Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
A falusi turizmusról
Szerző:
Beke Pál
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
1990
Szám:
3
Oldalszám:
11. p.
A cikkben lévő
Single copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.
Nevek:
Magyar Falusi Tanyai Vendégfogadók Szövetsége
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
falusi vendéglátás, idegenforgalom, falusi turizmus
Megjegyzés:
Annotáció:
Az írás leszögezi, hogy a falusi vendégfogadás nemcsak a vállalkozóra, hanem a településre is kötelezettségeket ró. A falufelújítás csak a vidék sajátosságainak megőrzésével képzelhető el, fontos a hagyományőrzés és az idegenforgalmi koncepciómegléte.

faluturi.txt

A falusi turizmusrol

évtizede szó van már, ám végre-valahára nem hiába! Az utóbbi évek csendes forradalma nagyot lendített azon a hintán, amely eddig a belkereskedelem mellé rendelt, kicsit szégyenlenivaló idegenforgalmi üzletág, a tisztázatlan adóviszonyok, a nem inspirált kezdeményezőkészség, a gyanús gazdagodás és a kulturálatlan körülmények között, jobbára gazdátlanul lógott. Eltűntek az ideologikus akadályok, lassan oldódnak a pénzügyi nehézségek, központi propagandaanyag jelent meg, érdekvédelmi szervezet alakult, adómentességet élvez az a kategória, amely 10 ágynál kevesebbet ajánl; dehát hol vagyunk még attól az aránytól, ami például Franciaország nem lebecsülendő szállodai, panziós és kempingajánlata mellett még 750 ezer magánszállásbéli vendéglátás lehetőségét adja!
Valószínűsíthető, hogy a falusi turizmus eddig nem látott felvirágzás előtt áll; ez nemcsak a hazai általános vállalkozási lehetőségek bővülése, és egyáltalán: az ebbéli vállalkozás divatosságától eredeztethető, hanem mert gyakorlatilag rendelkezésre áll sok helyütt az a holt tőke, amely a haszonszerzésben azonnal részes lehet. Nem közömbös ezen üzletág munkaerőt lekötő képessége; országosan 350 ezer új munkahelyet teremthet az idegenforgalom fejlesztése, és ha ebben a falusi vendégfogadás szerény részt is képvisel, az nem elhanyagolható, hogy a folyamatos családi jövedelemszerzés nem kényszerít más állásra; a vendéglátó nem növeli, inkább csökkenti a helybéli foglalkoztatási kötelezettséget. Arról nem beszélve, hogy közvetett haszna az egész településé: a vendégforgalom út- és ellátásbéli, egészségügyi, faluképbéli kényszerpályákra kötelez, amellyel persze valamennyi helybéli jól jár.
Nem felejtendő, hogy Magyarország nemcsak most, hanem a belátható jövőben is érdekes ország marad: a Világkiállítás bizonyosan látogatók százezreit vonzza, és nem szükségképpen csak a kiállítási csarnokokba; a leendő millenniumi évforduló előre kiszámíthatóan egész éves rendezvénysorozatot jelent, amelynek vendégforgalma nemcsak az ünnepi alkalmakra érkezik, hanem egy ideig itt is marad. Ha lehet, egy részük falun. Egyre inkább érzékelhető, hogy az amerikai típusú, az autóbusszal rohanó turizmus lassul, és inkább bámész, nyugalmas lesz; ezt leginkább falun élheti meg az idegen. Azon a falun, amely mégha számunkra nem is annyira rendezett, mint nyugati szomszédainké, de még virágillatos, még szénaszagú; még nyílnak a gyógynövények, még nem romlott el teljesen a víz, a levegő, a mező; még átélhető a vendég nagyapjának életformája, termelési és gazdálkodási módja. A világszínvonalú hotelek kozmopolita aurájának alternatívája a nálunk most sokasodó falusi vendéglátás; a család és életformájának tapasztalásával, a helybéliekkel való avatkozás lehetőségével az ország alaposabb megismerését is jelenti. Megjegyzem: megannyi félrehallás, téves információ, fél-ismeret után bizony ránk (persze rájuk is!) fér. Azt persze nem állíthatom, hogy a szállodák komfortját elő lehet állítani a magánlakásbéli vendégfogadásnál, de hát aki ezt igényli, amúgy is odamegy. Könnyen belátható, hogy mint mi itthon, a külföldi is sokféle; igényében, komfort-kívánalmában is.
A szolgáltatásbéli hiányosságokat persze olyasmivel pótolni lehet, amivel az elegáns szállodák nem rendelkeznek. Régóta irigylem eszéért azt a (megjegyzem: panziós, tehát nem fizetővendég-látó) ismerősömet, aki mezei munkával és így drágábban adja el szobáit, miközben a szénagyűjtésben, a szüretben, a krumpli-, a kukorica- és a gyümölcsszedésben közreműködő külföldiek után napszámbért kér a helybéliektől. Ügyes. Otthon vendégül látva az idegent persze nem illő az ilyesmit fölszámítani; legyen az ebben való részvétel inkább külön öröm, családi együttműködés, tevékenykedési alternatíva, mint néhány márka többletpénz. Példája persze azt is bizonyítja, hogy a speciális, a városban előállíthatatlan program külön vonzerőt jelenthet az üdülőnek; a településbéli adottságok szerint ezt ki-ki kigondolhatja.
Valószínű, hogy egyre többen teszik alkalmassá magukat és környezetüket az így szerzett jövedelemre. A vendégforgás azonban nemcsak a vállalkozóra, hanem a településre is kötelezettségeket ró. A népművelőt illetően például annyit, hogy egyszerű nyelvtanfolyamokat kell szervezzen a vállalkozók számára, mert kukán vendégül fogadni valakit bizony elég nehéz. Népművelői feladat lehet a gazdasszonyképzőkbe való beiskolázás, vagy ha ez lehetetlen, akkor azon képzéseknek tanfolyami úton való elsajátításának megszervezése amolyan népfőiskola-szerűen. Tapasztalatcseréket is szervezhet oda, ahol ez már szervezetten folyik, vagy akár a szomszéd Burgenlandba, hogy az ebben előrébb járóknál nézzenek körül az érdeklődők. Az önkormányzatoknak is komoly feladatot jelent a vendégforgalom; számukra egy évekkel ezelőtti németországi falufejlesztési konferencián elhangzottak vázlatát idézem helybéli megfontolás végett

Falufelújítás és idegenforgalom
dr. D. Machens
wormsi professzor előadása

Az előadás öt tézist fejt ki:
1. A település arculatának javítása nagyobb vonzerőt jelent a vendég számára.
Vizsgálatok, körkérdések alapján megállapítható, hogy a szállóvendégek száma csak akkor emelhető, ha a falu már idegenforgalmi központtá nőtte ki magát. Más településeken a falufelújítás ellenére a vendégszám nem emelkedett.
2. A falufelújítást az üdülővendégek érdekeltségi szemszögéből szükséges elvégezni. Egy idegenforgalmi jellegű településnek legalább az alábbi követelményeknek kell eleget tennie:
a) Pozitív hírnevet kell szereznie. A falvaknak, kisvárosoknak törekedniök kell az idilli hangulatot sugalmazó részletek megőrzésére: templomtér, hársfasor stb.; tükrözniök kell a vidék sajátosságait: földműves, halász, borász stb. település jegyeit; meg kell őrizniök a történelmi táj relikviáit (gazdaságok, erődítmények, malmok), ápolniok kell a hagyományokat és a szokásokat.
b) E klisék kidomborítása során mindenekelőtt a település sajátos funkcióit szükséges figyelembe venni:
- az otthon-funkció, hogy a vendégben minél előbb az otthon érzését keltse;
- a mindennapoktól való eltávolodás funkciója: másságot, újdonságot nyújtani a vendégnek. Ide sorolandó a zaj- és stresszmentes környezet;
- a településnek üdítően kell hatnia a vendégre. Ezt kell sugallnia a faluképnek is: udvarok, gazdaságok, majorság, kisállat stb. Fontos a helyi lakosság szívélyessége is;
- a piazza-funkció: a településnek lehetőséget kell nyújtania az emberi kapcsolatok megteremtéséhez: piacterek, kávéházak, sétaterek, fedett átjárók vagy utcarészek.
c) Optimizálni kell a falu térfelosztását. A falu alapvető életfunkciói mellett ki kell építeni az üdülést szolgáló szférát, kiemelt infrastruktúrát kell létrehozni. A költségek és a forgalom csökkentése végett a turisztikai központot minél közelebb kell hozni a lakossági központhoz. Az összes vendéget kiszolgáló (puha) infrastruktúrát a turisztikai központ közelében kell elhelyezni; míg az egyéni preferenciákat kielégítő (kemény) infrastruktúrát jobb egy félreesőbb helyre telepíteni. A falu magvát, a szórakozózónát és az üdülőtelepet forgalommentessé kell tenni. Szennyező ipar nem kívánatos a környéken.
3. Az optimális településkép nem elegendő az idegenforgalom fellendítéséhez; egyéb kínálati tényezőket is meg kell teremteni.
- Táj és klíma: a változatos táj nem elegendő; ám az érdemes látnivalók odavonzhatják a hétvégi kirándulókat.

- Vendéglátóipar és konyhaművészet.
- Az idegenforgalmi infrastruktúrát a falubeliek és a környékbeli üdülők preferenciái szerint kell kialakítani, és nem a szabadságukat töltő vendégeké szerint. Előzetesen közgazdasági vizsgálatokat szükséges végezni.
4. Ki kell alakítani egy idegenforgalmi koncepciót. Ennek összetevői:
- A céltelepülés kijelölése.
- A látogatók áramlásának diagnózisa és prognózisa.
- A kínálat célcsoportokra irányított értékelése; az értékelést a falubeliek, az idegenforgalmi szakemberek és a vendégek szemszögéből szükséges elvégezni.
- A konkurenciatényezők elemzése.
- A kereslet elemzése.
- A célcsoport kiválasztása. A sajátos szükségleti és költségvetési meggondolások alapján kiválasztják azokat a célcsoportokat, amelyek a legmegfelelőbbeknek tűnnek egy idegenforgalmi település kialakítására.
- Javaslatok a kínálat megváltoztatására a célcsoport kiválasztása nyomán. Minden egyes kínálati tényezőt a vendégek javaslatainak megfelelően kell alkalmazni.
- A tervet kísérő marketingvázlat; a kiemelt kérdések megoldása:
- a belső marketingvázlat a különböző szolgáltatások kínálatát a megrostált célcsoportoknak megfelelően hangolja össze. A falu lakói bekapcsolódtak a település arculatának javításába, nem idegenkednek a vendégek fogadásától.
- A külső marketingvázlat által tartósan meg kell nyerni a vendégeket az idegenforgalom számára; a településnek eleget kell tennie a vendég elvárásainak, a település jó hírneve újabb keresleti impulzusokat szabadít fel.
5. A település arculatának jelentősége egyenesen arányos az idegenforgalmi település fejlettségi fokával.
Egy idegenforgalmi település kialakulását sajátos fejlődési folyamat előzi meg; mindegyik fejlődési szakaszban emelkedik a célcsoportok és a teljesítményhordozók száma. A település kiépíti saját infrastruktúráját és erőteljesebben irányítja a vendégforgalmat.
Az első fejlődési szakaszban a település arculata még alapjában véve nem rendelkezik jelentőséggel; a vonzó falukép önmagától kínálkozik az egynapos látogatóknak. Az üdülővendégek számára a környék a mérvadó. A látogatók, a szabadságukat a településen töltők száma akkor emelkedik, amikor a település pozitív hírnévre tett szert. Ezzel együtt növekedik a település arculatának jelentősége. A végső szakaszban a vidék már csak háttérnek számít az üdülők számára.
Nem minden település alkalmas e fejlődési szakaszok mindegyikének elérésére. A kisebb települések csak a második vagy harmadik szakaszig jutnak el. A nagyobb települések azonban oly vonzó kínálattal rendelkezhetnek, hogy a vendég teljes idejét a faluban tölti. E célcsoport tipikus képviselője a sétáló. A település további növekedésével azonban vonzereje újra csökken. Főleg rövidebb kirándulások alkalmával fogják felkeresni.

Magyar Falusi Tanyai Vendégfogadók
Szövetsége
Budapest, Belgrád rkp. 24. 1056. Tel.: 118-3877
(beke)

A Szövetség kapható kiadványai:

Sági Ernő Miklós:
A falusi vendéglátás mestersége
(Az 1934-ben megjelent füzet faximile újranyomása)

Dr. Kenéz Győzőné:
A vendégszobák berendezésének alapelvei
(Faluturizmus tanácsadó 1.)

Üdülés a magyar falun és tanyán
(Vendégfogadók katalógusa)


Parola archívum