hogy a helyi könyvtárat ne zárhassák be. Azt írta nekem legutóbb: „kiterjesztve saját közösségfejlesztői gyakorlatomat, csatlakoztam falunk menedzsment bizottságához, mivel a helyi önkormányzat, a kormányzati megszorítások következményeként, augusztus végén bezárja a könyvtárat. Ugyanakkor segítőkésznek mutatkozik abban, hogy a könyvtár feletti kontrolt a helyi közösség vegye át (vagyis felelősséggel működtesse azt). Sok helyi ember vállalkozik erre önkéntesként, de vonakodnak részt venni a könyvtárvezetés munkájában, így erre megalakítottuk egy bizottságot, amelynek én is tagja vagyok.”
Teendőink tehát nem csak szakmai, de állampolgári jellegűek is – van dolgunk elég!

Köszönöm szépen a figyelmet!


Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár