Soros Alapítvány Évkönyv 2002

Soros Alapítvány Évkönyv 2002Nyomtatóbarát változat

Ügynökök és akták

Nemzetközi konferencia az átvilágításról és az állambiztonsági iratok sorsáról Budapest, 2022. szeptember 6-7.

„A Soros Alapítvány nem sűrűn szervez konferenciát Az elmúlt 18 évben viszonylag ritkán fordult elő. 2002. szeptember 6-7-én mégis nemzetközi tanácskozást rendeztünk Ügynökök és akták címmel az átvilágításról és az állambiztonsági iratok sorsáról. A konferencia ötlete összefüggött az Alapítványnak egy közpolitikai intézet létrehozására vonatkozó elhatározásával. Fontos célja ennek a 2003. január elsejétől működő intézetnek, és ebben ez a konferencia egyfajta kísérlet, hogy szeretne közös asztalhoz ültetni olyan embereket, akik talán maguktól ezt nem tennék. A konferencia programjából és az előadók listájából kitetszik, hogy az alapítvány törekedett a hagyományos ideológiai, politikai paletta különböző képviselőit meghívni. Jó jel, és talán egy jövőbeni párbeszéd reményével is kecsegtet hogy egy, az országot és annak értelmiségét annyira megosztó országgyűlési választást követően mindenki elfogadta a meghívást. Néhány szót a témaválasztásról. Jóllehet a frissen megválasztott miniszterelnök titkosszolgálati múltjának nyilvánosságra kerülése óta az ügynökök, és az akták témájával tele van a sajtó, ez a konferencia nem a botránykeltő ügynökügyekről szólt. Mécs Imre, a rendszerváltást követő kormányok tagjainak ügynökmúltját vizsgáló parlamenti bizottság vezetője sem listákat ismertetett a konferencián, ahogy egyetlen résztvevő sem ezekről az aktuális kérdésekről beszélt hanem a múlt feldolgozásának olyan elvi kérdéseiről, amelyekről oly kevés szó esett az elmúlt tizenkét esztendőben. Timothy Garton Ash, oxfordi történész, aki sokat foglalkozott a kelet-közép-európai átmenet problémáival, egyik írásában sorra veszi a múltfeldolgozás különböző országokban alkalmazott módszereit. Ezek között említi egyrészt a büntetőpereket, amelyek elsősorban Németországra voltak jellemzőek, másrészt a különböző átvilágítási megoldásokat az egészen szigorú cseh lusztrációtól a lényegesen enyhébb magyar, illetve lengyel modellig. Harmadik megoldásként az aktákhoz való hozzáférésről, negyedikként, pedig azokról a tényfeltáró bizottságokról szól, amelyek Magyarországon eddig úgyszólván egyáltalán nem jöttek szóba, és leginkább talán Dél-Afrika ismert azokról a testületekről, amelyek mindenféle jogi kompetencia nélkül megpróbálták a szemtanúkat és a résztvevőket vallomásra bírni. A konferencia első paneljában a külföldi előadók, köztük a német Stasi-akták kezelésére létrehozott hivatal alapítóvezetője, Joachim Gauck arról számoltak be, hogy milyen előnyei és hátrányai voltak az egyes megoldásoknak. Ennek a panelnek egyetlen magyar előadója az a Bence György, aki Magyarországon először vetette fel, egy, a dél-afrikaihoz hasonló TRUTH COMMISSION felállításának ötletét. A következő panel már a magyar átvilágítási törvény történetével foglalkozott, olyan szereplők részvételével, akik - mint Boross Péter egykori belügyminiszter majd miniszterelnök, illetve Hack Péter a Hack-Demszky-féle törvénytervezet egyik kidolgozója - a maguk javaslataival is aktívan befolyásolták ezt a rövid, de fordulatokban gazdag történetet. Az átvilágításénál is rövidebb múltra tekint vissza az információs önrendelkezési jog megvalósítására létrehozott Történeti Hivatal, melynek fél évtizedes történetét az elnökhelyettes, és egy levéltáros kutató értékelte. A második nap első paneljében az átvilágítás és az aktákhoz való hozzáférés alkotmányjogi követelményeiről volt szó, különös tekintettel a kormány által készített törvényjavaslatoknak az úgynevezett Sólyombizottság által megfogalmazott kritikájára, a bizottság két tagja és az adatvédelmi biztos részvételével. Az országgyűlés 2002 nyarán felállított Mécs-, illetve Balogh-bizottságai névadóinak beszámolóit a FIDESZ-MPP, majd a kormány törvényjavaslatainak ismertetése és vitája követte. A kétnapos tanácskozás talán még az e kötet megjelenésének idején a törvényjavaslatokról lezároló parlamenti vitát is befolyásolta, de talán ennél is fontosabb eredménye, hogy bizonyította a tárgyszerű tudományos párbeszéd lehetőségét egy mégoly megosztott politikai miliőben is. Köszönet érte minden résztvevőnek."

Tartalom>>
Következő fejezet >>