Kiadványok
Nyomtatóbarát változat
Cím:
Süss fel nap - Rózsásné Horváth Erzsébet, Szilvái Mónika, Kiss Réka: A gyermekekért Magyaregresen
Szerző:
Fűzfa Balázs (szerk)
Sorozatcím:
A kiadás helye:
Pilisborosjenő
A kiadás éve:
1999
Kiadó:
Pedagógus-továbbképzési módszertani és információs központ
Terjedelem:
Nyelv:
magyar
Tárgyszavak:
pedagógia, tehetséggondozás
Állomány:
Megjegyzés:
Annotáció:
ISBN:
963 9049 24 7
ISSN:
Raktári jelzet:
E


Rózsásné Horváth Erzsébet
Szilvái Mónika
Kiss Réka
A gyermekekért
Magyaregresen

Személyiségfejlesztés egy kisiskolában


Magyaregres és iskolája
„A szerencse külső s belső adományait saját igyekezettel
nemesíteni, s amit szerencse önként nem adott, fáradhatatlan
szorgalommal masunkévá tenni: oh szükség, ami alól
nagyra és nemesre törekvő ember magát fel nem oldózhatja."
Kölcsey Ferenc

A falu bemutatása
Magyaregres Somogy megyében, Kaposvártól 17 km-re fekszik. Lakosainak száma 600. A falu egyre jobban elöregszik, egyre több a nyugdíjas, és egyre kevesebb gyermek születik.
A lakosok nagy része magyar, de sok a cigány, és kevés sváb is él itt. Munkahely nagyon kevés van, holott a falu földrajzi helyzete lehetőséget adna a földművelésre és a gyümölcstermesztésre.
Az 1992-ig működő TSZ után csak két üzlet, egy postahivatal és két presszó foglalkoztat magyaregresi dolgozókat (az orvos és két pedagógus kijáró), így a munkaképes felnőttek többsége otthon gazdálkodik vagy munkanélküli, kisebb részük bejár a közeli városba dolgozni.
Ennek megfelelően kulturális lehetőségeik is alaposan behatároltak. Egyrészt, mert kevés az intézményes hely a kulturálódásra, másrészt nincs rá pénzük. A családok egy főre jutó nettó jövedelme 12 000—17 000 Ft.
Ez csak a létfenntartáshoz elég. Gépkocsi, automata mosógép, gázfűtés, újság, könyv, kirándulások, mozi, színház, hangverseny vág)' tárlatok látogatása ezekben a családokban elképzelhetetlen.
Felméréseink szerint az iskolai ünnepség az egyeden, amelyen minden szülő részt vesz. A családi kirándulások viszonylag magas mutatója is megkérdőjelezhető, hiszen nem elsősorban a szórakozásért, hanem gomba vagy csiga gyűjtéséért történik. A többi — színház, mozi, tárlat stb. — látogatása elkeserítően alacsony.
Felmértük — és az eredmények sok éves tapasztalatot igazoltak —, hogy mit csinálnak a szülők, illetve a család közösen szabadidejükben. Szinte csak a televízió nézése és a közös munka az egyetlen jelentős szabadidős tevékenység. Még a közös tanulásra vagy beszélgetésre sem szánnak elég időt a szülők.
(Comenius)

Az iskola bemutatása
Iskolánk közel 100 éves épület. A mai napig többször átalakították, felújították. Most két tantermünk van kis előtérrel, tálalóval, mosdóval. Az épületnek része egy különbejáratú kultúrterem, amit legtöbbször mi is használunk. Itt tartjuk a testnevelés-órákat, ünnepségeket, vetélkedőket, bálokat.
Iskolánkban az összevonás módját a gyermeklétszám határozza meg. Jelenleg 1-3. és 2-4. összevonásban tanulnak együtt tanítványaink. Mivel nincs óvoda, az 5-6 éveseknek iskolaelőkészítő foglalkozásokat is tartunk.
Az 1—3. csoportot Rózsásné Horváth Erzsébet igazgató, a 2—4. csoportot Szilvái Mónika tanító, a napközi otthont pedig Kiss Réka tanító vezeti.
Mindazokat a feladatokat, melyeket céljaink eléréséért végzünk, tudatos munkamegosztás alapján szervezzük, ami az önkéntes vállalás, érdeklődési kör, az egyenletes terhelés alapján történik.
Rózsásné Horváth Erzsébet a tánccal, képzőművészettel és az idegen nyelvvel, Szilvái Mónika hangszeres ének-zenével, kézimunkával és számítástechnikával, Kis Réka mesékkel, habozással és illemtannal foglalkozik. A szInjátszással és újságírással kapcsolatos feladatokat együtt látjuk el. Valamennyien főiskolát végeztünk, és tanítói diplomával rendelkezünk. Rózsásné Horváth Erzsébet rajz, Szilvái Mónika ének-zene és szociál-pedagógia, Kis Réka könyvtáros szakkollégiumot végzett.
Mint már említettem, tanulóink létszáma is évről évre csökken. Az utóbbi egy-két évben már csak általában 25—30 kisdiák jár iskolánkba. Hátrányos helyzetük a település és a család szociokulturális helyzetéből adódik. Ez a kis falu - így az itt élő gyermekek mindegyike — a kistelepülések minden lehetséges hátrányát „élvezi" (viszonylagos zártság, munkanélküliség, az infrastruktúra hiánya).

Gyermekeink — a magukkal hozott hátrányok
Mivel az elkeserítően alacsony igényszintű családokból érkező gyermekek nem rendelkeznek kellő önismerettel, önértékelési zavarokkal küzdenek, túl-, illetve alulértékelik teljesítményeiket. Hisz lehetőségük sem volt soha arra, hogy különböző érdekes szituációkban kipróbálják képességeiket, a zárt, családi életük egysíkú, s tele vannak gátlásokkal.
A szóbeli, illetve a szavak nélküli megértés, a mélyebb kommunikáció finom formái elsikkadnak a pongyola köznyelv mindennapiságában, így gyermekeink beszédkultúrája, szókincse szegényes, a szInesebb, árnyaltabb kifejezéseket pedig nem ismerik.
Gyakori, hogy a szülők, illetve a nagyobb testvérek negatív viszonyulása a tanuláshoz, olvasáshoz, kulturálódáshoz, gyermekeinket is kezdetben megfertőzi, és magatartási problémákat okoz. így az ismeretközpontú, teljesítménycentrikus iskola és a kötött tanterv nem képes motiválni őket.
A családokban sokszor drasztikus nevelési módszerekkel nevelt tanítványaink a problémáik megoldására automatikusan az erőszakot alkalmazzák, vagyis leképezik a környezetükben látott mintákat.
Az általános értékzavarokkal küzdő családok életében elsődleges érték a pénz, a mindennapi megélhetés központi szerepet kap. Mindez tanítványaink értékszemléletében is elsődleges.
Gyermekeink gondolkodása, érzelemvilága, életszemlélete abban az egyszerű körben mozog, amely zárt életüket is jellemzi.

A bennük rejlő pozitívumok, lehetőségek
Mélyebb ismereteik vannak a természetről, az állat- és növényvilágról. Fogékonyak minden olyan új tevékenységre, amely más oldalról, szInesen mutatja be a világot.
Kíváncsiak, jó szándékúak, barátságosak, szívesen beszélgetnek. Kedvelik a humort, a vidámságot, nyíltak, őszinték. Minden gyermekünkben van olyan pozitívum, amely érdemes arra, hogy felfigyeljünk rá és kibontsuk az elzártság mélyéről a tehetség csíráit. Iskolánk meleg, családias hangulata rendkívül pozitívan hat személyiségükre, és a gyors sikerélmények hamar megváltoztatják az esetleges ellenérzéseket. Ha sikerül elnyerni ragaszkodásukat, bizalmukat, szeretetüket, bármire képesek a pedagógus kedvéért, rendkívül erős közösséggé kovácsolhatok, és önmagukat felülmúló teljesítményekre lesznek képesek.

Nevelési-pedagógiai stratégiánk
A tanulók, a szülők és a társadalmi elvárások alapján — felhasználva a szakirodalmat és más iskolák tapasztalatait — kidolgoztunk egy programot, amelyben megpróbáljuk felvállalni mindazon hiányosságok nagymértékű kompenzálását, amelyek a szociokulturális hátrányokból fakadnak. Magunkévá tettük azt a gondolatot, hogy a gyermeket nem abban kell leginkább fejleszteni, amiben lemaradása van, hanem amiben kiemelkedő képességű, mert így pozitív lesz az önértékelése, a siker újabb feladatok megoldására ösztönzi, és a transzferhatás révén más területen is — még amiben lemaradása volt is — óriásit fejlődhet.
Ezért sokféle lehetőséget, tevékenységformát kInálunk tanítványainknak. Ok különböző területeken próbálhatják ki magukat. Sok mesét hallgathatnak, bábot kapnak a kezükbe, mozoghatnak zenére, eljátszhatnak éneket, mesét, hangszerrel próbálkozhatnak, ecsetet, ollót, ceruzát, tollat, varrótűt, horgolótűt, kötőtűt és még sok eszközt vehetnek a kezükbe. Aztán választhatnak, hogy melyik szakkörben kívánnak tevékenykedni: furulya, báb, kézimunka, tánc, sport, rajz, riporter vagy szInjátszó.
Azt hiszem, fölösleges felsorolni, hisz ez a nyolc szakkör valamennyi képességet fejleszti. De elsősorban azokat, amelyekre a legnagyobb szüksége van egy falusi gyereknek, illetve a későbbi felnőttnek, az az, hogy a szóbeli és írásbeli kifejezőképessége, mozgáskultúrája, gondolkodása, esztétikai érzéke, illetve egész értékrendje fejlődjön.
És hogy ez így van, azt bizonyítja szépen artikulált, érthető beszédük, gazdag szókincsű, fordulatos fogalmazásaik, kötött mellények, sálak, kis táskák, horgolt kendők, hímzett térítők, pályázatokon, versenyeken elért első és második helyezések, és nem utolsósorban a javuló tanulmányi munkájuk.

Az iskola és a falu kapcsolata
Elképzeléseink szerint egy kis iskola a falu lelke kell, hogy legyen. Az ott lévő tanító pedig mindenki tanítója. Nem véletlen, hogy a tanítót a falu lámpásának szokták emlegetni, vagy hogy az iskola megszűnésében a falu halálát látják sokan.
Mi még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert minden politikai és gazdasági nehézséget túléltünk, és bár a kedvezőtlen demográfiai hullám, a csökkenő létszám nálunk is érezhető, a falu lakosságának nagy része egyre jobban ragaszkodik kis iskolájához. Talán jobban érzik, mint egyes szakemberek, hogy „nevelni csak a szeretet légkörében, a kis közösségekben, a személyes kapcsolatokon keresztül lehet."1
Hogyha gyermekeiket városi nagy iskolákba viszik, többet veszíthetnek, mint amennyit nyernek, hiszen ,,a nagy méret nem arányos a minőséggel"2. Egy kis község iskolai tanítója csak úgy tudja az iskolai munkát jól megszervezni, ha ismeri a falut, annak életét, az ottani körülményeket, a családok szociális körülményeit, nevelési, étkezési... stb. szokásait, történelmét, múltját, hagyományait — írja egyik értekezésében dr. Páldi János.
Nos, miután mi 10—20 éve itt dolgozunk, ismerjük a falu apraját-nagyját, gondját és örömét, sőt már tanítványaink gyermekei járnak hozzánk. Elfogadnak bennünket, érzik, hogy jót akarunk, és együttes erővel, összefogással szinte csodákra vagyunk képesek.
Eleinte mi is csak kis iskolai ünnepségeket tartottunk. Később megnyitottuk ezt a falu felé - bár kezdetben nem nagy érdeklődést mutattak. Aztán a szakkörök egyre szInvonalasabb működésének köszönhetően, műsoraink is egyre jobbak, változatosabbak lettek. A hír — hogy érdemes az iskolába betekinteni — szülőkön, nagyszülőkön keresztül terjedt, így jutottunk el oda, hogy a farsangok, a karácsonyi és anyák napi ünnepségek, az író-olvasó találkozók falu szintűvé fejlődtek. Jöttek a nyugdíjasok is, akik hálásan köszönték műsorainkat. Ez adta az ötletet, hogy egy évben egyszer csak nekik szervezünk előadást. Megszületett tehát a Nyugdíjas
Nap. Ma már ez az ünnep úgynevezett „Magyeregresi Napok"-ká nőtte ki magát.
Úgy gondoltuk, hogy ez a sok esemény, program, ami az iskolában történik, és az egyéb információ, minden falubelihez el kell, hogy jusson. Mi erre a legalkalmasabb? Az újság! Az 1992-ben megjelent fénymásolt példány után ma már számítógéppel szerkesztett, nyomdatechnikával készült „Kölök Lap"-unk van.
Ugyancsak a szakkörök működésének köszönhetően számtalan versenyen veszünk részt. A legtöbb természetesen nem Magyaregresen van, így autóval vagy busszal kell utaznunk. Jó érzés látni, mikor szülők, érdeklődők ott toporognak az iskola előtt, hátha be tudnak még zsúfolódni valamelyik járműbe, hogy velünk jöhessenek hálás közönségnek.
A lakosság nagy része már nemcsak szórakozni és ünnepelni jár az iskolába, hanem szerény lehetőségeinek megfelelően segíti is munkájával, „adományaival". Például a kézimunka szakkör számára úgy szereztünk fonalat, hogy kiírtuk a falu hirdetőtáblájára, hogy akinek van akármilyen maradék fonala, az hozza be nekünk. Ha a szIndarabhoz jelmez kell, a fél falu a rongyos zsákját túrja otthon, hogy segítsen, így készült például használt melegítő-felsőből a Föltámadott a tenger svam. szIndarabhoz 18 darab huszár kabát. Természetesen a kávéházi újságtartót vagy a szuronyos puskákat sem nekünk pedagógusoknak kellett elkészíteni. Aki pedig kézügyességével nem tud segíteni, az jön segíteni a rendezvényekhez, szendvicseket készíteni vagy takarítani.
Egy-egy ilyen alkalom pedig sok-sok beszélgetésre, viccelődésre, jó kapcsolatok kialakítására, egymás mélyebb megismerésére ad lehetőséget.
Mélyen egyetértünk egy tanyán tanító kollégánk - Nádas Károly — hitvallásával: „Egyedül lenni egy faluban tanítóként a legbonyolultabb, a legtöbb önállóságot kívánó, a legnagyobb felelőséggel járó, egyben a legveszélyesebb, de mégis felemelő feladatot jelent. Itt a tanítói munka elválaszthatatlan a falu művelődésügyi feladatainak az ellátásától. A legfontosabb feladat a bizalom megszerzése a szülők, a lakosság, a különböző társadalmi szervezetek, intézmények részéről. Ne legyek én mindentudó, mindenható. Őszinte érdeklődéssel közelítsek mindenhez, mindenkihez. Becsüljem az emberben az embert, a gyermekben is a majdani felnőttet kell látnom, és úgy is kell kezelnem: partnerként, egyenrangúként. Legfőképpen észrevenni a jót és a szépet, s azt kell hangsúlyozni, dicsérni. A helytelent, a csúnyát, a rosszat nem szabad elhallgatni, hanem megfelelő formában mindenkinek - felnőttnek, gyereknek egyaránt - tudtára kell adni."

Képességek fejlesztése
„A tanításhoz mindenki ért!" Vagy legalábbis azt hiszik. A tanulással kapcsolatban mindenkinek van jó tanácsa, véleménye, és a legtöbbnek meggyőződése, hogy állítása, elképzelése mindig helyes. Még a szakemberek között sincs egyetértés, különösen a kisgyermekkori oktatásban. Elképesztő, hogy egyes óvodákban már micsoda mennyiségű ismeretet akarnak sulykolni a gyermekek fejébe, ahelyett, hogy játszani engednék vagy megtanítanák játszani őket.
Vannak olyan képtelen iskolák, ahová csak felvételi útján juthat be a kis elsős, vagy november hónapban már elvárják a folyékony olvasást, és még sorolhatnánk. Már egyes egyetemen sem kell felvételizni, mert tudják, hogy a pillanatnyi mérés semmiképpen sem alkalmas arra, hogy eldönthető legyen, ez a személy fejleszthető képességekkel rendelkezik, a másik pedig kevésbé. A felvételi legtöbbször kizárólag az ismeretek mennyiségét vagy szintjét méri, holott egy mennyiségileg kevesebb ismerettel rendelkező fiatal képességeit talán gyorsabb ütemben lehet fejleszteni, mint „okosabb" társáét.
„Az intelligencia egyrészt nem meríti ki az emberi képesség fogalmát, másrészt önmagában nem határozza meg az ember fejlődési lehetőségeit" (Bloom). Joggal vetődhetnek fel tehát a kérdések: Mi az alsó tagozat feladata? Mi a tanító feladata? Mennyiben és hogyan segítsen a szülő?
Néhány munkával eltöltött év után mi is elgondolkodtunk, hogy ismeretek tömegét zúdítsuk-e a gyerekekre - amiket tapasztalataink szerint rövid időn belül elfelejtenek — vagy képessé tegyük őket arra, hogy ismereteket befogadjanak. És ha eldöntöttük, hogy a képességeket fejlesztjük, akkor felvetődhet még egy kérdés: Mindezt hogyan tegyük?
Nálunk a válaszadás annál is inkább fontos, mert hátrányos helyzetű, többségében gyenge képességű gyerekekről van szó, akik leginkább a pedagógustól remélhetnek segítséget.
Elsőként fontosnak tartottuk, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolában. Ehhez az egyik legbiztosabb mód a sikerélményhez juttatás.
Különösen nehéz ez akkor, ha már beszivárgott a gyerek tudatába — hisz már annyiszor hallotta -, hogy ő ügyeden, buta stb., tehát számtalan kudarc érte. Feladatunk tehát az önértékelés megváltoztatása, és a gyermekben a jó, a pozitív felszInre hozása.
Helyzeteket, lehetőségeket kellett teremteni önmaga megmutatására, hogy ő is elhiggye, sokkal többre képes, mint amennyit a környezete feltételezett róla. Ennek legjobb szInterei kezdetben az iskolai ünnepségek voltak. Nyúlfarknyi, suta kis műsorainkból is kiderült, hogy a gyerekek szívesen csinálják, élvezik, és hajlandók szabadidejüket feláldozni a szereplés kedvéért. Az is kiderült számunkra, hogy az a gyerek, aki a délelőtti tanítás során visszahúzódó, zárkózott volt, szépen tudott énekelni, vagy boldogan táncolt, vagy tele volt ödetekkel, amikor a díszleteket kellett készíteni.
Ezek után szinte magától adódott, hogy a következő műsorban a jó hangú többet énekelt, vagy esetleg furulyát kapott a kezébe. Az is hamar kiderült, hogy mi pedagógusok mit csinálunk szívesen. Minden különösebb művészeti előképzettség nélkül, autodidaktaként elkezdtünk zenélni, táncolni, bábozni a gyerekekkel.
A felszaporodott délutáni elfoglaltságok miatt szükségessé vált a hagyományos szervezeti keret és időrend átalakítása. A szakirodalomra és a saját tapasztalatainkra támaszkodva hoztuk létre az egyes szakköröket.
Első évben tánc és furulya szakkör működött, később bővült évente egy-egy újabb területtel, az igényeknek megfelelően.
Még egy nagy feladatot tartottunk fontosnak, hogy a szülőket meggyőzzük a szakkörök létjogosultságáról, vagyis arról, hogy a képességfejlesztés az alapja a tanulásnak.
Föl szoktuk rajzolni a táblára a következő ábrát:


A gyermek legfontosabb feladata az iskolában a tanulás. „A tanulás tág értelmezése magában foglalja valamennyi értelmi képesség és az egész személyiség fejlődését, fejlesztését is" (Nemzeti alaptanterv, 1995). Ez az iskola feladata.
A képességeket sokan, sokféleképpen csoportosították, rendszerezték, megpróbálták valamennyit megkülönböztetni. Mi nem vállalkozunk arra, hogy valamennyit megemlítsük, csak néhány fontosabbat Lénárd Ferenc felosztásából:


Válasszuk ki például a figyelem és az emlékedet képességeket, és vizsgáljuk meg ezek fejlesztésének lehetőségeit és a tanulás hatékonyságára gyakorolt hatását.
Ha a gyermeknek túl rövid a tartós koncentrációra való képessége, hiába szeretnénk, hogy a tanítási órán végig az órai tevékenységekre figyeljen — különböző módszerekkel hosszabb-rövidebb ideig még talán fenntarthatjuk valamilyen érdekes játékkal vagy mással -, alapvetően azonban a befogadás nem lesz hatékony.
Ugyanez a helyzet az emlékezettel is. Hiába érti a gyermek a tanítási órán a különböző feladatok megoldási menetét, ha olyan rövid ideig tartós az emlékezete, hogy másnapra - vagy még előbb — teljesen elfelejtett mindent a megbeszélt problémákból. A befogadás ismét nem hatékony, mert a megőrzés hiányában nem jön létre alkalmazható tudás. Ha ez a helyzet áll elő, mi a megoldás?
Addig sulykolják a gyerekbe az ismereteket, a befogadási oldalt erőszakolják, amíg szegény kisdiáknak — és a pedagógusnak is — még az élettől is elmegy a kedve.
Mi tehát a megoldás? Más utakon, játékosan, tevékenykedtetéssel a figyelem és az emlékezet képességét kell fejleszteni! Mi lehet ez a más út? Itt lépnek be a tevékenységi rendszerbe a SZAKKÖRÖK. Mit csinál itt a gyerek? Énekel, furulyázik, táncol, bábozik stb., s közben észre sem veszi, hogy már hosszabb ideig tudott egyszerre több dologra is figyelni, hogy már két dalt is el tud játszani megállás nélkül, vagy végig emlékezetben tudta tartani a tánclépéseket. Egyszóval mi működött? A figyelem és az emlékezet.
Mi történik egy idő után a tanítási órán, a befogadó oldaláról? Az, hogy már az órán is hosszabb ideig tud figyelni, kevesebb dolgot felejt el a megtanultakból, tehát hatékonyabb lesz a befogadás, hisz ugyanaz az emlékezet és figyelem kell a matematikához is, mint a tánchoz.
A pedagógusnak tehát elemi érdeke, hogy a képességeket fejlessze, hisz (alapja a sikeres tanulásnak) sokkal könnyebb és élvezetesebb a tanítás, ha a gyerekek sem szenvednek, hanem könnyebben és gyorsabban tanulnak.
Természetesen ezzel a rendszerrel sem szüntethetők meg a tanulási nehézségek, de rendkívül sokat segíthetünk a gyerekeken és ezáltal magunkon is. Tanítványaink képességfejlesztését mindig olyan tevékenységekkel célszerű végezni, melyek megfelelnek (adekvátak) a megfelelő képességcsoportnak, és a tanulók is szívesen végzik őket. Ekkor jól érzik magukat, fejlődik valamilyen képességük. Később, ahogy egyre fejlődnek, és változik az önértékelésük, bátrabban mernek új területekre is vándorolni, ismeretlent kipróbálni. És minél többféle szakkörben játszanak, annál több oldalról fejlődnek ugyanazon képességei — hisz ezeket csak tevékenységekkel lehet kialakítani, ill. fejleszteni.
,,A különböző képességeket csak az szerezheti meg, aki az ezeknek megfelelő tevékenységeket gyakorolja" (Lénárd Ferenc).
Gyakran hallhatjuk, hogy ennek a gyereknek hiányzik ilyen vagy olyan képessége. Lénárd Ferenc szerint „helyesebb lenne azt mondani, hogy a tanuló a kérdéses képességekhez szükséges tevékenységeket nem gyakorolta, vagy nem gyakoroltattuk vele kellő mértékben."
A leghatékonyabb fejlesztés ellenére gyenge tanulmányi teljesítményt felmutató tanulóról sem mondhatunk kedvezőtlen véleményt képességeinek későbbi alakulásáról, hiszen: „Az elemi iskola második osztályából, kórosnak vélt figyelmedenségem miatt, gyógypedagógiai intézetbe való áthelyezésemet javasolták szüleimnek. Szerencsére ők jó humorral fogadták az indítványt, és megnyugtatták tanítóimat, hogy ez a tökéledennek látszó gyermek a maga módján egészen tehetséges. Ez azonban csak jóval később derült ki [...]. Még ma is képtelen vagyok a kis egyszeregyen túlmenő fejszámolást fejben elvégezni, pedig később, gimnáziumban a differenciál-és az integrálszámítás során mutatott teljesítményeim alapján tanáraim rá akartak venni, hogy matematikai vagy elméleti fizikai tanulmányokat folytassak" - írja Szentágothai János, a MTA volt elnöke Hajduska István: Tudósok közelről című könyvében. Ha megkímélték volna elemista korában e híres professzort az állandó befogadás kInjaitól, és játékosan, szakkörökben fejlesztették volna hiányos képességeit, idős korában sem negatívan emlékezett volna erre az időszakra, és ki tudja, milyen életpályát fut be akkor?
Természetesen a képességek fejlesztése még játékosan sem „királyi út", ha nincs mellette szorgalom, akarat, erőfeszítés, adottság, kitartás, mert azokat úgy kell kimunkálni, kiművelni.
Vannak, akik azt állítják, hogy nagyobb szerepe van az adottságoknak, mint a szorgalomnak, de Johann Sebastian Bach szerint: „szorgalmasnak kellett lennem."
Bloom álláspontja is az, hogy „figyelmünket az oktatási—nevelési folyamatra, és ne az emberi természet sajátosságainak feltárására fordítsuk!" Mivel a képességek nem külön-külön léteznek, és összefonódva fejlődnek, reménytelen vállalkozás lenne képességek hozzárendelése egyes feladatokhoz (szakkörökhöz) - mondja Lénárd Ferenc.
Tehát a képességeket a szakkörök (délutáni tevékenységek) jelentősen fejlesztik, mindenképpen érdemes végezni. Fia pedig még szInvonalasan is működik, s ezáltal versenyeken, pályázatokon indíthatjuk tanulóinkat -ahol rendkívül eredményesen szerepelnek —, az már csak „hab a tortán", ami még inkább ösztönöz.

A szakkörök bemutatása
Tánc



Minden gyermek kedveli a zenét, szívesen hallgatják délután vagy szünetekben is Segítenek a kiválasztásában, kazettákat hozhatnak a szívüknek kedves slágerekkel. A pedagógus feladata, hogy többféle zenei irányzatot, mozgáskultúrát megismertessen a gyerekekkel. Felhívja a figyelmet arra, hogy nemcsak a rap vagy poprock zene lehet érdekes, de egy keringő is milyen gyönyörű! A koreográfia készítésébe is bevonjuk a gyerekeket, sőt önállóan találnak ki mozgásvariációkat.
A zene mindig meghatározza a mozgásvilágot, így ismerkedtek meg a magyar zenén kívül Strauss Bécsi keringőjével, a sváb tánccal, az amerikai zenével és lépéseivel stb.

Furulya
A gyerekek nemcsak zenét hallgatni szeretnek, de ők maguk is szívesen megszólaltatnak hangszereket. A legközkedveltebb a c-szoprán furulya. A gyermekek testi adottságaihoz és a szülők anyagi erejéhez ez a hangszer áll a legközelebb, ezért ez széles körben elterjedt.
A kezdeti nehézségeket okozó műveleteket (hangszerfogás, helyes testtartás, ujjrend, hangok megismerése stb.) minél játékosabban, változatosabban ismertetjük meg a gyerekekkel, a legkisebb sikert is jutalmazva, ezáltal újabb ösztönzést adunk a kis zenészeknek.
Két csoportban szervezzük a foglalkozásokat:
 kezdők: 1-2. osztály;
 haladók: 3-4. osztály.
A magyar népzene bőséges kInálatán kívül megismernek többszólamú kamarazenét, magyar reneszánsz muzsikát, dél-amerikai folklórt stb.

Báb
Közkedvelt a gyerekek körében, hisz már a legkisebbek is örömmel vesznek a kezükbe bábot. Amit a gyermek önmagától nem merne elmondani, azt a kezére húzott figura bátran előadja, tehát nagy a gátlásokat feloldó hatása. A nagyközönségtől való félelem is oldódik, hisz elbújhat a paraván mögé. Ehhez a szakkörhöz az egyik legnehezebb, de ugyanakkor legszebb feladatok egyike az a műhelymunka, amikor a bábok, díszletek elkészülnek. Ebben a folyamatban gyerekek, szülők egyaránt segítik a pedagógust ötleteikkel, kézügyességükkel, esetleg textíliával.

Színjátszó
A leglátványosabb és legnépszerűbb szakkör, hiszen az év végi „nagy" szIndarabból egyeden gyermek sem akar kimaradni.
Ez a legkomplexebb, a legtöbb odafigyelést, munkát igénylő, ugyanakkor a legnagyobb sikerélményt biztosító elfoglaltság. Már a gyerekek is tudják, mi minden kell egy jó szIndarabhoz: megfelelő történet kiválasztása, dramatizálás, szereposztás, díszlet és jelmezkészítés, zenei aláfestés, mozgás, illetve tánc-koreográfia és nem utolsósorban szép, tiszta, kifejező beszéd, mimika, gesztusok és jó ötletek.


Egy-egy ügyesebb gyereknek, ha van 2—3 éves gyakorlati tapasztalata a gyermekszInjátszás terén, és rendelkezik kis szervezőképességgel, valamint társai szeretik, képes arra, hogy önállóan összeállítson és betanítson kisebb műsort. Az ilyen gyermeki kreativitás szüleményeit, mely sokszor nagyon is színvonalas Ki mit tud?-on és farsangon adhatják elő. Ennél többet alsós gyerekekkel nehezen lehetne elérni, hisz itt az elsajátított képességeket önállóan alkalmazzák.

Rajz—kézimunka
Létrehozásánál elsősorban a helyi körülményeket vettük figyelembe, vagyis azt, hogy az itt élő kislányok többségéből majdan háziasszony válik. Tehát szükséges megtanulni a kézimunkázás: stoppolás, kötés, horgolás, varrás, hímzés stb. mikéntjét, hisz a család erre csak kevés lehetőséget ad. A sikereken felbuzdulva a kisfiúk is kedvet kapnak a fonallal vagy cérnával való bíbelődéshez. Annál is inkább kedvelik, mert érdekes játékok, babaház, textilfigurák és sok egyéb hasznos tárgy születik.
A rajzolás, festés különböző technikákkal szintén nagy élvezet a gyerekeknek. Ezeknek a szakköröknek azonban az elsődleges feladata a szInjátszó és báb szakkörök kiszolgálása, hátterek, kellékek, jelmezek elkészítésével, valamint, hogy ápolja a helyi hagyományokat és népszokásokat.

Riporter
Iskolánk fő feladatai között szerepel a szóbeli és írásbeli kifejezőképesség fejlesztése. Ennek egyik legfőbb szIntere az újságírás.
A falubeli gyerekek többségének még a szóbeli kifejezés is nehezére esett, hát még a fogalmazásírás! 3—4 összefüggő mondat megalkotása is gondot okozott, az érdekes kifejezések, jelzők pedig szinte teljesen hiányoztak.
Egy újság elkészítése — amit mindenki olvas a faluban - olyan motiváló erő, amelyért egyes gyerekek hajlandók akár 10-szer is átdolgozni írásaikat, vagy a szinonima szótárt lapozgatva szavakat gyűjteni, és csiszolni, alakítani, javítani munkájukat.
Megismerik a szerkesztés nehézségeit, a szóbeli riportkészítés fortélyait, fényképeznek, rajzolnak, és ötleteket gyűjtenek, tehát rengeteg más újságot olvasnak.
Miközben a gyerekek írásbeli kifejezőképessége fejlődik, a község számára információkat adunk, és bárki, aki olvassa az újságot, bepillantást nyerhet az iskola életébe.


Sport
A gyermekek mozgásigénye 6—10 éves korban is óriási, ezért ki kell használni ezt az életkori sajátosságot. A szakkör feladata, hogy minél többet mozogjanak, szabad levegőn legyenek a gyerekek, és a rendszeres falu körüli futások alkalmával megismerjék szűkebb lakóhelyük környezetét, élővilágát. A rendszeres versenyek állandó erőnlétet igényelnek, ezért a folyamatos edzések elengedhetetlenek.
A lehetőségekhez képest igyekszünk bővíteni a mozgásos játékok körét: focival, kosárlabdával, röplabdával, tollassal, valamint az atlétika egyes áeaival.

Illem
Valójában ez nem szakkörként működik, mert a napközis foglalkozásokon belül valamennyi tanuló kötelezően végzi. Ez azért nem szabadon választható terület, mert az, hogy valaki köszönjön, illendően bemutatkozzon, helyesen viselkedjen az étkezéskor, ünnepi alkalmakkor vagy az utcai közlekedésben stb., nélkülözhetetlen és alapvető követelmény.
Bár kötelező, mindent elkövetünk, hogy ne érezzék annak. Érdekes problémafelvetéssel, szituációs játékokkal és más szInes tevékenykedtetés-sel érjük el, hogy mindezt megszeressék és magukévá tegyék.
Az tanév utolsó foglalkozásán — egy vetélkedő keretében — a győztesek elnyerik az „Illemberke" címet.

Ha egy bennünket, illetve iskolánkat nem ismerő olvassa e sorokat, talán azt kérdezheti: hogy lehet ennyi tevékenységet egy hétre elosztani? Hogy jut mindenre idő?
Valóban nehéz az időbeosztás, de megoldható. Először is lehetőség van arra — mivel három helyiség áll rendelkezésünkre —, hogy három különböző tevékenységet végezzünk párhuzamosan, másodszor az időkereteket rugalmasan kezeljük, attól függően, hogy milyen alkalomhoz, ünnephez közeledünk. Például ha szInjátszó versenyre készülünk, akkor előtte arra több időt fordítunk, ha népzenei versenyre, akkor többet furulyázunk és így tovább.
Harmadszor: korosztályok szerint is megoszlik a létszám, kezdő (kis) csoport: 1—2. évfolyam és haladó (nagy) csoport: 3—4. évfolyam. Míg a nagyok házi feladatot készítenek, azalatt a picik próbálnak vagy szakkörön tevékenykednek, és ugyanez fordítva.
Azt is gondolhatja az olvasó, hogy milyen sok pénze lehet ennek az iskolának, ha ennyi szakkört (bérezés, felszerelés, anyagok stb.) képes finanszírozni. Nos, a pedagógusok ezt a kezdet kezdetétől társadalmi munkában végzik. A működtetéshez szükséges anyagokat, eszközöket pedig magunk állítjuk elő, mindenféle leleményes megoldással (a tökélyre fejlesztve a „semmiből valamit" tudományát). Mivel a környéken gazdag mecénás nincs, egyeden anyagi forrásunk a pályázatokon nyert pénz. Folyamatosan készítjük a pályázatokat, minden lehetőséget megragadva.
Célunk tanítványainknak olyan lehetőséget adni, hogy megmutathassák magukból a maximumot, hogy művelt emberként viselkedjenek, hogy mindenképpen talpon maradjanak, és igaz emberhez méltóan éljenek. Hogy mit hoz a sors? Hogy mi lesz tanítványainkból?
Nehéz lenne megmondani.
De ha szívesen járnak iskolába, ha örülni tudnak saját vagy társaik sikereinek, ha különböző eszközöket jól tudnak használni, akkor már elégedettek lehetünk.

Iskolánk bázis-szerepe
Nemcsak tanulóinkat akarjuk alkotó emberré nevelni, mi is próbálunk azok lenni. A tanításon és a szakkörök működtetésén kívül nagy hangsúlyt fektetünk szakmai fejlődésünkre és más kisiskolákkal való együttműködésre. Már a '90-es évek elején - mi, kisiskolák tanítói - kerestük egymás társaságát, hívtuk egymást, kérdeztünk, és tanácsot adtunk, közös gondjainkat megbeszéltük. A rendszerváltás után, az egykori tagiskolák önállóvá váltak, ami számtalan szervezési, anyagi és szakmai változást, újítást kívánt, így a kapcsolatteremtés, tapasztalatcsere nélkülözhetedenné vált. 1995-től egy pályázat útján az Nemzed Tankönyvkiadó referens iskolája lettünk. Vállaltuk, hogy többségében az általuk kiadott tankönyvekből tanítunk, és azok gyakorlati alkalmazását bemutatjuk, így rendszeressé vált nálunk a bemutató tanítás és a tankönyvbemutató. Vendégeink elsősorban hozzánk hasonló kisiskolákból jöttek.
Az Somogy Megyei Pedagógiai Intézet felkérésének tettünk eleget, amikor a kezdő összevont osztályokban tanítókat fogadtuk, illetve számukra szakmai fórumot tartottunk. Ugyancsak a SMPI kezdeményezésére éves tanfolyam keretében ismerkedtünk a NAT-tal, elemeztük, illetve megkezdtük a helyi pedagógiai program és a helyi tantervek írását. Úgy gondolom, ez valamennyiünknek nagy segítség volt, hisz nálunk nincsenek munkaközösségek, nem oszthatjuk szét a feladatokat. Egy-egy kisiskolában mindössze egy-öt pedagógus van.
A sikeren felbuzdulva a következő évben is felkértek hasonló szervezésére. Az idei tanévtől már hivatalosan is Somogy megye kisiskoláinak bázis-iskolája lettünk.
Iskolánk igazgatója, Rózsásné Horváth Erzsébet sikeres pályázatával az SMPI szaktanácsadója lett. Főbb feladatai közt szerepel a kisiskolák munkájának koordinálása, segítése, továbbképzések szervezése.
Pár éve már nemcsak szakmai téren keressük az együttműködés lehetőségeit. Kialakítottunk egy kis közösséget, melynek a „Kisiskolák a gyermekekért" nevet adtuk. Minden évben egy alkalommal meghívjuk egymást egy nemes vetélkedésre, ami valamilyen alkalomhoz kötődik.
Magyaregres az Ifjú Zenebarátok Világnapja alkalmából novemberben minősítő hangversenyt rendez. A résztvevők szóló vagy csoportos énekkel, hangszeres zenével műfaji megkötöttség nélkül szerepelhetnek.
Juta község gyermeknap alkalmából sportversenyt rendez. Minden iskola 8 fős csapattal indul (osztályonként két személy). A gyerekek összemérik erejüket sor- és váltóversenyeken, különböző játékokban.
Somogygeszti márciusban a Színházi Világnap alkalmából szInjátszó versenyt rendez. A résztvevők verssel, mesével, szIndarabbal nevezhetnek. Az egyik legizgalmasabb versenyt a „MI LE VA"-t Zimányban rendezzük. MI LE VA, vagyis Mindenből LEhet VAlami. Az említett falvak tanulói egész évben gyűjtik a „hasznos hulladékot": dobozokat, WC-papír-hengert, rongyokat, terméseket stb., hogy tavasszal a lehető legötletesebb munkadarabbal vagy játékkal megnyerhessék az „arany-, ezüst- vagy bronz-kezű kismester" címet.
Kaposszerdahely, Szentgáloskér és Kaposfüred tanulói már évek óta résztvevői e versenyeknek. Hírünket hallva egyre több az érdeklődő, így úgy tűnik, lassan túlnövünk iskolánk falain, de szerencsére a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet ebben is a segítségünkre siet.
Több éves tapasztalataink alapján mondhatjuk, hogy számtalan előnye van az ilyenfajta együttműködésnek. Azon túl, hogy megismerjük a környező kisiskolák belső életét, munkáját, hagyományait, tanulóink kimozdulnak zárt közösségükből, alkalmazhatják a megtanult helyes viselkedési formákat, összemérhetik tudásukat, témát gyűjthetnek készülő újságcikkekhez, és nem utolsósorban barátokat szerezhetnek.
A célja ezeknek a versenyeknek elsősorban a sikerélményhez juttatás, ami a résztvevők különböző szintű jutalmazásával történik.
Terveink szerint folytatni kívánjuk a szakmai együttműködést; olyan kiadványokat szeretnénk létrehozni, amelyek a legújabb dokumentumokat, segédanyagokat kifejezetten összevont osztályokra adaptálják. Több bemutató tanítást, s azoknak olyan elemzését tervezzük, amelyek elsősorban a helyi pedagógiai program, a helyi tantervek és a látottak összevetésére irányul.
Kulturális téren tovább bővítjük a műveltségi területek körét, hisz még van egy-két fehér folt, például a tanulmányi versenyek szervezése (matematika, anyanyelv—helyesírás, környezetismeret stb.).
Távlati terveink között szerepel olyan kiadványok megfogalmazása, mely az együttműködéssel és a versenyekkel kapcsolatos tapasztalatainkat gyűjti össze, elemzi, és mások számára is elérhetővé teszi.
,,A gyerek jövője miatt, a gyerek esélyeinek növeléséért kell gondoskodnunk arról, hogy minél magasabb képzettséggel rendelkezzen. Ez az élet parancsa." (Petró András)

Pedagógiai hitvallásunk
Tudomásul kell vennünk, hogy ebben a rohanó világban az iskola is áru, és versenyben van. Vagy megfelelünk ennek a kihívásnak, és lesz iskola vagy nem, de akkor elsorvad a falu.
Szeretnénk, ha az iskola otthona lenne valamennyi tanulónak, ahol biztonságos és családias a légkör. Alkalmassá kell tennünk őket arra, hogy korosztályuknak megfelelően bármely más intézményben továbbtanulhassanak. Olyan intenzitással képezzük magunkat, hogy képesek legyünk a legújabb és legjobb ismeretek átadására. Fontosnak tartjuk a szakkörök működtetését, a képességek és ezzel egész személyiségük fejlesztését, ahol szórakozva, játszva fejlődnek, változnak a gyerekek. Az ismeretek mellett megtanulnak egymással, egymásért dolgozni, örömöt szerezni maguknak és másoknak.
D. L. Holtz

Jegyzetek
1. A kisiskolák ssyrvesyse és működése — ma. Miksa Lajos: Hlőssy. Baranya Megyei Pedagógiai Intézet, Pécs, 1992.
2. Uo.

Irodalom
1. A kisiskolák s zerve zése és működése — ma. Szerk.: Dr. Sántha Attiláné, Pécs, Baranya Megyei Pedagógiai Intézet, 1997.
2. Lénárd Ferenc: A képességek fejlesztése a tanítási órán. Budapest, Tankönyvkiadó, 1987.
3. Pedagógiai lexikon. Főszerk.: Nagy Sándor. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979.
4. Petró András: Szülőknek az iskoláról. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1997.

Rózsáné Horváth Edit a Magyaregres Altalános Iskola igazgatója,
Szilvai Mónika és Kiss Réka az iskola pedagógusai
AZ iskola címe: 7441 Magyaregres, Vöröshadsereg u. 6.
telefon: (82) 442-283
Kiadványok