Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu


Cím:
A szociális védőhálóról - alulnézetben
Szerző:
Bognár Szabolcs
Folyóirat:
Parola
Év:
1991
Szám:
2
Oldalszám:
8. p.
Tárgyszavak:
szociális védőháló, szociális hátrány, közösséghiányosság
Annotáció:
Egy halmozottan hátrányos helyzetű település, Tiszabő szociális helyzetéről beszél a cikk.


Parol20

A szociális védőhálóról - alulnézetben

Nyít levél dr. Surján Lászlóhoz
Nem állíthatom, hogy mi mindig mindenről lekésünk, de az bizonyos, hogy itt Tiszabőn most már egyeseknek behozhatatlanul késón, másoknak pedig túlságosan kevés (lenne) az unalomig emlegetett és eddig csupán az íróasztalok mögött szövögetett "szociális védőháló" kifeszítése.
Éppúgy késő, mint ahogyan egy aknát sem akkor illik befödni, amikor már beleestünk - és a trapéz alá kifeszített háló is szenteltvíz, ha már lezuhantunk. Bizony az egyeseknek annyi, mint halottnak a csók Vajon mennyit ér nekünk alulnézetből a fejűnk fölötti védőháló?
Hiszen a szó, a kifejezés is valamiféle megelőzésre vagy megőrzésre utal. Ezért prevencióról - cinizmus nélkül - ott és akkor érdemes beszélni, ahol és amikor még van mit megelőzni. Való igaz, a később érkezettek és a később születettek részére mindenféle védőháló védelmet jelenthet. De mi legyen velünk, a lecsúszottakkal, a letaszítottakkal, a legalul megszületettekkel és a legalulról indulni, elmozdulni akarókkal?

A védtelenek szolgálatában

Éppúgy kevés a szociális védőháló, mint ahogyan egy halmozottan hátrányos helyzetű embernek kevés a talpra álláshoz egyetlen hátrány fölszámolása. Ma Tiszabő egy elátkozott, "négy hás" - hihetetlenül halmozottan hátrányos helyzetű -, pusztulásra ítélt, ám speciális okok folytán lélekszámában és szenvedésében növekvő "zsáktelepülés". Vajon mennyit ér nekünk egyfajta (szociális) támogatás más (gazdasági, kulturális, oktatási, infrastrukturális stb.) támogatás nélkül?! Minden tekintetben túlságosan szegények vagyunk Szegények lettünk, mert a megyei és központi gyarmatosítók szegényekké tettek. Kizsákmányoltak és kifosztottak. Elméleti - és sajnos egyes gyakorlati - szakemberek receptjét vélem hallani: "Ne halat adjunk nekik, de tanítsuk meg őket halászni!" Halászni, amikor már hálónk sincsen? Halászni, amikor már leengedték vizeinket? Halászni, amikor már (vagy éppen még) elesettek, betegek, gyámoltalanok, gyermekek vagy hajlott hátú aggok vagyunk? A halászatnak is számos előfeltétele van. Tiszabő ma már mint lakóközösség sem "egészséges". Tiszabőn ma már egyeben "egészséges" KÖZÖSSÉG nincs! Optimistábban: Tiszabő még nem "egészséges" lakóközösség, és Tiszabőn rég nincs egyetlen "egészséges" közösségi (így jobb, ám ne feledjük: a félig tele, vagy a félig üres pohár bizonyos értelemben ugyanaz.) Lehet-e kimozdulni és megindulni elégséges gazdasági, szellemi és erkölcsi tőke nélkül? Lehet-e és érdemes-e versenybe szállni esélytelenül?
Göncz Árpád mondotta nemrég: "...azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott szó..." Én is, és még egynéhányan így élűnk, eszerint dolgozunk Tiszabőn, Tiszabőért. Tiszabőt ezért is lehet szeretni. Tiszabőnek nincsen szolgálója, és Tiszabőnek mindmáig nem jutott önálló szó! Budapestről lemennek Szolnokra, Szolnokról kimennek Fegyvernekre, onnan kimennek Törökszentmiklósra, onnan átmennek Tiszabőre. Egy tiszabői bemegy Fegyvernekre, be Törökszentmiklósra vagy be Szolnokra és föl Budapestre! Miért nem át- vagy elmegyünk valahonnan valahová? Mert Magyarország még ma is feudális hierarchia szerint szerveződik. És éI. És "működik". Mert vannak központok és vannak "végpontok". Mert Magyarország még ma is csupán Budapest és agglomerációs övezete. Egyközpontú, "fővároscentrikus" ország. Vidékhez képest Budapest "állam az államban".

Büntető hatalom

Köztudott az is, hogy Dunántúl minden tekintetben "európaibb" hatás alatt áll, míg Tiszántúl minden tekintetben "balkánibb" lelkületű. És ez nem mindenkinek fáj egyformán, mert ez nem mindenkit érint közvetlenül.
Köztudott az is, hogy néhány évtizede buzgó országrombolóink három kategóriába sorolták a településeket, és így a szerepkör nélküliektől elvett javakkal gyarapították a "kiemelten fejlesztendő"-ket. Konszolidáltabb falurombolás, konszolidáltabb népírtás indult meg, mint őrültebb szomszédunknál. Mert tudatik: a népírtás megelőzése és megbüntetése tárgyában meghozott - és hazánkban is kihirdetett - nemzetközi egyezmény szerint népírtásnak számít "a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása" (II. cikk, b. pont) és "a csoportra megfontolva oly életfeltételek ráerőszakolása, amelyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának előidézése" (II. cikk, c pont) is. Sajnos e rendelkezés kizárólag a szándékos elkövetést bünteti: a gondatlan formulát nem ismeri, pedig egyes falvak pusztulásánál hiányzik ugyan az eredményt okozó szándék és célzat, de az eredmény attól nem kétséges.
Köztudott az is, hogy a magyarországi cigányság felemelkedéséért, beilleszkedésükért, megfelelő szocializációjuk és esélyegyenlőségük garantálásáért vajmi keveset tett - azt is közismerten rosszul - az uralkodó politika. Mint minden önszerveződést, a cigányság megfelelő önszerveződését is gátolta és ezzel jelentős mértékben fékezte felzárkózási törekvéseit. Az eredmény, a különbség, a lemaradásuk és leszakadásuk minden jóérzésű emberben fájdalmat kelt. Szembeszökően eltérő normáikat, mentalitásukat - kirekesztő módon - megérteni nem, csupán büntetni volt képes a hatalom. Valódi támogatás, hatékony segítség nélkül. A cigányság megsegítését deklaráló központi akarat végrehajtása során a középszintű és helyi vezetők sokkal több kárt okoztak, mint előre jósolni lehetett. Tiszabőn az 1965-82. években "végrehajtott" telepfelszámolással nem sokkal többet tettek; mint két egymás mellett viszonylag kiegyensúlyozottan élő de egymástól teljesen eltérő normát képviselő - közösséget "kísérletképpen" összekevertek. Az egyetlen cinikus és demagóg jelszó szerint: "Ha két magyar közé beköltöztetünk egy cigány családot, a két magyar család megneveli a neveletlenebbet!' Családjogi műszavakat kölcsönözve: a házasság véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott, ám a házasság többé már fel nem bontható. Az eltelt húsz év alatt a cigány lakosság száma a négyszeresére emelkedett, ugyanakkor a nem cigány lakosok száma a felére csökkent. Ma a cigányok aránya meghaladja az 50 százalékot.
Régi gyarmatosítók
Tiszabő esetében is formális jogegyenlőség jelenti a legnagyobb egyenlőtlenséget, mert teljesen hiányzik a két csoport közötti esélyegyenlőség! Eltérő helyzetek eltérő szociálpolitikát kívánnának, eltérő állapotok eltérő védőhálókat. A lakosság egyik fele - helyesen - a rászorultság elve szerint kívánja a támogatást, a másik fele viszont az érdemesség elve nevében tiltakozik, hadakozik és gyűlölködik Párhuzamos igazságok egyidejűleg vannak jelen, ám csak nagyon kevesen képesek és készek a másik fél igazságát elfogadni, vagy elismerni legalább.
Magyarországon a lakóhely változtatás iránya a falu felől a város felé mutat szándékában legalább. Valamint kelet felől nyugati irányba. Mindez általában az egyenlőtlen településfejlesztésnek köszönhető. Tiszabőn emellett a cigányság jelenléte miatt is gyorsabb a lakosság elvándorlása, pontosabban elmenekülése.
Tiszabő ma azért is hihetetlenül halmozottan hátrányos helyzetű település, mert az elvándorlás a helyben maradottak rovására kontraszelekciót eredményez. A cigányság igen lassú felemelkedése mellett az "őslakosok" gyorsuló elöregedése és lecsúszása (elszegényedése és elnyomorodása) figyelhető meg. Ugyanakkor a cigányság kőréből még nincs elegendő és kellő tanult szakképzett ember, míg a fogyó nem cigányok között már nincs meg a kívánatos számú, iskolázottságú és életkorú szakember.
A régi gyarmatosítókat még nem tudtuk leválasztani Tiszabő közösségéről, de - kellő számú helyi utánpótlás hiányában - már új bejárók szaktudását kell igénybe venni és megfizetni.
Ma még vagy ma is elviselhetetlenül többen szólnak "belénk", mint amennyit egy jövőbeli autonóm önkormányzat elviselhet.

Szociális létrák

Mindezekért mi, tiszabőiek - talán néhány sorstársunkkal együtt - a következő imát mondhatjuk el közösen:
"Mi Atyánk, a szociális, ki vagy a központban! Szenteltessék meg a Te neved, ha neked az jó, de ne legyen meg a Te akaratod, amellyel utólag kifeszítenéd a szociális védőhálódat - fölénk, mert az már nekünk nem ér semmit, legfeljebb más már nem pottyan közénk és attól még elpusztulunk ha addig nem esszük meg egymást -, de részesíts bennünket bőségesen többlet-támogatásban, érvényesítsd a "pozitív diszkrimináció" nemes elvét, támogatásod legyen sokoldalú és egyidejű. Nekünk már nem szociális védőhálóra van szükségünk, amely csak befödi gödrünket és amelyet csak alulnézetből pillanthatunk meg, de sokkal inkább szociális létrákra, a habilitációnkhoz, a rehabilitációnkhoz, illetve az újrakezdésünkhöz. Addig a mindennapi szociális infúziónkat add meg nékünk ma, és nyilváníts bennünket (is) válságövezetnek most, de nem mindőrökké, mert - ígérjük - ha talpra állunk, önállóan, meggyőzőbben és nagyobb hittel fogjuk mondani a többiekkel együtt, hogy van kiút! Ámen."

Bognár Szabolcs (Eredetileg megjelent a Tiszabői Híradó 90/decemberi számában)



Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár