Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu


Cím:
Bárcsak sokáig tartana!: A Longo Mai szövetkezetek húsz éve
Szerző:
Solymosi Judit
Folyóirat:
Parola
Év:
1993
Szám:
6
Oldalszám:
12. p.-13. p.
Tárgyszavak:
kisszövetkezet, hegyvidéki szövetkezetek, civil szerveződés, helyi fejlesztés, francia, szövetkezet


longomai.txt

A Longo Mai szövetkezetek húsz éve


Bárcsak sokáig
tartana!

Eleinte nem volt több az egész dolog, mint egy homályos ötlet, amely az 1968-as eseményeket követő négyéves gondolkodás eredményeképpen merült fel bennünk. Egyáltalán nem bíztunk a szerintünk halálra ítélt jövőben, és csak két dolog tűnt biztosnak. Úgy döntöttünk, semmiképpen sem térünk át erőszakos akciókra, mint azt sok türelmetlen baloldali gondolta szerte Európában, de ugyanakkor nem akartuk feladni a '68-as mozgalom legfőbb követeléseit sem: a véleménynyilvánítás jogát és azt a jogot, hogy alternatív életmódokat kereshessünk.

Vissza a természethez

Lehet, hogy ambícióink túlzottak voltak, de az ötlet mégis jó volt. Ezért olyan helyet kerestünk, ahol az egész átültethető a gyakorlatba. Kissé allergiásak voltunk a nagyvárosi környezetre, talán a könnygáz csípte a szemünket, amikor demonstráltuk szándékainkat, és úgy láttuk, a hatóságok nem tűrik, hogy két-három fiatalnál több jöjjön össze egy helyen, hiszen ez fenyegeti a közbiztonságot, sőt terrorizmushoz vezethet! Ekkortájt indult el a nagymértékű kábítószerezés a talaját vesztett ifjúság körében. Ez is arról győzött meg bennünket, hogy valami teljesen mást kell csinálnunk.
Akkoriban még nem hívtuk Longo Mai-nak. Valamiféle ,Úttörő európai falvakat" akartunk létrehozni, távol az ipari központoktól, és meg voltunk győződve arról, hogy sok korábbi tiltakozó áll be majd közénk. Igazából túlértékeltük elszántságukat arra, hogy kitörjenek az individualizmuson és versengésen alapuló társadalomból. Jöttek ugyan fiatalok, de nem annyian, mint gondoltuk volna.
Fontos volt a számunkra, hogy ne váljunk állástalan diplomásokká vagy olyan szakma dolgozóivá, amelyet ma még ugyan stabilnak tartanak, ámde hamarosan ,racionalizálni" fognak. Úgy láttuk, a szakképzés máris túlságosan specializált, és nem készíti fel a fiatalokat a gazdaság állandó szerkezetváltására, amelyet az automatizáció és az állandó technológiai fejlődés hoz magával. Sőt mi több, az ipar másutt kezdett olcsó munkaerő után nézni, távol a gazdag Északtól.
Alig volt valamivel többünk, mint néhány ötlet és az elmúlt időkből ránkmaradt néhány forradalmi frázis, ezért úgy döntöttünk, szerényebbek leszünk, legalábbis egy darabig, és nekilátunk dolgozni. Ott kezdtük, ahol a legegyszerűbb volt: sokféle szakmában - mezőgazdaság, állattartás, erdőgazdálkodás stb. - széleskörű képzettséget szereznünk. Ezzel az ember mindig hasznossá teheti magát, bármi történjék is. Ráadásul ezek a tevékenységek gyönyörű tájakon végezhetők, és ez növeli vonzerejüket. A hegyvidéket választottuk, mert észrevettük, hogy egyes helyek teljesen elnéptelenedtek. Volt tér, hely a számunkra, és úgy véltük, senki nem fog zavarni bennünket. Persze tévedtünk, a túlzott optimizmus hibájába estünk, amint az események ezt bebizonyították: néhány hónap leforgása alatt a Longo Mai alapító tagjai közül nyolcat elűzött a francia belügyminiszter, aki úgy ítélte, veszélyt jelentünk a közrendre nézve.

Hegyvidéki szövetkezetek

îgy aztán Limans-ban telepedtünk le, Felső-Provence-ban, ahol egy parasztbarátunk, Pierre Pellegrin segítette első tétova gazdálkodó és juhászkodó lépéseinket. Ő sugalmazta az elnevezést is: Longo Mai provenszál nyelven egy köszöntést jelent, az értelme: ,Bárcsak sokáig tartana". Igen hamar egy csomó dolgot megtanultunk. Először is azt, hogy ahelyett, hogy sok más emberhez hasonlóan kávéházakban és kocsmákban nagyszabású politikai és társadalmi elméletek gyártására fecsérelnénk az időnket, tisztességesebb azt bebizonyítanunk, hogy tudjuk, hogyan építsünk fedelet a fejünk fölé, hogyan tápláljuk magunkat elfogadható módon és hogyan elégítsük ki alapvető szükségleteinket. A kedvenc szlogenünk a következő volt: ,Egy centiméternyi gyakorlat annyit ér, mint tíz mérföldnyi elmélet".
Hegyvidékeken állítottuk fel szövetkezeteinket, ahol ép ésszel senki nem állíthatta, hogy a helyi fejlődés alapját a ,maximális termelékenység" jelenti. Ugyanakkor tudtuk, hogy ezeken a vidékeken kemény hegyilakók tudtak dolgozni évszázadokon keresztül, és a táj sokak számára biztosította a megélhetést. Az embereknek csak a helyi környezetre alkalmazott kiegyensúlyozott gazdaságot kellett kitalálniuk. Napjaink modern technikáinak és a tömegkommunikációs eszközöknek köszönhetően ma már lehetséges úgy élni ilyen régiókban, hogy ne érezzük magunkat elvágva a világ többi részétől.
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy termékeinket a helyszínen feldolgozzuk, és így a termelés folyamatát végig az ellenőrzésünk alatt tartsuk a nyersanyagtól kezdve egészen a végtermékig. Ennek eredményeképpen hárompólusú gazdaságot valósítottunk meg, amelyben egyaránt megtalálható:
- a mezőgazdaság, a zöldségkertészet és az erdőgazdálkodás,
- az állattartás
- és a kisipar, a feldolgozás és a különféle szolgáltatások.

Fejlesztés helyben

Személyes szükségleteink céljaira közös kassza szolgál. Szövetkezeti tagokból álló kis csoportra bíztuk ezt a cseppet sem irigylésre méltó munkát, amely során össze kell hangolniuk a személyes és közösségi igényeket. Fizetést senki sem kap a szövetkezetben, kivéve két helybéli kőműves barátunkat.
Véleményünk szerint szövetkezésünk módszerei tapasztalataink jól hasznosíthatók más vidékeken, völgyekben vagy egy kistáj szintjén is.
Javaslatainkat a mikroökonómiai fejlesztés területén egyre növekvő érdeklődéssel fogadják ,szakértői" és kormányzati körökben. Amikor azonban kísérlet történik a javaslatok gyakorlatba történő átültetésére, igen komoly problémák merülnek fel: a hatóságok részéről semmiféle gyakorlati vagy pénzügyi támogatást sem kapunk, sőt, mindenféle bürokratikus akadályokat gördítenek elénk.
Véleményünk azóta sem változott. Amit az elmúlt húsz év során megvalósítottunk - Provence-tól a Kárpátaljáig, Svájctól és Ausztriától Costa Ricáig - mind csupán logikus következménye és bővítése volt a falvakban, a gazdaságokban végzett munkánknak. Hamar észrevettük, hogy Európában és bárhol a vidéki

emberek ugyanazokat a tevékenységeket végzik, ugyanazok a szükségleteik, a gondjaik, s szinte a kultúrájuk is. Láttuk, mennyire közös vonások kötik össze a völgyekben vagy domboldalokon élő különféle embereket, és ez szilárd alapot teremt a szolidaritás és az együttműködés számára. Ebben az irányban dolgozunk, amennyire ezt szerény eszközeink lehetővé teszik. Sajnos modern társadalmunkban a ,nagy döntéshozók" nem értik, hogy jobban tennék, ha támogatnák ezt a helyi fejlődést és a hegyvidék újrabetelepülését elősegítő mozgalmat, nem pedig bizalmatlanul tekintenének rá.
Ma már Franciaország, Svájc és Ausztria sok városában árusítjuk minőségi termékeinket. Névtelen vásárlóink hamar barátainkká válnak, eljönnek, meglátogatják a Longo Mai gazdaságait, velünk töltenek néhány napot, sőt dolgoznak is. Átvitt értelemben is szippantanak egyet a friss levegőből.

Civil mozgalmat indítottunk

Közösségeink megtalálhatóak Franciaországban, Svájcban, Ausztriában, Kárpátalján és Costa Ricában. Provence-i szövetkezetünk 1981 óta közösségi rádiót működtet, amely 1986-ban a Közösségi Rádiók Európai Szövetségének egyik alapító tagja volt. Az európai polgárokat mesterségesen elválasztó hazug akadályok eltávolítására 1989-ben létrehoztuk az Európai Állampolgári Fórumot, amelynek ma már Németországban, Svájcban, Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Oroszországban, Ukrajnában és a volt Jugoszláviából alakult minden köztársaságban vannak csoportjai. A Fórum számos vidéki térség fejlesztési tervében részt vállal, és 1993 januárjában a volt NDK egyik városában, Seelow-ban széleskörű szimpoziumot rendezett a rurális térségek fejlesztéséről és a föld reprivatizálásáról Kelet-Európában. Az Európai Állampolgári Fórum ,Archipel" (Szigetvilág) címmel német és francia nyelven rendszeresen bulletint jelentet meg. A cím megválasztásával azt akartuk kifejezni, hogy szándékunkban áll megerősíteni azokat a kapcsolatokat, amelyek összekötik az individualista fogyasztói társadalommal szembenálló és gyakorlati alternatívák kidolgozására törekvő emberek kicsiny szigeteit.
Az elmúlt néhány évben sok szó esett ,Európáról". Sok ember számára ez csupán homályos, szinte misztikus koncepciót jelent, amely távol esik mindennapi életüktől. Mi a magunk részéről megpróbálunk egy olyan Európát építeni, amely a nyelvi, nemzetiségi és földrajzi akadályokat elutasító közösségeken alapul.

Fordította: Solymosi Judit

(A Longo Mai szövetkezetről Róbert László TV-filmet készített. A felvétel videókazettán hozzáférhető a szerkesztőség címén.)






Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár