Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Szomszédsági munka Svédországban
Szerző:
Pia Sellstrom, Orebro
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
1997
Szám:
2-3
Oldalszám:
28-31
A cikkben lévő
Single copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.
Nevek:
Intézmények:
Civil Kollégium Közösségi Ház, Városi Tanács, "A Fa" helyi egyesületek és szervezetek együttműködési platformja, "Café Brickan" (Tálca Kávézó), "Bjorkdungen" (Nyírfaliget) családsegítő központ, "Faltstationen" (mezei állomás)
Települések:
Kunbábony, Mecsekaljai kistérség), Örebro, Stockholm, Göteborg, Brickebacken, Gallersta
Tárgyszavak:
esettanulmány, Svédország, szomszédsági munka
Megjegyzés:
Annotáció:

SZOMSZÉDSÁGI MUNKA SVÉDORSZÁGBAN

Cikkünkben egy svéd közösségfejlesztési esettanulmányt mutatunk be, melyet Paul Henderson Társadalomhoz tartozás és állampolgáriság Európában. Mit tehet mindezért a közösségfejlesztés? című, a legfrissebb PAROLA-füzetben megjelent tanulmányából vettünk át. A svéd esettanulmány önállóan is megállja a helyét, de közlésével nem titkolt szándékunk az, hogy felhívjuk a figyelmet a fenti tanulmány egészére.
(A mű eredeti címe: “Social Inclusion and Citizenship in Europe. The Contribution of Community Development
A tanulmányt a “Közösségfejlesztés európai mozgástere" elnevezésű szakmai szemináriumon mutattuk be és adtuk először kézbe, 1997. október 31-én, a Civil Kollégium Közösségi Házában, Kunbábonyban
Az angol tanulmány 4. fejezete négy esettanulmányt mutat be Svédországból, Magyarországról (a mecsekaljai kistérségfejlesztési projektet), Spanyolországból és Hollandiából. A szerző célja az esettanulmányok közlésével a különböző országok közösségfejlesztő tevékenységeinek, az eredmények méreteinek és sokféleségének, valamint a közösségfejlesztés és a társadalmi bevonás elve közötti kapcsolódási pontok szemléltetése volt. A “társadalmi bevonás" új kifejezés a közösségfejlesztésben, jelentése a társadalom peremére szorultak (újra) bevonása a társadalmi életbe, az állampolgári lét elnyerése érdekében.


Brickebacken – A nyilvánosság befolyása egy Örebro-i lakótelepen

Örebro Stockholmhoz, a svéd fővároshoz viszonyítva körülbelül 200 kilométerre nyugatra található, de Göteborg – a legnagyobb város az ország nyugati partján – is pontosan ilyen távolságra fekszik tőle. Minden svéd főút Örebróba vezet, s ez így van már a század eleje óta. A város az azóta eltelt időben kereskedelmi, ipari, kulturális és oktatási központtá nőtte ki magát. Sok templom található ezen a helyen, ezért “Kis Jeruzsálem”-ként is emlegetik.
114 000 lakosával Örebro a tíz legnagyobb svéd város egyike. 14 szomszédságra osztották fel, ezek mindegyike rendelkezik egy helyhatósági testülettel, amely politikai felelősséggel tartozik a gyermekgondozásért, az iskolákért, az idősek segítéséért, a szociális szolgáltatásokért, a szabadidős lehetőségekért, a művelődésért, valamint a technikai jellegű karbantartási munkák egy részéért. Ezt a felelősséget a Városi Tanács ruházza a testületekre, amelyeknek minden tagja abban a szomszédságban él, amelyet képvisel. A helyhatósági testületek saját maguk foglalkoztatnak embereket az adminisztrációs feladatok elvégzésére, és ezenkívül is minden tevékenység helyileg szervezett.
Brickebacken-Gallersta ezen 14 szomszédság egyike. Vidékies és városias jellegű részekkel is rendelkezik, és körülbelül 6500-an lakják – ennek fele él a '70-es években épített városias kerületben. A legtöbb lakás kétemeletes sorházban található, de akad néhány három-, sőt hatemeletes épület is. 1800 lakás, hat napközi otthon, szabadidőközpontok, valamint egy többfunkciós központ is van itt iskolával, kávéházzal, könyvtárral, élelmiszerbolttal, gyógyszertárral, fodrásszal stb.


“A Fa” – egy együttműködésen alapuló szervezet

“A Fa” a Brickebackenhez kapcsolódó polgárok, helyi egyesületek és szervezetek együttműködési platformja. Gyökerei arra az időre vezethetők vissza, amikor a helyi fiatalok az iránti igényüket fejezték ki, hogy maguk működtethessék az ifjúsági szabadidőközpontot. A fiatalok befolyása a tevékenység milyenségének meghatározásában azóta is lényeges vonása a szervezetnek. “A Fá”-t 1987-ben alapította 90 helyi lakos, és azóta minden tevékenységet egy, az iskola, a könyvtár, a szomszédsági tanács, a közfürdők, a templom és a rendelőintézet közelében elhelyezkedő központ helyiségeiben végeznek. Ezen körülmények “A Fá”-t mindenki számára elérhetővé tették.
A szervezet ma megközelítőleg 300 tagot számlál. Négy alkalmazottja van, s rajtuk kívül az önkéntes iroda egy koordinátorát is foglalkoztatja. A cél egy művelődési és szabadidős központ működtetése a szomszédságban; a tevékenység végzése pedig a szomszédsági tanács felkérésére történik. “A Fa” rendelkezik egy kávéházzal is, és arra bátorítja az embereket, hogy aktívan részt vegyenek a szervezett tevékenységekben, s ezt demokratikus alapelvekhez igazodva tegyék. A szervezetnek 1995-ben 79 000 látogatója volt. Összességében 17 000 órányi önkéntes munkát végeztek az emberek.
A szervezet célja a részvétel fokozása, a közös környezettel és a közösségi erőforrásokkal kapcsolatos felelősségvállalás növelése, valamint annak kezdeményezése és támogatása, hogy a tagok munkalehetőséget kapjanak, vagy másfajta elfoglaltságot találjanak. A szervezet fejlődésének és függetlenségének biztosítása érdekében ösztönzik a tevékenységek oly módon való végzését, hogy a fejlesztés a tagok személyes közreműködésén alapuljon. A tevékenységek arra ösztönzik a kevés vagyonnal rendelkező csoportokat, hogy több felelősséget vállaljanak a szervezetben, többet legyenek jelen és használják befolyásukat.
Nagyon fontos a gyerekekkel és a fiatalokkal végzett munka. Lehetőséget kapnak arra, hogy demokratikus módon vegyenek részt a tevékenységek alakításában. “A Fá”-nak van egy megegyezése az iskola tanári karával, mely szerint az órák közti szünetekben különböző tevékenységeket szerveznek. Az egyik ilyen tevékenység neve “javítókocsi”. A diákok (felnőtt felügyelet mellett) egy kis kocsit használnak, hogy az iskola megrongálódott részeit tisztítás, festés és javítás útján helyrehozzák. Egy másik példa a diákok részvétele a sport napok és az iskola különleges tevékenységeinek megtervezésében.
1994-ben megalakult a “ifjúsági front” elnevezésű, fiatalokból álló bizottság, amely egy jobb érdekképviseletet hivatott biztosítani az ifjúság számára. A bizottságnak 11 tagja van, életkoruk 14 és 20 év közötti. Feladatuk a fiatalok kéréseinek feldolgozása, és megvalósításuk előmozdítása.
“A Fa” önkéntesei egy kávéházat is működtetnek. A munkát úgy próbálják megszervezni, hogy alkalmanként két önkéntes dolgozhasson, akiket a szervezet tagjai támogatnak. Az önkéntesek az iskola felsős diákjai, szülők, tanulási nehézségekkel küszködő emberek, nyugdíjasok és Brickebacken más lakói. A kávéház központi helyen van, és találkozóhelyet biztosít fiatalok és idősek számára egyaránt. A “Café Brickan” (Tálca Kávézó) többféle módon is “A Fa” tevékenységeinek központi részét alkotja.
A szomszédsági tanács kérésére “A Fa” 1995-ben létrehozta önkéntes irodáját. A szervezet felvett egy koordinátort, és hozzáférhetővé tették a központ helyiségeit. Az önkéntes iroda célja a helyi hatóságok munkájának kiegészítése, de nem helyettesítése. Az iroda találkozóhelyet teremt azok számára, akiknek segítségre van szüksége a könnyebb munkák elvégzésében, valamint azoknak, akik ezt a segítséget biztosítani kívánják. Olyan találkozóhely ez, ahol a polgárok lakóhelyükkel kapcsolatos információkhoz juthatnak, ahol elkötelezettségükről és ötleteikről számot adhatnak, hogy ezáltal hasznosíthassák azokat. A törekvéseknek több példája is bemutatásra került abban a jelentésben, amely akkor készült, amikor az önkéntes iroda körülbelül 12 hónapja működött. A leginkább kínált és keresett segítség a kapcsolatteremtés volt – beszélgetni és együtt tölteni az időt valakivel. Körülbelül 90 ember személyesen kért segítséget az irodától, mások pedig e személyes kapcsolatteremtés nélkül vettek részt a szervezet tevékenységeiben. Néhány önkéntes az iroda közbenjárása nélkül segített, és olyan munkákat végzett, mint levelek fordítása svédről, illetve svédre.


Nyári projekt

1989 nyarán egy tinédzserekből álló csoport elkezdett bajba keveredni. Egyre több aggódó hangvételű jelentés érkezett a helyi szociális munkásoktól, és a problémák hamarosan olyan méreteket öltöttek, hogy a szomszédsági tanács igazgatója kénytelen volt több közösségi megbeszélést is összehívni. Helyi vállalkozók, a közösségi iskola, a szociális szolgáltatások főosztálya, “A Fa”, a lakásügyi társaság, a helyi rendőrség, valamint a lakásbérlők egyesülete vettek részt ezeken a megbeszéléseken, és mindannyian egyetértettek abban, hogy a tinédzserek fő problémája az volt, hogy nem volt elég tennivalójuk a szünidőben.
Egy kérdőívet küldtek szét azzal a céllal, hogy kikérjék a fiatalok véleményét. A felmérés megmutatta, hogy döntő többségük szívesen dolgozott volna. Ötven százalékuk nem sokat várt a szünidőtől az utazás és a munka terén. Ezekre az eredményekre alapozva, egy munkacsoport kidolgozta a “Nyár – 90” elnevezésű projektet, mely két fő részből állt: értelmes munka/elfoglaltság, és megfelelő szabadidős programok.
A tinédzserek közül sokan vettek részt a projekt kivitelezésében “A Fá”-val és a szomszédsági tanáccsal együttműködve. A városi hatóság alá tartozó intézmények szinte mindegyike felajánlott többféle munkalehetőséget is – így tett például a lakásfenntartó vállalat, a családsegítő szolgálat, a szomszédsági tanács hivatala és a napközi otthon is, hogy csak néhányat említsünk. Több helyi egyesület, köztük a “Café Brickan” is követte a példát. Ezenkívül esti programokat, stoppos túrákat és úszáslehetőséget is felkínáltak a tinédzsereknek, mindezt a szülők és a helyi egyesületek szervezésében.
1990 nyarán 41 tinédzser csatlakozott a projekthez és kezdett el dolgozni. Az eredmények olyan bíztatóak voltak, hogy a szomszédsági tanács indítványozta a városi hatóságnál, hogy a következő nyáron is jöjjön létre egy hasonló projekt. “A Fa” vállalta a felelősséget a projektért, és ez azóta is minden évben így történik. A tinédzserek körében folyamatosan nő az érdeklődés, és ma már a 14–16 éves fiatalok 90 százaléka kész csatlakozni ezekhez a nyári projektekhez. A vandalizmus csökkent, csakúgy, mint az alkoholfogyasztás és a kábítószerezés, valamint a helyi élelmiszerboltnak is kevesebb lopással kapcsolatos és egyéb problémája akadt. A jó irányú változásokkal kapcsolatos pozitív visszajelzések érkeznek szerte a közösségből, így például a lakásfenntartó vállalattól (kevesebb vandalizmus és falfirka), a helyi vállalkozóktól (kevesebb bolt ablakát törték be), a rendőrségtől, a lakásbérlőktől, maguktól a tinédzserektől és másoktól is.


Brickebacken a '90-es évek elején

Az 1990-es évek elején Svédország széles körű gazdasági recessziótól szenvedett. Ez a recesszió mély nyomokat hagyott Brickebacken szinte minden polgárának életében. A gazdaság hanyatlása – magas munkanélküliséget teremtve a környéken – több helyen is deficitet eredményezett a szomszédsági tanács költségvetésében. Ez a helyi lakosság összetételéből származott. Az egyedülálló szülők, munkanélküliek, bevándorlók és alacsony képzettségűek száma jóval az átlagos fölött volt. A megnövekedett igénynek köszönhetően a szociális szolgáltatások főosztályának kiadásai robbanásszerűen megnövekedtek. A brickebackeni infrastruktúra nem volt kielégítő. A foglalkoztatás és az üzleti tevékenység hiánya, valamint a város más részeitől való elszigeteltség mind hozzájárultak a szociális problémák térnyeréséhez. A jobb anyagi helyzetben lévő emberek elköltöztek a környékről, még több hátrányos helyzetűnek hagyva helyet az ideköltözéshez. Elkezdődött a városrész gyors hanyatlása. Új stratégiákra volt szükség a városi hatóságok erőfeszítéseinek fenntartásához, mert ezek maguk is csorbát szenvedtek a takarékoskodás és az ésszerűsítés kényszerétől. E fejleményekre alapozva jött létre “a '90-es évek programja”.


A “'90-es évek programja”

A szomszédsági tanács kijelölt egy lakásügyi munkacsoportot, amelybe a városi hatóság helyi hivatalából, a lakásbérlők egyesületéből és a helyi lakásfenntartó vállalattól érkeztek kép-viselők, azzal a céllal, hogy kifejlesszenek egy programot a megújulásért, a változásért és az életkörülmények javulásáért Brickebackenban. A cél a lakásbérlők részvételre bátorítása, valamint a környék fejlődése iránti aktív érdeklődésének felkeltése volt. A programot egy felmérés eredményeire alapozták. Ennek során a lakásbérlők és a közalkalmazottak véleményét és ötleteit kérték ki arról, hogy mire van szükség és mit hogyan kellene csinálni.
A fizikai környezet változását és megújulását tekintve az egyik cél az volt, hogy minimálisra csökkentsék a távozók számát, és növeljék a környék stabilitását. Ezt a lakásbérlők kényelmének és ott-honosságának fokozásával kívánták elérni. A lakásfenntartó vállalat (újból) beszervezte és kiképezte a speciális “területi felelősöket”, akiket felelősség terhelt a társaság minden szolgáltatásáért saját szomszédságukban. A bérlők számára egyszerű és közvetlen hozzáférést biztosítottak ezekhez a területi felelősökhöz, akik a problémákkal és a karbantartással közvetlenül foglalkoztak, és így személyesebb légkört teremtettek a szomszédságokban (például veteményeskerteket alakítottak ki, és több gyümölcsfát ültettek szerte a környéken).
Egy másik cél az volt, hogy az integrált központot vonzóbbá tegyék az üzleti szféra számára, amit úgy oldottak meg, hogy nagyon alacsony bérleti díjakért üzlethelyiségeket adtak ki a központban. Ez az ötlet azonban csak bizonyos mértékig volt sikeresnek tekinthető. A vártnál kevesebb vállalkozó érkezett, és csaknem lehetetlen volt a központban egy életteli vásárteret kialakítani.
A szolgáltatási struktúra kialakítása érdekében számos célt fogalmaztak meg, és nagy erőfeszítéseket tettek. Ezek közül mutatunk be most néhányat.

Családsegítő központ

A “Bjorkdungen” (Nyírfaliget) családsegítő központ segíti a rászoruló szülőket gyermekeik hozzáértőbb nevelésében, és igyekszik csökkenteni a köztük különböző okokból meglévő távolságot. A központot a szomszédsági tanács népjóléti osztálya működteti. Az ügyfeleket a szociális intézmények, a terhes- és gyermekgondozók irányítják ide. Az ellátást az egyes családok egyéni problémáira és szükségleteire alapozzák, és környezettanulmány előzi meg. Az egyszerű esetmegbeszélést és a “Marte Meo” (az én háborúm) elnevezésű módszert egyaránt használják. A Marte Meo főként videofelvételeket használ, így mutatva meg a szülőknek, hogy milyen a kapcsolatuk a gyerekeikkel, és hogy mik a problémák.

Napközi otthon

A “Faltstationen” (mezei állomás) a népjóléti osztály és a Verdandi nevű, szenvedélybetegek számára létesült helyi egyesület vegyesvállalkozása. Olyan mindennapos tevékenységeket kínálnak itt felnőtteknek, mint amilyen például a főzés. A “Faltstationen”-t főként szenvedélybetegek használják, de mások is látogatják. A vendégek közül sokan jó barátok lettek, és támogatni kezdték egymást. Mindez azt eredményezte, hogy a népjóléti osztálynak ma már kevesebbszer kell beavatkoznia (például kevesebb kábítószerest kell erővel felügyelet alá helyeznie). A népjóléti osztály most azt készül megszervezni, hogy a környék szellemi fogyatékosai is látogassák a napközi otthont. A szellemi fogyatékosok sokszor a legmagányosabbak a hátrányos helyzetűek között, így a központ jó esélyt teremthetne arra, hogy a maguk módján ők is élhessenek társasági életet. Sokak számára a napközi otthon lehet az első lépés a munkaközvetítő által kínált tevékenyebb életforma és foglalkozási rehabilitáció felé.

Munkaerő-képzés

A foglalkozási rehabilitációért tett brickebackeni erőfeszítések egyike “a helyi szolgáltató csoport”, amelybe olyan embereket várnak, akik régóta munkanélküliek, és egzisztenciájuk különböző segélyektől függ. Ez a projekt a népjóléti osztály és a munkaközvetítő közös vállalkozása, amelynek célja a munkanélküliek képessé tétele a munkaerőpiacra való visszakerülésre azáltal, hogy egy olyan speciális környezetbe helyezi őket, ahol megtanulhatják problémáikat orvosolni. Minden ügyfél 20 hetet dolgozik egy 8 fős munkacsoportban. A munka főként társadalmi képzést takar, amely kis lépés egy állandóbb jellegű foglalkoztatás felé. A résztvevőknek olyan tanulmányokat is kínálnak, mint amilyen a svéd nyelv és irodalom, a társadalomtudományok vagy a testnevelés.

Önsegítő csoportok

A népjóléti osztály két szociális munkása kezdeményezte az önsegítő csoportok lehetséges módszerként való alkalmazását. A hasonló problémákkal küzdő, vagy azonos élethelyzetben lévő ügyfelek lehetőséget kapnak arra, hogy csatlakozzanak egy olyan csoporthoz, ahol megoszthatják tapasztalataikat a többiekkel, és újból kézbe vehetik életük irányítását, szakértői segítség nélkül. A szociális munkások gyakran érzik úgy, hogy nem értik teljesen az ügyfél helyzetét, így az ügyfelek összehozása nagyban előmozdíthatja a problémák megoldását célzó programokat. Az emberek saját szabad akaratukból vannak jelen, és egy-két szociális munkás is részt vesz a csoport megbeszélésein. Az eredmények nagyon bíztatóak, és a megbeszélések során sokan képessé váltak gondjaik megoldására.

Részvételi képesség (társadalmi bevonás)

Amióta Örebro városa elhatározta Brickebacken felépítését, általános volt az a meggyőződés és szándék, hogy az ott élő polgárokat integrálni kell. Amikor 1983-ban megalapították a szomszédsági tanácsokat, az együttműködés és a szektorok közötti társulás új feltételei jelentek meg. Ez idő tájt a helyi fejlesztések már folyamatban voltak, ilyen volt például a helyi elöljáróság, a lakásfenntartó vállalat és a lakásbérlők egyesületének együttműködése. A szomszédsági tanács megjelenése nagyban megkönnyítette ezt a fajta munkát.
A tinédzserek maguk akarták működtetni az ifjúsági szabadidőközpontot. A tinédzserek, az ifjúsági munkások és a helyi szervezetek képviselőinek együttműködése lehetővé tette egy projekt beindulását, egy projektét, amely végül “A Fa” létrejöttét eredményezte. Egy, a szomszédsági tanács által fizetett közösségi munkás segítségével kezdődött meg a munka. Amikor “A Fá”-t hivatalosan megalapították, a szomszédsági tanács megbízta az egyesületet az ifjúsági programok szervezésével. Ahogy ezt már bemutatásukkor is érzékelhettük, e programok kialakításánál a fiatalok ötleteit és érdekeit veszik alapul.
A '90-es évek programja is ezekből a helyi folyamatokból ered, de emellett a recesszió miatt is szükség volt a változtatásokra. Ez a program teljes egészében a helyiek szükségleteire és igényeire épült, és az emberek a közösség minden szektorában részt vettek a tervezésben. A '90-es évek programja általában sikeresnek mondható. Néhány kitűzött célt azonban nem sikerült elérni, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy a helyiek részéről nem volt elegendő érdeklődés. Mindazonáltal bebizonyosodott, hogy van értelme a projektek helyi szinten való építésének. A lakásügyi munkacsoport már készíti az ötletek és javaslatok leltárát a “jövő századelő programjához”.
Brickebackenben számos tényező erősíti a közösség befolyását. Megalapozottnak tűnik az a feltevés, hogy ennek a szemléletnek itt szilárd politikai alapjai vannak. A helyi politikusok mindig is komolyan vették és támogatták a polgárok elkötelezettségét és ötleteit, függetlenül attól, hogy melyik párt volt hatalmon. Mindez azt mutatja, hogy itt olyan szintű demokráciáról van szó, amelyet minden párt támogat, és amely helyi perspektívákra épít. Az általunk bemutatott kérdésekben erősebbnek bizonyult a szomszédsági megközelítés, mint a politikai kényszer.
Pia Sellstrom, Orebro

Amire a svéd esettanulmány rámutat:
– egy közösségi tevékenység egy másikhoz vezet – “dominó-elv”,
– a közösségi szervezetek (szövetkezetek, lakásbérlők egyesületei) és más együttműködő szervezetek közösségfejlesztő munkája rendkívül fontos,
– egy krízishelyzet serkentheti a közösségi részvételt,
– szükséges befektetni az embereket mozgósító projektekbe, mert így maximalizálhatjuk a közösségi részvétel lehetőségeit,
– a közösségfejlesztés összehozza a különböző generációkat,
– milyen módokon lehet a szolgáltatásokat eljuttatni a legrászorultabbakhoz.

Parola archívum