Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Művelődési otthoni alternatívák: A püspökladányi variáns I.
Szerző:
Beke Pál, Farkas Dezső dr.
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
1994
Szám:
4
Oldalszám:
20. p.-21. p.
A cikkben lévő
Single copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Püspökladány
Tárgyszavak:
művelődés újjászervezése, művelődési otthon alternatíva, esettanulmány, megújult művelődés, művelődési otthon, egyesületi működés
Megjegyzés:
Annotáció:

alternat.txt

Művelődési otthoni alternatívák
A püspökladányi variáns
I.rész

címmel évekkel ezelőtt esettanulmány-gyűjtemény kiadását terveztük, de rá kellett jönnünk, hogy megújult világunk korántsem teremtett ezen intézményrendszer működésében (és persze működtetésében) annyi újfajta variációt, amellyel megtölthettünk volna 3-4 nyomdai ívet. Arra gondoltunk ezt követően, hogy szakmai tanácskozásokat szervezünk azokra a helyszínekre avagy azokról az újdonságokról, amelyeket megújult állapotúnak tapasztaltunk. Szerveztünk tehát fórumot Hajósra és Jászszentlászlóra, rendeztünk több regionális megbeszélést a művelődési otthonok egyesületi működtetéséről, és a francia példáról azóta kiadványunk is megjelent. A kiskunhalasi és a püspökladányi példával körbejártuk az országot az elmúlt év során, bár szomorúan tapasztaltuk, hogy egy-egy helyszínen inkább népművelők, mintsem polgármesterek és jegyzők, felelős önkormányzati képviselők voltak a téma iránt érdeklődők. Persze nem a szakmai érdeklődést érzékeltük lehangoltan, hanem a felelős vezetők ez iránti közömbösségét, bár tagadhatatlan, hogy az út, a víz, a csatorna, a szennyvíztisztítás, az iskola visszatelepítése vagy akár a hajdani közös vagyon megosztása és nem utolsósorban az újfajta közhatalom gyakorlása elvonta és elvonhatta a figyelmet a közművelődés helybéli állapotáról ugyanúgy, mint a helyi művelődési-közéleti aktivitás általunk kötelezőnek vélt serkentéséről.
Be kell valljam: magam azt hittem, hogy az elmúlt négy év során a fenntartói-működtetői körben jeles változások történnek majd. Feltételeztem az egyesületi, az egyházi, a pártokhoz és a szakszervezetekhez, az ipartestületekhez és a nagyobb vállalkozókhoz kapcsolódó intézményeket, mint ahogy azt is, hogy az akkor új kormányzatnak szívügye lesz a kultúra, a művelődés és az ebbéli állampolgári öntevékenység serkentése, gyámolítása. Abban is bizakodtam, hogy a népművelők az akkor megélt hatalmas változások vezérlői, a civil társadalom kiépülésének legfőbb szorgalmazói, mintegy helybéli szakértői lesznek, ily módon téve magukat nemcsak fontossá, hanem nélkülözhetetlenné. Reménykedtem, hogy a művelődési otthon működtetése mellett marad idejük és energiájuk, fantáziájuk és kedvük, nem utolsó sorban elhivatottságuk a helyi társadalom nem hatalmi szempontú fölépítésére annál is inkább, mert helyben nincs más értelmiségi, aki e hiánypótlásban közreműködhetne.
Csalatkoztam? - talán igen. A ,talán" szócskát lehet, hogy jobb érzéseim megtartása végett, pusztán önvédelemből írom, bár ki tudja, hogy mi van a jövendő méhében, mi készül és formálódik csendben és titokban a mai zavarhelyzet felszíne alatt. Gondolom, lesz mód és lehetőség e hasábokon erről közösen szót váltani, mint ahogy lehetőséget kerítünk arra, hogy az erre utaló jegyeket tavalyi fölmérésünk elemezése után e sorozatban közzétegyük. Várjuk tehát a megjegyzéseket és a hozzászólásokat akár a most és a későbbiekben e felcím alatt megjelent dokumentumokhoz és eszmefuttatásokhoz, de persze az alternatívákat másképpen és más módon megtalálóktól éppen úgy.
Ennyi bevezető beszély után következzék a legérdekesebb (megjegyzem: a legradikálisabb) változás, a püspökladányi polgármesteri előterjesztés még 1991-ből (és ezt követően következő számunkban az ekként kialakított helyzetről szóló beszámoló is) okulásul és vitaképpen:

Beke Pál
Javaslat
a közművelődés szervezetének és támogatási
rendszerének átszervezésére Püspökladányban

1. A jelenlegi rendszer ellentmondásai
Bevezetésként át kell tekintenünk azokat a folyamatokat és problémákat, melyek a jelenlegi helyzet megváltoztatását indokolják.
Az elmúlt rendszer évtizedei alatt az emberek közötti kapcsolatok szétzilálódtak. Megszűntek a civil szervezetek, közösségek; a szolidaritás, a jótékonyság, a mecenatúra, az öntevékenység, a politikamentes együttlét részben nemkívánatossá vált, részben az egyenlősdi miatt a feltételei sem alakulhattak ki.
A szocialista kultúra fontosságát hangsúlyozva, a paternalista állam kénytelen volt mesterségesen létrehozni a közművelődés centrumait, a művelődési központok országos hálózatát. A modernkedő, monumentális beruházások költségigényessége mellett ezek a központok - ,a kultúra fellegvárai" - évtizedekig szinte kizárólagos címzettjei voltak a költségvetési támogatásoknak. Ha elvétve alakultak is kulturális célra öntevékeny szervezetek, anyagiak híján ,labdába sem rúghattak" a hivatásos népművelő szervezetek mellett - leszámítva az utóbbi évek néhány erőtlen próbálkozását a központi pályázatok megjelenésével. Az infláció növekedésével pedig a túlméretezett központok úgy ,nyelték" a pénzt, hogy egyre kevesebb jutott ,valódi" népművelésre.
A bevételek utáni hajsza a kommersz kultúra felé kényszerítette a művelődési házakat.
Az oktatási intézményrendszer elszegényedése a pedagógusokat is kiszorította az öntevékeny népművelésből. Tehetetlenségét felismerve, az állam végül a szakmai elvárásoktól is eltekintett. Mindössze egy követelmény maradt: a szűkös költségvetési támogatás ellenére életben tartani, működtetni a létrehozott intézményeket, elkerülni a drasztikus ,fogyókúrát". A létfenntartás elsődleges érdekévé vált a közművelődésben dolgozóknak is, az intézmény működtetése egyetlen alternatíva maradt a munkanélküliséggel szemben. Az érdekképviseletek aktivizálódtak, a szakemberek érdeklődésében előtérbe kerültek a kommersz kulturális szolgáltatások.
A civil társadalom önszerveződése, a művészi értékek felismerése, őrzése és terjesztése, a társadalmi mobilitás konfliktusainak kezelése, a fizetőképtelen rétegek és korosztályok művelődését és szórakoztatását segítő, megoldó koncepciók, módszerek kidolgozása és alkalmazása háttérbe szorult.

A felsorolt problémák Püspökladányban is jellemzőek:
- a művelődési központ fenntartásához a költségvetés, támogatás mellett a kommersz kulturális szolgáltatások bevételei nélkülözhetetlenek,
- a meglévő és sorra alakuló öntevékeny szervezeteknek esélyük sincs a térnyerésre az elhanyagolható mértékű költségvetési támogatás mellett,
- az önkormányzat nem határoz meg támogatott közművelődési feladatokat, nem ad egyenlő esélyt az ezek megoldására vállalkozók számára, nincs szabad pénzforrása az új ötletek, az újonnan felmerülő társadalmi igények finanszírozására.
A megoldás kézenfekvő: meg kell határozni az önkormányzat által támogatandó célokat és feladatokat, majd létrehozni egy olyan finanszírozási szisztémát, mely a rendelkezésre álló forrásokat közvetlenül azokhoz juttatja el, akik a feladatok megoldására vállalkoznak.
Ez persze így egyszerűnek tűnik, de átgondolva, több probléma is felvetődik.

2. Az új rendszer alapelvei
Szét kell választani a kommersz és a támogatandó kultúrát anélkül, hogy a megszokott szolgáltatások nagyobb számban megszűnnének. Vállalkozókat kell találni a diszkóra, a mozira, a videózásra, a tanfolyamszervezésre. Külön csoportot alkotnak azok a feladatok, melyekre bizonyos mértékű fizetőképes kereslet van, de amelyeket egyúttal költségvetési támogatással kedvezményessé kívánunk tenni (pl. szünidei gyerektáborok). A támogatott feladatok csoportjába tartoznak olyanok, melyeknek végrehajtására bizonyos szervezetek tevékenysége irányul (pl. hagyományőrző együttesek; művészeti csoportok). Ezeket a szervezeteket normatív módon is támogatni kell, biztosítani működési feltételeiket, de az alapfeladatukon túl egyéb városi jelentőségű egyszeri, vagy rendszeres akciókat is felvállalhatnak, melyeket külön kell finanszírozni. A támogatandó feladatok másik része nem kötődik meglévő állandó szervezethez, azokat bárki felvállalhatja, akinek tapasztalata, elképzelése, érdeklődése van a témával kapcsolatban. Ezeket pályáztatni kell, szakszerű zsűrinek kell elbírálni a pályázatokat, majd értékelni a feladatok végrehajtását, az összegek felhasználását. (A feladatokra pályázókat nevezem vállalkozóknak, tehát itt nem a piacgazdaság vállalkozóiról van szó.)
A támogatandó feladatok kiválasztása nagy körültekintést igényel, fontos, hogy azok a közvélemény számára is elismert célok legyenek, közüggyé váljanak - csak ekkor számíthatunk arra, hogy külső szponzorok is felsorakoznak a támogatók közé.
És itt elérkeztünk az egyik kulcsfontosságú tényezőhöz: nagyon pontosan kell felmérni az egyes feladatok végrehajtásának költségigényét (bér, anyag, eszköz, terembérlet, stb.)
Kezdetben várhatóan az önkormányzati támogatás dominál, de ha a feladatot körültekintően választottuk ki, akkor számítani lehet a szponzorok megjelenésére. A támogatás összege megfelelő jövedelmet biztosítson a vállalkozó számára, ösztönözzön a minőségre, az önkormányzat egyéb céljainak (pl. városrészek közművelődése) megvalósítására.
Ki és hogyan kapja meg a támogatásokat?
Már szóltunk a támogatandó célra létrehozott öntevékeny csoportokról, amelyek normatív, vagy célirányos támogatást kapnak. Ehhez maguknak kell megtalálniuk a társasági formát és a pénz felhasználásának módját. A bevételes, de támogatott lakossági szolgáltatások kaphatnak bérjellegű támogatást, vagy a dologi kiadások átvállalásában fejeződik ki a segítség - ebben az esetben el kell számolni a pénzzel. (Ha a támogatás nem elszámolásköteles, akkor a zsűri a feladat végrehajtását értékeli, így a vállalkozó a következő pályázatnál lévő esélyeit kockáztatja.)
A támogatott feladatokra kiírt pályázatokon szervezetek, csoportok és egyének vehetnek részt. A béralapot is tartalmazó támogatásra megbízási szerződést kötnek a hivatallal, önállóan fizetik a TB-járulékot, önállóan adóznak. A dologi költségekkel tételesen el kell számolniuk. A normatív és a pályáztatott támogatáson kívül szükség van egy szabad közművelődési alapra (tartalékra) is, melyből az év közben felmerülő, előre nem tervezhető igények kielégíthetők, az új kezdeményezések támogathatók.

3. Az áttérés feladatai
Mindezek után természetszerűen adódik a kérdés, mi lesz a jelenlegi szervezettel, az új rendszer bevezetése után. A művelődési központ épületének egy idő után önfenntartóan, költségvetési támogatás nélkül kellene üzemelnie. Úgy kell bérbe adni (egy részét hosszútávra, másik részét egyedi célokra), hogy a bevételből a fenntartása, állagmegóvása biztosítható legyen. A könyvtár kollektívája, vagy egy gondnok bérbe adhatja a helyiségeket, szervezheti a takarítást, a karbantartást. A helyiségek egy részét a támogatott közművelődés is igénybe veheti, vagy más helyszínt kereshet a feladat végrehajtására.
A közművelődésben továbbra is dolgozni kívánó szakemberek szellemi szabadfoglalkozásúként, ún. kulturális menedzserként részt vehetnek a pályázati rendszerben, csatlakozhatnak kulturális feladatokat (is) végző szervezetekhez. A menedzserek tevékenységéhez egy telefonos irodát továbbra is biztosítunk. A művelődési központ eddigi éves költségvetésének a fentiek szerinti ,felszabadítása" következtében várhatóan nemhogy fölöslegessé válnának a szakemberek, hanem még több elhivatott és tehetséges embert, illetve szervezetet mozgósíthatunk a közművelődés színvonalának emelése érdekében.
Az áttérés 1992. június 30-ig történne meg, ezen időpontig a dolgozók a jelenlegi bérüket megkapnák, felkészülhetnek a pályázati rendszerben való részvételükre; az épületrészek bérbeadása lebonyolítható.
Végezetül tekintsük át azokat a teendőket, melyeket végre kell hajtanunk az új rendszerre való áttérés érdekében:
- számba kell venni a közművelődés színteréül szóba jöhető intézményi épületeket, helyszíneket, ezek egy m2-re eső rezsiköltségét, megtervezni hasznosításukat,
- meg kell határozni a támogatandó közművelődési feladatokat ellátó szervezeteket, azok normatív támogatásának mértékét, az önkormányzat elvárásait,
- össze kell állítani az önkormányzat céljainak és elvárásainak megfelelően a feladatok költségigényét (bér-dologi bontásban),
- meg kell határozni a pályázati rendszert, létre kell hozni a kiíró-elbíráló szervezetet (közművelődési kuratórium),
- a költségvetésben rögzíteni kell a feladatok fedezetét és a szabad közművelődési alapot,

Határozati javaslat:

Püspökladány Város Önkormányzata 1992. június 30-ával megszünteti a Városi Művelődési Központ önálló intézményt, és 1992. július 1-jétől áttér a közművelődés pályázati rendszerű finanszírozására.
Ennek érdekében:
a) Megbízza a városgazdálkodási irodát, hogy az 1992. évi költségvetési javaslatban biztosítsa az intézmény első féléves működtetését, a második féléves költségvetést elkülönítve tartalékolja.
Határidő: 1992. január
Felelős: városgazdálkodási irodavezető
b) Megbízza az intézményfelelőst, hogy a Városi Művelődési Központ dolgozóinak és a közművelődésben tevékenykedő szervezetek, csoportok bevonásával végezze el a javaslatban szereplő feladatokat, tegyen előterjesztést megfelelő intézkedésekre a testület és annak bizottsága felé.
Határidő: 1992. június
Felelős: intézményfelelős
A határozat végrehajtásáért felelős: Dr. Farkas Dezső polgármester. Határidő: értelemszerűen.

Püspökladány, 1991. december 10.

Dr. Farkas Dezső, polgármester


Parola archívum