Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
"Az a jó, amit mások találnak ki és részt is vesznek benne - Részletek a Roma követőprogram zárószemináriumán elhangzottakból
Szerző:
Horváthné Budai Julika
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Roma program
Év:
2002
Szám:
1
Oldalszám:
9
A cikkben lévő
Single copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
Megjegyzés:
Annotáció:

Tartalom
"Az a jó, amit mások találnak ki és részt is vesznek benne
Részletek a Roma követőprogram zárószemináriumán elhangzottakból

Horváthné Budai Julika Borsodbóta:

„Most gyakran úgy érzem, nehéz helyzetben vagyunk, hiszen ez a mag, akik kezdeményezünk, csak öt–hat emberből áll. Négy éve kezdett ez a csapat dolgozni, akkor fogalmunk sem volt arról, hogy mit akarunk, arról meg pláne nem, hogy ezt hogyan kell csinálni. Ezt, ez alatt az egy év alatt, reméljük megtanultuk.
Háromféle módszerrel dolgoztunk: kérdőíves felmérést, közösségi beszélgetések szervezését és a helyi tudás felmérését kezdeményeztük. A legnagyobb eredmény, hogy az egyik közösségi beszélgetés eredményeként megalakult az ifjúsági klub, két roma fiatal vezetésével. A segítségünket kérték, hogy megszervezzék önmagukat. Most éppen egy parkot készülnek helyreállítani. Arra számítunk, hogy ezek a fiatalok fogják folytatni a mi munkánkat, ők veszik majd át tőlünk.
Most alakul a Közösen a Jövőnkért Egyesület – ami nem csak a falubeli romákat tömöríti. Mi azt gondoljuk, hogy egy települési közösségben nem jó csak roma dolgokat csinálni, mert akkor mi leszünk azok, akik saját magunkat kirekesztjük a helyi társadalomból.
Megváltoztatta munkánkat az itt kialakított közösségfejlesztői szemlélet. Ha két éve kellett volna ezt az előadást megtartani, akkor az lett volna a mottónk, hogy az a jó, amit mi kitalálnunk és megcsinálunk. Ma már az a mottónk, hogy nem csak az a jó, amit mi kitalálunk, hanem inkább az a jó, amit mások kitalálnak, és részt is vesznek benne. Ez a szemléletváltás nagyon fontos volt.
Fontos volt a csoporton belüli egymástól tanulás – például a „szépülő házak” program ötletére gondolok –, hogy mindenki belevitte a saját helyzetét, specialitásait, mi meg ezt szépen „elloptuk”, és megvalósítottuk a magunk körülményei között.
Megfogalmaztuk, ahhoz, hogy mi fejlődjünk, kellett egy kis segítség. A térségünkben ugyanerre van szükség a legtöbb településen. Az itt összegyűjtött saját tapasztalatokat jó lenne rendszerbe foglalni, összegezni, s lehessen továbbadni.
(A közösségfejlesztő segítőről) Nekünk nagyon fontos volt, hogy van valaki, akihez odamehettünk a problémánkkal, valaki, akit felhívhatunk telefonon, ha elakadunk, ha segítségre van szükség. Jó volt, hogy ott volt. Biztonságot nyújtott a számunkra, és amikor kellett »előhúztuk a talonból«.”
Péterfi Ferenc: Azt mondtad Julika, hogy nehéz a helyzetetek, mert csak 4-5-6 fős a kezdeményezésben résztvevő csapatotok. Nagyon sok közösségi kezdeményezés szeretne már abban a helyzetben lenni, hogy végre öten–hatan vannak. De nem azért mert negyvenen vannak, hanem mert a kezdeményező gyakran egyedül, vagy másodmagával van. Ez a tiétek egy markáns mag, és ez igen jó dolog. És az másutt is – a jól menő helyeken – így van, hogy akik igazán a legteljesebben átlátják az egész folyamatot, és az egészet átérzik, azok törvényszerűen kevesebben vannak. És ha 4-5–6 ember van nálatok, ez nagyon becsülendő. S biztos, hogy a környezetetekben vannak szűkebb és még tágabb körök is. Az a tudatosság pedig, amiről beszéltél, hogy már az utánpótlásban is gondolkodtok – ez nagyon izgalmas.
Egy másik dolgot is kiemelnék a munkátokból. Küzdötök a saját terepetekkel, saját magatokkal és közben azt mondod Julika, hogy úgy érzed, felelőssé váltatok a térségért is. Éppen, hogy a saját településeteket „megdolgozzátok”, és közben, ezzel szinte egyidejűleg megjelenik egy másik fajta felelősség is. Ez nagyon izgalmas és annak a közösségfejlesztési szemléletnek, amit a mi műhelyünk képvisel egy nagyon szép példája.
A ROMA KÖVETŐPROGRAM KERETÉBEN SZERVEZETT SZEMINÁRIUMOK, MŰHELYMUNKÁK

Összesen nyolc szakmai találkozót szerveztünk – a helyi, települési programok folyamatos segítése mellett – az egyéves program keretében. Ezeken rendszeresen számba vettük az egyes helyi programok alakulását, azok tapasztalatait, s összehangolt elemzésekre került sor.
A folyamatos elemző munkán kívül, alkalmanként egy-egy szakmai kérdéshez külső szakértőket is hívtunk. Néhány, a részletesebben megtárgyalt kérdéskörök közül:
– Munkahelyteremtés roma közösségek számára a helyi erőforrásokra és külső támogatásokra építve.
A cigányság hagyományőrzéséből fakadó társadalmi integrációs problémák.
– A helyi nyilvánosság, annak tudatos szélesítése a közösségi részvétel fejlesztésére.
– Saját orgánum: újság, illetve hírlevél közösségi készítése
A Soros Alapítvány patronáló-tanár programja.
– A Széchenyi terv informatikai pályázatainak ismertetése, megbeszélése.
– A záró szeminárium előkészítése, majd megrendezése: tervek és eredmények; tanulságok – tapasztalatok; továbblépési lehetőségek települési közösségenként való bemutatása.

Részletek Belia Annának – a Soros Alapítvány igazgatójának hozzászólásából:
„A Sorosról mindenkinek a pénz jut eszébe. Mi nem tudjuk, mi kell a romáknak. Kutatást indítottunk a program elején, amely helyi szükséglet felméréssel kezdődött…
Arra bátorítok mindenkit, találja meg a munkájához azt az emberi forrást, amit pénzzel nem lehet megváltani, és aztán annak az emberi forrásnak a segítségével találja meg az anyagi forrásokat is… Bízom abban, hogy a közösség olyan forrás, ami anyagi erővé is tud válni.”

Balogh Zsolt – Ózd Észak-Magyarországi Roma Unió:
„Sok képzésen vettünk részt korábban; többnyire ettünk, ittunk, aludtunk, de nemigen történt utóbb semmi. Ez volt az a hely, ahol már az első alkalommal éreztük, hogy itt történni fog valami. Változás fog történni a mi életünkben – akik ide jártunk –, és az otthonunkban is… Felismerték a program szervezői, hogy helyben kell segíteni. Huszerl Józsi a mi közösségfejlesztő partnerünk azt segítette, hogy pozitívan gondolkodjunk a tennivalókról. A hitehagyott emberekben segített folyamatosan a hitet megerősíteni.”
Tartalom
Parola archívum