Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Környezetbarát közösségek (6.): Vermonti utinapló, avagy Amerika ahogy mi látjuk
Szerző:
Nizák Péter
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
1993
Szám:
2
Oldalszám:
16. p.-17. p.
A cikkben lévő
Single copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.
Nevek:
Intézmények:
Vermont
Települések:
Tárgyszavak:
környezetvédelem, esettanulmány, környezetbarát mozgalom, tanulmányút, környezetvédelmi nevelés, szelektív hulladékgyűjtés, hulladék
Megjegyzés:
Annotáció:
A mosonmagyaróvári és sátoraljaújhelyi helyi önkormányzat, szakértők és helyi környezetvédők tanulmányúton voltak aaz USA-beli Vermomt államban, hogy majdan hasznosítsák és alkalmazzák az ott tapasztaltakat. Erről az útról szól a cikk.

konykoz6.txt

Környezetbarát közösségek (6)

Vermounti útinapló, avagy Amerika, ahogyan mi láttuk

A Független Ökológiai Központ közös programon dolgozik az USA-beli Vermont államban működő Fenntartható Közösségek Intézetével. (FKI) Az előző Parola számokban folyamatosan hírt adtunk arról a másfél éves munkáról, a vermonti gyakorlat magyarországi adaptálásáról, amely Mosonmagyaróvárott és Sátoraljaújhelyen folyik. A helyi önkormányzat a szakértők és a helyi környezetvédők, valamint a társadalom helyben fellelhető érdekcsoportjai közös tanulással egybekötött döntéselőkészítési munkálatokban vesznek részt.
A Fenntartható Közösségek programban résztvevő két magyar kisváros munkájának befejező szakaszához érkezett. A két városban, a helyi lakosokból álló Szakmai Bizottság és a Környezetpolitikai Bizottság előzőleg összegyűjtötte az általuk legsúlyosabbnak tartott környezeti bajokat, s ezeket dokumentálni kezdte. A nyári adatgyűjtés után amerikai szakértők segítségével rangsorolták környezeti problémáikat. A hátralévő még mintegy fél évben problémamegoldási stratégiákat dolgoznak ki, melyek remélhetőleg évekre előre meghatározzák a városok környezetpolitikáját.
A megfelelő stratégiák felkutatása, elemzése, majd ezekből az akcióterv összeállítása nehéz feladat. Ehhez járult hozzá az FKI egy vermonti tanulmányúttal, melyen a két város küldöttsége közvetlen közelről figyelhette meg, hogyan kell helyi szintű környezetvédelmi akciókat megtervezni, végrehajtani. Az amerikai tapasztalatok valóban sokat segítettek, a küldöttségek hazaérkezése után mindkét helyen újult erővel folytatódott a munka. Az FKI munkatársai sokszínű, tartalmas programot állítottak össze, mely főleg a mindkét városban prioritást kapott szilárd hulladék problémáival foglalkozott. Emellett természetesen más témákkal is ismerkedtek, tapasztalatokat szerezhettek a környezetvédelmi jogalkotás problémáiról, a lakossági akciók tervezéséről és a környezetvédelmi oktatásról is.
A két város delegációja január 12-én indult Budapestről illetve Bécsből. Mosonmagyaróvárt Dr. Tóásó Gyula, a PATE adjunktusa, Dr. Poór Ferenc kardiológus a Szakmai Bizottság tagja, Ballainé Kovalszky Éva, tanárnő, a Környezetpolitikai Bizottság képviselője, Kaszás Gábor, a Polgármesteri Hivatal Önkormányzat Környezetvédelmi Bizottságának elnöke, a Környezetpolitikai Bizottság tagja, Sátoraljaújhelyt Katona Rezső Polgármester, Daragó Ferenc, gimnáziumi igazgatóhelyettes, Szakmai Bizottsági tag, Kerényi Istvánné, gimnáziumi tanárnő, a Szakmai Bizottság tagja, Szigeti Gábor, iparművész, a helyi környezetvédelmi egyesület titkára, a Környezetpolitikai Bizottság elnöke képviselte. A küldöttség tagjaként Tóth Marianna és Nizák Péter (a cikk írója) koordinátorok is Vermontba utaztak.
Nehéz néhány oldalon visszaadni az út, a kint tartózkodás hangulatát. A cikkből óhatatlanul ki kell, hogy maradjon számos, számunkra maradandó élmény, így nem írhatok a hatalmas Boeing gépről, amivel Párizstól Bostonig repültünk, a vermonti táj szépségeiről, az amerikai kisvárosok jellegzetes, járda nélküli felépítéséről, a hatalmas autópályákról, a híres gyorsétkezdékről, amit végre eredetiben láttunk, az óriási amerikai autókról, a bostoni reptér fekete cipőpucolóiról és hordárairól, a bostoni akváriumról és a híres Science Museumról, az amerika szerte híres Ben and Jerry fagylaltgyárban tett látogatásunkról, a vermonti családoknál töltött hétvégéről...

Egy új Amerika-kép

Vermont állam azonban némiképpen más volt, mint a bennünk élő sztereotípiák. Ballainé Kovalszky Éva benyomásai jól visszaadják ezt a ,másságot":
,A Vermontban töltött két hét alatt alaposan átalakult a gondolatainkban élő általános Amerika-kép. Képzeletünkben ez az ország a filmekből, reklámokból ismert hatalmas felhőkarcolók, a nagy lehetőségek, a csillogás, a pénz, a rohanás országa. De számunkra megmutatta másik arcát is. Mintha a múlt századból itt felejtett mesevilágba csöppentünk volna. Vermont, a ,természetiekben bővelkedő állam" városkáinak és falvainak rusztikus hangulatáról, szelíden kanyargó útjairól, fedett hídjairól, s többnyire háborítatlan tájképéről ismert. Ez a kis állam, melynek területe 25 ezer km2, az USA New Englandi tájegységének északnyugati részén fekszik, lakóinak száma félmillió. A csodálatos környezetben a világtól némiképp elszigetelődve bújnak meg apró települései, fehérre festett faházaikkal, szerény templomaikkal, kis szatócsboltjaikkal. Az itt található kis helységek őrzik leghívebben az új-angliai falvak sajátos képét. Ebben a kicsiny világban az emberek ismerik egymást, törődnek egymással. A bizalom, a biztonságérzet itt ismerős fogalom. Az egymás iránti felelősségérzet hozzásegíti őket közösségeik sokoldalúságának megőrzéséhez. Elvárják, hogy a szokásosnál közvetlenebb módon vehessenek részt a sorsukat befolyásoló döntések meghozatalában, a helyi irányítás munkájában. Életvitelüket, közvetlen környezetüket a legnagyobb egyszerűség jellemzi. Igyekeznek megteremteni a maguk kis félreeső birodalmát, számukra megfelelő nagyságú élettérrel, ahová időnként maguk köré gyűjthetik barátaikat közös étkezésekre, beszélgetésekre, játékokra. Szinte minden családban van valaki, aki valamilyen önszerveződő csoport tagja, mint pl. önkéntes tűzoltó, kórustag, vagy idős, beteg, egyedülálló szomszédját gondozza."
Ide érkeztünk tehát, hogy a szilárd hulladék elhelyezés problémáival ismerkedjünk. A fejlett országok, köztük az USA is nagy pénzeket kénytelen a hulladékkezelésre fordítani.

A hulladékok újrahasznosítása

A régi, ,hulladéktermelő" gazdálkodással és életformával le kell számolniuk, ha nem akarják, hogy az egyre növekvő szemétmennyiség túllépje a kezelhetőség határait. Az USA különösen nagy szeméttermelő, hiszen nagyon elterjedtek az egyszer használatos csomagolóanyagok. Ezért szinte mindenhol foglalkoznak az újrahasznosítás gondolatával, mint a szemétcsökkentés egyik módszerével. Náluk már kialakultak olyan brókerhálózatok, amelyek a szelektív gyűjtés után a különböző anyagoknak keresnek piacot. Két heti kinttartózkodásunk alatt több olyan szeméttelepet sikerült megnéznünk, amelyek a szétválogatott anyagok fogadására vannak berendezkedve. Tóth Marianna így összegzi tapasztalatait:
,A munkaülések és tereplátogatások során a szelektív hulladékgyűjtés témája nagy hangsúlyt kapott: a szervezés és lebonyolítás kérdéseit számos területen sikerült (kórház, magánlakás, iroda, bolt, iskola, kis és nagyváros) megvizsgálni. Lehetőségünk nyílt mind háztartási, mind veszélyes hulladék vonatkozásában a különféle működő rendszerek (állami és magáncég, vegyesvállalat, feldolgozó deponáló és átmenő állomás) megtekintésére. A szelektív hulladékgyűjtés terén a lakossági részvétel is aktív: részben önkéntes, részben érdekeltségi alapon saját maguk viszik el a szelektált háztartási hulladékot a telepre, a veszélyes hulladékot (elem, festék, gyógyszer, vegyszer maradék) pedig a megfelelő központi lerakóhelyre, ahol azt díjmentesen leadhatják. Az állampolgárok másként is bekapcsolódhatnak a programba: önszerveződő csoportokba lépve vállalják, hogy egyéves megbízatás során, havonta négy órát áldoznak arra, hogy családokat felkeresve ismertessék velük a szelektív gyűjtés fontosságát, menetét."
A szelektív gyűjtés egyenlőre Vermontban is csak felkínált lehetőség, de a legtöbb helyen anyagilag is érdekeltté teszik az embereket. Szigeti Gábort különösen érdekelte az egyszerű állampolgárok bekapcsolódása a programba:
,A lakosnak nem kell fizetnie a szemételhelyezésért, ha szemetét maga válogatja külön és maga viszi el a szeméttelepre. Külön válogatják a fehér műanyagot, az átlátszó üdítős flakonokat, a színes műanyagot, az üveget szín szerint, a színes újságot, a fehér papírt, a hullámpapírt, az alumíniumot, és marad a vegyes, nem hasznosítható szemét. Abban az esetben, ha nem akar a lakos válogatni, bedob mindent a vegyes frakcióba, de akkor fizetnie kell!"
Az önkéntes bekapcsolódás mellett volt példa a kötelező szelektálásra is. Ezt a programot kísérletként vezették be ez év januárjától Vermont állam legnagyobb városának Burlingtonnak egyik kerületében. Daragó Ferenc kora hajnalban kelt fel, hogy végignézhessen egy szemétgyűjtést:
,Minden család kap egy kis kék ládát, amibe az újrahasznosítható anyagokat gyűjti. A szemeteskocsival csak egy ember jár, aki tovább szelektálja az anyagokat. A kocsiban több rekesz van, amibe a sofőr bedobálja a különböző anyagokat, ezt később külön ürítik. Kb. 2O-25 perc alatt megcsinált egy utcát! A szemetesembert jól megfizetik, büszke munkájára, nagyon értelmes, lelkes fiatalember volt! Később találkoztunk vele a szeméttelepen, ahol részletesen bemutatta a kocsit és beszélt a munkájának részleteiről."
Az újhelyieknek annyira megtetszett ez a tulajdonképpen átmeneti gyűjtési módszer az előzetes és utólagos szelektálás között, hogy szilárd hulladék problémájuk megoldásaként megpróbálják bevezetni városukban ezt a fajta programot!

A szülők és az iskola kapcsolata

A delegáció tanár tagjai érdekes és hasznos tapasztalatokat szerezhettek az oktatás területéről is. Több iskolában jártunk, ahol az általános benyomások mellett jól adaptálható programokat, gyakorlatokat mutattak nekünk a vermontiak. Kerényi Istvánné, mint tanár, avatott szemmel gyűjtötte az információkat:
,Rendkívül szoros a család és az iskola, a szülők és az iskola kapcsolata. Ez a kapcsolat anyagi alapokon is közvetlen. Az iskola költségvetését, a tanárok fizetését a település adójából fedezik. A szegényebb és gazdagabb részek iskolái között mutatkozó különbségek egy részét az állam kompenzálja. Minden évben újra szavaznak a település közgyűlésén az iskolának juttatandó összegről, a pedagógusok fizetéséről. A tanulókat reggelente iskolabusz szedi össze és délután kettő-fél háromkor hazaszállítja. Rossz időjárás esetén iskolaszünet van. Minden tanuló ebédet kap az iskolában. Az oktatás középpontjában a látvány, a manualitás, a modellezés, konstruktivitás áll. Rengeteg színes készségfejlesztő eszközt használnak, a kicsik mindent megfoghatnak, megtapasztalhatnak. Tömörített oktatás folyik, pl. két hónapig a Földről tanulnak, két hónapig a történelem egy szeletéről. Jegyeket kapnak a gyerekek, de félévenként és tárgyanként kisebb beszámoló, vizsga féle van. Nagyon kevés házi feladatot kapnak, egy általános iskolás napi fél-1 órát, egy középiskolás 1-2 órát tanul otthon. A szülők gyakran segítenek az iskolai munkában. Az önként jelentkező szülők csoportjait erre tanfolyamokon készítik fel. Az iskolatanács évenként meghatározza azt a témát, amit a szülők mutatnak be a gyerekeknek. A környezetvédelmi nevelés a családokban kezdődik. Általános gyakorlat, hogy a gyerek feladata a szemét szelektálása, ami egyébként sokkal érdekesebb számukra, mint egyszerűen kiönteni a szemetet. Jártunk olyan szeméttelepen, ahol bemutatják a szemét összetételét, és az elszállításig figyelemmel kísérhető a különválogatott szemét útja. Az iskolákban is működnek különféle programok."

Folyamatos lakossági kontroll

A politikai élet hétköznapjaiba is betekintést nyerhettünk. Fogadta küldöttségünket Vermont állam kormányzója Howard Dean és részt vehettünk az állam alsóházának plenális ülésén. A képviselőkkel folytatott kötetlen beszélgetésen döbbentünk rá, hogy Vermontban mennyivel fontosabb tényező a környezet védelme mint nálunk. A vermontiaknak igen erős környezetvédelmi törvényük és rendeleteik vannak, amelyek lehetetlenné teszik a környezetromboló beruházásokat és folyamatos lakossági kontrollt biztosítanak ezen a területen. (Az építési engedélyek kiadásánál a tervnek át kell mennie egy lakossági szűrőn is. A lakosságot ilyenkor egy helyiekből álló bizottság képviseli, akik nem feltétlenül szakértők, de kikérhetik szakértők véleményét is.) Érdekes, az állam szellemiségét jól illusztráló tény, hogy Vermontból kitiltották az utak mellől az óriás hirdetőtáblákat, mert rontották a tájképet. (Az esztétikai környezetszennyezés is környezetszennyezés!) Úgy tűnt, a vermontiak valóban komolyan gondolják a sok helyen csak szavakban meglévő környezetvédelmet. Ez a szellemiség a felső vezetéstől az egyszerű emberekig mindenkit áthat. Dohányozni elvétve láttunk embereket (inkább egymást) és még a szállodák fürdőszobáiban is víztakarékosságra felhívó kis táblácskákat helyeztek el.
Az FKI PR (Public Relations = közönség-kapcsolatok) munkájának hatékonysága is meglepett minket. Susanna McIlwaine, a program magyarországi igazgatója, igazán mindent megtett, hogy minél többen tudjanak látogatásunkról, ami nyilván az ő munkájukat is reflektorfénybe állította. A két hét alatt megjelent rólunk három cikk állami lapokban, rádióriport készült, sőt Katona Rezső polgármester televíziófelvétellel egybekötött sajtótájékoztatón vett részt. Élményeiről később így számolt be:
,Találkoztam Burlington polgármesterével,aki elmondta, hogy a város évi költségvetése 1 millió dollár, és ebben nincs benne az egészségügy! Az anyagi lehetőségek tehát lényegesen jobbak, mint nálunk. A polgármestert közvetlenül választják, van ami tőle függ, van ami a képviselőktől, és van ami mindkettőjüktől. Érdekes volt a sajtótájékoztató, laza, oldott légköre, többen ingujjban dolgoztak, de a riporterek keményen megkérdeztek mindent! Négy TV társaság volt jelen, tehát ennek a kis államnak minimum ennyi állami TV-je van! A polgármester elmondta nekem, hogy minden évben kiadnak egy könyvet a városról, amiben minden elképzelhető adat benne van."
Ha mindezekhez hozzávesszük a vermonti parlamentben tett látogatásunkat, akkor elmondhatjuk, hogy Vermontban valóban jól ,eladtak" minket!

Sátoraljaújhelyen már az Önkormányzat is

A vermonti út hamar véget ért, és hazaérkezésünk után a küldöttek lelkesen vetették magukat a munkába. Mindkét helyen közös gyűlésen számoltak be az utazás tapasztalatairól és az akcióterv kidolgozásába fogtak. Sátoraljaújhelyen még azon melegében nekifogtak a Burlingtonban megfigyelt szelektív szemétgyűjtési akció helyi adaptálásába. Daragó Ferenc vezetésével a kérdéssel foglalkozó kiscsoport március végére komplett, az egész városra kiterjedő tervet készített, amelyet a helyi önkormányzat is elfogadott! Az újhelyiek ezzel a tervvel fognak pályázni a megfelelő fórumokhoz, hogy megszerezzék a finanszírozáshoz szükséges összeget. S hogy még egy jó hírrel szolgáljak a cikk végén: A Sátoraljaújhelyi Önkormányzat egy félmunkaidős környezetvédelmi státuszt állított fel hivatalában, melyet a Szakmai Bizottság egy aktív tagja Pappné Géczi Ágnes tölt be. Úgy látszik Katona Rezső polgármester vermonti útja valóban hasznos volt: már nemcsak a helyi zöldek, hanem az önkormányzat is komolyan kíván a környezetvédelemmel foglalkozni!

Nizák Péter


Parola archívum