Kiadványok
Nyomtatóbarát változat
Cím:
TÉNY/SOROS II. - 1997
Szerző:
Nóvé Béla
Sorozatcím:
TÉNY/SOROS
A kiadás helye:
Budapest
A kiadás éve:
2004
Kiadó:
Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft
Terjedelem:
625 oldal
Nyelv:
magyar
Tárgyszavak:
évkönyv, Soros Alapítvány, pályázat
Állomány:
Megjegyzés:
Annotáció:
ISBN:
963 14 2415 4
ISSN:
Raktári jelzet:
E

1997

M = 1:100

Január 10-én Szófiában több mint háromszázan sérülnek meg a szocialista kormány távozását követelő tüntetők és a rohamrendőrök közti összecsapásban. Január 13-án a Legfelsőbb Bíróság úgy dönt, hogy a katolikus után a református egyház is visszaigényelheti az államtól korábban elvett ingatlanait. Január 16-án a Legfelsőbb Bíróság ítéletet hirdet az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűz felelőseinek ügyében. (Ez az első eset, amikor ilyen ügyben jogerősen szabadságvesztést szabnak ki.) Az izraeliek és a palesztinok megegyeznek a hebroni csapatkivonásról. Solana NATO-főtitkár Moszkvában tárgyal a Szövetség keleti kiterjesztéséről, hogy az orosz aggályokat eloszlassa.
Februárban agrárdemonstrációk zajlanak országszerte, amelyekkel a mezőgazdasági termelők főként a megnövekedett adó- és társadalombiztosítási terhek miatt tiltakoznak. Február 19-én, kilencvenkét esztendős korában Kínában elhuny Teng Hsziao-ping, kínai pártfőtitkár. Február végén Angliában világra jön Dolly, az első klónozott bárány. Február utolsó napján a pénzüket visszakövetelő betétesek rohamot indítanak a Postabank fiókjai ellen, pénzügyminisztériumi illetékesek szerint alaptalan rémhírektől pánikba esve.
Március elején rendkívüli állapotot hirdetnek Albániában, miután a piramisjátékok csődje okozta konfliktus polgárháborús válságba torkollt. Március elején a Postabank fiókjaiban visszaáll a normális üzletmenet. Március 3-án megkezdődik a bősi per Hágában. Március 20-21-én Helsinkiben lezajlik az amerikai-orosz csúcstalálkozó, melynek fő témája a NATO keleti bővítése. Március 25-én a parlament elfogadja a mezőgazdasági termelők adó- és tb-szabályainak módosításáról szóló törvényt. Két nappal később a kormány úgy dönt, hogy 2002-ig bezárják a mecseki uránbányákat. A hosszas betegeskedés után március elején nyilvánosság elé lépő Jelcin orosz elnök radikálisan átszervezi kormányát. Jasszer Arafat megszakítja a közel-keleti békefolyamat politikai tárgyalásait az izraeli kormány telepítési politikája miatt. Március 21-én Tel-Avivban ártatlan polgári áldozatok életét követelő pokolgépes merénylet történik.
Április 2-án aláírják az orosz-belorusz államszövetségi szerződést. Április 8-án az Országgyűlés elfogadja a polgári szolgálatokról szóló törvényt. A hónap közepén Pető Iván lemond az SZDSZ pártelnöki és frakcióvezetői tisztjéről. Április 21-én bomba robban az MSZP újpesti pártirodája előtt. Görögország kivételével az Európai Unió valamennyi országa visszahívja iráni nagykövetét, miután a németországi Mykonos-perben Irán hivatalban lévő politikai vezetőit terrorista gyilkosságok felbújtóinak minősítik.
A május eleji brit parlamenti választásokon a John Major vezette Munkáspárt arat győzelmet. Május 4-én több mint kétezer szerződéses katona toborzását kezdi meg a honvédség. Május utolsó napjaiban nyilvánosságra hozzák, hogy az új Nemzeti Színház építésére kiírt pályázatot Bán Ferenc építész terve nyerte el. Május 27- én a NATO-tagállamok vezetői, a Szövetség főtitkára és Borisz Jelcin orosz állam fő aláírják a NATO és az Oroszországi Föderáció közötti együttműködésről szóló Alapító Okiratot Párizsban.
Június 3-án a magyar parlament hozzájárul ahhoz, hogy külföldi csapatok igénybe vehessék a hazai gyakorló- és lőtereket. Június 20-án a Vatikán és Magyarország között az egyházi intézmények és az állam kapcsolatának anyagi és egyéb vonatkozásait rendező, történelmi megállapodás aláírására kerül sor Rómában. A hónap utolsó napján az ORTT nyilvánosságra hozza, hogy a televíziós csatornapályázatot az európai−amerikai tulajdonú MTM-SBS és az európai CLT-Ufa konzorcium nyerte. Június közepén a hadsereg nyomására lemondásra kényszerül az iszlám ideológiai ihletésű török kormány. Denverben megtartják a világ hét vezető hatalmának csúcsértekezletét, amelyre első ízben meghívást kap Oroszország is, „jutalmul”, amiért beleegyezett a NATO keleti bővítésébe. Júniustól egyre kiterjedtebb pénzügyi válság alakul ki Délkelet-Ázsiában.
Július elsejétől Hongkong a korábban aláírt brit lemondó egyezmény értelmében ismét Kína fennhatósága alá kerül. A boszniai szerbeket belső hatalmi harc osztja meg, Biljana Plavsics elnök feloszlatja a Karadzsics-klán kezében lévő boszniai szerb parlamentet, és új választásokat ír ki. Július elsején az Országgyűlés alkotmánymódosítást fogad el, amely az eddiginél jóval több aláíráshoz köti a népszavazás kiírását, és amelynek értelmében csak az államfő és a kormány kérhet előzetes normakontrollt. Ugyancsak július elsejétől a Nemzeti Bank megkezdi az új a tízezer forintos bankjegyek kibocsátását első királyunk, Szent István portréjával. Július 8-án a NATO madridi csúcstalálkozóján bejelentik, hogy a csatlakozási tárgyalásokra Magyarországot, Csehországot és Lengyelországot hívják meg. A hónap közepén a Művelődési és Közoktatási Minisztérium egy New York-i könyvaukción visszavásárolja Werbőczy Hármaskönyvének egy példányát. Július 16-án Strassbourgban bejelentik, hogy Magyarország az egyike ama hat országnak, amellyel tárgyalásokat kezdenek az Európai Unióba való felvételről. Július 23-án Kolozsváron újra megnyitják a kilenc évvel korábban bezáratott magyar főkonzulátust. Ugyanezen a napon a
Svájci Bankárszövetség laphirdetésben teszi közé az ún. alvó számlák tulajdonosainak névsorát, akik 1945 előtt helyezték el betéteiket, és vélhetően a holokauszt áldozataivá lettek. A hónap folyamán a rendkívüli esőzések miatt megáradó folyók óriási károkat okoznak Csehországban és Lengyelországban.
Augusztus 13-án először vonulnak be a magyar sorkötelesek egy év helyett kilenc hónapos sorkatonai szolgálatra. A hónap második felében az ellenzéki pártok aláírásgyűjtést kezdeményeznek a termőföldek külföldi kézbe kerülésének megakadályozása érdekében. A hónap végén a kormány addigi álláspontját felülbírálva ügydöntő népszavazást kezdeményez a NATO-csatlakozás és a földkérdés ügyében. Palesztin terroristák merényletet követnek el egy jeruzsálemi piacon. Augusztus 29-én Algériában mintegy háromszáz civil esik áldozatául a fundamentalista terrorhullám újabb akciójának, 31-én autóbalesetben életét veszti Diana walesi hercegnő és szaúdi milliomos barátja.
Szeptember 1-jén az átvilágítóbírák lemondásra szólítják fel Horn Gyulát az ügynöktörvénnyel kapcsolatos érintettsége miatt, ám a miniszterelnök nem mond le, mivel véleménye szerint, múltja eddig is ismert volt. Szeptember 20-21-én lezajlik a szerbiai választás, melyben Milosevics elnök elveszíti parlamenti többségét, és megerősödik a szélsőséges Seselj vajda pártja. Szeptember 25-én a Hágai Nemzetközi Bíróság Magyarországot és Szlovákiát egyként elmarasztaló kompromisszumos ítéletet hoz a bős-nagymarosi vízlépcső ügyében.
Október 4-én hazánkban is megkezdődik a kereskedelmi televíziózás, az MTM-SBS Rt. TV2 elnevezésű csatornájának műsorszolgáltatásával. Október 9-én pokolgép robban a budapesti Szépvölgyi úton, a merényletben négyen sérülnek meg. Október 21-én megalakul a mezőgazdasági fejlesztések hosszú lejáratú finanszírozását szolgáló Földhitel és Jelzálogbank Rt. Október 23-án a csecsen fővárosban ismeretlenek elrabolják a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat két munkatársát. A hónap utolsó napjaiban a világ más tőzsdéihez hasonlóan a BUX is jelentős mértékben zuhan.
November 9-én II. János Pál pápa boldoggá avatja Apor Vilmos néhai győri püspököt. November 16-án megtartják a népszavazást hazánk NATO-csatlakozásával kapcsolatban, a szavazók többsége a csatlakozás mellett voksol. A hónap közepén befejeződik a parlamenti képviselők átvilágítása. A november 17-én elkövetett fundamentalista merénylet mintegy hatvan külföldi turista életét oltja ki az egyiptomi Luxorban. November elején Szaddám Huszein iraki diktátor kiutasítja országából a biológiai fegyverek után kutató nemzetközi megfigyelőket, s csak három hét múltán engedi őket vissza az orosz külügyminiszter közbenjárására.
December 16-án Brüsszelben a NATO külügyminiszterei aláírják a magyar, a cseh és a lengyel csatlakozási jegyzőkönyvet. Ugyanaznap a környezetvédelmi miniszter Visegrádon átadja a Duna-Ipoly Nemzeti Parkot. December 20-án bejelen- tik, hogy Bálint András lesz az új Nemzeti Színház igazgatója.
M = 1:10

Január közepén Vásárhelyi Miklóst, az Alapítvány elnökét Jacques Chirac, a Francia Köztársaság elnöke a Becsületrend lovag-keresztjével tünteti ki.
Február 18-án első ízben ül össze az Alapítvány megújult Nagykuratóriuma. (Elnöke: Vásárhelyi Miklós, alelnöke: Gombár Csaba, tagjai: Fehér Márta, Péter Katalin, Stumpf István, Vámos Tibor, Horányi Özséb, Kocsis Károly és Tegyey Gábor.) Március elején 14 magyarországi internetszolgáltató - köztük a Soros Alapítvány és a C3 - részvételével megalakul az Internetszolgáltatók Tanácsa. A SUN Microsystems és az Open Society Institute (OSI) hároméves szerződést ír alá arról, hogy segítik Oroszország 32 egyetemét bekapcsolni a világhálóba. Március közepén Josef Jarab cseh professzort nevezik ki a prágai és a budapesti Közép-európai Egyetem rektorának. Soros György a hónap végén 25 millió dolláros kamatmentes hitelt ajánl fel az egyre súlyosabb gazdasági válsággal küzdő Bulgáriának gyógyszer- és élelmiszervásárlásra.
Áprilistól - a korábbi Soros-akció folytatásaként - 24 fővárosi önkormányzat 243 millió forintos támogatásával újraindul az Iskolatej-akció a budapesti általános iskolákban. Újabb 50 iskola kezdi el - az Alapítvány Önfejlesztő iskolák programjának részeként - az immár bevált képzési formában saját pedagógiai programjának és tantervének kidolgozásást.
Május elején Nemzetközi Otthonápolási (Hospice) Konferenciát rendeznek Budapesten az Alapítvány támogatásával, 16 ország szakemberei és hospice szervezetei részvételével. Május 8-án éjjel egy ismeretlen tettes kézigránátot dob a Soros Alapítvány tiranai irodájára. Senki sem sérül meg, de az épület és egy előtte parkoló kocsi megrongálódik. Egy hét múlva Zágrábban adócsalás és pénzügyi szabálytalanságok vádjával büntetőpert indítanak a helyi Soros-iroda három munkatársa ellen. A New York-i alapítványi központ nyílt levélben tiltakozik a nyilvánvalóan politikai hátterű, hatósági akció ellen. Május 15-én Minszkben bejelentik, hogy a helyi Soros Alapítvány felfüggeszti működését, mivel a belorusz hatóságok önkényesen 3 millió dollárt hívtak le pénzbírság címén a szervezet bankszámlájáról. Az alapítvány egyébiránt a korábbi három év folyamán 21 környezetvédő, egészségügyi, gazdasági és kulturális program révén több mint 13 millió dollár értékű adományt juttatott Fehéroroszországnak.
Június közepén Soros György Jugoszláviába repül, ahol felkeresi helyi alapítványának belgrádi és vajdasági irodáit, s többek közt találkozik Milutinovics külügyminiszterrel is, noha a háborús bűnösök kiadatásának kérdésében éles vitája támad vele. Június 26-27-én Budapesten tartják hálózati munkamegbeszélésüket a térségbeli Soros alapítványok vezetői. A hónap végén a Közép-európai Egyetem Nádor utcai épületében hivatalosan is megkezdi működését a Nyílt Társadalom Archívuma (Open Society Archives).
A nyár folyamán Soros több száz millió dolláros, kedvezményes hitelt nyújt az orosz kormánynak, hogy az a közalkalmazottak béreit kifizethesse. A bizalmas kölcsönről maga az IMF sem értesül, és kényes politikai konzekvenciái miatt azt csak egy év múltával hozzák nyilvánosságra.
Szeptember eleji sajtótájékoztatóján Vásárhelyi Miklós bejelenti, hogy ez évben összesen 3 milliárd forint értékű támogatást szán az Alapítvány különféle magyarországi programokra és pályázatokra. Szeptember eleji hír az is, hogy Soros György kivonul Fehéroroszországból, a minszki kormány ellenséges magatartása és sorozatos durva jogsértései miatt. A hónap közepén Székesfehérváron alapítványi segítséggel megtartják a Magyartanárok Országos Konferenciáját. Egyidejűleg két további Soros finanszírozta rendezvény is zajlik: a NATO-ról és az EU-bővítésről rendezett nemzetközi tanácskozás a Közép-európai Egyetemen, valamint a fogyatékos gyermekek Százszorszép Fesztiválja a Gyermek és Ifjúsági Centrum rendezésében.
Október elején a Centrális Galéria Nádor utcai kiállítótermében szovjet avantgárd művészek műveiből mutatnak be egy különleges válogatást a Műcsarnok közreműködésével. A hónap közepén immár harmadszor rendezik meg a Soros Stúdiószínházi Napokat; a zsűri 1 millió forintot érő díját ez évben a Sámán Színház Alakoskodók című produkciója nyeri.
November elején a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ elindítja ingyenes levelezési szolgáltatását az interneten. Egy a hónap közepén rendezett sajtótájékoztatón Bakonyi Éva bejelenti, hogy kulturális programjaira ez évben 805 millió forintot szánt az Alapítvány. Zágrábban a hónap végén 3 év felfüggesztett börtönbüntetést szabnak ki adómegtagadás vádjával Soros alapította Nyílt Társadalom Alapítvány két munkatársára. A hírre az amerikai külügyminisztérium jegyzékben tiltakozik a horvát hatóságok önkénye ellen, követelve a Soros-irodát sújtó diszkrimináció és az ítéletek felülvizsgálását.
December elején Térségfejlesztés - Munkahelyteremtés - Foglalkoztatás címmel konferenciát rendeznek, majd pár nap múlva az Országos Foglalkoztatási Alap együttműködési megállapodást köt a Soros Alapítvánnyal arról, hogy ez utóbbi külön segítő programot indít az OFA-pályázatok előkészítésére. Karácsony előtt megszületik a közhasznú szervezetek működését szabályzó CLVI. törvény, amelynek előkészítésében egyebek közt a NIOK is tevékeny részt vállalt szakmai műhelyviták és konferenciák rendezésével.
Az Alapítvány ez évi költségkerete mintegy 18,3 millió dollár volt. Az 1997-ben megítélt támogatások főbb tételei:
I. Közoktatás-fejlesztési és ifjúságiprogramok
A közoktatás-fejlesztési program általános keretéből felhasznált pályázati támogatások
93 241 000 Ft
Kistérségi együttműködés elősegítése
25 000 000 Ft
Tanárképzés fejlesztésének támogatása
15 632 000 Ft
Gazdasági kultúra fejlesztése
8 000 000 Ft
Számítógépes iskola a nyílt társadalomért
132 876 689 Ft
Hátrányos helyzetűeket segítő program
165 326 500 Ft
Kisgyermekkori fejlesztés
86 814 000 Ft
Óvodai és iskolai (Step by Step) program
31 313 625 Ft
Tolerancia program
21 526 280 Ft
1 264$
Roma oktatási program
109 265 466 Ft
Vizuális nevelés
35 760 000 Ft
Demokráciára nevelés
21 210 000 Ft
Környezeti nevelés program
49 183 000 Ft
Oktatásügyi vezetés fejlesztése program
14 554 500 Ft
Önfejlesztő iskolák
24 000 000 Ft
Történelem és társadalomismeret
25 937 000 Ft
Oktatás és nyilvánosság program
22 655 960 Ft
Szakmai szervezetek
13 810 000 Ft
Közösségi iskolák
14 579 985 Ft
100 $
Gyakorlóiskolák
15 713 000 Ft
Közoktatási Információs Hálózat
64 553 150 Ft
Tankönyv- és taneszköz-fejlesztési program
45 035 000 Ft
Amerikai vendégtanár program
3 000 000 Ft
Vendégtanárév az USA-ban
1 497 500 Ft
I*EARN − tanárok és diákok nemzetközi
kommunikációs hálózata
2 427 980 Ft
Iskolai egészségnevelés
7 105 000 Ft
Disputa (Vitakultúra) program
26 000 000 Ft
Út ’97 csoportos diákutazási program
110 310 $
„IF YOU...” - középiskolák csoportos tevékenységeinek
támogatása
6 930 830 Ft
Összesen:
1 082 948 465 Ft
111 674 $
II. Felsőoktatási, kutatói és ösztöndíjprogramok
Intézményi programok

HESP Higher Education Support Program (Felsőoktatást
támogató program)
29 033 000 Ft
Szakkollégiumok támogatása
19 890 000 Ft
Egyetemi és főiskolai csereprogramok támogatása
116 400 $
Nemzetközi továbbtanulási információs központok
8 677 410 Ft
Külföldi és belföldi ösztöndíjak
Külföldi posztgraduális és kutatói ösztöndíjprogramok
588 000 Ft
355 640 $
Belföldi doktorandusz ösztöndíj
37 820 000 Ft
Külföldi ösztöndíj-kiegészítő támogatás (Supplementary
Grant)
140 000 $
Ösztöndíj-kiegészítés külföldi művészeti képzéshez
(Special Studies Grant)
152150 $
Tanulmányutak és konferenciák
Rövid külföldi tanulmányutak
260 104 $
Egyhetes tanfolyamok szakorvosoknak (Salzburg Medical
Seminars)
12 000 $
Konferencia program
255 563 $
Összesen:
96 008 410 Ft
1 291 857 $
III. Kultúra és művészetek

Könyvtár-támogatási program
28 616 580 Ft
Könyvkiadás-támogatási program
161 621 240 Ft
Folyóirat- és laptámogatási program
101 804 000 Ft
Kulturális menedzsment program
17 975 000 Ft
A Soros Alapítvány díjai
37 920 000 Ft
Kultúra és művészetek program
63 668 927 Ft
Zenei rendezvények támogatása
32 485 500 Ft
Kulturális és művészeti kapcsolatok program
11 418 987 Ft
6 243 $
Restaurálási program
7 638 000 Ft
Színházi stúdióprodukciókat támogató program
34 900 000 Ft
Előadó-művészeti képzés program
5 455 000 Ft
860 $
Összesen:
503 503 234 Ft
7 103 $
IV. Egészségügyi és szociális programok
Egészségügyi rendszerfejlesztési program
Általános program
78 975 000 Ft
1 762 $
Egészségügyi rendszer és egészségügyi gazdasági kutatások
36 648 000 Ft
Egészségügyi menedzsment hatékonyságának javítása
50 636 000 Ft
Egészségügyi minőségfejlesztés
44 100 000 Ft
Napi sebészet
18 899 100 Ft
Agysebészet
4 329 000 Ft
Mintarégió program
41 090 000 Ft
2 976 $
Hajléktalanok egészségügyi helyzetének javítása
20 605 250 Ft
Betegjogi program
10 000 000 Ft
Közösségi egészségmegőrzés
46 030 266 Ft
A fogyatékossággal élő emberek életminőségének javítása
80 209 308 Ft
„Hídverés” - természetgyógyászati eljárások integrálása
20 651 000 Ft
Részvétel és tolerancia
22 248 000 Ft
Pszichoterápiás járóbetegrendelés
6 136 000 Ft
Leszakadó rétegek egészségügyi ellátásának javítása
11 677 800 Ft
Egészségkárosodottak Tanácsa
10 000 000 Ft
Szociális programok
Help to Help - Segítség a segítőknek
69 237 212 Ft
Szupervíziós program
5 242 000 Ft
Közhasznú foglalkoztatás ösztönzése
23 534 211 Ft
Együttműködés a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal
12 000 000 Ft
Összesen:
61 224 147Ft
4 738 $

V. Civil társadalom
Roma program
124 707 925 Ft
2 100 $
Etnikai, kisebbségi program
9 042 520 Ft
Civil kezdeményezések támogatása
57 541 589 Ft
Századvég Politikai Iskola támogatása
6 420 000 Ft
Visegrád program
6 000 000 Ft
Eeast-East program
18 902 654 Ft
7 725 $
Korrupcióellenes program
19 255 000 Ft
Összesen:
241 869 688 Ft
9 825 $
VI. Független programirodák
Business Basics (BB) Vállalkozásfejlesztő Alapítvány
35 000 000 Ft
NonprofitInformációsésOktatóKözpontAlapítvány,
15 000 000 Ft
Soros-NIOK Iroda
C3 Kulturális és Kommunikációs Központ
97 716 168 Ft
Független Ökológiai Központ
14 443 000 Ft
Összesen:
162 159 168 Ft
A New York-i Soros Alapítvány természetbeni adományai a
magyar Soros Alapítvány közvetítésével:
1 028 357 $
Mindösszesen:
2 698 737 112 Ft
2 453 554 $

Az 1997. évi hivatalos középárfolyamon (1 $=170 Ft) számolva mindez 18 328 478 dollárt tesz ki.
Az Alapítvány új munkatársai: Szőke Katalin programvezető (Egészségmegőrzési programok) Távozó munkatársak: Arató Ferenc programvezető (Közoktatási megaprogram, roma programok), Böszörményi-Nagy Katalin program-koordinátor (Külföldi konferenciák, tanulmányutak), Cseh Lívia recepciós, Gáspárné Kovács Éva igazgatói asszisztens, Könczei György programigazgató (Esélyegyenlőség megaprogram), Magyari Sándor programvezető (Kultúra programok), Murai Krisztina program-asszisztens (Step by Step), Rohonczy Edit programigazgató (Felsőoktatási programok) Szira Judit programigazgató (Közoktatási megaprogram), Takács Michael Zoltán program-asszisztens (Step by Step), Török Marianna programvezető (East-East program) Elhunyt: Andorka Rudolf és Solt Ottilia, az Alapítványi szociális és roma prog- ramok egykori kurátorai.
M = 1:1
SZOCIÁLIS ÉS EGÉSZSÉGÜGYI SZEREPVÁLLALÁS I.

AZ ALAPÍTVÁNYI PROGRAMOK ÁTTEKINTÉSE 1995-2004

Az Alapítvány néhány korábbi, hiánypótlást célzó egészségügyi programját - így a műszer- és gyógyszerprogramot, az ultrahang-diagnosztikai képzést - 1995-től Egészségügyi rendszerfejlesztési megaprogram néven egy nagyszabású programcsoport váltotta fel, mely négy éven át önálló kuratóriummal és szakkuratóriumokkal együttvéve közel 2 milliárd forint nagyságú, kiemelt keretből gazdálkodott. A me- gaprogram utóbb Egészségügyi és szociális, majd Esélyegyenlőségi, majd Public Health Network programcsoporttá alakult, illetve zsugorodott, míg végül 2003-ban, más támogatásokhoz hasonlóan, az alapítványi szociális és egészségügyi program is bezárult. Ám kezdjük az elején, e jelentős, új szerepvállalás ígéretes kezdeteinél.
A megaprogram missziójának kezdettől három fő iránya körvonalazódott:
1. A Soros Alapítvány általános célkitűzéseinek, így a nyitott társadalom eszméjének érvényesítése a magyar egészségügy területén. Ezen belül az eddig háttérbe szorult értékes civil kezdeményezések támogatására, a leszakadó, elszegényedő rétegek egészségügyi ellátásának javítására, továbbá a társadalom tagjai és csoportjai közötti együttműködés feltételeinek, a társadalmi integráció elősegítésének javítására gondoltunk.
2. A magyar egészségügyi rendszer fejlesztése a legfontosabb kormányzati és nem kormányzati szervezetekkel való harmonizáció, együttműködés útján.
3. Azoknak a kormányzati technikáknak, működési módoknak az erősítése, melyek a fenti elvek (demokrácia, hatékonyságnövelés) irányába hatnak.
Eredetileg öt részprogram indítását terveztük (a zárójelek közt a teljes programkeretből való tényleges részesedésük áll):
1. Az ellátó szervezet költség- és minőséghatékonyságát javító programok (30%)
2. „Hamupipőke” programok (48%)
3. Hosszabb távú „faültető” programok és ezek érdekében indított akciókutatás (20%)
4. Az Alapítvány korábbi egészségügyi programjai (1%)
5. Válságkezelő jellegű, sürgősségi esetek (1%)
Ezek közül 1995-ben valójában csak az első két programcsoport indult be a fenti célok jegyében. Közülük az első: Az ellátó szervezet költség- és minőséghatékonyságát javító programcsoport a következő alprogramokat hirdette meg:
- A kórházi és egészségügyi menedzsment megújítása
- Házi ápolási szolgálat és hospice
- Az egészségügyi ellátás hatékonyságának és minőségének szisztematikus értékelése (Ez utóbbi Minőségfejlesztés néven futott az egyszerűség kedvéért.)
A legnagyobb költségvetési kerettel rendelkező Hamupipőke (Cinderella) programcsoport pedig az alábbi alprogramokban várta a pályázatokat:
- Modellkísérlet a fővárosi hajléktalanok tbc-szűrésére, gyógyítására és utó- gondozására
- Menekültek egészségügyi ellátásának javítása
- A betegek jogainak érvényesítése
- Prevenciós program (a korábbi hasonló program folytatásaként)
- Fogyatékos gyermekek korai szűrése, habilitációja
- Független életvitel program
- Hídverés
- a természetgyógyászati eljárások integrálása
- Drog-alkohol program
- Gyógyászati adományok
A szociális programok 1995-ben még külön csoportként futottak, 1996-tól viszont már Egészségügyi és szociális programcsoport néven egyesült a két fő profil.Míg az első évben 2,7 millió dollár állt a megaprogram rendelkezésére, a második évben 2,25 millió, 1997-ben s az utolsó évben pedig 3,5 millió dollár. A költségvetési számok forintban többet mondanak: 1995: 496; 1996: 452; 1997: 613; 1998: 743 millió Ft - ámbár az évről-évre erősen változó árfolyam (A Soros Alapítvány kuratóriuma minden költségvetési év elején meghatározza az éves árfolyamot a pénzügyi adminisztráció megkönnyítése érdekében. Természet esen előfordult, hogy ezt az árfolyamot, annak jelentős ingadozása miatt egy évben akár többször is módosítania kellett.) miatt talán kevésbé öszszehasonlíthatóak.
Az Egészségügyi menedzsment program végigkísérte a megaprogram négy évét. Mint az eddigiekből is kitűnt, az első évben magában foglalta a Házi ápolás programot is, 1996-tól viszont ez utóbbi már külön programként futott. A menedzsment program célja mindvégig a közfinanszírozású egészségügyi ellátás hatékonyságának és eredményességének javítása volt.
Az Egészségügyi minőségfejlesztés program indulásakor minőségfejlesztési stratégiák kidolgozását, gyógyászati eljárások értékelésének támogatását, a betegek elégedettségének vizsgálatát kívánta támogatni. Később egészségügyi intézmények
minőségbiztosítási rendszerének kialakítására és fejlesztésére is pályázni lehetett, elsősorban a továbbképzés és az intézmények együttműködésének támogatási igényeivel. A betegelégedettségi vizsgálatok s a betegtájékoztatás, mely része a minőségbiztosításnak, azt az Alapítvány más egészségügyi programjaira jellemző alapelvet igyekezett általánossá tenni, hogy az ellátás betegközpontú legyen és nagyobb szerephez jusson benne a betegellenőrzés. A program futamideje négy év volt.
A Házi ápolás, hospice program önállósulva bár, de hasonló formában folytatódott a második évben is. Egyre több intézmény, szervezet pályázott, és mind többnek sikerült az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral együttműködési, illetve befogadási szerződést kötni. Révbe értünk: ezt akartuk. A program házi ápolási részét sikeresen véghez vittnek tekintettük, ezért 1997-ben már nem indítottuk el újra. Sajnos azonban időközben kiderült, hogy a hospice mozgalom támogatására továbbra is szükség van, és hogy a Soros Alapítványon kívül egyelőre nincs már forrás, amely tovább éltetheti e fontos mozgalmat. Ez volt az egyik ok, amiért a megaprogram utolsó évében újra kiírtuk a hospice pályázatot, a másik pedig, hogy az alapító Soros György maga is szorgalmazta a végső stádiumban lévő betegek gondozásának támogatását. Hozzátenném, hogy a hospice mozgalmat ekkor már nyolc éve tartotta életben a Soros Alapítvány, hiszen jóval a megaprogram előtt is visszatérő pályázó volt a Hospice Alapítvány - akkor még a Help to Help program rendszeres támogatottjaként. 1999-től napjainkig fut a hospice program, és sikerként könyvelhetjük el, hogy a társadalombiztosítás anyagi hátterét végül 2002-ben meg is kapta. Ettől az évtől a Hospice és palliatív ellátás néven network (Kizárólag az OSI (Open Society Institute) költségvetési keretéből működtetett hálózati program. E programok irányítási módját az OSI Kuratóriuma, nem pedig a nemzeti alapítványok kuratóriuma határozza meg. Többnyire ezért a támogatandókat is ők választják ki.) programként az otthoni hospice ellátást nyújtó szolgáltatók és az intézményi keretek közt működő hospice részlegek támogatása mellett finanszírozta az akkreditált hospice alap- és továbbképzéseket.
Az Egészségpolitikai- és egészségügyi közgazdasági kutatások programban az egészségügyi döntéshozókat orientáló tudományos igényű munkák ösztönzésére, valamint a hazai egészségügyi szervezetkutatás és egészségügyi közgazdaságtan előmozdítására adtunk támogatást. Főként azokat a pályázatokat támogattuk, amelyek az elméleti megalapozottság és az igényes empirikus elemzés kombinálá- sára törekedtek. A programot csak 1997-ben hirdettük meg.
A Napi sebészet program 1996-ban indult azzal a céllal, hogy segítsünk nálunk is meghonosítani e Nyugaton már bevált egynapos ellátási formát. Magyarországon, mint az közismert, ma még olyan betegeket is a kórházi fekvőbeteg szakellátás keretében kezelnek, akik nem igényelnek folyamatos felügyeletet, azaz elvben az egynapos, illetve nappali kórházi ellátás keretében is kezelhetők lennének. Az ehhez szükséges feltételek kialakítását segítette a három éven át folyó program. Betegtájékoztató füzetek összeállítását, kiadását, ápolók képzését és gazdasági elemzések végzését támogattuk.
A legnagyobb alprogramunk - legalábbis költségvetését tekintve - a Mintarégió program, mely a hagyományos pályázati kiírásoktól eltérő, sajátos kezdemé- nyezés volt. A modellkísérlet 1996-ban kezdődött három dél-dunántúli megye - Tolna, Baranya, Somogy - önkormányzatai és a Pécsi Orvostudományi Egyetem együttműködésével. Fő célja, hogy a régió népességének egészségi állapotát javítsa, az ellátás és a megelőzés hatékonyságát növelje, elősegítse a decentralizációt, a regionális struktúrák kialakulását és eredményes működését. A program második évében elsősorban a DRET előkészítését támogattuk, de nagyban hozzájárultunk a Pannon Almanach megjelentetéséhez és a régió szakembereinek képzésé- hez is. Végül 1997 júliusában a Dél-dunántúli Regionális Egészségügyi Tanács (DRET) megalakulásával e program sikerrel be is zárult.
A Menekültek egészségügyi ellátását támogató program csupán egyetlen évben: 1995-ben került meghirdetésre. Célja a magyarországi menekülttáborokban és azokon kívül élő menekültek és menedékesek egészségügyi ellátásának javítása volt. A program során kiderült, hogy a menekültek ellátása viszonylag jó színvonalon megoldott, ugyanakkor a menedékeseket (a menekülttáborokon kívül élőket) a program végül nem szándékozott utolérni és egészségügyi szolgáltatásokhoz juttatni. A kuratórium úgy határozott, hogy nem indokolt a program folytatása.
A Betegjogi program célja a betegek tájékoztatásának javítása, jogaik érvényesítésének szorgalmazása volt. Kezdetben tájékoztató füzetek és egyéb kiadványok elkészítését támogattuk, majd egy erre szakosodott civil szervezetet: a Szószóló a Betegek Jogaiért Alapítványt, amely vállalta a kórházakban működő betegjogi képviselők képzését, valamint kidolgozta és működtette a kórházi ombudsmanmodellt. 1997-ben a Szószólóval együtt folytattuk a kórházi betegjogi képviselők képzését és támogattuk munkafeltételeik megteremtését. Az új egészségügyi törvénynek modellül szolgált a kísérlet. A törvény előkészítésének utolsó szakaszában „Az emberi jogok érvényesülése a hazai egészségügyben” címmel széles körű konferenciát szerveztünk - szintén a Szószólóval közösen - a magyar egészségügy állami és civil szereplői számára. 1998-ban meghívásos pályázatként a Sérültek Jogainak Érdekképviseleti Központja kapott jelentős támogatást. A program 2000-től átkerült a Jogi programcsoportba, hogy jobban igazodjék az OSI programstruktúrájához. (Ld. még pl. a Prevenciós programnál.) A Prevenciós program még 1992-ben indult és 1996 első félévéig folytatódott az egészséges életmóddal, egészségmegőrzéssel és mentálhigiénével kapcsolatos oktatási és szakmai továbbképzési programok támogatása révén. Az utolsó kiírásra már úgyszólván kezelhetetlen mennyiségű pályázat érkezett, ráadásul a kérések rendkívül szerteágazóak voltak: az iskolai étkeztetéstől a mentálhigiénés szol- gálat beindításáig, a lelkisegély szolgálat működtetésétől a helyes életvezetési modell elsajátításáig minden előfordult. Sajnos nem tudtunk minden indokolt kérést támogatni, hiszen e célra csupán korlátozott anyagi forrásaink voltak, s az elbírálás szempontjait is igen nehéz volt következetesen meghatározni. Ekkor úgy döntöttünk, hogy a következő kiírást megpróbáljuk konkrétabbá tenni némiképp szűkítve a pályázók körét. Így egyrészt a kórházi és járóbeteg-ellátásban közreműködő önkéntes segítőket s az önkéntes segítők hálózatainak kialakítását, másrészt a segítők képzését, szervezését és ellenőrzését támogattuk. 1997-ben a sokban en- nek folytatásaként indult Közösségi egészségmegőrzés programban a bármely okból (társadalmi, földrajzi, gazdasági, egészségi stb.) hátrányos helyzetben lévő csoportok életminőségének javítására, a testi-lelki egyensúly fenntartását, illetve helyreállítását elősegítő hasznos foglalkoztatásra, a közösségi részvétel megszervezésére és megvalósítására irányuló pályázatokat nyújthattak be. A pályázatok száma tovább nőtt, elbírálásuk azonban így már jóval egyszerűbb volt. 1998 első felében az előző évi kiírásra lehetett pályázni, az év második felében viszont már új programot hirdettünk meg: Községi egészségterv néven, melynek keretében e terv összeállítására, s ez alapján az életminőséget, egészséget javító programok megvalósítására kérhettek támogatást a pályázók. A program neve 1999-től Települési egészségtervre változott, s ekként még további négy évet ért meg országos mozgalommá válva. Kezdetben az Egészségügyi rendszerfejlesztési programhoz tartozott, mely később az Egészségügyi és szociális programcsoport elnevezést kapta, majd átkerült a Civil programcsoportba.(A programok struktúráját mindig az OSI-New York által kiadott struktúrához kellett igazítani. A magyar alapítvány ettől sok esetben eltért, nem vagy csak nagyon nehezen lehetett beszorítani ezekbe a keretekbe, hiszen főként nemzeti és nem network vagy matching programjaink voltak. A matching programokban a támogatások többnyire felét az OSI fedezi. ) (Ld. erről részletesen a Fact Alapítvány és a pályázók külön program-értékelését!) A Fogyatékossággal élő emberek életminőségének javítása program az első évben két pályázati alprogramot hirdetett meg: Fogyatékos gyermekek korai szűrése, habilitációja és Független életvitel néven. Egy év múltán, 1996-ban pedig már három alprogramra vált szét: az Önálló életvitel központok hálózatának kialakítása, a Kitagolás (fogyatékos személyek kiemelése tömegintézményekből kiscsoportos lakóotthonokba) és a Cochlea implantációt követő komplex rehabilitáció hallássérült gyermekeknél nevű programokra. E három mellé csatlakozott 1997-ben egy negyedik: a Felnőtt afáziás betegek logopédiai rehabilitációja program. Ebben az évben rendeztük meg az első „kitagolás” konferenciát is Velemben. Ide elsősorban a nagy létszámú önkormányzati és egyházi fenntartású, értelmi fogyatékossággal élő fiatalok és felnőttek számára bentlakást biztosító intézmények munkatársait és a fenntartó önkormányzatok munkatársait hívtuk meg. 1998-ban még mindig az előbbi négy program futott, és megrendeztük a második „kitagolás” konferenciát, ezúttal Má- lyiban. 1999-ben - ez már a megaprogram utáni időszámítás - a Cochlea programot már nem hirdettük meg, helyette viszont új alprogramként a Felnőtt fogyatékosok nappali foglalkoztatásának támogatását indítottuk be. Ez évben Dobogókőn rendeztük meg harmadik és egyben utolsó „kitagolás” konferenciánkat. 2000-ben az Önrendelkező élet mozgalmat támogattuk és folytattuk a Kitagolást is. Rendkívül hatékony és sikeres program volt ez, hiszen elsődleges célját, a szemléletváltást elértük. 2001-ben a Fogyatékossággal élő emberek életminőségének javítását segítő programok átkerültek a Jogi csoportba, ahol továbbra is az előző év két programját folytattuk. 2002-ben immár ismét az Egészségmegőrzés program keretében zajlott a Kitagolás program, melyben kiscsoportos lakóotthonok beindítását támogattuk. Itt kíván említést a 2002-es tematikája szerint feltétlen idetartozó Gondnokság és érdekérvényesítés programunk is. Ezzel az Alapítvány azt szerette volna elérni, hogy a gondnokság intézménye eredeti rendeltetésének megfelelően, az érintett értelmi fogyatékosok érdekeit szolgálva, az ő tényleges igényeiket és jogaikat figyelembe véve működjék, és hogy a gondnokság alá helyezett személy és gondnoka között minél szorosabb személyes kapcsolat legyen. Mivel a program fő hangsúlya a jog- és érdekérvényesítés volt, ezért a Jogi csoportba került.
Akadt azonban olyan program is, amely továbbra is az Egészségmegőrzők csoportjában maradt: a 2001-2002-ben meghirdetett Felsőoktatásban tanuló érzék- szervi és mozgássérült fiatalok segítése. Ennek célja a felsőoktatásban tanuló, fogyatékkal élő fiatalok esélyegyenlőségének és integrálásának elősegítése volt. A pályázat a személyi segítők igénybevételéhez nyújtott támogatást felsőoktatási intézményben tanuló fiatalok (hallássérültek, látássérültek, mozgásban akadályozottak, olvasási, írási vagy beszédzavart mutatók) számára.
Hídverés programunk mindössze két évet élt meg. 1995-ben olyan akciókutatásokat kívánt támogatni, amelyek tudományosan mérhető módon bizonyítják a természetgyógyászati, illetve intézményesen nem használatos módszerek hatásosságát vagy hatástalanságát egy betegség vagy betegségcsoport esetén. 1996-ban egy gyógynövény-adatbázis elkészítését támogattuk.
A Drog-alkohol program - mely 1996-ban a Szenvedélybetegségek nevet kapta - főként a modellértékű kezdeményezések támogatását célozta a drog- és alkoholbetegek gondozása, a függés kialakulásának megelőzése terén. A Soros alapítványi hálózatban ekkor jelent meg a Harm Reduction, azaz a Drogfogyasztással járó ártalmak csökkentésének programja, melybe szervesen bekapcsolódott a ma- gyar alapítvány is. (Ld. később a Network programok címszónál!) 1997-98-ban immár Részvétel és tolerancia néven találjuk meg a programot, mely módosított változata volt a krónikus betegeket, drogosokat, alkoholistákat befogadó közösségek támogatására kiírt pályázatunknak s az előző évek szenvedélybetegek segítését célzó programunknak. Ezt részben e problémák növekvő társadalmi súlya, részben az egyre szaporodó beteg önsegítő csoportok igénye hívta életre. 1999-től a program - immár az Esélyegyenlőségi programcsoport részeként - ismét új nevet kapott: Szenvedélybetegek ellátásának javítása, ám inkább csak a név változott, a fő profil ugyanaz maradt. 2001-től azonban jelentősen csökkent a programra felhasználható keret, így akkreditációs célú curriculum kidolgozását, fejlesztését támogattuk, melynek eredményeként az alapellátásban, alkoholbetegségtől veszélyeztetettek ellátásában dolgozó orvosok, pedagógusok, gyógypedagógusok, mentálhigiénikusok, szociális munkások képessé válhattak arra, hogy minél biztosabban és korábban felismerjék és kezelésbe vegyék az alkoholbetegeket, biztosítván számukra a komplex terápiához való hozzáférést. 2002-ben modellkí- sérletet indítottunk egy pesti és egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei körzetben. A cél az volt, hogy kialakuljon annak módszertana, hogy miként tudnak a civil szervezetek maguk közt olyan hálózatot létrehozni és fenntartani, amelyik szervezetten, tartósan és biztonságosan képes felkarolni a kórházból elbocsátott akut alkoholbetegeket, és komplex segítséget nyújtani társadalmi reintegrációjukhoz.
A megaprogram utolsó két évében, 1997-98-ban hirdettük meg a Pszichoterápiás járóbetegellátás hozzáférhetősége programunkat, melyet az az igény hozott létre, hogy az egyébként igen drága pszichoterápiás módszerekhez a betegek ingyenesen és folyamatosan hozzáférhessenek az ország azon a területein is, ahol ezt az egészségügy finanszírozói eddig nem tudták megoldani.
1997-től két éven át az OSI stratégiájának megfelelően a civil kezdeményezések támogatása irányába tolódott a hangsúly. Természetesen eddig is jórészt ilyen szervezeteket támogattunk, de az ekkor induló Civil programok az egészségügyben már a nevében is hangsúlyosan civil volt. A program keretében az egészségügyben tevékenykedő, az ellátást laikus segítőkkel hatékonyabbá tevő civil kezdeményezéseket támogattuk annak érdekében, hogy a betegségük, sérültségük miatt hátrányt szenvedőkhöz is eljussanak az őket megillető szolgáltatások. 1999-ben azután ez a program alakult át a Települési egészségtervhez sokban hasonló programmá Helyi összefogáson alapuló településfejlesztés néven. Ebben olyan civil szervezetek pályázhattak, amelyek a település felvirágoztatásán, a közösségi élet színvonalasabbá tétele érdekében dolgoztak. Olyan helyi civil és állami szervezetek együttes erőfeszítéseire támaszkodó kezdeményezések nyertek támogatást, melyek gyakorlati megvalósulása a közösség tagjainak összefogásán alapul, erősíti a civil szféra kontrollját a helyi erőforrások felhasználása felett, és alkalmasak arra, hogy a programot mint modellt más települések is átvegyék, megvalósítsák. Ez a program az Esélyegyenlőségi programcsoport részeként egy évig futott egészségügyi programként besorolva, jóllehet ahhoz tartalmilag kevés köze volt.
Ugyancsak 1999-ben indult az Emlőszűrés nemzetközi program is. Ebben az a mellrákszűrő modell kapott támogatást, amely behívásos rendszerben egy mozgó mammográfiai állomás segítségével olyan területekre is eljut, amelyek lakosai különben kimaradnának a rákszűrésről. A szűrőállomás beruházási részét cégek, vállalkozók, egyéni adományozók vállalták, a működtetését, a megállóhelyek szakembereinek képzését s a negyven év feletti nők figyelmének felkeltését pedig a Soros Alapítvány. A program elindítása a volt budapesti amerikai nagykövet: Vera Blinken nevéhez fűződik. Ő az alapítója a PrimaVera Alapítványnak is, melynek fő célja a már működő mammográfiás programok hatékonyabbá tétele.
A Hajléktalanok egészségügyi helyzetének javítása programon belül - immár a Hamupipőke programcsoport részeként - indult egy modellkísérlet a tbc-beteg hajléktalanok kiszűrésére, gyógyítására és utógondozására. A modell első fázisa 1995 decemberétől 1996 augusztusáig tartott, míg a második fázis 1996 decemberétől 1997 augusztusáig. Ez utóbbi alatt 4000 hajléktalan szűrését végezték el; a szűrő buszt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat biztosította. 1997-re a modellkísérlet befejező szakaszához érkezett, s az Alapítvány támogatására még a kísérlet szociális munka részéhez, az eredmények adaptálásához és a tanulságok levonásához volt szükség. Ez évben három kisebb, hajléktalanokat segítő pályázatot is kiírtunk: lábadozó helyiségek kialakítására, fogorvosi ellátás megszervezésére, valamint anya-gyermek szállókon játékterek kialakítására. 1998-ban ugyanezen program keretében hirdettünk pályázatot a szenvedélybeteg hajléktalanokat segítő szolgálatok kialakítására. Habár a tbc-szűrő modellkísérlet eredményesnek bizonyult, ez évben még szükség volt arra, hogy a további mozgó buszos szűrések megszervezését, a kórházi szociális munkát támogassuk. E program keretében egy nemzetközi konferenciához is hozzájárultunk, melyet a Hajléktalan Szolgálatok Tagjainak Országos Kamarája szervezett „Hajléktalanság Európában” címmel. Az 1999-ben meghirdetett Hajléktalan és a hajléktalanság által fenyegetett emberek lakhatásának megoldása program célja az volt, hogy ösztönözze olyan komplex modellek kidolgozását, amelyek lehetővé teszik hajléktalanok, avagy a hajléktalansággal fenyegetett emberek, családok hosszú távú lakhatásának megoldását. Az elbírálás során előnyt élveztek az olyan modellek, amelyekben a lakhatás problémája a szociális ellátó intézmény, az önkormányzat és a kliens együttes erőfeszítésének eredményeként hosszú távra megoldódik, illetve amelyek olyan érdekeltségi viszonyokat teremtenek, melyek szavatolják, hogy a hajlékta- lan kikerüljön a szociális ellátó rendszerből.
2001-ben volt még egy, a hajléktalanokat érintő programunk: a Hajléktalan foglalkoztatás, melyben szintén egy modellkísérletet támogattunk. Ennek keretében a hajléktalan szállók lakói készítettek hasznos termékeket utcán élő társaik számára. Ez azonban már nem egészségügyi, hanem kifejezetten szociális program volt, azon belül is foglalkoztatási.
Az Alapítvány folyamatosan kereste annak lehetőségét, hogy a foglalkoztatást szolgáló törekvések sikeréhez hozzájáruljon, s 1999-től egymás után indította el más-más célcsoportoknak szánt Foglalkoztatási programjait. Ezek egyike volt a voltaképpen már 1996-ban elkezdett, öt éven át megújított pályázat a 40 évesnél idősebb közép- vagy felsőfokú végzettségűek közhasznú foglalkoztatásának tá- mogatására. A program közfeladatok ellátására kötelezett, illetve ebben érdekelt intézményeknek szólt, és támogatást kínált számukra közhasznú foglalkoztatási költségeik önrészének fedezéséhez az esetben, ha közhasznú foglalkoztatás keretében újonnan foglalkoztattak 40 év feletti közép- vagy felsőfokú végzettségű, jövedelempótló támogatásban, vagy már abban sem részesülő munkanélkülieket. A program indításával az Alapítvány célzottan a szellemi munkára - átképzés nélkül is - alkalmas, ma kiváltképp hátrányos munkaerő-piaci helyzetű korosztály foglalkoztatását kívánta ösztönözni.
Merőben új volt viszont az az 1999-től három éven át futó program, melyet Közhasznú foglalkoztatás támogatása a kistelepüléseken címmel hirdettünk meg a 3500 lakosúnál kisebb települések önkormányzatai, vagy az általuk alapított szervezetek, illetve közhasznú foglalkoztatásra jogosult civil szervezetek számára. A pályázati felhívás célja az volt, hogy a pályázó szervezetek a helyi, rászoruló idős emberek ellátását, gondozását, házuk, kertjük rendben tartását, házimunkák elvégzését a közhasznú foglalkoztatás révén összekössék a helyi munkanélküliség csökkentésével. A program 2000-2001-ben az ország keleti részére, továbbá Somogy megyére terjedt ki.
A másik ilyen, korábbi gyökerekkel rendelkező program a Munkanélküliek munkaerő-piaci (re)integrációját elősegítő nonprofit szervezetek fejlesztésének támogatása, melynek keretében a Soros Alapítvány - az Országos Foglalkoztatási Közalapítvánnyal együttműködésben - 1997 óta támogatta a nonprofit szervezeteket abban, hogy foglalkoztatási célú projektjeik minél eredményesebbek legyenek. Ennek érdekében 1997-ben és 1998-ban e szervezetek a projektjeik fejlesztésében közreműködő szakemberek díjazására pályázhattak. Az 1999-es pályázati felhívások a civil szervezetek szakértői műhelyeinek kialakulását célozták meg.
A szintén ez évben indított Közösség a fiatalok elkallódásának megelőzéséért program célja az volt, hogy jól szervezett, sokoldalú programok induljanak azon fiatalok felkarolására, akiket a középfokú (szak)iskolai képzésből való kimaradás veszélye fenyeget.
A Munkaalkalom-teremtő programok romák számára elnevezés alatt a Soros Alapítvány 1996-tól négy éven át voltaképp az Autonómia Alapítvány gyakorlati erőfeszítéseit támogatta abban, hogy a roma munkanélküliséget enyhítse, és mintának szánt új, mezőgazdasági kisvállalkozások révén növelje a roma családok jövedelemtermelő képességét.
Az 1998-ban indult Játszótér program első évében az Alapítvány a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal karöltve felépített egy lakótelepi játszóteret. A tapaszta- latok alapján a különleges és folyamatosan felügyelt játszótér fényesen bevált mind a közösségi élet színtereként, mind pedig az úgynevezett ifjúsági „unalombűnözés” megelőzésére. A kiterjedt békásmegyeri lakótelep másik felén új játszótér létrehozására az Alapítvány 1999-ben ismét a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal műkö- dött együtt, amely önkénteseivel megsokszorozta az Alapítvány támogatásának értékét. A Máltaiak azóta több ilyen játszóteret építettek fel a fővárosban újabb adományozók segítségével.
A Szociális programok közül a legjelentősebb s a benyújtott igények tekintetében egyúttal a legtarkább program az 1991-től hét éven át működő Help to Help volt. Ennek célja - miként az angol elnevezés is elárulja - a segítő foglalkozásúak megsegítése. Ezért e program keretében olyan önszerveződő csoportoknak, alapítványoknak, egyesületeknek nyújtottunk támogatást, amelyek a társadalom peremére szorult, illetve hátrányos helyzetű rétegek segítését tűzték ki célul, s e téren modellértékű kezdeményezéseket tettek. Minthogy a tömegszerű ellátás biztosítása meghaladta a Soros Alapítvány lehetőségeit, s ezt nem is tekintettük feladatunknak, ezen a programterületen az Alapítvány nem írt ki pályázatot, segítségnyújtásra a rendelkezésünkre álló információkra támaszkodva tettünk folyamatosan kísérletet.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Soros Alapítvány már a rendszerváltás óta, 1990-től állt kapcsolatban egymással. A MMSz fővárosi és vidéki csoportjai több alkalommal fordultak kéréssel az Alapítványhoz, s a két szervezet 1990 óta több segélyszállítmányt juttatott el közösen a határon túlra. A kialakult jó kapcsolatra alapozva a Magyar Máltai Szeretetszolgálat magyarországi vezetősége és a Soros Alapítvány Kuratóriuma 1993. november 26-án nyilvánosan és ünnepélyes keretek között deklarálta együttműködési szándékát, és ez alkalomból együttműködési megállapodás aláírására került sor. Az 1993-ban kötött egyezmény szellemében a MMSz és az Alapítvány közös segélyalapot hozott létre a krízishelyzetbe került családok és magánszemélyek támogatására. A közös alap a Soros Alapítvány részéről 2 millió forint értékből, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat részéről hasonló értékű természetbeni juttatásból (ruhák, élelmiszer, tisztasági szerek stb.) s nem utolsó sorban az MMSz szakembereinek, önkénteseinek áldozatos munkájából állt. Ezt az együttműködési megállapodást csaknem egy évtizeden át évről évre megújítottuk, egészen 2002-ig bezáróan.
Hasonlóan sikeres - bár anyagi értékét tekintve jóval jelentősebb - együttműködés eredménye volt az Iskolatej akció. Soros Alapítvány a főváros vezetőinek kérésére első alkalommal 1991/92-ben másfél tanéven át valamennyi alsó tagozatos budapesti kisiskolásnak reggelit, azaz tejet/kakaót és péksüteményt biztosított. A több mint 2 millió dollár értékű Iskolatej akcióban a Soros Alapítvány mellett a Fővárosi Önkormányzat vett részt, s a szülők a belátásuk és lehetőségeik szerint csekkbefizetéssel járulhattak hozzá az akció sikeréhez. A Soros Alapítvány 1993/94-ben ismét segítséget nyújtott az iskolai étkeztetéshez, ezúttal a 2 millió dolláros fővárosi támogatást megtetézve 600 000 dollárt adott a miskolci, 400 000-et a nyíregyházi gyermekek étkeztetéséhez. E támogatás segítségével Budapest általános iskoláskorú tanulóinak 59%-a (mintegy 101 000 gyermek), Miskolcon az általános iskoláskorú gyermekek 97%-a (csaknem 20 000 gyermek), valamint Nyíregyházán az általános iskolások 73%-a (mintegy 13 500 gyermek) részesülhetett étkezési támogatásban. Az akciót az 1994/95-ös tanévben is folytattuk, azzal a különbséggel, hogy az akcióra Budapesten 2,4 millió dollárt, Nyíregyházán 400 000 és Miskolcon 600 000 dollárt költött az Alapítvány.
A reggeli étkeztetés minden alsó tagozatosra kiterjedt, ahol azonban a térítési díj csökkentését kérték, ott az iskolák a családok szociális helyzetét is figyelembe vették. Ebben a konstrukcióban szülői hozzájárulás már nem szerepelt. Az alapítványi támogatás feltétele volt, hogy az nem csökkentheti az önkormányzatok ilyen irányú támogatásait. Az akció az állami, a magán- és egyházi iskolákra egyaránt kiterjedt. A három tanéven át fenntartott Iskolatej akció nem „csupán” jóléti program kívánt lenni, a konkrét segítségnyújtás mellett az Alapítvány modellt és példát akart mutatni, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a kezdeményezés nyomán más támogatók, intézmények, civil szervezetek és magánszemélyek bevonásával az akciót ki lehessen szélesíteni. Az érintett városok beszámolói szerint a programmal nemcsak a gyermekek étkezését támogattuk, hanem számos napközis tanár alkalmazását is. Az étkezés biztosításával ugyanis a gyermekek a napközis foglalkozásokon is részt vehettek, s így közvetve elősegítettük, hogy a pedagógusok megtarthatták állásaikat. A Soros Alapítvány 1995/96-ban, a program utolsó évében csökkentette az erre szánt keretet, és biztatta a programban résztvevő önkormányzatokat, lehetséges résztvevőket és intézményeket egyéb források bevonására. Miskolc és Nyíregyháza az utolsó tanévben egyaránt 20-20 millió forintos támogatásban részesült. A kezdeményezés állami, önkormányzati és magánfinanszírozásban sok helyütt azóta is számos követőre talált országszerte.
Az Idős emberek életminőségének javítása programunkat 1999-ben hirdettük meg az ENSZ Idősek Éve alkalmából olyan új ellátási formák, szolgáltatások kialakításának támogatására, amelyek túlmutatnak a hagyományos idősellátási formák nyújtotta lehetőségeken azáltal, hogy személyre szóló szükségletek, igények kielégítésére képesek, akár az otthoni, akár az intézményeken belüli nappali és bentlakásos ellátás területén. A támogatások a pályázók programjainak beindítására, illetve egyéves működtetésére szóltak. A programot nem hirdettük meg többször.
A Kistelepülések szociális gondjainak enyhítése program 1998-ban került először meghirdetésre az 5000 lakosnál kisebb lélekszámú települések önkormányzatai, falugondnokságok, szociális területen működő nonprofit szervezetek, egyesületek, alapítványok számára az önkormányzati feladatokon túlmutató új szolgáltatások bevezetésére. A program 1999-ben zárult.
A Leszakadó rétegek egészségügyi ellátásának javítása program 1997-ben indult. Célja az elszegényedő régiók, települések és településrészek lakosságának s főként a leszakadó rétegekben élő gyermekek egészségi állapotának, testi-lelki gondozásának javítása volt. 1999-ben már olyan modellkísérletekkel is lehetett pályázni, melyek megoldási lehetőségeket kínáltak a hajléktalanok egészségügyi ellátásának hiányterületein is. 2000-ben tovább szakosodott a program: olyan új módszertant, új ellátási rendet kívánt kikísérletezni, amelynek alkalmazásával - több helyi szervezet együttműködése révén - rendszeres és komplex módon lehet segíteni az elszegényedett, nagyvárosi telepeken élő gyermekeket. A modellkísérlet terepe a külső Ferencvárosban az Illatos út és a Gubacsi út sarkán lévő szegénytelep volt. A modellkísérletet egy, a terepen kulcshelyzetben lévő szervezet, a Ferencvárosi CSSSZ Dzsumbuj Help Közösségfejlesztő Központ indította. A modellkísérlet 2001-ben zárult; az erről szóló könyv Dzsumbujisták címmel az idén jelent meg.
Az 1997-ben indult Szupervíziós program azt célozta, hogy a szociális munkával foglalkozó szervezetek munkatársai megismerkedjenek a szupervízió nyújtotta előnyökkel. A szupervízió olyan módszer, amely lehetővé teszi a szociális munkás számára, hogy minél hatékonyabban kezelje a nap mint nap reá háruló problémákat és elkerülje a kiégettség lelkiállapotát. A két évig futott program szakmai hátterét a 3Sz (Szociális Szakmai Szövetség) biztosította.
A rendszerváltás óta Magyarországon, más kelet-európai országokhoz hasonlóan jelentősen megnövekedett az utcagyerekek/utcán élő gyerekek száma. Az Alapítvány és a belga King Baudouin Foundation által 1998-ban közösen indított és finanszírozott hároméves nemzetközi Utcagyerekek program célja az utcagyerekek társadalomba való beillesztését elősegítő tevékenységek fejlesztése, az utcai szociális munka, az otthont nyújtó intézmények, valamint az oktatás terén. A program féléves előkészítő szakaszában a cél az információk begyűjtése volt. Ezt követte a kétéves támogatási periódus, amelyben a program fő tevékenysége a gyerekvédelem területén belül azoknak a speciálisan utcagyerekekkel foglalkozó szervezeteknek a közvetlen és közvetett támogatása volt, amelyek munkája modellértékű volt a hasonló területen dolgozók számára. A program további célja egy Országos Szakmai Forrásközpont létrehozása volt, melynek feladata az utcagyerekekkel foglalkozó szervezetek összefogása, szakmai támogatása, valamint az információközvetítés. A program féléves záró szakaszában került sor az eredmények, tapasztalatok feldolgozására. A munka szakmai színvonalának biztosítására az Alapítvány gyermekvédelmi szakemberekből és szakértőkből külön tanácsadó testületet állított fel.
Az Utcai szociális gondozó (street worker) képző program (1999-2000) célja a nagyvárosok kedvezőtlen szociális és egészségügyi jelenségeinek kezelése utcai gondozó hálózat formájában.
A program keretében olyan projekteket támogattunk, melyek a nagyvárosi, kü- lönösen a roma népesség veszélyeztetett rétegeinek (prostituáltak, drogfüggők, alkoholisták, kallódó állami gondozottak, hajléktalanok stb.) egészségügyi felvilágosító, megelőző, illetve őket utcai gondozó hálózaton keresztül szakszerűen felkaroló street workereket képeztek ki, s a kiképzettek munkájának folyamatos fenn- tartására gyakorlatias elképzeléseket is tartalmaztak.
E rövid áttekintés és jól mutatja, hogy az Alapítvány szociális és egészségügyi szerepvállalását sokféle szükség és kihívás formálta az elmúlt évtizedben. Mindez a programok változatos sorsát is nagyban meghatározta: keletkezésüket és megszűnésüket, osztódásukat, beolvadásukat és szüntelen módosulásaikat az élet rendje szerint. A felsoroltak között éppúgy akadnak ambiciózus, nagy költségigényű, sok éven át jól bevált támogatási formák, mint kérészéletű, célt tévesztett vagy idővel okafogyottá vált kezdeményezések. A sokféle enyhítendő szükségen kívül leginkább két tényezőn múlott programjaink sikere vagy kudarca: a rendelkezésre álló forrásokon és az általunk felkarolt ügyek szakmai, társadalmi recepcióján. A megaprogram aránylag bőséges kerete 1995 és 1998 között még sokféle támogatási formára, kísérletre és modellértékű innovációra lehetőséget adott. Később, az évről évre szűkülő alapítványi források már keményebb választás elé állították a döntéshozókat, s így csak néhány, valóban hiánypótló egészségügyi feladatra, létfontosságú szociális ügyre futotta - főként a súlyos betegségben szenvedők és a leszakadók vagy válságos helyzetűek (romák, hajléktalanok, munkanélküliek, utcagyerekek stb.) támogatására. Ám a fentiek egyben igazolják azt is, hogy hiába lett volna minden jó szándék és anyagi erő, ha hiányzik hozzá a kellő szakmai, társadalmi támogatás. Hisz ahol csak sikereket értünk el programjainkkal, ott mindenkor hasonlóan eltökélt partnerszervezetekre, kormányzati vagy önkormányzati munkatársakra támaszkodhattunk, és szakértők, önkéntesek sokasága azonosult az általunk istápolt üggyel. Munkánk valódi fedezetét és sajátos többletértékét pedig éppen ők adják: a sok ezernyi megsegítetten kívül az a másik ugyancsak népes tábor, mely az elmúlt évtizedben segítőkészen kezdeményezéseink mögé állt.
Jombach Márta
MAGYAR RÉSZVÉTEL AZ OSI EGÉSZSÉGÜGYI NETWORK PROGRAMJAIBAN

A Soros alapítványok nemzetközi együttműködését és hálózati programjait irányító New York-i, illetve budapesti székhelyű Open Society Institute alapítását csaknem tíz évvel előzte meg a magyar Soros Alapítvány létrejötte. Sajátos helyzeti előnyének köszönhetően így az Alapítvány jóval kevesebb ún. network programban vett részt, mint kelet- és közép-európai társai.
A kilencvenes évek közepén indított orvosi és egészségügyi network programmal párhuzamosan futó Egészségügyi rendszerfejlesztési programunk a magyarországi szükségleteken alapult, és meglehetősen nagy költségvetésből olyan projekteket finanszírozott, amelyek messze túllépték a network programok tartalmi és pénzügyi kereteit. Míg azokban az orvosok internethez való juttatását, ultrahang oktatási centrumok létrehozását, orvosi műszerek beszerzését finanszírozták, a Soros Alapítvány helyi programjaival olyan modellértékű kezdeményezéseket indított el (pl. házi ápolás, egynapos sebészet, kórházak minőségbiztosítási programja stb.), melyek a teljes egészségügyi ellátórendszer strukturális változását segítették elő. A szakkuratóriumot és az alkuratóriumokat az egyes területeket legjobban ismerő szakemberek alkották, s egy-egy pályázati program kiírását gondos előkészítő munka előzte meg. (A megaprogram részletes bemutatását ld. az előző írásban.) Volt azonban néhány tudományág, szakterület, ahol a szakkuratórium úgy ítélte meg, érdemes a nyugati tudást, tapasztalatot befogadni, átvenni. Annál is inkább, mivel ezekre az OSI külön keretet biztosított. A következőkben ezeket a programokat kívánom röviden bemutatni.
Az alapítványi hálózat valahány tematikus programjában kulcsszerep jut a szakemberképzésnek, a szakmai cserekapcsolatok kialakításának és ápolásának.
Ennek jegyében a Schweitzer és a Salzburg Medical Seminars immár több mint egy évtizede szakorvosok, egészségügyi szakemberek számára nyújt továbbképzést.
Az elmúlt tíz év során csaknem kétszáz fiatal magyar szakorvos vett részt egyhetes képzésen Salzburgban. A salzburgi programot az OSI-n kívül az American Austrian Foundation és a Cornell University Medical College (New York) támogatja.
Jóllehet a Soros Alapítvány 2003-ban befejezte a fenti két program szervezését, a Salzburg Medical Seminars a Magyar Hospice Alapítvány koordinálásának köszönhetően jelenleg is nyitva áll a továbbképzésekre pályázni szándékozó magyar orvosok előtt.
A New York-i Lindesmith Center és az OSI által közösen meghirdetett nemzetközi ártalomcsökkentés (Harm Reduction) program az intravénás drogokat használókat fenyegető ártalmak enyhítésére szolgál. A drogosoknak nyújtott szolgáltatások minél szélesebb körét igyekszik elterjeszteni, hogy ily módon csökkentse a drogfogyasztás nem kívánt mellékhatásait, javítsa a betegek egészségi és társadalmi helyzetét, óvja őket a HIV- és a hepatitiszfertőzésektől, és könnyen elérhető orvosi ellátást biztosítson a krízishelyzetben levők számára.
Magyarországon ennek keretében utcai szociális munkások képzését, tapasztalatcseréit és munkáját támogatták ösztöndíjakkal, valamint drogcentrumok, családsegítő szolgálatok, érdekvédő szervezetek kaptak anyagi segítséget.
A tűcsere programban az egyszer használatos eszközök ingyenes cseréjét, vala- mint a veszélyes hulladék szakszerű kezelését vezették be.
1996 és 1999 között a Soros Alapítvány közösen bírálta el a New York-i kurató- riummal a pályázatokat, és a program-adminisztrációban is segédkezett.
1997-ben Soros György személyes kérésére indult az ún. agysebészeti program. A New York-i Aitken Neuroscience Institute-tal együttműködve két magyar baleseti sebészeti központ (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és az Országos Traumatológiai Intézet) agysebészei vettek részt abban a tudományos munkában, melynek célja a súlyos koponyasérültek ellátásának javítása volt. Az ellátási protokoll kialakításához szükséges adatbázis elkészítésében, a betegek személyes adatait szigorú titokvédelemmel kezelő nemzetközi konzultációkban és a módszertani továbbképzésekben a két kórház angolul jól beszélő fiatal idegsebészei vettek részt dr. Dobál József és prof. dr. Pentelényi Tamás vezetésével. Mivel a programot csak kellő műszerezettségű, aránylag nagy számú esetet ellátó kórházi osztály tudja sikerrel abszolválni, a pályázat meghívásos volt.
A New York-i OSI-val közösen támogattuk a DOTE Gyermekklinikájának pályázatát (1998), melynek eredményeként gyermek-epidemiológiai kurzust szerveztek a környező országok gyermekorvosai számára. A pályázók egy Kelet-középeurópai Infektológiai és Gyermekimmunológiai Oktatási és Kutatóközpont létrehozását tervezték.
A geriátriai program (1999) szintén a New York-i Open Society Institute kezdeményezése szerint alakult. Célja Közép- és Kelet-Európa országaiban az idősellátás új módszereinek, az idős korról való újszerű gondolkodásnak az elterjesztése, különös tekintettel a közösségi kezdeményezésekre.
A hálózati program részeként Magyarországon is létrejött egy alapítvány pszichiátriai betegek, pártfogóik és családtagjaik önsegítésére, érdekeinek védelmére.
Később ezt az érdekvédelmi feladatot a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum vitte tovább, mely szervezet működését az OSI folyamatosan támogatja.
1999-ben az orvosi és egészségügyi (Medical and Health) network program új irányt vett. Ettől fogva Public Health Network program elnevezéssel népegészségügyi és közösségi egészségmegőrzési projekteket és a népegészségügyi okta- tás bevezetését helyezte középpontba. Megalakult a New York-i székhelyű Public Health Szakkuratórium, amely a kelet- és közép-európai országok alapítványainak népegészségügyi stratégiáját hivatott jóváhagyni vagy felülbírálni. Ennek következtében a hazai egészségügyi szakkuratórium önálló hatásköre mindinkább beszűkült, ami a kuratóriumi tagok számára egyre kevésbé volt vállalható. Csehák Judit, a Szakkuratórium elnöke ezért 2001 tavaszán lemondott tisztségéről. Még az év végén - nagyjából párhuzamosan a hazai indítású egészségmegőrzési programok befejeztével - a Szakkuratórium is megszűnt.
A néhány - továbbra is működő - egészségügyi network programra beérkezett pályázatot a Civil Kuratórium, majd a Nagykuratórium hagyta jóvá a New York-i előterjesztések alapján.
A 2000-2003 közötti időszakban működő hálózati programok a következők voltak.
Workforce Development/Public Health Informatics program A New York-i OSI e két népegészségügyi programjának célja az volt, hogy egyrészt bevezesse a web-alapú oktatást a népegészségügyi képzésbe, másrészt, hogy olyan adatbázis összeállítását ösztönözze, amely Közép- és Kelet-Európa, valamint a volt Szovjetunió tagországaiban a népegészségügyi információs szolgáltatás javítását szolgálja. Ennek részeként a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Iskolája kapott támogatást, akárcsak a Workforce Development programban, amely népegészségügyi iskolákat támogat. A New York-i Open Society Institute az Európai Népegészségügyi Iskolák Szövetségével (ASPHER) karöltve olyan tevékenységek megvalósulását segítette, amelyektől a képzés minőségi javulása várható.
Hospice, palliatív ellátás A hospice gondozás célja a gyógyíthatatlan betegek életminőségének javítása és hozzátartozóik segítése. Az első hazai hospice szervezet, a Magyar Hospice Alapítvány dr. Polcz Alaine pszichológus és tanatológus kezdeményezésére alakult meg 1991-ben. A 13 év során a hospice egészségügyi rendszerbe való integrálásának kimondásával megsokszorozódott a hospice, palliatív részleget vagy házi ápolási csoportot létrehozó szervezetek száma. A Soros Alapítvány nemcsak e szervezetek tevékenységét támogatta, hanem a hazai hospice alap- és továbbképzéseket, vala- mint modellkísérleteket és kutatásokat a haldoklók végigkísérése, a palliatív terápia és a fájdalomcsillapítás témakörében. A hospice, palliatív ellátás 2000-től a network egyik prioritása lett, így az elmúlt négy évben a magyarországi példák átadására, „policy” konferenciák szervezésére, tananyag fejlesztésére pályáztak szervezeteink sikerrel az OSI-hoz. Mindezek eredményeként Magyarország mára a közép-kelet-európai térség módszertani és hospice oktatási központjává vált.
Ha mérleget kellene vonni, megválaszolván a kérdésre, hogy vajon „megérte-e” a fenti programokban részt venni, egy kicsit nyilván mást mondana a kurátor, mást a pénzügyeket intéző munkatárs és mást a programvezető. Ám mindez aligha nyom sokat a latba ahhoz a pénzzel nem mérhető, gyakorlati haszonhoz képest, amit e támogatások az orvosoknak és különféle betegsegítőknek - végsősoron a betegek sokaságának jelentettek. Ami pedig a pénzt illeti, az OSI által meghirdetett hálózati programokból a magyar pályázók összességében több mint 200 millió Ft támogatásban részesültek.
A felsorolt programok eredményességét és hatását látva már nem az adminisztrációs nehézségek jutnak eszembe, hanem annak örülök, hogy van egy jól működő népegészségügyi iskolánk, egy - a térségben egyedülálló - hospice központunk és jó néhány olyan egészségügyi civil szervezetünk, amely a network programok segítségével intézményesült. Végül, megismertem közeli és távoli kollégáimat, 28 ország Soros Alapítványának egészségügyi programvezetőjét és szakértőit, akikkel öt éven át közösen terveztük, szerveztük mindazon programokat, melyek e sokszínű és igencsak eltérő fejlettségű országokban egyaránt megvalósíthatóak voltak.
Szőke Katalin
„ITT AZ ÉLETRŐL VAN SZÓ”
(Részletek egy Polcz Alaine-nel készült interjúból)

Hogyan kezdett el haldoklókkal foglalkozni?
A ’70-es években a II-es számú Gyermekklinikán dolgoztam mint pszichológus. Akkor még egyértelműen halálos megbetegedés volt a leukémia. Ma már 80%-ban gyógyítható. Abban az időben még szinte ellátatlanok voltak a haldokló betegek, ezért természetesnek tűnt számomra, hogy ez kihívás az élettől. Amikor elkezdtem foglalkozni ezzel, akkor ennek még se irodalma, se hagyománya, se praxisa nem volt. Ez azt jelentette, hogy el kellett indulni egyedül a sötétben, és keresni az utat. A gyerekekkel nem volt nehéz, a szülőkkel sokkal nehezebb volt. Azt hiszem az egyik legnehezebb probléma szembesülni azzal, hogy meghal a gyermekem.
Úgy tűnt, hogy borzasztó szenvedés a gyermeknek a kórházban meghalni. Megbeszéltem a professzorral, hogy haza kellene engedni őket. Akkor azonban erről hallani se akartak sem az orvosok, sem a nővérek. Elképzelhetetlen volt, hogy a gyermek otthon haljon meg. Amikor az első gyermeket hazaengedtük, meg volt döbbenve az osztály. Munka után rendszeresen elmentem meglátogatni a hazaengedett gyermekeket. Követtem ezeket az eseteket, ahogy a klinikán haldokló gyermekeket is, és azt tapasztaltam, hogy a haldokló gyermekeknek jobb otthon lenni, mint kórházban.
Milyen nehézségekkel találkozott ebben az időszakban?
Ebből a szempontból a nehézségeim nem a szülőkkel voltak - ők vállalták a gyermeküket. Akármilyen szegénységben is éltek - csodálkozva láttam, ha megfelelő a személyiség (és 90%-ban megfelelő) - akkor egy szuterén lakás egy szobájában is el tudják látni a beteget. De sokszor nehéz volt a szomszédokkal, távolabbi rokonokkal, mert tapintatlanok voltak, hol segítettek, hol nem, tapintatlan kérdéseket tettek fel, nehéz helyzetbe hozták a családot. A legnehezebb a körzeti orvosokkal volt. Nem értették, hogy miért engedtük haza a gyermekeket, mindenáron azonnal vissza akarták küldeni őket a klinikára. Minden orvossal külön foglalkoztam, külön kellett meggyőzni, hogy ez a jó út - és akkor segítettek. Ez a hazaengedés azt jelentette, hogy éjjel-nappal, bármikor, bejelentés nélkül vissza lehetett őket hozni a Klinikára, ha rosszabbul voltak, ha valami baj történt, ha elfáradt a család, ha nem bírták tovább. A körzeti orvos bármikor hívhatta az osztályt és tanácsot kérhetett a gyermek kezelőorvosától. Tulajdonképpen akkor még semmit sem tudtam a hospice-ról, de hospice körülményeket teremtettünk.
Egy-két év múlva láttam, hogy hazaengedni jó, és felmérést készítettem, amit publikálni akartam. Mindenütt visszautasították. Azzal érveltek, hogy egy ilyen cikket úgysem olvasnak el az emberek. A szakma is úgy vélekedett, hogy ez lehetetlen. Végül a Valóság vállalta, de a gépírónő fejfájást kapott, amikor leírta. Újabb érv, hogy nem fogják utána megvenni a folyóiratot, visszautasítják, amiért ilyen cikk jelent meg. Az eredmény fordított volt. Ez volt az első áttörés Magyarországon. Érdeklődtek. Érdekes számomra: utóbb olvasom, hogy ennek kapcsán hogyan nyilatkozott az osztályvezető orvos. „Alaine megmagyarázta, hogy ez miért jó, és lassan-lassan minket is rávezetett, hogy a gyermeknek jobb, ha otthon hal meg.” Tehát ez egyszerűen a praxisból adódó felismerés volt, és mit sem tudtam a hospice-ról. Egész egyszerűen az a felismerés vezetett, hogy rossz a kórházban meghalni, otthon kell - szeretteink körében - tölteni az utolsó napokat. Legyen az anya a gyermek mellett. Hiába engedtük, hogy bent legyen a klinikán - mi voltunk az elsők az országban, akik ezt megengedték -, de amikor az elkülönítő szobában órákig ott van egy anya egyedül a gyermekével, ennél szörnyűbb csak az, ha teljesen egyedül van a gyermek. Ha a többi gyermek között hagytuk a haldoklót, akkor azok rémültek meg, ha izoláltuk, szenvedett az izolációtól. Nehezítette a helyzetet, hogy az akkori felfogás szerint gyermeknek morfiumot nem volt szabad adni. Hát azok az iszonyatos szenvedések, a félelem, a szörnyűség… Az ember bent marad egy haldoklóval két-három éjjel, de egyik jött a másik után. Azt sem lehetett, hogy az ember teljesen feladja a saját életét. De ha fel is adná a saját életét, reggel akkor is ott kell ülni a következő beteg mellett, nem mentség az, hogy én éjjel nem aludtam.
Kapott-e segítséget, és ha igen: mit és kitől?
Kaptam-e segítséget? Elsősorban a szülőktől a bátorítást, az összefogást, a hálát, a szeretetet, azt, hogy mindenben olyan készségesen próbáltak segíteni, igazodni. Azt, hogy a halál után visszajöttek, hogy leveleket írtak, hogy köszönték. Azt mondta egyszer a gondnok: „megáll az eszem, meghal a gyermek, és jönnek a hálás szülők virággal”. Akkor tanultam meg - és ez nagy segítség volt -, hogy ha a szülők hálásak a gyermek halála után, ez azt jelenti, hogy lehet segíteni a haldoklás folyamatában - a gyermeknek és a szülőknek is.
Amikor az orvosok elfogadták, hogy ez jó, akkor már összefogás volt. Közösen döntöttünk a segítségnyújtás mikéntjéről. Persze voltak olyan harcok, amikor azt mondta az osztályvezető orvos, hogy „Alaine, gondolj az én lelkemre is, attól félek, hogy a mentőkocsiban hal meg a gyermek, mit érezzek én mint orvos, amikor útra engedjük?” Erre azt mondta a játékfoglalkoztató fiatal lány, hogy lehet-e szebben meghalni, mint úgy, hogy tudom, hogy útban vagyok hazafelé? Ezt gyönyörűnek találtam.
Segített a klinika is. Nagyon fontosak voltak ezek a harcok és ezek a csaták. Például néztük, hogy más intézményekben mi van. Volt Párizsban egy intézmény, ahonnan hazaküldték a gyermekeket meghalni, hogy a statisztika jobb legyen. Ezt mi nagyon keménynek éreztük. Tehát nem állt mögötte a felismerés.
A hospice munkánál eleinte az Onkológiai Intézet is segített, sok orvos, sok nővér, barátok. Kocsis Zoltán felajánlotta, hogy tart egy estet a hospice javára. Nyitottak az emberek, segítenek. A Posta annak idején kedvezményt adott a telefonra. Fillérekért telepített vonalakat, és ez nagyon fontos volt a betegnek, aki távol, messze lakik, hogy el tudja érni az orvost, a nővért.
Nagyon szépen ír a Meghalok én is? című könyvében a paraszti társadalmak és a falu temetkezési szokásairól. Hogyan hasznosította munkájában ezt a tu- dását?
Azt gondolom, hogy engem a felismerésben sokat segített az, hogy én még láttam otthon meghalni gyermekeket, és tudtam azt, hogy mire képesek az asszonyok, az anyák. Egyrészt ezt láttam, és ezért tudok aránylag jól dolgozni felnőtt haldoklókkal is. Másrészt a világháborúban megszoktam a halált és a haldoklókat. Önkéntes nővér voltam mint gimnazista, minden szabad időmet kórházakban töltöttem. Nekem a test ellátása nem volt idegen. A halálnak a háttere sem volt idegen. A régi rítusokat, szokásokat ismertem. Végül a pszichológiai tudásom, a mélypszichológiával való kapcsolatom és a hitem is segített a szellemi ellátásban. Úgyhogy nekem sokkal könnyebb volt ezzel a háttérrel ehhez a munkához fogni. (…)
Kérem, beszéljen a hospice-ban végzett tevékenységéről!
Ez jóval később történt, mert hét évvel túldolgoztam a nyugdíjkorhatárt, utána jött két-három év szünet és akkor én már közben megismertem Elisabeth KüblerRosst, és valamennyit tudtam a hospice munkáról. Tehát 10-15 évvel később kezdtem a hospice munkát. Ekkor nyugaton ez már nyitott terület volt. Több ország- ban is a hospice szellemében indult ez a munka - például Kalkuttai Teréz anya Indiában az utcáról felszedett haldoklókat gondozta, vallási megkülönböztetés nélkül. Csak a szeretetet és a gondoskodást adni, anélkül, hogy próbálnánk a mi hitünket rájuk erőltetni, kinek-kinek tiszteletben tartani a hitét - ez a hospice szellemiségéhez is hozzátartozik. A haldokló nem térítés tárgya. Cicely Saunders Lon- donban létrehozta az első hospice otthont, s ez jelentősen hozzájárult a palliatív terápia fejlődéséhez is. Elisabeth Kübler-Ross pedig a haldoklás pszichológiai folyamatát tanulmányozta.
Magyarországon 1991-ben kezdtük ezt a munkát. Hívást kaptam egy ősz hajú, számomra ismeretlen asszonytól hospice létrehozására. Nem a hospice-tól féltem, és nem a haláltól, hanem az adminisztrációs munkától. De két-három hónap alatt hárman talpra állítottuk. Nagyon nehéz volt, mert egyikünknek sem kenyere az adminisztráció, bár ez nagy adminisztrációs feladat volt. A munka kezdete nagyon szép volt, nagyon sokat tanultam, és elmondhatom, hogy bizonyos fokig én már otthonosan mozogtam az erdélyi szociális háttér miatt, a Gyermekklinikán szerzett tapasztalataim miatt, és akkor már jött az irodalom is, sőt gombamód szaporodott a tanatológiai irodalom.
Akkorra már a társadalom részben éretté vált ennek az elfogadására. Szerintem azért, mert közben megkezdődtek az eutanázia-viták, megkezdődött a reszuszcitáció. Így már nagyon sok ember tudott arról, hogy el tudjuk húzni a halál idejét, és elkezdtek félni az emberek a halálhoz vezető úttól. Közben jöttek az új fájdalomcsillapító módok is. Tehát a reszuszcitációval a tabu a halál körül kezdett lebomlani, és hirtelen az érdeklődés a haldokló és a halál felé fordult. Valószínűleg - nem szándékosan, nem tudatosan -, de valamennyire már én is készítettem elő a talajt a tanulmányaimmal és a könyveimmel.
Milyen anyagi támogatást kaptak az induláshoz, illetve miből tartja fenn magát a Magyar Hospice Alapítvány?
A Soros Alapítvány karolt fel minket. Az első négy évet abszolút nekik köszönhetjük. Jelenleg is támogatnak. Később a Népjóléti Minisztérium és a Társadalombiztosítás is írt ki hospice pályázatokat. A betegektől, a hozzátartozóktól azonban sohasem fogadunk el pénzt - legfeljebb utólag adományt az alapítvány részére. Itt nem lehet jól keresni, ne jöjjön hospice munkára olyan ember, aki pénzt akar keresni és ebből akar megélni. A Gyermekklinikán is tilos volt pénzt elfogadni. Ezt tudom, mert nálam kumulálódott, mivel nekem mint pszichológusnak mondták el a szülők, hogy nem fogad el a kezelőorvos pénzt, és ők ezt úgy értelmezték, hogy nem lehet a gyermeket megmenteni. Amikor később hivatalosan is megengedték, hogy szabad pénzt elfogadni, ott álltunk megdöbbenve, és nem tartottuk etikusnak, hogy ilyen szenvedő emberektől pénzt fogadjunk el. Nekem ez a legtermésze- tesebb volt, a hospice-hoz hozzátartozik, hogy pénzt és ajándékot elfogadni tilos. A Klinikán a professzor nekünk azt engedte meg, hogy virágot, saját kézzel készült kézimunkát elfogadhatunk, mivel ezt visszautasítani szeretetlenség lenne, ugyanez vonatkozik a hospice-ra is. Ez nem az anyagi meggazdagodás, hanem a lelki gaz- dagodás útja, nagyon sokat tanul az ember a haldoklóktól. (…)
Milyen akadályokba ütközött a hospice munka kapcsán?
Biztosan voltak, de nekem olyan az alaptermészetem, hogy főképpen a jóra emlékszem, és olyan hamar elfelejtem a rosszat. Abszolút pozitív érzés maradt bennem, hogy nyitott a társadalom. Részleteknél természetes, hogy voltak harcok, de ez nem azt jelenti, hogy úgy éled meg, hogy ez akadályoztatás. Még nem értik, még nem látják, még nem tudják miről van szó, hiszen én sem tudtam eleinte, hogy ez a jó. Ha az akadályokat úgy tekinted, hogy nem a munkádat akarják hátráltatni, hanem nem tudják, hogy mi az, vagy nem értik, akkor sokkal könnyebb.
Persze azért akadályok most is vannak. Nagyon nehéz a mai helyzet azért, mert az egészségügyi törvényben ugyan benne van a hospice ellátás, de a társadalombiztosítás olyan keveset fizet bejegyzett és elfogadott alapítványoknak, olyan nagyon keveset, hogy az egyszerűen nevetséges. A beteglátogatásokért kapott kevés pénzből kellene kigazdálkodni a hospice-ban dolgozók fizetését, a közlekedés díját, a hospice működési költségeit: a telefont, az iroda költségeit stb. Ezt mi pótoljuk Soros-pénzből, de később nem tudom, hogy miként lesz. Nagy nehézségekkel küszködnek a már felállított és működő hospice részlegek. A túlélés stratégiáját próbáljuk folytatni addig, ameddig az egészségügy többet tud erre áldozni, és egyáltalán rendszerré válik a hospice tevékenység.
Ha jól tudom, palliatív osztály esetén a krónikus ágyakra vonatkozó finanszírozást alkalmazza a társadalombiztosítás…
Pedig a krónikus ellátás pontosan az ellentéte ennek, mint amit mi teszünk, tudniillik hogy mindent megadunk a betegnek. Tulajdonképpen nem is szeretjük ha krónikus, vagy volt elfekvő osztályból lesz hospice, mert azt átalakítani úgy, hogy otthonos, meleg legyen, ne legyenek rideg szabályok, minden a haldokló kedve szerint történjen, őt vegye körül egy felkészültebb személyzet, jobb ellátás, ahol nincsen kötelező látogatási idő, étkezési idő stb., tehát egy magas szintű ellátás - ezt a legmélyebb pontról elindulva kialakítani nagyon nehéz.
A legnehezebb a palliatív részlegeket fenntartani, mert azt csak úgy lehet, ha a kórház erre áldoz. Tehát a palliatív részlegek területén nagyobb csaták vannak, mint a home care körül, mert a palliatív részlegnek egy kórházba kell betagolódnia - viszont egy kórházi hierarchiába, módszerbe, technikába stb. egy ilyen osztálynak beilleszkedni nagyon nehéz. De azt gondolom, hogy minden országban vannak és lesznek is hasonló nehézségek. Pár évvel ezelőtt láttam Bécsben a hospice-t: még csak házi gondozó részlegük volt, ők nem tudtak palliatív részleget csinálni. Később megnyitották, de rövid idő múlva már be kellett zárniuk, majd újból nyi- tottak másat. (…)
Mi az elképzelése a jövőről?
Azt hiszem, a hospice világszerte tért hódít és előtérbe kerül. Egyre többet tudunk a haldoklókról, a haldoklók segítéséről, és a társadalom nyitottan fogadja ezt a munkát. Jobban tudja szervezni és megélni a saját életét. A halálközelben tanulja meg az ember azt, hogy mi az élet értelme, célja. Nagyon nagy dolog, ha egy társadalom szembe tud nézni a halállal, segíteni tudja a haldoklókat. Ez csak úgy lehetséges, ha tanulja ezt a szembenézést - és akkor másként is fog élni. Ez nem csak azt jelenti, hogy segítjük a haldoklókat, hanem ezzel a saját gyökereinket is mélyebbre eresztjük és gazdagabban, szebben élünk a halál tudatával, másként visszük a szerelmünket, gyermeknevelésünket, életünket.
Ön szerint mitől alakul ez ki? Birtokában vagyunk-e azoknak az értékeknek, amelyeket megtapasztalunk a haldoklók mellett?
Azt szoktuk mondani, hogy a halál az igazság órája, akkor lemeztelenednek a dolgok. Sok minden, amit ráraktunk csak akkor hullik le. Jönnek a felismerések. Mit csináltam az életemben? Miért nem éltem igazán? És ha ezt átéled egy haldoklónál, két haldoklónál - már másképpen nézed az életet. Az értékek átalakulnak. S ez az értékdevalváció, amelyben ez a társadalom él, hirtelen élessé válik. Kegyetlen ez a piacgazdaság, és ez lemeztelenedik halálközelben.
Marie de Hennezel A meghitt halál című könyvében azokról a tapasztalatairól ír, melyet munkája során haldoklók ágya mellett élt meg, és tanult tőlük. Mit gondol erről?
Hasonlít ez ahhoz, amit Elisabeth Kübler-Ross csinál: a haldoklók mellé mennek az egészségesek élni tanulni. Ezt Szókratész úgy fogalmazza meg: „Filozofálni nem más, mint halni tanulni. Halni tudni annyi, mint élni tudni.” Itt sokkal-sokkal többről van szó, mint a halálról és a haldoklókról. Itt az életről van szó.
(Horváth Erzsébet interjúja. Kharón, 1998/2.)
A MAGYAR HOSPICE-PALLIATÍV EGYESÜLET OKTATÁSI TEVÉKENYSÉGE 1995-2004

A magyarországi hospice képzések rendszerét - az európai standardra és a nemzetközi tapasztalatokra alapozva - az 1995-ben Magyar Hospice Egyesület néven megalakult országos hospice szervezet fejlesztette ki. Képzéseink megvalósítására kezdettől a magyar Soros Alapítvány támogatása adott lehetőséget, majd 2000-től két ízben is elnyertük az Nyílt Társadalom Intézet Nemzeti képzési programjának kétéves pályázati támogatását, amely 2004 végéig nyújt anyagi hátteret tanfolyamaink szervezéséhez.
ÁPOLÓK ÉS MÁS EGÉSZSÉGÜGYI SZAKEMBEREK HOSPICE KÉPZÉSE
1995 óta az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézettel együttműködve évente kétszer 40 órás (5 napos) alaptanfolyamot szervezünk, amelyet szintén 40 órás továbbképző tanfolyam követ különböző egészségügyi szakemberek számára. A tanfolyamok egymásra épülnek: továbbképző tanfolyamot csak az végezhet, aki az alaptanfolyamot már elvégezte.
Nagy súlyt helyezünk a változatos módszerekre: az alaptanfolyamokon az előadásokat kommunikációs tréning (12 óra) valamint filmvetítések egészítik ki (3 óra), amelyek a haldokló beteggel való kommunikáció ismereteit mélyítik el. A továbbképző tanfolyam módszerében az esetközpontúság dominál. Az előadások elsősorban a gyakorlatra épülnek, és ezeket esetmegbeszélés (9 óra), egynapos hos- pice látogatás, valamint filmvetítések egészítik ki.
A tanfolyamok vizsgával zárulnak. Képzéseinket az Egészségügyi Minisztérium - maximális pontszámmal - pontszerzővé minősítette 1998-tól. Ezt a minősítést azóta is minden évben megkaptuk.
2004 augusztusáig hospice képzéseinken összesen 3073 fő vett részt, ebbe beleszámoltuk a vidéken, illetve külföldön - Szegeden, Dombóváron, Győrben, Er- délyben stb. - tartott tanfolyamainkat is. A tanfolyamok szakmai minősítését a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Magatartástudományi Intézete vállalta. A hospice oktatás magas színvonalának biztosítása érdekében a Magyar Hospice Egyesület az egészségügyi dolgozók információs lapjában, az ETINFO-ban 1998- ban, majd 2003-ban is közzétette az Egyesület által elfogadott (minősített) hospice oktatók listáját.
Képzéseink célja elsősorban a halállal, haldoklással és gyásszal kapcsolatos szemlélet formálása az egészségügyben. A tanfolyamokon csak kisebb részben vesznek részt hospice dolgozók, akiknek a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület (Az Egyesület nevét 2001-ben egészítettük ki.) alapszabálya szerint kötelező a tanfolyamok elvégzése; nagyobb részben vidéki és budapesti kórházakban, házi szakápolásban, illetve ápolási otthonokban dolgozó szakemberek - elsősorban ápolók, szociális munkások, gyógytornászok, aszszisztensek - végzik el tanfolyamainkat, hogy az újfajta szemléletet bevihessék az egészségügyi, illetve a szociális ellátás napi gyakorlatába. Az általunk szervezett alaptanfolyamokon önkéntesek is jelen vannak (kb. 10%-ban). A szakemberek és önkéntesek együttes jelenléte úgyszintén szemléletformáló hatású, hiszen Magyarországon - sajnos - nincs igazán hagyománya az önkéntes munkának.
Tanfolyamaink után a hallgatók névtelen kérdőívben összegzik véleményüket. A résztvevők a kezdetektől fogva kitűnőnek, illetve kiemelkedően jónak minősítik tanfolyamainkat és előadóinkat.
Egyesületünk 1996-ban indította útjára oktató füzetsorozatát „Hospice beteggondozás” címmel. E kiadványok a hospice gondozás egy-egy részterületének ismereteit foglalják össze, s ily módon tananyagként szolgálnak a képzésekhez, el- mélyítve és további módszertani adalékokkal bővítve az itt szerzett ismereteket. A sorozat eddig megjelent 9 kötete a hospice magyarországi helyzetét, továbbá a hospice-ban dolgozó orvos, nővér, önkéntes segítő, gyógytornász, dietetikus, szociális munkás és lelkész speciális feladatait, valamint a gyászfeldolgozás lehetőségeit ismertetik.
A 15/2004. (III.8.) ESZCSM rendelet az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről szóló 60/2003. (X.20.) ESZCSM rendelet módosításáról közli a hospice ellátás minimumfeltételeit, és ebben kötelezővé teszi a hospice-ban dolgozók számára a fent említett, minősített hospice tanfolyam elvégzését.
ORVOSOK ÉS ORVOSTANHALLGATÓK HOSPICE/PALLIATÍV KÉPZÉSE

Az orvosok érdeklődése sajnos nem annyira jellemző a téma iránt, mint a nővéreké avagy más egészségügyi szakembereké. Az elmúlt tíz évben hat alkalommal tartottunk az Egyesület szervezésében palliatív terápiás továbbképzést orvosok számára, összesen 152 fő részvételével, így a jövőben elsősorban az ő érdeklődésüket szeretnénk felkelteni, illetve képzéseinket bevinni az alapfokú orvosképzésbe.
A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Magatartástudományi Intézete szervezésében - úgyszintén a már említett Soros-támogatással - 2003 őszén tartottuk első 30 órás, kreditpontos kurzusunkat orvostanhallgatók számára A terminális állapotú daganatos betegek palliatív ellátása címen. Az oktatók a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Magatartástudományi Intézetéből, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikájáról, illetve a II. számú Gyermekklinikájáról, Radiológiai Klinikájáról és a magyarországi hospice-ok vezető szakemberi közül kerültek ki. A kurzus résztvevői között nem csak orvostanhallgatók, hanem szociális munkás hallgatók s a téma iránt érdeklődő, gyakorló orvosok is voltak. A képzéshez 2002- ben önálló tankönyvet is megjelentettünk A palliatív ellátás alapjai címmel e sorok írójának szerkesztésében.
Soron következő, 2004 őszén induló kurzusunkra máris több mint 50 orvos- tanhallgató jelentkezett, ami biztatóan jelzi, hogy a téma mind népszerűbb ebben a körben is.
Dr. Hegedűs Katalin
a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület elnöke
Kiadványok