Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Születésnapi köszöntő
Szerző:	Vercseg Ilona
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2007
Szám:	4
Oldalszám:	3
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	születésnapi köszöntő
Megjegyzés:
Annotáció:

Elhangzott a Civil Kollégium Közösségi Ház 10. születésnapjára,
a IV. Nyári Egyetem keretében rendezett ünnepségen,
2007. július 27-én, pénteken déli 12 órakor.


Kedves Vendégeink, Barátaink, Munkatársaink, kedves „nyári egyetemisták”!

Tíz évvel ezelőtt ugyanekkor és ugyanitt harsantak fel az imént hallott fanfárok és hirdették: újjászületett egy régi közösségi hely, megújult formában és tartalommal. Az egykori, a 70-es évek elején bezárt népiskola helyén népfőiskola született 1997-ben, közösségi ház, mely a helyi közösségeknek, valamint az ország minden tájáról és Európából ideérkező önkéntesnek, közösségi munkásnak, közösségfejlesztőnek lett közösségi otthona.
Álljunk meg most a Nyári Egyetem forgatagában, csendesedjünk el és ünnepeljük együtt ezt az évfordulót! S ünnepeljük azt az embert, Varga A. Tamást, aki nélkül most nem lehetnénk itt…
Tamás „gondra bátor, okos férfi” volt, aki közülünk mindig elsőként ismerte fel azt, amit tennünk kell. Felismeréséhez bátorsága, hozzáértése és csapatépítő képessége társult, ez volt az ő titka.
1993-ban, amikor kitalálta, hogy az akkor már rendszeressé váló képzéseinknek otthont kellene szerveznünk, egyszerre találkozott egyetértésünkkel és kételkedésünkkel: „De hiszen nincs is pénzünk, miből tudnánk mi egy házat létrehozni?” Ám ő eltökélt volt, és elindult házat keresni. Hitetlenkedve figyeltük ténykedését, majd – látván, hogy egyedül is megpróbálja –, lassanként csak mellé álltunk.
És megtalálta ezt a házat.
Amikor először jöttünk ide Tamással megnézni a régi iskola épületét és beléptünk az I-es tanítói lakásba, földbe gyökerezett a lábunk. Az elhagyatott, romos épület falain az 1973-mas műegyetemi plakátok virítottak, a SZKÉNÉ Színház, az E-klub, az „R”-Klub plakátjai és a „MŰVESE’ 73” nevet viselő felhívás, mely Tamás kézírásával került sokszorosításra és így hangzott: „A teljes, összetett feladat az, hogy a hat kar együttes munkával tartalmi elképzelést ad, ennek alapján megtervezi, újjáépíti, berendezi a Kunszentmiklósi Községi Művelődési Házat. A hat kar elképzeléséből 17-én, kedden alakítottuk ki hosszú párbeszéd alatt a megvalósítandó tervezetet, és ez nemcsak a felépítésre, berendezésre vonatkozik, hanem a későbbi együttműködésre is. Nem akarjuk továbbra se magára hagyni a kultúrházat, a már beindult és működő házban a tartalmi munkát kell segítenünk. Az átépítést a Műszaki Egyetem hallgatói végzik. Tehát TE is!!!” Igen, eszméltünk fel, az „átépítők” egy csoportja lakott itt, a kunbábonyi iskola akkor már kiürített épületében, 1973-ban…! Sorsszerű élmény volt számunkra 1993-ban találkozni húsz évvel korábbi munkánkkal és önmagunkkal. Igen, éreztük, nem hagyhatjuk továbbra sem magára a helyi közösséget, s itt kell, immár végleg, megtelepednünk… (Azok kedvéért, akik nem tudják személyes történetünket, megjegyzem, hogy Tamás a budapesti Műszaki Egyetem Kulturális Titkárságának vezetője volt 1967-től 73-ig, én pedig ugyanott az „R” Klub vezetője voltam 1968-tól 73-ig, s mindketten „szkénések” voltunk.)
A ház megalkotásának folyamatáról már hírt adtunk a Parola 1997/1. számában. Most, hogy Tamás már nem mondhat ünnepi beszédet, mint tette 1997-ben, amikor is szellemi és fizikai építkezésről beszélt itt és az országban, legfőbb és egyben legnehezebb feladatunk az Ő méltatása. Mindig nagy fába vágta a fejszéjét. Bátorsága abból állt, hogy mindenek előtt hitt önmagában. Erősnek érezte magát – erős is volt –, hogy megbirkózzon a szándékait ellenzőkkel. És értett a dolgokhoz. A ház építésze, Csernyus Lőrinc sokáig azt hitte, hogy Tamás építész. Az ácsok meg voltak győződve róla, hogy egyik szakmája az ácsmesterség, s az asztalosok számára is hiteles asztalosnak tűnt. A helyi önkormányzat kivitelezőinek vezetője, Siroki Sándor sem kérdőjelezte meg szakmailag Tamás döntéseit, elfogadta Őt a kivitelezés vezetőjének. A halála után, 2002. szeptember 5–6-án itt rendezett Emlékülésen Sattler Anna – aki férjével, Gergely Zsolttal a parkunkban lévő „TETŐ” tervezője –, a következőket mondta róla: „Londonban, a Szent Pál-székesegyházban van Cristopher Wren eltemetve. Ő az, aki a templomot tervezte, és a sírján a saját maga által készített felirat azt mondja, hogy aki meg akar engem ismerni, az nézzen itt körül! Ez jutott nekem most eszembe. Egyrészt a ti közösségetekben kell körülnézni, ha meg akarjuk Tamást ismerni, másrészt itt, Kunbábonyban. Én, aki sokat jártam itt már mindenféle alkalommal – ez alatt a két nap alatt az időjárás is nagyon velünk volt –, ilyen szépnek és ilyen harmonikusnak nem láttam még ezt a helyet. És tényleg, ahogy mondjátok, a háznak minden szegletében ott látom Tamás gondoskodó keze nyomát.”
Tamás belső hite és bátorsága (s vajon hozzáértése is?) mindnyájunkra átragadt előbb-utóbb és mellé álltunk. S így hoztunk létre mi együtt „csuda dolgokat”…
Egy születésnapi jókívánság mi is lehetne más, mint hogy sikerüljön ébren tartanunk ezt a szellemet és életben tartanunk ezt fizikai környezetet az „idők végezetéig”. Ehhez kívánok mindnyájunknak jókedvet és erőt!

A továbbiakban arra kérem az erre belső indíttatást érzőket, hogy osszák meg velünk gondolataikat: kinek mit jelent a Civil Kollégium?

Vercseg Ilona köszöntője után a következők osztották meg velünk gondolataikat:
· a „Közösen Bábonyért” Egyesület elnöke, Schulcz Miklósné. Az Egyesülettől egy míves emléktáblát is kaptunk ajándékba, amely azóta a ház nappalijának falát díszíti;
· Varsányi Lajos, a Kunbábonyi Szövetkezet elnöke;
· Mózes Ernő, Kunszentmiklós akkori polgármestere;
· Mészáros Zsuzsa, a Felső-kiskunsági Kistérség közösségfejlesztési programjának vezetője;
· Garamszegi Balázs, a Puszta Rádió önkéntes munkatársa, aki a Házról egy maga-készítette, fából készült modellt ajándékozott a közösségünknek;
· Peták Péter, az Istenkúti Közösségért Egyesület elnöke;
· Balla Zoltán és Lázár László, a Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete elnöke és vezetőségi tagja, akiktől egy székely falitékát kaptunk ajándékba;
· Péterfi Ferenc, az MMI Közösségfejlesztési Osztálya vezetője, a KÖFE titkára;
· Döméné Geszti Piroska, a Mezőberényi Cigányokért Egyesület vezetője, akitől több szép Civil Kollégium kerámiát kaptunk ajándékba;
· Marion Horton és John Grayson angol közösségfejlesztők és tanárok, a CKA partnerszervezete, az angliai Northern College képviseletében, akik az eseményre egy csiszolt fémtálat hoztak ajándékba, melyen a felirat együttműködésünket és barátságunkat élteti;
· Gosztonyi Géza, a Budapesti Szociális Forrásközpont igazgatója;
· Herpainé Márkus Ágnes, a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet főosztályvezetője.

Az ünnepi zárszót – csakúgy, mint a megnyitót –, a házigazda Varga Máté, a CKA (Civil Kollégium Alapítvány) ügyvezetője tartotta, aki ünnepi fogadásra hívta a vendégeket és a „nyári egyetemistákat”.

Parola archívum