Süss fel nap - Nagy Szilvia, Miklósi Balázs, Rózsahegyi Viktória: A Káposztásmegyeri Zabhegyező Játszóház

Kiadványok

Cím:	Süss fel nap - Nagy Szilvia, Miklósi Balázs, Rózsahegyi Viktória: A Káposztásmegyeri Zabhegyező Játszóház
Szerző:	Fűzfa Balázs (szerk)
Sorozatcím:
A kiadás helye:	Pilisborosjenő
A kiadás éve:	1999
Kiadó:	Pedagógus-továbbképzési módszertani és információs központ
Terjedelem:
Nyelv:	magyar
Tárgyszavak:	pedagógia, tehetséggondozás
Állomány:
Megjegyzés:
Annotáció:
ISBN:	963 9049 24 7
ISSN:
Raktári jelzet:	E

Nagy Szilvia
Miklósi Balázs
Rózsahegyi Viktória

A Káposztásmegyeri
Zabhegyező Játszóház

A ZABHEGYEZŐ Gyerekanimátorok Egyesülete
Ammátornak azt a személyt nevezzük, aki másokat pozitív aktivitásra késztet. Gyerekammátornak - ennek megfelelően — azokat hívjuk, akik iskolán kívül foglalkoznak gyerekekkel, hogy segítsék őket szabadidejük hasznos és értelmes eltöltésében.
A ZABHEGYEZŐ Gyerekanimátorok Egyesülete 1991 júniusában alakult, nem hivatásszerűen gyerekekkel foglalkozó fiatalok szakmai szervezeteként. A tagság kétharmada húsz évnél fiatalabb, és csak néhányan idősebbek huszonöt évnél, utóbbiak általában hivatásossá — tanárrá, népművelővé — lett egykori önkéntes fiatal segítők.
Az Egyesület foglalkozik gyerekanimátorok felkészítésével, továbbképzésével, ehhez kapcsolódóan módszertani anyagok kiadásával, animátorok, illetve gyerek- és ifjúsági csoportok számára programok (találkozók, táborok) szervezésével.
Az Egyesület minden programja nyitott, az azokon való részvételnek nem feltétele az egyesületi tagság. Az Egyesület közgyűlése a tagok pályázatai közül választja ki rendezvényeit, amelyek megvalósítását programigazgatóként azok javaslói vezetik. Az Egyesület rendezvényeit a részvevő gyerekek és fiatalok anyagi helyzetére és a fiatalok által végzett, nem honorált önkéntes munka nagy arányára tekintettel pályázati támogatásokból tudjuk megrendezni.
Az Egyesület működtetéséhez — a társadalmi szervezetek költségvetési támogatására hivatott országgyűlési alapból - kaptunk támogatást.
Az országos működésű Egyesület a megalakulása óta eltelt nyolc évben a következő programokat szervezte: U Létrehoztuk és évente tíz alkalommal megjelentetjük tájékoztatónkat,
mely tagjaink mellett partnereinkhez is eljuttat információkat pályázatokról, olcsó szálláshelyekről, táborhelyekről, rendezvényekről. (Ez azért is fontos volt, mert nem hivatásos fiatalok ilyen információkhoz nehezen jutnak hozzá.)
1991 októberétől különböző településeken (Sopronban, Gyulán, Szegeden, Mártélyon, Székkutason, Békéscsabán, Levélen, Tatabányán stb.) Kavalkád címen egésznapos, sokhelyszInes gyerekprogramokat szerveztek a különböző településekről e céka összegyűlt tagjaink.
1992 februárjától kezdve minden második csütörtökön a SOTE I. számú Gyerekklinika betegeinek tartottunk foglalkozásokat. Programunkat támogatta a Főváros, illetve vidéki városokra való kiterjesztését a Közművelődési Alap. 1994 szeptemberében Nagyatádon is megkezdtük foglalkozásainkat a kórház gyerekosztályán.
Minden évben megrendezzük a legnagyobb tavaszi szüneti gyerekrendezvényt a fővárosban. Gyerekfesztiválunknak az egész országból és határainkon túkól közel hatszáz résztvevője van.
Stúdium '94 néven gyerekanimátor-foglalkoz.ásvezetői felkészítő tábort szerveztünk. A kézműves foglalkozások vezetését tanuló fiatalok vezettek foglalkozásokat az újpesti napközis táborban és a Szünidödő nyitórendezvényén, a Margitszigeti Atlétikai Stadionban is.
Mártélyon hat alkalommal rendeztük meg nyári kézműves táborunkat a régió szakmai érdeklődői számára. Ugyanitt az amatőr művészeti táborunkat immár rangos seregszemleként tartják nyilván a szInjátszó vagy hangszeres gyerekközösségek.
Három alkalommal rendeztük meg nyári kerékpáros országismereti akadályversenyünket, a Drótszamár Derlyt. A verseny célja, hogy egy végigélt egyhetes verseny élményével adjon inspirációt és ötleteket, elsősorban gyerekekkel foglalkozó fiataloknak a sportteljesítményen túlmutató kerékpáros túrák szervezéséhez.
Sportkedvelő tagjaink és barátaink számára 1993-ban sporttáborszervezői képzést és 24 órás labdarúgótornát tartottunk Gyulán, 1994-ben 1994 perces focit Gyöngyösön, 1995 perces focit Kecskeméten.
Folynak heti rendszerességű animátorképzésemk. Minden csoportunk rendezett képzési hétvégét, melyen a tagokon túl középiskolások, óvónők, tanárok is részt vettek.
3 fejezetét megjelentettük ismereteinket rendszerező kiadványunknak, a Kapcsos Könyvnek. A gyűrűs füzetben megjelenő, bővíthető módszertani anyagok Egyesületünk tagjain kívül hasznos segédeszközt jelentenek minden, gyerekekkel foglalkozó pedagógusnak, animátornak vagy aktív, játékos kedvű szülőnek. A Kapcsos Könyv megjelenése folyamatos.
A Soros Alapítvány támogatásából egyeden magyar kiállítóként - és 40 tagunkkal egynapos szakmai út keretében — is jelen tudtunk lenni a bécsi Animatíva '92 kiállításon.
A bécsi Animatíva kiállítás alapödetét felhasználva 1994-ben az Újpesti Gyermek és Ifjúsági Házzal közösen rendeztük meg a Gyerekkulturális Szakmai Találkozót. A programot a költségvetés a társadalmi szervezetek költségvetési támogatásából finanszíroztuk.
1994-től minden évben az Animatíván kapott meghívásnak eleget téve egyeden kelet-európai kiállítóként veszünk részt a Svájci Játékkiállításon St. Gallenben.
Gyerekkarácsony címmel, a helyi ifjúsági intézményekkel közösen, Szegeden, Pécsett, Gyulán, Gyöngyösön, Sopronban egésznapos, nagy nyitott gyerekprogramokat rendeztünk december 22-én 1992—94-ben. A Gyerekkarácsony '92-től december 23-án délben a MTV 2 50 perces összefoglalót közölt, ez leglátványosabb referenciánk.
1997 nyarán animátoraink a Hunguest Travel felkérésére öt táborhelyen tíz turnusban mintegy ezer gyereknek biztosítanak tartalmas szabadidős programot tíz napon át a teljes körű táborlebonyolítás mellett.
1993 óta meghívott rendezőként részt veszünk a kecskeméti Európa Jövője Egyesület nemzetközi gyermektalálkozóján, a Csiperón.
1992 őszén egy tagunknak alkalma nyílt a „Budapest in Bonn" elnevezésű, szakember-csereprogramban részt venni, és az egyhetes tanulmányút keretében megismerkedni — többek között — a németországi gyerekházak struktúrájával, működésével és finanszírozásával. Az Egyesület egyik szellemi (és akkor funkcionális) vezetője újpesti lakos, és az Újpesti Gyermek-és Ifjúsági Ház népművelője lévén jól ismerte az Újpesthez tartozó, ám valójában különálló, elszigetelt Káposztásmegyer II. lakótelep alább vázolt problémáit. A bonni példa és a budapesti animátorcsoport szabad kapacitása láttán önkormányzati támogatással reálisnak tartotta egy, a bonniakhoz hasonló gyerekház megvalósítását.

A Káposztásmegyer II. lakótelep
Az 1980-as évek elején kezdett a Főváros Káposztásmegyer területén lakásokat építem. Ezt a városrészt jelölték ki arra, hogy Budapest egyre égetőbb lakásgondjait megoldja. A budapesti lakótelepek közül itt épültek a legjobb ekendezésű, legnagyobb lakások. Az itt élők elégedetlenség! aránya mégis magasabb, mint más lakótelepeken.
Ennek okai:
Időközben megváltozott az öröklakás-koncepció, és a lakásokat tanácsi bérleményként utalták ki, főként nagycsaládosoknak. Ez a tény már önmagában is feszültséget okozott, mert így kevés lett az általános iskolai férőhely.
Az iskoláskorú gyerekek száma négyszerese a budapesti átlagnak.
Az öregek korosztálya hiányzik, az úgynevezett korfa deformált.
A lakótelepen munkahely nem épült, ezért a munkaképes korú lakosságnak nagy utat kell naponta megtennie.
A beígért metróvonal építése elmaradt.
A lakosság szociális összetétele viszonylag egységesen alsó középréteg.
A Budapest különböző helyekői ideköltözött lakosság nem érett lakóközösséggé.
Délutánonként benépesül a városrész, a fiatalok egy része birtokba veszi az utcákat, tereket, lépcsőházakat, mivel a telepen nincs önálló művelődési ház, mozi, színház vagy könyvtár.

Az 1993. évi III. törvény így rendelkezik a gyermekek napközbeni ellátásáról:
„60. § (1) A gyermekek napközbeni ellátásaként annak a nappali felügyeletét, gondozását, nevelését és étkeztetését kell megszervezni,
a) akinek szülei, nevelői, gondozói (a továbbiakban szülő) munkavégzésük v. betegségük miatt a napközbeni ellátást nem képesek biztosítani,
b)[…]
c) akit egyedülálló személy nevel, és időszakonként nem képes a napközbeni ellátást biztosítani,
d)[...]
e) aki részére a szülő szociáks helyzete miatt a napközbeni ellátást nem képes biztosítani.
(2) Az (1) bekezdés c) pontjának alkaknazásában egyedülálló az is, akinek a gyermek napközbeni ellátásról azért kell egyedül gondoskodnia, mert a másik szülő a napközbeni ellátásban nem tud részt venni.
61. § A napközbeni ellátás a helyi igényeknek megfelelően nappali, hetes vagy hosszabb időszakra szóló gondozás keretében is megszervezhető, különösen bölcsődében, óvodában, napközi otthonban."

A törvény 61. §-a ugyan elsősorban a már megszokott, napközbeni alapellátásra szakosodott, hagyományos intézményekről tesz említést, de csupán ajánló jelleggel, azaz alapértelmezésben más intézmény is elláthatja a törvényben előírt feladatokat.
Ez a „más intézmény" volt a kiindulási alapja az Újpesti Polgármesteri Hivatalhoz benyújtott együttműködési ajánlatnak. Egyesületünk felajánlotta „a német szociálpedagógiai gyakorlatban ismert (gyerek)intézmény" (Idézet az 1993. február 4-én beadott Együttműködési ajánlatból.) teljeskörű működtetését, amennyiben az Önkormányzat biztosítja a működés feltételeit.
Az Együttműködési megállapodás aláírására 1994. március 8-án került sor, jóllehet 1993. december 20-án a Káposztásmegyeri Zabhegyező Játszóház megnyitotta kapuit.
A Káposztásmegyeri Zabhegyező Játszóház tagjai, önkéntesei — ahogy az már az intézmény nevéből is sejthető — tehát Zabhegyezők, azaz az Egyesület meghatározó a Játszóház szempontjából.
Az Egyesület tagjai közül sokan nem tartanak állandó kapcsolatot gyerekcsoporttal, csupán kampányszerűen dolgoznak egy-egy programon. Akik eljöttek — pontosabban elmentünk - Káposztára dolgozni, sokkal többen voltak, mint napjainkban. Eleinte nagy volt a budapesti ammátorok lelkesedése, mert új kihívás volt, egészen más jellegű feladatot jelentett „felügyelni" gyerekekre, mint egy rendezvény meghatározott programelemét megcsinálni. Nem elhanyagolható szempontként pénzt lehetett keresni ezzel a tevékenységgel. Egy délutáni ügyeletért 700 Ft-ot kaptunk, amit a működésre kapott keretből finanszíroztunk. Középtávon azonban kiderült, hogy Káposzta már „vidék", azaz a belvárosból háromnegyed óra utazással lehet csak megközelíteni, hát még ha valaki nem a kék metró vonalától indult, hanem annak eléréséhez is utaznia kellett...! Szakkört tartani, felszIneken túlmutató kapcsolatot kialakítani a gyerekekkel pedig csak úgy lehet, ha az ember minimum kéthetente, meghatározott napokon kilátogat. A rendszeresség újfajta felelősséget jelentett, hiszen a gyerekeknek egy időben a hétfő volt a Balázs-nap, és pénteken várták a Viktóriákat.
Sajnos sokan a rendszerességet nem tudták felvállalni, a kapott tiszteletdíj nem állt arányban az időbefektetéssel. Nagyjából egy-másfél év alatt kialakult a törzsgárda, akik káposztaiaknak kezdték magukat nevezni a Zabhegyezőkön belül, a Játszóház, a lakótelep beceneve alapján. Ennek ellenére megfogalmazódott bennünk: a Játszóház esak akkor életképes, ha az itt élők között megtaláljuk az utánpótlást. Az első ifiképzés 1994-ben indult be hetedikes általános iskolások számára, akik mára már felelősséggel gondolkodó, korukhoz képest jól képzett animátorokká váltak. (Az ifiképzésről később lesz szó részletesen.) Káposzta mindkét irányban nyitott, azaz nem csupán szívesen látunk minden egyesületi tagot és szimpatizánst, hanem a Káposztán felcseperedett fiatal ammátorok is szívesen vesznek részt a Zabhegyező GYAE (Gyerekanimátorok Egyesülete) nagyrendezvényein, alkotó részesei, rendezői a programoknak.
Mivel a fiatalok életkörülményei középiskolás korban csak ritkán változnak meg drasztikusan, viszonylag állandó a humánerőforrás-bázisunk. Jelentős törést csak a középiskola utolsó évében, illetve annak elvégzésekor érzékelhetünk tagjaink aktivitásában, mert a felvételire való készülés, a felsőoktatási tanulmányi követelményekhez vagy a munkahelyi környezethez való alkalmazkodás nagy erőfeszítést igényel.
Jelenleg Káposzta állam az államban. Mi vagyunk az Egyesület egyetlen helyi csoportja, amely önálló forrással rendelkezik költségei fedezésére, ezért gazdasági helyzetünk gyakorlatilag független az Egyesületétől. Éppen ezért és ennek ellenére kölcsönös egymásrautaltságról beszélhetünk Káposzta és az Egyesület között. Káposzta nem önálló jogi személy, minden kifelé irányuló szerződést az Egyesület Alapszabálya értelmében egy egyesületi vezetőségi tagnak is alá kell írnia. Káposzta pénzügyei az Egyesület adminisztrációján futnak keresztül, az Egyesület az intézményi—jogi hátterünk. Káposzta nincs az Egyesület nélkül.

Célcsoportunk: az óvodások és kisiskolások
Az első évben, 1994-ben szinte kizárólag a 3—10 éves korosztály látogatta a Játszóházat. A nagyobbak, illetve az „utcagyerekek" nem jöttek be, „dedós hülyeségnek" tartották az egészet. Mivel két helyiségünk volt, meg tudtuk oldani, hogy amíg a hátsó helyiségben tematikus szakkör folyt az egyik korosztály számára, addig az első helyiségben a másik korosztályt szabadfoglalkozás keretében kötötték le az ügyeletesek.
A kezdetekben nagy probléma volt a lopás, de a törzsközönség fokozatosan megértette, hogy saját magukat károsítják, ha elvisznek valamit a Játszóházból. A lopás jelensége a mai napig nem szűnt meg, bár nemegyszer előfordul, hogy a szülők visszahozzák hozzánk a mosás előtt a zsebekből előkerült „talált tárgyakat". Ha gyerekek által elkövetett lopásról beszélünk, nem szabad azonnal szándékosságot feltételezni, hiszen van olyan, amikor egyszerűen elfelejtik letenni a játékot, amivel játszottak — ám sajnos nem szabad tökéletesen elfeledkezni sem róla.
1995 elején kb. 110 olyan gyerek volt törzsvendégünk, akiknek családi hátteréről, elsősorban problémáiról számottevő ismerettel rendelkezünk. Sok gyerekről állandó ügyeleteseink többet tudtak, mint a gyerekek szülei, hiszen iskola után azonnal hozzánk jöttek, zárásig maradtak, mert addig sem kellett otthon lenniük. Ezeknél a családoknál gyakori az alkoholizmus. Több olyan családról volt tudomásunk, ahol amiatt nem jutott elegendő élelem és megfelelő ruházat a gyerekeknek, mert a szülők elitták a család jövedelmét. Lehetőségeink szűkössége miatt mi csak annyit tehettünk, hogy délutánonként a gyerekek kezébe nyomtunk egy szelet zsíros kenyeret és egy pohár teát — nem egy esetben első étkezést biztosítva ezzel kis látogatóinknak.

A kiskamaszok
Egy idő után a nagyobb testvérek révén, akiknek muszáj volt kisebb testvéreikre vigyázni, 15 éves korig tolódott ki a Játszóházba járók életkora. A korosztálybővüléssel előre nem látott problémák merültek fel, a Játszó szűknek bizonyult. Nálunk is kialakulóban volt a családi hierarchia, a nagyok kezdték elnyomni a kicsiket a Játszóházban is, holott „papírforma szerint" a legfiatalabb korosztály volt a célcsoportunk. A kamaszok megjelenésével az agresszivitás mint konfliktuskezelő technika is megjelent nálunk, és emiatt a kisebb, kevésbé agresszív gyerekek lassan kezdtek elmaradozni a Játszóházból.
Kénytelenek voltunk az eddigiektől eltérő tematikájú foglalkozásokon biztosítani a nagyobbak érdeklődésének megfelelő időtöltést. Heti egy alkalommal a kamaszok Káposztásmegyeri Szeglet néven saját maguknak szerveztek és vezettek klubfoglalkozásokat, valamint „Mi újság?" címmel rendszeres kiadványt jelentettek meg a Játszóház életéről.
Ebben a korszakban a munka bizonyult a legjobb szocializáló hatású tevékenységnek. A nagy nyári felújítás során a játszóházi kamaszok festették a bútorokat, segítségükkel tapétáztuk újra a helyiségeket. A „munkaterápiától" azt reméltük, hogy magukénak fogják érezni a Játszóházat, jobban fognak rá vigyázni.

A nagy kamaszok
A 12—15 éves kamaszok jelenléte felkeltette a még nagyobbak, a 16—18 éves, zömmel szintén testvérek érdeklődését is. Az ősz, majd a téli hideg közeledtével a nagykamaszok, köztük az utcagyerekek is, rájöttek, hogy a Játszóházban meleg van, magnót lehet hallgatni. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy azok a kamaszok, akik saját kezükkel szépítették a helyiséget, nem szállnak, nem szállhatnak szembe a telepi vagányokkal, és vagy nem jöttek be már ők sem, vagy „beálltak a sorba", így a munkaterápia üdvözítő hatása már nem volt érezhető. Az ügyeleteseknek egyre nagyobb erőfeszítéseket kellett tenniük a rend érdekében, és valljuk be, a nagykamaszok egyre inkább a fejünkre nőttek.
Amikor észleltük, hogy a kamaszok hatására jelentősen csökken a játszóházat látogató, 12 év alatti korosztály létszáma, kifejezetten nekik szóló szakkörökkel igyekeztük őket „visszacsalogatni": beindult A világ ételei — főzőszakkör, a virágkötő szakkör és angol tanfolyam külön kicsiknek és nagyoknak. Hogy a gyerekek mozgási energiáit lekössük, a közeli iskola pályáján megpróbálkoztunk a fociszakkörrel is. Ez utóbbi, és a virágkötő szakkör érdekessége az volt, hogy helyi nagykamasz kamatoztatta tehetségét, s vezette ezeket a szakköröket kicsiknek. A virágkötő szakkör még évekig működött, a fociszakkör azonban lassan elhalt, vezetője nem vállalta fel a rendszerességet, a szakkör felelősségét.
Másik próbálkozásunk az volt, hogy az Újpesti Önkormányzattal tárgyalásokat folytattunk egy kamaszház megnyitásáról is. Az nyilvánvaló volt, hogy a Zabhegyezők szakmai felkészültsége nem elégséges ahhoz, hogy az animátorok már problémás, olykor deviáns viselkedésű kamaszokkal szakszerűen foglalkozzanak, hiszen ezt komoly szakemberek éveken keresztül tanulják komoly felsőoktatási intézményekben.
Szorgalmaztuk, hogy egy hasonló helyiségben pszichológusok, szociális munkások vezetésével nyíljon meg egy olyan intézmény, amely nem csupán preventív foglalkozásokat képes tartani, hanem kezeli is a kamaszok problémáit. A terv egészen odáig jutott, hogy találtak számunkra egy újabb alkalmas helyiséget, és egy Káposztásmegyei' Il-n élő pszichológusnő megkezdte az előkészítő tárgyalásokat az Önkormányzattal. Sajnos a tárgyalások 1996 elején elakadtak, azóta áll az ügy, üresen áll az egyik helyiség. A kudarc oka az volt, hogy az Önkormányzat a Kamaszházat nem tudta beilleszteni az intézményrendszerébe, nem volt képes működtetni azt. A pszichológusnő viszont nem tudott olyan civil szervezetet, olyan szakértőgárdát megnyerni az ügynek, akik hosszú távon megnyugtatóan tudták volna az intézményt működtetni.
1996-ra a helyzet tarthatatlanná vált. Minden próbálkozásunk ellenére a durvaság, az agresszió olymértékben elharapózott, hogy a jóérzésű kisgyermekes szülők eltiltották csemetéiket a Játszóházból, és a vége felé már a kevésbé bátor animátorok is megfutamodtak a hangadók elől. Februárban, egy megbeszélésen felvetődött, hogy a Kamaszháznak kijelölt helyiségbe költöztessük át a Játszóházat, a kamaszok maradjanak a mostani helyen. Az indok az volt, hogy egy új helyen újra tudnánk kezdeni a régi kisgyerek-célcsoport koncepcióval, és a szabályok szigorú betartatásával az első pillanattól kezdve távol tarthatnánk a kamaszokat. Az ötletet felvető animátor azzal a VIII. kerületi galerikről - volt általános iskolai osztálytársairól — szerzett tapasztalatával élveit, miszerint az ilyen vagányok csak a saját territóriumukon balhésak, onnan kikerülve majdnem az átlagpolgári szinthez idomul a viselkedésük.
Az indítvány ellen egyetlen érv merült fel, ám ez igen nagy súllyal esett a latba: ha nem indul be a Kamaszház, ezek a fiatalok ismét az utcára kerülnek, ismét senki nem fog velük foglalkozni, eddigi fáradozásaink is kárba vesznek, hiába voltak az öntevékeny kamaszfoglalkozások. Végül komoly viták után elfogadtuk, hogy amint lehet, átköltözünk a Sárpatak utca 8. sz. alatti helyiségbe. Egy aggályunk volt: a kisgyerekeket, akik a Székes utcában és környékén laknak, nem fogják elengedni a lakótelep másik végére. Szerencsére aggodalmunk félig alaptalan volt, mert az új Játszóház az általános iskolával szemben van, a gyerekek nagy része arra jár haza, aki akar(t), az átköltözés után is bejöhet(ett). Bár jelenlegi törzsközönségünk döntő többsége a Sárpatak utca környékén lakik, szép számmal vannak régi játszóházas gyerekeink is.
A Sárpatak u. 8. sz. alatti helyiség belső építési munkálatai a mi instrukcióink alapján készültek. Kétéves működésünk bebizonyította, hogy munkánkat nagy szakértelemmel végezzük, javaslataink ésszerűek, a helyiség átalakítása a gyerekek még jobb szInvonalú, biztonságosabb ellátása érdekében szükséges. Többórás intenzív vita, a vitában részt vevő animátorok véleménye, érvelése eredményeként alakultak ki az alábbi, egy átlagos üzlethelyiség és a Játszóház helyisége közötti különbségek:
A Játszóházon belül nincs egyeden küszöb sem, mert a még totyogó-korú gyerekek számára a küszöb az egyik legnagyobb veszélyforrás.
Egyeden szekrénynek sincs lába, a talajszinten is polc van, így
semmi nem tud a szekrény alá gurulni.
A zárható szekrények olyan magasságban helyezkednek el, ahol a
gyerekek már nem érik el a kulcsot.
Az egyik falat táblafestékkel festettük be, ezért a gyerekeknek megadatik az engedélyezett falfirkálás öröme, hiszen egy 300x260 cm-es „tábla" áll rendelkezésükre.
A berendezési tárgyakat is a mi igényeink szerint készítették el: például az asztalok 20 cm-rel alacsonyabbak egy adagos asztalnál.
Mindezzel azt kívánjuk bizonyítani, hogy a IV. kerületi Önkormányzat ma már szabad kezet ad nekünk a Játszóház működtetésében, és elképzeléseinket lehetőségeihez mérten támogatja. Míg az Önkormányzat 1994-ben csupán már elosztott pénzösszegek átcsoportosításával volt képes finanszírozásunkat megoldani, 1995 óta a Káposztásmegyeri Zabhegyező Játszóház működési költségei külön tételt alkotnak Újpest város költségvetésében.
Az új Játszóház 1996. október 12-én nyílt meg a jelenlegi helyén.

Jelenlegi látogatóink
Az új Játszóházat alapelveink értelmében csak 12 éven aluli gyermekeknek ajánljuk. Ehhez maradéktalanul tartjuk magunkat: az idősebbeket ünnepélyes keretek között elbúcsúztatjuk az animátorok megbeszélésén. Az októberben indult ifiképzést is „megható" búcsúztatással kezdtük, hogy jelezzük: számukra „elmúltak a gondtalan gyermekévek, ide már csak dolgozni jöhetnek". A vidám hangulat ellenére a kiöregedés teljesen komoly, csak ifiként jöhetnek be azok, akik betöltötték 12. életévüket, ez viszont — ahogy az már az eddig leírtakból is kiderült — nem csupán játék.
Ez a két év bebizonyította számunkra, jól döntöttünk, hogy elköltöztünk. A gyerekeknek újra tartalmas szabadidős elfoglaltságot tudunk biztosítani, öröm velük lenni, azt tehetjük, amihez értünk, amihez kedvünk van. Napjainkig kb. 180 kisgyerek fordult meg a Játszóházban annyiszor, hogy az ügyeleteseknek feltűnt, ő már többször járt nálunk, tehát érdemes felírni a nevét és elérhetőségét a falra. Ez a címlista arra szolgál, hogy egy-egy nagyobb program előtt értesíteni tudjuk a gyerekeket a jelentkezés lehetőségéről és feltételeiről.
Egy év alatt elértük, hogy a játszóházi animátoroknak tekintélyük van a gyerekek előtt annak ellenére, hogy nálunk és velünk jóval több mindent lehet megtenni, mint otthonukban vagy az iskolában. Fő törekvésünk, hogy a sokszor hátrányos helyzetű, csonka családban vagy alkoholisták között felnövő, s ezen okok miatt alulszocializált gyerekeknél felgyorsítsuk, kiegészítsük a hiányos szocializációs folyamatot. Ezek a gyerekek általában az üvöltözést, az agresszivitást és a káromkodást ismerik mint konfliktuskezelő módszereket, nem használják a legalapvetőbb udvariassági formulákat sem. Nagy büszkeségünk a ,,varázsszó" bevezetése: ma már minden játszóházi törzstag tudja (ugyanúgy, mint a régi Játszóházban a kezdetekkor), hogy a kérem, a köszönöm és a légy szíves varázsszavak, sokkal több mindent lehet elérni ezek használatával, mint hisztériával. Néha a nagyobbak maguk is rászólnak társaikra, ha egy igénybejelentésnél nem hangzott el a megfelelő varázsszó. Az is nyilvánvaló, hogy a Játszóházban a gyerekek szignifikánsan kevesebbet káromkodnak, mint egyéb közterületeken.
Ma már elmondhatjuk magunkról, a Zabhegyező Játszóházat Káposz-tásmegyer II. lakótelepen mindenki ismeri, nevünk a szülők számára garanciát jelent arra, hogy gyermekük jó helyen van, törődnek vele, nem unatkozik.

A Káposztásmegyeri Zabhegyező Játszóház programjai
Minden évben szervezünk december 6-án Mikulás-szolgálatot, ahol a szülők ajándékait „igazi" Télapó és krampuszok viszik a gyerekekhez — a kicsik nagy örömére. Szintén minden évben rendeztünk a lakótelepen lakó nagycsaládosok gyermekei számára kedvezményes, pályázati összegből támogatott tábort — gyakran az egyetlen lehetőséget teremtve —, nehéz anyagi körülmények között élő gyerekeknek a nyaralásra. Hozzájárultunk a környezet szebbé tételéhez, tavasszal a gyerekeket is bevonva fákat ültettünk a Játszóház környékén.
Ezen a lakótelepen semmilyen kulturális intézmény (mozi, művelődési ház, könyvtár stb.) nincs. A játszóház megnyitásáig a gyerekek nem vagy csak nagyon ritkán kaptak lehetőséget iskolán kívüli idejük közösségi eltöltésére, ugyanis a legközelebbi művelődési házig több megállót kell busszal menni, amit a szülők a kisebbeknek nem engedélyeznek egyedül.
A Zabhegyező Játszóház animátorai ezért hiánypótló tevékenységet végeznek. A délután 13—19 óráig nyitva tartó játszóban különféle kézműves szakkörök (bőrös, virágkötő, ékszerkészítő stb.), tanfolyamok (angol, felzárkóztató), foglalkozások (történelmi játszóház, ifiképzés, A világ ételei — főzőszakkör) várják a gyerekeket, valamint havonta egy nagyobb hétvégi rendezvény (juniális, tavaszköszöntő stb.)
Programjaink a kiscsoportos aktivitásokra építenek. Szeretnénk a gyerekeknek megadni a közösség, a valahová tartozás élményét. Szakköreink, rendezvényeink mindig a gyerekek bevonásával folynak, semmit nem csinálunk meg helyettük, „csak" a segítségünket kérhetik. Célunk a készségfejlesztés, a játszva tanulás, összetett ismeretanyag átadása a gyerekek számára.
A lakótelepen lakó gyerekek életkörülményei viszonylag homogének. Általánosan elmondható, hogy nincs módjuk az általános családi folyamatokat teljes egészében látni a családok polarizálódása miatt. Emiatt jelentősen sérül az életkoruknak megfelelő szocializációs folyamat, a gyerekek jelentékeny hányada nem képes megfelelni a velük szemben támasztott társadalmi elvárásoknak, nem vagy csak nagy nehézségek árán képesek beilleszkedni a nekik szánt közösségekbe.
Célunk, hogy kiegészítsük, szélsőséges esetben pótoljuk a család elmaradt alapvető szocializációs tevékenységét. A Káposztásmegyeri Zabhegyező játszóház animátorai próbálnak problémakezelési modelleket bemutatni a gyerekek számára. Olyan játékokat játszunk velük, amelyek során egyfajta kreativitást, szemléletet sajátíthatnak el, és ezek segítségével — reményeink szerint — a jövőben alkalmazkodni tudnak a számukra új helyzetekhez. Rendezvényeink során állandóan döntéshelyzetet teremtünk a gyerekek számára.
Táborainkban a sátras elhelyezést preferáljuk, hogy a lakótelepi gyerekeket kiszakítva állandó környezetükből, a betontengerből minél közelebb juttathassuk őket a természethez. A sátras, önellátó tábor kiváló alkalmat nyújt arra is, hogy a hagyományos munkamegosztás szerinti feladatokat szétosszuk egymás között: a „férfias" munkákat a fiúk végzik, a „nőies" feladatok elvégzése a lányokra hárul. Mivel a lakótelepen ritka az olyan család, ahol háromnál kevesebb gyerek van, ezeknek a gyerekeknek nem meglepő, ám sokszor megterhelő, hogy egymásért felelősséggel tartoznak, vigyázniuk, figyelniük kell egymásra. Játékos formában mindez fejleszthető. Erre alapozva működik egészéves ifiképzésünk is, amely a játszóházi animátorok utánpódását hivatott „kinevelni" a hozzánk járó gyerekek közül. Elsősorban táboraink teremtik meg az alapját ennek a képzésnek, ahol megkedveltetjük a „nagyokkal" (hetedik, nyolcadikosok) munkánkat, a testvérekhez fűződő viszonyukat kihasználva megismertetjük velük a kisebbekkel való törődés örömét, felelősségét. Altalános tapasztalat: a nyolcadikosokat az motiválja a képzés elvégzésére, hogy a táborba „vezetőként" jöhessenek.
Emiatt táborunknak két célcsoportja van: a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek, valamint az őket legjobban megértő, hasonló körülmények között élő nagyobbak, alak szemléletünket elfogadva tenni akarnak kisebb társaikért. Véleményünk szerint ez a továbbadott szemlélet lehet a kivezető út a helyzetből, így csökkenthetjük a jövőben az utcán csellengő gyerekek számát.
Az önellátás és a gyerekek kora — táborlakóink nagy többsége óvodás nagycsoportos, általános iskolás első—második osztályos — miatt szükséges az átlagosnál nagyobb vezetői létszám. A vezetői létszámba beleszámítjuk az idén képzésre járó nyolcadikosokat is. Velük együtt a hagyományos, tíz gyermekenként egy vezető helyett öt gyerek jut egy vezetőre. Ilyenformán a tábor a képzésre járó ifiknek egyfajta vizsgát jelent, ahol konkrét programok előkészítésében és lebonyolításában vehetnek részt.
Jubileumi, ötödik táborunkat 1998. július 27 — augusztus 2. között rendeztük meg Ajkarendeken, hagyományainkhoz híven sátorban önellátással, napi egyszeri meleg étel megrendelésével. A másik három étkezést (kisgyerekekről lévén szó uzsonnát is biztosítunk) a gyerekekkel közösen oldottuk meg.
Táboraink a családi élet modelljére épülnek. A két vezetőhöz (egy animátor és egy nyolcadikos) tartozó csoportokat családoknak hívjuk. A tábor programját a családok hétköznapi életének egy-egy fontosabb eseményébe ágyaztuk bele, úgymint ünnepek, esti mese, felnőttek munkája stb. A „házimunkát" (étkezések, takarítás) napos rendszerben a családok oldják meg.

A nyári tábor programja Ajkarendeken, 1998-ban

	Hétfő	Kedd	Szerda	Csütörtök	Péntek	Szombat	Vasárnap
Délelőtt	megérkezés, elhelyezkedés	S P o R T	ismerkedés a falusi munkálatokkal	K I R A N	ajándékké- szítés az ott- honiaknak: kézműves- kedés	készülődés a családi ünnepre	elpakolás. táborértéke- lús
Délután	családalapítás, ismerkedés, a család tábori image-ének kialakítása	N A P	sokhely színes játéklehetőségek, kötetlen formában	D U L Á S közben: (futár vetélkedő)	sorversenyek a hétköznapi élet keretmc- s éj ebe ágya- zott felada- tokkal	ünnepekkel kapcsolatos vetélkedő + nagyszabású, de családias ünnepelés	hazautazás
Este	családok be- mutatkozása	egészségügyi vetélkedő	esti mese dramatikus játékokkal	él menybe - számoló, tablókészítés	Ki mit: tud	tábortűz

Néhány program ismertetése
CSALÁDALAPÍTÁS, ISMERKEDÉS: az általunk csoportokba beosztott gyerekek első közös foglalkozása, amikor eldöntik, hogy ki ki lesz a családban, mi lesz az ismertető]elük, milyen „szokásaik lesznek" stb. Az esti bemutatkozás előkészítése.
CSALÁDOK BEMUTATKOZÁSA: a „családfa és a család történetének" ismertetése játékos formában.
SPORTNAP: tréfás és valódi sportversenyek, ahol a gyerekek szabadon választják meg, melyik sportágban indulnak. Célunk a mozgásigény kialakítása, a mozgáskultúra fejlesztése.
SOKHELYSZINES JÁTÉKLEHETŐSÉGEK: eszköz nélkül és a mindennapi környezetben megtalálható eszközökkel játszható játékok megtanítása, hogy a gyerekek önállóan is el tudják foglalni magukat a későbbiek folyamán - reményeink szerint a tábor után is.
ESTI MESE DRAMATIKUS JÁTÉKOKKAL: a gyerekek megszemélyesíthetik kedvenc mesefiguráikat, eljátszhat jak az általuk kiválasztott történetet.
FUTÁRVETÉLKEDŐ: váltófutás, közben kisebb, egyszerűbb feladatok megoldása.
SORVERSENY A HÉTKÖZNAPOKRÓL: a feladatok kötődnek a mindennapi életben tapasztalható élményekhez - játékos problémamegoldás.
ÜNNEPEKKEL KAPCSOLATOS SZELLEMI VETÉLKEDŐ: történeti háttér, érzelmi ráhangolás a délutáni programra.

A képzés szerepe a Játszóház működésében
Az 1994/95-ös tanévben hozzákezdtünk a Játszóházba lejáró hetediknyolcadikosok képzéséhez. Az azt megelőző évben ezek a gyerekek látogatták foglalkozásainkat, jó kapcsolatot alakítottunk ki velük, és a nyári táborunkban minden előképzettség nélkül vagy csak a kistestvérükkel kapcsolatban szerzett tapasztalataikat hasznosítva rengeteg segítséget nyújtottak a kisebbekről való gondoskodásukkal.
Ezt a pozitív hozzáállást kihasználva 1994 októberében beindítottuk a Káposzta Klubot. Célunk az volt, hogy középiskolás korukra ezek a gyerekek eljussanak az önálló szakkörvezetői szintre, hogy be tudjanak kapcsolódni a Játszóház működtetésébe. Mivel a lakótelep a város központjától nagyon messze esik, animátoraink rengeteg idejét az utazás veszi el, képtelenek vagyunk minden lehetőséget kihasználni, minden alkalmat megragadni a programszervezésre. Egyeden mód a Játszóház optimális kihasználására, ha a lakótelepen lakók magukénak érzik, és kiveszik részüket a működtetésből, a távolabbi jövőben esetleg teljesen át is veszik azt.
Ennek a folyamatnak az alapjait teremtette meg az előző éves Káposzta .Klub, ezért 1995/96-ban lehetőség nyílik arra, hogy a képzést két szinten folytassuk:
1. foglalkozás-, állomásvezető a teljesen kezdő érdeklődő 13-14 évesek számára
2. szakkör-, stáb-, programvezető-továbbképzés az l. szint számára

A két szint között az az alapvető különbség, hogy az 1. szinten csak gyerekeket kell foglalkoztatniuk, a 2. szinten animátorokat kell koordinálni.

A képzés 1. szintje
DEFINÍCIÓ: foglalkozásvezető az, aki egy konkrét feladatot képes önállóan megoldani, jártas több kézművestechnikában, illetve a túravezetésben, ismer nagyobb mennyiségű dalt/játékot/táncot. Előképzettséget nem igényel.

KÉPZÉS: kétheti rendszerességgel kétórás klubokon.

MÓDSZER: főként gyakorlat, csak alapvető elméleti kiegészítéssel, hiszen ezen a szinten „csupán" annyi a feladatuk, hogy egy nagy, mások által szervezett és koordinált programban részfeladatot vállaljanak és teljesítsenek. Egyesületünk rendezvényein ez többnyire kézművestechnikák, játékok, táncok, dalok tanítását, sport- és egyéb versenyek levezetését jelenti. A képzés része a folyamatos „vizsgázás": havonta egy-egy program összeállítása a képzősök munkájából, a képzésvezetők koordinálásával. A folyamatos visszacsatolás, a gyerekektől érkező jelzések, a sikerélmény hatalmas motiváló erőt jelent.

Képzési tematika az 1995/96-os tanévre
(18 klubfoglalkozás, nagyprogramok, nyári tábor)
1. Ismerkedés egymással, a képzéssel, az előttük álló egy évvel: névtanuló, ismerkedési és bizalomerősítő játékok (Például: különféle síkbeli ábrázolási módokkal [újságkivágás, fonalragasztás, rajz stb.] egy rajzlapon megjelenítjük életünk számunkra fontos alkotóelemeit, majd mindenki elmeséli, miért pont ezeket tartotta említésre méltónak —> sok mindent elmondunk magunkról, és a lapokat könyvvé összefűzve megteremtjük első közös alkotásunkat, „A Mi Világunkat".)

I. A TERMÉSZET MINT ALAPANYAGFORRÁS
2—3. A természetben található terményekből, kavicsokból, fadarabokból stb. különféle bábokat, képeket, kompozíciókat készítünk. Megismerkedünk az adott anyag tulajdonságaival, fellelhetőségével, megmunkálás! módjaival, elsajátítjuk a gyerekeknek is könnyen megtanítható tárgyak készítését. Különös gondot fordítunk egy-egy tárgy elkészítésénél arra, hogyan kell tanítani a műveletsort, mire figyeljünk, ha kisgyerekkel próbáljuk megcsináltatni, hogyan kell helyesen, balesetveszély nélkül használni a szerszámokat. Például: szárazvirág-kötészet, falevélnyomda —> a levél erezetét festékkel bekenve különös mintákat nyomtathatunk papírra, terménybábok (kukoricacsuhé, -csutka, gesztenye, makk stb.), mozaikképek (hüvelyesek magjából, levelek, gallyak, kavicsok felhasználásával), gyékényfonás, ékszerkészítés (gubacsmedál, magláncok stb.)
A kézművestechnikák elsajátítása közben felkészülünk az első nagyobb programra, a Kavalkádra. A Játszóház közönsége számára a képzősök továbbadják az eddig tanultakat. Mindenki egy-egy helyszInen tanítja az áltála kiválasztott tárgy elkészítését, így a kicsik választhatnak, hogy mit szeretnének csinálni. Kb. másfél óra után cserélünk, és minden helyszInvezető új tevékenységbe fog. A képzősök észrevétlenül belekóstolnak a program reklámtevékenységébe is, hiszen ők rajzolják és helyezik el a hívogató plakátokat. (A program után fontos az azonnali értékelés!)

II. TÉL A MIKULÁS ÉS A SZERETET ÜNNEPE JEGYÉBEN
4-6. A következő program egy ajándékosztó, -készítő, karácsonyváró mesedélután, amelyet a képzősök által kitalált mesekeretben helyezünk el. Lényege a szerepjáték ötvözése a kézműves-foglalkozással, hogy lássák a keret, az egységes megjelenítés fontosságát, ízelítőt kapnak egy program tematikus kapcsolásából, hiszen a legtöbb tárgyat más alkalomból is el lehet készíteni más díszítőmotívumok felhasználásával (boríték karácsonyi vagy húsvéti csomagolópapírból). A mese kitalálásakor beszélünk a célcsoport, a gyerekek elvárásairól, értelmi szintjéről —> életkori sajátosságok érintése.
Megtanítandó ajándéktárgyak: karácsonyfadíszek, adventi naptár és koszorú, csomagolópapír, üdvözlőlap, boríték, girland, ablakdíszek, virgács, mézeskalács stb.
Az ünneplés jó alkalom az éneklésre: téli, karácsonyi dalokat tanulunk, megismerkedve a daltanítás módszereivel.

III. ITT A FARSANG, ÁLL A BÁL
7—9. A farsang a táncok, a bál időszaka. Megismerkedünk különböző népek táncaival. Előnyben részesítjük a nem páros táncokat, hiszen gyerekkorban gondot okoz a másik nem megérintése, a kézfogás. A táncokkal kapcsolatban megismerhetjük sok nemzet népzenéjét, a különböző régiók sajátosságait, valamint a tánctanítás módszereit. Újabb dalokat tanulunk, hogy taníthassunk. Nagyprogramként a közeli általános iskolában közreműködünk az alsósok farsangja megrendezésében. Ez mérföldkő a képzési programban, mert először találkoznak a játszóházi törzsközönségen kívüli gyerekekkel, ráadásul a megszokottnál nagyobb létszámot kell egyszerre lekötniük. Különböző farsangi álarcokat és teremdíszeket készítünk eltérő anyagokból: gipszmaszk, papírmasé, textil, karton, krepp-papír stb.

IV. gyerekfesztivál '96
10—13. Részt veszünk a tavaszi szünetben Egyesületünk által rendezett Gyeíekfesztiválon önálló csoportként. Minden csoport elvállal egy programelemet. A képzős csoport is felkészül egy vetélkedő, sport- vagy sorverseny megtartására. A téma szabadon választott, a vezetők segítségével a képzősök állítják össze a keretet és a feladatokat. Bármelyiket választják, a konkrét program kidolgozása mellett sor kerül a másik kettő szervezési sajátosságainak megtárgyalására is. Megismerkedünk eddig még nem használt, a köznapi életben különlegesnek számító anyagokkal: bőr, agyag, nemez-gyapjú, ásványi sók+vízüveg (kristálynövesztés szemmel látható sebességgel), drót stb. A Gyerekfesztivál Kavalkádján önállóan tartanak kézműves-helyszInt bármelyik eddig tanult technika alkalmazásával. 14. Turisztikai alapismeretek a képzős csoport kirándulásának megtervezése kapcsán: útvonalterv, a célnál pihenőprogram, utazás módja, a felszerelés, szükséges eszközök összeállítása stb. Útközben játszható játékok és hangszer nélkül is hangulatos, vidám, feszes ritmusú dalok tanulása. 15—18. A második szintű képzősök koordinálásával játszóházi évadzáró juniális: nagyszabású kaszinó. Sok helyszInen, néhány perc alatt megoldható zsetonszerző feladatok, ahol az igazi kaszinó szabályai szerint tétet kell tenni, és a feladat jó megoldásával lehet megtöbbszörözni azt. A kaszinó kapcsán összeszedünk rengeteg olyan ügyességi és szellemi feladatot, amelyeknél objektív módon meg lehet állapítani, hogy a játékos nyert vagy vesztett. A kaszinó nagyszabású árveréssel zárul, ahol a gyerekek egymást túllicitálva elvásárolhatják megszerzett zsetonjaikat. A kaszinó jó példa a képzősök számára, hogy a tét nélküli játéknál mennyivel izgalmasabb, ha egy célért küzdünk — jelen esetben a valódi vásárlóerővel bíró zsetonokért.
Az évadzáró „vizsgafeladat" mindkét szint számára, a képzés vezetői csak megfigyelőként vesznek részt a megbeszéléseken — klubokon és a programon is.
A juniális előkészítésével párhuzamosan már a nyári táborra is készülünk, felelevenítve az egész évben tanultakat. Az első szintű képzősök Egyesületünk által szervezett nyári táborokban a gyerekcsoportokkal foglalkozó vezetők mellett tevékenykednek, felelősnek érezhetik magukat az adott csoport hangulatáért, testi épségéért, tetteiért stb. Szoros kapcsolatot alakíthatnak ki mind a táborozókkal, mind a táboroztatókkal. A nyári táborok jó lehetőséget nyújtanak a képzés során tanultak felelevenítésére, a rengeteg elsajátított ismeret letisztult megértésére, kipróbálására. A számukra idegen gyerekekkel való jó kapcsolat kialakítása, egy-egy jól sikerült program hangulata a képzés folytatására inspirál.

A képzés 2. szintje

DEFINÍCIÓ: programvezető az, aki egy néhányórás, több helyszInes, de meghatározott célú rendezvényt meg tud szervezni, és le tud vezetni más animátorokat irányítva. Előképzettség az 1. szint.

KÉPZÉS: kétheti rendszerességgel kétórás klubokon.

MÓDSZER: jelentős elméleti képzés: a célcsoportot (gyerekek), egy program előkészítését, koordinálását, utólagos dokumentálását illetően. Folyamatos szrntfelmérési lehetőség: Egyesületünk többnapos rendezvényein belül önálló programelem megszervezése, lebonyolítása. Ezek a programok lehetőséget nyújtanak arra is, hogy több animátor egyéni stílusát megfigyelve lehetőséget lássanak egy-egy konfliktushelyzet megoldására.

Képzési tematika az 1995/96-os tanévre
(18 klubfoglalkozás, nagyprogramok, nyári tábor)

I. ismétlés a tudás anyja
1-3. Az 1. szinten tanult kézművestechnikák, játékok rendszerezése, mások által érthető módon való megfogalmazása, szemléltető ábrák készítése —> együtt készítjük el a Kapcsos Könyv újabb fejezetét (Egyesületünk módszertani kiadványa, lásd ZABHEGYEZŐ GYAE bemutatása).

II. személyeskedünk
4. A Kapcsos Könyv vonatkozásában beszélünk az írásbeli és a verbális kifejezőeszközök közötti, a célcsoportonként változó hangnem és kifejezőeszközök közötti különbségről, szituációs játékok segítségével szemléltetve a felnőttek és a gyerekek felé használandó stílus eltéréseit, sajátossá-gait.
5—6. Az egyik „leggyerekesebb" ünnep, a Mikulás kapcsán az életkori sajátosságok mélyebb megismerése a cél, beszélünk az értékelés, a dicséret, a jutalom—büntetés—ajándékozás kiváltotta érzésektől, lehetséges helyzetekről és megoldásukról. Vendégként részt veszünk az 1. szint mikulásváró mesedélutánján, értékelve, elemezve a programot a frissen tanultak figyelembevételével.
7—9. Az együtt töltött idő már elég ahhoz, hogy megismerjük társainkat (ne feledjük, nagy részük már az iskolából vagy az 1. szintről ismeri egymást!), ezért érdemes megpróbálkozni az ön- és társismereti játékokon keresztül a közösségi lét taglalásával, az egyén közösségi szerepekői, a közösség a szocializációban betöltött funkciójáról, a devianciákról és kezelésükről szóló beszélgetésekkel.

III. gyerekfesztivál '96
10-12. Rendezői feladatokat vállalunk a Gyerekfesztiválon (eltérően az első szinttől, ahol a képzősök még részvevők). Program-forgatókönyv megírása referenciaanyagként, az elvállalt programelem előkészítése, beillesztése a Fesztivál egészébe, levezetése, értékelése teljesen önállóan. Ennek kapcsán szóba kerül a munkatárs-motiváció is. A képzés vezetői csupán „konzulensként segítik a vizsgázókat". Mivel egy hetet gyerekek között fogunk tölteni, ideje beszélni vezetési stílusokról, a hatalmi szó és a meggyőzés helyes arányáról.
13. A képzős csoport kirándulásának önálló megszervezése. A kiadások kapcsán a pénzkezelés alapjait is megismerjük.

IV. „ÚJRA ITT A NYÁR..."
14—15. Készülünk a juniálisra, ahol az 1. szintű képzősök a mi irányításunkkal fognak programot lebonyolítani. Mi vezetjük a megbeszéléseket és az előkészítést, együtt dolgozunk, közösen értékelünk. 16-18. Már a juniálissal párhuzamosan is, de utána csak erre koncentrálva készülünk az Egyesület animátor-továbbképző táborára, ahol más animátoroknak (zömében nálunk idősebbeknek) fogunk programot csinálni. Ez különösen alapos felkészülést igényel, hiszen minden részvevő szakmai szemmel is fogja nézni munkánkat és annak eredményét. Ennek érdekében rengeteg már megvalósított tábor forgatókönyvét is átbeszéljük, kitérve a megvalósításkor előfordult, nem várt buktatókra és azok leküzdésének módjára. A táboroztatás kapcsán meghallgatjuk egy meghívott gyerekorvos előadását a táborban esetleg előforduló betegségekkel, balesetekkel kapcsolatos teendőkről.
1998/1999-ben ismét elindítottuk a képzés 1. szintjét jelentő Káposzta Klubot hetedik-nyolcadikosok számára.

Az Egyesület képzési rendszere
A képzés beilleszkedik a ZABHEGYEZŐ Gyerekanimátorok Egyesülete képzési rendszerébe, amely három időszakra bomlik: szocializációs időszak, alapképzés, szakosító képzések. A fentiekben ismertetett játszóházi képzés az egyesületi képzés szocializációs időszakával és az alapképzés egy részével egyenértékű. Ezután egy kirándulás keretében az alapképzés elméleti anyagának elsajátítása lesz az animátorok feladata:
pedagógia-pszichológia—speciális pedagógia;
programszervezési ismeretek, táborozási ismeretek, turisztika;
vezetés-vezetettség, csoportmunka, szervezeti kultúra (egyesületismeret);
dal-, játék-, tánctanítás, kézműves-foglalkozás módszertana;
egészségügyi ismeretek;
pénzügyi ismeretek.
A megadott témakörök hangsúlyozottan középiskolások számára is fogyasztható alapszintű ismereteket tartalmaznak. A témákat szituációs játékokkal, kiselőadásokkal csoportos esetmegbeszélések során dolgozzuk fel.
Mivel a képzés részvevői jelentős gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek, ezen képzés feladata csupán az eddig használt tudás elméleti rendszerezése. Már a kirándulás megszervezése is része a képzésnek. A jelenleg a szocializációs időszakba sorolt nyolcadikosok számára a MÁV menetrend használata, a jegyelővétel, a számla kérése stb., tehát az egyszerűbb feladatokat kapnak, az alapképzés vizsgájára készülőknek a szállásfoglalás, a háromnapos program tervének összeállítása a feladat, valamint a nyolcadikosok számára megfelelő dalok, játékok, programelemek kiválogatása, illetve ottani megtanítása. A szakosító képzésre jelentkezett idősebb animátorok tartják meg az egyes témák rendszerezését az alapképzősök számára.
A kirándulást azért nem a Játszóházban, a megszokott környezetben tartjuk kisebb időtartamú alkalmakkal, mert a tapasztalat szerint ez a képzési forma nagyobb hatékonyságú, és az együtt átélt élmények, a tapasztaltabbaktól ellesett viselkedési normák, problémamegoldások többletismeretet nyújtanak az animátorok számára.

A képzési hétvége programja

	Péntek	Szombat	Vasárnap
DÉLELŐTT	Utazás: vonaton, gyaloglás közben játszható játékok, az utazás módja, a gyerekcsoport létszáma stb. mint az utazás meghatározó paraméterei —»beszélgetés. Elhelyezkedés, ismerkedés a táborhellyel portyakeretben. Ennek előkészítése az alapképzösök feladata.	Kirándulás a környéken DE+DU. Közben turisztikai, egészségügyi ismeretek felelevenítése, rendszeresítése.	Pedagógiai–pszichológiagi–speciális pedagógiai előadások meghívott előadók segítségevel. Előadások után ön- és tárismeretei játékok.
DÉLUTAN	Vezetésről-vezetettségröl képzési szintek alapján bontott kiscsoportos szituációs játékok, megtörtént hely/etek úibóh elemzése, kitalált problémák közös megoldása. A szituációk kitalálása, a beszélgetések vezetése a szakosító képzésre készülők feladata.	Szabadtéri, „terepen" játszható játékok. A program megszervezése az alapkcpzösök feladata, ele a lebonyolításba a nyolcadikosokat is bevonják. Előbbiek számára vezetési szituáció, utóbbiak számára programszervezési gyakorlat.	Közös beszélgetés mindenkinek: a Káposztásmegyeri Zabhegyező játszóház szervezeti kultúrája, annak elemei., megnyilvánulási formái. A nyolcadikosok számára ezek megismerése, cv többiek szamára ezek tudatosítása.
ESTE	Metodiák megtanítása. A módszertani oktatást a szakosító képzősők tartják az alapképzősők számára, ezalatt a nyolcadikosok konkrét dalokat, táncokat, kézművestechnikákat saátítottak el.	Közös szabadidős program (vetélkedő), ennek megszervezése az alapképzőősk feladata. Utána értékelés.	Hazautazás. A vonaton kötetlen beszélgetés a képzésről , értékelés. Házi feladat írásbeli értékelés meagdott kérdések megválaszolásával

Káposztái szakkörök
Szakköreink heti vagy kétheti rendszerességgel működnek, céljuk a gyermekek igényszintjének növelése. Ez a típusú foglalkozás beépül alapvető szocializációs tevékenységünkbe. Minden szakkörön figyelünk arra, hogy a gyerekek külön-külön is önálló munkát készítsenek, minden részfeladatot megtanuljanak, és lássák, hogy ezen részfeladatok egy közös munka egészét alkotják. Fontos, hogy a szakkör végén az eredmény minden gyermek számára nyilvánvalóvá váljon.

Szakkörök 1996/97

Megnevezés	Időpont	Vezető
Az ételek világa — a világ ételei	páros hétfő 16°°-18°°	Nagy Szónja Rózsahegyi Viktória
Az origami állatvilága	páratlan hétfő 16°°-18°°	Omer Fatima
Virágkötő	keddenként 16°°-17°°	Prodán Regina
Versmondó — színjátszó	szerdánként 16°°-17°°	Balázs Alexandra
Fürkészz	szerdánként 17°°-18°°	Illa Gabriella
Természetbúvár	csütörtökönként 16°°-17°°	Kádár Anna Vass Nikolett
Kézműves	péntekenként 16°°-17°°	Solymár Annamária Solymár Eszter
Angol(ka) óvodásoknak	péntekenként 17°°-18°°	Mikolovits Veronika
Nézz körül (Budapesten)	páros szombat	Miklósi Balázs
Kúra-túra	havonta egy szombaton	Mikolovits Veronika

A Játszóház finanszírozása
Már a Játszóház megszületésének pillanatában nyilvánvaló volt, hogy az önkormányzati támogatás nem elegendő ahhoz, hogy az alapellátáson felül programokat is megvalósítsunk. Emiatt a kezdetektől meghatározó a különböző alapítványok és más szervezetek által kiírt pályázatok szerepe költségvetésünkben.
A legkülönbözőbb témákban pályáztunk a nyári tábortól a túraszakkörön át a képzésig. Időnként az is előfordul, hogy egy-egy pályázati kiírás hozza meg a kedvünket egy program megvalósításához. Erre legjobb példa a fásítás. Nem biztos, hogy eszünkbe jutott volna gyerekekkel és szülőkkel facsemetéket és cserjéket ültetni a Játszóház környékén, ha a kiírást olvasván nem kapunk kedvet — és a pályázat nyomán anyagi támogatást — ehhez a tevékenységhez.
A Játszóház megnyitása óta 3 226 500 Ft-ot nyertünk különböző pályázatokon, azaz ezzel a módszerrel több pénzhez jutottunk, iránt amennyi egyéves működési költségünk.
Külön kell megemlítenünk a Fővárosi Munkaügyi Központtal 1995-ben kötött közhasznú foglalkoztatási szerződésünket. Ennek keretében három fővárosi munkanélkülit alkalmazhatunk közművelődési szakasszisztensként (FEOR 2849) egy éven keresztül úgy, hogy munkabérüknek és azok járulékainak 70z-át a Fővárosi Munkaügyi Központ a megfelelő dokumentumok beküldése után visszafizeti számunkra. 1995-ben ez az összeg 483 840- Ft, 1996-ban 653 856-Ft, 1997-ben 414 850- Ft, 1998-ban391 900,-Ft volt.
Az összeg 1998-ban a legalacsonyabb annak ellenére, hogy tavaly történt meg először, hogy mindhárom álláshelyünket sikerült betölteni. Ennek az az oka, hogy egy, a Munkaügyi Minisztériummal kötött szerződés alapján jogunkban áll polgári szolgálatosokat foglalkoztatni. 1998-ban két fiatalember teljesített nálunk polgári szolgálatot sorkatonai szolgálat helyett. Nekik nem fizetés, hanem illetmény, étkezési hozzájárulás és ruhapénz járt. Ez teljes összegben is alig haladja meg a 15 000 Ft-ot (Pontos összeget azért nem lehet írni, mert naponta kell számolni, az összeg változik a hónapok hosszától függően), és ebből a Munkaügyi Központ a havi 3990 Ft-os illetményt és a 2360 Ft-os ruhapénzt visszafizette nekünk. Ezzel együtt is a diplomás közhasznú foglalkoztatott havi költségének csupán 2/3-a a diplomás polgári szolgálatos foglalkoztatása.
Sajnos ez azonban azzal jár, hogy hiába találtuk meg álmaink játszóházi ügyeletesét, egy év után kénytelenek vagyunk megválni tőle, ugyanis rendesen státuszba venni nem tudjuk a teljes munkaidős státusz költségvonzata miatt, ugyanazt a személyt pedig ugyanazon a munkahelyen nem lehet egy évnél hosszabb időre közhasznú foglalkoztatottként alkalmazni (1998 júliusában lejárt egyik alkalmazottunk közhasznú státusza, de kiváló munkája miatt felvettük főállású munkatársnak. 1999-re ez 378 000 Ft költségnövekedést jelent).

A franchise-jellegű működtetés
Az új gyermekvédelmi törvény kötelezővé teszi a települések önkormányzatának, hogy a gyerekeknek foglalkoztatást biztosítsanak akkor, amikor szüleik nem tudnak velük lenni. A szokásos megoldást jelentő napközit a gyerekek töredéke veszi igénybe. A nyugat-európai gyakorlatban valószínűleg nem véletlen, hogy ezt a szolgáltatást a Káposztához hasonló kicsi intézmények nyújtják. Érdemes és értelmes volna a településeknek felajánlanunk, hogy megbízottjukként mi - helyi csoportjaink munkájára alapozva — nyújtjuk ezt a szolgáltatást.
Az Egyesület szempontjából fontos, hogy e vállalás minőségi teljesítését garantálni tudjuk. Káposzta esetében ez nem volt gond, hiszen gyakorlott és magasan képzett emberek találhatták ki közösen a lépéseket. Nyilván ilyen helyzet nem adódik a kisebb településen dolgozó csoportoknál, így ott a főállásba veendő embereink képzése és államilag elismert szakmai vizsgáztatása lehet a garancia mind magunknak, mind reménybeli partnereinknek, a helyi önkormányzatoknak.
Pályázaton szeretnénk támogatást kapni ahhoz, hogy a helyi csoportok embereit állásba vegyük úgy, hogy államilag elismert szakmai képzést kapjanak (jelenlegi elképzelésünk szerint három hetet budapesti iskolapadban, illetve közös gyakorlaton töltve), és kezdetben egy hetet dolgozzanak saját településükön. A vizsga letétele után, még a program keretében az arány megfordulna: az idő zömét már helyi munkával, játszóház-indítással és a helyi társadalomba való beágyazódással töltenék, de még zajlanának képzések (például ön- és társismereti foglalkozások vezetésére felkészítők, az érdemi munka első lépéseit feldolgozó szupervíziók stb.).
Ezzel párhuzamosan pályázatoknak az önkormányzatok számára való elkészítésével segítenénk a leendő játszók kialakítását, felszerelését.
Az egy—másfél év hosszúságú program végére kellene elérni, hogy az önkormányzatoktól megbízást és tartós finanszírozási garanciát kapjunk a feladat ellátására. Ehhez kapcsolódva ki kell dolgozni a játszóházak működtetéséhez kapcsolódó feladatok ellátásának konstrukcióját is (munkavállalók ügyeinek intézése, helyi csoport és az alkalmazott közötti viszony és rengeteg más dolog).
A program 1998 első hónapjaiban kezdődött érdemben a vonatkozó pályázati anyagok elkészítésével, az Önkormányzatokkal való tárgyalással, a minisztériumi szakma bejegyzésével szociális munkás feladatkörhöz kapcsolódva, a gyermekvédelmi és civil szférát szabályozó törvények tanulmányozásával, valamint a képzési rendszer kidolgozásával. A program kapcsán létrejövő szellemi termékek - képzési rendszer, tananyagok stb. -védelem alatt állnak, és kidolgozóik tulajdonát képzik.

Nagy Szilvia játszóház vezetője,
Rózsahegyi Viktória és Miklósi Balázs programigazgatók.
A Káposztásmegyeri Zabhegyező Játszóház címe:
1048 Budapest, Sárpatak út 8.
Telefon: (1) 230—6264, e-mail: rviki@freemail.c3.hu

Kiadványok