Közösségfejlesztés

Lemezújság archívum
Nyomtatóbarát változat
Cím:
Gyulaj község fejlesztési programjának I. üteme
Szerző:
Folyóirat:
PC Lemezújság
Állomány:
Év:
1994
Szám:
1.szám
Oldalszám:
A cikkben lévő
Single copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.
Nevek:
Intézmények:
Közösségfejlesztők Egyesülete
Települések:
Gyulaj
Tárgyszavak:
településfejlesztés, projekt, hátrányos helyzetű térség
Megjegyzés:
Annotáció:

K49_9401





Gyulaj Község fejlesztési programjának I. üteme
"Mi építjük az utat" projekt

Előzmények

Gyulaj egy 1162 fős mezőgazdasági település Magyarország dél-
nyugati országrészének centrumában. Társadalma és gazdasága 1945-ig a
környező településekéhez hasonló módon fejlődött: társadalma
jellegzetesen falusi, paraszti, gazdaságának jellemzője pedig a
kisparaszti magángazdálkodás; néhány közepes méretű (3O-5O kh
nagyságú) középbirtokkal, - s az a sajátosság, amit a falut Észak-
Észak-Nyugati irányban övező Eszterházy uradalmi-erdő jelentett.
A település lélekszáma mintegy száz évvel ezelőtt - 189O-ben -
volt a legmagasabb, ekkor 3O63 polgára volt Gyulajnak. Az egyenletes,
1O évenként átlag 2OO fő körüli lélekszámmal való növekedés ekkor
megtörik, s szinte folyamatos népességszám-csökkenés kezdődik el, mely
egészen napjainkig tart (192O-ban 2767, 1949-ben 2858, 196O-ban 2269,
197O-ben 167O, 198O-ban 1278, 1992-ben 1162 fő Gyulaj lakóinak a
száma).
A népesség fogyása két jelentős motivációt kapott az idők során.
A XIX. század végén a zárt kultúrájú paraszti világ - mely bezártsága
ellenére a maga kereteiben lassú fejlődést mutatott ekkoriban - nem
engedi be területére a kor kihívását jelentő vasutat. E később
rövidlátónak bizonyult döntés miatt az évek során mind többen érezték
szükségesnek a településről való elköltözést, a falu határán át nem
engedett alternatívák elhívták innen az emberek egy részét.
A másik, s még ennél az indusztrializmussal szembeni konzervatív
ellenállásnál is súlyosabb, közvetlenebb oka lett a falu sorvadásának
az 194O-es évek közepétől Magyarországra erőltetett bolsevik típusú
szocializmus. 1949 és 1992 között minden korábbit felülmúlva több mint
5O%-kal csökkent Gyulaj község lakóinak a száma, vagyis a faluról
döntő szocialista fölsőbbségek intézkedéseikkel soha eddig nem volt
mértékű elvándorlást, születésszám csökkenést, elöregedést és
halandóság növekedést - összességében tehát permanens pusztulást,
perspektívátlanságot és nyomorodást idéztek elő.
A sorvasztás és falurombolás folyamatának fő állomásai voltak: a
földosztást követő kötelező beszolgáltatás kialakítása, mely
lényegében a parasztok által termelt javak elkobzása volt, épp csak a
létminimumhoz elegendőek meghagyása mellett; a parasztok megalázása;
majd hamarosan a földek kollektivizálásának erőszakos beindítása; a
falunak új, idegen vezetőkkel való "ellátása"; a tsz-esítés teljessé
tétele; az állami erdőgazdaság Tamási székhellyel történt megalakítása
(az erdő Tamásiba "centralizálása"); a közigazgatás Kurd községbe
integrálása (Gyulaj Kurdhoz körzetesítése); rövid ideig az iskolának
is Kurdhoz kapcsolása; majd a 8O-as évek elején a
termelőszövetkezetnek Döbrököz tsz-éhez kapcsolása. Ezt a gazdasági,
közigazgatási és politikai romboló folyamatot a falu határában,
illetve külterületén élő cigányság sajátos "fejlesztésével", mint
társadalmi átalakítási folyamattal kapcsolták össze. A XIX-XX. század
fordulóján az uradalmi erdő szélére "fakitermelési és vadriasztási
céllal" telepített cigányok zajos, bohém és nomád (ellenőrizhetetlen,
kordában nehezen tartható) élete egyre jobban zavarta az erdőben
egyeduralmi helyzetbe került, ott vadászó-pihenő legfőbb párt- és
állami vezetőket, s mindent elkövettek, hogy "cigány fejlesztésnek"
feltüntetett akciókkal minél messzebbre telepíttessék kedvenc
erdejüktől, pihenő- és vadászrezervátumoktól a cigányokat. Előbb az
erdőhöz legközelebb eső szőlőhegy nevű falurész közelébe koncentrálták
a cigányokat; majd a tsz-szervezés és a cigányok elől elmenekültek
által hátrahagyott, elnéptelenedett szőlőhegyi házakba telepítik őket;
a hetvenes évektől pedig - látva, hogy magukra hagyva, önállóan
képtelenek a megélhetésre - folyamatosan a faluba költöztetésüket
tekintette feladatának a párt- és állami vezetés. Gyulajon ma a két
leghosszabb utca sajátos etnikai arculatot mutat: az egyikben kb. 8O%-
a a lakóknak cigány és 2O%-a magyar, míg a másik utcában éppen
fordított az arány, kb. 8O%-a magyar és 2O%-a cigány. (A népességnek
kb. egyharmada - mintegy 33O fő - cigány.)
A cigánysággal kb. azonos a népességen belül a nyugdíjas, illetve
nyugdíjas korú arány is: a mintegy 35O idős ember többsége alacsony
jövedelmű, egyedülálló nő.

Ami fejlődött Gyulajon az elmúlt fél évszázadban - s ami a
település legjelentősebb fejlődésének forrása lehet - az a világhírű
dámvadnak otthont adó Gyulaji erdő. Csakhogy ez szépségeit, értékeit
és javait nem a falunak, hanem a legfőbb párt- és állami vezetőknek,
illetve az államnak kamatoztatta. A 7O-es évek elején az erdőn át
vezető utat is lezárták, szigorúan kiparancsolva ezáltal Gyulaj népét
a saját faluja területén lévő erdőből. Amikor az emberek munkaereje
"feleslegessé" vált az erdő- és a vadgazdálkodásban - feleslegessé
váltak ők maguk is. Természetes földrajzi és társadalmi, gazdasági,
igazgatási, kereskedelmi szomszédaiktól az erdő urai elzárták őket:
sem Tamásiba, sem Páriba, sem Kocsolára, sem Nagykónyiba, sem
Szakályba, sem Regölybe nem volt lehetséges többé átjárniuk a létező
legrövidebb utakon a gyulajiaknak, mert ezekbe a szomszédos
településekbe az erdőn át vezetett (időtlen idők óta!) az út, s ezt
most kisajátították a falu fölé terpeszkedő szocialista érdekek. 6O-
1OO km-t kell utazni ma is annak, aki Gyulajról a "szomszédos
települések" valamelyikébe (8-15 km-re tehát) el akar jutni. S a
Gyulajra jövők is csak egyetlen esetben érhetnek célt: ha az erdőbe
jönnek, s ehhez a tamási gazdasági központban beszerzik a kizárólag
ott beszerezhető engedélyt.

Gyulaj község tehát a szinte teljes körűvé lett ellehetetlenítés,
gazdasági, kulturális, társadalmi, politikai, intézményi és igazgatási
elsorvasztás végóráiban érte meg az 199O-es évvel kezdődött
rendszerváltást. Erői, forrásai, adottságai, eszközei és értékei
felett nem a település népe rendelkezett; a minden irányú függés a
teljeskörű kiszolgáltatottsághoz vezetett. Csoda, hogy Gyulajnak van
annyi ereje, amennyi az önkormányzat felállításához és a helyi
társadalom rehabilitációjához szükséges, de a község elindult.


Gyulaj él és élni akar!

A hivatalosan kisajátított nyilvánosság és kultúra alatt az
elmúlt 4-5 évtizedben működött - igaz, csak a privát élet beszűkült
színterein - egy második (nem formalizált) nyilvánosság és kultúra, s
ez napjainkban újra felszínre kerül.
A privatizációs és kárpótlási törvények életbelépésével itt is
csíráját bontogatja a magángazdálkodás, , kialakul a magántulajdon.
Ezzel párhuzamosan felismerődnek a polgári érdekek és azok
közösségi összehangolásának szükséglete. A falu - lassan, nehézkesen,
gyanakvásoktól sem mentesen - önmagára ébred, számításba veszi saját
értékeit és érdekeit; szövetségeseket, forrásokat, segítő partnereket
keres.


A fejlesztési munka kezdetei

A Közösségfejlesztők Egyesülete 199O óta alakította ki
együttműködését Gyulaj községgel. Meghívásukra a 1992-ben látogatást
tett a községben a CEBSD vezetősége is. A látogatások, beszélgetések
fejleményeként beindult egy közösségi folyamat, melynek hatására 1993
őszén megfogalmazódott egy konkrét útépítési-fejlesztési projekt
Gyulajon, amely szándékaink szerint egy átfogó helyi társadalmi
fejlesztési folyamat első eleme, melynek végső célja az önálló
gazdasági vállalkozások feltételeinek kialakítása, s ezeken a
magángazdaságokon alapuló, életerős helyi társadalom kialakulásának
elősegítése..

A projektek megfogalmazásához kedvező feltételeket teremt az,
hogy a Gyulajhoz hasonlóan súlyos helyzetben lévő települések
fölzárkóztatására különböző központi - kormányzati, ágazati, illetve
ezeket lehetővé tevő jogi és pályázati - feltételek, források is
elérhetővé válnak.

Gyulaj község önkormányzata - a helyi polgárok érdekeit és
akaratát érvényesítve - az elmúlt 3 évben jelentős fejlesztési
programokat valósított meg.
- Idősgondozás (étkezés, házi szociális gondozás) és egy
bentlakásos gondozóház létesítése.
- A település belterületi útjainak korszerűsítése, szilárd
burkolatúvá tétele.
- Új iskolaigazgatót, orvost alkalmazott a község, ismét dolgozik
a faluban állatorvos.
- Elkészült a II. világháború helyi áldozatainak emlékműve
(tudnivaló, hogy a szovjet befolyás alatt a háború alatt németekkel
szövetséges magyarokról szólni sem lehetett, nem hogy meggyászolni,
ezért a rendszerváltás szinte mindenütt első közösségi aktusa az
elmaradt emlékmű-állítás volt).
- A polgárok által összeadott tárgyakból kialakításra került egy
helyi néprajzi gyűjtemény, egy későbbi állandó kiállítás
kezdeményeként.
- A magángazdálkodáshoz, a helyi társadalom újjászervezéséhez
szükséges ismeretek felújítására, beszerzésére is próbálkozások
történtek; néhány fórum, egyeztető tárgyalás (pl. az erdőgazdaság új
vezetőjével, a földművelődésügyi tárca szakértőjével), s egy helyi
közművelődési egyesület megalakulása érdemelnek említést.
Új, súlyos fejleménye - és következménye - viszont a
rendszerváltásnak, hogy Gyulajon is megjelent, pontosabban igen
drasztikus méretet öltött a munkanélküliség (kb. 11O fő, az aktív
népesség 26,2%-a munkanélküli 1993.)


A "Mi építjük az utat" project

A közösségi gondolkodási folyamatban résztvevő helyi polgárok ma
elsősorban az infrastrukturális hiányok enyhítésén, a népesség
megtartásán, helyi munkalehetőségek teremtésén gondolkodnak, vagyis a
falu felvirágoztatásán.

A falu lakossága kinyilvánította azt az érdekét és szándékát,
hogy elsősorban közlekedési bezártságának megszűntetésében látja
jövőjének lehetőségeit, vagyis egy, az elzártságot megszűntető
útszakasz megépíttetésében. A Gyulaj fejlesztésében közreműködő
közösségfejlesztő pedig azt javasolta, hogy ez az útszakasz elsősorban
helybeli munkanélküliekkel, hagyományos, kevés műszaki technológiát
felhasználó módon kerüljön kivitelezésre. A terv megvalósításának
realitását jelentősen növelné, ha az út betonból épülhetne, hiszen
akkor szinte az átadásig elképzelhető a helybeliek munkavégzésének
dominanciája, s talán a szinte teljesen hiányzó források is -
mérsékeltebbé válva - könnyebben előteremthetők.

A helybeli polgárok emellett a megoldás mellett döntöttek.


A megépítendő, Gyulajt Észak-Keleti irányban a 65. sz. úttal
Szakálynál összekötő út, amely a mindössze 4,4 km földút nyomvonalán
készíthető el, a következő lehetőségeket nyitja meg:
- elkerüli a falutól Északra-Észak-Keletre elterülő erdőt
(ezáltal környezetvédelmi szempontoknak is megfelel) (ld. a mellékelt
térképet);
- reális fejlesztési perspektívákat nyit egy Gyulaj környékén
kialakuló idegenforgalmi programnak;
- könnyebbé, korszerűbbé teszi a környező települések
érintkezését, a Balatonhoz illetve a megyeszékhely Szekszárdhoz való
kapcsolódást.
- Távlatokban ugyancsak a Balaton és Szekszárd, majd a megépülő
szekszárdi Duna-híd megközelítése rövidülhet le a Kocsola, Dalmand,
Szakcs környéki települések számára is, amikor a Szakály-Gyulaji útra
csatlakozhatnak Gyulajnál.
- Mindenképpen meg kell említenünk azt a potenciális
idegenforgalmi perspektívát is, amit a gyulaji erdő körüli települések
adottságai hordoznak. Véleményünk szerint csak idő kérdése, hogy e
települések mikor kezdik saját fennmaradásuk és prosperitásuk
feltételének tekinteni a velük is határos világhírű természeti
kincset, azaz a Gyulaji erdőt.
- S végül nem kerülheti el figyelmünket, hogy az egyre reálisabb
megvalósulási stádiumba kerülő Déli Autópálya is - a tervek szerint -
itt a közelben, Dombóvár környékén érinti majd ezt a kistérséget; ez
esetben a Tamásitól Hőgyészig terjedő területek - s a mögöttük Keletre
lévő - települések számára is kedvező megközelítési alternatívát kínál
a Déli Autópályához a Szakálytól Gyulajon át Kurd és Döbrököz -netán
később: Kocsola, Dalmand - érintésével vezető út.

Feladatok
1. Az 1993-ban elkészült műszaki tervek jelen koncepciónk alapján
történő módosítása és engedélyeztetése után a megvalósításhoz
szükséges anyagi források elnyerésére pályázatokat kell készíteni és
benyújtani.
2. A környező települések projektbe történő bevonása, a források
előteremtésében való közreműködés; részvételük a kivitelezésben.
3. Létre kell hozni azt a jogi és szervezeti keretet, amely a tervek
végrehajtását - az útépítés munkanélküliekkel való kivitelezését -
fogja elvégezni. (Az adott jogi lehetőségekkel élve ez lehet vagy
önálló közhasznú társaság, vagy valamilyen más vállalkozói -
önkormányzati kft. stb. - szervezet; vagy a közhasznú, közösségi
munkásokat - munkanélkülieket - befogadó és foglalkoztató valamilyen
szervezet - illetve ezeknek a formációknak valamilyen kombinációja.)
Létre kell hozni a pénzügyi lebonyolítás formációját is.
4. Alkalmazni kell azokat a szakembereket, akik a létrehozott
szervezettel elvégzik, elvégeztetik az útépítéssel járó munkákat.
Szerződéseket kell kötni a forrásokat, támogatásokat és /vagy
hiteleket nyújtókkal; a munka kivitelezésében résztvevőkkel és
együttműködőkkel; tehát mindenkivel, aki - vagy amely szervezet - az
útépítés bármely fázisában bármilyen módon és bármely feltétellel
feladatot vállal.
Az önkormányzatnak - a Megyei és a Dombóvári Művelődési
Központtal együttműködve - a helyi és/vagy esetleg a környékbeli
települések munkanélküli polgárai közül létre kell hoznia azt a kb.
3O-5O fős munkaszervezetet, amely megfelelő szakmai irányítás,
előzetes képzés és betanítás mellett ténylegesen elvégzi a Gyulaj-
szakályi bekötőút megépítését
5. A rendelkezésre álló feltételek és eszközök alapján ütemezni kell
a munkát, anyagi, műszaki és személyi kiviteli tervet kell készíteni,
majd ennek megfelelően meg kell kezdeni az útépítéssel kapcsolatos
kivitelezői munkákat.
6. Ellenőrző szervezetet kell létesíteni, amely a tevékenység
valamennyi fázisát felügyeli (a finanszírozástól, a pénzügyi és dologi
felhasználásokon át a legkülönbözőbb törvényi, jogi és egyéb előírások
betartásáig).


A kivitelezés munkaszükséglete és szakaszolása

A munka a jelenlegi számításaink szerint minimum 1,5, maximum 3 évet
vesz igénybe, az anyagi támogatások érkezésének függvényében. Mindez
indokolttá teheti, hogy menet közben a munkában résztvevők
személyükben cserélődjenek is.
Az egyes szakaszokban szükséges pénzösszegek (HUF-ban)
:
1. Az előkészítés (tervezés, engedélyezés, szervezés stb.) költségei
1994-ben 8OO.OOO.-
1995-ben -
1996-ban 2OO.OOO.- 1.OOO.OOO.-

2. A foglalkoztatásra kerülők fizetése, munkadíja, stb. és ezek
járulékai (személyi költségek)
1994-ben 3.OOO.OOO.-
1995-ben 6.OOO.OOO.-
1996-ban 4.OOO.OOO.-
13.OOO.OOO.-

3. Munkaeszközökre, szerszámokra, gépekre és ezek bérleti, használati
díjára (dologi költségek)
1994-ben 1.OOO.OOO.-
1995-ben 5OO.OOO.-
1996-ban 1.OOO.OOO.-
2.5OO.OOO.-

4. Az útépítéshez felhasználásra kerülő anyagokra (anyagköltségek)
1994-ben 3.OOO.OOO.-
1995-ben 6.OOO.OOO.-
1996-ben 3.OOO.OOO.- 12.OOO.OOO.-

5. Egyéb költségekre (pl. áramdíj, közlekedés, adók, stb.)
1994-ben 5OO.OOO.-
1995-ben 5OO.OOO.-
1996-ban 5OO.OOO.- 1.5OO.OOO.-



ÖSSZESEN:
1994-ben: 8.3OO.OOO.-
1995-ben:13.OOO.OOO,-
1996-ban: 8.7OO.OOO.-
ÖSSZESEN: 3O.OOO.OOO.-

A költségek forrás szerinti megoszlása (tervezet)

- Önkormányzati hozzájárulás
1994-ben: 8OO.OOO.-
1995-ben: 1.OOO.OOO.-
1996-ban: 1.2OO.OOO.-

OFA és egyéb munkaügyi alap:
1994-ben: 2.5OO.OOO.-
1995-ben: 5.OOO.OOO.-
1996-ban: 3.OOO.OOO.-

Útalap és egyéb fejlesztési alapok
1994-ben: 5.OOO.OOO.-
1995-ben: 6.OOO.OOO.-
1996-ban: 4.OOO.OOO.-

ÖSSZESEN:
1994-ben: 8.3OO.OOO.-
1995-ben:12.OOO.OOO.-
1996-ban: 8.2OO.OOO.-

Egyéb (pl. várható külföldi forrás):
1994-ben: 1.OOO.OOO.-
1995-ben: 2.OOO.OOO.-
1996-ban: 2.OOO.OOO.-

A remélhető külföldi támogatás a szükséges kiadásokat pótolja, illetve
a hiányokat mérsékeli, vagy az egyes alapoktól igényelt összegeket
csökkentheti.


A program várható eredményei
A konkrét, helyhez és térséghez kötött haszon mellett ez a
projekt perspektívákat nyit az egész kistérségnek; de a megoldás
modellértékű lehet Magyarországon a hátrányos helyzetű, elmaradott
térségek fejlesztési és felzárkóztatási programjai számára.



Lemezújság archívum
Közösségfejlesztés