Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu


Cím:
Három tanulóköri jegyzet a X. Nyári egyetemről
2013. július 25., csütörtök
Szerző:
Mészáros Zsuzsa és Balogh Flóra; Kovács Edit és Kele Csilla; Péterfi Ferenc és Sélley Andrea
Sorozatcím:
Parola
Folyóirat:
Parola
Év:
2013
Szám:
4
Oldalszám:
11
Nevek:
Arapovics Mária, Ureczky Klára Tünde, Bereczki Béla, Carina Kindstrröm, Nagy Júlia, Mérő László
Intézmények:
Civil Kollégium, Budapest Környéki Népfőiskolai Szövetség, NYITOK Nyitott Tanulási Központ, Norvég Alap, EU, Közös tudás projekt, Borsod megyei Közművelődési Intézet, Tervezz! Bátran! program
Települések:
Kunbábony, Szentendre, Pécs, Budapest, XV., Újpalota, Miskolc-Avas
Tárgyszavak:
tanulókör, tanulóköri alapvetés, nyitott tanuló központok, szocializáció, városmegújító szomszédsági programok, állampolgári szerepek, városrehabilitáció
Megjegyzés:
kategória: módszertan


Három tanulóköri jegyzet
a X. Nyári egyetemről

2013. július 25., csütörtök


Tanulóköri alapvetés
A tanulókörbe való bekapcsolódás részvételen alapuló dinamikus folyamat, amit a résztvevők tapasztalata, a tanulókör vezetőjének szaktudása és a tananyag minősége határoz meg. Ez a folyamat jelenti a tanulókör egyedülálló pedagógiai módszerét. A hierarchikus modellen alapuló konvencionális képzéssel szemben, ahol a tanár fölülről-lefelé terjeszti a tudást, a tanulókör magában rejti a kölcsönhatást, amihez minden résztvevő hozzájárul.A dőlt betűs részek forrása: Carina Kindström: A tanulókörök módszerének bemutatása. Kiadja a Budapest Környéki Népfőiskolai Szövetség, 2000 Szentendre, Pátriárka u. 7. +3613319002, www.bknsz.hu, bknsz@t-online.hu. Kapcsolat: Nagy Júlia

A tanulókör a nem hivatalos felnőttképzés része. Tudást és információt ad a benne résztvevőknek, amely saját tapasztalataikból és ismereteikből indul ki, a tudásvágyra épít, és annak megosztását teszi lehetővé.
A tanulókör a benne résztvevőket képessé teszi a mások előtti megszólalásra és a velük való együttműködésre. A közös alkotás örömét hozza létre.

„Elmondhatjuk, hogy a tanulóköri munka egy élénk, aktív folyamat, ami a tudást cselekvéshez és társadalmi változáshoz, fejlődéshez és kreativitáshoz köti. A módszert néhány alapelv segítségével írhatjuk le.”

Egyenlőség és demokrácia
A tanulókör vezetőjének az a dolga, hogy párbeszédre ösztönözzön – a nézetek és információk oldott hangulatú cseréjére.

Tapasztalat és együttműködés
A résztvevők segítik egymást ahelyett, hogy versenyeznének. Az ilyen tanulási helyzet biztonságot nyújt mindenki számára, és hozzájárul a nyitottsághoz.

A tanulókör szabadsága és joga céljainak meghatározásához
A szabadság együtt jár a felelősséggel. E felelősséget sosem adhatják át másoknak, mivel az súlyosan sértené a tanulókör szabadságát.

Folytonosság, tervezés és aktív részvétel
A folytonosság azt jelenti, hogy a tanulást szervezni és tervezni szükséges. A résztvevők aktív közreműködése az, az alap, amire a tanulókör épül. Személyes véleményük fontos.

Tananyag
Minden tanulókörnek fel kell szerelkeznie valamiféle tananyaggal, amit a résztvevők maguk is összeállíthatnak.

Változás és cselekvés
Ha a tanulókörök kiállnak a változásért és cselekvésért, akkor a tanulás nem csak „hasznosabbá”, de értelmesebbé is válik. Az egyének számára ez személyes gazdagodást jelenthet és környezetük feljavítását.

A közös tanulás egy olyan aktív folyamat, amelyben az egyéni erőforrások egyesülnek.

A tanulókör vezetője soha sem cselekedhet tekintélyét kihasználva.
– A résztvevők saját fejlődését állítja középpontba;
– jó kérdéseket tesz fel;
– a résztvevők közötti párbeszéd kialakulását hangsúlyozza;
– a megoldások megbeszélésére és egymás megkérdezésére ösztönzi a résztvevőket;
– fejleszti a csoportszellemet, így a résztvevők biztonságban érzik magukat;
– erősíti a résztvevők önbizalmát;
– a tudásszerzést gyakorlatiasan közelíti meg, ami a résztvevőknek megkönnyíti, hogy mindennapi helyzetekben alkalmazzák azt, amit megtanultak;
– világosan bemutatja a választási lehetőségeket;
– bátorítja a tagok együttműködését és megakadályozza a versengést.

A kiválasztás néha érzékeny kérdés. De nagyon fontos, hogy őszinték legyünk, máskülönben a kudarc valószínűsége megnő. Jobb, ha egyenesek és őszinték vagyunk ebben a fázisban, mintha elrontjuk egy egész csoport munkáját.

Haladás. „Saját demokráciánk az emberek bekapcsolódási és felelősségvállalási szándékán és képességein múlik. A legfontosabb tényezők, hogy:
– együttműködjünk másokkal, miközben megtanulunk bekapcsolódni és felelősséget vállalni;
– vegyünk részt és álljunk elő ötletekkel;
– vállaljunk felelősséget;
– legyünk készek és képesek másokra hatni és mások hatását elfogadni.

A tanulóköri munka középpontjában az egyenlő felek közötti, a témák közös felderítését célzó beszélgetés áll. Egyáltalán nem jelent olyan vitát, ahol egy esetleg több egyén megpróbálja meggyőzni a többieket arról, hogy nekik van igazuk. Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy ami egyik körben maga „az igazság”, azt más körben „hazugságnak” tartják. A párbeszéd közös beszélgetést jelent. Következésképp, a párbeszédben való részvételt nem korlátozódhat csak egy szűk csoportra, hanem mindenki számára nyitva kell állnia.”
A résztvevők saját tapasztalata a legeslegfontosabb. Egymástól sokat tanulhatunk. Azonban az ismeretek elsajátításának többnek kell lennie a tapasztalatok megosztásánál. Meg kell próbálnunk új ismeretek és információk bemutatását.
Semmi rossz sincs abban, ha a tanulókör magasra helyezi a mércét – a kihívással való szembenézés valóban ösztönző lehet.

Ajánlás: A tanulókör szerepe az állampolgárrá válás folyamatában c. tanulókörhöz
E tanulókörben a szakemberként való részvételt azoknak ajánlom, akiknek már van tapasztalatuk tanulókör szervezésében, működtetésében és azoknak, akik szeretnék megismerni ezt a felnőttképzési (társadalomfejlesztési) módszert.
Ugyanakkor ajánlom azoknak is, akik szívesen részt vennének egy tanulókör munkájában, hogy saját tapasztalatot szerezzenek annak működéséről.
E nyári egyetemi tanulókör kiindulása lehet egy olyan tanulókörnek, amelynek témáját, módszerét, rendszerességét, vezetőjét a résztvevők határozzák meg saját tudásvágyuk és cselekvési hajlandóságuk alapján.


1. tanulókör: A tanulókör szerepe az állampolgárrá válás folyamatában
A tanulókört Mészáros Zsuzsa vezeti
Lejegyezte: Balogh Flóra

Mészáros Zsuzsa: Kedves témám a közös tanulás, ezért örültem a nyári egyetemi tanulókör lehetőségének. Az életem a tanulás vonalán is leírható. A Felső-Kiskunságban is szerveztünk tanulóköröket a TÁMOP és HEFOP programban. Megtapasztaltuk, hogy a tanulókör fontos állomás az állampolgárrá válás folyamatában – ha a módszert megismerjük, választ is kapunk arra a kérdésre, hogy hogyan válik a tanuló ezen keresztül cselekvő állampolgárrá. Vannak-e a tanulókörnek magyar tapasztalatai, amik hasonlítanak a svéd mintához? Van-e itt nálunk valami specifikum, ami miatt eltérően érdemes közelíteni? A tapasztalati tanulást kell-e a fókuszba helyezni? Szerepe-e a tanulókörnek az általános műveltség emelése? Van-e még szerepe az írott tananyagnak, a hosszú szövegek befogadásának? Valóban vége van-e a Gutenberg-galaxisnak? Hogyan alakítsunk egy tanulókört? Hogyan működhet a sok helyről jött emberek tanulóköre?
Témánk feldolgozását a következő kérdések mentén terveztem:
Saját tapasztalataink megismerése, svéd és magyar tanulókörök hasonlóságai és különbségei
Milyen tudást dolgozzunk fel?
Lehet-e ebben a körben tanulókört létrehozni?
A mi idevágó gyakorlatunk, itt, Kunbábonyban, a Társalgó nevű tanulókör. Nagyon nehezen indult, nehezen választódtak ki a témák is. A kocsmában összejőve merült fel, hogy kutassák a résztvevők Kunbábony történetét és múltját. Elhatározták, hogy minden családot meglátogatnak, elbeszélgetnek és összegyűjtik a meglévő tudást. Megfogalmazódott a helyi anyakönyv létrehozásának gondolata, hogy mindenkit a jelenlegi állapotában rögzítsen. Megkezdődött a tárgyi eszközök gyűjtése is, és ebből egy kiállítás készült a Civil Kollégiumban. A tanulókör végén nem született dolgozat, de eredménnyel zárult. A résztvevők rátaláltak a saját témájukra, és ez a legfontosabb.

Arapovics Mária: aktuális és kapcsolódó példa a nyitott tanuló központok (NYITOK Nyitott Tanulási Központ), amely egy szövetség az életen át tartó tanulásért. Ez egy pilot program, első körben 7 településen, kisvárosokban és kistelepüléseken indult, ahol a tanulóköri módszertant gyakorolják a Norvég Alap támogatásával. Nyelvi és informatikai programok támogatását tűzték célul. Feltétel volt, hogy demokratikusan működjenek, alkalmazkodjanak a helyi település adottságaihoz, igényeihez. Ezeken a településeken tanulásszervezőket képeztek ki. Volt egy infrastrukturális támogatás is, a program ott működött jól, ahol támogató volt az önkormányzat. A nyelvi kurzusok népszerűek voltak. Informális volt, nem adott papírt, végzettséget, de maximálisan a résztvevők igényeire alapult. Pécsett például abban a városrészben indult, ahol a bánya bezárt, leépült, s ott folytatásként egyesület, pályázatíró kör indult.
Az EU bevette a programot a best practice (a legjobb gyakorlatok. A szerk.) körbe. A következő körben 50 helyen hoznak létre majd tanulóközpontot. Most már jobban támaszkodik könyvtárakra, művelődési házakra a kezdeményezés, amely meg tudja újítani a közösségi terek funkcióit. Egy tanulásszervező fizetését biztosították minden helyszínen.
15 éve vagyok tagja egy alulról szerveződő tanulókörnek, melynek tagjai valamennyien szellemi területről jöttek. Egy hónapban 1-2-szer tudunk találkozni. Meghatározott tematika szerint dolgozunk fel témaköröket. 2 területünk van: egy filozófiai és egy szimbolikus irány, ebben a kettőben mozgunk. Kizártuk a politikát az esetleges ellentétek miatt. Női kör vagyunk. Szeptemberben megbeszéljük az éves tervünket. 20 állandó tagunk van, ebből 10 résztvevő van jelen általában. Mindenki vállal egy-egy előadást, és eldönti, hogy milyen módszerrel dolgozza fel.

Ureczky Klára Tünde: Van-e ennek a dolognak létjogosultsága, kérdezted, Zsuzsa. Nálunk is, szintén projekt keretében, valósult meg egy tanulóköri munka. A projekt neve Közös Tudás volt és a Borsod Megyei Közművelődési Intézet vezetésével valósult meg. Gasztronómia, kézimunka, hagyomány, informatika témákat dolgoztunk fel. Helyben adódott össze a tudás, volt, ami egy település érdeklődőiből szerveződött, más esetben 7-9 településről is érkeztek a résztvevők. Azóta is emlegetik, mert a jó élmény átöröklődött más körökbe is.

Mészáros Zsuzsa: A Mari által elmondottakra csak annyit reagálnék, hogy egy igazi tanulókörben a közösség klasszikusan maga választja meg a szervezőt, vezetőt, aki mozgatja a tanulókört.

Arapovics Mária: Saját tanulókörünkben évről évre újraválasztjuk az elnököt, ő is vezeti le a beszélgetéseket. Ez egy saját szabályunk, amit meghoztunk. Ez működőképes, egy év után el lehet fáradni.

Liling Tamás: Nagyon érdekel az a példa, hogy ha kitelepítünk embereket egy kis faluba, az egy olyan helyzet lehet egy járatlan ember számára, amiben segítségre, tudásra szorul. Ha van olyan tér, lehetőség, ahol információt lehet szerezni, tehát megvan a hozzáférés lehetősége, akkor az ottani élethez, gazdálkodáshoz szükséges gyakorlati tudást is meg lehet szerezni.

Mészáros Zsuzsa: Ismerünk-e jó modelleket; mi a tanagyag, kik a felelősök? Ki tartja a bevezető előadást? Segíti-e az állampolgárrá válást ez a módszer? Hogyan? Mihez kell ragaszkodni? Melyik út célravezető?

Liling Tamás: Ha egy igény meg tud jelenni, akkor azt fogom behozni egy tanulókörben is, ami engem érdekel.

Mészáros Zsuzsa: A praktikus élet, a saját gyakorlaton túl mi az a tudás, ismeretanyag, amit be lehet hozni?

Arapovics Mária: A tanulókörök nem a semmiben lógnak, van tematika, felelős, van környezet. Van népfőiskolai hálózat is, művelődési ház is.

Vágvölgyi Gusztáv: Nekünk vannak spontán tanulóköreink, ahol azt látom, hogy az emberi kapcsolat a kulcs. Ebben elengedhetetlen, hogy egymásra is kíváncsiak vagyunk.

Mészáros Zsuzsa: Amiket ti említettetek itt, az hozzájárult-e a résztvevők tudatos állampolgárrá válásához?

Ureczky Klára Tünde: Akik részt vettek az önképző körben, azoknál nagy élmény volt, hogy hoppá, én ezt tudom, és másokat is érdekel ez a tudásom. Egy egyszerű cigányasszony megmutatja a vakaró készítését, és az iskola igazgatója lesi el tőle ezt a módot.

Babos Zsuzsa: Az egyetemen a hallgatókkal alapítottunk egy tanulókört a csoporttársakkal. Meghívtuk a tanárainkat, majd utolsó éven a szakdolgozat-vázlatainkat vitattuk meg. Teljesen más volt hazamenni, hazavinni Szentkirályra ezt a kezdeményezést. A személyes kapcsolat erősítette a saját problémák megoldásának igényét. A környezetvédelem, az egészségvédelem, a barátság témáit járjuk körbe Szentkirályon. A kocsmában tudunk találkozni, most már pályázunk is. Csináltunk játszóteret, lett mellé WC is. De az biztos, hogy az a tudásmegosztás, ami egyetemen magától értetődő volt, az itt fordítva és nagyon lassan működik.

Mészáros Zsuzsa: Nem is biztos, hogy ebben a körben el tudunk szakadni a közösségfejlesztéstől. Ha szervesen fejlődik egy társadalom, akkor nem kérdés, hogy ezek a tanulási igények jelen vannak, spontán kezdeményezéssé is alakulnak. De vajon szervezetten is szükség van-e tanulókörre, és a hátrányos térségekben is? Jó-e, ha vannak központok?

Liling Tamás: Ki vagyok én? Ebben a frusztrált és agyonszervezett világban egyre nagyobb az igény az önmeghatározás lehetősége. Űr van, s aki ezekre a kérdésekre nem kap választ, az szervezetten sem kap. Egzisztenciális kérdésekre hol kapunk választ?

Mészáros Zsuzsa: Egy idő után kifulladhat az, hogy megtanultunk lekvárt főzni, tehenet gondozni, de mi van azután?

Balogh Flóra: Szerintem a többségnek nem valódi igénye arra válaszolni, hogy kicsoda ő ebben a világban. Inkább szükség ez, de nem belső igény. Minden az adott közösségen múlik. Az a legfontosabb, hogy működjön a kommunikáció, legyen bizalom az emberek között. Innentől kezdve a megszerzett tudás másodlagos, fontosabb, hogy egymás biztonságos közegében tudunk-e kérdéseket feltenni egymásnak, elmondjuk-e a véleményünket. A lekvárfőzés, a praktikus tudás grátisz ezek felett.

Bereczky Béla: Ezekre a kérdésekre kaphatok-e választ egyáltalán skolasztikus rendszerekben? Ha másra nem, de arra legyen jó a tanulókör, amit az iskolapadban vagy az interneten nem tudok megkapni: legyen ez az a hely, ahol el lehet mondani, hogy én mit gondolok a világról.
Mészáros Zsuzsa: Ha mi lennénk egy tanulókör, akkor mit tárgyalnátok ki? Mi lenne az a téma, ami összehozhatna bennünket?

Bereczky Béla: Hogyan lehetne kicsiben önfenntartó közösséget létrehozni.

Kovács Dezső: A tanult tehetetlenség fogalmát nemrég tanultam meg Mérő könyvéből. 30 műhelymunkát, 120 interjút csináltam az elmúlt időszakban. (Mérő László: Érzelmek logikájawww.mkb.hu/dl/media/group_463afc792a1fd/group_4d3fedfe58c74/item_3588.pdf)

Arapovics Mária: Van-e a társadalmi csapdákból kiút ma Magyarországon?

Liling Tamás: A tanulókörök módszertana.

Babos Zsuzsa: A felnőttkori önfejlesztéstől való félelem eloszlatása.


2. tanulókör: Második esély: iskolarendszeren belüli hiányok, ezek pótlásának lehetősége a szocializáció folyamatában
Tanulókör, vezeti: Kovács Edit
Lejegyezte: Kele Csilla

A tanulókör munkájában résztvevők áttekintették a foglalkozás tennivalóit, és rövid bevezető után flip-charton összeírták ötleteiket az iskolarendszeren kívüli tanulásról. Kovács Edit, a tanulókör vezetője elmondta, hogy e témának számos irodalmahttp://www.academia.edu/798416/Tanulokorok_Svedorszagban_Attekintes_a_nemzetkozi_irodalom_bibliografiajaval
Iskolarendszeren kívüli felnőttoktatás Svédországban, 1994. Parola, 2002/2. szám http://www.kozossegfejlesztes.hu/_Kozossegi_Adattar/PAROLAAR.NSF/e865e1dacf38e2818525663b007896c5/7a9c0a30d49748f0c1256c4d0039a3a0?OpenDocument
Vercseg Ilona: Közösségfejlesztő leckék kezdőknek és haladóknak (módszertani füzet), 2004. Budapest, Közösségfejlesztők Egyesülete. http://www.kozossegfejlesztes.hu/_Kozossegi_Adattar/Azadatt.nsf/02001425b1246fe38525664000665c75/c25665214fdbda8ec1256f1800529729?OpenDocument érhető el az Interneten további tájékozódáshoz. Arról is beszélt, hogy a tanulókör, céljánál fogva, tanulásra, újdonságok megismerésére alakul, funkcionalitása miatt nem célja, hogy azokban örök barátságok köttessenek. Oka lehet a részvételnek bizonyos élethelyzet, gazdasági helyzet. A skandináv modellre hivatkozott jó gyakorlatként. Előnye, hogy az egyén életútja során akár több tíz tanulókör tagja is lehet: „a tanulókörből mindenki annyit vesz ki, mint amennyit beletesz”. Lényege az aktivitás és a kölcsönösség, amelyek jól működnek tanórán kívüli környezetben. Most, amikor az iskola már nem tud az embereknek elegendő élményt adni, praktikus olyan ajánlatot adni, ahol ki-ki saját életterében tanulhat.
Ezután a tanulókör résztvevői példákat írtak arról, milyen tapasztalataik vannak e téren. Összeírták, mit láttak, tapasztaltak eddig a téma kapcsán, Magyarországon vagy külföldön. Felsorolták, hogy az iskola, a lakóhely, és más közösségek hogyan tudnak a tanulókörök szervezéséhez hozzájárulni: listába szedték azokat a lehetőségeket, amiket ismernek. Beszéltek arról is, hogy a tanulókör magabiztosságot ad, fontos a felnőtté váláshoz: pályakezdésre alkalmas embereket ad a világnak. Ezután áttekintették, melyik típus lenne ideális saját közösségükben. Figyelembe vettek néhány szempontot, ami a közösségfejlesztői keretrendszer újradefiniálásából adódott.
A kiosztott post-it lapocskákra (öntapadós jegyzettömb. A szerk.) mindenki felírta ötleteit, javaslatait. Ezekből poszter készült, amin A-tól Z-ig összeírták lehetőségeiket. Az értékelés, feladat-feldolgozás után 4 fő szempont szerint elemezték az eszköztárat: 1. Milyen alapelvek és célok érvényesülnek a megvalósításkor? 2. Milyen feltételek (szereplők) szükségesek? 3. Milyen eredményeket, hatást tulajdonítanak nekik? 4. Melyek a módszertani kulcselemek, melyektől a változást várjuk?
Zárásként a csoporttagok elhelyezték a „Költség” és az „Idő” koordinátatengelyen az általuk összeírt lapokat és a flip-chart poszterre tűzték. A színes lapok elrendezése jól demonstrálta a költséghatékonyság és időráfordítás szerinti eszközöket, így a résztvevők is könnyen áttekinthették ötletük hatékonyságát, célszerűségét. A 1,5 órás tanulókörben a fentiek szerint ezeket a tanulóköröket javasolták a csoportban, A–Z-ig:
Amatőr csoportok
Big Brother, Big Sister
Biblioterápia
Családi beszélgetések
Drogmegelőzési oktatás
Érzékenyítés, élmény alapú munka
Factory
Fesztivál
Fórum színház
Gyermek- és ifjúsági önkormányzat
Helyi tábor
Ifiklubok
Játszóházi képzések
Kirándulások
Klubok
Kollégium
Kortárs mentor
Közösségi munka
KRESZ-oktatás
Kulturális események
Multimédia
Mural Moral
Művésztelep
Népi tánc (barátokkal, nincs szülő)
Olvasókör
Önismereti csoport
Önkéntesség
Pepita
Ping-pong
Rendhagyó osztályfőnöki óra
Sport
Szakkörök
Szakmai gyakorlat
Színjátszás
Szubkultúra
Tanoda
Tábor
Tésztagyúrás
Tréning
Újság
Vallási közösség
Zeneiskola
Zenekarok (garázs)


3. tanulókör: Városmegújító szomszédsági programok
az állampolgári szerepek kibontakoztatásában
A tanulókört vezette Péterfi Ferenc
Lejegyezte: Sélley Andrea

Tanulóköri előzetes
Faluban, vagy városban élsz? Ha faluban, van-e tapasztalatod a városi életről?
Mi a különbség szerinted a falu és a város, mint települési forma között?
Mi a jellemző a városok öntevékeny, szomszédsági szerveződéseire?
Mennyire alkalmas ez a közeg, általában a város, a tömegesség, a nagy méretek az ott élők bekapcsolódására, aktivizálódására, a saját akaratú részvételére?
Van-e valamilyen sajátossága a városi települési létformában a különféle intézményeknek, azok működésének? Mondjunk erre rossz és jó példákat!
Hogyan lehet kezdeményezni, változást generálni ilyen közegben?
Kik, milyen szerepű, foglalkozású, élethelyzetű, szervezeti kötődésű szereplők lehetnének ilyen kezdeményezésekben segítői, támaszai a helyi akaratok megfogalmazódásának, kibomlásának?
Milyen ügyek, tartalmak alkalmasak tipikusan helyi mozgások kialakulására?
Milyen témákat, alkalmakat tudunk összegyűjteni, amelyek a városi életkörülmények között a helyi közélethez, a közjóra irányuló kezdeményezésekhez kapcsolódhatnak?
Hol lehet tájékozódni olyan példákról, újságcikkekről, szakirodalmakról, amelyek ilyen kérdéseket tárgyalnak, mutatnak be?
Van-e a résztvevőkben (bennünk) kedv és ötlet, hogy ezzel a kérdéssel huzamosabb ideig – akár távkapcsolatban, akár alkalmi találkozások formájában – foglalkozzunk?
„A városmegújítás egy olyan folyamatos beavatkozási tevékenység, amely a városfejlődésben zajló spontán folyamatokon alapul. E folyamatok közül némelyekre ráerősít, másokat ellensúlyoz, vagy kitérít.
A városmegújítás célja, hogy az érintett közösség bevonásával – amely egyszerre forrása és kedvezményezettje e tevékenységnek – úgy módosítsa a városfejlődési folyamatokat, hogy javuljon az érintettek társadalmi, pszichés és fizikai közérzete. A városmegújítás a nyilvánosságban zajló, a fenntarthatóságot célzó felelős folyamat.” Mit gondoltok erről az? Mennyire felel ez meg a személyes tapasztalatotoknak, illetve a hivatalos gyakorlatnak?
Mennyire ismeritek az EU városrehabilitációs folyamatokat támogató elveit, programjait?
Részt vennétek-e a lakóhelyetekről viszonylag elérhető, olyan gyakorlati munkában, vagy ezek tapasztalatainak folyamatos megvitatásában, amelyeknek ilyen változások kialakítása a célja?

Péterfi Ferenc: Kevés a közösségi, aktivizáló városi program, a városmegújítást szinte kizárólag fizikai-infrastrukturális fejlesztésként értelmezik ma a hazai gyakorlatban.
Városokban – főként nagyvárosban – a kisebb lakóegységekben: lakónegyedekben, szomszédságokban, lehetséges közösségi összefogásokat, változásokat jó eséllyel kezdeményezni. Fontos, hogy ezek a kezdeményezések az alapvető szomszédsági élethelyzeteikben érintsék az ott élőket.
Feladat, hogy a helyben létező intézményeket – szolgáltatás-központú gondolkodásuk helyett/mellett –, a helyi közösségi erőforrások felfedeztetésére és működésbe hozásuk segítésére, próbáljuk meg rávenni, és ilyen szellemű új intézmények létrejöttét támogassuk.
Hogyan tudnánk bizonyítani a döntéshozók, a pályázatok kiírói, lebonyolítói számára a közösségi programok fontosságát, közvetlen hasznát? Hogyan tudnánk ilyen programokba „beszállni”? Milyen formában lehetne a közvéleményt (főként a döntéshozói kört) úgy befolyásolni, hogy jobban előtérbe kerüljön ez a meggondolás? Mi szükséges ahhoz, hogy a helyi intézmények erőteljesebben együttműködjenek és erőteljesebb katalizátor szerepet vállaljanak a városi szomszédsági fejlesztőmunkában?
Az alapkérdések közös megválaszolásán túl, jó példák és közös megoldások gyűjtését tervezzük a tanulóköri munkában.
A tanulókör lényege, hogy együtt találjuk ki azt, amivel foglalkozni akarunk, s amire a témán belül fókuszálunk. Mindenki a maga érdeklődése mentén készülhet fel, s egy alkalommal be is számol munkájáról, tehát ez egy folyamat kialakításának a lehetősége is.
Volt egy programunk, a Tervezz! Bátran!, aminek keretében egy Városmegújitó munkacsoport működött, s ebben a témában gondolkodtunk együtt. Ennek lett terméke ez a kicsi füzet, s egy módszertani gyakorlati útmutató.
A XV. kerületben fut szociális városrehabilitációs programunk. A szociális városrehabilitációs program lényege, hogy egy városrésznek valamilyen szintű hátrányos helyzetet kell bizonyítania, s akkor meghatározott programelemekre pályázhat EU-s finanszírozást. Ezek jellemzően fizikai fejlesztésekre irányuló programok, lakóházak, közterek fejlesztése, s néhány százalék erejéig kötelezően a társadalmi aktivizálásra, a részvételre, tehát humánfejlesztésre lehet pályázni. Ezek a szoft-elemek, amikben mi többször találkozunk, egyeztetünk, és együtt gondolkodunk.

Sélley Andrea: A közösség bevonását jellemzően az ún. mini-projekteken belül valósítanák meg a programgazdák, amiket közvetett forrásként hirdetnek meg a városrészi civileknek, netán társasházaknak.

Péterfi Ferenc: A programok közösségi szükségletekből is indíthatóak, ehhez a közösségi tervezés tehet hozzá.

Herpainé Márkus Ágnes: Bennragadtak pénzek, s az utolsó pillanatban hirtelen nyomnak ki ilyen programokat. Meghívásos pályázat keretében olyan típusú projekteket terveznek, ahol nagyon nagy hangsúly van azon, hogy a humánfejlesztés legyen jelen 20–30%-ban, éspedig a helyi szükségletekre épülve. A cél, hogy a döntéshozók elköteleződjenek az ilyen típusú fejlesztések mellett, és legyenek érvek arra, hogy a következő ciklusban ezek folytatandóak. Tehát jelen van egy ilyen típusú mozgás.

Bognár Hajnalka: Mi szerencsések vagyunk Pécsett, mert bekapcsolódhattunk e program közösségi tervezés részébe az egyetemi szakmai gyakorlat keretében. Mi alulról fejlődtünk, s el tudunk mozdulni a közösségi építészet felé is, és érdekel minket a közösségfejlesztés. Vannak jogászaink is, s egy úton haladunk más szakmákkal is.
Két éve voltam itt a Nyári egyetemen, s akkor szeptemberben indultak be az események, s egy országos programunkba behívtunk sok szereplőt. Akkor szerveztünk egy Makovecz Imre-emlékestet, s meghívtunk óvodásokat, zenészeket, helyi szereplőket – sokakat. 200 fős rendezvényre számítottunk, s 2000 fős lett belőle. Ez indította be a munkánkat.

Péterfi Ferenc: Ez örvendetes hír; az építészeti tanulmányokban az nagy probléma, ha nem épülnek be ilyen elemek, s ez más szakmákra is igaz.

Sélley Andrea: Sokáig önkéntesen dolgoztunk az Avason. Kezdetben azt kellett nyilvánosságra hozni, hogy itt egy folyamat zajlik. Akciónapok, apró lépésekben interjúzás, helyi problémafeltárás összegzése történt. Az eredményeket az önkormányzat felé továbbítottuk. Ébredezett az igény, szóba került, hogy a szociális városrehabilitációs programba Miskolc is belépjen. Ehhez, a rövid határidő miatt, szükség volt a korábbi szakmai-kapcsolati alapokra. A fiókból elő lehetett kapni kész felméréseket. A Dialóg Egyesületnek gyorsan kellett reagálnia, átgondolnia a szerepeket. Nem vállaltuk a partneri szerepet a konzorciumban, inkább alvállalkozóként képzeltük el magunkat. Feladatunk a helyi erőforrások bevonása a közösségi szolgáltatásokba. Bizonyítható, hogy az ad-hoc pályázati helyzetben már nem lett volna lehetséges a közösségi alapú felmérés és tervezés, az önkéntes időszakban készített felmérések viszont jó alapot adtak az önkormányzati projekt megvalósíthatósági tanulmányához.
Az önkéntes, tehát forrás és elvárás nélküli időszak, áldás volt számomra. Meg kellett – tét nélkül még – tanulni pl. az önkormányzat működését, gyakorolni a módszereket, hatásos eszközöket, elérni, hogy legyen az adott városrésznek gazdája, legyen állandó kapcsolatunk. Túl kellett lépni a civil referens intézményén. Igaz, sok minden függ az adott pozíciókban ülő adott személyek kapacitásán. Abban az időszakban gyorsan változtak a dolgok és a pozíciókat betöltő személyek.
A folyamat elején, az alapos feltáráshoz rengeteg munka kellett, és a fejlesztőknek is bele kellett tanulni a munkába.

Péterfi Ferenc: Az avasi munkában megmutatkozik, hogy sok idő a feltárás, s ti más ürüggyel is jelen vagytok ott. A program végrehajtása során is van egy feltárás, ami viszont nagyon is forrásigényes. Saját válságomat említeném. Van bizonyos programelemekre 2–5 millió Ft, s a mi programunkban a várostervezéshez-menedzseléshez jól értő polgármester ezt csökkenteni szeretné. Nem része még a kultúránknak, hogy a szakember-jelenlét is megfizetendő, hogy attól lesz jó egy program, ha a helyi embereket sikerül bevonni, ám ehhez idő kell, s a jelenléthez forrás kell. Humánbefektetés nélkül a fejlesztés nem megy és ehhez sok győzködés kell.

Sélley Andrea: Ki kell találnunk az érveinket és az indikátorainkat, mert pillanatok vannak arra, hogy ezeket megfogalmazzuk egy projekttervezési időszakban.

Herpainé Márkus Ágnes: Az elmondottak nagyon felkavarnak, mert azt látom, hogy a szerep kapcsán is nagyon határozottnak kell lenni. Két szintről beszéltek, s ezeket el kellene választani egymástól. Az egyik szint az, hogy hogyan tudjuk érzékelhetővé tenni magunkat, s civil szervezetként tudjuk-e a helyi igényeket megmutatni, mert a helyi emberek nem képesek még rá. A másik szint, hogy ezt tanácsadóként képviseljük, s javaslatot tegyünk le a közösségfejlesztési programelemekre.

Péterfi Ferenc: Az Avason ez a tudatosság megvan, de egy civil nyomásból indított szerepkör persze szerepzavarokat ébreszthet. Különösen akkor, hogy nem a nyomásgyakorlást választják, hanem az együttműködést. Ezek remélhetőleg átmeneti kényszerűségek, s tisztázhatóak a másfajta szerepek.

Sélley Andrea: Igen, a szerepek kavarodnak, de jelen kellett lenni a szakértő, a tanácsadó, és a közösségi munkára képessé tevő szerepben is. Az nekem segítség, hogy egy programtervezésben tisztán le tudom tenni az asztalra azokat a szakmai javaslatokat, amik nem feltétlenül az indikátorok kvantitatív értékeit tükrözik majd, hanem a közösségfejlesztés kvalitatív értékeit is. És segítség az is, hogy egy 1 vagy 2 éves időszakot úgy kell belőni, hogy az indikátorok tervezése és ütemezése miatt hozni kell vállalható eredményeket.

Péterfi Ferenc: Nagyon fontos, hogy mi egymás között folyamatos diskurzust tartsunk fenn. Látható, hogy van igényünk a tanulókörre, javaslom, hogy kezdjük meg egy folyamatos levelezésben, s teremtsük meg a terepeken a találkozások lehetőségét is.


Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár