Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
Levélváltások
Sorozatcím:
Parola
Folyóirat:
Parola
Év:
2011
Szám:
1.
Oldalszám:
15
Tárgyszavak:
Újbuda60+ program, Q-AGEING projekt

1. Közösségfejlesztő az önkénteseknek
Gyenes Zsuzsa levele a gazdagréti listára
2009. október 3.

Kedves Szomszédsági Önkéntesek!

Előre is elnézést kérek, ez most egy hosszú levél lesz :)
Mindenekelőtt szeretném megköszönni a kedves szavakat, amelyek Andris születésére érkeztek tőletek. Úgy terveztem, hogy május-júniusban Tarnai Mari kolléganőm helyettesít majd, július-augusztus nyári szünet, szeptemberben pedig visszatérek közétek – babástul. Az élet természetesen felülírta a terveket, egyrészt mert ti nyáron is dolgoztatok, másrészt, mert nálunk kitört a bárányhimlő (két hete a nagy kezdte, most kezdi a középső, és sajnos úgy tűnik, a kicsi is elkapta). Így én most nem nagyon jutok el sehova, Marinak pedig ebben a programban, és más munkákban is sokat kell most dolgoznia. Úgyhogy egy kis türelmeteket kérem még! A médiásokkal kapcsolatban is, mert ősztől az ő koordinálásuk is az én feladatom lenne.
Szeretném azonban megosztani veletek, milyen öröm volt veletek dolgozni, és milyen örömmel olvastam később a beszámolókat, nézegettem a képeket (és mennyire várom a további közös munkát)! Onnan indultatok, hogy mindannyian aktívak voltatok, és tele voltatok tettvággyal, sokatok mögött komoly közösségi munka állt – de mindezt egyedül vagy saját közösségetekben tettétek. És eljutottatok idáig, hogy egy csapat lettetek, közösen szervezett és lebonyolított rendezvények állnak mögöttetek. A saját közösségeteken túl, egy új csapatban egymást erősítve, saját erőtökből próbáljátok megoldani azokat a problémákat, amelyek sokak életét megkeserítik. Nem azt akarom sugallni, hogy minden tökéletes, azt sem, hogy a csapat tagjai között teljes a harmónia. De én emlékszem olyan összejövetelre, amelyen igen nagy viharok dúltak, a végén mégis képesek voltatok együtt nevetni – s amíg ez így van, addig még a konfliktusoktól sem kell félni.
Az Újbuda 60+ program minden, a kerületben élő hatvanon fölülihez szól, a kedvezményeket, a különböző szabadidős tevékenységeket mindenki igénybe veheti. De ti különleges szerepben vagytok ebben a programban, amelyet magatok vállaltatok: szomszédsági önkéntesek vagytok. Ez egy önkéntes tevékenység, amely egyéni felelősséggel jár, de csapatban végezhető. Ez a három dolog: önkéntesség, felelősség, csapat szerintem így együtt fontos. Aki vállalta, hogy szomszédsági önkéntes lesz, azért vállalta, mert ez az ügy fontos számára. Önként vállalta, és mindabból a sok dologból, amit egy szomszédsági önkéntes végezhet, azt vállalta, amit szeret, és annyit vállalt, amennyi belefér az életébe. Ez a szerep felelősséggel is jár mind a tág értelemben vett szomszédok, mind a többi szomszédsági önkéntes felé. A csapat pedig hatalmas erőforrás minden szomszédsági önkéntes – és az ügy számára! Azt remélem, hogy ezt már mindannyian megtapasztaltátok, és azt gondolom, hogy ezt az erőforrást, a csapatmunkát még jobban ki lehetne használni. Szerintem ez most a következő feladatotok: egy olyan működést kialakítani, amelyben pótolni tudjátok egymást, és akkor azon túl, hogy hatékonyan tudtok ügyködni, még rossz érzése sem lesz senkinek. Például: Rezső vállalta az új érdeklődők meghívását, de jelezte, hogy ez most nem fér bele az életébe. Nála vannak az érdeklődők elérhetőségei – de más nem tudná felvenni velük a kapcsolatot?
Talán észre sem vettétek, mennyire önállóvá váltatok az összejövetelek, rendezvények szervezésében, lebonyolításában, a csapatmunka erősítése csak egy újabb lépés lesz ezen az úton. Rám egyre kevésbé van szükségetek, de azért még vagyok, legalább karácsonyig. Még kb. két hétig legfeljebb e-mailben tudok a rendelkezésetekre állni, de aztán már számolhattok velem.

Addig is sok sikert kívánva szeretettel gondol rátok
Gyenes Zsuzsa

Gyenes Zsuzsa levele az újbudai listára: Gondolatok az újbudai közösségi munkáról
2009. november 8.

Kedves Szomszédsági Önkéntesek!

Néhány hete érlelődik már bennem ez az írás, mert adós maradtam egy gazdagréti levél megválaszolásával. És ha már végre megszületett, küldöm inkább a közös listára, remélve, hogy mások számára is hasznos lehet.
Engedjétek meg, hogy megosszam veletek a gondolataimat az újbudai közösségi munkáról – ahogy én közösségfejlesztőként látom, értelmezem.
A történetnek több szereplője van, és szerintem nagyon fontos, hogy egyértelmű legyen a szereplők közti viszonyrendszer. A főbb szereplők a kerület városrészeiben élő hatvanon felüliek, közülük a szomszédsági önkéntesek, az Önkormányzat (Újbuda 60+ program, Q-AGEING projekt), a közösségfejlesztők.

Megpróbálom felvázolni:
- Újbuda60+ program és a Q-AGEING projekt kapcsolata: Az Újbuda 60+ program Újbuda Önkormányzatának programja a kerületben élő hatvan éven felüliek életminőségének javítására. A Q-AGEING projekt egy nemzetközi együttműködés, amelyben Újbuda Önkormányzata is részt vesz, mi több, vezető szerepet játszik benne. Hatalmas számokkal dobálózik az Önkormányzat a projekt kapcsán – de ez nem az Újbuda 60+ program költségvetése! Nem állítom, hogy nincsenek közös pontok a Q-AGEING és a 60+ program között, de lényegében két különböző dologról beszélünk. (Ráadásul egy pályázati támogatás nem egy szabadon felhasználható összeg.)
- Újbuda 60+ program: a programnak több eleme van a kedvezménykártyától kezdve a tornán és színházjegyen át – a közösségfejlesztésig.
- önkormányzat – közösségfejlesztők – Újbuda 60+ program: a program részeként az Önkormányzat erősíteni szeretné a helyi közösségeket és az önszerveződést. A program ezen részének megvalósítására az Önkormányzat a Közösségfejlesztők Egyesületét kérte fel.
- közösségfejlesztők – szomszédsági önkéntesek: a közösségfejlesztők a helyi közösségek és az önszerveződés erősítésének zálogát a szomszédsági önkéntesekben látják, vagyis azokban a helyi lakosokban, akik felvállalják a közösségek szervezését, moderálását, helyi ügyek érdekképviseletét, információközvetítést stb. A közösségfejlesztők felkészítik a szomszédsági önkénteseket, majd egy ideig még segítik munkájukat, csapattá szerveződésüket. (A közösségfejlesztő akkor dolgozik jól, ha egy idő után feleslegessé válik, mert nélküle is működnek a dolgok.)
- szomszédsági önkéntesek: a szomszédsági önkéntesek személyisége, motivációja, tevékenysége, szabad ideje különböző. (Egyikük vezéregyéniség, másikuk nem bírja elviselni, ha megmondják neki, mit csináljon, a harmadik pedig éppen azt szereti. Egyikük a környezetét szeretné szebbé tenni, másikuk az elesetteken szeretne segíteni, a harmadikat pedig bántja, hogy ennyire bezárkóznak az emberek. Egyikük személyesen beszélget a szomszédokkal, hogy tájékoztassa őket a számukra fontos információról, másikuk szívességszolgálatot szervez, a harmadik pedig összehozza és kártyázni tanítja a magányos idős hölgyeket. Az egyik friss nyugdíjas, a másikuk krónikus beteg, a harmadik pedig főállású nagymama.) Az viszont közös bennük, hogy feladatukat önként vállalva, anyagi ellenszolgáltatást nem várva, szabad idejükből tesznek a közösségért. Nagy türelmet igényel mindenkitől, hogy tőle esetenként ennyire különböző emberekkel dolgozzon együtt. Ugyanakkor ez a sokféleség – ha meg tud valósulni az együttműködés – hatalmas erőforrást is jelent a szomszédsági önkéntesek számára.
- önkormányzat – szomszédsági önkéntesek: Az Önkormányzat a 60+ programmal korábban nem létező lehetőségekhez juttatja a kerületben élő 60+ korosztályt. Szeretné, ha ezekről a lehetőségekről minél többen tudnának, ebben számít a szomszédsági önkéntesek kapcsolatrendszerére. A szomszédsági önkéntesek lakóhelyüket, a lakóhelyi életet szeretnék jobbá tenni, az itt élőket szeretnék segíteni, ebben számítanak az Önkormányzat – akár anyagi – segítségére.

Minden közösségi folyamat egy tanulási folyamat is egyben. És minden félnek van tanulnivalója. Mi, közösségfejlesztők például nemigen dolgoztunk még olyan munkán, ahol az Önkormányzat ilyen tudatosan támogatta lakosait, ahol a közösségfejlesztés egy nagy program egyenrangú része. A program összetettsége is új számunkra: nehéz úgy önszerveződést támogatni, hogy sok programot és szolgáltatást „készen kapnak” az emberek. Az Önkormányzatnak is tanulnia kell jól adni. A szomszédsági önkéntesnek pedig tanulnia kell jól kérni. És mindannyiunknak tanulnunk kell, hogy egymást partnernek tekintsük. A szavak szintjén ez persze így van, de az igazság az, hogy nagyon különbözően gondolkodunk, és ez megnehezíti az együttműködést.
Szomszédsági önkéntesként nektek is meg kell küzdenetek azzal a hozzáállással, ami nagyon megnehezíti az öntevékenységet: az emberek azt várják, hogy őket kiszolgálják, úgy érzik – egy bizonyos szintig jogosan –, hogy nekik ez jár. Az Önkormányzat ahhoz van szokva, hogy kiszolgáljon, hogy az emberek helyett gondolkodjon, az ő vélt vagy valós szükségleteikre kész megoldásokat adjon. (És – mivel a választóiból él – eldicsekedjen vele, hogy ő mennyi mindent adott.) Ettől a megszokott gyakorlattól lényegesen eltérő önkormányzati működés kell az öntevékenység támogatására, és abban, hogy ezt az Önkormányzat be tudja építeni a gyakorlatába, nekünk, közösségfejlesztőknek, és nektek, szomszédsági önkénteseknek is segítenünk kell. Jó lenne tudatosan kerülni a „nekünk ez jár” sémát, és úgy tárgyalni, hogy az Önkormányzat megértse: hatékonyabban adhat, ha az öntevékenység kereteit biztosítja.

További jó – közös – munkát kívánva
üdvözlettel
Gyenes Zsuzsa


LEVÉLVÁLTÁSOK 2. Szomszédsági önkéntesek egymásnak és a közösségfejlesztőknek
a közösségfejlesztési folyamat lezárása kapcsán

Kedves Közösségfejlesztő segítőink!

Én is nagyon szépen köszönöm azt a sok segítséget, amit eddig Tőletek kaptam, kaptunk. Nagyon jó, hogy mikor már-már feladni készülök valami nehézség miatt az elképzeléseimet, Rátok mindig számíthatok. Mintha előre sejtenétek, hogy mi lesz a következő „fal”, aminek nekimegyek! És már ott álltok mindig készenlétben valami újabb képzéssel, tanáccsal, ötlettel.
Ameddig úgy látom, hogy a környezetemben élőknek szükségük van a segítségemre, addig valószínűleg önkéntes maradok, segítőkész társaimmal együtt. És mert az ember önző, talán legjobban én jártam, mert azt a sok szeretetet, amely az emberekből árad felém, soha nem éreztem, nem éltem volna át. Nagyon kitűnő, jó érzés és ingyen van! Ajánlom mindenkinek!
Nagyon szép hétvégét kívánok Mindnyájatoknak. További sok sikert kívánok szeretettel, empátiával végzett kitűnő munkátokhoz.
G.-né Böbe, Gazdagrét


Kedves Gyenes Zsuzsa!

…A zebrával kapcsolatban. A múlt csütörtökön volt nálunk előadást tartani a Városüzemeltetésről egy előadó. Azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a forgalomtechnikával kapcsolatos gondjaink (pl. jelzőlámpa, zebra) mind fővárosi hatáskörbe tartoznak, tehát ők ebben nem tudnak segíteni. Viszont mi lobbizhatunk a fővárosi önkormányzati képviselőinknél, mert a végső döntések, hogy mi legyen benne az éves költségvetésben, többnyire úgy dőlnek el, hogy mit támogat több képviselő. Ez logikus is, mivel testületi döntés születik. Lobbi, lobbi, lobbi.
Szombaton nagyon sokan látogattak meg bennünket a Szomszédsági önkéntes „sátorban”. (Ezzel volt egy kis baj, mert valami okból nem került ki a sátor, s a padok, asztalok sem, így a halastól kaptunk sátrat és egyebet, csak nem eleget.) Vali számítása szerint 87 adag halászlét osztottunk szét, a férjem 5 kiló keszeget, Éva eszméletlenül finom szilvás lepényt, Vali isteni mákos-diós kalácsot és pogácsát sütött. O. Margit és segítője 6 nagy pontyot tisztított meg.
Meghívtuk a Gazdagréti téri nyugdíjasház lakóit, és azoknak, akik nem tudtak lejönni, ételhordóban J. Zsuzsa vitt fel kóstolót.
Kezd kialakulni J. Zsuzsa áldásos tevékenységének köszönhetően egy kedves kisközösség a Nyugdíjasházban.
Igazából, meglátásom szerint, Gazdagréten az önkéntesek önjárók lettek, megtalálják, hogy hol van rájuk szükség, nem várnak feltétlenül önkormányzati ötletre!
Szombaton nagy örömmel tapasztaltam, hogy olyan nyugdíjas társaink is egész nap dolgoztak a közösségért, akik nem önkéntesek és a legkülönfélébb nyugdíjas klubok tagjai.
Szeretnénk, ha a jövőben is számíthatnánk tanácsaidra és segítségedre és reméljük, hogy mi is néha tudunk Nektek segíteni!
Pusz G.-né Böbe


Kedves Szomszédságiak!

Teljes szívvel egyetértek G. Böbével és én is segíteni szeretnék ebben, ahogy a Médiaműhely nyilvánossági felülete, a fotózás és a Civil Rádió lehetővé teszi ezt számunkra – mert ennek a programnak az az egyik szlogenje: Rajtunk múlik!
Nem kellene hagynunk, hogy a sok-sok jó szándék és segítőkészség a program befejeződésével ne érvényesüljön a mindennapokban és ne kapjon hangot – ez azért lenne fontos, hogy még többen kapcsolódjanak be „puccsista” munkánkba.
További jó ötletelést, közös programokat és hasznos együttműködést kívánok Mindannyiunknak.
Biztatásnak szánom és nem búcsúnak!
Nyugdíjas-találkahely ügyben még értekezzünk!!!
Á. Zsóka



Kedves Marika és Önkéntes Társak!

Nagyon egy húron kezdünk gondolkodni, mert ma a rádiós szerkesztőségin én is ezt vetettem fel. Most kellene elkezdeni a tesztelést, hogy a jelöltek hogyan vélekednek – és mit ígérnek!!! – ennyi ezüstkorúnak!
A dolog komoly, időben kell lépnünk – egyrészt, hogy ők is, akik eddig nem foglalkoztak a 60+ programmal, tájékozódjanak, másrészt a „rajtunk múlik” szlogen lesz aktuális. Helyettünk most senki nem fog lépni: sem a programok, sem a hely, sem a közösségi alkalmak szervezése ügyében.
Okvetlenül rá kell kérdezni majd minden jelölési fórumon, ki mit akar tenni az ügyünkben!
Arra is gondolnunk kell, hogy abban az esetben, ha nem tetszik az elnevezés, hogyan vigyük tovább az ebben lévő értéket – sajnos, címkés és előítéletes társadalom vagyunk (tisztelet a kivételnek!), és nagyon következetlen társadalom – általában egy korszakváltásnál mindent kidobálunk, még a jót is, hogy ne emlékeztessen bennünket az előző „en bloc rosszra”. Most nem az egyszerű, dolgozó állampolgárokra gondoltam.
Az augusztusi első csütörtököt, mint találkozási lehetőséget, nem kellene kihagyni – 26-án nagy road-show-ra készülnek/készülünk: a 60+ bemutatása zajlik a Programiroda környékén. Legalábbis erre utal a szervezés: lesz fotókiállítás a közösségi rendezvények képanyagából (remélem!!!), ügyes nagyik kerestetnek, akik egyszerű, hasznos dolgokat mutatnának be stb. Továbbá hallottam a gyermekmegőrzés-szervezést is, hogy a Mamák, Papák el tudjanak jönni.
Valahogyan össze kellene hangolódnunk a témában.

Jó pihenést, gondtalan nyaralást kívánok Mindenkinek,
üdvözlettel:
Á. Zsóka, Médiaműhely


Kedves Zsóka, Tamás és Csaba!

Nagyon szeretném, ha folytatódna a 60+ program
– mint résztvevő (angol tanfolyam),
– mint előadó (informatika),
– mint „külső” szemlélő (fotókör) mint Mama, aki szeretne még sokáig aktív résztvevője lenni az unokák és gyerekei életének.

Ez volt nekem az első igazi nyugdíjas évem, és a 60+ programnak is köszönhetem, hogy nem lelki megrázkódtatásként éltem át a váltást (depresszióval és egyéb nyavalyával), hanem egy új, jópofa célt adó, izgalmas feladatnak.
Tudják, milyen klassz érzés látni, hogy a nyolcvan év körüli diákjaim tényleg használják a netet, a skypot? Azok a diákok, akik önmagukat még a számítógép bekapcsolására sem tartották képesnek, de el mertek jönni, hátha sikerül….
Tudják, milyen jó érzés volt, hogy pár angol óra után az unokám azzal nyitott be, hogy „Mama! köszi a segítséget, csillagos ötös lett a dogám!”?
Azt már nem is ragozom, hogy végre, mese nincs alapon, „kötelező” volt színházba menni.
Pont a hétvégén beszélgettünk külföldön élő rokonaimmal, akiknél szintén van ilyen mozgalom, de abszolút formális, „kipipálós” jellegű.
Pár évvel fiatalabb nálam az unokaöcsém, bár vezető beosztású, de látszik, hogy nem veszi komolyra a dolgot. Mint mindenki, aki szeret dolgozni, úgy gondolja, hogy vele a nyugdíjas otthonlét, leengedés nem fordulhat elő, és megdöbbent az én beszámolómtól.
Tényleg példa értékű – fellengzősség nélkül – amit a XI. kerület létrehozott!
Nagyon szeretném, ha folytatódna a 60+ program.
Köszönöm.
M.-né Kati


Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár