Soros Alapítvány Évkönyv 2001

Soros Alapítvány Évkönyv 2001Nyomtatóbarát változat

A Soros Alapítvány díjai

19 700 000 Ft

A díjak odaítélése évente egy alkalommal történik, figyelembe véve a kitüntetésre jelöltek eddigi munkásságát, szerepét, jelentőségét a magyar szellemi életben. Minden év elején az Alapítvány vezetői ünnepélyes keretek között adják át a díjakat.

Életmű-díj

5 000 000 Ft

Jancsó Miklós, filmrendező
A díj összege: 5 000 000 Ft

Alkotói díj

7 500 000 Ft

A kimagasló teljesítményt nyújtó alkotók munkásságának elismerésére.

Pohárnok Mihály, iparművész
Szálai Júlia, szociológus
Tandori Dezső, író
Vidovszky László, zeneszerző
Zsámbéki Gábor, rendező
A díjak összege: 1 500 000 Ft

Ösztöndíj

A fiatal és középnemzedék munkáját és megélhetését támogató Ösztöndíjat a zavartalan alkotómunka megkönnyítésére ítéli oda a Kuratórium.

7 200 000 Ft

Klenyán Csaba, klarinétművész
Orlai Balázs, formatervező
Podmaniczky Szilárd, író
Reményi Andrea, szociolingvista
Szabó Dezső, fotógráfus
Szederkényi Júlia, filmrendező
Szentesi Edit, művészettörténész
Szlágyi Márton, irodalomtörténész
Szorcsik Krisztina, színész
Vereckel Rita, díszlettervező

Az ösztöndíjasok havi 60 000 Ft-ot kapnak egy éven keresztül.

Solt Ottília-díj
A roma tanulók oktatása-nevelése terén kiemelkedő munkát végző pedagógusokat a Solt Ottília díjjal ismeri el.

2 100 000 Ft

Csonka Anna	I. számú bölcsőde, Pécs
Déri Ildikó	Körzeti Általános Iskola, Csököly
Fodor Ildikó	Kisegitő Iskola, Pécs
Lakatos Gyula	Hevesi György Általános Iskola, Túra
Lőrincz Zsuzsa	Hétszínyirág Altalános Iskola, Marcal
Restyánszki Lászlóné	Körzeti Általános Iskola, Baktakék
Teleki László	Megyei Jogú Város Cigány Kisebbségi Önkormányzata, Nagykanizsa

A díjak összege: 300 000 Ft

Laudációk

Életmű-dijJancsó Miklós, filmrendező
Isten éltessen, Miki bácsi!"
Fél évvel öregebb vagy nálam, úgyhogy nekem te - Miki bácsi vagy! De hadd tegyem hozzá rögtön: számomra te a film vagy! Három nagy munkád: a Fényes szelek, a Szegénylegények meg a Csillagosok, katonák -nekem a film maga, nemcsak a magyar film 1965-68 közötti nagy korszaka: mert mindig elemi erővel indítanak arra, hogy a magyar történelem adott szakaszát továbbgondoljam, újragondoljam. Minden nagy mű a pillanat ihletében születik, s még ha öt- vagy hatrétű is, a legfelső rétegével látni engedi a puszta történelmi tényt amelyből vétetett A Fényes szelek a népi kollégistákról szólt azokról, akik, vállalva egy rendkívül szigorú életközösséget és kérlelhetetlen politikai öntudatot erőszakkal próbálták mindezt a társadalomra rákényszeríteni - és elsők között estek a rendszer áldozatául. Ez a tapasztalat amelyet Jancsó a művészet eszközével mutat meg, az én tapasztalatom is, a korszak tapasztalata is. Akkor éreztem először, hogy emberek, akikkel mint későbbi népi kollégistákkal (Győrfi-kollégistákkal) az ellenállásban együtt éltünk, együtt dolgoztunk, egyszerre csak ellenségnek tekintenek. Jó sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy - 1956 előtt - megint egy hullámhosszra kerüljünk. Aztán a forradalmat leverték, voltak közülük is, akik börtönbe kerültek, de színt nem váltottak, még ha beledöglöttek vagy belerokkantak is. Voltak, akik visszatáncoltak a régi helyükre, és betagozódtak megint a párthierarchiába, s előbb utóbb tönkre mentek morálisan is, emberileg is. Úgyhogy ez a film, a Fényes szelek-a magunk folyamatos jelene.
A Szegénylegények forradalmi film, a belső forradalom filmje: a társadalmi igazságtalanság vezérelte forradalom leverését ábrázolja könyörtelenül, keményen, és ami nagyon fontos - teljesen új formát teremtve. Jancsó a maga hatalmas, egyívű, hosszan kitartott tömegjeleneteiben hihetetlen jól gazdálkodik a térrel és az idővel, nem szaggatja szét darabokra: a fizikai mozgás magába öleli a társadalmi mozgást magába öleli a teret a mát és a múlt valóságát s mindezt egyetlen vizuális egységbe tudja fogni. Ez a képi gondolkodás a Csillagosok és katonákban érte el a legfelső fokát Úgy szól a kommunista forradalom eredetéről és gyökereiről - az előtörténet térbeli és időbeli kiterjedéséről, a tömegességéről, amely maga alá temeti, magába szippantja és eszközzé teszi az embert -, hogy mindez közben mindvégig személyes történetként élhető meg. A mozgás forradalma - amitől Jancsó mozija nekem a film, az igazi mozi - három dolog: a gondolat a képi ábrázolás és a tér ábrázolásának a forradalmát jelenti, és valószínűleg, ez adja filmjének olyan félreismerhetetlenül egyedi, egyéni, személyes jellegét is. Talán ezért is van az, hogy én, bár elég sok időt töltöttem börtönben, ha most a börtönt jellemeznem kéne, akkor nekem elsőre nem a Gyűjtő, hanem a Szegénylegények ugrik be: Jancsó a börtön és az elnyomottság kvintesszenciáját mutatja meg benne. Jancsó Miklós három mondott filmje - a Szegénylegények (1965), a Csillagosok, katonák ( 1967) és a Fényes szelek (1968) nekem személyes történetem abban az értelemben is, hogy a hatvanas években, a börtönből kilépve, „rájuk" szabadultam: velük együtt szabadultam fel... Ezt is köszönöm neked, Miki bácsi, ezért is az Isten éltessen téged!

Göncz Árpád

Alkotói díj
Pohárnok Mihály, iparművész
Pazarló kultúránk szégyene, hogy Pohárnok Mihályt bemutatnom és méltatnom kell. Pedig jól tudom, sokan kérdik egymásra nézve: ki lehet az? De nyilván vannak olyanok, akik most a homlokukra csapva kiáltanak fel: „hát persze!", és csodálkoznak, hogy miért csak most és miért nem..., de nem folytatom. Szóval, Pohárnok Mihály az alkalmazott művészet és formatervezés egyszemélyes intézménye, tudósa, szervezője, közvetítője, közlekedési rendőre és persze művelője. Rendkívüli tárgyi és helyismerete, abszolút hallása és ingerküszöb alatti sebességű tájékozódó képessége teszi nélkülözhetetlenné tervezőknek és felhasználóknak egyaránt
Ő az, akit legtöbbször nem megbíznak vagy felkérnek, hogy szervezzen meg, tegyen rendbe, találjon ki valamit amit más sok pénzért elpuskázott, hanem egyszerűen csak megkérdezik tőle, és ő lenyűgöző könnyedséggel nyújtja át a megoldás kulcsát. Javaslatai elegánsak, de sohasem fölényesek, legtöbbször szerényen átengedi a felismerés élményét beszélgetőtársának azon a ponton, amikor már nehéz a dolgot elrontani. Hivatásos rendteremtő, a szürke eminenciások démoni tulajdonságai nélkül. És soha nem lesz gazdag ember. Olyan misszionárius ő, akit a kannibálok még utoljára, a megtérés előtt jóízűen elfogyasztanak. Szívesen írnám le azt a mondatot: „Több évtizedes munkája lassanként a magyar tervezőművészet ismertségével és fontosságának felismerésével kamatozik", de ez nem igaz.
A látszat ellenére ő is csak ember, egy ember, egy fontos, értékes, szeretni való ember. Azt viszont halkan és óvatosan merem állítani, hogy - ha lomhán is, de - környezetünk kezd érdekesebbé, kényelmesebbé, szóval szakszerűbbé válni, és hogy ez nélküle nem tartana itt. Még ma is fejembe kergeti a vért annak emléke, ahogy gonosz, irigy és tehetségtelen, ember alatti személyek máig szégyenletes módon akadályozták meg azt hogy munkájának hatásfokát egy reprezentatív intézmény, a Magyar Iparművészeti Egyetem rektoraként sokszorozza meg. Javíthatatlan álmodozóként még mindig úgy érzem, nem késő. Addig is, ha valami szakmai dologban tanácstalan vagyok, fölhívom.

Péter Vladimír

Szálai Júlia, szociológus
A társadalmi egyenlőtlenségek kiváló kutatója. Kezdeményezője és szervezője volt több fontos társadalomtudományi műhelynek, kutatócsoportnak, folyóiratnak, könyvsorozatnak, a közelmúltban például szervezője és szerkesztője a Cigánynak születni című, reprezentatív kötetnek. Legutóbbi, Uram! A jogaimért jöttem! című kötetében a reformpolitikáktól a kényszerasszimiláció jelenségéig tekintette át a közelmúlt és a jelen fontos társadalmi folyamatait. Szálai Júliát a társadalmi programok és cselekvések hatásai foglalkoztatják, a beavatkozások szándékolt és főleg nem szándékolt következményei. Azt is mondhatnánk, hogy az „ész cselét" figyeli meg és írja le a jelenkori Magyarország történetében, de nem a gondviselés fortélyaként hanem igazi szociológus módjára: azt elemezve, hogy a különféle kollektív célokat és terveket miként formálja át a strukturált társadalom. Ezt kutatta az egészségügyben és betegségügyben, s ezt tanulmányozta akkor is, mikor a szegénység terjedését és a kisebbségek életkörülményeit vizsgálta. Szálai munkája egyaránt, egyidejűleg tanulás és tanítás, írásai érzékletesen példázzák, hogyan ismerhetők meg a fontos társadalmi változások, s hogyan kell újratanulni folyamatosan, egy egész életen át a társadalmat Elsősorban ezt tanítja egykori és mai tanítványainak is. Radikális látásmódja és közéleti szellemisége mellett ezért ő a progresszív magyar szociológia egyik vezető képviselője.

Somlai Péter

Tandori Dezső, író
A váteszköltő romantikus, népszerű alakja a múlté. A magyar költők ma nem nagyon híres emberek. Tandori Dezsőt mintha mégis „mindenki" ismerné. Persze nehéz is nem észrevenni őt hiszen annyit és annyifelé ír (mintha létezne még osztatlan magyar irodalom), hiszen jellegzetes, magányos alakja figuraként van jelen szinte mindenütt - pedig szinte soha, sehol nincs valóságosan jelen. Többnyire egy-egy pillantással is megállapítható: igen, ő az. Tandori/Nat Roid/Tradoni „evidenciás úr", a mackós, a madárlátta, a lovas versek és prózák és krimik és gombfocikönyvek szerzője, az esszéista, a fáradhatatlan tárca- és elő- és utószóíró, a világ legtermékenyebb műfordítója. A Tandori-legenda ugyanakkor nem mellékterméke, és még csak nem is pusztán része az életműnek, hanem egynemű vele. A válságköltészet feloldásával, az emlékezetes fordulattal, az elnémulás ellentétével, a Tandori-féle radikális megoldással. A hagyományos költőszerepből kilépve, a nyelv esendőségét gyönyörűszép trükkökkel tovább nem kendőzve, Tandori magát az (ön)kifejezés egzisztenciális csődjét tette életműve tárgyává. Valaki „híjának a helyén se" a verset és prózát író, versben és prózában beszélő figurát, aki és ahogy írja és mondja minden műfajban, ami leírhatatlan és kimondhatatlan.
Mindez mégis mérhetetlenül több a tragikomikus gesztusok fura összességénél. „A tréfa ott van, hogy én ezt komolyan gondolom" - írta Tandori egyik kötetének ajánlásában. A Tandori-életmű, ez a non-stop performance, abból csinál nagy költészetet, amiből nem lehet Aligha van az elmúlt harminc év magyar irodalmának nagyobb hatású alakja, mint Tandori Dezső. Már feltűnő és emlékezetes indulásakor évtizedekkel később bekövetkező fejleményeket előlegezett meg; követőinek, vagy legalábbis a hatása alól magukat kivonni nem tudóknak, se szeri, se száma, ráadásul nemcsak nemzedéktársaira vagy a nála fiatalabbakra, hanem - egyedülálló módon - itt-ott még idősebb mestereire is hatott.
Jutalmazza a díj ne csak ezt a példátlan teljesítményt hanem a példát is, amely idestova egyharmad évszázada buzdít írásra és olvasásra minden körülmények közt mindennek ellenére.

Barna Imre

Vidovszky László, zeneszerző
Minden alkotói pályának vannak meghatározó irányai, állomásai és váratlan fordulói. Kortársként, időben s térben is közelből szemlélve, gyakorta közreműködőként vagy az első megszólalás sikerültéért szorongó tanúként az ember hajlamos mindezt egybemosni, a folytonosságot érezve ott is, ahol már a különbség volt a jellemző. Harminc-valahány év alatt az állandó változáshoz hozzá is lehet szokni, elfogadni, hogy a gondolkodásmód egysége talán épp a felületi sokféleségben mutatkozik meg, abban, hogy a személyiség ereje fogja össze a legkülönbözőbb megnyilvánulásokat. Hogyan is lehetne egységes vonulatba öszszefoglalni másképp az egyébként oly különböző, mára emblematikus jelentőségű alkotásokat, az Autokoncert zenei színházi marionettjétől a Schroeder haláláig (melyek kapcsolatáról, a bemutató döbbenetében, nem akármilyen igényességéről ismert kortárs komponista jegyezte meg, hogy a szerző „megtette az utat Beckettől Kafkáig"), vagy a modernizmus utáni légkörben, a fölmelegített s reflektálatlanul kezelt hagyomány felhasználásához frivol kritikával is viszonyuló kamaraoperáig, a Nárcisz és Echóig ? Bármelyik darabját idézem is fel magamban Vidovszky Lászlónak, a hagyományos koncert-szituációban is működő műveket vagy azokat amelyek számára meg kell teremteni az előadás egyedül lehetséges, speciális terét azokat amelyek az Új Zenei Stúdióban folytatott közös előadói munka közvetlen tapasztalatából eredeztethetek, vagy azokat amelyek szintén megszívlelt tapasztalatból, kiiktatják az előadót a mű megszólaltatásából - mindeme darabok kapcsán legélénkebben a kérdezés frissessége, újdonsága a szembeötlő. Sok mű fogadtatása merült ki abban, hogy a hallgatók a kompozíció megértése helyett elérteni igyekeztek a benne-mögötte sejtett tréfát mintha e művek valamiféle szavakban is leírható ötletet járnának körül, öltenének hangokba - pedig egyetlen olyan pillanata sincs Vidovszky munkáinak, amelyekben ne a zenei megfontolás, a zenei megformálás, lebonyolítás volna a döntő, öltsön akár jólszabottan hagyományos alakot vagy legyen belőle computer-játék, netán meg sem szólaltatható imaginárius kotta.
E díj szabályzata azt írja elő, hogy kimagasló jelentőségű alkotást, jelentős pályaszakaszt jutalmazhat. Nem csak a nevesítés kényszere, hanem a nagy művel való szembesülés oly ritka öröme is megfogalmaztatja velünk, hogy ezidén Vidovszky László Zwölf Streich-quartette című ciklusát illeti e megkülönbözető figyelem; ez a mintegy ötven perces kompozíció a magyar zeneszerzés elmúlt évének bizonyosan legnagyobb eseménye, szerzője pályáján kimagasló állomás; ha bízhatnánk még egyáltalán a nemzetközi zenei termés áttekinthetőségében és valamiféle rangsorolhatóságában, aligha vitatná bárki is e mű korszakos jelentőségét.

Wilheim András

Zsámbéki Gábor, rendező
Zsámbéki Gábort köszöntve úgy érzem magam, mint Moliere Fösvényében Jakab, aki megkérdezi, kihez beszél előbb az úr, a kocsisához vagy a szakácsához, mert akkor fölteszi a megfelelő fejfedőt. Zsámbékit köszöntve nekem is el kell döntenem, kit köszöntsek előbb, a rendezőt a színigazgatót, a tanárt a menedzsert vagy a nemzetközi színházi diplomatát. Talán helyesen tenném, ha tevékenységének azt az oldalát emelném tó, amelyben az elmúlt bő egy év során tó-emelkedőt alkotott hiszen a díj elsősorban annak az elismerése. Csakhogy ez a szűkítés nem könnyíti meg a dolgomat mert az említett időszakban minden területen irigylésre méltó eredményeket ért el, szinte azt mondhatnám, hogy ahová lépett ott fű sarjadt Márpedig sokfelé járt Vegyük fő hivatását a rendezést legalább az itthoniakat amelyeket módomban volt látni. Úgy tűnik, kirobbanó formában van. Tavaly a Tartuffe-fel elnyerte a kritikusok díját Kevés ennél pikírtebb és föl-szabadítóbb előadást láttam. Aki ebben az országban él, és ezzel mindannyian így vagyunk, az értékelni tudja az álszentségnek azt a fokát amelyben az elkövető bőröndként viszi magával a készenléti házioltárt hogy adandó alkalommal kihajtogatva demonstrálja religiózus elkötelezettségét. Elvont esztétikai fogalommal élve: vinnyogni lehet a röhögéstől. Másik rendezése, a pár hónapja bemutatott Szent György és a Sárkány mesteri karddal vág rendet Weöres Sándor liános-mágikus darabjának bozótosában, tiszta költői gondolatot és váratlanul új, expresszív színházi nyelvet teremtve. Ezt a hétpróbás remeket kezdőként egyszer már Kaposváron megrendezte, harmincnégy évvel ezelőtt; láttam azt is. Bravúrstikli volt abból lett - mondjuk így: abból is lett - az, amit Kaposvár-jelenségnek nevezünk. Éppen harminc éve, hogy Zsámbéki főrendező lett Kaposváron; a Katona József Színház pedig Kaposvárból (és Székely Gábor szolnoki színházából) lett Kaposvár tehát a Katona, tágabban a legújabb kori magyar színház bölcsője; ezért is említem ezt a történeti mozzanatot
A Katona, melynek Zsámbéki az igazgatója, ma a legjobb magyar színház. Akkor is, ha voltak gyöngébb évadai; a legutóbbi történetesen nagyon erős volt évek óta a legerősebb. Az is köztudott hogy a magyar színház a Katona által került rá az európai listára; azelőtt ugyanis nem volt rajta. Legkevésbé akkor, amikor a magyar film hírnevet szerzett: a 60-as években. A magyar színháznak még árfolyama sem volt akkor, amikor közvetlen szomszédainkét már magasan jegyezték. A Katona ma a toplistán van, és az Európai Színházi Unió alapító tagja. Zsámbéki Gábor ma az Európai Színházi Unió elnöke. Giorgio Strehler után lett az. Másodszor Is újraválasztották. Másodszor hozta Budapestre tizennégy hónappal ezelőtt az Unió fesztiválját; azokat az előadásokat, amelyeket látni érdemes. Ezáltal nemcsak a magyar színházművészetet, hanem a magyar közönséget is bevonta Európa művészi áramkörébe. És benevezi a nemzetközi versenybe azokat a fiatal rendezőket - Székely Gábor tanítványait -, akik közül egyesekre már szaktekintélyek is fölfigyeltek, és ennek köszönhetően nagyobb nemzetközi támogatást kapnak mint hazait. Zsámbéki Gábor tehát kiajánlja a fiatal rendezőnemzedéket miközben hangsúlyozza, hogy nem szeretné kiárusítani is őket; hátha itthon eszébe jut a kultúrpolitikának, hogy nemzeti színházi milliárdokból a fiatal tehetségeknek is hullajtson filléreket A rendező, az igazgató, a menedzser és a kultúrdiplomata - összefoglaló néven a Zsámbéki Művek - tehát e rövid kompiláció tanúsága szerint folyamatosan és eredményesen dolgozik. Aminek szemléletes példája, hogy a díjazott ma azért nem lehet jelen, mert éppen ezekben a percekben zajlik az a színházi bemutató, amelyet külföldön rendezett. Hadd köszöntsem tehát Zsámbéki Gábort és Soros-díját megkülönböztetett tisztelettel: in absentia.

Koltai Tamás

ÖsztöndíjasokKlenyán Csaba, klarinétművész
Generációjának kimagasló tehetségű képviselője - az utóbbi néhány évben valószínűleg az övé az egyik legígéretesebben induló zenei pálya. Minden produkciója hihetetlen igényességről tesz bizonyságot; szólistaként és kamarazenészként is hangszerének szinte teljes irodalmát elsajátította már, hangversenyszereplései eseményszámba mennek. Gondosan előkészített lemezfelvételek fűződnek nevéhez, különösen fontos, hogy hivatott előadója a kortárs zenének. Nagy tudatossággal, szorgalommal és munkabírással alakítja karrierjét, a gyors, látványos siker érdekében pillanatra sem téve engedményt abból, ami zenei ideálja és művészi meggyőződése.

Wilheim András

Orlai Balázs, formatervező
A fiatal és tiszta szellemű tervezőművész generáció egyik legtehetségesebb képviselője. Felülemelkedve a kézműves díszítőművészet és ipari formatervezés banális dualitásán, a környezetformálás új és minőségi képviseletét személyesíti meg. Teszi ezt úgy, hogy a megoldás természetes alkalmasságán túl saját művész személyiségének fanyar különösségével fűszerezi munkáit.

Péter Vladimír

Podmaniczky Szilárd, író
Podmaniczky Szilárd még nincs negyvenéves, de már öt megjelent kötetet mondhat a magáénak. Verset és novellát, hírlapi tárcát és hetilap-glosszát józan fejjel és könnyű kézzel, összehúzott szemmel és határtalan kedéllyel ír. Versei novellisztikusak, novellái költőiek. Tárcái bentről kifelé és kintről befelé egyaránt nyílnak. A szép- és közírás legjobb magyar hagyományainak igen tevékeny és igen tehetséges folytatója.

Barna Imre

Reményi Andrea, szociolingvista
A társadalomtudományi nyelvészet legígéretesebb magyarországi kutatói közé tartozik.
Tudását és képességeit a megszólítások munkahelyi rendszerének nyelvészeti elemzésével bizonyította. Újabban a férfiak és nők nyelvhasználati különbségeit vizsgálja.

Somlai Péter

Szabó Dezső, fotográfus
Szabó Dezső különleges tehetsége a magyar vizuális kultúrának Érett fejjel vették fel a Képzőművészeti Főiskola festő szakára, de hamar a fotográfiával jegyezte el magát Szabó Dezső ritka tehetség, aki még azt is megengedheti magának, hogy nevében ne különböztesse meg magát a múlt század ellentmondásosan nagy népi írójától. Rövid pályája ellenére már tíz önálló, és ennél sokszor több csoportos kiállítással büszkélkedhet Sőt egy jelentős magángaléria hosszú távon épít rá, vállalja menedzselését Bízik abban, hogy e szerény, eltökélt nagy méretű műveket alkotó művész egyszer meg fog tudni élni fotográfiáiból. Szabó Dezső megérhette azt ami kevés magyar vizuális művésznek adatik meg egy-egy képeslapon sokszorosított műve éveken át díszít budapesti értelmiségi szobákat Sokan azt hiszik, ezek a képek valamely nagy európai sztár véletlenül erre tévedt alkotásai - kultikus művek. Kívánjuk Szabó Dezsőnek műveivel együtt egyszer fordítva is járja be ezt az utat Hogy ebben az értelemben is legyen igaz a mondás: „Ex Oriente Lux". Keletről jő a fény.

Török András

Szederkényi Júlia, filmrendező
Néhány évvel ezelőtt végzett a főiskolán, és már biztosan állíthatjuk, hogy nem fog kasszasikereket rendezni. Ezt a nem feltétlenül előnyös tulajdonságát azonban példás önfegyelemmel tűri, és mániákus kitartással csinálja azt amire tehetsége sarkallja: olyan filmeket, amelyek radikális bátorsággal használják az intellektust. Ezek a munkák aztán lassúak, mélázók és mindig meglepően pontosan szerkesztettek lesznek. Csak a gondolati és képi rendnek engedelmeskednek, semmi másnak. Ezt bizonyítja a Paramicha, a vagy Glonci és az emlékezet című egész estes filmje, a
Weöres Sándor verseire készített Bóbita című szabad és szellemes látomásos etűdfilm vagy akár a Szabó Lőrinc munkáit használó versekből kirajzolódó portré is.

Orsós László Jakab

Szentesi Edit, művészettörténész
Szentesi Edit neve nem olvasható a jáki apostolszobrokat elemző, mintegy felerészben általa megírt két éve megjelent nagyszerű kötet gerincén, mint ahogy többi kutatótársáé sem, de mindenki tudja, hogy ő volt a lelke és a motorja ennek a kollektív elemzésnek. Egyszerre tudott elismerést aratni a kényes művészettörténész szakma köreiben áldozatkész aprómunkájával és mintegy kéttucatnyi remekbeszabott tanulmányainak egyéni teljesítményével. Miközben folytatja a látványosnak aligha nevezhető dokumentáció és „állapotfelmérés" munkáját a poros adattárakban és kőtárakban, elemzéseiben finom műgonddal a connaisseur személyes hangvételével, a minden tekintélyt megdorgálni kész kritikai igényességgel párosítja kincseket rejtő lábjegyzeteit Arra vállalkozott hogy a műemlékvédelem, a másolat és a rekonstrukció, a múlt századi műgyűjtők, amatőr restaurátorok és a hajdani művészettörténész-kollégák megfigyelésein keresztül közelítse meg érdeklődése kitüntetett (bár korántsem egyedüli) tárgyát a középkori építészet szobrászat a „kőfaragványok" ránk maradt törmelékeinek az értelmezését Nehéz eldönteni, mit csodáljunk jobban: alapos és kitartó nyomozása módszerességét vagy kérdésfeltevéseinek művészetelméleti izgalmasságát

Klaniczay Gábor

Szilágyi Márton, irodalomtörténész
A magyar felvilágosodás és preromantika irodalmának egyik kitűnő fiatal kutatója. Tanulmányaiban eredeti módon közelítette meg Karmán József életművét az Aurora című folyóiratot és ezzel fontos vitára késztette a 18. századi végi magyar irodalom valamennyi kutatóját.

Somlai Péter

Szorcsik Krisztina, színművész
Az újvidéki színház tagja, többek között Erdman-, Genet- és Pirandello-darabokban nyújtott kiemelkedőt Fölfedező erejű Antigoné: a Zsámbékon bemutatott Szophoklész-tragédia címszereplőjeként kortársunkká avatta a szerzőt Európai hírű, világot járó rendezőnk azt mondta róla egy interjúban: a kevés fiatal színészek egyike, akinek a tehetségén kívül világlátása is van.

Koltai Tamás

Vereckei Rita, díszlettervező
A Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja, díszlet-és jelmeztervező. A magyar színházban ritka módon egy kézben tartja a vizualitás mindkét fő elemét: egyszemélyi felelősséget vállal az előadások látványvilágáért Nem alkalmazottja az úgynevezett „alkalmazott művészetnek". Önálló világot teremt bár nem tesz mást, mint előhívja a Brecht Miller, Goldoni, Moliere és mások által a szövegbe kódolt képeket

Koltai Tamás

Solt Ottília-díj

Csonka Anna
A pécsi I. számú bölcsőde cigány játszóházának vezetője. 1999-től vezeti azt a cigány játszóházat amelyben 1996 óta szociális munkásként dogozott A játszóház pedagógiai koncepciójának kidolgozása, az ott dolgozó emberek felkészítése a csak cigánygyerekekkel való munkára, az ő munkájának eredménye. Pécs városának kevésbé frekventált elöregedett bányászkerületében található játszóház ma már telt házzal működik.

Déri Ildikó
A Somogy megyei Csököly Körzeti Általános Iskolájában tanít matematikát Csökölyből a dél-dunántúli falusi általános iskolák átlagához képest lényegesen nagyobb számban tanultak tovább cigány fiatalok érettségit adó középiskolákban, s közülük többen ma már felsőoktatási intézményekbe járnak. A tehetséges fiatalok segítésében a csökölyi iskolában Déri Ildikó tevékenysége meghatározó jelentőségű. Az utóbbi időben a pilisborosjenői továbbképző központ egy, a cigány fiatalokkal foglalkozó pedagógusok számára indított regionális képzési programjában szakértőként is alkalmazza.

Fodor Ildikó
Húsz éve vezeti a Pécsi Kisegítő Iskola Művészeti szakkörét. Sérült fiatalokkal, gyerekekkel foglalkozik annak érdekében, hogy minél több sikerélményben tudjanak részesülni, hogy megismerhessék a siker érzését hátrányos helyzetük ellenére. A legeredményesebb gyerekek többsége cigány származású volt az évek során. Tanítványai 1981 óta több, mint 60 kiállításon vettek részt. Városi, megyei, országos és nemzetközi versenyekről 117 díjat hoztak el. 2001. júniusában pályázati pénzekből sikerült megjelentetnie Petőfi Sándor: János vitéz című művét magyar-angol-beás cigány nyelven, amelynek illusztrációit a művészeti szakkör cigány tanulói készítették.

Lakatos Gyula
Született 1967-ben, Budapesten. 1988 óta a túrái Hevesi György Általános Iskolában tanít folyamatosan. Roma származását vállalva a roma tanítványai előtt példaképként szerepel mind a mai napig. Jelenleg 13 roma tanuló van az osztályában, akiknek kiemelten segít abban, hogy sikeresek legyenek az iskolában. Osztályfőnökként is és szaktanárként is százon felüli azon roma diákok száma, akiket patronált és külön odafigyeléssel segít és segített abban, hogy sikereket érjenek el tanulmányaik során.

Lőrincz Zsuzsa
A marcali Hétszínvirág Általános Iskola gyógypedagógusa és igazgatóhelyettese. Az iskola szellemisége arról tanúskodik, hogy intézményük elkötelezett a cigány gyermekek oktatása iránt, és az ehhez szükséges szakmai-módszertani felkészültséget az iskolavezetés nem csupán a kollégáktól, de példamutatóan elsőként önmagától várja el. Lőrincz Zsuzsa nemcsak napi munkájával bizonyítja szakmai hozzáértését hanem igazi alkotó pedagógusként is.

Restyánszki Lászlóné
A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Baktakéken él több mint három évtizede, az ottani körzeti általános iskola igazgatója. Hét halmozottan hátrányos település közösen fenntartott iskolájáé. A hét településen már a nyolcvanas évek eleje óta iskolaotthonos oktatás folyik. A hétköznapok tapasztalata bebizonyította, hogy a roma kisebbségi tanulók így képesek valamennyit behozni halmozott hátrányaikból: pedagógusi segítséggel elsajátítják az iskolai anyagot, megismerkednek az alapvető higiéniai szokásokkal, megtanulnak közösségben létezni, és felismerik az önmagukban rejlő adottságokat és képességeket.
Pedagógusként elsődleges célja már évtizedek óta az, hogy megpróbálja csökkenteni azt a hátrányt amely a gyerekeket azért sújtja, mert az országnak erre a vidékére születtek. Hiszen ebben a térségben az elvándorlás, az évtizedes munkanélküliség, az elszegényedés és a cigánykérdés mindenki életének meghatározó része és élménye.

Teleki László
Az 1995-ben alakult Nagykanizsa Megyei Jogú Város Cigány Kisebbségi Önkormányzatának elnökévé választották, majd 98-ban négy évre ismét bizalmat kapott. Óriási tenni akarással, nagyszerű szervezőtehetséggel kezdte és végzi ma is a munkáját. Vezetésével a testület egy olyan közéleti maggá válhatott, amelynek Nagykanizsa városában, Zala-, Somogy- és Veszprém megyékben, de országosan és nemzetközi vonatkozásban is kisugárzása, meghatározó ereje van. Számos tanulmány, diplomadolgozat készült a testület eredményeinek feltárásából és feldolgozásából. Teleki László a roma közösségek felemelkedésének elősegítésére gyakorlati lépéseket talált, eredményei méltán váltak útmutatóvá.

Következő fejezet >>
Tartalom>>