Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Környezetbarát közösségek (7.): A gyakorlati kérdések következnek
Szerző:
Nizák Péter
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
1993
Szám:
3
Oldalszám:
18. p.-19. p.
A cikkben lévő
Single copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.
Nevek:
Független Ökológiai Központ
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
környezetvédelem, esettanulmány, élővizek védelme, speciális szemétgyűjtés, hulladék, víz
Megjegyzés:
Annotáció:

Parol78

Környezetbarát közösségek (7)
A gyakorlati kérdések következnek

Ez a munka azonban csak így leírva tűnik könnyűnek, Magyarországon ugyanis még nincs az újrahasznosítható anyagoknak piacuk, a vállalatoknak nem érdekük átvenni ezeket, vonakodva, szinte "szívességet téve" teszik meg. Döbbenetes pazarlás folyik az országban: a kutatás alatt kiderült, van olyan vállalat, mely papír-újrahasznosítás helyett Finnországból hozat cellulózt, és ez ráadásul meg is éri neki anyagilag! Az újhelyiek felmérték a város szemetének összetételét, és kiderült, hogy évente több millió forint kerül a szeméttelepre. Persze ez nem jelenti azt, hogy ez mind haszonként fog jelentkezni, de ha csak a töredékét tudják hasznosítani, már nullszaldós lehet a vállalkozás, ami az előző magyarországi (és külföldi) példákat ismerve jó eredmény lenne. (A szelektív gyűjtés legnagyobb haszna ugyanis nyilván nem az azonnali anyagi haszon.) A tervezésnél számos probléma merült fel: Hány szemétfajtát különítsenek el? Mibe gyűjtsék őket a lakók? Hogyan oldják meg az elszállítást? Mi legyen a lakótelepi házakkal? Hogyan ösztönözzék a lakosságot a bekapcsolódásra? Mi legyen a veszélyes hulladékokkal? Hogyan vonják be a vállalatokat, intézményeket? És legfőképpen: Honnan lesz minderre pénz? Rengeteg ötlet, megoldási javaslat merült fel ezekre, amelyekből végül összeállt a RÉSZLETES TERV,
Eszerint öt frakciót gyűjtenek majd külön, az üveget, a műanyagot, a papírt, az alumíniumot és a szerves hulladékot. A szelektíven gyűjtött szemetet megpróbálják értékesíteni, a szerves hulladékot pedig átadják a helyi mezőgazdasági szakközépiskola tangazdaságának komposztálásra. A komposztálható szemetet a családi házas övezetekben nem is fogják összegyűjteni, hanem a lakosságot megtanítják a komposztálás lehetőségeire. Ezeken a területeken a családok gyűjtőládákat kapnak az újrahasznosítható szemét ideiglenes tárolására. A többszintes lakótelepi házakban lépcsőházanként több tárolóedénybe gyűjtik majd a lakók a hulladékot. Az így összegyűjtött szemetet egy speciális gyűjtőkocsi fogja elszállítani.
Speciális szemétgyűjtő kocsi
Ez a pontja érdekes igazán az újhelyi programnak! Eddig ugyanis "átlagos" szelektív gyűjtési program, de az újhelyiek a vermonti mintát követve egy jellegzetes, az elő és az utószelektálást keverő módszert szeretnének meghonosítani. A lakók nem válogatják szét teljesen a szemetet, csak a nagy frakciókat gyűjtik külön. Így nagyobb az esély a sikerre, hiszen nem vesz el sok időt a szelektálás. (PI. Az üveget szín szerint nem válogatják szét.) Az így durván szétválogatott szemétért jön a speciális gyűjtőkocsi, melynek rakrésze több rekeszes. (A gyűjtendő frakcióktól függően. ) A szemétszállító munkás a házak elé kirakott rekeszekből tovább válogatva, a megfelelő rekeszekbe teszi a különböző hulladékfajtákat. (papírt fajták szerint, üveget szín szerint, stb.) Ez csak látszólag tűnik nehézkesnek, alig valamivel lassabb így a gyűjtés, mint a hagyományos. (Saját szemünkkel láthattuk Vermontban!) A kocsi rekeszeit külön lehet üríteni, így nem probléma a lerakodás sem. Ehhez, persze speciális gyűjtőkocsira és "kvalifikáltabb" munkásokra van szükség. (Fel kell ismerniük a különböző műanyag, papír és üvegfajtákat! )A vermontból kapott tervrajzokat tanulmányozva azonban egy ilyen kocsi kialakítása nem tűnik különösebben bonyolultnak. Ez tehát az újhelyiek terve,
melyet az önkormányzat elfogadott áprilisi ülésén, "zöld" utat adva a megvalósításnak. Hogy a megvalósítással se legyen gond több lépcsős rendszerben fogják bevezetni, hogy a gyakorlati tapasztalatokat is beépíthessék a rendszerbe. Kezdetként egy kb. 500 családos "elit", családi-házas övezetben indul a program, a tervek szerint júniusban. A kísérleti megvalósításhoz megvan a pénz, ezt a vermonti céltámogatásból fogják fedezni az újhelyiek. A teljes körű bevezetéshez azonban ez kevés, több millióra lenne még szükség, amit pályázatokon szeretne az önkormányzat elnyerni.
Katona Rezső polgármester ezért meghallgatást kért Dr. Rott Nándortól, a Parlament Környezetvédelmi Bizottságának elnökétől és Gyurkó János minisztertől, hogy tájékozódjanak a lehetőségekről és, hogy támogatást kérjenek a programhoz. Rott Nándor fogadta is az újhelyieket, és támogatásáról biztosította őket. Nehézségeikről beszélve a delegáció felsorolta a meghallgatáson azokat a hiányzó országos intézkedéseket, melyek bevezetése nagyban megkönnyítené az újrahasznosítási programok bevezetését Magyarországon. Ilyenek pl. a recikláló üzemek támogatása, a műanyagfajták megjelölése stb. Ezek megvalósítása nélkül a szelektív szemétgyűjtési programok csak ideiglenesen maradhatnak fenn, átvevőpiacok nélkül nincs esélyük! Dr. Rott Nándor elmondta, hogy tudomása szerint minisztériumi rendelet készül e kérdésről, de be kell kalkulálni az ipar tiltakozását az esetleges kényszerítő intézkedések ellen, és azt, hogy az újrahasznosítás költséghaszon összefüggései nincsenek kiszámolva (az égetés is egy megoldás).
Az újhelyi delegáció ezután átment a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumba, ahol Gyurkó miniszter úr helyett - aki előre beütemezett programja miatt nem tudott ott lenni - több vezető minisztériumi tisztviselő fogadta őket. A találkozón az újhelyiek bemutatták a programot, kiemelték modell jellegét és támogatást kértek. Szommer Ferenc kabinetfőnök a minisztérium nevében elmondta, hogy korlátozottak a pénzügyi lehetőségek, inkább szakmai segítséget tudnak adni. A minisztérium eddig is támogatott újrahasznosítási programokat, de az indító tőke után minden évben újra támogatni kellett volna őket, ami hosszútávon nyilván nem megoldás. A találkozó végén az újhelyiek további információkat kaptak a pályázati lehetőségekről.
Újra a lakosság elé tárták
A vermonti programból még három hónap van hátra. A hátralévő időben a bizottságok az FKI és a FÖK munkatársaival közösen értékelik a programot. (Emellett természetesen folyik a szelektív szemétgyűjtési rendszer bevezetése, de ez már nem a program keretében. A projekt elérte célját: a város egy konszenzuson alapuló, a helyi szakértők által kidolgozott tervet készül megvalósítani.) A végrehajtási terv (az újrahasznosítási kísérlet részletes terve) és az akcióterv, amely a program során feltérképezett környezeti kockázatokat rendszerezi és megoldási javaslatokat tesz, május közepén elkészült. Az újhelyiek elküldték a terveket Vermontba, ahol az FKI igazgatótanácsa értékeli őket, és eldönti érdemesek-e a támogatásra. A bizottságok még egy beszámolót készítenek a lakosság számára, mely újra bemutatja a város környezeti bajait, a lakosság számára is közérthető nyelven. Ez a terv nem csak a rangsorolt kockázatokkal foglalkozik majd, hanem valamennyi összegyűjtött problémával, ezenkívül a program munkájáról is általános, összegzett képet ad számukra. A program tehát a végéhez közeledik, de az igazán nehéz dolog most következik: .program" nélkül is tovább folytatni a munkát, a szellemiséget. A mosonmagyaróváriak kicsit elmaradtak a menetrendtől, de május közepére ők is befejezték a tervezőmunkát. A vermonti tanulmányút előtt még nem d8lt el véglegesen, hogy melyik probléma vagy problémák kapnak kiemelt hangsúlyt. Ezért a hazaérkezés utáni első bizottsági ülésen az úti beszámoló mellett a prioritások kiválasztására is sor került. A delegációtapasztalatainak meghallgatása után a bizottságok szavazással választották ki azt a két problémát, melyekre azután megoldási terveket dolgoztak ki. Itt már nemcsak a probléma súlyosságát, hanem megoldhatóságát, a rendelkezésre álló eszközöket, tapasztalatokat is figyelembe vették.
Az élővizek védelme
A bizottságok végül, hasonlóan az újhelyiekhez, az élővizek szennyezését és a szeméttelep kérdését választották ki. Választásuk megerősítésére lakossági fórumot hívtak össze, amelyen elmondták döntésük okait, és visszajelzést kértek. A jelenlévők egyetértettek a döntéssel: az élővizek szennyezése és a hulladék probléma bizonyult a legfontosabbnak. A következő ülésen kiscsoportok alakultak, melyek önállóan folytatták a munkát. Szorította őket az idő, hiszen csak március közepe felé kezdődött az érdemi munka. A kiscsoportoknak több hónapi lemaradást kellett behozniuk. Ahhoz, hogy a tervet május végén megvitathassa az önkormányzati testület, április végéig be kellett fejezni a tervkészítést. (Többszöri szűrőn kellett átmennie a tervnek.) Sajnos kiderült, hogy a tavaly nyáron készült szakmai beszámolók nem adnak elég információt, így a tervezés mellett még adatgyűjtő munka is folyt. A bizottságok felvették a kapcsolatot Dimény Gábor városi főépítésszel, aki komoly szakmai segítséget adott és világosabbá tette a tagok előtt az önkormányzat elképzeléseit. (Eddig a pontig a bizottságok és az önkormányzat sajnos nem dolgoztak együtt, ami a hatékonyság rovására ment.)
Az óváriak az utolsó hetekben hatalmas munkát végeztek: kb. egy hónap alatt kidolgozták a végrehajtási és az akciótervet is. (Ráadásul náluk több probléma merült fel, mint Újhelyen.) Élővizeik védelmére a következő célkitűzéseket tették: cél a vízminőség javítása, a vizek környezetének rendezése, a vízmennyiség egyenletesebbé tétele, hídépítés és kompüzemeltetés, és mindegyik ponthoz kapcsolódóan az oktató-nevelő munka. Ezek megvalósítására pontos tervet készítettek, megjelölve a felelősöket, felbecsülve az anyagiakat. A hulladékkérdés megoldásában figyelembe kellett venniük, hogy a régi szemétlerakó megtelt, újat kell létesítenie a városnak. Ez az a pont, ahol nagyon körültekintően kell eljárni: a város következő évtizedeit meghatározó döntésről van szó. Az óvári bizottságok ezért azt javasolják, hogy a lerakóhellyel szembeni környezetvédelmi követelményeket az építés során maximálisan tartsák be (műszaki védelem megoldása, talajvízszennyezés észlelőrendszerének kiépítése, a rekultivációs lehetőség biztosítása, hidrogeológiai biztonság létrehozása, biztosítása). Továbbá, hogy vegyék figyelembe az esetleges szelektív gyűjtési program, mert erre is vannak terveik) igényeit. (Szelektíven gyűjtött anyagok fogadóhelye, tömörítő, stb.) Egy nem megfelelő technológiával létrehozott szemétlerakó nemcsak esztétikai, hanem egészségügyi szempontból is nagy károkat okozhat.
A két város bizottságai hatalmas munkát végeztek az elmúlt alig több mint egy évben. Szabadidejükben, ellenszolgáltatás nélkül dolgozva olyan színvonalú munkát sikerült mindkét helyen végezni, amire lehet építeni: az elkészült tervek szakmai szempontból is jók, arról nem is beszélve, hogy folyamatos lakossági kontroll mellett dolgozták ki őket. A program hátralévő három hónapja az értékelésé és az átmeneté: a program elméleti eredményeit a gyakorlatban kell megvalósítaniuk a városoknak.

Nizák Péter

Parola archívum