Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Akarják-e kamatoztatni a közösség meglévő erőforrásait?
Szerző:
Dér Miklósné
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
2005
Szám:
1
Oldalszám:
19-22
A cikkben lévő
Single copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.
Nevek:
Dér Miklósné, Szécsényiné Dóka Emőke
Intézmények:
Települések:
Tolna megye, Tengelic-Szőlőhegy, Rácegres, Szekszárd, Paks
Tárgyszavak:
Tolna megye, Tengelic-Szőlőhegyért Egyesület, szomszédsági gondolkodás, Teleház Egyesület, Szekszárdi Térségfejlesztő Egyesület
Megjegyzés:
Annotáció:
Akarják-e kamatoztatni a közösség meglévő erőforrásait?
ESETTANULMÁNY
Vissza a tartalomhoz

Megye: TOLNA
Település neve: Tengelic–Szőlőhegy
A helyi önkéntes vagy/és a kezdeményező neve: Szécsényiné Dóka Emőke, 3 gyermekes gyesen lévő kismama, szociális munkás hallgató.
A hely és helyzet:
Tengelic a szekszárdi kistérség 1600 lakosú települése, amelyhez tizenkét kisebb-nagyobb külterületi rész tartozik. Közülük legnagyobb a 300 fős Tengelic-Szőlőhegy (továbbiakban Szőlőhegy), amely Szekszárd és Paks között, a 6-os főúttól 10 km-re, az elmúlt évben Felső-Tengelicen nyílt ORCHIDEA wellness hoteltől 5 km-re fekszik.
Iskola, orvosi rendelő, gyógyszertár, posta, templom Tengelicen van, amely 10 km-re fekszik e falutól. Pedagógusok helyben nincsenek. Munkahely úgyszintén nincs.
Néhány értelmiségi és vállalkozó a betelepültek, avagy az itt vásárolt pihenőház tulajdonosai között akad.
E települést sem kímélte az „üres fészek effektus”, a fiókák nem csak ki, hanem el is repültek. Így nagyobbrészt idősek lakják, akik között sok az egyedülálló, beteges ember. Ők régebben a tengelici tsz-ben és az alsótengelici állami gazdaságban dolgoztak. Jellemző rájuk mindaz, amit a közeli Rácegresen született Illyés Gyula a „puszták népéről” írt.
Népi hagyományaikat nem tartják nyilván, azt mondják, hogy itt olyanok nincsenek. Inkább azokat a pozitív emlékeiket őrzik, amelyeket a „felszabadulás” után éltek át (kollektivizálás: föld, állat és eszköz nélkül tagjai lehettek a tsz-nek, vagy á. g.-nek, ahol a megélhetésük biztosított volt; az akkor divatos, ún. társadalmi munkák, majálisok, felvonulások, munkás–paraszt találkozók stb.)
A település természeti értékei, szerencsés földrajzi helyzete, és a viszonylag elfogadható áron vásárolható házak az utóbbi időben némileg lassították az „öregedés” folyamatát. Szekszárdon, Pakson, Tolnán dolgozó – elsősorban fiatal, kisgyermekes – családok vásároltak itt házakat, és érdeklődés mutatkozik házhelyek iránt is.
A két település közötti ellenséges viszony régi eredetű, amelyet a kényszerű egyesítési törekvések csak tovább mélyítettek. Helyből önkormányzati képviselőt eddig még egyszer sem tudtak kiállítani, annak ellenére, hogy szerettek volna és vannak is erre alkalmas embereik. (Rendszeresen öngólt lőttek azzal, hogy nem voltak szervezettek, és a szavazataikat szétforgácsolták.)

2004. októberben két hátrányos döntést hozott a tengelici képviselő-testület (nélkülük–róluk):
– 2005. januártól a házi ápolónői szolgálatot megszüntették,
– 2005. szeptemberétől pedig a helyi óvodai csoport megszüntetését – mint eldöntött tényt – közölték velük.
E két negatív döntés utólagos közlése alaposan felborzolta az „állóvizet”, és egy betelepült kismama (aki megyei lapot is járat!) olvasott a közösségfejlesztő programról. Felindultan és nagy reményekkel kereste meg szakmai műhelyünket, majd a hasonló cipőben járó barátnőivel együtt lendületesen hozzáláttak önmaguk megszervezéséhez.
Az anyaközség váratlan, negatív döntései és a kész tények gyors reagálást indokoltak.

I. mérföldkő:
– Tájékoztató és problémafeltáró falufórumot szerveztek, amelyen szokatlanul nagy létszámban jelent meg a lakosság (1. sz. mell. jegyzőkönyv és problémalista).
Itt határozták el a Tengelic-Szőlőhegyért Egyesület létrehozását.
– Röviddel ezután az egyesületből „kinőtt” a polgárőrség, amely azonnal felvette a kapcsolatot a Kistérségi Polgárőr Szövetséggel.

II. mérföldkő:
– Elkészítették az Egyesület 3 éves stratégiáját és 2005. évi munkatervét (2. sz. melléklet: Lakossági tájékoztató, munkaterv).
– A nyugdíjas klubbal együtt felmérést készítettek a település egészségügyi és szociális helyzetéről, amelyre alapozva most „indulnak hadba” az ápolói szolgálat visszaállításáért.

III. mérföldkő:
– Párbeszédet kezdeményeztek a tengelici önkormányzattal. Míg eddig itt egyetlen kihelyezett közmeghallgatás sem volt, azóta már két alkalommal is „kiszállt” a képviselő-testület. (Közmeghallgatás, majd beszélgetés az Egyesület vezetőségével a 2005. évi tervekről.)
– Megtervezték az óvodások megnyugtató bejárási körülményeit, amely kiadásainak 1/3-ad részét helyben – önkéntes felajánlással – vállalták mintegy 100 000 Ft értékben. Kérelmüket a képviselő-testület azzal az indokkal utasította el, hogy „ha ők ezt megkapják, akkor a többi társtelepülés is kérheti”. Az elutasító döntés lendítette őket egyrészt a szomszédsági gondolkodás és kapcsolatfelvétel irányába (társtelepülések), másrészt a megyei média segítségével a nyilvánosság felé.
– Felszámolták az illegális szemétlerakókat, elszállították a felgyűlt szemetet és kérvényezték a szemétszállítás rendjének, módjának, feltételeinek megteremtését.
– Kijavítottak egy belső utat.
– Rendszeresen leadják kishíreiket a megyei médiába, 2 nagyobb újságcikk is megjelent róluk a „Tolnai Civil”– ben, és a Tolna Népújságban (3. sz. melléklet: Süketek párbeszéde).
– A Tolnatáj TV stúdióbeszélgetést készített velem és a helyi közösségi munkással.
– Hirdetőtáblát és vélemény-ládát helyeztek el a település egyetlen boltjában.

IV. mérföldkő (önindukciók)
– Menetközben kaptak 2 számítógépet a Szekszárdi Térségfejlesztő Ügynökségtől, amelyhez otthonról vittek még kettőt. Ezek segítségével szerveztek egy számítógépes alaptanfolyamot kismamáknak és más munkanélküli érdeklődőnek.
– Közben felvették a kapcsolatot az országos Teleház Egyesülettel, és tervezik, hogy a felszabadult óvoda épületében kialakítanak egy „telekunyhót”.
– A polgárőrség kitalálta és megszervezte a „szomszédsági riadóláncot”.
– Egyéni beszélgetéseket terveznek az idősekkel a hagyományok, a személyes emlékek, és a régi fotók összegyűjtése, majd kiállítása céljából.

Nagy esemény volt a falu életében az első „alulról indított” falufórum.
Folyamatosan nő az egyesületi tagok száma, amely különösen megugrott az óvoda-ügy – számukra sikertelen – közgyűlési tárgyalása után. Az egyesületben kezdettől fogva együtt gondolkodnak az őslakosok és a betelepültek, közöttük semmiféle súrlódás idáig nem jelentkezett.
A tudatos tervek megvalósítási törekvései mellett nyitottak azokra az új irányokra, amelyek egy-egy eseményből nőnek ki (pl. telekunyhó, számítógépes tanfolyam).
Gyakoribbá váltak a közösségi beszélgetések, közcélú együttes cselekvések, amelyek erősítik és mozgásban tartják az eddig szunnyadó települést. A közösségi nyomásra létrejött kisebb-nagyobb önkormányzati „engedmények” mint közös sikerélmények, további önbizalmat (és talán közbizalmat is) adnak a lakosságnak.
A folyamat elején a képviselő-testületet kellőképpen „riogatta” ez a szokatlan, és „illetlen” viselkedés, valamint a mögötte sejthető erő. A kezdeményezett párbeszédek létrejöttek ugyan, ám zavaros, logikátlan indokaik és magyarázkodásaik mindkét oldalon ellenállást váltottak ki.
Tény, hogy ma már számolnak az egyesülettel, és több példa van a tényleges együttműködésre is (pl. szeméttelenítéskor biztosították az elszállítást, az útjavításhoz biztosították a kőtörmeléket, az összejövetelekre és a telekunyhó céljaira az egyesület rendelkezésére bocsátották a volt óvoda épületét). Sőt! Kérés nélkül 200 db facsemetét ajándékoztak az amúgy is zöld falunak!

E gyakorlati mintapélda számomra megmutatta, hogy mi mindennek kell egybeesnie ahhoz manapság, hogy szakmai „ideánk”, a településszintű közösségfejlesztő szándék kivirágozzon:

– valamilyen „apropó”, pl. az egyéni és/vagy közösségi érdekek megsértése,
– „a kesztyű” felvételére képes, agilis ember/ek, akik személyesen is érintettek a problémában,
– a „szerepnélküli” faluvá degradált, látszólag közömbös, ám belül „fortyogó” helyi közösség „spiccen” van abban az esetben, ha megfelelő vezéregyéniséget talál a maga köréből.

Ilyen esetben szerencsésen találkozik az alulról jövő önkéntes kezdeményezés a felülről jövő szakmai segítő szándékkal, amelyet mi szeretnénk nyújtani.

Szekszárd, 2005. június 15.
Dér Miklósné

1. sz. melléklet
JEGYZŐKÖNYV

Készült 2004. december 28-án, Tengelic-Szőlőhegyen, az Öregek Napközi Otthonában tartott problémafeltáró megbeszélésről. Résztvevők száma 60 fő. Körülbelül egyenlő arányban képviseltette magát a fiatal, a középkorú és az idősebb generáció. Vendégként megjelent Tengelic polgármestere is.
Téma:
1. Az összejövetel indokának és céljának ismertetése – Szécsényiné Dóka Emőke.
2. Problémafeltárás kiscsoportokban, majd azok rangsorolása – Dér Miklósné.

A jelenlévők egyhangúlag megegyeztek egy érdekvédő civil szervezet létrehozásában.
13 fővel megalakult egy munkacsoport, melyhez a későbbiekben még csatlakozni lehet.
Az egyesület megalakításához szükséges dokumentumok előkészítését, a bírósági bejegyeztetést, és a vezetőség megválasztásáig a közösség koordinálását vállalta Dóka Emőke.

Tengelic-Szőlőhegy, 2004. december 28.
Dóka Emőke

PROBLÉMALISTA

– Egészségügyi ellátás elégtelensége
– ápolónő hiánya
– gyerekorvos hiánya
– helyben az orvos helyettesítése megoldatlan
– gyógyszer beszerzés nehézkes
– a helyi óvoda bezárásának utólagos közlése
– a kisgyermekek reggeli összegyűjtésének, biztonságos utaztatásának, és délutáni visszaérkezésének átgondolatlansága
– helyben munkalehetőségek hiánya
– elégtelen buszjárat
– Tengelicnek, és településrészeinek egymástól való elzártsága
– egyéb településre való eljutás nehézsége
– helyi nyilvánosság, közérdekű információk kommunikációjának hiánya (tájékoztatás, megbeszélés)
– szennyvízelvezető csatornahálózat hiánya
– közvilágítás elégtelensége
– köztisztaság elégtelensége
– illegális szemétlerakó helyek
– közterületen lévő szeméttárolók hiánya
– a település útjainak rossz minősége, és a közterület csapadékelvezetésének megoldatlansága
– helyi falugondnok hiánya
– postai szolgáltatás elégtelensége
– érdekképviselet hiánya
– gyermekek sportolási és kulturális lehetőségeinek hiánya
– közbiztonság romlása

2. sz. melléklet
Lakossági tájékoztató

Ezúton szeretném tájékoztatni Önöket a Tengelic-Szőlőhegyért Egyesület 2005. évi munkatervéről, amelyet vezetőségi előkészítés után 2005. 02. 19-én fogadott el az egyesület közgyűlése.
Megtörtént a közösen összegyűjtött problémák rangsorolása, amelyekből 2005. évben az alábbiak megvalósítását tervezzük:
– Optimális megoldás keresése az óvoda kiváltására, és a gyermekek biztonságos utaztatására.
– Felmérés készítése az idősek szociális és egészségügyi helyzetéről, szükségleteiről, és az alapellátási igényekről. Az eredmények alapján cselekvési terv.
Földutak minőségének javítása.
Csapadékvíz elvezetésének megoldása (árokrendszer helyreállítása).
Illegális hulladéklerakók felszámolásának megkezdése 3 fázisban. A megtisztított közterületek szépítése és hasznosítása a közösség számára. Legális, kijelölt szemétlerakó létesítése.
Az érdekképviselet megerősítése. Párbeszéd kezdeményezése a képviselő-testülettel, együttműködési megállapodás, és együttműködés a helyi problémák megoldása érdekében.
– A helyi nyilvánosság szélesítése. A helyi problémákról, igényekről havi beszámolók, feljegyzések küldése a Polgármesteri Hivatalnak.
– A képviselő-testület Szőlőhegyet érintő döntéseinél részvétel, és azokról, valamint egyesületünk híreiről rendszeres tájékoztatás közösségi beszélgetéseken, ill. a hirdetőtáblán írásban.
– Hagyományfeltáró interjúk elindítása az idősek körében.

A fent leírt munkaprogram nem teljes, nem old meg minden problémát. A fontossági sorrend figyelembe vétele mellett, erőnk és időnk ismeretében ez évben ezek megvalósítására vállalkozunk.
A rendelkezésünkre álló szabadidő és anyagi erőforrás korlátozott. Ezért az egyesületünk igyekszik minél több tőkeerős gazdálkodó egység támogatását megnyerni, valamint számítunk a lakosság további részvételére és aktivitására.

Tengelic–Szőlőhegy, 2005. február 24.

Szécsényiné Dóka Emőke
Tengelic-Szőlőhegyért Egyesület elnöke

3. sz. melléklet
Süketek párbeszéde – közmeghallgatás (?)
Avagy miért üresek a széksorok?

„A helyi önkormányzati jogok a településen választójoggal rendelkező lakosok közösségét illetik meg, amelyet képviselőik útján valósítanak meg” (1990. LXV. 5. § – törvény a helyi önkormányzatokról).
E delegált jog érvényesülésének egyik jó lehetősége (lenne) a közmeghallgatás, amelynek célja a lakossággal való párbeszéd, a kölcsönös kommunikáció. Ez a közösségi konzultációs forma jó alkalom (lehetne) arra, hogy a döntéshozók a választóik érdekeit megismerjék és kötelességük (lenne) azok képviselete és szolgálata. Ezzel szemben sok esetben a jelenlegi gyakorlat megelégszik – a választók megkérdezése nélkül hozott, népszerűtlen intézkedéseik által okozott – feszültség oldásával, hárításával, itt–ott logikátlan magyarázkodással.
A közelmúltban részt vettem a tengelici önkormányzat Szőlőhegy társtelepülésére kihelyezett közmeghallgatásán, ahol a lakosság lehetőséget kapott arra, hogy elmondja gondjait, amiből volt elég (pl. a helyi ápolónői státusz megszüntetése, amelyet rövidesen követ a már eldöntött második tétel is, a helyi óvoda bezárása stb.)
A közmeghallgatáson bárki felszólalhatott, bármilyen ügyben, mindenre volt valamilyen válasz, azaz inkább magyarázkodás, hogy miért nem lesz ez sem, meg az sem. Nemigen hallottam jövőbemutató konstruktív alternatívát, avagy együttműködési szándékra és elvárásra utaló biztató mondatot.
Ízelítő a kialakult kommunikációból:
– „Érdekünk az óvoda, hogy elmehessünk dolgozni, hogy a családot eltarthassuk.”
Képviselői válasz: „A másik településrészen még gáz sincs.”
– „A település lakosságának jelentős része idős, beteg. Szükségünk van a helyi ápolónőre.”
Képviselői válasz: „Lesz ez még rosszabb is, mert ez év decemberétől az eddig is korlátozott háziorvosi rendelési időn túl csak központi ügyeleti ellátás lesz.”
(Mintha ez a központi intézkedés nem indokolná még jobban a helyi ápolónői szolgálat biztosítását, sőt fejlesztését!)
Többször elhangzott „jó tanács”: „Mindenki vegye tudomásul, hogy összébb kell húzni a derékszíjat!”
Könnyű volt felfedezni a képviselők megnyilatkozásaiban az ellentmondásokat: egyszer hangoztatták, hogy a település egy és oszthatatlan. Másszor mégis rangsorokat állítottak fel. Pl. Szőlőhegy ne akarjon Tengelic színvonalára emelkedni. (Miért ne akarhatna, ha a település egy és oszthatatlan?)
A jelenlévők azt még el tudták fogadni, hogy egy kistelepülés fejlesztésének valamennyi jogos igénye a jelen gazdasági-társadalmi helyzet ismeretében nem lehetséges. Azokat a direkt visszafejlesztő döntéseket viszont nem, amelyet – az esélyegyenlőség hangoztatása korában – saját képviselőik hoztak, növelve ezzel az esélyegyenlőtlenséget.
Ezek az életminőséget romboló döntések ellentmondanak a vidékfejlesztési céloknak ugyanúgy, mint az európai elvárásoknak és egyben a helyi társadalmi igényeknek is.
A párbeszédből kivillantak a képviselőtestület egyéb gyengéi is. Egyszer erőskezű (amikor gazdasági megszorító intézkedéseket hoz), máskor mártír (amikor ezeket a népszerűtlen intézkedéseket utólagosan közli) vagy éppen tehetetlen (amikor intézkednie, szabályokat betartatnia, szankciókat alkalmaznia kéne, pl. közterületi rongálások, illegális szemétlerakók megszüntetése, és e helyett a szemétszállítás rendjének megszervezése stb.). Ilyenkor tehetetlenül tárja szét gyenge karjait jelezvén, hogy ez meghaladja képességeit.
Egész idő alatt feszült volt a hangulat. Elbeszéltek egymás mellett, így nem alakulhatott ki érdemi dialógus. Mintha nem azonos (közjó) lenne a cél. Az asztal két oldalán ülők (választók és választottak) egyaránt rosszul érezhették magukat.
Ha egy képviselő-testület csak úgy tud megmenekülni a csődtől, hogy az őt megválasztó helyi lakosságnak, azaz a tényleges önkormányzatnak az érdekeit nem tudja megfelelően szolgálni, akkor előbb-utóbb elveszti a népfelség bizalmát.
Most kaptam magyarázatot arra, hogy miért üresek a széksorok. És egyben meg is nyugodtam, hogy ennek nem az állampolgári passzivitás az igazi oka, az csupán következmény.
Elhangzott, hogy e településrész – társadalmi képviseletével – részt szeretne venni az igények, szükségletek jelzésében, a döntések előkészítésében minden olyan esetben, amikor az itt élő emberekről van szó. Szeretne részt venni a közösségi problémák megelőzésében és megoldásában, nem csupán az utólagos tudomásulvételben.
A képviselő-testületnek feldobták ezzel a labdát. Hogy kiaknázza-e a segítő szándékot, a felkínált tettrekészséget az majd kiderül.
Részönkormányzatot hozhatna létre a speciális helyi gondok kezelésére, fejlesztési tervek készítésére, a lakossággal való kapcsolattartásra, avagy együttműködési megállapodással legalizálhatná az egyesület érdekképviselő szerepét, és bevonását.
Demokráciát tanító módszer lehetne ez arra is, hogy a lakosság körében tudatosuljon az, hogy az állampolgári jog és felelősség nem azonos csupán az elvárással, és annak nem teljesülése esetén a negatív kritikával, a folytonos elégedetlenséggel.
Meggyőződésem, hogy leginkább azok a testületek tudják elősegíteni a rájuk bízott települések kibontakozását, akik a településen élőket minél jobban be tudják vonni a közös problémák feltárásába, és igyekeznek kamatoztatni a közösség meglévő erőforrásait. Ha a lakossági akarat, elképzelés, tenni akarás mellé rendelődik a szakmai, a képviseleti, a hivatali elképzeléseknek, és ha kialakul a partneri együttműködés, akkor észrevétlenül megtörténik a lakosság bevonódása saját élete felelős alakításába (személyesen érint, van közöm hozzá, tehát felelős is vagyok érte).
Azt gondolom, hogy ennek elmulasztása nem csupán tévedés, hanem a bimbózó demokrácia fejlődését gátló társadalmi bűn is.

SZDE
Megjelent a „Tolnai Civil” 2005. májusi számában
Vissza a tartalomhoz
Parola archívum