Dokumentumok
Nyomtatóbarát változat
Cím:
Település – közösség – életminőség; A Soros Alapítvány Települési egészségterv programjának tapasztalatai 1998-2002
Szerző:
Gyuricza Ágnes szerk.
Ország:
A kiadás helye:
Budapest
A kiadás éve:
2002
Kiadó:
Soros Alapítvány
Terjedelem:
Nyelv:
Tárgyszavak:
település, közösség, életminőség, települési egészségterv
Állomány:
A „Települési Egészségterv” program értékelése, Programértékelő dolgozatok
Forditas:
Megjegyzés:
Annotáció:
Leltár:
Raktári jelzet:
E




A maguk közösségéért felelősséget érző emberek láthatatlan hálózata egyszer majd talán a saját elesettjeiért, betegeiért, egészségeseink jövőjéért is felelős társadalmat teremt.


Település – közösség – életminőség

A Soros Alapítvány Települési egészségterv programjának tapasztalatai
1998-2002

A program célja

Mi a Települési egészségterv?
Az egészségterv stratégiai terv és annak megvalósulását szolgáló cselekvési program. Célja egy település, közösség életfeltételeinek, életminőségének, s ezen keresztül az ott élő emberek egészségi állapotának javítása. Az egészségtervet egy-egy település maga készíti el önmaga számára, és lakói maguk is valósítják azt meg.

Miben más ez, mint az eddigi programok?
Az egészségterv nemcsak az adott település problémáinak megoldását szolgálja, hanem eközben új társadalmi gyakorlat meghonosodását, annak begyakorlását is elősegíti. Olyan társadalmi gyakorlatét, amely a problémák megoldása során az újra alakuló, autonóm módon szerveződő közösségekre épít, önbizalmat ad, cselekvési lehetőséget biztosít. Az ilyen közösségek kialakulása nem csupán “elméleti jelentőségű”. A saját problémáik megoldásában aktívan részes közösségek léte komoly erőforrás.

A program általános célja
A program “ideájának” kidolgozói abból a tényből indultak ki, hogy életminőségünk, egészségi állapotunk döntő mértékben meghatározza életkilátásainkat, jövőnket, egyéni, családi és közösségi szinten egyaránt. A program nem azt tűzte ki céljául, hogy megvédi az embereket a betegségektől, hanem “csupán” azt, hogy e programok segítségével változásokat indít el az autonóm módon szerveződő, korlátozott forrásokkal rendelkező közösségek életében.

A program konkrét célja, hogy segítségével
· javuljon egy adott településen, közösségben élő emberek életminősége/egészségi állapota;
· a programok tervezése és megvalósítása során olyan gyakorlat alakuljon ki, amely: · a közösség szellemi és anyagi erőforrásainak bevonásával növelje a problémák belátható időn belül történő megoldásának esélyeit;
· az életminőség és az egészség mint “rendezőelv” segítségével építse a közösséget.

A program legfontosabb célja
az volt, hogy feltételeket teremtsen azok számára, akik aztán e feltételek birtokában maguk képesek változtatni saját sorsukon.


A program menete

“Fogjuk meg és vigyük.”
Szokatlan gyakorlat és új szemlélet a pályázók részéről
A pályázat a településektől merőben újszerű gondolkodást és cselekvést várt. A programoknak elsősorban a közösségek – általuk meghatározott – problémáira reális, azaz helyi szinten, helyi szakértelemmel megvalósítható megoldásokat kellett kínálnia. Ilyen program elkészítése úgy lehetséges, ha mind a tervezés, mind a megvalósítás a helyi társadalom összefogására épül. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy
a cselekvési program megtervezése helyi szakemberek által elkészített, a közösség tagjai által is ismert, megvitatott komplex elemzésen alapult;
a cselekvési program elemeinek meghatározása a közösség tagjainak közreműködésével történt, és a köztük e tekintetben kialakult konszenzuson alapult, valamint a közösség tagjaira irányult;
megvalósítása a közösség tagjainak aktív részvételére támaszkodott;
a megvalósított programok eredményességét folyamatosan figyelemmel kísérték;
a program nem egyszeri alkalomra szólt, hanem folyamatot indított el és fenntarthatóvá vált.

“Hálót adunk, s nem halat.”
Új szemlélet és szokatlan gyakorlat a pályáztató részéről
A Települési egészségterv program nemcsak a pályázóktól, hanem a pályáztatótól is teljesen új szemléletet és gyakorlatot kívánt meg. A program vezetői arra törekedtek, hogy az ország bármely települése azonos eséllyel pályázhasson támogatásra – s ehhez minden segítséget megadjanak. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy
· a települések “névre szóló” írásbeli meghívást kaptak a pályázatban való részvételre,
· az érdeklődő települések képviselői felkészítő tréningeken vehettek részt,
· módszertani útmutató füzet segítette őket a munkában,
· telefonos konzultációra volt lehetőség a pályázat megírását megelőző időszakban, de a megvalósítás során is,
· a pályázók részletes írásos értékelést kaptak benyújtott pályázatukról,
· hírlevél tájékoztatta őket a program eredményeiről, melynek segítségével megismerhették egymás munkáját is,
· országos és kistérségi konferenciákon közösségfejlesztő szakemberek közreműködésével értékelhették a települések, a közösségek életében bekövetkező változásokat, határozhatták meg a továbblépés lehetőségeit,
· a települések segítséget kaptak hálózatok kiépítéséhez, melynek eredményeként a program napjainkra, a korábban egymástól elszigetelten tevékenykedő települések köréből kistérségi színtereket is felölelő hálózatokká szélesedett és “önjáróvá” vált.


A program eredményei
Egy programból – legyen az bármilyen gondosan is előkészített – ritkán lesz társadalmi mozgalom. A Települési egészségterv programmal azonban ez történt.

Ismerünk-e ma Magyarországon olyan programot
amelynek felhívására majd 700 település képviselői kerekedtek fel, hogy részt vegyenek a pályázatot megelőző felkészítő tréningeken,
amelynek hatására 537 település lakói (intézmények vezetői, civil szervezetek, aktív lakosok) készítették el a településüket jellemző, az ott élők életminőségét befolyásoló tényezők komplex leírását, fogalmazták meg rövid- és hosszú távú stratégiai céljaikat, s ezek megvalósítása érdekében cselekvési programokat is indítottak,
amelyben a támogató Soros Alapítvány – 6 pályázati forduló során – 238 településnek adott pénzügyi támogatást (is) terveik megvalósításához, és
amelynek befejezését követően tovább szerveződnek a kistérségi, térségi konferenciák – immár a Soros Alapítvány nélkül,
amelyben minden – a Soros Alapítvány által adott – forinthoz a települések (önkéntes munkában, természetbeni juttatásként, konkrét pénzben stb.) másfélszer annyit tettek hozzá,
amelynek tapasztalatai (és az elkészített egészségkép, stratégia, cselekvési tervek) alapján további pályázatok, együttműködési tervek születtek, s amelyet az – egészségterv által elősegített – helyi autonómia és önbizalom növekedése tett lehetővé?

A közösségek – szűkös lehetőségeik pótlására, kiegészítésére, ötleteik megvalósítására – pénzügyi támogatást kerestek a Soros Alapítványnál. E mellett (sokszor e helyett) ismereteket, tudást, képességeket, készségeket, jártasságokat, összességében önbecsülést és a helyi demokrácia működtetésének ismeretét kapták azok, akik megértették a program üzenetét és vállalták, ami e program megvalósításával járt.

A program pozitívumai a települések szerint (az említések százalékában)

I.
(32,7%)Közösségformáló erő a településen élők között
II.
(18,3%)Önállóság, tervszerű gondolkodás, növekvő autonómia
III.
(11,6%)A program komplexitása
IV.
(10,5%)Szemléletváltozás a lakók életmódjában, környezettudatosságában
V.
(8,8%)Átfogó kép készítése a településről az egészségkép révén
V.
(8,8%)A civil szervezetek, intézmények közötti együttműködés javulása
VI.
(3,8%)A kulcsemberek megtalálása, a közösségért végzett munka felértékelődése
VII.
(3,3%)Anyagi forrás a településnek
VIII.
(2,2%)A helyi erőforrások felhasználása, önkéntes munka
[Forrás: az egészségtervek megvalósításában részt vevő települések körében végzett vizsgálat eredményei]


“Talán a legnagyobb siker az, hogy ezzel a pályázattal rákényszerültünk arra, amit mindenképpen meg kell csinálni, csak valahogy eddig nem csináltuk meg. Arra, hogy helyzetelemzést készítsünk, a problémákat, azok megoldását abból a szempontból is rangsoroljuk, hogy mihez kell pénz és mi az, amit mi magunk is meg tudunk csinálni, mi az ami rövid és mi az ami hosszú távon oldható meg.” (Kelemen Jánosné, Csobánka)

A pályázati felhívás nem “írta elő” hogy a települések mire pályázhatnak, csak azt, hogy programoknak széles lakossági rétegeket kell elérniük, közösségi összefogással kell megvalósulniuk és a támogatás megszűnését követően is fenntarthatóknak kell lenniük. Ezek alapján a legnépszerűbb programtípusoknak a következők bizonyultak: szabadidős programok (játszótér építése, játszó-pihenő park, sportpálya, tanösvény létrehozása); mozgással, sporttal kapcsolatos programok; az egészségi állapotra, a településen élők egészségmagatartásának befolyásolására irányuló programok. Számos program (többnyire fásítással, virágosítással) a környezetszépítést, környezetvédelmet célozta meg. A közösségteremtés szempontjából is értékes, és többnyire támogatható programok születtek a települések többségében, pl. a helyi kulturális élet megteremtésére, javítására irányuló törekvések mentén: színjátszó körök, tánccsoportok, kézműves és zenei szakkörök alakultak. Számos program tett kísérletet a táplálkozási szokások megváltoztatására, közös főzések rendezésére, tankonyha, “biokert” kialakítására.



Játszótér és pihenő park Foktőn
“Fontos siker volt, hogy a kisközösségekben lévő zenészeket sikerült egy zenekarba összehozni és sikerült ezt a zenekart megszólaltatni. Nagyon szép szonátát játszik minden közösségben ez a zenekar, pedig összetételében hasonlít a Brémai muzsikusokhoz, szóval elég vegyes összetételű. Ebben még az a szép, hogy ezek a nem is zenészek éppen itt e zenekarokban jöttek rá, hogy ők tulajdonképpen tudnak együtt zenélni.”(Rédei Zsolt, Nyírád)

A 2000 tavaszán elkészített egészségterv programunkban szabadidőpark létrehozására, játszótér kialakítására, parkosításra és egy labdajátékokra alkalmas pálya építésére pályáztunk. Községünkben ugyanis nem volt egyetlen játszótér, illetve park sem, így kevés lehetőség volt az aktív pihenésre.
A szabadidőparkot a Fő utca felől alakítottuk ki, benne középen egy tetővel ellátott pihenőt helyeztünk el, mellette kétoldalt asztalokat, padokat. A park mögött kapott helyet a játszótér, fából készült játékokkal, homokozóval, csúszdával, különböző hintákkal, várral, kötélmászókákkal, kosárpalánkkal. A legkisebbektől kezdve az idősebbekig, valamennyi korosztály számára igyekeztünk otthonossá, használhatóvá tenni a teret. A füvesítés, a növények megerősödése után a falu legszebb, leghangulatosabb helye lett a park. Néhány őshonos fa ültetésére is sor került a játszótér környékén, valamint a község utcáin, és ezt a parkosítást a jövőben is szeretnénk folytatni. A fiatalokkal fokozatosan “térképezzük fel” azokat a területeket, amelyeket rendbe tehetünk.
Amikor az egészségterv programja megfogalmazódott bennünk, a legnehezebbnek az emberek bevonása látszott. Kellemes meglepetés volt, hogy a közös célok elérésének érdekében igenis számíthattunk a lakosság aktív támogatására, pozitív hozzáállására, összefogására, amelyben kis közösségünk legnagyobb ereje rejlik.

Az Egészségmegőrző csoport munkatársai, Foktő


Igazi sportcentrum Karádon
“Nagyon sok helyen ennek a pályázatnak a keretében indult el a játszóterek építése. De jellemző a sportpályák, pihenőparkok építése is, mivel ezek gyakorlatilag a faluközpont szerepét töltik be. A társasági élet ezeken a színhelyeken folyik.” (Bagyiszky Ferencné, Kékbodony)

A karádiak olyan sportpályát varázsoltak a településre, amilyen nem sok van az országban. A községben élők összefogásával, kitartásával sikerült egy elvadult, bozótos, mocsaras területből igazi kulturált, a szabadidő eltöltésre alkalmas sportcentrumot létrehozni.
Teljes egészében felújított nézőtér, új padok, modern, fémcsőből készült focikapuk várják a sportolókat és a szurkolókat. A pályára levezető, esős időben rendkívül csúszós, balesetveszélyes korábbi lejárókat szépen kialakított akácfalépcsősor váltotta fel, melynek minden eleme cserélhető.
A mocsaras területen lévő pálya alól elvezettük a vizet és egy kb. 900 négyzetméteres kis mesterséges tóban gyűjtöttük össze, amely télen remek korcsolyapályát jelent a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt. A tónál kisebb szánkó- és sípályát is kialakítottunk, ezzel teljessé téve a téli sportlehetőségek kínálatát.
Ugyanezen a területen hoztuk létre a fogathajtópályát, ahol már több ízben versenyt is tartottunk. Elkészült a futópályánk is, amely teljes hosszában murvázott, azaz darált kőzúzalékkal borított. A sportolóinkat – különösen iskolásainkat – segíti még egy homokkal feltöltött távolugróhely, valamint három 5 méteres mászórúd és egy pár gyűrű is. Mindemellett van még egy lődombunk is, ahol biztonságosan gyakorolható a légpuska- és a nyíllövészet.
Mindezt az eredetileg tervezett pénznek az ötödéből sikerült megvalósítanunk komoly összefogással és szervezéssel, a településen élők odaadó munkájával. Millenniumi Emlék- és Egészségparkunk nagy előnye, hogy folyamatosan bővíthető, fejleszthető, így egyre több szempontból szolgálja ki az itt lakókat.

Wiesner Sándor, Karád


A Kartaliak negyedszer is “rámozdultak”
“Fontos volt megszólítani a lakosokat, olyan célokat, programokat tervezni, amelyekben mindenki érdekelve érzi magát. A hógolyóból lavina lett.” (Dr. Bittó Csaba, Apátfalva)

Negyedik alkalommal, a már “bejáratott” programokkal és módszerekkel rendezték meg Kartalon a mindenki által várt – sőt elvárt – egészség- és sportnapot. A szülők, az önkormányzati képviselők, a polgárőrök, a teniszklub tagjai, a pedagógusok, a TSZ és az Állami Gazdaság munkatársai és a vállalkozók már előre megtervezték, miben vesznek részt, így a versenyek, túrák megszervezése nem okozott nehézségeket.
A településen élők már nagyon várták a színes, izgalmas programokat. “Évente legalább négyszer kellene megrendezni!” – javasolta több résztvevő. Ez is mutatja, hogy a köztudatban ma már elmaradhatatlan közösségi megmozdulásként szerepel az egészségnap. Népszerűsége pedig lassan megközelíti az 5000 főt megmozgató Majálisét, amelynek programjába az idők folyamán a sportnap egyes elemei is beépültek.
Az előző rendezvényekhez képest kapcsolataink tovább bővültek, túlléptünk a “helyi rendezvény” kategóriáján. A komoly érdeklődés miatt a választható sporttevékenységeket két napra osztottuk el, hogy mindenki minden programon részt vehessen. A korábbi rendezvényeken vándorserlegeket indítottunk el, melyek azóta folyamatosan telnek a nevekkel, és az első helyezettek büszkén őrzik a következő sportnapig őket. Jó kezdeményezésnek bizonyult az is, hogy a legjobb helyezésekért “Mozdulj rá!” felirattal és a rendezvény logójával ellátott pólókat nyertek a versenyzők. Büszkék vagyunk rá, hogy egyre több résztvevőnek van már ilyen pólója, amelyet minden versenyen örömmel viselnek. Célunk az, hogy hamarosan mindenki ilyen pólóban jöhessen az egészségnapra, hiszen ez azt jelentené, hogy a “Mozdulj rá!”-nap valamennyiünk életének fontos részévé lett.

Tóth Ilkó Mihályné, Kartal


“Betonbuli”-val a konditeremért
“Talán az a legtöbb, amit elértünk, hogy közösségeket alakítottunk, hogy közösségek munkálkodnak az egyes településeken. Eredménye ennek a pályázati kiírásnak az is, hogy megmozgatta az egész település lakosságát. Elindult egy folyamat, amit ha kapunk pénzt, akkor biztosan megvalósítjuk, ha nem kapunk, akkor is!” (Ács Péterné, Hajdúsámson)

Nagyon örültünk, amikor egy konditerem kialakítására beadott pályázatunkat a Soros Alapítvány kedvező elbírálásban részesítette. A siker lázba hozta az egész falut. Együtt túljutottunk a felmerülő nehézségeken.
Gyorsan megvásároltuk a konditerem létrehozásához szükséges eszközöket és gépeket, azonban hamar kiderült, hogy az önkormányzattól kapott helyiség padlózata nem alkalmas arra, hogy a gépeket biztonságosan rögzíthessük. Közeledett az év vége és az önkormányzat költségvetése nem tette lehetővé, hogy a helység szilárd burkolatot kapjon. Ekkor jött az ötlet, hogy 2000. november 11-én “Betonbuli” néven jótékonysági bált rendezzünk, melynek bevételéből megvásároljuk a padló kialakításához szükséges anyagokat. A betonozást egy helyi kőműves és az Ifjúsági Klub tagjai vállalták, a betonra kerülő padlószőnyeget pedig az önkormányzat biztosította. Az összefogás a falu határait is átlépte: egyik klubtagunk várdombi munkatársa használaton kívüli kondigépeit ajánlotta fel a teremhez, melyeket – a betonozáshoz szükséges anyagokkal együtt – egy varsádi fuvarozó hozott el nekünk. Ezután már semmi nem akadályozhatta meg, hogy megnyissuk az azóta is igen népszerű konditermet.
Programunk megvalósításával kicsit csökkenthettük a városban és a falun élők lehetőségei közötti különbséget, hiszen számunkra eddig csak hosszas utazással volt elképzelhető, hogy ilyen szolgáltatásokat igénybe vegyünk. Ennél is fontosabb azonban, hogy sikerült egymáshoz közelebb hozni a különböző korosztályokat. A közös tornák szüneteiben beszélgetünk, és olyan dolgokat tudunk meg egymásról, amiket kívülről nézve egész más színben láttunk.

Andrási Zoltánné, Varsád


Megszépült Duna-part
“Nem azt köszönöm meg, hogy nyert a pályázatunk és pénzt kaptunk a Soros Alapítványtól, hanem azt, hogy ha én nem megyek el Pécsre a tréningre, ha nem kerülök kapcsolatba a programmal, nem biztos, hogy a községünkben “Legyen szebb a mi falunk” Egyesület alakul.
Én úgy érzem, mi ezzel nyertük a legtöbbet.” (Jelenka György, Gyugy)

Nincs is jobb, mint az egész napos közös munkát együtt ünnepelni egy finom vacsorával. A dunaegyházaiaknak is jól esett minden falat, amit a közösen elkészített szabadtéri tűzrakó körül elfogyaszthattak. A pihenést persze sok-sok tervezés, előkészítés és munka előzte meg.
Dunaegyházán 2002 márciusáig nem volt játszótér, a településen élők azonban szerették volna, ha a szépen rendbe hozott Duna-parton kicsik és nagyok egyaránt jól érzik magukat. A Települési Egészségterv Programban meghirdetett pályázati lehetőség megadta az utolsó lökést ahhoz, hogy a dunaegyházaiak nekifogjanak egy kellemes pihenőpark, illetve játszótér létrehozásához.
A helyszínül kiválasztott Duna-part rendbehozásában az egész falu segített: az önkormányzat munkásai az elvadult növényzetet irtották, a kőgát tisztítását a Horgászegyesület vállalta, a fák elkorhadt ágait a Zöld Erő Természetvédelmi Egyesület férfi tagjai vágták le, a Haladás Rt. elszállította a használaton kívüli szivattyúcsonkot és markoló emelte ki a területről az elöregedett autógumikat. Az így előkészített helyszínre érkeztek meg 2002 márciusában a játékok. A gyerekek rögtön birtokba vették az új játszóteret, minden délután ott lógtak a hintákon, csúszdákon. Áprilisban, az árvíz okozta kisebb ijedtség után a játszótér mellé a tűzrakó helyek, illetve a hozzájuk tartozó akácfapadok és asztalok is elkészültek. Utoljára maradt a szemétszedés, a takarítás és a közös ünneplés.
A település lakói ma is örömmel gondolnak arra, hogy a pályázati lehetőség elindította az együttgondolkodást, a támogatási összeg pedig bátorságot adott a szép tervek megvalósításhoz.

Bankó Andrásné, Dunaegyháza


Tankonyha Fajszon
“Követendőnek tartom azt a példát, amit a Soros Alapítvány ezzel kapcsolatosan tett, hogy bennünket, saját magunkat bízott meg azzal, hogy felderítsük, az adott településen mi az amire pályáznunk kell. Nagyon jónak tartottam a Fact Alapítvány módszertani segítségét, a tréningeket, de utána úgy álltam fel, hogy nem tudtam mire is kell pályáznunk. El kellett telnie néhány hétnek mire elkészítettük a település problématérképét, hogy rájöjjünk mi is az, ami nekünk problémát jelent.”
(Rédei Zsolt, Nyírád )

Fajsz lakossága földműveléssel teremti meg az életfeltételeit. Elsősorban zöldségnövények (paprika, petrezselyem zöldje, kapor, spenót, borsó stb.) termesztése adja a családok megélhetését. A Települési Egészségterv Program keretében olyan összeghez jutott a fajszi iskola, melynek segítségével berendezhetett egy korszerűen felszerelt tankonyhát, és amelyhez ebédlőhelyet is kialakított.
A 2000. március 15-én átadott új létesítmény elsősorban azt a programot szolgálja, mely az egészséges táplálkozás megismerését és a gyakorlati megvalósítására való ösztönzést tűzte ki céljául. A tanulók és a falu fiataljai ennek megfelelő ételsorokat készítenek, főzés, sütés közben megismerik és használják az egészséges életmódhoz szükséges alapanyagokat, és ezeket az otthoni háztartásba is bevezetik, így a családokat is bevonjuk a programba.
A tankonyhát az idősebb korosztály is szívesen használja, az egészséges táplálkozással kapcsolatos tapasztalatokat itt gyakorlati példák alapján sajátíthatják el.
Az új helyiség nemcsak abban segítség, hogy a gyerekek megismerkednek a modern konyha eszközeivel, az egészséges étkezés alapanyagaival – közösség formáló szerepét legalább ilyen fontosnak látjuk! A jövőben is szeretnénk minél több önállóan szerveződő csoportot bevonni a konyha munkájába, különböző életmódklubokat alakítani, ezáltal erősíteni a közösségi életet, illetve közvetlenül formálni a faluban élők egészséges életmóddal kapcsolatos szemléletét.

Szabadi József, Fajsz


DEZSŐ jól van és dolgozik…
“A jövőbeli továbblépés lehetősége a környékbeli, kistérségi összefogás felismerésében van. Nekünk magunknak kell átvenni a feladatokat, mi rendezzük a kistérségi konferenciákat, kölcsönözzük a szürkeállományt, vesszük át azt a koordinatív, szervező, módszertani tanácsadói szerepet, amit ezidáig a Fact Alapítvány töltött be.”

DEZSŐ-re mindannyian büszkék vagyunk! Magatartása, szorgalma példaértékű – noha mindössze négy éves. Ki ez a “csodagyerek”, kicsoda DEZSŐ? Az 1999-ben létrejött Dél-alföldi Régió Települési Egészségterv Egyesületet illették e névvel létrehozói, azaz a települési egészségtervek megvalósításával foglalkozó települések.

Hogyan is történt DEZSŐ születése? Voltak először a települések, akik külön-külön kezdték el keresni azt az utat, amely segíti őket kicsit jobban élni. Ennek érdekében pályázatot nyújtottak be a Soros Alapítványhoz. Aztán észrevették, hogy a szomszédos település is ugyanezt tette, s elgondolkoztak azon: nem lenne mindez könnyebb és hatékonyabb, ha együtt tennék? A választ is ők maguk adták meg.
A mindennapi együttmunkálkodás mellett évente Regionális Egészségterv találkozókon összegzik a legfontosabb eredményeket, s határozzák meg a további feladatokat. 2001-ben, második regionális találkozójukon a következőkben foglalták össze az együttműködés tapasztalatait.

Ami jó a Dezsőben:
· A DEZSŐ létezik, és rajta keresztül kapcsolatot tudunk teremteni egymással.
· A DEZSŐ által lehetővé válik egymás működő programjainak megismerése, a sikeres programok átadása-átvétele.
· A DEZSŐ segít olyan tréningek megvalósításában, melyek már nagy sikert arattak (például a menedzsmentfejlesztő tréningek).
· A DEZSŐ-vel könnyebb megvalósítani a pályázatfigyelést, illetve a közös nagyobb léptékű pályázatok elkészítését.
· A DEZSŐ segíti és ösztönzi a civil szervezetek létrejöttét.

A DEZSŐ nehézségei:
· A tagszervezetek egy részének passzivitása miatt nem ismerjük mindenki véleményét, és ezek a tagszervezetek sem ismerik igazán az egyesületben folyó munkát.
· A hírlevelekben meghirdetett programokra, kérdésekre sok esetben nincs visszajelzés.
· A tagszervezetek közti kommunikáció nehézkes.
· Az önkormányzati támogatások csekély mértéke miatt forráshiánnyal küszködünk.
· Az Egyesületben rossz a munkamegosztás, így nem tudjuk minden esetben kihasználni adottságainkat.
· Ismertségünk nem megfelelő helyi szinten és a régióban sem, jobb propagandára kellene törekednünk.

E nehézségek ellenére DEZSŐ jól van és dolgozik, s 2002 végén immár harmadszor is vendégül látja a tagszervezeteket és az ország bármely településéről érkező érdeklődőket, de különösen azokat, akik maguk is az összefogásban látják a továbblépés esélyeit.

Dr. Sövényházi Ilona, Röszke



Település – közösség – életminőség
Kiadta a Soros Alapítvány
Felelős kiadó: Belia Anna
Felelős szerkesztő: Füzesi Zsuzsanna, Fact Alapítvány
Szerkesztő: Gyuricza Ágnes
Tördelőszerkesztés, grafika: Tus Grafikai Művek

A Települési egészségterv programot a Soros Alapítvány támogatta:
Belia Anna, a Soros Alapítvány igazgatója
Szőke Katalin, programvezető
Kishegyi Júlia, a kuratórium elnöke
Fekete Attila, a kuratórium tagja
Pintér Alán , a kuratórium tagja

A programban szakértőként közreműködött a Fact Alapítványtól Füzesi Zsuzsanna, Tistyán László, Ivády Vilmos, a NEVI Primér Prevenciós Csoporttól Fehér István, Mura-Mészáros Levente.

A Közösségi Kapcsolat Alapítvány jóvoltából az egészségtervek a www.kapcsolat.hu oldalon is hozzáférhetők. Észrevételeiket a szoke@soros.hu címen várjuk.

Dokumentumok