Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Közösségfejlesztési folyamat, közösségi felmérés Kecskéden 1994-1996
Szerző:
Mészáros Zsuzsa
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
1997
Szám:
2-3
Oldalszám:
20-23.
A cikkben lévő
Single copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.
Nevek:
Haász György, Wiegmann Alfréd, Huszerl József, Dr. Vercseg Ilona, Keresztesi József
Intézmények:
Komárom-Esztergom megyei Közösségfejlesztők Egyesülete, kecskédi Művelődési Ház, bokodi Hőerőmű, Magyar Televizíó, MTV, Közösségszolgálat Alapítvány, Hír-Szolgálat Egyesület, Kecskédi Tükör, Szebb Kecskédért Egyesület, Horgász Egyesület, Általér Szövetség, Belügyminisztérium Településfejlesztési Főosztálya
Települések:
Komárom-Esztergom megye, Kecskéd, Bokod, Környe
Tárgyszavak:
Esettanulmány - Kecskéd
Megjegyzés:
Annotáció:

Esettanulmány


KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉSI FOLYAMAT, KÖZÖSSÉGI FELMÉRÉS KECSKÉDEN
1994-1996

I. Előzmények

1993-ban a Komárom-Esztergom megyei Közösségfejlesztők Egyesülete középfokú közösségfejlesztői képzést indított. Ennek a tanfolyamnak hallgatója voltam. 1992-től a kecskédi Művelődési Ház igazgatói feladatát láttam el, és szükségét éreztem annak, hogy új módszerekkel ismerkedjem meg. A közösségfejlesztés szellemisége, az olvasott és személyes példák magával ragadtak és megalapozták bennem azt a gondolatot, hogy annak a településnek ahol jelenleg élek és dolgozom, szüksége van a közösségfejlesztésre. Mivel a képzés sarkalatos részét képezte a terepmunka, javasoltam tanáraimnak és csoporttársaimnak, hogy Kecskéden végezzük ezt.
A következőkkel tudtam alátámasztani javaslatomat.
Úgy éreztem 1993-ban, hogy Kecskéden zártak az eddig szerveződött közösségek. A csatlakozás lehetőségére minimális esély van. Ugyanakkor ezek a közösségek a helyi társadalom életében, mindennapjaiban nem képviselik érdekeiket, egyszerűen nem látnak túl a saját belső elképzeléseiken. Azok a közösségek, amelyeknek vezetői a képviselőtestület tagjai már jobban érvényesítik akaratukat, de ez időnként olyan mértékű, hogy a többi közösség ellenérzését váltja ki. Ennek ellenére a kívülálló egy jól működő települést lát, ahol minden adva van az emberek jólétéhez. Fejlett az infrastruktúra: jók az utak, a közlekedés, elérhető távolságban vannak a városok. A lakóházak zömében kb. 80%-ban van telefon. Kiépült a kábeltévé rendszer. A csatornahálózat kivitelezés alatt áll. A gázprogram bevezetésére megtörténtek az előkészületek. A falu képe rendezett. Több millió forintot áldoztak a Művelődési Ház újjáépítésére. Az l800-as lélekszámú településen l50 vállalkozó van. A lakosok még ma is hajlandók az ún. társadalmi munkára. A saját ügyeinkről, a település minden lakóját érintő problémákról történő közös gondolkodás azonban hiányzik.
Érvelésem meggyőzte tanáraimat és csoporttársaimat, a döntő szót azonban Haász György polgármester mondta ki, aki készségesen fogadta kezdeményezésünket.

II.Terepmunka

A közösségfejlesztői tevékenységünket l993. november 5-én kezdtük meg Kecskéden.
Tájékozottságunk bővítésére először a környékbeli munkalehetőségeket vizsgáltuk meg. Azt már korábban tudtuk, hogy “vállalkozók falujának” ismerik Kecskédet. De hol dolgozhatnak akik alkalmazásban állnak? Milyen lehetőségeik vannak a jövőben? Munkanélkülieknek van-e esélyük az elhelyezkedésre? Felkerestük a helyi intézményeket. Megismertük a fejlesztési elképzeléseket.
A falu múltját is igyekeztünk megtudni minél többet a helytörténeti írásokból és elbeszélésekből.
A tájékozódást segítette az is, hogy a terepmunkát végzők közül ketten Kecskéden laktunk, bár nem születésünk óta, de mégis sok embert ismertünk.

Személyes beszélgetések

A polgármestert kértük meg, hogy állítson össze egy névsort a véleményformáló vagy valamilyen szempontból jelentősnek elismert emberekből. Kilenc fős csapatunk egy hétvége alatt 36 családot látogatott meg otthonában. Vállalkozók, alkalmazottak, munkanélküliek, nyugdíjasok, diákok, pedagógusok, orvos voltak a beszélgetőpartnereink, akik mindig újabb és újabb embereket javasoltak a felkeresésre. A bemutatkozás után annyit kérdeztünk csupán, hogy: “Milyen Kecskéden élni?” Hol nehezebben, hol könnyebben indította el a kérdés a beszélgetést. Nem jegyzeteltünk, később ültünk össze és jegyeztük le a tapasztalatokat.
Ez alapján felállítottunk egy problémalistát, amely a legtöbbet említett gondokról szólt címszavakban. Természetesen nem feledkeztünk meg lejegyezni a település lakosait összetartó szép gondolatokat sem, amelyeket az első közös összejövetelen el is mondtunk. Egy olyan település képe rajzolódott ki előttünk ahol békében, jó szomszédságban, erős rokoni szálakkal összekötve élnek a német nemzetiségű és a magyar lakosok, ahol nemzedékekre visszamenő közös élmények vannak, ahol a hagyományok őrzését nagyon fontosnak tartják, és ahol a közösségért cselekvőkész emberek élnek.

III. Közösségi beszélgetések

A családok személyes felkeresése jelentette az alapot a közösségi beszélgetésekhez. Nemcsak őket, hanem idő hiányában kimaradt ajánlottakat is meghívtuk. Ezenkívül levélben, plakátokon, telefonon, személyesen is történtek meghívások a közösségi beszélgetésekre.
A közösségi felmérés módszere már az első közös beszélgetésen felmerült, mert egyértelműen látszott az információhiány.
Nem kellett különösebben meggyőzni a jelenlévőket, hogy a többieket is meg kellene kérdezni. Elismerték, hogy nekik nagyon jó, hogy valaki végre beszélgetett velük a falu ügyeiről.

Legfontosabbnak a következő kérdésköröket értékelték:

1. A tó megmentése, újraélesztése. Ez a kiszáradt tómeder hajdanán sok szép élmény színhelye volt. Itt tanultak meg úszni a kecskédi gyerekek, akik ma már felnőttek. Horgászni lehetett és pihenni a parton. Majd minden beszélgetésben felmerült ez a téma. Nagy vágyakozás volt az emberekben, hogy tegyenek valamit. Legnagyobb akadálynak azt látták, hogy ki kell kotortatni a tómedret, ami nagyon sok pénzbe kerül. Ezzel az anyaggal azonban le lehetne fedni a salakhányót, amely már a másik problémakörbe tartozik.
2. Környezetszennyezés, környezetvédelem. A bokodi Hőerőmű salakhányója Kecskéd határáig húzódik, a felszínéről a salakot a falu kertjei felé hordja a szél. Vajon ez okozza-e a gyakori léguti megbetegedéseket? Esetleg rákkeltő hatása van? Találgatások, bizonytalanság. Végre biztosat kellene tudni és tenni a megszüntetéséért – vélekedtek.
3. A helyi nyilvánosság: újság, falutévé. Mennyire fontos lenne, hogy mindenki tudjon az őt érintő kérdésekről! Az önkormányzat is latolgatta már az újság indítását, de nem történt semmi. A falutévét anyagilag nem támogatják, nincs előrelépés. Valamit tenni kellene!
4. Településrendezés. Hol legyen a buszforduló, a búcsú helyszíne, az új orvosi rendelő, milyen legyen a faluközpont? Összekötő út kellene az újtelepre. Ki kell szélesíteni az Óvoda úti hidat vagy sem? Kinek mi lenne a jobb?

Mindezeket a kérdéseket többször, néhány állandó taggal, de alkalmanként más-más összetételű csoporttal beszéltük meg. A nyitottságot igyekeztünk minél barátságosabb légkörrel megteremteni. Többségében középkorúak és idősek vettek részt a beszélgetéseken, akik nagyon hiányolták a fiatalokat. A huszonéveseket viszont elbátortalanította az idősek részvétele.

V. Megtorpanás – új lendület

Kritikusnak mondható összejövetelek is voltak. 1994 januárjában annyira lecsökkent a résztvevők száma, hogy kérdésessé tette a folytatást. Ekkor javasoltam, hogy vonuljanak kicsit vissza a külső fejlesztők és a helyiek vegyék át a kezdeményezést, lássuk mi lesz ekkor.
Az újbóli nekilendülést mégis külső kezdeményezés adta meg. A Magyar Televízió Korkép című műsora felajánlotta, hogy filmet készít Kecskédről és az itt zajló folyamatról. Január végén a település minden meglévő közösségének képviselőjét meghívtuk, annak megbeszélésére, hogy mi kerüljön a Kecskédről szóló filmbe. Sokan időszerűtlennek, illetve korainak tartották a felvételt. Volt aki azt kifogásolta, hogy olyanok akarják bemutatni Kecskédet, akik nem rég élnek itt, így esetleg negatívumokra is sor kerülhet, illetve olyan oldaláról mutatkozik meg a település, amelyet az őslakosok nem szívesen látnának. Az előkészületekre az idő rövidségét is kifogásolták. Végül is azok véleménye kapott nagyobb hangsúlyt, akik a lehetőség elszalasztását tartották negatív dolognak.
Összegyűjtöttük azokat a tényezőket, amelyek szükségesek a faluról való teljes kép kialakításához. Ezek a következők voltak:
– a falu történetéről, a helyi falukutató,
– a beruházásokról, a csatorna társulat elnöke,
– a falu teljes körű bemutatásáról, a polgármester,
– a tó kérdéséről, a régi tulajdonos,
– a már néhány éve működő egyesületről, az egyesület vezetői,
– a közösségfejlesztésről, a fejlesztési csoport vezetője, a beszélgetések egy állandó és aktív helyi résztvevője és a képzési csoport kecskédi tagja,
– a környezetszennyezésről, a kecskédi vegyészmérnök,
– a vallási közösségről, a tisztelendő beszél

Az összeállításnál a televíziós műsor rendezőjének, Wiegmann Alfrédnak a javaslatait is figyelembe vettük. Kérte, hogy próbáljunk meg a közösségi felmérésben szereplő minden témához kapcsolódó érdekes riportalanyokat összehozni. Sikerült a falu orvosát rábeszélnünk a nyilatkozatra, aki a közösségfejlesztők módszereit helytelenítette, és így ellenpontot jelentett a bemutatásban. A rendező ötlete volt az is, hogy a kecskédi tévé közvetítse egyenesben a következő közösségi beszélgetést. Erre még nem volt példa a faluban. A helyi tévések nem is zárkóztak el tőle. Egy nap alatt megtették a szükséges technikai előkészületeket. Mivel a Művelődési Házban van a stúdió, ez nem is volt túl bonyolult feladat, de még eddig senki nem kérte őket erre. Így már a későbbiekben is bármikor lehetőség van az egyenes adásra a Művelődési Ház színházterméből.
Hosszas vívódás és beszélgetés, érvek, ellenérvek felsorakoztatása után végül is készen álltunk a MTV jövetelére. Ez l994. január 28-29-én történt meg. Minden lakost értesítettünk arról, hogy egyenes adás lesz a kecskédi tévében pénteken este, de aki kedvet érez hozzá el is jöhet a közösségi beszélgetésre, amelynek témája a településrendezés kérdésköre lesz.
Nagy izgalommal vártuk ezt az estét. A faluban meglehetősen nagy visszhangja volt a felhívásunknak, mégse lehetett előre látni, hogy kik fognak eljönni. Ezen az estén kb. 40-en voltak jelen. Sokan olyanok is, akik még eddig nem vettek részt a beszélgetésekben. A lakosság egésze először kapott bővebb információt a közösségfejlesztési folyamatról, így össze kellett foglalni az eddig történeteket. Számítani lehetett rá, az eddigi tapasztalatok alapján, hogy most az újonnan csatlakozók szeretnék elmondani véleményüket az előző témakörökkel kapcsolatban. Így is történt. Újra napirendre került a pernyehányó, a szeméttelep, az információhiány, és a tó kérdése. A kitűzött témakörünkre, a településrendezésre is sor került. Sokan hozzászóltak, kivételesen nem zavartatva magukat attól, hogy az önkormányzat képviselői is jelen voltak, amely a korábbi összejövetelen visszafogta a részvevők véleménynyilvánítását..
A tévéműsor után a visszhang nem maradt el. A munkában eddig részvevők megerősödtek, újra kedvet kaptak, lelkesen készültek a kérdőív véglegesítésére.
12 közösségi zajlott le 3 hónap alatt.. Akik eljöttek jól érezték magukat, de kevesen vállaltak állandó részvételt. Szerkesztő bizottság nem alakult. Ilyen rendszeres együttléthez, illetve közös munkához nem voltak hozzászokva. Akik nem jöttek el egy-egy alkalomra, abban bíztak, hogy a többiek továbbviszik az elkezdett folyamatot. A rendszeres részvevők akkor köteleződtek el igazán amikor már a kész kérdőívet foghatták a kezükben és elindulhattak vele a faluban.

V. A kérdőív

A kérdések megfogalmazása, nehezen ment. Egy-egy a fejlesztők által megfogalmazott kérdést, általában helybenhagytak, vagy megválaszoltak. Könnyebben ment a kérdésekről való véleménynyilvánítás miután azt írásban látták. Minden kérdéskör tartalmazott egy részt amelyben a véleményeket lehetett kifejteni, és egy olyan részt amelyben azt kérdeztük meg, hogy mire és milyen módon vállalkozna a válaszadó. Több változat készült, amelyet mindannyiszor a közösség elé vittünk. Az összeállítás során vita alig alakult ki magával a kérdésekkel kapcsolatban. A vélemények összevetése alakította ki a végleges változatot.
A próbakérdőívet a kinyomtatás előtt kb. 20 fővel, az addigi beszélgetésen résztvevőkkel kitöltettük, amelyen le tudtuk mérni mennyi időt vesz igénybe a válaszadás, melyek a felesleges, melyek a hiányos kérdések.
Elhatároztuk, hogy minden 14 éven felüli polgárt megkérdezünk, magunk hordjuk ki és egy hét múlva magunk szedjük össze a kérdőíveket. 18-an vállalták ezt a feladatot. 1300 kérdőívet fogadtak el a lakosok, amelyből 679 érkezett vissza kitöltve, 1994. májusában. Volt olyan család ahová 4 kérdőívet is kellet adnunk, de kevés olyan akadt, ahol a család minden tagja kitöltött volna egyet.. Akadt olyan is amelyet csak átmásoltak. Ezt figyelembe kellett vennünk a feldolgozásnál.
Mivel fiatalok nem csatlakoztak a kérdőív összeállításához, így közvetlenül őket érintő kérdés kevés került a kérdőívbe. Ez lehet talán az oka, hogy a fiatalok közül kevesen válaszoltak.
A kitöltött kérdőíveken megnéztük ki vállalkozna a feldolgozásra (ez a kérdés szerepelt a hátoldalon), és őket értesítettük a kezdésről.

VI. A feldolgozás

A feldolgozó programot a Közösségszolgálat Alapítvány munkatársai készítették Husszerl József vezetésével. Időközben benyújtott pályázatokon nyert pénzből már egy számítógépet tudtunk venni, a többit kölcsönkaptuk, és így helyben kezdődhetett meg az adatok bevitele. Néhány hétig lázas munka folyt. Munkanélküliek, egy GYES-en lévő kismama otthon és a kultúrházban egész nap dolgoztak, esténként pedig óránként váltották egymást, akik napközben elfoglaltak voltak. Néhányan akkor ültek először számítógép előtt és ezért is nagyon élvezték a munkát. Június elején már összegezni tudtuk a bevitt adatokat. Nagy izgalommal vártuk az eredményeket, hiszen nem egy téma rögtön aktuális volt. Reméltük, hogy a lakossági vélemény segíti a döntéshozók munkáját, például a közelgő búcsú helyszínének megválasztása, vagy a tűzoltószertár sorsa.
A számszerűsített adatok elemzése után egész nyáron kisebb csoportokban folyt a szöveges válaszok összesítése. Szeptemberre készek voltunk ezzel a munkával, de csak 1995. februárjára sikerült a teljes elemzést elkészíteni. Akkor az önkormányzattal egy nyilvános ülésen megismertettünk és kértük támogatásukat a folytatáshoz, egy a lakosság számára készülő kiadvány elkészítéséhez. A támogatást nem adták meg, de a kiadvány a Közösségfejlesztők Egyesületének gondozásában elkészült 1995. decemberére.

VII. Eredmények

A feldolgozást végző csoport 1994. októberében megalapította a Hír-Szolgálat Egyesületet, és Kecskédi Tükör néven az első helyi újságot, amely azóta folyamatosan megjelenik havonta. Az első szerkesztők számítógépes tanfolyamot szerveztek a helyi iskolában, és ennek keretében készült el az első szám, novemberben. Később pályázatokon és az önkormányzat támogatásával számítógépet vásároltak és már önállóan helyben szerkesztik, tördelik az újságot.
Ugyanezidőtájt a gáz bevezetéséről tartott falugyűlés keretében a tó megmentése is szóba került. Az évek óta működő Szebb Kecskédért Egyesület amellett voksolt, hogy nem kell új szervezetet alapítani, működjenek a tó megmentésére szerveződők ezen belül. Nem mindenki értett ezzel egyet, így első nekifutásra egy Tó bizottság alakult, amelynek szerepe elsősorban a tájékozódás volt. A tulajdonviszonyokat és a térség vízrendszerét kellett tanulmányozni.
Novemberben minden családot levélben kerestek fel és a szerveződő egyesületbe toboroztak. Közel 70-en alapították meg a Horgász Egyesületet, amely nem kis dolog hiszen a munka mellett 15 ezer forintos belépési díjat is vállaltak. A falu aprajának-nagyjának összefogásával, rengeteg fizikai és szervező munkával elérték, hogy 1995 őszére már vízzel telíthették a kikotort tómedret.
A közösségi felmérés időszakában voltak a helyhatósági választások. Az akkori aktív időszaknak eredménye, hogy többen is jelöltették magukat képviselőnek, és meg is nyerték a választók bizalmát. A bemutatkozásukat már a helyi újság különszáma tudta mindenki számára elérhetővé tenni.
Másfél év alatt több újságcikk jelent meg Kecskédről a megyei és országos sajtóban. Tapasztalatcseréken vettek részt, illetve hasonló problémával foglalkozó civil szervezeteket hívtak meg e célból Kecskédre. A kecskédi tapasztalatok hatására például a győrváriak közösségi felmérést végeztek a településükön és előbb adták ki a saját újságjukat, mint a kecskédiek. A jászszentlászlói tó látogatás viszont a kecskédi szervezőknek adott nagy lendületet. A település részt vett 1994-ben a Virágos Magyarországért mozgalomban, amely minden család aktív részvételét kívánta meg. A kérdőívben még feltűnően nagy érdeklődést mutató faluközpontban csúfolkodó tűzoltószertár kérdése is megoldódott. Olyan mutatósan felújította a Tűzoltó Egyesület, hogy az egyik látványossága lett a falunak. Egy küldöttség Franciaországba is eljutott az elismerő plakettet átvenni. Először jelent meg ebből az alkalomból prospektus és képeslap is Kecskédről.
Többször fogadtak külföldi vendégeket is, Angliából, Nepálból akik a közösségfejlesztő munkáról helyben szereztek tapasztalatokat.
Elkészült közös összefogással a sokat vitatott fogorvosi rendelő, amelynek megépítésében a helyi vállalkozók, és egy jótékonysági rendezvénnyel gyakorlatilag az egész falu részt vett
Bevezették a településre a gázt. Jóformán minden család élt ezzel a lehetőséggel. A telefonellátást is bővítették. Elkészült a faluközpont egy részének díszburkolata 1996-ban.
Lakossági kezdeményezésre aláírásgyűjtést szerveztek, megerősíteni azt a véleményt, hogy új orvosi rendelőt kell építeni a régi helyett, még ha erre várni is kell. A fiatalok ugyanebből a célból jótékonysági discot szerveztek. Az összegyűlt pénzt átadták a polgármesternek.
Mindezek igazolták azt a benyomást amelyet az első beszélgetések után szereztünk, hogy egy tenniakaró, aktív közösség lakja ezt a települést.

VIII. Problémák

Szólnunk kell azonban arról is, hogy ennek a folyamatnak , bármennyire egyenes vonalú fejlődést mutat, vannak hiányosságai, nehézségei, buktatói. Visszatérve a közösségi felmérés témáira, látható, hogy nem minden területtel sikerült ez idáig megbirkózni.
A nyilvánosság egyik eszközének tekinthető a helyi kábeltévé. Többször próbálkoztunk és össze is hoztuk azokat az embereket akik szívesen közreműködtek volna abban, hogy ne csak a műsorok rögzítése és leadása legyen a helyi tévé funkciója. A beszélgetések a helyzetelemzésen túl nem jutottak. A technikai felszeltség alacsony foka, a tévét önkéntesként végzők leterheltsége nem adott lehetőséget a “kezdők” bevonására. A kezdetben lelkes segíteni akarókat is lelombozta az állandó halogatás, a munkába való bekapcsolódásra. Ezen a helyzeten nem tudtunk változtatni. Az önkormányzat először csak 1996-ban támogatta nagyobb összeggel a stúdió fejlesztését.
A környezetvédelem kérdése is nagy falatnak bizonyult a helyi polgároknak. A bokodi Hőerőmű levegőszennyezése, a pernyehányó nemcsak helyi problémát jelent. Ebben bármilyen eredmény eléréséhez több szervezet, önkormányzatok összefogására van szükség. A tájékozódásba bevontuk a Hőerőmű környezetvédelmi megbízottját, az Általér Szövetség környezetvédő szakemberét, aki egyben a megyei önkormányzat szakértője is, és a helyi önkormányzatot. A polgármester, egy helyi kertészmérnök és a helyi fejlesztő felkereste a Belügyminisztérium Településfejlesztési Főosztályát is. Az önkormányzat vezetői úgy vélték, hogy ennek a problémának a számontartása, a vele való foglalkozás nem lehet civil szervezet feladata, ráadásul rontaná is a beavatkozás az eddig a Hőerőművel kialakult kapcsolatot. Az 1995-ben tovább folytatódó közösségi beszélgetések fő témája ennek ellenére a levegőszennyezés volt. Természetesen a szemételhelyezésről, a zöld területek növeléséről, a fűtés korszerűsítésről, az iskolai környezetvédelmi nevelésről is szó esett. A téma sokakat érdekelt és szívesen tettekkel is bizonyították volna elkötelezettségüket. A beszélgetések a megalakítandó egyesület céljairól több hónapon keresztül folytak mire a konkrét elhatározás megszületett. Végül is 1995. májusában mindössze 10 fővel alakult meg az egyesület. Előtte egy figyelemfelkeltő lakossági megmozdulásra is sor került. A Föld napja alkalmából körbejártuk a falut, megfigyelve a problémás pontokat. Ugyanekkor egy felhívást is közzétettünk, amelyben kértük a csatlakozást települések közötti barátság fasorok telepítéséhez. A társaság elhatározta, hogy Környe és Kecskéd között a fatelepítéshez ősszel kezd hozzá. A lelkesedés sajnos nem volt elég, határozott vezető híján a kezdeményezéseket nem követték tettek.
Ami a településrendezés témakörét érinti, tulajdonképpen a vélemények összegyűjtésén kívül más nem történt. Azóta már születtek önkormányzati döntések utakról, hidakról, rendezvények helyéről. A lakossági érdekérvényesítésre nem alakult csoport, civilként nem vállalta magára senki ennek a témának a gondozását. 1996. februárjában kezdeményezett a Képviselő-testület egy civil fórumot a faluközpont kialakításával kapcsolatban. Ezen az összejövetelen egy felszólaló a orvosi rendelő sorsát is szóba hozta, amely nagy vitát kavart. Az idős néni megjegyezte, hogy volt itt egy közösségi felmérés, amelyben a lakók kinyilvánították, hogy a faluközpontban kell felépíteni új, korszerű rendelőt, nem pedig a meglévőt tol-
dozgatni. Később aláírásgyűjtést kezdeményeztek a lakossági vélemény mellett. Az önkormányzat visszavonta a régi rendelő átalakítására vonatkozó tervét.
Az összegzést bemutató önkormányzati ülésen ígéretet kaptunk arra, hogy minden civil kezdeményezés egy-egy képviselő fog támogatni és figyelemmel kísérni. Ez csak részben valósult meg, abban az esetben ha a képviselő civilként tagja a kezdeményezésnek.
A kiadvány elkészítésének és így a lakossághoz történő visszacsatolásnak elsősorban anyagi hátráltató tényezői voltak. Így az csak 1995. decemberére lett kész. Ez az egy éves késedelem a folyamatot hátrányosan érinti, hiszen a felmérés elkészülte után eltelt időben több kérdés is aktualitását vesztette, vagy időközben a tények változtak meg. Meg kell jegyezni, hogy az önkormányzat tagjainak pozitívabb, befogadó hozzáállása megkönnyítette volna a munkát, és a sokszor felesleges kerülőutakat kiküszöbölte volna.

IX. Összegzés

A fejlesztő program vezető tanára Dr. Vercseg Ilona volt, a terep-munkán a Komárom-Esztergom megyei középfokú közösségfejlesztő tanfolyam hallgatói vettek részt Keresztesi József szervezésében.
A közösségi felmérés alkalmas módszernek bizonyult a gyakorlatban a település lakóinak aktivizálására. Olyan inspiráló légkört hozott létre, amely nagy tettekre sarkallta a helyi polgárokat. Felelősségvállalások, elkötelezettségek születtek. Nagyszerű találkozásokra, egymás jobb megismerésére adott alkalmat. Olyan helyi lakosok kerültek véleményformáló pozícióba, akik korábban nem találtak maguknak helyet a közösségben, tudásuk, tapasztalataik, kezdeményezőkészségük és tetteik azonban mindenki hasznára váltak.
Csodálatos és meghatározó élmény volt az ebben való részvétel.

1997. szeptember
Mészáros Zsuzsa

Parola archívum