Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
A Mánfai Önkéntes Segítő Hálózat
Szerző:
Schmidt Melinda
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
1996
Szám:
4
Oldalszám:
7
A cikkben lévő
Single copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.
Nevek:
Schmidt Melinda, Kiss József tanár úr
Intézmények:
Árpádkori templom, Pécsi Egyetem, Soros Alapítvány, Nyugdíjas klub, Kölyökklub, Egészséges életmód klub, Mánfai újság, Cigány Kulturális Egyesület, Köztér Egyesület
Települések:
Mánfa (Baranyában a Mecsek északi lábainál Pécstől 9 Km-re), Mecsek, Belgium, Komló és környéke
Tárgyszavak:
esettanulmány, Mánfa
Megjegyzés:
Az önkéntes munkát végzőket tömörítő hálózat létrejöttének miértjével és mikéntjével foglalkozik.
Annotáció:

Esettanulmány
Schmidt Melinda


A MÁNFAI ÖNKÉNTES SEGÍTŐ HÁLÓZAT

Múlt év őszén egy csoport alakult Mánfán, mely az önkéntes munkát végzőket tömöríti. A hálózat létrejöttének miértjével és mikéntjével szeretném megismertetni az Olvasót.
Az ötlet a helyi emberek – aktív cselekvésben vagy passzív bírálatban testet öltő – véleményének szűrőin ment keresztül.
Így vette fel mai formáját, mely korántsem a végleges.
Néhány szót magamról: Schmidt Melindának hívnak, születésem óta Mánfán élek, szeretem ezt a falut. A pécsi egyetemen szociálpolitikát és közösségfejlesztést tanultam.
A mánfai hálózat ötlete tőlem származik, a megvalósításon egy szűk, de nagyon lelkes csapattal dolgoztam együtt.
Ismerkedjenek meg a falummal:


Milyen falu Mánfa?
Mánfa 863 fős kisközség Baranyában a Mecsek északi lábainál Pécstől 9 km-re fekszik.
A falu nevét hallva sokaknak a csodálatos Árpádkori templom jut eszébe. Mindig is sokat jelentett és jelent az itteniek számára ez az épület. Mánfa jelképévé vált egyszerű, aszimmetrikus falaival, az évszázados hársakkal.
Furcsa falu ez: az utcák szabálytalanok, minden dombon és völgyben áll néhány ház – néha már elveszve az erdőben. Az emberek építményeikkel hűségesen követték a szelíd dombhajlatokat.
Ugyanilyen készségesen alkalmazkodott Mánfa a mindenkori történelmi helyzethez: ha kellett, a törökök elől arrébb költözött, földműves-, majd bányászfalu lett. Munkaerővel és élelemmel táplálta a környező városokat: Pécset, utóbb Komlót is. A kicsinységéből és földrajzi helyzetéből fakadó állandó alkalmazkodási kényszer ellenére, vagy éppen ennek köszönhetően őrizte meg identitását, a jellegzetes budafai beszédmódot, szokásokat, ünnepeket.
1958-ban Mánfát a rohamosan fejlődő Komlóhoz csatolták. Ekkor kezdődött el az a folyamat, amely során a falu fokozatosan elvesztette önállóságát és elfeledett peremkerületté vált.
Az elhanyagoltság leginkább infrastrukturális és közigazgatási tekintetben értendő. Új utakról, járdákról vagy telefonról álmodni sem lehetett. A közösségi élet a családi, baráti, és munkahelyi kapcsolatrendszernek köszönhetően továbbra is élénk maradt.
Itt szót kell ejtenünk a bánya szerepéről is. Komló közismerten a feketeszénre épült. A mecseki szénbányászat sokkal többet jelentett az itt élőknek – komlóiaknak és Komló környékieknek -, mint egy munkahelyet. Az 1800-as évek végétől – 1881-ben nyitották meg az első kőszéntárnát Komlón – bányászok generációi nőttek fel. A rettenetesen nehéz, életveszélyes munka meghatározta életmódjukat, családi életüket, szórakozásukat. A hihetetlen egymásrautaltság miatt a bajtársiasságnak és a barátságnak olyan erős szálai szövődtek a bányászok közt, amely szálak a bányán kívül is szorosan összefűzték őket. E század első évtizedeiben már jól szervezet szakszervezetük volt. Dédnagyapám ebbéli tevékenysége miatt vesztette el a munkáját és kényszerült Belgiumban szerencsét próbálni.
Ezek a bányászok gyakran durvák voltak, ittak – de családjukért mindent megtettek. Életformájukat fiaikra hagyományozva éltek olyan légkörben, ahol minden percben érezhették, hogy a bányászközösség tagjai. Az értékes bányászfolklórból – történetekből tréfákból, versekből helytörténeti kiadványok születtek – a mánfai származású Kiss József tanár úr tollából.
Téved, aki azt hiszi, hogy Komló és környéke az 50-es években született. Ezt a képet, amely rendkívül szűklátókörű, sajnos sok írás és dokumentumfilm erősíti.
A politikai okokból irracionálissá nagyított szerep, melyet a szénnek, a bányának szántak évtizedekre meghatározta e vidék életét. A változás gyors volt, de elfogadható, mert munkát, lakást és jólétet jelentett. Ez vonzotta ide az ország minden részéből az embereket. Gyökeresen megváltozott a társadalmi szerkezet. Képzetlenek, kalandorok, jobb megélhetésre vágyó egyszerű alföldi parasztemberek népesítették be a várost. Akinek sikerült gyökeret verni, a régi bányászgenerációkhoz hasonló életet éltek. A bánya jó mostohaapaként gondoskodott a munkáról, egészségügyi, kulturális, szociális ellátásról, infrastruktúráról – de mióta kimúlt, főként a 10–15 éve itt élők keresik hiába a helyüket – mert a gyökereik nem itt vannak.
A Mánfán élők is ezer szállal kötődtek ehhez a világhoz, de ez a kis falu a maga kategóriájában jobb esélyekkel indulhat, mint Komló, melynek évtizedekig része volt. Jobb életesélyeit kedvező földrajzi helyzete mellett annak is köszönheti, hogy a rendszerváltás lehetőségeit kihasználva önállóvá vált. Az önállóság előnyei és hátrányai öt év távlatából már mérlegelhetők.
A hosszadalmas vagyonviták, a független közigazgatás, intézményfenntartás, a kötelező önkormányzati feladatok ellátása kezdetben nagy nehézségekbe ütközött. Az előnyöket röviden összefoglalva úgy is fogalmazhatunk, hogy gazdája lett a falunak. Ez a felelős gazdálkodásban, az ellátórendszerek bővülésében: falugondnokság, idősek napközije, családsegítő, telefonhálózat, utak, és a falu küllemének javulásában öltött testet.
A rendszerváltást követő néhány évben munkahelye megszűnésétől, a munkanélküliségtől félve – aki tehette, korkedvezményes, vagy rokkantnyugdíjba ment – így tett a bányánál dolgozó mánfaiak jelentős része is. A fiatalabbak a még mindig több esélyt nyújtó Pécsen kerestek munkát. Ezzel egyidőben sok városi család költözött Mánfára – új házakat építettek. Ők a vonzó környezet, a jó levegő végett választották ezt a falut. Egy részük szinte csak aludni jár haza, mások elfogadva a falusi szokásokat, ismerkednek a szomszédaikkal – a falun belül is építenek kapcsolatokat, helyben vásárolnak stb...
Érdekes folyamat, hogy a 15–20 évvel ezelőtt tömegesen elköltözött fiatal generáció gyerekei ma visszaköltöznek nagyszüleikhez.

Fiatalodik Mánfa
Ma már korántsem olyan egyértelmű, hogy mivel foglalkoznak az emberek. Mindenki megy a maga útján, nincs egy olyan erős, szerves kapocs, mint amilyen a bánya volt. A talpmasszázstól a kisállattenyésztésen keresztül az építési vállalkozásig rengeteg dolgot kipróbálnak és művelnek a faluban.
Ahogy egyre különfélébbé válnak a foglalkozások és a jövedelmek, úgy távolodnak egymástól a mánfaiak. Ez a távolodás nem szükségszerű, és az évtizedek óta itt élők közt nem is jellemző. Talán inkább a falu egyes részei különülnek el, ami ilyen kis település esetében nem természetes.
A létező és működő közösségek az idősek és a gyerekek köré szerveződnek, ami önmagában nem lenne baj, csak hiányzik mellőlük a többi generáció közössége. Vagy inkább olyan közösségek, amelyekben több korcsoport is jól érzi magát.
Emlékszem azokra az időkre, amikor a falu mozijában nagy esemény volt a színjátszó kör előadása – bent szorongott egész Mánfa. Nem akármilyen mozink volt – nyikorgós faszékekkel, kicsi ernyős lámpákkal, mosolygós jegyszedőnénivel. A színjátszó körben a háború előtti népszínművekben együtt játszottak idősebben és fiatalok.
Nem ezt, nem az egykori tűzoltóegyletet és más közösségeket sírom vissza, hanem azt a képességet, amely lehetővé tette, hogy az embereknek közös ügyük legyen, amiért dolgoznak, s eközben még jól is érzik magukat.
E képesség felélesztése, újratanulása volt többek közt a Mánfai Önkéntes Segítő Hálózat létrehozásakor a célunk.

Mi ez a hálózat?
Az eredeti ötlet szerint – mely tavaly tavasszal született – olyan hálózat alakul, melyben havi egy alkalom önkéntes munka jelenti a tagságot. Munkát lehet végezni egyéneknek és a faluközösségnek is, például nagybevásárlás, házimunka, kerti munka, gyerekfelügyelet, szakmunkák, ügyintézés, illetve faluszépítés, rendezvényszervezés stb... A hálózat szerepe annyi, hogy közvetítsen azok között, akik rászorulnak a segítségre, illetve segíteni szeretnének.
Az elképzelés kidolgozásakor elsősorban azokra az emberekre számítottam, akik eddig is aktívan dolgoztak a faluért. A fő cél azonban azok bevonása volt, akik eddig vagy nem éreztek bátorságot például egy ötletük megvalósítására, vagy érdektelennek érezték a mánfai eseményeket.
Nem tudtam, hogy élnek-e még a szívesség-szolgáltatások a faluban, hogy kik és mire számíthatnak egymástól. Kétséges volt az is, hogy ilyen formában működik-e a dolog. Azért, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjak, szervezni kezdtem a hálózatot.
Megerősítést jelentett az is, hogy a Soros Alapítvány támogatásra érdemesnek tartva az ötletet, közösségfejlesztői ösztöndíjjal segített. Az elképzelés leghitelesebb bírálói azonban csakis a mánfai emberek lehettek. A most következő naplóból a tavaly szeptember óta történteket ismerhetik meg:


A Mánfai Önkéntes Segítő Hálózat krónikája
1996. szeptember 11.: Cselekvési terv készítése
1. A faluban dolgozó családsegítő bevonása, a közös munka előkészítése
2. Az eddig kiemelkedően sok közösségi munkát végzett emberek meghívása egy közös beszélgetésre, melyen megvitatjuk a segítő hálózat ötletét. A találkozó megszervezése.
3. A találkozó után a közösen meghatározott feladatok lebonyolítása

Szeptember 27.: Az első közösségi beszélgetés – 34 meghívottal. Jelen voltak 18-an.
Vázlat a beszélgetéshez: – a segítő klub ötletének ismertetése
– az előnyök későbbi lehetőségek felvázolása: szociális szolgáltatás, növeli a szolidaritást, az egymás iránti bizalmat, ismertséget jelent a falu számára, egy civil közösséget hozhatunk létre a későbbiekben
– kérdések, ötletek, javaslatok
– mik legyenek a következő lépések

A jelenlévők véleménye:
Kölcsönösség kérdése: a klub tagja csak az legyen, aki nemcsak elfogad, hanem bármilyen csekély dolgot, de fel is ajánl.
A kontroll – visszajelzés kérdése: aki számára valamilyen munkát végeztek, személyesen vagy telefonon a két szervezőnek jelezze
Azonos érdeklődésű segítők összehozása: segítő csoportok létrehozása
A segítő hálózatról figyelemfelkeltő szórólapokat készítünk, melyeken egyúttal csatlakozni is lehet. A szórólapok kihordása és összegyűjtése után közös gyűlést tartsunk az érdeklődők számára.
A szórólappal kapcsolatos észrevételek: konkrét dolgokat is írhatnak felajánlásként, de a segítő szándék leírása is elég.
Lehetséges támogatók: Aki fizikai munkát nem tud végezni, vagy nincs ideje, támogatóként is részt vehet a hálózatban
Személyes beszélgetések az újonnan beköltözőkkel: ezt utóbb elvetették a jelenlévők. A személyes beszélgetéseket az ismerősökkel, szomszédokkal viszont szükségesnek tartották.
Mi kerüljön a szórólapra: név, lakcím, telefon, foglalkozás, mikor és mit tud segíteni, elfogad-e segítséget és milyen jellegűt

A segítő hálózat reklámozása:
1. Ismertető a Falutévében, október 1.
2. A Mánfai Újság számára egy cikk
3. Közös beszélgetés a Nyugdíjas Klubban és az Ifjúsági Klubban október 7.
4. A szórólapok terjesztése: október 7–13.
5. Összesítés: október 20–31.
6. Az érdeklődők számára alakuló összejövetel megszervezése.

Október 7.: Beszélgetés a Nyugdíjas Klubban (Fiatalok is jelen voltak)
Vélemények: – a középkorosztályt is feltétlenül be kell vonni, nemcsak a fiatalokat és az időseket
– a szórólapokra írjanak véleményt, ötleteket is az emberek
– egy kijelölt napon szedjük össze a szórólapokat.
Minden családhoz eljuttatunk egy ismertető lapot. A lapok terjesztését és összeszedését 11-en vállalták, idősek és fiatalok. 150 szórólapot visznek szét.
– az összeszedés napja október 19. szombat.

Október 10–november 12.: terjesztés, személyes beszélgetések, összegyűjtés, értékelés
Az összegyűjtött információk értékelése:
90 mánfai jelezte, hogy érdeklődik a hálózat iránt.
85-en ajánlottak fel segítséget, 14-en tanácsokat, segítséget szívesen fogadnak el.
A felajánlott segítési formák:
– tereprendezés, közterület rendbetartás,
– faluszépítés, kaszálás, ároktisztítás,
– virágpalánta-adomány,
– közösségi munka: sütés, főzés, programszervezés,
– férfierőt igénylő munkák,
– bevásárlás, rendezvényszervezés, kertészkedés,
– ifjúsággal, serdülőkkel való foglalkozás,
– egészségügyi felvilágosítás,
– templom- és emlékmű-takarítás,
– gyógyszerkiváltás,
– beszélgetés, nyelvtanítás,
– favágás, kőművesmunkák,
– segítség építkezéseken,
– tb, adótanácsadás,
– járdaépítés,
– gépészeti és villamos problémák megoldása, vízvezeték-szerelés,
– segítség háziasszonyi teendőkben,
– villanyszerelés,
– buszmegálló takarítás,
– asztalosmunkák,
– hagyományőrzés fiataloknak,
– dietetikus tanácsadás.
28-an faluszépítésben, környezetvédelemben ajánlották fel a munkájukat.
Szívesen elfogadnának:
– kertészeti, befőzési tanácsokat
– segítséget az ebéd elhozatalában, takarításban, házimunkában
– a lakás beázása elleni védekezésben
– tanácsokat gyereknevelésről
– információkat a falusi turizmusról
– felnőtt- és gyerekruhákat, cipőket

Vélemények: “Jónak tartom az ötletet, de félek, hogy nem a rászorulókon segítünk.” “Nagyon szép, nemes, dicséretes, de nagyon nehéz feladatot tűztek maguk elé. Azok az emberek, akik évek óta itt élnek és mégsem kommunikálnak a környezetükkel, igen önfejűek lehetnek, önmaguk igénytelensége miatt élnek így. Kívánjuk családommal, hogy sikerüljön ezt feloldani, megtalálni az érzékeny pontot ezen emberek életében.” “Az ötlet jó, segít a falut rendben tartani.” “Már előbb kellett volna kezdeményezni, hisz eddig is volt rászoruló.” “A közösség összetartása érdekében nagyon hasznos kezdeményezésnek tartom.” “A segítségnyújtáshoz nem kell papír.” “Az ötletet jónak tartom, ha nagyobb az összetartás, több az akarat és jó a hozzáállás.” “A programot helyesnek tartom, mivel bármikor bárki szorulhat segítségre.” “Nagyszerű ötlet, főleg, ha meg is valósul belőle valami.” “Az emberek egymás iránti segítségét ebben a szánalmas világban nagyon fontosnak tartom. Örülök, hogy vannak olyan fiatalok, akik ebben a gazdasági káoszban is látnak lehetőséget az egymás iránti megbecsülés és a szeretet kinyilvánítására.”

November 14.: Összejövetel azok számára, akik kitöltötték a szórólapokat. (90 meghívott, 25 jelenlevő)
Vázlat: – az eddigi történések ismertetése
– ötletbörze az első közös akciónkra,
– a megvalósítás lépései – rövid csoportmunka,
– milyen formában működjön a hálózat.
A jelenlevők ötletei a közös cselekvésekre:
– Kölyökklub,
– diétás – fogyókúrás főzőklub,
– kedvezményes ruhabörze,
– betlehemes betanítása,
– segítség azoknak, akik szégyellik bevallani, hogy rászorulnak,
– ároképítés az idősek házai előtt, akik nem tudják megcsinálni,
– ismeretterjesztő előadások,
– asszonytorna, sport.

A kiscsoportos beszélgetések során kiderült, hogy a Kölyökklub megszervezése és elindítása már folyamatban van, kisgyerekes szülők ötlete volt. Az első foglalkozást november 24-re tervezik. Jó alkalom volt ez az összejövetel, hogy a jelenlévő polgármestertől támogatást kérjenek. Ezt meg is kapták: egy használaton kívüli helyiségben vasárnaponként összejöhetnek a gyerekekkel.
Hasonlóan életképes ötlet volt a kedvezményes ruhaakció, melyet a helyi Vöröskereszttel közösen szervezni kezdtek az asszonyok.
Létrejött egy kisebb információs hálózat 10 fővel, akik a szomszédságukban személyesen értesítik a hálózat tagjait a különféle összejövetelekről, akciókról, kapcsolatot tartanak egymással és a szervezőkkel.

Október 18–november 30.:
33-an önkéntes munkát végeztek az Árpádkori templom takarításánál a budafai hősök emlékműve takarításánál, a temetői sövény ültetésénél. Egy idős beteg asszonyt látogatott meg, főzött és ellátott négy önkéntes segítő. A november 14-i összejövetel előkészítésében öten vettek részt. A Kölyökklub helyiségét önkéntesek festették ki.

December 6.: A kisebb informatív hálózat összejövetele, az értesítendő emberek listájának összeállítása, a ruhabörze részleteinek megbeszélése

December 11.: A faluban összeszedett ruhaadományokból ingyenes ruhabörzét és ruha-csereberét rendeztünk.

A Kölyökklub november 24-én megkezdte működését az ifjúsági klub régi helyiségében. December 23-áig vasárnap délutánonként 10–20 óvodás és kisiskolás számára a szülők és segítők a következő programokat szervezték: Papírjátékkészítés; Bábkészítés, játék a bábokkal a mánfai óvónő irányításával; Karácsonyi asztaldíszkészítés, készülődés a karácsonyi műsorra; Díszlet és jelmezkészítés a műsorra; A gyerekek előadása.

1997. január 10.: “Egészséges életmód – közösség” első összejövetele. Párbeszédkör arról, hogyan lehet egészségesen és boldogan élni. A résztvevők elmondják egymásnak saját stratégiáikat, milyen módszerekkel tartják egyensúlyban önmagukat.

Január 16.: Az önkéntes hálózat összejövetele
– hogyan tudnánk azokon segíteni, akik nem kérték, de rászorulnak. 14 családról, egyedülálló idős emberről listát állítottunk össze, őket február 10-ig személyesen meglátogatjuk és később is tartjuk velük a kapcsolatot
– a hálózat egyik tagja, dietetikus nővér előadásainak megszervezése.

Január 23.: Előadás a Nyugdíjasklubban – dietetika
Február 7.: Előadás az Egészséges életmód klubban – dietetika
Március 3.: A Mánfai Újság mellékleteként megjelent a szórólapok összesítése táblázat formában: a segítők és segítendők listája – információk a csatlakozási lehetőségekről illetve az eddig önkéntes munkát végzettek névsora
Vélemények: “A lista komolytalan, mert olyanok is szerepelnek rajta, akik még soha nem segítettek senkinek, csak ígérgetnek.”;
“Olyan emberek hiányoznak a felsorolásból, akik szívesen tesznek-tettek már a faluért, csak nem töltötték ki a szórólapot.”; “Úgyis hiába kérnék segítséget, nem kapnék.”; “Az eddigi önkéntes munkák bebizonyították, hogy olyanok is vállalnak segítést, akik egyébként csak pénzért dolgoznának – a személyes kapcsolatoknak köszönhetően”

Március 5.: Az önkéntes hálózat összejövetele
– a Mánfai Újságban megjelent lista tanulságainak megbeszélése,
– a tavaszi faluszépítő akciók megtervezése,
– a Kölyökklub további programjainak megtervezése.
Jelen volt a Cigány Kulturális Egyesület két tagja is, akik a Kölyökklub felnőtt szervezőivel összefogva egy játszótér-felújítási és építési tervet készítettek. A tervezést a mánfai gyerekekre bízzuk. A játszótér-tervhez kapcsoljuk a Kölyökklub környezetvédelmi programjait, például forrástisztítás, madárvédelem..., s ezzel az Ökotárs Alapítványhoz pályázunk április közepén. Addig is egy videofilmet készítünk a Kölyökklub eddigi működéséről régebben felvett és most rögzítendő anyagokból, melyet csatolunk a pályázathoz.
Április folyamán a Kölyökklub szervezői részt vesznek a KÖZ-TÉR Egyesület kétnapos bicsérdi képzésén, mely a gyerekekkel foglalkozó civil közösségeknek szól.

Értékelés
A kezdeti kérdéseim egy részére választ kaptam:
– Mánfán még ma is léteznek a szomszédsági segítő kapcsolatok, de a falu távolabbi részeibe elmenni és segíteni – ezt már természetellenesnek, furcsának érzik az emberek.
– A segítő hálózat elvét támogatandónak, szükségesnek érzik, de tevékenyen csak kevesen kapcsolódnak be.
– A terv egyik fő célja – miszerint a középkorúak, fiatal felnőttek aktivitását is növeljük – eddig még csak részben valósult meg.
– A leghatékonyabb információs rendszer Mánfán még ma is a személyes beszélgetés, amelynek a legtöbb eredményt köszönhettük.
– Szívesebben vállalkoztak a Mánfaiak csoportos közösségi munkákra, mint egyéni segítségnyújtásra.
– Az egy probléma vagy cél köré szerveződött közösségek számára viszont előnyt jelentett a hálózat megléte – kapcsolatokkal, önkéntes munkával segítettek azok is, akik egyébként kevés hajlandóságot mutattak ilyesmire.
– Az elmúlt hónapok során létrejött közösségeknek “holdudvara” alakult, amely olyan emberekből áll, akik esetenként szívesen csatlakoznak, de folyamatosan nem akarnak azokban részt venni.
– Sokan szkeptikusan és passzívan viszonyultak a hálózat ötletéhez – elsősorban azok, akik kevéssé tartják a kapcsolatot szomszédaikkal, nem vettek részt még közösségi akciókban.
E néhány megállapításból és a krónika tényeiből látható, hogy hogyan alakult a hálózatunk sorsa. Az értelmezéshez érdemes azonban számba venni a segítő és gátló tényezőket is.

Előnyt jelentett, hogy
– Mánfán eddig is léteztek közösségi akciókat kezdeményező és lebonyolító emberek
– A megvalósításban segítségemre volt a helyi családsegítő
– Könnyen elérhető, ismerős emberekkel dolgoztunk együtt
– Léteznek szomszédsági kapcsolatok
– Hamar létrejött egy négy-öt fős elkötelezett mag
– Nem az határozta meg az emberek aktivitását, hogy mióta élnek a faluban.

Gátló tényezők:
– 30–50 éveseknek nincs aktív kapcsolatuk egymással, nincs közösségük
– Az igazán segítségre szorulók nem vallják be, hogy támogatásra van szükségük
– A hálózat az eredeti formájában esetleges – csak közvetítő szerepet láthat el, de semmilyen garanciát nem nyújthat a rendszeres ellátásra, – ez a bizonytalanság sokakat visszatart a közreműködéstől
– Nehezen áramló információk, nem olvasnak plakátot, újságot, csak a személyes meghívást tartják elfogadhatónak
– Bizalmatlanság: nem ismerik egymást eléggé az emberek
– Csak kevesen tudják megfogalmazni, mire van szükségük
– A személyes kapcsolatteremtésre inkább az idősek képesek.

Összefoglalva:
A segítő hálózat az eredetileg elképzelt formájában még nem működik – vagy legalábbis csak részben. A neki szánt közvetítő szerepet leginkább az időközben alakult közösségek életében töltötte be. Az elmúlt hónapok összejövetelei, közös munkái megerősítették, hogy a legtöbb mánfai ember számára elfogadhatóbb, ha konkrét események, akciók kapcsán fejezi ki segítő szándékát: részt vesz a közös sövényültetésben, ruhaadományt gyűjt, süteményt süt a gyerekfarsangra, díszletet épít a karácsonyi műsorhoz stb. Akik számára a legfontosabb volt egy cél, például a szülők-gyerekek klubjának, a Kölyökklubnak a létrehozása, azok felhasználták a hálózat adta lehetőségeket és megszervezték a maguk közösségét.
Alakult egy kisebb informatív hálózat tíz fővel, amely biztosíthatja, hogy Mánfa minden részébe eljussanak a hírek. Hírnek számít ugyanis, amit “beszélnek a szomszédok”. Így olyanok is tudomást szereznek, akik egyébként egy plakátot vagy meghívót érdektelennek tartanának.
Az összejövetelek teret adnak azoknak az ötleteknek, amelyek egyébként soha nem kerülnének napvilágra – érezhetően jobban foglalkoztatja az embereket a rászorulók segítése, mint eddig (pl. ároképítés az időseknek, személyes beszélgetések a magányos, nehéz helyzetben lévőkkel stb.) Nem sikerült elérnünk, hogy a 30–50 éveseket is bevonjuk. A magyarázatot továbbra is a túlhajszoltságban, fásultságban látom; értem az okát, de nem tudom elfogadni, mert látok ellenpéldákat is. Az idősek, a kisgyerekes szülők, és néhány középkorú ember az eddigi történések szereplői. Bíztató jel, hogy az Egészséges Életmód Klub ez utóbbiak kezdeményezésére alakult. A segítő hálózat legfőbb előnyét abban látom, hogy lendületet adott embereknek, megvalósítandó elképzeléseknek, régi-új csatornája lett a falun belüli információáramlásnak. Mindez pedig az alapja lehet egy rendszeresen működő, mindennapi kapcsolatokon alapuló szívesség-szolgálatnak. Az ilyesfajta hálózatoknak komoly jövőt jósolok, feltéve, ha a helyi emberek igényeiből indulnak ki. A legszerencsésebb, ha már meglevő kapcsolatokra építve maguk az érintettek hozzák létre. Csak lassan, több forma kipróbálása után tapasztalhatjuk ki, hogy saját településünkön mi készteti az embereket az aktív részvételre. Talán a legcélravezetőbb, ha hagyjuk a dolgokat a maguk természetes folyásában, támogatva azokat az ötleteket, amelyekhez a legtöbben kapcsolódnak.
Bíztatom az Olvasót; próbálkozzon, mert a mánfai tapasztalatok is bizonyították, hogy érdemes belevágni!

Parola archívum