A szociális szolgáltatások nyújtásának egyik alapelve, amely szerint az összes állampolgár ugyanazon arányban részesül a szolgáltatásokból vagy juttatásokból - szükségleteire, anyagi helyzetére vagy körülményeire való tekintet nélkül. A gyakorlatra alkalmazva ez a szakmai irányelv olyan univerzális programok formáját öltheti, mint pl. a családi pótlék rendszere egyes országokban. Ez az elképzelés ellentétben áll a szelektív jogosultsággal (amikor vagyon-felmérést, jövedelem-igazolást vagy más felmérési módszert használva döntik el, hogy az egyén jogosult-e egy bizonyos szociális szolgáltatásra) és a kivételes jogosultsággal (amelyek politikai nyomás vagy közszimpátia alapján kiválasztott csoportoknak kialakított szociális programok).