Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Környezetbarát közösségek (5.): Városi szintű környezetvédelmi célok stratégiák felállítás
Szerző:
Nizák Péter
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
1993
Szám:
1
Oldalszám:
10. p.-11. p.
A cikkben lévő
Single copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.
Nevek:
Független Ökológiai Központ
Intézmények:
Független Ökológiai Központ
Települések:
Budapest
Tárgyszavak:
környezetvédelem, esettanulmány, környezetbarát mozgalom, környezetvédelmi stratégiák, szilárd hulladék elhelyezése, vízszennyezés kezelése, hulladék
Megjegyzés:
Annotáció:
Az USA-beli Vermont, Mosonmagyaróvár és Sátoraljaújhely közös környezetvédelmi projekt egyik fázisáról, nevezetesen a konkrét problémamegoldási stratégiáról számol be a tanulmány.

konykoz5.txt


A Független Ökológiai Központ közös programon dolgozik az USA-beli Vermont államban működő Fenntartható Közösségek Intézetével. Már az előző Parola számokban is hírt adtunk arról a másfél éves munkáról, a vermonti környezetbarát demokratikus döntéshozatali gyakorlat magyarországi adaptálásáról, amely Mosonmagyaróvárott és Sátoraljaújhelyen folyik. A helyi önkormányzat, a szakértők és a helyi környezetvédők, valamint a helyi társadalom érdekcsoportjai közös, tanulással egybekötött döntéselőkészítési munkálatokban vesznek részt.
Cikkünkben a program 1992 december végi állapotáról adhatunk hírt.

Holtpont és elmozdulás

A Fenntartható Közösségek program-előkészítő munkái véget értek, a programban résztvevő két magyar kisváros előzőleg már rangsorolt környezeti problémáinak konkrét megoldásait kezdi feltérképezni. A két város Szakmai és Környezetpolitikai Bizottsága az év folyamán összegyűjtötte a legsúlyosabbnak vélt környezeti bajokat, ezeket részletesen elemezte, majd amerikai szakértők segítségével rangsorolta azokat. A hátralévő időben konkrét problémamegoldási stratégiákat dolgoznak majd ki, melyeknek nagy szerepet szánnak városaik jövőbeni hivatalos környezetpolitikájában.
A decemberi ülések előtt újra Magyarországra érkezett Susanna McIlwaine és ezúttal George Hamilton is. Megérkezésük után a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumban beszámoltak a program állásáról, a nehézségekről, eredményekről. Tájékoztatást kértek a két város nevében pénzügyi, illetve szakmai támogatások lehetőségeiről arra az időszakokra, amikorra a környezetvédelmi akciótervek megszületnek. Megállapodtak a Minisztérium képviselőivel, hogy az elkészült stratégiatervek, megoldási koncepciók támogatási lehetőségeire a program végén visszatérnek, hiszen elméletileg több forrásból is lehet majd támogatást kérni.
A két városban idáig párhuzamosan futó program az adatgyűjtés nehézségei miatt időben kettévált. A hiányos adatok miatt a mosonmagyaróvári bizottságok nem vállalták a rangsorolást. A bizottsági tagok kedvét szegte az adathiány, kommunikációs problémák is keletkeztek, megkezdődött a városért öntevékenyen dolgozók lemorzsolódása. Az üléseken résztvevők létszáma rohamosan csökkent. A rangsorolási gyűlés, melyet végül mégis megpróbáltak megtartani, félbeszakadt. A holtpontról néhány lelkes ember mozdította ki a programot, akik szakértők meghívásával próbálták az adathiányt enyhíteni és befejezni a munka rangsorolási szakaszát. Az egészségügyi rangsort még az októberi ülésen befejezték, így novemberre a problémák életminőség szempontjából való és ökológiai rangsorolása maradt. (Az előző számban olvashatták, hogy környezeti problémákat három szempont alapján rangsorolták: az egészségre, az életminőségre és az ökológiára gyakorolt hatásuk szerint.)

Új nézőpontból

A környezeti kockázatok veszélyessége, hatásai nyilván mások ha a város szempontjából nézzük, és mások ha egy nagyobb rendszer részeként kezeljük őket. Hosszas vita után kompromisszum született: a várost (bár ez csak elméletileg lehetséges) önálló ökológiai rendszerként figyelembe véve szavaztak a környezeti bajokról. Nehéz dolga volt a jelenlévő tagoknak, hiszen tizenöt problémát kellett - azok veszélyessége szerint - rangsorolniuk. A végső sorrend az egészségügyi, az életminőségi és az ökológiai rangsor összesítése után alakult ki. îme az óvári bizottságok által legsúlyosabbnak ítélt helyi problémák:
Közlekedésből származó szennyezések; élővizek szennyezése, ipari légszennyezés; fűtésből származó légszennyezés; csatornázás hiánya; a szeméttelep problémája; ipari vízszennyezés és kommunális szennyvíz; vörösiszap; diffúz por; import felszíni vízszennyezés és rendkívüli szennyeződések; galvániszap; olajtárolók és szennyvíziszap.
A következő lépés, a problémamegoldási stratégiák kidolgozása elmaradt, mert ehhez előbb a lakossági fórum véleményét kellett volna kérni. Közben George Hamilton, az FKI igazgatója és Susanna McIlwaine a városba érkezett, hogy személyesen tisztázzák az Óváron felmerült gondokat. Az óváriak nevében dr. Tóásó Gyula elmondta, hogy személytelennek, egyirányúnak érzik a vermonti szakemberekkel kialakult viszonyt, ők szorosabb, kölcsönös kapcsolatra számítottak. A két város közötti kapcsolatfelvétel fel sem merült, pedig az óváriak szívesen fogadtak volna testvérvárosok között szokásos gesztusokat. Beszéltek az információáramlással kapcsolatos nehézségeinkről is. (Kinek mi a feladata, kinek kell beszámolnia erről, mi a koordinátor szerepe stb.) Az őszinte beszélgetés eredményeképpen sok mindent tisztáztak.

A feszültségek kezelése

Dr. Tóásó Gyula kifejezte szándékát, hogy mint a helyi környezetvédelmi egyesület elnöke, segít a munka hatékonyabbá tételében. Ilyenformán tehát működésbe lépett az aláírt szerződés különös, konstruktív záradéka, mely szerint a felmerülő feszültségeket nyomban őszintén fel kell tárni, megbeszélni és lehetőség szerint kezelni ajánlatos.
A tárgyalást a két bizottság közös ülése követte, melyen többen voltak, mint a rangsorolási gyűléseken együttvéve. Az összejövetelen, melyen a vermontiak közül ekkor már csak Susanna McIlwaine volt jelen, a januári vermonti szeminárium résztvevőire tettek ajánlást a vermontiak és szavazták meg őket titkosan az óváriak. Felmerült a program további sorsa is. Vásárhelyi Judit (FÖK) ismertetett az egyes problémák megoldásához kínálkozó néhány pályázati lehetőséget. Mivel a programon dolgozók a lakosság bevonásával készítik el a hosszú távú terveket, a konszenzus alapján eséllyel pályázhatnak majd alapítványi vagy kormányzati forrásokra a későbbiekben.
A januárban Vermontba utazó bizottsági tagok a szilárd hulladék, illetve a vízszennyezések kezelésének a magyarországinál korszerűbb módját fogják tanulmányozni. Az óvári küldöttség tagjai: Dr. Tóásó Gyula, a PATE tanszékvezetője, Kaszás Gábor, a helyi önkormányzat környezetvédelmi munkatársa, dr. Poór Ferenc kardiológus, Ballainé Kovalszky Éva tanárnő és Tóth Marianna, a program óvári koordinátora. A visszaérkezést követő beszámolók után az óváriak lakossági fórumon fogják a lakossági véleményekkel egyeztetni környezeti problémáik rangsorát, majd a legelőször megvalósítandó célokat, stratégiákat állítják fel.

Sátoraljaújhelyen

a munka e szakaszán már túljutottak: még október elején befejezték a rangsorolást, és ennek eredményét jól sikerült lakossági fórumon ismertették. A rangsorolási gyűlést és a fórumot közvéleménykutatás követte, minden bizottsági tag húsz helyi lakost kért meg, hogy véleményezze a listát. Ily módon több száz vélemény gyűlt össze. A propagandamunka a helyi médiumokon keresztül folytatódott, az Újhelyi Körkép című újságban beszámoló cikk, a helyi TV-ben pedig a programról szóló műsor második része volt olvasható, illetve látható. Ugyan a decemberi gyűlésig csak a lakossággal való kapcsolatteremtés volt beütemezve, a bizottságok ,önszorgalomból" (bár az egész munkát eleve önként végzik!) többször összejöttek és megpróbálták a problémamegoldást segítő célokat, stratégiákat felállítani.
Újhelyen a lakosság bevonása után véglegessé vált a környezeti kockázatok rangsora. A program munkálatai a helyi kockázatok feltérképezése után a megoldások felé fordulnak. A problémák felismerése után első lépés: megoldásuknak célként való megfogalmazása és a leghatékonyabb stratégiák kiválasztása. A program zárásaként a vermonti céltámogatásból egy-egy konkrét problémát oldanak meg mindkét városban.
A program új szakaszában az újhelyi bizottságok munkája is megváltozik. Az eddig külön dolgozó Szakmai és Környezetpolitikai Bizottság közös ülésen állította fel a célokat, stratégiákat. A régi felosztást nem vették figyelembe a stratégiákat kidolgozó kiscsoportok felállításánál. (A kiscsoportokban a megoldásokon már együtt fognak dolgozni a volt Szakmai és Környezetpolitikai Bizottság tagjai.) A lakossággal való kapcsolattartást is közösen végzik ezentúl.
A decemberi ülés napirendi pontjai a következők voltak: a vermonti delegáció megválasztása, beszámoló a lakosságbevonási akciókról, részproblémák, célok, stratégiák felállítása, kiscsoportok szervezése, a jövőbeni munkaterv kidolgozása. Az ülésen részt vett Susanna és George is, akik metodikai segítséget nyújtottak az újhelyieknek. A Vermontba utazókat az ülés elején titkos szavazással választották meg. Az várakozásnak megfelelően a két bizottság vezetője, Kerényi Istvánné gimnáziumi tanár és Szigeti Gábor iparművész mellett Daragó Ferenc, a két bizottság összekötője fog Vermontba utazni. A negyedik hely a város polgármesteréé Katona Rezsőé, aki remélhetően jól fogja majd vermonti tapasztalatait kamatoztatni a város érdekében. Az ülés a lakosság bevonásának ismertetésével folytatódott.

Célok és stratégiák

A beérkezett vélemények szerint a lakosság egyetért a bizottságok véleményével, de a hulladék problémakörét kiemelt fontosságúnak tartják (ez a rangsorban az élővízszennyezés problémájával egyenrangú volt), a galvániszap elhelyezési gondjait, veszélyeit pedig nagyobbnak. E két módosítás után elővették a célokra, stratégiákra kidolgozott terveket és közösen megbeszélték azokat. A tagok minden problémát részekre bontottak, megoldásukat célokként fogalmazták meg, majd ötletbörzeszerűen potenciális stratégiákat gyűjtöttek össze. Az egymást követő logikus lépések követhetővé, világossá tették az elkövetkezendő feladatokat. Nézzük végig a szilárd hulladék problémájának megoldását kereső folyamatot!
A problémát három részre osztották: a szeméttelep működési hiányosságai; a szemét esztétikája, a lakosság hozzáállása; a szemét összetétel miatti kezelhetetlensége.
Ezek célokká átfordítva: legyen a városban biztonságos, működőképes szeméttelep; tiszta utca; a szemét mennyiségének csökkentése.
A célokat megvalósítható stratégiák:
1. Szeméttelep: a szeméttelep szakszerű használata, takaróréteg (salak, bontási törmelék), tömörítés, hengerelés; rendészeti előírások betartása; fásítás, egyéb védőréteg használata; helyi rendeletek betartása; új szeméttelep kialakítása stb.
2. Tiszta utcák: kukák állagának javítása; tudatformálás; konténerek gyakori elvitele, megfelelő számú konténer kihelyezése, a konténerek ésszerű használata; guberálás megszűntetése; a közterület felügyelőség hatósági jogkörének visszaállítása stb.
3. A szemétmennyiség csökkentése: a szállítás technikai korszerűsítése, szelektív szemétgyűjtés, kampány az egyszer használatos termékek ellen, újrahasznosítás, szerves hulladék komposztálása, guberálók szelektálóként való foglalkoztatása stb.

A stratégiákat kiscsoportok fogják kidolgozni. Minden potenciális stratégiával foglalkoznak, a beszámolókban kitérnek majd a stratégiák technikai, anyagi vetületeire is. A kész beszámolókat összehasonlítják és a legjobbakat dolgozzák össze akciótervvé. Újra hatalmas munka előtt állnak tehát, de most már nagyon izgalmas a feladat: a megvalósítás, a konkrét lépések belátható távolságra vannak!
Nizák Péter








Parola archívum