Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu


Cím:
Közösségfejlesztés Európában
Szerző:
Hautekeur; Gerard
Folyóirat:
Parola
Év:
2004
Szám:
4
Oldalszám:
3-7
Nevek:
Avedano, Baert, Gorman, Jindrova,Paul Henderson, Van den Hoven,
Intézmények:
CEBSD, Szociokulturális Tervezőiroda, Közösségi Önszervezés Központja,
Települések:
Bulgária, Románia, Csehország, Hollandia, Írország, Nagy-Britannia, Olaszország, Portugáila, Svédország, Turin
Tárgyszavak:
együttműködés, Hollandia, közösségfejlesztés, Társadalmi Bevonás Program, URBAN II.

Közösségfejlesztés Európában
- ahogyan a CEBSD tagjai 2003-ban látták -

Vissza a tartalomhoz

ELŐSZÓ

Európa szerte újjáéledni látszik a közösségfejlesztés, és nem csak a hosszabb szakmai hagyományokkal rendelkező országokban, hanem olyanokban is, mint Bulgária, Románia és Csehország, ahol ezek a fogalmak újra egyre nagyobb teret kapnak(1). A politikai klíma kedvező, mert a kormányok és különösen a helyi önkormányzatok egyre nagyobb számban támogatják az interaktív közigazgatást, amely segítségével a polgárokat bevonják a döntéshozás korai szakaszaiba. Ebben a viszonylatban érdemes megemlíteni, hogy az európai országok helyi és regionális önkormányzatai rendes éves konferenciája egy városi önsegítéssel és közösségfejlesztéssel foglalkozó határozatot fogadott el(2).
Számos kormányzati intézmény elismeri a civil társadalom szervezetei által képviselt hozzáadott értéket, hiszen ezek a szervezetek jártasságra, szakértelemre tettek szert az emberek részvételének megszervezésében.
Az EU egyetlen irányelvi dokumentuma sem említi azonban név szerint a közösségfejlesztést, igaz, a közösségfejlesztés módszertani megközelítése implicit módon kifejezésre jut a Társadalmi Bevonás Programban, az URBAN II. és számos más programban is. A szegénység ellenes küzdelem tekintetében a háttérdokumentumok ugyancsak aláhúzzák a társadalmilag kirekesztettek (ön)szervezésének fontosságát. A nem-kormányzati szervezetek szerepe kifejezett hangsúlyt kap a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben. A közösségfejlesztéssel ellentétben, a civil társadalmat név szerint említik az Európai Bizottság irányelvi dokumentumaiban(3).
Ez a cikk a közösségfejlesztéssel kapcsolatos újabb fejleményeket vizsgálja néhány nagyobb társadalmi trend fényében. A meghatározó trendek önkéntelenül is figyelmen kívül hagyják a városok, közösségek közötti különbségeket az egyes országokban. Ennek megfelelően az olvasó nem kap teljes képet az európai közösségfejlesztésről, csupán részlegeset. Azáltal azonban, hogy felvázolunk néhány meghatározó fejleményt, mindenképpen tágabb értelmezést kapunk az európai közösségfejlesztésről. Az elemzés részben természetesen a szakirodalomra, részben pedig egy felmérésre épül, amelyet a Combined European Bureau for Social Development - a továbbiakban CEBSD (Egyesített Európai Társadalomfejlesztési Iroda) 10 tagja végzett el 2003 elején.
Jelen írás kiindulópontja az észak- és dél-európai közösségfejlesztés politikai és társadalmi-gazdasági kontextusának különbözősége. Demonstrálni fogjuk, hogy a különbözőségek ellenére szerte Európában egyre nagyobb konszenzus tapasztalható az országos és regionális közösségfejlesztő szervezetek, azok alapelvei, pozíciója és legfontosabb feladatai között. Ez még inkább igaz azokra a közösségfejlesztő szervezetekre, amelyek azonos kihívásaikból fakadóan tapasztalják a határon átnyúló együttműködések szükségességét.

KÜLÖNBÖZŐ NEMZETI ÉS REGIONÁLIS KONTEXTUSOK

A kontextus különbözőségei tükröződni látszanak a definíciók különbözőségeiben is, hiszen a CEBSD tagszervezeteiben a közösségfejlesztésnek nincs egységes meghatározása. Legalább kettő vagy több CEBSD-tag definíciója hangsúlyozza a következő kulcsfogalmakat. A közösségfejlesztés:
- szakértő és független támogatást biztosít az emberek csoportjai számára;
- a helyi emberekkel közösen közösségi problémákat azonosít;
- fokozza a helyiek képessé tételét, hogy azok megszervezhessék magukat a problémák megoldására;
- elsődlegesen a hátrányos helyzettel és kirekesztéssel küzdőkre összpontosít;
- hozzájárul a kölcsönös tiszteleten és társadalmi igazságosságon alapuló fenntartható közösség létrejöttéhez;
- megkérdőjelezi az emberek részvételét akadályozó hatalmi struktúrákat;
- hozzájárul a szomszédság maguk az emberek által végzett társadalmi-kulturális fejlesztéséhez.

Bár nem rendelkeznek egységes definícióval, a CEBSD tagjai mégis széles körű egyetértésre jutottak a CEBSD által kialakított és Henderson által leírt alapelvek tekintetében.
Baert azért utal a flamand közösségfejlesztés sokféleségének „nehezen megfoghatóságára”, mert a közösségfejlesztést nagyban befolyásolják a részvétel állandóan változó kérdései. Az önszervezés tartalmának és formájának sokfélesége még inkább igaz az európai közösségfejlesztésre, hiszen az egyes országok, régiók kontextusai nagyban különböznek egymástól.
Különbségeket tapasztalhatunk tehát a népesség szervezettségének szintjében. 2000. évi éves beszámolójában a holland Szociokulturális Tervezőiroda összehasonlít néhány európai országot. Az összehasonlításból kitűnik, hogy Hollandiát és a skandináv országokat a civil társadalom magas fokú szervezettsége jellemzi. A skála másik végén Franciaország és más dél-európai országok helyezkednek el alacsony szervezettségi szinttel. Nyugat-Európa fennmaradó országai valahol középen helyezkednek el.
A kommunizmus összeomlását követően Kelet-Európában a civil társadalom újra virágzásnak indult. A kommunizmus idején minimálisra szorították vissza a civil társadalmat. Az állampolgári cselekvés néhány kivételes példáját is általában a Kommunista Párt irányította. A csehországi Közösségi Önszervezés Központjának munkatársa, Jindrova szerint a közösségfejlesztés a Kommunista Párt 1948-as hatalomra jutását követően kegyvesztett lett. Csupán meghatározott számú szervezetnek engedélyezték, hogy államilag felügyelt szabadidős tevékenységeket szervezzen. Azokban az országokban, ahol a kommunizmus idején mindent az állam szervezett felülről, a közösségfejlesztést újból fel kellett találni, ahogyan azt Vercseg Ilona és Varga A. Tamás is hangsúlyozzák. Mindketten jelen voltak a magyar Közösségfejlesztők Egyesületének születésekor.
Az önszervezés fokának különbözőségei mellett a jóléti rendszerek között is meghatározó különbségek tapasztalhatók. Van den Hoven, aki meglehetősen szisztematikus és jól megalapozott összehasonlítást végzett a holland és portugál közösségfejlesztés között, alapvető irányelvi különbségekre hívja fel a figyelmet. Míg Hollandiában a szolgáltatások viszonylag magas szintűek, addig Portugáliában a mai napig hiányoznak alapvető szociális szolgáltatások. A portugál kormány az új szolgáltatások kialakításán dolgozik. Portugáliában a szociális munka hagyományosan az egyéni segítésre irányul, nem pedig a közös állampolgári cselekvés megszervezésének támogatására. Ebből kifolyólag Hollandiával ellentétben kevés figyelmet szentelnek a helyi emberek közös részvételére, bevonására. A helyi emberek csak korlátozott tárgyalási lehetőségekkel rendelkeznek a források felhasználásának befolyásolására.
„A holland közösségfejlesztésnek nagyjából megvan a saját jól körülírható területe és szerepe. Olyan specializáció a szociális szektoron belül, amely nyilvánvalóan különbözik a portugál modelltől. Ez tisztán kiolvasható a holland közösségfejlesztés célkitűzéseiből és tevékenységi területeiből.” (Van den Hoven 2002, 403)

Harvey valamelyest hasonló konklúzióra jut egy CEBSD dokumentumban, amelyben egy, a részvétel fokozását célzó európai stratégiát vizsgál. Egyes országoknak vannak közösségfejlesztői és hasonló szakemberei, míg más országokban nem találunk efféléket. Harvey azon a véleményen van, hogy Dél-Európa országaiban a közösségfejlesztés és a menedzsment részvételi formái máig csak korlátozott társadalmi infrastruktúrával rendelkeznek, és így meglehetősen fejletlenek.
A helyi kontextustól függően egyes fogalmak más tartalommal rendelkeznek, vagy ugyanazoknak a fogalmaknak más a nevük és így a járulékos jelentésük is. A közösségfejlesztés angol megközelítésének tartalma nagyjából azonos a közösségfejlesztés flandriai (Belgium) és hollandiai értelmezésével. A svédországi Centre for Community Work and Mobilisationt - CESAM (Közösségi Munka és Mobilizáció Központ) ugyancsak a közösségfejlesztés angolszász modellje inspirálta. A déli országokban, mint Franciaországban, Spanyolországban és Portugáliában a társadalomfejlesztés kifejezést használják a fejlesztési vagy fejlesztési irányultságú tevékenységek megjelölésére. A francia közösségfejlesztő szervezet elnevezése Mouvement pour le développement Local Social (MdSL). Franciaországban a „communautaire” (közösségi) kifejezésnek más a jelentéstartalma, mint az angol „community” (közösségi) kifejezésnek.
Egy, a részvételi módszerekről tartott eszmecsere során, Avedano illusztrálta, hogy a „közösség” szó tartalma országról országra változik. Avedano számos európai projektben vett részt Turin város képviseletében, és tapasztalatai alapján arra következtet, hogy Észak-Európában stabilan megalapozott a közösség (és így a közösségfejlesztés) fogalma, míg Olaszországban a szakemberek csak mostanában kezdenek ráébredni a közösségfejlesztés specifikus meghatározásának implikációjára (részben az európai partnerek hatására). Szerinte nem véletlen, hogy az olasz városok a mai napig inkább helyi fejlesztésről beszélnek, semmint közösségfejlesztésről.
Úgy tűnik, hogy a fent említett megállapítások az észak és dél közötti jóléti határvonalakat tükrözik, bár ez a kép még finomításra szorul. Bár Olaszországban a közösségfejlesztés nem rendelkezik hosszú hagyományokkal, az ottani szövetkezetek mindazonáltal nagy társadalmi támogatottsággal rendelkeznek. Gorman szerint Olaszország élen jár a szövetkezetek európai hálózatának kialakításában, amelyek gyakran alkotják társadalmi gazdaságra alapuló, szomszédsági alapú projektek bázisát. Továbbá, az irányelvek tekintetében nem minden észak-európai ország követi ugyanazt a sémát, amikor problémák kollektív és részvételen alapuló megközelítéséről van szó. A „Gemeinwesenarbeit” (közösségfejlesztés) Németországban nem terjedt el széles körben. Ha pedig Belgiumot nézzük: míg Flandriában jól megalapozott, államilag támogatott közösségfejlesztő struktúrák működnek, addig Vallóniában (Belgium déli részén) nem létezik különálló közösségfejlesztő szektor.
Röviden: úgy tűnhet, hogy számottevő különbségek léteznek egyfelől az európai régiók között, másfelől pedig a régiókon belüli területek között, s, hogy ezeket többek között az adott nemzeti kontextus határozza meg. A szociálpolitikának megvannak a saját hangsúlyai. Országról országra változik annak a mértéke és a módja, hogy a kormányok miként menedzselik a nem-kormányzati szervezetek hozzájárulását a jóléti programokhoz.

A KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS GYAKORLATA

Az európai közösségfejlesztés helyét és pozícióját tisztázandó, most bemutatunk egy felmérést, amelyet a CEBSD tíz tagjával végeztünk. Egyenként fogjuk vizsgálni a következőket: elismertség, professzionalizáció, pozíció, prioritást élvező területek, és a közösségfejlesztés különböző szintjei.

1. Elismertség a kormányzat felől

Nagy-Britanniában, Hollandiában, Írországban és Flandriában olyan törvényi szabályozások jöttek létre, amelyek a közösségfejlesztést külön szakterületként ismerik el. A törvényi szabályozás alapján a részvevő szervezetek ugyancsak állami támogatást élveznek. Az államilag támogatott közösségfejlesztő szektor tekintetében a struktúrák országról országra változnak. Hollandiában az országos közösségfejlesztő szervezet, a Landelijk Centrum Opbouwwerk állami támogatásból működik, míg a helyi közösségfejlesztő szervezetek a helyi önkormányzatok támogatásaitól függenek. A flamand kormány támogatja a flamand támogatószervezetet (a VIBOSO-t) és a regionális közösségfejlesztést támogató intézményeket (RISO-kat).
Nagy-Britanniában a közösségfejlesztő alapítvány (Community Development Foundation - CDF) a belügyminisztérium aktív közösségi egységének kimondott, míg más állami intézmények nem kimondott elismerését élvezi. A CDF nem csak a nemzeti kormánytól kap támogatást, hanem a helyi önkormányzatoktól is, valamint alapítványoktól és a magánszektortól is kap kiegészítő adományokat. A CDF Angliában, Walesben és Skóciában, valamint némileg korlátozott minőségben Észak-Írországban is tevékenykedik. Más említésre méltó testületek a Standing Conference for Community Development (Közösségfejlesztés Állandó Konferenciája), a közösségfejlesztő szakemberek ernyőszervezete és a Federation of Community Work Training Groups (Közösségi Munkát Oktató Intézmények Föderációja).
Az ír Combat Poverty Agency - CPA (Szegénységellenes Intézet) a közösségfejlesztést ugródeszkának tekinti a szegénységellenes küzdelemben. A Community Workers Cooperative - CWA (Közösségi Munkások Szövetkezete) is támogat közösségfejlesztő kezdeményezéseket. A CWA nem aktív egész Írországban, de egyes területeken létrejöttek regionális hálózatok. Ott van még a Nemzeti Közösségfejlesztő Program is, amely hátrányos helyzetű szomszédságokra és csoportokra összpontosít. Több mint kilencven csoportot támogatnak a programon keresztül. Végül vannak még további helyi fejlesztési programok is, amelyek partnerségek segítségével küzdenek a társadalmi kirekesztés ellen bizonyos területeken. A közösségfejlesztés az egyik alapvető összetevője az ilyen helyi programoknak.
A CEBSD többi tagja, mint a svéd, magyar, spanyol, francia, norvég és német közösségfejlesztő szervezetek nem építhetnek nemzeti szabályozásra. Munkájuk az állampolgári részvétel szabályozásáért felelős helyi önkormányzat jóindulatától függ. Németországban a közösségfejlesztés nem létezik - szakmailag megszervezett területként - föderális szinten, és nem létezik különálló közösségfejlesztő szakma sem. Gyakran a társadalmi szolgáltatók által alkalmazott szakemberek próbálnak teret nyerni a közös problémák részvétel alapú megoldására épülő megközelítésnek. Az elmúlt tíz évben a közösségfejlesztés újjáéledésének lehettünk szemtanúi Németországban, főként nem-kormányzati szervezetek által szervezett helyi projektek formájában. 2002 novemberében elindult az új német közösségfejlesztő hálózat a Bundesarbeitsgemeinschaft (BAG) soziale Stadt und Gemeinwesenarbeit, ami majdnem szó szerint fordítva „föderális munkacsoport a társadalom-, város- és közösségfejlesztés területén”.
Franciaországban sincs különálló közösségfejlesztő szakterület. A francia szervezet, az MdSL, amely elsődlegesen a párizsi régióban tevékenykedik, viszont valóban számos területen az állampolgári részvételre helyezi a hangsúlyt olyan irányelvi kérdésekben, mint a lakásügy vagy a szakképzés. A részvételi demokráciában további partnerek egyes közösségi házak, szociokulturális egyesületek, helyi önkormányzatok és az állampolgári kezdeményezések hálózatai.
A Desenvolupament Communitari - DC Katalóniában (Spanyolország) tevékenykedik. A DC a katalán kormány egyes jóléti programjaiban, a helyi Agenda 21-ben és a közösségi részvételt meghatározó helyhatósági szabályozásokban lát kapcsolódási pontokat a közösségfejlesztéssel. Egyes szociális munkát képző egyetemek és középiskolák ( Jaume Bofill, Perre Tarés…) ugyancsak élénk érdeklődést tanúsítanak a közösségfejlesztés iránt.
Bár Magyarországon nem létezik törvényi szabályozás, a közösségfejlesztés mégis egyre inkább leteszi névjegyét. Hogy szóljunk a magyar kormányról is, létezik egy Magyar Művelődési Intézet, amelynek van egy közösségfejlesztési osztálya. Számos kultúrházban, gondozási intézményben és „civil-ház”-ban folyik közösségfejlesztő tevékenység. A nem-kormányzati szervezetek közül kétségkívül a Közösségfejlesztők Egyesülete a legfontosabb testület. Működik továbbá számos regionális közösségfejlesztő szervezet is.
Azokban az országokban, ahol nem létezik nemzeti szabályozás, az olyan közösségfejlesztő szervezetek, mint a Közösségfejlesztők Egyesülete, a CESAM, az MdSL és a DC, majdnem teljes mértékben a helyi, vagy regionális hatóságoktól függenek finanszírozásuk tekintetében, valamint kiegészítő támogatásokat kapnak alapítványoktól és a magánszektortól. A közösségfejlesztő szervezetek sikere a helyi politika nyitottságán áll vagy bukik, amely lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy megfogalmazzák az általuk tapasztalt problémákat és nehézségeket.

2. Professzionalizáció

Ha valaki ma Európában közösségfejlesztéssel kezd foglalkozni, nem kell mindent az elejéről kezdenie. Ellenkezőleg, számos országban önállósodott a közösségfejlesztők képzése a következő három szinten. Először is, a CEBSD minden tagja aláhúzza, hogy a közösségfejlesztést egyetemen és/vagy az egyetemen kívüli oktatási szektorban oktatják. A magyar közösségfejlesztő szervezet hangsúlyozza, hogy mind a 31 felnőttoktatási intézményben indított kurzus az ő általuk fejlesztett tananyagra épül.
Másodszor, a CEBSD számos tagja, mint a HACD, a VIBOSO, a CDF és az LCO, maguk is szerveznek közösségi munkás és közösségi szociális munkás kurzusokat. Ezek általában olyan módszereket, jártasságokat adnak át, amelyek közvetlen segítséget jelenthetnek az ilyen szakemberek számára szakmai tevékenységük során. Harmadszor, a közösségfejlesztő szervezeteken kívül léteznek harmadik, kívülálló személyek is, akik specifikus programokat fejlesztenek ki. Ilyen például a Federation of Community Work Training Groups (Közösségi Munkát Képzők Föderációja) Nagy-Britanniában. A közösségfejlesztés képzése továbbra is sérülékeny terület. Az egyetemi és nem-egyetemi képzésben a kurzusok általában nem egy meghatározott, különálló közösségfejlesztő szakterületre épülnek, hanem az ifjúsági vagy szociális munka meglehetősen kicsiny részét képezik. Alulbecsülik tehát a közösségfejlesztés hatékonyságát a sokrétű, összetett problémák megoldásában.
Vannak továbbá a közösségfejlesztésnek olyan formái is, amelyekben a szakember egyáltalán nem játszik szerepet. Gondoljunk csak a helyi kezdeményezésként megjelenő szomszédsági testületekre, amelyek a közlekedés biztonságával foglalkoznak. A helyi életkörülmények javítását célzó erőfeszítések nem mindig a professzionális közösségfejlesztés eredményei.

3. A pozíció



A CEBSD tagokat megkérték arra, hogy határozzák meg helyzetüket a diagram alapján. Vízszintesen azt kellet jelölniük, hogy a szervezet a választott önkormányzati képviselőket és a parlamenti képviselőket támogatja-e (képviseleti demokrácia), vagy elsődleges céljuk a helyi közösségi szervezetek támogatása (részvételi demokrácia). Függőlegesen azt kellett jelölniük, hogy a szervezet az állampolgároknak való információ- és tanácsadásra összpontosított a kormányprogramok keretei között, vagy helyi közösségi csoportokat támogattak. Az utóbbi célja a célcsoportok megerősítése (képessé tétel) a kívánt társadalmi átalakulások fényében.
A fenti diagram kitöltésekor a CEBSD minden tagja a részvételi demokráciát és a helyi emberek képessé tételét tekintette prioritásnak (IV kvadráns). Ugyanakkor számos tag jelezte, hogy napi munkájuk során sokkal összetettebb volt a kép. Így a barcelonai DC jelezte, hogy sok helyi önkormányzatnak, amellyel együtt dolgoznak, sokkal korlátozottabb elképzeléseik vannak az állampolgári részvételről. Számukra a részvétel egyenlő az információ- és tanácsadással. Olyan kérdésekben várják a közösség tanácsát, amelyeket ők, hatóságként, napirendre hoznak. A brit CDF hangsúlyozza, hogy mind a négy kvadránsban jelen van: sok tevékenységük a helyi választott képviselők informálását célozza a közösségfejlesztő munka alapelveiről.

4. Munkabeli prioritások

A tagok többsége a következő kérdéseket tartotta prioritásnak: részvétel, a civil társadalom és helyi demokrácia fejlesztése, munkahelyteremtés, lakásügy, a szomszédság korszerűsítése, társadalmi bevonás, fenntartható fejlődés, vidékfejlesztés, sokféleség, kultúrák közti közvetítés és kommunikáció. A gyakorlatban a CEBSD tagok mindannyian máshova helyezik a hangsúlyt. Az ír CPA például a közösségfejlesztést a szegénységellenes küzdelem fontos eszközének tekinti, a svéd CESAM az aktív állampolgárságért és demokratikus döntéshozásért tevékenykedik, míg a norvég Ideas Bank (Ötletbank) prioritása a helyi emberek és a hatóságok közötti dialógus megteremtése a helyi, fenntartható fejlődés keretei közt (Agenda 21). A különböző megközelítések adják a közösségfejlesztő kezdeményezések sokszínűségét.

5. A helyitől a nemzetköziig

A közösségfejlesztésben résztvevő szervezetek általában több irányelvi szinten is tevékenykednek, helyi és országos szinten egyaránt. A CEBSD tagjaiként európai beállítottságuk nyilvánvaló. A CEBSD egyes tagjai más európai hálózatoknak is tagjai. Végül azt is érdemes megemlíteni, hogy a francia szervezet, az MdSL, a katalán DC-hez hasonlóan, a helyi társadalomfejlesztés tárgyalásakor nyilvánvalóan kapcsolódik a nemzetközi fejlődéshez, és szoros kapcsolatokat tart fenn dél-amerikai partnerekkel.


KIHÍVÁSOK

A közösségfejlesztés évek óta küzd a társadalmi elismertségért. Ahogy a fent említett felmérés eredményeiből kitűnik, ez nem járt minden eredmény nélkül. A kormányok és sok más intézmény egyre jobban építenek a közösségfejlesztésre. Sok szervezet számára jelentenek (kiegészítő) bevételt a kormányokkal kötött közösségfejlesztő szerződések. Henderson szerint a közösségfejlesztés növekvő mozgástere Európa szerte tapasztalható trend. Szerepet játszik a helyi gazdaság aktiválását célzó tervezetekben, valamint az élőhelyek védelmét és a helyi közösségek, városok korszerűsítését célzó országos és európai programokban. Mindenképpen pozitív, hogy a közösségfejlesztést partnerként ismerik el. Henderson szerint azonban számos veszély leselkedik ebben a növekvő funkcionális részvételben. Az újjáélesztési programokban elsődlegesen a helyi közösségben végzett gazdaságfejlesztésen és fizikai cselekvésen van a hangsúly, s nem annyira a regeneráció társadalmi dimenzióján. Sok energiát fordítunk hálózatépítésre, sokszor azon az áron, hogy nem dolgozunk a helyi közösséggel az adott szomszédságban. Úgy tűnik, hogy a programokat az embereknek, nem pedig az emberekkel alakítják ki.
Duyvendak egy szakma átalakulásáról ír, amelyben maguk a közösségfejlesztők is főszerepet játszanak. Írásában elemzi az együttműködést a rendőrséggel, az oktatást és a lakásügyi társaságokat. Nem kérdőjelezi meg, hogy még mindig vannak közösségfejlesztők, akik a leggyengébb csoportokért emelik fel a hangjukat, ezek mégis a konzultációra, a konszenzusra ás a társadalmi harmóniára helyezik a hangsúlyt, ami azt jelenti, hogy kevesebb figyelmet fordítanak a társadalmi egyenlőtlenségekre, az érdekkonfliktusokra és a társadalmi konfliktusokra. Duyvendak átalakulást lát a holland közösségfejlesztés perspektíváiban is. Szerinte az emancipációt felváltja az oktatás.
A közösségfejlesztő szakemberek könnyen a bürokrácia meghosszabbításává válhatnak, vagy elveszhetnek a hivatalos procedúrákban. Ezenfelül a közösségfejlesztés általában rövid távú projektekben vesz részt, amelyeket olyan célkitűzések jellemeznek, amelyeknek rövid távon kell gyümölcsöt hozniuk. Az olyan nehéz társadalmi kérdések, mint a társadalom dualitása, a kirekesztés minden formája, a rasszizmus így nehezen kerülnek a politikai napirendre. Mégis, ahogy egy nemrégiben Nagy-Britanniában kitört erőszakhullámot vizsgálva Craig is rámutat, a rasszizmus jelenti az egyik legnagyobb kihívást az európai közösségfejlesztés számára. A közösségfejlesztés előtt álló egyik kihívás a képessé tétel folyamatainak beindítása az etnikai és kulturális közösségekben, valamint a vezetés új formáinak támogatása, hogy a kisebbségi közösségeknek beleszólásuk lehessen a döntéshozásba. Campfens - aki tanulmányában 6 országot vizsgál a világ különböző régióiból - is arra mutat rá, hogy a nyugat-európai országokban növekvőben van a rasszista színezetű etnikai feszültségek száma, ahogy a városi közösségek egyre inkább multikulturálissá válnak. Szerinte ezek az országok nem hangsúlyozták a közösségfejlesztést mint az integráció megteremtésének eszközét. A csoportos integrációt és a kulturális különbségek elfogadását célzó irányelveket figyelmen kívül hagyták.
Campfens azonban hangsúlyozza, hogy a közösségfejlesztés elmozdult a lokalitásokra és szervezetfejlesztésre összpontosítástól a társadalmi igazságossággal, emberi jogokkal való munka irányában egy helyi, regionális és nemzetközi kontextusban.
„Az új közösségfejlesztés előtt álló kihívás a világ kölcsönösségi és szolidaritási köreinek összekovácsolása, melynek eredményeként létrejöhet egy „globális civil társadalom”, s amely újból megerősíti a helyi, regionális és nemzeti szinteken végzett fejlesztő és emberi jogi munkát.” (Campfens, 1997, 466 o.)

KONKLÚZIÓK

Tisztában vagyunk vele, hogy jelen írásban csupán részleges képet tudtunk adni a közösségfejlesztésről. A CEBSD valójában egy kis európai hálózat, amely a közösségfejlesztés támogatása iránt elkötelezett szervezeteket kapcsolja össze. Egyes CEBSD tagok, pl. a párizsi székhelyű MdSL, az országukban folyó társadalomfejlesztésnek nem reprezentatív partnerei. Az irodalmi áttekintés és a felmérés azonban egy mindent felölelő elemzést adnak az európai közösségfejlesztésről. Tisztán tükrözik a problémamegoldás különböző megközelítéseit a tagállamokban. Nyilvánvaló tehát, hogy Európában kétség kívül különbségek mutatkoznak a közösségfejlesztés profiljában és pozíciójában. Ezeket, többek között, nem csak az európai nemzeti és regionális kontextusok befolyásolják, hanem az országokon belüli politikai és kulturális különbségek is.
Az eltérő nemzeti és regionális kontextusok ellenére, a CEBSD tagjai széles körű egyetértésre jutottak a közösségfejlesztés alapelveit illetően. Egy közös kifejezés vagy irányjelzés a gyakorlatban alulról felfelé irányuló folyamat, mely során az emberek közösen foglalkoznak közös problémákkal, részvételre építő formában. A célcsoport képessé tétele és a szerkezeti átalakítás központi szerepet játszanak ebben.
A CEBSD tíz tagjával végzett felmérésre adott válaszok azt mutatják, hogy egyre nagyobb konszenzus tapasztalható az európai közösségfejlesztés alapfogalmait és tartalmát illetően. A felmérés szerint a közösségfejlesztés más és más politikai és kulturális kontextusokban fejlődik, ám a felmérési ívek elemzése azt is kimutatja, hogy a közösségfejlesztés előrehaladása számos tényező kombinációjától függ:
- az autonóm közösségfejlesztő szervezetek és/vagy egy különálló közösségfejlesztő szakma elismertsége;
- alapvető anyagi támogatás a kormányzat részéről;
- nyitottság az interaktív vagy részvételre építő döntéshozási folyamatok irányában;
- a közösségfejlesztés hozzáadott értékének szélesebb körű felismerése a politikusok között;
- központi közösségfejlesztő tananyag a (nem)egyetemi oktatásban;
- kvalitatív képzés és stabil kutatás a gyakorló közösségfejlesztők számára;
- horizontális tanulás a csoportok összehozásán és a jó közösségfejlesztő gyakorlatok cseréjén és terjesztésén keresztül;
- régiók és nemzetek közötti kapcsolatok a közösségfejlesztő egyesületek között egy európai keretrendszerben.
A közösségfejlesztés bizonyosan megtalálta helyét az európai jóléti palettán, sok európai országban látványosan fejlődik, sőt, túlzott igény is mutatkozik iránta. A kormányzati programokban való funkcionális részvétel nagy mértében veszélyezteti a közösségfejlesztés identitását. A fent említett kihívásokat figyelembe véve, nagyobb szükség van a párbeszédre és közös gondolkodásra, hogy a közösségfejlesztés élesebben körülírható profillal rendelkezhessen, határoktól függetlenül. Az évek során világossá vált, hogy a közösségfejlesztésnek együtt kell működnie a döntéshozókkal. Fontos, hogy a döntéshozókat, köztisztség viselőket és a kapcsolódó szervezeteket tudatára ébresszük, hogy milyen hozzáadott értékekkel bír a közösségfejlesztés.

Gerard Hautekeur

Köszönetnyilvánítás
Szeretném megköszönni a CEBSD minden tagjának az együttműködést. Nagyon hálás vagyok Paul Hendersonnak is tanácsaiért és számos javaslatáért.
Gerard Hautekeur a Flandriában és Brüsszelben tevékenykedő Vlaams instituut ter bevordering en ondersteuning van de samenlevingsopbouw - VIBOSO (Flamand intézet a közösségfejlesztés népszerűsítésére és támogatására) munkatársa. A VIBOSO a CEBSD (Combined European Bureau for Social Development - Egyesített Európai Társadalomfejlesztési Iroda) tagja.
Fordította Varga Tamás
vargat@mmi.hu


1. Erre a következtetésre jutott Craig egy, a részvételről szóló nemzetközi konferencián, amelyet a Combined European Bureau for Social Development (CEBSD) és az International Association for Community Development (IACD) európai szervezete tartott Londonban, 2001 novemberében.

2. A helyi és regionális önkormányzatok éves konferenciája 24-ik ülésén (1989 március 7-8) fogadta el a 208-as határozatot.

3. Minthogy hatalmas a szakadék az egyes állampolgárok és az európai döntéshozói körök között, az Európai Unió „fehér irata” (white paper, 2001 július) az „európai kormányzásról” hangsúlyozza a civil társadalom fontosságát az állampolgárok és döntéshozók közti dialógusban. A civil társadalom politikai döntéshozásbeli szerepét illetően az Európai Unió egy koherens megközelítés irányában dolgozik. 2002 decemberi kommunikációs chartájában az Európai Bizottság lefektette a minden érintett részvételével tartott konzultációk alapelveit és minimum normáit. Más szóval, az Európai Unió nem lát ellentmondást a civil társadalom fokozottabb szerepvállalása és a képviseleti demokrácia megerősítése között.

Gerard Hautekeur (2003): VIBOSO-CEBSD európai közösségfejlesztő kérdőív.

Az Egyesített Európai Társadalomfejlesztési Iroda (Combined European Bureau for Social Development - CEBSD) a közösségfejlesztéssel foglalkozó szervezetek kis európai hálózata, amely a kilencvenes években jött létre. Olyan európai szervezeteket hoz össze, amelyek elkötelezték magukat a közösségfejlesztés támogatása és népszerűsítése iránt. A következő 11 szervezet a hálózat tagja: a Centre for Community Work and Mobilisation (CESAM) Svédországban, a Combat Poverty Agency (CPA) Írországban, a Community Development Foundation (CDF) Nagy-Britanniábam, a Desenvolupament Communitari (DC) Katalóniában (Spanyolország), a Közösségfejlesztők Egyesülete Magyarországon, a Kristeligt Studenter-Settlement Dániában, a Landelijk Centrum Opbouwwerk (LCO) Hollandiában, a Mouvement pour le Développement Social Local (MdSL) Franciaországban, a Paritaetisches Bildungswerk (PBW) Németországban, a Stiftelsen Idebanken (Ideas Bank) Norvégiában, a Vlaams instituut ter bevordering en ondersteuning van de samenlevingsopbouw (VIBOSO) Flandriában és Brüsszelben (Belgium). A CEBSD-ről szoló naprakész információkért ld. a következő honlapot: http://www.cebsd.org / contacts

Gerard Hautekeur (2003): idem
A Combat Poverty Agency (CPA) a European Antipoverty Network (EAPN) tagja; a CESAM a REVES (egy európai társadalmi gazdasági hálózat) és az EAPN tagja; a Community Development Foundation az International Association of Community Development (IACD) tagja. A Közösségfejlesztők Egyesülete viszi a pálmát, hiszen a CEBSD-n kívül tagja az IACD-nek (International Association for Community Education), a Közép-Kelet Európai Civil Hálózatnak (Central Eastern European Citizens Network) és a Közép-Kelet Európai Közösségfejlesztő Partnerségnek (Community Development Partnership in Central and Eastern Europe) is.

Paul Henderson (2002): Társadalmi bevonás és állampolgáriság Európában: mit tehet mindezért a közösségfejlesztés?
Összefoglalva, Henderson a következő alapelveket határozza meg:
1. Egyéni és kollektív: a közösségfejlesztés részt vesz az egyének és csoportok megváltoztatásában, fejlesztésében. Az egyén fejlődéséhez kapcsolódik valamilyen ponton a csoport átalakulása is.
2. Folyamat és eredmény: az első alapelvet illetően kreatív jellegű feszültség tapasztalható egyfelől az egyének, csoportok tanulási folyamata, másfelől pedig a konkrét eredmények elérése között.
3. Középpontban a hátrányos helyzet: a közösségfejlesztő munka nem semleges tevékenység, hiszen a kirekesztés és mellőzöttség elleni küzdelemnek ad prioritást. A leghátrányosabb helyzetű csoportokra, helyi közösségekre való összpontosítás ad magyarázatot arra, hogy konkrétan miért a nők csoportjait, etnikai-kulturális kisebbségeket és a munkanélkülieket támogatják a közösségfejlesztők. Mivel a hátrányos helyzet strukturális okai gyakran túlmutatnak a helyi közösség szintjén, a közösségfejlesztő szakemberek nem csak a helyi közösségben aktívak, hanem más partnerekkel egyetemben különböző szinteken próbálják befolyásolni a döntéshozást.
4. Részvétel: a közösségfejlesztők mozgósítják az embereket. Ennek során különös figyelmet szentelnek a legkevésbé hangos és leginkább hátrányos helyzetű csoportoknak, akik nem hajlamosak egyből helyi közösségi megbeszéléseken vagy gyűléseken részt venni. A közösségfejlesztés segítségével végzett képessé tétel nem csak a csoportfolyamatban aktívan résztvevő egyéneket érinti, hanem egy szélesebb hálózatot is. Egy lakásbérlők egyesülete például az egyesület minden tagját képviseli. Javaslatokat tesz vagy kezdeményezéseket indít el a lakók életkörülményeinek javítására az adott szomszédságban.
5. Megelőzés: a közösségfejlesztésben számtalan példa van arra, hogy a helyi emberek részt vesznek az utcák és terek megtervezésében, elhelyezésében, a helyi szolgáltatások kialakításában, és a helyi közösségi tanácsadó központ fenntartásában. A fejlesztő munkában való részvételük során társadalmi és képzési jártasságokra tesznek szert. Ily módon elkerülhetők a problémák, vagy legalábbis megakadályozható, hogy tovább súlyosbodjanak és teljesen elharapózzanak.
6. Átalakítás és befolyásolás: a közösségfejlesztésben ez a változás iránti elkötelezettséget és az emberek segítését jelenti abban, hogy megbirkózzanak az átalakulás folyamataival. A közösségfejlesztés támogatja és ösztönzi a helyi embereket önmaguk megszervezésére kívánt céljaik elérése érdekében. A felhasznált stratégiák és módszerek a céltól függően különbözőek (pl. egy helyi iskolabezárás megakadályozása vagy a helyi lakásügyi társaságokkal folytatott tárgyalások a lakások renoválásának milyenségét és árát illetően). Számos olyan modell létezik, amelyben a közösségfejlesztő munka pozitív átalakulásokat eredményezett reménytelen helyzetekben. A képzés, foglalkoztatás és önállóság iránt elkötelezettség tehát mindig együtt jár az irányelvek befolyásolásának szükségességével.

Herman Baert (2003): Handboek Samenlevingsopbouw in Vlaanderen

Az európai döntéshozás irányában megnyilvánuló korlátozott érdeklődés tehát nem függ össze a társadalmi elköteleződés hiányával. Valójában van érdeklődés Brüsszel iránt, amennyiben az Európai Unió (EU) olyan kérdésekben dönt, amelyben az állampolgár is érdekelt”. Sociaal en cultureel rapport (2000), p. 155

Sociaal en cultureel rapport 2000, 138-140 o.

Paval Jindrova (2003): Közösségfejlesztés Kelet-és Közép-Európában, megjelent: Community Development Journal, 38 évfolyam, 1 szám, 59-63 o.

Rudy Van den Hoven (2002): Opbouwwerk tussen emancipatie en beheersing: een vergelijkende studie naar praktijk van opbouwwerk in Nederland en Portugal, 390-399 o.

Brian Harvey (2000): European strategy putting participation at the heart of European integration.

Louisa Avedano (2002): The role of European networks in the implementation of community development policies.

Margo Gorman (2003): ‘Community’ development in Europe in Christensen, K. and Levinson, D., (ed), Encyclopedia of community: From the village to the virtual world.

A VIBOSO-CEBSD felmérés eredményeit egy CEBSD-műhely során tárgyaltuk meg Koppemhágában, 2003 december 6-án.

http://www.cebsd.org/ közösségfejlesztés Németországban
A BAG-n kívűl a Paritaetisches Bildungswerk, a Stiftung Mitarbeit és a Protestant Burckhardthaus Geinhausen Központ is szervez közösségfejlesztő programokat.

Gerard Hautekeur (2003): idem

Paul Henderson (2003): European trends in community development

Jan-Willem Duyvendak (2003): Transformatie van een professie- het opbouwwerk en de grote overgang

Gary Craig (2003): Editorial introduction in Community Development Journal

Hubert Campfens (1997): Community development around the world, 448-449 o.

Időközben a fent említett alapelveket egy, a közösségfejlesztő munka jó gyakorlatának kritériumaival foglalkozó európai csereprogram keretei között teszteltük. (GORMAN, 2003). Az európai csere-projekt első fázisának felgöngyölítése megint csak széles körű konszenzust mutatott a tekintetben, hogy milyen kritériumoknak kell egy adott projektnek megfelelnie. Még egy megjegyzés. A közösségfejlesztés jó gyakorlatával foglalkozó európai csereprojekt megbeszélései során a résztvevők fenntartásaiknak adtak hangot a hátrányos helyzet (túlzott) hangsúlyozását illetően. Az olyan kifejezések, mint hátrányos helyzetű vagy szegény helyi közösség negatív módon címkézik meg az egyéneket, a helyi közösségeket pedig stigmatizálják. Mindez egy (jóllehet nem tudatos, de mégis) paternalista hozzáállást igazol. Ha valakinek minimálbérből kell élnie, az nem jelenti azt, hogy nem tud a pénzzel bánni. Ellenkezőleg, ezek az emberek minimális tartalékaikból hosszú évekig tarják fenn magukat hónapról-hónapra. Egy emancipációs megközelítésben az útmutatást kínálók jobban teszik, ha az egyének kapacitásait veszik alapul, nem pedig a helyi közösségben tapasztalható hiányokat, hiányosságokat. Ezt a vitát folytatni szükséges.
Vissza a tartalomhoz


Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár