Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu


Cím:
Vissza a Pál utcába! A modern grund
Szerző:
Ordas Ágnes
Sorozatcím:
Parola
Folyóirat:
Parola
Év:
2016
Szám:
1
Nevek:
Ordasi Ágnes, Molnár Ferenc, Takács Viki
Intézmények:
Grundkert – közösségi kert; Gólya; Futureal ingatlanbefektető; Messzelátók Egyesülete; Közösségfejlesztők Egyesülete
Települések:
Budapest VIII.
Tárgyszavak:
közösségi kert – Grundkert; parcellatulajdonosok; kertkoordinátorok; hetes rendszer; kerti aktivista; vízfelelős; közösségi élet a Grundkertben; kapcsolat a lakóövezettel
Megjegyzés:
kategória: esettanulmány


Ordasi Ágnes
Vissza a Pál utcába! A modern grund

Molnár Ferenc már 1907-ben megírta, hogy mekkora értéke van egy pici zöld területnek az épületdzsungel közepén. A Pál utcai fiúknak is ez volt a legnagyobb kincsük 1889-ben. A grund, mely egy kis szabad területet jelentett a bérházak között, hatalmi harc tárgyává vált. Az volt a játszótér, a focipálya, a fatelepi útvesztő és nem utolsó sorban a csatatér. Ez a hely sok kis tizenéves fiúnak szolgált bázisul. Sokaknak többet jelentett az otthonánál, más az életét adta érte. A kis föld védelme igazi csapattá kovácsolta a fiúkat. Tudták, csak együttes erővel védhetik me
Ennek érdekében sajátos szabályokat hoztak létre, a kapitányválasztástól a fekete noteszig.
Nem tudom, hogy szándékos vagy véletlen, de az biztos, hogy kísértetiesen sok a hasonlóság a 19. századi Pál utcai grund, és a mai, 21. századi, VIII. kerületi Grundkert között. Erről a kertről nem regényben olvastam, hanem a valóságban ismertem meg. A közösség egyik oszlopos tagjával,
Takács Vikivel beszélgettem.
A főváros egyre inkább terjeszkedő agglomerációja mellett az elmúlt években Budapesten és környékén is igény jelentkezett zöld területek megtartására. Az erre való hajlam leginkább a belvárosban érezhető, hiszen itt van igazán értéke a bérházak, a bevásárló központok, modern épületek között egy kis üres földterületnek. Ezeken a területeken megidézik a vidéki gazdaság hangulatát: milyen is az, ha nap, mint nap tenni kell azért, hogy legyen „betevő”. Erre a folyamatra a
közösségi kertek gyűjtőnevet használják. Mint ahogy ez a nevében is benne van, célja, hogy építse a helyi közösséget. Együttes erővel hozzanak létre valami olyat, amihez mindenkinek a segítségére szükség van, miközben közelebb kerülnek egymáshoz és közös ügyükké válik a kert gondozása.

A kert életútja
Így kelt éltre 2012-ben a Grundkert is. Egy civilekből álló baráti társaság úgy gondolta, hogy a saját körükön kívül a helyiek bevonásával gondozzák a kis kertet. Ehhez toborzásokba kezdtek, mely többé-kevésbé sikeres volt. Akár csak regényünk főhőseinek, a Grundkert szereplőinek is folyamatosan a szabad területekért kell/kellett küzdeniük. Az első helyén a kert két évadot élt meg, majd odébb kellett állniuk, mert a terület beépítésre került. A kis kertet a Futureal ingatlan befektető cég támogatta, hiszen új terültet is adott a kezdeményezésnek. Az újonnan kapott terület a Bókay János utcában volt, pont a GólyaA Gólya lényegében egy romkocsma, mely a civil szerveződések bázisául szolgál. https://www.facebook.com/roncskocsma
mellett. Interjúalanyom ekkor kapcsolódott be a kert életébe, tavaly februárban. Ekkor kezdték el az új kert felépítését. Ennek megvalósítására nagy terület állt a rendelkezésükre, így hamar saját ízlésükre formálták azt. A kert olyan hamar életre kelt, hogy áprilistól már termeltek is. A gyors fejlődéshez az is hozzájárult, hogy a Gólya sokban segítette a tagokat. Ott tudták tárolni a szerszámokat, be tudtak járni enni/inni, közös találkozóhelyül szolgált és nem utolsó sorban a mosdó kérdése is megoldódott. S ha azt hinnénk, hogy a kert élete itt kiteljesedett és mindenki boldogan ápolja a parcelláját, csalódnánk, hisz ismét jött egy beruházó, aki kiszorította őket a területről. Első megoldásként a Gólyával szembeni üres placcra gondoltak, hiszen akkor minimális költözéssel meg tudták volna oldani a problémát és még a Gólya nyújtotta előnyök is megmaradtak volna.
Ám ez az elképzelés még leírva is túl szépnek hangzik, s a gyakorlatban sem valósult meg. A Bókay utcai csapat ekkor próbált meg keresni egy olyan helyet, ami már végleges lesz, s így kötöttek ki mai, harmadik helyükön, az Apáti utcában.

Szervezet a kert mögött
Az új hely megszerzése sok nehézséget hozott magával, hiszen a Grundkert nagyon speciális. Semmilyen szervezet nem áll mögötte, így bonyodalmas a szerződéskötés. Az alapító civilek közül pár lány tagja a Messzelátók Egyesületének, és ők vállalták első körben, hogy támogatják a kertet. Majd ez sem ment olyan simán, mert az Egyesület mégsem akarta vállalni a feladatot, viszont egy „másik” szervezet felkeresése sem volt egyszerű feladat. Mindenki a buktatót kereste a dologban. Ha a „másik” egyesület nem vállalta, akkor biztosan van ott egy „apró betűs” rész… Végül a Messzelátók mégiscsak bevállalták a Grundkertet, s így most van szervezet a kert mögött. A háttérben meghúzódó egyesületnek kettős szerepe van, ugyanis ugyanolyan parcella-tulajdonos, mint bármely másik tag, viszont többletfelelősség van rajta.
Az egyesület kölcsönösségi viszonyba lépett a kerttel azzal, hogy vállalta: támogatják őket. A Messzelátósok eleve zöld- és öko-körökben mozognak, így nem nagyon kellett keresgélni a különböző pályázatok után, hiszen első kézből értesültek róla. Valójában a Messzelátók tudnak pályázni a kert nélkül, de a kert nem tud a Messzelátók nélkül. Ez az egyik fő szempontja annak, hogy a kert egyesületté szeretne válni.
Közben a Messzelátók szerződést kötöttek a Futureallal. A cég így vállalta a többlet- felelősséget a kert iránt, s hogy mindenkinek pozitív legyen ez a kapcsolat, külsős munkahelyszínné tették a kertet. Ezzel az intézkedéssel lehetővé tették, hogy a cég is pályázzon a kerten keresztül.
Nagyon jó és hasznos, hogy ilyen szervezetek állnak a kert mögött, és úgy tűnik, hogy ezért a kert közösségének kéne hálával tartoznia, azonban nagyon sokszor elcsúsznak az arányok. Gondolok itt arra, hogy volt egy pályázati kiírás, amelyre a kert jelezte, hogy szeretne indulni, mire úgy reagált a támogató szervezet, hogy rendben, csak keressenek maguk mögé egy másik szervezetet, mert erre ők is pályáznak. Egy másik esetben úgy valósítottak meg egy projektet, hogy előzetesen nem egyeztetettek a kerttagokkal, és a megálmodott játszó helyére egy kemence épült. Látható, hogy nehéz megtalálni az együttműködésben az egyensúlyt – nem lenne szabad elfelejteni, hogy egyik sem tudna működni a másik nélkül.

Feladatkörök
Viki elmondása szerint a Grundkertben, sok másik közösségi kerttel ellentétben, nem uralkodik vasszigor. Sokkal inkább íratlan szabályok vannak érvényben, melyek, véleményem szerint, sokszor többet érnek, mint a „kőbe vésett” törvények. Persze, mint minden közösségben, itt is vannak olyan személyek, akik egyben tartják a csapatot. Jelen esetben ők a kertkoordinátorok.
Ezt a feladatkört 3 személy tölti be, azért 3, hogy ha valamiben dönteni kell, egyértelmű legyen az eredmény. Eleinte a koordinátorok minden feladatot elláttak és magukra vállaltak, azonban tavaly megjelent az igény arra, hogy jó lenne, ha mindenki tenne valamit a közösségért. Bár ez az elképzelés nagyon szép, a gyakorlatban még mindig a koordinátorok csinálják a munka zömét. Az együttes munka úgy szokott működni, hogy ha van valamilyen feladat, akkor azt a koordinátorok meghirdetik, majd várják a lelkes jelentkezőket. S szerencsére mindig akadnak olyan szorgos tagok, akik szívesen vesznek részt az érdemi munkában. Szerintem mindenki örömmel néz egy olyan dologra, amit közös erővel hoztak létre, és nem csak eléjük tettek. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor jobban magáénak érzi az ember a végeredményt, így jobban is vigyáz rá.
A koordinátori feladat mellett említést érdemel még a hetes rendszer. A heteseket hétről hétre osztják be, egyszerre 2-3 főt. Az ő feladatuk, hogy karbantartsák a közösségi helyiségeket.
Ezek mellett van még a pénztáros, aki a tagdíjakat szedi; a kisház felelős, aki rendet tart a szerszámok között; és a blog-író, aki a kert népszerűsítéséért felel. Persze ezek mellett mindig van egy-két olyan feladatkör, amiket az élet hoz magával és menetközben alakulnak ki. Az egyik aktív kerti tag például önkéntesen elvállalta, hogy ő lesz a vízfelelős, egy másik pedig lefestette a kisházat.
Ezeken az apró dolgokon látszik, ha valaki igazi közösségként gondol a parcellákat művelő emberekre.
A kert létszáma a körülményekkel együtt folyamatosan változik. Jelenleg 28 parcella áll megművelés alatt, ezekből kettőt többen gondoznak, így körülbelül 45 főt tudhat magáénak a kert. Ebből sajnos nagyon csekély, csupán 5-6 fő az aktív résztvevők száma. Ennek okáról a későbbiekben írok.

Rendezvények
A kert rendezvényei és lehetőségei nagyban függnek a kert aktuális helyétől és a közösségi élettől. Ha nem lehet hol, nincs kivel és kiknek szervezni rendezvényt, úgy elég nehézkes bármilyen programot megvalósítani. Ez bizony érvényes a Grundkertre is, hiszen az állandó költözés a közösség rovására ment. Minden helyszínen újra kellett szervezni a csapatot. Szerencsére, pár kitartó parcella-tulajdonosnak hála, mindig sikerült talpra állítani a már elveszettnek látszó csapatszellemet.
A tavalyi programsorozat fő támogatója a Messzelátók voltak, hiszen pályáztak a kert részére, és egy-egy nyertes projekt megvalósítása közös program lett. S jelen volt a már említett Futureal is, hiszen külsős munkahelyszínükké tették a kertet. Ekkor havonta körülbelül két esemény került megrendezésre.
Idén, az újabb költözés miatt, már jóval kevesebb program valósult meg. Sokan otthagyták a kertet, majd jött a vízhiány, aminek hatására még a megmaradt tagoknak is csak töredéke járt a kertbe. Majd újból előtűntek az esőfelhők és életre kezdett kelni a kert. Augusztustól októberig négy esemény került megrendezésre:
– Kertnyitó buli;
– Viki szervezett egy zártkörű eseményt a Menedék Egyesületnek, mely egy nyári táborzáró piknik formájában valósult meg;
– Volt egy projektbeszámoló, melyet szintén a Messzelátók pályáztak meg: itt a kerttel mint külsős munkahelyszínnel pályáztak. 5 ország vett részt a pályázatban, és a projekt keretein belül lehetőség nyílt a pályázó országok megismerésére: ők mit tesznek a városon belüli zöldítésért;
– Október első hétvégéjén pedig a magyar népmese kapcsán volt egy program, ami már tavaly is megrendezésre került.
E programok mellett a tagok minden szerdán „kifli-parti”-t tartanak. Ilyenkor összegyűlnek és az elkészített sütemények mellett vesézik ki az élet nagy dolgait.
Az utolsó költözés előtt, amikor még úgy volt, hogy a Gólyával szemközti területet kapják meg, elindult egy kezdeményezés, miszerint kéthetente legyenek találkozóik. Ennek az lett volna a célja, ha a cégek közbe nem szólnak, hogy egy kicsit „gatyába rázzák” a kertet. Összegezzék a tavalyi évet, mi volt benne a jó, a rossz, min kellene változtatni, hogyan lehetne igazi közösségi kertet varázsolni a különálló parcellákból. Ezeken a gyűléseken mindenki kivehette volna a részét mind a tervezésben, szervezésben, mind pedig a kivitelezésben. S ahogy egy jó mondás tartja: „ez mind nagyon szép lett volna, ha az a volna ott nem volna”.

Problémák
Amikor az interjúalanyomnak feltettem azt a kérdés, hogy milyen problémákkal küzd a kert, akkor a következő választ kaptam: „Folyamatosan a „hol a közösség” kérdéssel.” Fura ezt hallani egy közösségi kertről, melynek a közösségépítés a missziója. Úgy gondoltam, itt elég sok probléma lehet, ha a mozgatórugó sem működik jól, hiszen ha van egy jól működő közösség, akkor minden nehézséget át lehet hidalni. De mint tudjuk, sokszor nem a probléma a probléma, hanem a problémához való hozzáállás.
Ha jobban belegondolunk, elég sok megpróbáltatás érte a kis kertet, még élete kezdetén. Igazából már azelőtt szétesett, hogy igazán összeállt volna. Ennek szinte teljes mértékben a sok költözés volt az oka. Nehéz úgy várat építeni, hogy míg én építem a végét, valaki folyamatosan bontja az elejét. A vándorlások alkalmával számos tag kiesett a kert életéből. A tagoknak már nem volt kapacitásuk egy messzebb fekvő kert rendszeres látogatásához, vagy már nem láttak értelmét ennek a gondozásnak, ugyanis addigi munkáik sem maradtak fent.
Ha volt hely, akkor biztos, hogy hiányzott valami, ami létfontosságú a működéshez. Ilyen volt például a vízkérdés. A régi helyen ez úgy volt megoldva, hogy a talajvizet használták a locsoláshoz, azonban az Apáti utcában ez nem lehetséges. Ezáltal, egy-két kitartó és igazán lelkes parcella-tulajdonoson kívül, akik ásványvizes palackokkal oldották meg a locsolást, nem sokan jártak le a kertbe. Végül, mint a mesékben, ezen a téren is minden jóra fordult, mert egy tűzcsap segítségével sikerült orvosolni a problémát.
Ezen kívül az is hozzájárul a széthúzáshoz, hogy még maga a kert, tehát a közösség sem tudja, hogy mennyire szeretne nyitni mások felé. S amíg ezt nem tisztázzák, nem is tudnak tovább lépni a következő lépcsőfokra. Ha nyitottabb kert szeretnének lenni, és hozzájárulni a környék közösségéhez, akkor sokkal jobban kellene aktivizálniuk magukat. Az blogon és a Facebook-os oldalon kívül fel kellene venni a kapcsolatot a helyi iskolával, a közeli lakóövezetekkel, hogy elterjedjen a kert híre. Ez a ma még nyitott kérdés nagyban befolyásolja a rendezvényeket is, mert ameddig nem döntik el, hogy akarnak e nyitni, addig nem fognak érkezni új érdeklődők, hiszen a kertkapu zárva van előttük.

Jövőkép
A kert bakancslistájának első pontja, hogyan élesszék újjá a területet, építsenek közösséget, lendüljön be a termelés. Ha ezek megvannak, akkor a közösség mint tartóoszlop lesz jelen, amire már bátran lehet építeni.
Téli tervként szerepel egy filmklub megalapítása, melynek a Gólya adna otthont. Ez kiemelkedően jó lehetőség lenne arra, hogy sokakkal megismertessék a kertet.
Ezután a Grundkert szeretné, ha a budapesti közösségi kertek valamilyen szinten kapcsolatba tudnának lépni egymással, s együtt tudnának tervezni, dolgozni. Ha a város minden pontjának közelében elérhető lenne egy közösségi kert, akkor nagyon hamar pókhálóként szőné be magát az emberek gondolkodásmódjába a zöld területek gondozásának lehetősége. Nagy ereje lenne, ha az ember mindenhol tudna találkozni egy plakáttal, egy szórólappal, egy felhívással, főleg ha a lakóhelye közelében is rátalálna egy ilyen nagyszerű szabadidős tevékenységre.
Ha minden eddigi terv az elképzelések szerint halad, akkor már nem állhat semmi a kert útjába annak érdekében, hogy megvalósítsák a nagy elképzelést: egy éjszakát a közösségi kerteknek szentelnének, a Budapesten található mindegy 25-30 kert számára, Közösségi Kertek Éjszakája elnevezéssel.

Összegzés
Egy tervezett, a Közösségfejlesztők Egyesületével (KÖFE) való közös programtól arra számítanak, hogy az esetleg olyan kapukat nyitna meg előttük, melyek segítenék a közösség megerősödését. Kétségtelen, hogy a kertnek szüksége van egy kis „renoválásra”, melyben a közösségfejlesztők tudnák őket segíteni. Ha a következő szezonban úgy döntene a kert, hogy mégis jobban beleássa magát a szomszédsági programokba és jobban aktivizálja magát a környéken, akkor sokat tanulna másoktól az ilyen fórumokon. Nem beszélve arról, hogy a KÖFE-nek nem kevés tapasztalata van ilyen téren, és némileg tudná egyengeti a kert útját.
Az Egyesület és a Grundkert jól ki tudnák egészíteni egymást, akár hosszabb távon is. Ha a KÖFE által támogatott valamely szervezet vagy közösség eljutna oda, hogy szeretnének egy kertet, akkor abban tudná őket a segíteni a Grundkert, míg a Grundkert fejlődéséhez és sikerességéhez a KÖFE járulna hozzá.
Nem könnyű egy kis közösségnek kiállni ezt a sok próbát, amin átmentek. Nagyon jónak látom ezt a kezdeményezést, viszont úgy érzem, hogy most egy kis segítségre van szüksége a kertnek ahhoz, hogy egy hosszútávon működőképes civil szervezet legyen. Talán a jövő az önfenntartó szervezetekben van, amihez egy ilyen kezdeményezésnek minden adottsága megvan, csak nem szabad veszni hagyni őket.
Remélem, a Kedves Olvasó elég komplex képet kapott egy XXI. századi grund életéről. Bár a tanulmány végére rájöttem, hogy közel sincs akkora hasonlóság a Pál utcai fiúk és a – most már – Apáti utcai csapat között, mint eleinte gondoltam. A céljuk és harcuk viszont hasonló: teremteni maguknak egy kis zöld területet, ahol kedvükre tevékenykedhetnek, de amelyért folyamatosan harcolni kell. Nagyon fontos, hogy kitartóan küzdjenek a kitűzött célért, mert akadályok mindig fognak eléjük kerülni. Viszont ha elég erősek a grund falai, akkor nem fogják őket ledönteni. Megeshet, hogy sérülni fognak és toldani-foldani kell őket, de az alapjai ott lesznek, amire aztán újból lehet építeni.

ordasi.agines@gmail.com



Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár