Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
A Szatmári Fejlesztőmunka I. Szándékok, célok, tervek
Szerző:
Beke Pál
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
1997
Szám:
4
Oldalszám:
5-7.
A cikkben lévő
Single copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.
Nevek:
Apáti György, Groskáné Piránszki Irén, Hallgató Éva, Vattay Dénes
Intézmények:
Puch/Weiz alma- és körtetermelő családi gazdaságok, Szatmárexpo, csengeri Sportcsarnok, Nográd megyei Magyarnándor magyar-szlovák regionális vásár, Vízminőségfigyelő-szolgálat, Közösségszolgálat Alapítvány"
Települések:
Szatmár, Fehérgyarmat, Csenger, Debrecen, Zalaszentgrót, Szatmár megye, Duna-Tisza köze, Ipoly-mente, franciaországi Limousin megye, Felső-Szavoja (Frao.), Szatmárnémeti, Románia, Ugocsa és Bereg megyék, Ukrajna, Békés, Bács-Kiskun megye
Tárgyszavak:
esettanulmány, térségfejlesztés
Megjegyzés:
Annotáció:

Esettanulmány


A szatmári fejlesztőmunka

I. Szándékok, célok, tervek

E sorok írását megelőzően sokat töprengtem, hogy a szerkesztői unszolásnak engedve vajon milyenre és mekkorára kanyarítsam mondandóm? Szóljak-e a már több, mint évtizedes előzményekről, avagy csak tömör beszámolót írjak az éppen most történő eseményekről? Beszéljek-e a határral kettévágott tájnak immár a regionalitás európai eszméje által megteremthető egyesítéséről? Továbbá: vajon mennyire írhatok sikerekről és eredményekről akkor, amikor egyes elemei vagy akár az egésze bármikor a visszájára fordulhat? És vajon, ami jelenleg szakmai vereség, vereségnek kell-e értékeljem? Nem változhat-e a későbbiekben, szerencsésebb körülmények között jobbá az, ami eddig nem sikerült? – és ezekről persze az is kiderülhet, hogy nem is megvalósíthatók, mert illúziónak vagy éppen marhaságnak bizonyulnak. Folyamatban lévő munkáról, tehát “menet közben" lehetséges-e, és ha igen, vajon illik-e kommentárt, értékelést, véleményt írnom?
Végül abban maradtam, ami az alábbiakban és a későbbi folytatásokban olvasható. A szerkesztő toleranciája után az olvasó türelmében is bízom, hogy ha már megjelenhetett, hát végig is olvassák. Magyarázó, nem egy esetben bizonyára szubjektív megjegyzéseimet kurzív betűkkel jelzem. Bőven idézek pályázatokból és előterjesztésekből is, ha az a helyzet megismerését szolgálja, mint ahogy egyéb dokumentumok közzétételét is tervezem. Bizonyos, hogy a már megtörtént, a mai és a mára már belátható események elmondása után meg kell szakítsam ezt a sorozatot, ám reménykedem abban, hogy kellő idő múltán elkészíthetem az újabb folytatást. Közös kalandra hívom tehát az olvasót, az egyidejűségig azonban még egy kicsit várnia kell. Előbb be kell avassam a múlt időbe.
*

Hosszú betegségemből való szatmári (pontosabban fehérgyarmati) lábadozásom alatt autóztam át 1995. januárjában Csengerre, az akkor tán éppen egy évtizede kezdett, és aztán évekig tartó település- és közösségfejlesztési munkánk színhelyére. Ott azóta a munkájukat velünk együtt kezdő építészek új városközpontot építettek, a mi település-, társadalom- és gazdaságfejlesztő javaslatainknak azonban nyomát sem láttam. A nyomtalanság ennyire természetesen nem igaz, mert Csenger (tudva ezt vagy sem) mai fejlődése abba az irányba halad, amit annak idején prognosztizáltunk, csak éppen ez idejekorán megismert prognózis birtokában lehetnének messzebb is immár, füstölögtem magamban. És persze hangosan is. Ekkortól számítva alakul és fejlődik Apáti György polgármester esetenkénti hathatós közreműködésével az a munka, amit a címbéli “szatmári" fejlesztésnek mondhatok.
Sok, és másokkal: Groskáné Piránszki Irén és Hallgató Éva debreceni kollegáinkkal bővített beszélgetések során, a zalaszentgróti Vattay Dénes által szervezett franciaországi és ausztriai tanulmányutak csengeri résztvevőivel átbeszélt tapasztalatokból alakult ki az a (korábbi elképzelésekre is alapozó) cselekvési terv, amit 1996. szeptember 30-i dátummal fogalmaztunk meg egy (megjegyzem, nem díjazott) pályázat számára. Mind a mai napig az ebben foglaltakat tartom kiindulópontnak és megvalósítandónak, bárhogyan is alakult (mint az majd olvasható lesz) itteni tennivalóink sora. Ekkor persze még nem lehetett tudni, hogy kiket hoz az őszi romániai választás, így hát a szöveg csak feltételesen szól a határon túli, a történelmi Szatmár megyével való kapcsolatokról; abban szűkszavú tehát, amiben tennivalóink más irányba fordulnak.

1. GAZDASÁGFEJLESZTÉS, MUNKAHELYTEREMTÉS

Célja:
– az e tájon hagyományosan termelt mezőgazdasági termékek előállításának és feldolgozásának megújítása,
– a termékek helyből szervezett értékesítésének megteremtése,
– új kultúrák honosítása,
– az eszközök és a szaporítóanyagok beszerzését, a termelés bizonyos fázisait, és különösen az értékesítést megszervező új együttműködések (szövetkezések) kidolgozása, beindítása.
A program elősegíti, hogy a térség fő tevékenységét jelentő mezőgazdasági termelés a spontán fejlődésénél gyorsabban modernizálódjon, és hogy ennek a határ mindkét oldalán minél többen részesei lehessenek. A program elősegíti, hogy a piacképes árukat helyben (vagy a határ túloldalán másutt) csomagolva, helyi, esetleg vegyes tulajdonú kereskedelmi szervezet által a két (vagy akár harmadik) országban kebelen belül szervezve értékesítsék. Az így megtakarított közvetítői díjjal versenyképesebb ár érhető el. A projekt része az is, hogy e táj hagyományosan minőségi termékeinek (az almának és az alma- és szilvaszármazékoknak) imázsát alapos reklámtevékenység teremtse meg, amitől a későbbiekben részben áruvédelem, részben árnövekedés remélhető.

A terv elemei:
Az állattenyésztés (szarvasmarha, juh, nyúl), a gyümölcstermelés (alma és bogyósok: málna, eper, feketeribizli), a kertészeti kultúrák (paradicsom, uborka) termelésének intenzitása a fent leírt célok megvalósítása érdekében:
Tanulmányutak és tapasztalatcserék szervezése itthon és külföldön. A tanulmányutak célja: az új fajták és termelési módok megismertetése, a farmszerű gazdálkodás elsajátítása, a termelési és az értékesítési ismeretek és eljárások megismerése és megtanulása.
A tervezett tanulmányutak a Duna-Tisza köze intenzív kertészeti kultúrát alkalmazó magángazdáihoz, az Ipoly-mente bogyós kultúrákat termelő szakszövetkezeteihez, ausztriai Puch/Weiz alma- és körtetermelő családi gazdaságaihoz, a franciaországi Limousin megye szarvasmarha-tenyésztőihez (és a forgalmazást végző egyesülethez), az ugyancsak franciaországi Felső-Szavoja almatermelő- és forgalmazóihoz irányulnak úgy, hogy a résztvevők a határ mindkét oldalán élő vállalkozók. A tanulmányutak résztvevői megismerkedhetnek a termelés, a csomagolás és az értékesítés teljes vertikumával.
A résztvevők egymás lehetőségeit is megismerhetik, mindez csírája lehet egy későbbi termelési-értékesítési szövetkezésnek, bár közvetlen tapasztalataikat természetesen saját magángazdaságukban azonnal hasznosíthatják. Tapasztalataink szerint az ilyen utakból a legkülönfélébb hazai és külföldi együttműködések is kialakulhatnak – az utak szervezésekor erre az utazók és a fogadók figyelmét egyaránt felhívjuk. Ez lehet tenyészállat-nevelésben, a nemesebb fafajták telepítésében való együttműködés, esetleg bérnevelés, távlatosan akár közös vállalkozás.
A tanulmányút résztvevői a látottakat videón dokumentálják és kommentálják, hogy az esetleges későbbi érdeklődők számára az utak során szerzett információkat átadhassák.
Intenzív szaktanfolyamok egy-egy termelési mód megismerésére Csengeren, a helybe hívott szakértők 2-3 napos, a termelés helyszíneit is meglátogató szaktanácsadásával. A határon túlról érkezett érdeklődő vállalkozók a csengeri kollégiumban elszállásolhatók.
Képességfejlesztő tanfolyamok a vállalkozók számára a beszerzési, a termelési, a csomagolási és különösen az értékesítési együttműködést elősegítendő. A 6-8 napos, bentlakásos tanfolyamot hazai és külföldi szakemberek közreműködésével lehetne megszervezni. A hazai közösségfejlesztői gyakorlatban “szövetkezetfejlesztő" szaktanfolyam néven honosodott gyakorlattól az várható, hogy a közös érdekek felismerésével több új típusú szerveződés jön létre. A projektet szervező Alapítvány természetesen vállalja, hogy e létrejövő közös vállalkozásokat azok első évében gyámolítja, és a belső társaságszervezést is segíti.
Árubemutató, regionális “Szatmárexpo" a határ két oldalán fellelhető legkülönfélébb mezőgazdasági termékekből. Csengeren erre kiváló lehetőséget ad a Sportcsarnok, a körülötte lévő szabad tér és a szomszédos új általános iskola, amely utóbbiban a szakmai megbeszélések és a kísérő előadások kényelmesen megtarthatók. A vélhetően ősszel megtartott rendezvény a későbbiekben valódi piac, a jövő évi termés lekötésének alkalma lehet. Jelen projektben ennek csak elindítását tervezzük és bizakodunk, hogy remélt sikere önfinanszírozóvá, esetleg bevételessé teheti e rendezvényt egyéb hasznán túl. Az árumintavásár a lehető legjobb alkalom a speciális termékek (a szatmári alma, az almapálinka vagy almalikőr, a szárított almaszeletek vagy almakockák, az almasűrítmény, a szilvalekvár és az amúgy is neves szatmári szilvapálinka) emblémáinak, reklámszövegének bevezetésére. Az árumintavásár lehetőséget ad a romániai oldalon élő mezőgazdasági és egyéb vállalkozók terményeinek-termékeinek bemutatására, ami ezt a rendezvényt a régió határain túl is fontossá teheti.
Ezt előkészítendő a szervezőket és a vásár leendő fővállalkozóit a Nógrád megyei Magyarnándor magyar-szlovák regionális vásárának bemutatására és megismerésére vinnénk, hogy személyes tapasztalatuk legyen egy kisrégió árubemutató formáiról és módjairól.
Mezőgazdasági vállalkozók információs központja. Az iroda nemcsak begyűjti és rendszerezi a legkülönfélébb tudnivalókat, hanem az előre bejelentett igényekre azonnal meg is küldi azokat. Igény esetén a bonyolultan fogalmazott pályázati-támogatási űrlapokat ki is tölti, postázza, avagy lobbyzik érdekükben. Hitelbeli, termelési-és beruházási támogatásbéli, piaci információs és egyéb ügyekben napi szinten tájékozott kell legyen. Termelőket és kereskedőket is összeköthet, munkát és bármi mást közvetít. Tájékozott kell legyen a határon túli piaci, termelési és termeltetési, áru és ár-lehetőségekben, gondolkodnia kell a beérkező igény azonnali romániai, ukrajnai avagy éppen magyar, lehetőleg környékbeli partnerének megtalálásáról. Az iroda az évenkénti expo szervezője.
Meg kell teremteni a szatmári térség hagyományosan kitűnő termékekeinek országos imázsát, hogy mindezeknek jobb piaca és később jobb ára legyen. Az alma és az almaszármazékok, a szilvapálinka és a szilvalekvár jelent olyan értéket, ami másutt kevésbé zamatos. Ki kell dolgozni tehát mindezek emblémáját, csomagolását, reklámszövegét. Egy vagy több reklámkampány során el kell kezdeni ezek bevezetését, megismertetését úgy és akkor, amikor kellő mennyiségű árualap létezik. Mint említettük, a tervezett 'szatmárexpo' a reklámkampány bevezetésére kiváló alkalom.
A projekt keretében el kell kezdeni azt a gazdaképzést, amelynek során a mezőgazdasági vállalkozók gyermekei szakirányú képzettséget szerezhetnek abból a termelési ágból, ami saját jövőjüket a család földjén biztosítja. Ezt a speciális iskolát a szülők egyesülete által fenntartott, általuk működtetett és így folyamatosan ellenőrzött francia Maison Familial Rural szisztéma honosításával látjuk megoldhatónak. Az iskolát a két ország vállalkozói közösen hoznák létre saját gyermekeik számára. A projekt keretében a szervezet felállítására, a tananyag összeállítására, a tanárok felkérésére és a beiskolázásra kerülhetne sor.
Ennek érdekében újabb csoportnak kellene kiutaznia Felső-Szavojába, hogy ezen oktatási formáról mélyebb és alaposabb benyomást szerezzenek. A francia fél szaktanácsaival szívesen segíti a Közép-európai érdeklődőket, így velük közösen készülhetne a tananyag összeállítása. Ehhez az ottani szakemberek csengeri, szatmári tájékozódása szükséges, hogy aztán az iskolát alapító szülőkkel és magyar szakoktatási szakemberekkel közösen megtervezhessék azt.

2. AZ IDEGENFORGALOM FEJLESZTÉSE

a helyi gazdaság fejlődésére jeles hatással van, és munkahelyeket is teremt tömegessé válása esetén. Hogy projektünkben mégis külön tárgyaljuk, annak az az oka, hogy jelenleg sajátos, az előző fejezetben tárgyalt feladatokhoz képest eltérő előkészítő programok megvalósítása szükségesek ahhoz, hogy a remélt tömegesség gazdasági húzóerejére és munkahelyteremtésére számítani lehessen.

Az idegenforgalmi fejlesztés célja:
A végállomás-helyzet oldása. Csenger és Szatmárnémeti mindkét országban eldugott helyen, sarokban, amolyan zsákhelyzetben van. Az átutazó turizmus már megjelent, de ennek csak hátránya érinti egyelőre az itt lakókat. A bevásárló-“turizmus" jelentős, de ez legfeljebb néhány kereskedőt és a fekete gazdaságban érdekelt néhány magánszemélyt boldogít. Amennyiben sikerülne ezt a két országba szakadt régiót egy egységben kezelni és a táj sajátos értékei miatt hosszabb időre jelentős számú érdeklődőt vonzani, stabil idegenforgalmi tevékenységek és ebből stabil bevételek lennének tervezhetők és megvalósíthatók.
A jelentőssé váló vendégforgalom nemcsak a szállást és az egyéb ellátást adók közvetlen bevétele, nemcsak a termények könnyebb (helyi) eladásának szempontjából jelentős, hanem azért is, mert megismerteti az idegenekkel ezt a térséget, és az így – hosszú távon – országos ismertségre tesz-tehet szert, elveszíti tehát mai rezervátum-jellegét, ismeretlenségét. A helybeliek kapcsolatokra lelnek, tájékozottságuk nő, magabiztosságuk, lakóhelyük iránti elkötelezettségük és szeretetük mélyül. Az ismertség egyelőre beláthatatlan módon fölértékeli az ingatlanokat és az itt kapható szolgáltatásokat, ami ugyancsak a helybeliek érdeke szerint való.
A kettészakadt szatmári régiót a legegyszerűbb módon éppen az idegenforgalom kovácsolhatja egybe. A tájon átfolyó Szamos manapság kritikus víztisztasága is csak attól remélhető, hogy megjelennek Romániában is azok az érdekeltségek, amelyek a szennyezés gátolásában érdekeltek és az ottani szennyezőforrásokat a víz védelmére kényszerítik.
A vendégforgalom bővülése esetén értelmes dologgá válik az idegenforgalmi infrastruktúrába fektetni a megtermelt-megnövelt tőkét, így – hosszú távon – egyre több szállási és étkezési ajánlatot talál az idegen. A megnövekedett vendégszám a település karbantartására, a településszépészetre is jó hatással van.

Az idegenforgalmi fejlesztés koncepciójaként az alábbiakat tekintjük kiindulópontnak:
A szatmári térségben elsősorban a hazai vendégbázisra lehet számítani, hiszen egyelőre hiányoznak a nyugati igényeket kiszolgáló infrastruktúrák. Ez a környék nem rendelkezik olyan természeti ritkasággal, amely a külföldről érkezőt vonzaná, inkább az érintetlenség az, ami különös: a csekély ipar, a falusias környezet, a barátságos emberek, a csend, az alacsony intenzitású közlekedés. Megjegyzem: ha a külföldi számára ez az érték, hasonlót a fővároshoz közelebb is bőséggel talál. Nem tagadva ugyan a fizetőképes külföldi turisták eseti-egyedi érdeklődését, a szatmári idegenforgalom fejlesztésekor alapvetően a hazai érdeklődőkre kell alapozni.
Erre egyébként szinte minden rendelkezésre áll. Magyarországon kevés az olyan táj, amely a kerékpáros, a vízi, a gyalogos és a lovas turizmus számára egy helyütt kínál olyan lehetőséget, hogy mindez akár egy napon belül is variálható.
A sík táj kerékpárral könnyen járható és a gátak kiváló terepet szolgáltatnak erre. A települések közötti távolság nem nagy, a közöttük lévő természeti környezet viszont jobbára érintetlen – jelölt utak esetén a gyalogos túrázás is szorgalmazható. A falvak jeles építészeti értékeket rejtenek (templomok, kúriák, népi építészeti emlékek), a ligetekben és a mezőkön sok a védett növény és gyógynövény. Ez utóbbiak a speciális gyűjtőutak és táborok lehetőségét adják.
A vízi turizmus a Szamos kiszámíthatatlan szennyezettsége miatt egyelőre nem ajánlható, de a holtágak, a nem túl távoli Tisza, a Túr és az egyéb vízfolyások a projekt során kidolgozandó, variabilis lehetőségeket rejtenek.
Csenger kitűnő kiindulópont a Partium magyarországi és romániai megtekintéséhez. Innen olyan csillagtúrák szervezhetők, amelynek során Szatmár, Ugocsa és Bereg megyék (ma jobbára Románia és Ukrajna területén, kisebb hányaduk Magyarországon) 3-5 nap alatt bejárhatók. Szálláshelyül már ma is a kollégium, a Szuhányi kúriából kialakuló hotel, a falusi turizmus keretében megszervezhető magánszállások egyaránt alkalmasak. A nagy-vagy mikrobuszos érdeklődők csoportjainak a gimnázium vagy az étkezde kellő reggeli és esti ellátást biztosíthat.
Az idegenforgalmi koncepció markáns eleme, hogy a vendég ne hamis, internacionális környezetbe, hanem az itt föllelhető és természetes szituációkba kerüljön. E gondolat jegyében tervezik a lakható és falusi portákként működő (ám kibérelhető) skanzent Csengerben, a vendéglátó család munkájában való részvétel lehetőségét adja a falusi vendégfogadás formája, kiajánlható az alma- és szilvaszüreten, a lekvár- és pálinkafőzésen való részvétel, a disznótor, a helyi ünnepeken (pl. búcsú) való jelenlét lehetősége.
Említettük, hogy alapvetően a hazai vendégkörre számíthatunk e tájon, közülük is kiemelkedően a szervezett iskolás csoportok célozhatóak meg. Vége immár az általános- és középiskolások tömeges autóbuszos országjárásának, hiszen a szülők fizetőképessége már csak korlátozottan bírja a terheket. Csenger azonban megközelíthető vasúton, és ha az érkező csoport kerékpárra vált, a legváltozatosabb túrákat tehetik meg. A városi gyerekek a számukra jobbára ismeretlen falusias szituációkban vehetnek részt, tanáraik a projekt során majdan elkészülő ajánlat szerint kerékpáros, vízi és gyalogos variációkat választhatnak, műemlékeket nézhetnek és gyógynövényeket gyűjthetnek, esetleg romániai kiruccanást tervezhetnek. A projekt része nemcsak ennek elvi kidolgozása, a vonatkozó prospektus elkészítése, hanem próbaképp néhány út megszervezése és tanulságainak elemzése is. Igyekeznünk kell, mert az iskolás kirándulások piacát megcélozhatják mások is – megjegyezzük: ha a gyermek jól érzi magát, úgy gyanítható, hogy nyáron szüleivel, később saját családjával ugyancsak visszatér.

Az idegenforgalmi fejlesztés megvalósítandó elemei:
A projekt során létrehozandó egy új, a turizmussal foglalkozó információs iroda, amely az idegenforgalom (reményeink szerint egyre bővülő) fogadásának szervezésén túl a helyi és környékbeli, valamint a romániai lehetőségeket is szervezi és fejleszti, a legkülönfélébb belső képzéseket bonyolítja.
Ezen iroda szervezésében kell megoldani
– a gyalogtúra-útvonalak kiépítését (jelzések, jelzőtáblák, magyarázó-értelmező táblák, vásárolható térkép),
– a kerékpártúra-útvonalak kijelölését (gáthasználat- engedélyek, az esetlegesen még építendő kerékpárút-nyomvonalak tervezése, a már meglévők táblákkal való ellátása, az útvonalak mentén magyarázó-értelmező táblák, vásárolható térkép kiadása)
– a vízitúra-lehetőségek áttekintését a vízminőségre is figyelemmel. Vízminőségfigyelő-szolgálat szervezése. Jelzéseik azonnali értelmezését a balatoni viharjelzés árbóckosaraihoz hasonlatosan kell megoldani a vizek és az utak találkozásainál.
– Az iroda szervezi a fizetővendég-szolgálatra vállalkozók e feladatra való felkészítését, képzését, az első időkben segít a hiteltranzakciókban, a bevétel könyvelésében, az adóbevallásban, a különféle adókedvezmények igénybevételében.
A projekt keretében elő kell készíteni a gyalogos kirándulóutak a kerékpáros és a vízitúrák útvonalai mentén az elemi szintű ellátás feltételeit (vegyesbolt, kerékpárjavító, mosdó-zuhanyozók, vízijármű- és kerékpárkölcsönző, kijelölt fürdőhely, táborozóhely, tűzrakóhely, szemétgyűjtők stb., mit és melyiket hol) úgy, hogy azok az említett térképekre is rákerüljenek. Hosszú távon funkcionáló megoldásokat kell találni tehát.
A falusi turizmusra, a fizetővendéglátásra vállalkozó családokat a projekt keretén belül Békés, Bács-Kiskun megyei tapasztalatszerző körútra visszük, hogy a vendégfogadás, a vendégek programozásának körülményeiről és lehetőségeiről képet kapjanak. A kerékpáros- és víziutak kiépítésében felelős illetőleg azok üzemeltetését végzőket ausztriai tanulmányútra vinnénk, hogy az ott megteremtett minőségi követelményeket megismerjék és az ottani szervezőkkel elemezzék, esetleg a szatmár-térségi megvalósításhoz közreműködésüket kérjék.
Az idegenforgalom lehetőséget teremt bizonyos tárgyak készítésére és azok folyamatos karbantartására, amely munka viszont néhány fő hosszú távú foglalkoztatását garantálja. Ilyen tárgyak például
– az irányító- és magyarázó táblák,
– a szemétgyűjtők, padok, esőházak,
– vízparti stégek, fürdőhelyi mosdó- és zuhanyozó-épületek,
– a kölcsönözhető vízijárművek: ladikok, kenuk, szörfök stb.
A tárgyak elkészítését, az erre való munkahely megteremtését, a karbantartás beindítását a projekt keretében kell elkezdeni.
A csengeri gimnázium az 1997/98-as tanévtől falusi turizmus és gazdaasszonyképző fakultáció elindítását tervezi, amely képzés éppen akkor nyeri el valóságos értelmét, ha a mainál nagyobb vendégforgalom teremtődik. Persze az esetleg növekvő vendégforgalom maga is megköveteli e szakértelem oktatását, szerencsés tehát ez az elhatározás. A projekt keretében meg kell találni annak lehetőségét, hogy az itt szervezett fakultáció tananyagát (esetleg sűrítve, intenzív formában) a határ túlsó oldalán élő érdeklődő fiatalok, vagy családi vállalkozók is megismerhessék.

Megjegyzem, hogy a cselekvési program itt már nem idézett részében az ifjúság körében megszervezendő munkáiról és különféle szociális feladatok megoldásáról szól (szociális “térkép" készítéséről, szociálpolitikai szándékú illetőleg karitatív egyesületek létrehozásáról a társadalmi méretű szolidaritás megteremtése érdekében, a munkanélküliek, a pályakezdő fiatal munkanélküliek vagy a kényszervállalkozók körében a szükséges számú, közösségfejlesztési típusú vállalkozásfejlesztői tanfolyamokról stb.) Ha az itt csak fontosabb részleteiben idézett pályázat támogatásra talál, a Csengerrel közösen pályázó Közösségszolgálat Alapítvány egyik (azóta e munkaszervezetből kényszerűen távozott) munkatársának hosszú távú feladata lehetett volna. Jóval előbbre járnánk ottani feladataink megvalósításában is. Nem így történt. A támogatások hiányától függetlenül változatlanul ez az a feladathalmaz, amit e térségben megvalósítani akarunk.

Beke Pál

Parola archívum