Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Település - közösség - fejlesztés: Összefoglaló tanácskozásról 1995. március 25-27.
Szerző:
Beke Pál
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
1995
Szám:
3
Oldalszám:
1. p.-2. p.
A cikkben lévő
Single copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
településfejlesztés tanácskozás
Megjegyzés:
Annotáció:
Fórum az önkormányzatok és a helyi fejlesztők számára a tapasztalatcserére. A településfejlesztési folyamatoknak döntő eleme lehet a polgári öntevékenységre építő közösségi gondolkodás.

tekofebp.txt

TELEPÜLÉS - KÖZÖSSÉG - FEJLESZTÉS

Bevezetőként emlékezni és emlékeztetni szeretnék egy nem is olyan régi összejövetelre, amelyet 1991. január végén rendezett a mai Magyar Művelődési Intézet jogelődje, az Országos Közművelődési Központ. Az akkor először kiírt Közművelődési pályázat azon díjazottjait hívtuk egybe, akiknek változtatási-fejlesztési szándéka településnyi méretű és így nagyszabású volt. Úgy véltük, hogy akik a hirtelen ránk szakadt szabadságban ekkora lépést terveznek, azok segítségre méltók. Persze elsősorban egymás tanácsaira - és éppen ezért a szekciók során elmondhatta mindenki, hogy miben gondolkodik s hogy mit tervez, mit akar. Egyidejűleg azonban fölsorakoztattuk számukra a nyolcvanas évek derekától eredményesen megszervezett, és ugyancsak településnyi méretű humán fejlesztéseket nemcsak okulásul, hanem azért is, hogy ha nem gondoltak rá, hát azokból mintát, ötletet kapjanak.
Bár mára bölcsebbek - vagy csak keserűbbek? - lettünk, abbéli véleményünk mit sem változott, hogy a cselekvő ma sem számíthatnak többre, mint saját magukra. Az állam még inkább kivonul, a források apadnak. A korábban függetlenné tett szervezetek független kuratóriumaival önállósított, pályázatokra alapuló támogatási rendszer halálán van. Ilyenkor még fontosabb a tenni vágyók összefogása, a tettrekészek bátorítása és gyámolítása. Még ha csak egymás által, akkor is.
Jellemző módon megváltozott a konferenciát rendező szervezet is. Immár nem egyedül egy állami intézet a rendezvény házigazdája, hanem a Közösségszolgálat Alapítvány is, amely a Postabank anyagi segítségével, a Közösségfejlesztők Egyesülete és a Kós Károly Egyesülés szellemi bázisán 1993-ban alakult, mára a települések humán fejlesztésének legfőbb hazai gyámolítója lett. Ezen Alapítvány főállású közösségfejlesztőinek és önkénteseinek személyes ismeretségéből, munkáik helyszínei alapján kerültek postára konferenciánk meghívói. Újra és ismét azoknak, akik a mára már szigorúbb körülmények között tennék-teszik helyi társadalmat fejlesztő dolgukat. Mostani konferenciánk módszere sem más, mint a korábbié: halljuk és ismerjük meg egymás szándékait a kölcsönös megerősítés céljából és azért, hogy azokból nemcsak bátorítást, hanem ötletet, új eljárást, társadalom- és közösségszervezési metódust is honosíthasson ki-ki ott, ahol él.
Be kell valljam, hogy konferenciánk időzítése nem véletlen. Nemcsak azért szerveztük ezt a konferenciát éppen most, mert az új önkormányzatoknak még van három bőséges évük az itt elhangzó tervek és szándékok megvalósítására hanem azért is, mert itt és ekkor debütál az Alapítvány szakmai műhelyében elkészített, a Belügyminisztérium Településfejlesztési Füzeteinek sorában frissen megjelentetett Ajánlások a községek és a kisvárosok településfejlesztési terveinek elkészítéséhez című kiadvány is. Ebben foglaltuk össze mindazon ismereteket és általunk ajánlható eljárásmódokat, amivel a települések nemcsak komfortossá, hanem barátságossá, emberségessé tehetők. Amelyekkel a polgárok aktivizálhatók. Amelyek alkalmazásával részesei lehetnek a helyi döntési folyamatoknak és így részesei lehetnek saját sorsuk és jövőjük alakításának.

Beke Pál

Parola archívum