Cím: | TÉNY/SOROS II. - 1998 |
Szerző: | Nóvé Béla |
Sorozatcím: | TÉNY/SOROS |
A kiadás helye: | Budapest |
A kiadás éve: | 2004 |
Kiadó: | Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft |
Terjedelem: | 625 oldal |
Nyelv: | magyar |
Tárgyszavak: | évkönyv, Soros Alapítvány, pályázat |
Állomány: | |
Megjegyzés: |  |
Annotáció: | |
ISBN: | 963 14 2415 4 |
ISSN: | |
Raktári jelzet: | E |
Január elsejétől a minimálbér összege 19 500 forintra nő; a hatvanöt év felettiek ingyenesen utazhatnak a MÁV vonalain s az év öt hónapjában a Malév járatain is. Január elején a Koszovói Felszabadítási Hadsereg bejelenti, hogy megkezdi harcát a Szerbiához tartozó, albán többségű Koszovó és Albánia egyesítésért. Január 21- én Kubába látogat II. János Pál pápa. Ugyanaznap az amerikai elnök ügyeit vizsgáló bíró tudomására jut, hogy Clinton nyomására korábban hamisan esküdött az elnök egyik állítólagos szexpartnere és beosztottja.
Február 2-án megkezdődik a sikerdíjáról elhíresült Tocsik Márta meghallgatása a Fővárosi Bíróságon. A kormány dönt a tandíjhitel szeptemberi bevezetéséről. Február 9-én Tbilisziben merényletet követnek el a grúz elnök ellen, de maga Sevardnadze túléli a támadást. 11-én ismeretlen tettesek meggyilkolják Fenyő Jánost, a VICO Rt. tulajdonosát a budapesti Margit körúton. Február 16-án a miniszterelnök bejelenti a parlamentben, hogy Magyarország visszafizette tartozása utolsó részletét a Nemzetközi Valutaalapnak. Másnap az Országgyűlés engedélyezi, hogy az Irak ellen fellépő nemzetközi erők használják a magyar légteret és a kijelölt hazai repülőtereket, valamint, hogy egy legfeljebb ötven fős magyar egészségügyi alakulat részt vegyen az ENSZ-határozatoknak érvényt szerezni hivatott nemzetközi akcióban. Február 27-én Pozsonyban a magyar és a szlovák fél aláírja azt a jegyzőkönyvet, amely alapján kidolgozható a bős-nagymarosi vízlépcsőről szóló közös keretmegállapodás. Február végén sikerrel jár Kofi Annan ENSZ-főtitkár bagdadi missziója, amely végül elhárítja az amerikaiak által tervezett, "Sivatagi mennydörgés" fedőnevű csapássorozatot.
Március 13-án pokolgépet hatástalanítanak az FKGP Belgrád rakparti épülete előtt. Folytatódnak a Duna Kör szervezte tüntetések a bősi keretszerződés ellen. Március 16-án, az 1994-ben választott Országgyűlés utolsó munkanapján a képviselők tíz törvényt fogadnak el, többek között a fogyatékosok jogairól és az állatvédelemről, ugyanakkor úgy döntenek, hogy a kisebbségek sem májusban, sem októberben nem jutnak parlamenti mandátumhoz. Március 19-én a kormány az év végéig meghosszabítja Nemcsók János államtitkár s a Bős-Nagymaros ügyében tárgyaló magyar delegáció mandátumát és elfogadja a 4-es metró Etele tér és Baross tér közötti szakaszának építési tervét. Március 28-án leteszik az új Nemzeti Színház alapkövét, a tervek szerint 2000. október 23-án tartanák az első előadást. Március 31-én Brüsszelben megkezdődnek a hivatalos tárgyalások Magyarország európai uniós csatlakozásáról. Az albán többségű Koszovóban egyre véresebbé válik a helyi szerbek és albánok konfliktusa.
Április 3-án bejelentik, hogy Orbán Viktor vezeti a Fidesz-MPP országos listáját. A KDNP listája élén Giczy György, az MSZP-jén Horn Gyula, az MDF-én Lezsák Sándor, az SZDSZ-én Kuncze Gábor áll majd. Időközben a határidő lejártáig tizenöt párt állított területi, tizenkettő pedig országos listát a választásokra. Április 10-én megszületik az északír válság békés rendezéséről szóló újabb megállapodás. Április 23-án az Alkotmánybíróság határozatot hoz a Művelődési Minisztérium és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közötti vitában. (Az alkotmánybírák döntése értelmében a minisztérium megsértette az egyetem önkormányzati jogát, amikor megtagadta a felvételi többletpontokra vonatkozó információk közlését a felvételi tájékoztatóban.) Április 25-én leszerel az utolsó sorállományú határőr, ezután már csak hivatásosak szolgálnak a határőrségnél. Koszovóban továbbra is dúl a polgárháború. Az uniós országokban folynak a közös valuta, az euró bevezetéséhez vezető tárgyalások, s a német és a francia parlament egyaránt jóváhagyja eredményeiket.
Május 2-án hajnalban pokolgép robban Szájer József, a Fidesz alelnökének lakása előtt. Május 10-én lezajlik az országgyűlési választások első fordulója, a vártnál alacsonyabb részvétellel. Másnap a kormánypártok tárgyalni kezdenek a második fordulós együttműködésről, ugyanakkor a Fidesz-MPP és az MDNP jelöltek visszalépéséről dönt. Május 20-án tartja nyilvános vitáját Horn Gyula és Orbán Viktor a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Másnap az amerikai elnök aláírja a Magyarország, Csehország és Lengyelország NATO-felvételéről szóló törvényt. Május 24-én megtartják a választások második fordulóját. A szavazás eredményeként a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt öt párt - a Fidesz 148, az MSZP 134, az FKGP 48, az SZDSZ 24, a MIÉP pedig 14 mandátummal - éri el, de hat párt jelöltjei jutnak képviselői helyhez (MDF 17). Május folyamán előbb India, majd Pakisztán is nukleáris kísérleti robbantásokat hajt végre. A koszovói válság tovább mélyül. Indonéziában harminckét év után megbukik Suharto tábornok.
Június 15-én az Alkotmánybíróság úgy dönt, hogy a parlamentbe jutáshoz szükséges ötszázalékos szavazati arányt meghaladó MIÉP tizennégy képviselője is frakciót alapíthat, és alkotmányellenesnek minősíti a Házszabály azon rendelkezését, amely ezt legkevesebb tizenöt főhöz köti. Ugyanaznap pokolgép robban a Fidesz Lendvay utcai székházánál. Június 18-án a parlament alakuló ülésén leteszik esküjüket az Országgyűlés májusban megválasztott képviselői, és Göncz Árpád köztársasági elnök kormányalakítási megbízást ad Orbán Viktornak. Június 20-án Magyar Bálintot választják az SZDSZ elnökévé. Az oroszországi pénzügyi válság tovább mélyül, és Japán gazdaságát is káosz fenyegeti, a japán jen is meredeken zuhanni kezd. Június derekán az "Elszánt sólyom" nevű hadgyakorlaton tizenhárom NATO-ország nyolcvanhárom harci gépe repül át Albánián és Macedónián, alig néhány kilométerre a koszovói szerb határtól.
Július 2-án délben a budapesti Aranykéz utcai robbantásos merényletben négyen meghalnak, huszonhárman megsebesülnek. A Fidesz és az MDF, illetve a Fidesz és az FKGP közötti koalíciós szerződések megkötése után július 8-án megalakul az Orbán Viktor vezette új koalíciós kormány. Még aznap az Országgyűlés úgy dönt, hogy az első alap- és kiegészítő képzésben résztvevő nappali tagozatos felsőoktatási hallgatóknak nem kell tandíjat fizetniük, emellett határoz a családtámogatási rendszer megváltoztatásáról s a TB-önkormányzatok megszüntetéséről. Július 12-én a francia válogatott nyeri a futball-világbajnokságot. Észak-Írországban a protestáns Orániai Rend menetének útvonala körül viszály robban ki, amely három kisgyermek életét követeli, és katolikus templomokat borít lángba. Szentpétervárott végső nyughelyükre helyezik az orosz cári család földi maradványait.
Augusztus 7-én Kenyában és Tanzániában pokolgépek robbannak az amerikai követségeken. Az USA ellencsapásként az iszlám fundamentalizmust régóta támogató Szudánt és az iszlám terroristák afganisztáni kiképzőtáborait veszi célba. Augusztus 11-én a Budapesti Értéktőzsde indexe csaknem 8%-kal esik, s az értékzuhanás folytatódik a hónap végéig. A hónap utolsó napjaiban nyilvánosságra hozzák a Fidesz vezető politikusainak az előző kormányzati ciklusban történt titkos megfigyeléséről szóló híreket. Kínában az elmúlt fél évszázad legnagyobb árvize pusztít a Jangce völgyében, eközben a pénzügyi válság egyre mélyül Japánban, és Oroszországban összeomlik a tőzsde. Viktor Csernomirgyin megbízott miniszterelnök vezetésével új kormány alakul Oroszországban. Amerikában egy független ügyész vizsgálódása nyomán kérdésessé válik, hogy a szexbotrányba keveredett Clinton elnök egy korábbi vallomásában igazat mondott-e.
Szeptember 4-én a budapesti tőzsdeindex a lélektani határnak tekintett ötezer pont alá zuhan. Másnap az MSZP tisztújító kongresszusán Kovács Lászlót választják pártelnökké. Szeptember 14-én Orbán Viktor bejelenti, hogy Magyarország és Ausztria közösen pályázik a 2004-es labdarúgó EB megrendezésére. Szeptember 16-án határozatlan időre szóló, teljes körű tűzszünetet hirdet az ETA. Szeptember közepéig tovább zuhan a BUX-index. Pintér Sándor belügyminisztert azzal vádolják, hogy korábban kapcsolatban állt a robbantásos merényletekben résztvevő bűnözőkkel. A hónap utolsó napján a parlament nemzetbiztonsági bizottsága úgy dönt, hogy a belügyminiszter tisztázta magát a vádak alól. Szeptember végén szociáldemokrata kormány alakul Németországban.
Október 14-én az Országgyűlés, néhány ellenszavazat mellett, hozzájárul ahhoz, hogy a NATO igénybe vegye a magyar légteret egy esetleges Jugoszlávia elleni katonai akcióban. Október 16-án egy angol bíróság döntése nyomán Londonban őrizetbe veszik Pinochet egykori chilei diktátort. Az október 18-ai önkormányzati választásokon a szavazatok 25,4%-át az MSZP, 19,9%-át a Fidesz nyeri el. A polgármesteri posztok többségét független jelölt szerzi meg, Budapest főpolgármestere ismét Demszky Gábor lesz. Október 29-én bejelentik, hogy a kormány új pályázatot ír ki a Nemzeti Színház felépítésére, és másnap Schwajda Györgyöt nevezik ki miniszteri biztosnak. Október 23-án a közel-keleti békefolyamat újabb állomásaként, Washingtonban izraeli-palesztin megállapodás aláírására kerül sor.
November elején a kormány úgy dönt, hogy elhalasztja az ítélőtáblák - eredetileg januárra tervezett - bevezetését, mivel először az igazságszolgáltatás működését kell gyorsítani az elsőfokú bíróságok személyi és tárgyi feltételeinek javításával. November 5-én a kormány rendkívüli készültséget rendel el a Felső-Tisza térségében az áradás miatt. Ugyanakkor úgy dönt, hogy egyoldalúan felmondja a korábbi kormányszintű kötelezettségvállalást a 4-es metróvonal építésének ügyében. Másnap négy település lakóit telepítik ki a Felső-Tisza vidékén. Kárpátalján is óriási károkat okoz az emberéleteket is követelő áradás. November 10-én Bálint András lemond az új Nemzeti Színház igazgatói posztjáról, mert nem ért egyet az Erzsébet téri építkezés beszüntetéséről hozott kormánydöntéssel. November 17-én a miniszterelnök megszünteti a rendkívüli készültséget a Felső-Tisza vidékén, ugyanaznap több mint háromnapos küzdelem után sikerül elfojtani a nagylengyeli gázkitörést. November 27-én a kormány úgy dönt, hogy az integráció jegyében nyolcvankilencről huszonháromra csökkenti a hazai felsőoktatási intézmények számát.
December 3-án a Fővárosi Önkormányzat benyújtja bírósági keresetét a magyar állam ellen a 4-es metró építéséről kötött szerződés felbontása miatt. December 10-én a kabinet úgy dönt, hogy a következő évtől az újonnan épített vagy vásárolt lakások után visszaigényelhető lesz az áfa 60%-a, de legfeljebb négyszázezer forint. December 21-én kétórás figyelmeztető sztrájkot tartanak a mozdonyvezetők, melyet másnap megismétel a Vasutasok Szakszervezete is. (Ezeket utóbb a Fővárosi Munkaügyi Bíróság jogellenesnek minősíti.) A parlament elutasítja a NATO-csatlakozással kapcsolatos alkotmánymódosítást. December végén döntés születik az APEH bűnügyi igazgatóságának januári felállításáról, valamint arról, hogy a családi pótlék ismét alanyi jogon jár majd.
Január elején Kim De Dzsung, újonnan megválasztott dél-koreai elnök felkéri Soros Györgyöt, hogy tanácsadóként segítsen úrrá lenni az országot sújtó pénzügyigazdasági válságon. Tíz nap múlva Soros bejelenti, hogy mintegy 3 milliárd dollárt kíván Egyiptomban befektetni. Január közepén a Magyar Kultúra Napján a Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével tüntetik ki Kardos Lászlót, az Alapítvány korábbi igazgatóját. A hónap végén Civil Központ nyílik meg Kaposváron a Soros Alapítvány támogatásával.
Február elején a davosi Világgazdasági Fórumon Soros György új mechanizmust sürget a nemzetközi pénzpiacok ellenőrzésére, mivel szerinte a meglévő pénzügyi szervezetek: a Világbank, az IMF vagy a Nemzetközi Elszámolások Bankja - mint azt az ázsiai valutaválság is mutatja - nem képesek ellátni ezt a feladatot. A bírált intézmények vezetői azonban elvetették a Soros javasolta új "Bretton Woods-i Egyezmény" tervét, s inkább a meglévő keretek jobb kihasználását tartják szükségesnek.
Március elején újabb konferenciát rendeznek "Az alternatív foglalkoztatási programok lehetőségei Észak-Magyarországon" címmel, melyen a résztvevők az Alapítvány OFA-val közös, új foglakoztatást segítő programját is megvitatják. Zágrábban pert nyer a Nyílt Társadalom Alapítványa, melynek ítélete szerint az intézmény két munkatársától elkobzott pénzt a horvát állam köteles visszafizetni. Március idusán a Centrális Galériában "50 éve volt 100 éve" címmel újabb történelmi dokumentumkiállítás nyílik arról, hogy 1948-ban a kommunista állami propaganda miként manipulálta az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékezetét. Ugyancsak márciusban a Nyílt Társadalom Archívuma teljes történeti gyűjteményével beköltözik a CEU Nádor utcai épületébe. A hónap végén a BorsodAbaúj-Zemplén megyei Mályiban konferenciát szervez az Alapítvány az intézetben élő fiatal és felnőtt értelmi fogyatékosok életkörülményeinek javításáról, emberi jogaik érvényesítéséről.
Április 23-án a Budapesti Kongresszusi Központban megnyílik a Nemzetközi Könyvfesztivál, melyen az Alapítvány is képviselteti magát több tucat hazai könyvkiadó mecénásaként.
A minszki Soros-iroda vezetője távozni kényszerül hazájából, miután a belorusz elnök utasítására a hatósági zaklatások ellehetetlenítették a jótékonysági szervezet működését.
Május végén egy Pilisborosjenőn rendezett kétnapos konferenciával kezdetét veszi az Alapítvány Kisgyermekkori fejlesztés programja. Párhuzamosan háromnapos iskolai informatikai továbbképzést tartanak Balatonfüreden, szintén az Alapítvány rendezésében.
Június 22-én a Magyar Tudományos Akadémia nyílt vitanapot tart Soros György: "The Capitalist Threat" címmel az Atlantic Monthlyban nemrég közzé tett tanulmányáról. A szerzőn kívül a vitában részt vesz Bródy András, Giscard d'Estaing, Rabár Ferenc, Jörn Rüsen, Tardos Márton és Vargha János. (Az elhangzottak rövidített szövevegét utóbb a 2000 című folyóirat 1998/9. száma is közli.) Július elején a fogyatékosok önálló életvitelét segítő központot hoz létre Salgótarjánban a Hálózat a Demokráciáért Alapítvány, a Soros Alapítvány továbbá négy Nógrád megyei szervezet.
Augusztusban első ízben bírálja el a Közösségi egészségmegőrzés alkuratórium a beérkezett közel kétszáz települési egészségtervet, 62 pályázatra mintegy 43 millió forint támogatást megszavazva.
Szeptember végén New Yorkban Martonyi János tart előadást a Külkapcsolatok Tanácsában (Council of Foreign Relations), ahol a nemrég kinevezett magyar külügyminisztert Soros György mutatja be a hallgatóságnak. Ősszel az Alapítvány meghirdeti új pályázatát a hazai felsőoktatási intézmények diáktanácsadó központjainak támogatására. A kiírás szerint új irodák létrehozására s a már meglévők fejlesztésére egyaránt lehet pályázni, három tanéves támogatásra.
Október elején megnyílik a Kortárs Művészetek Háza, a Liliom utcai "Trafó", a Fővárosi Önkormányzat, a NKÖM és a Soros Alapítvány támogatásával. Október végén Soros György bejelenti, hogy a nemzetközi tőkepiacokon elszenvedett veszteségek s egy kulcsfontosságú londoni menedzsere betegsége miatt saját kezébe veszi és átszervezi mintegy 20 milliárd dollárt mozgató befektető cégét, a Quantumot.
November végén magyarul is megjelenik Soros legújabb könyve a Világkapitalizmus válsága - Veszélyben a nyílt társadalom címmel, melyben a szerző a válságmegelőzés és válságkezelés új, globális intézményi reformját sürgeti.
Decembertől a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ kísérletképpen négy ingyenes köztéri internet terminált állít fel Budapesten: a Déli pályaudvaron, a Széchényi Könyvtárban, a Budagyöngye bevásárlóközpontban és az I. kerületi polgármesteri hivatalban. Az év végével bezárul az Alapítvány két nagy stratégiai programja: a hazai oktatás és az egészségügy fejlesztését célzó támogatások rendszere. Mint azt egy december közepén tartott sajtótájékoztatón Bakonyi Éva igazgató elmondja: 1994 és 1998 között az Alapítvány több tucat részprogrammal együttvéve 23 millió dollárt fordított a két kiemelt közszféra támogatására.
Az Alapítvány ez évi költségkerete mintegy 17,4 millió dollár volt. Az 1998-ban megítélt támogatások főbb tételei:
I. Közoktatás-fejlesztési program
| A Közoktatás-fejlesztési program általános keretéből felhasznált pályázati támogatások | 54 213 521 Ft | |
| Kistérségi közoktatási együttműködés | 22 957 000 Ft | |
| Gazdasági kultúra fejlesztése | 9 220 000 Ft | |
| Számítógépes iskola a nyílt társadalomért | 153 704 881 Ft | |
| Kistérségi informatika program | 14 421 393 Ft | |
| Regionális rendszergazda program | 10 000 100 Ft | |
| Hátrányos helyzetűeket segítő program | 118 799 000 Ft | |
| Utcagyerek program | 23 650 000 Ft | |
| Kisgyermekkori fejlesztés | 78 794 550 Ft | |
| Óvodai és iskolai (Step by Step) program | 27 300 000 Ft | |
| Tolerancia program | 28 800 000 Ft | 15 000 $ |
| Társadalmi kezdeményezések a közoktatásban program | 11 363 000 Ft | |
| Roma oktatási program | 145 220 000 Ft | |
| Solt Ottilia-díj | 1 800 000 Ft | |
| Vizuális nevelés | 50 092 000 Ft | |
| Demokráciára nevelés | 6 520 000 Ft | |
| Környezeti nevelés program | 36 749 160 Ft | |
| Oktatásügyi vezetés fejlesztése program | 22 679 000 Ft | |
| Önfejlesztő iskolák | 16 944 860 Ft | |
| Társadalomismeret program | 41 206 240 Ft | |
| Oktatás és nyilvánosság program | 41 668 940 Ft | |
| Szakmai szervezetek | 17 042 150 Ft | |
| Közösségi oktatás és iskola program | 16 372 566 Ft | 100 $ |
| Gyakorlóiskolák | 19 470 700 Ft | |
| Közoktatási Információs Hálózat | 48 840 000 Ft | |
| Tankönyv- és taneszköz-fejlesztési program | 51 568 650 Ft | |
| Kritikai gondolkodás fejlesztése program | 11 000 000 Ft | |
| Vendégtanárév az USA-ban | 1 028 000 Ft | 14 000 $ |
| I*EARN - tanárok és diákok nemzetközi kommunikációs hálózata | 6 809 000 Ft | |
| Iskolai egészségnevelés | 23 068 000 Ft | |
| Disputa (Vitakultúra) program | 18 900 000 Ft | |
| Út '98 csoportos diákutazási program | 2 357 250 Ft | 126 610 $ |
| "IF YOU..." - középiskolák csoportos tevékenységeinek támogatása | 12 969 000 Ft | |
| Összesen: | 1 145 528 961 Ft | 155 710 $ |
II. Felsőoktatási, kutatói és ösztöndíjprogramok
| Felsőoktatási programok | 19 579 000 Ft | |
| Intézményi programok | | |
| HESP Higher Education Support Program | 24 663 999 Ft | |
| Új szakkollégiumi programok | 56 301 666 Ft | |
| Egyetemi és főiskolai csereprogramok támogatása | | 90 500 $ |
| Nemzetközi továbbtanulási információs központok | 7 736 000 Ft | |
| Külföldi és belföldi ösztöndíjak | | |
| Külföldi posztgraduális és kutatói ösztöndíjprogramok | 480 000 Ft | 376 930 $ |
| Egyéves amerikai tanulmányút egyetemisták részére | | 90 000 $ |
| Belföldi kutatói ösztöndíjprogram | | 622 060 $ |
| Belföldi doktorandusz program | 37 820 000 Ft | |
| Kiegészítő támogatás külföldi ösztöndíjhoz | | 97 925 $ |
| Ösztöndíj-kiegészítés külföldi művészeti képzéshez | | 95 610 $ |
| Tanulmányutak és konferenciák | | |
| Belföldi és külföldi szakmai tudományos rendezvényeken való részvétel támogatása | 6 930 000 Ft | 203 787 $ |
| Rövid belföldi vagy külföldi tanulmányúton, szakmai továbbképzésen való részvétel támogatása | 15 509 230 Ft | 166 455 $ |
| Egyhetes tarfolyamok szakorvosoknak (Salzburg Medical Seminars) | 8 000 $ | |
| Civil kezdeményezések | | |
| Civil kezdeményezések a felsőoktatásban | 4 437 000 Ft | 4 100 $ |
| Összesen: | 173 456 295 Ft | 1 755 367 $ |
III. Kultúra és művészetek
| Könyvtár-támogatási program | 28 672 142 Ft | 2 520 $ |
| Könyvkiadás-támogatási program | 136 251 440 Ft | |
| Folyóirat- és laptámogatási program | 121 150 000 Ft | |
| Kulturális menedzsment program | 16 370 000 Ft | |
| A Soros Alapítvány díjai | 35 460 000 Ft | |
| Kultúra és művészetek program | 98 965 970 Ft | |
| Zenei rendezvények támogatása | 27 380 000 Ft | |
| Zenei CD támogatása | 10 759 470 Ft | |
| Civil kultúra program | 6 851 000 Ft | |
| Restaurálási program | 7 397 000 Ft | |
| Stúdiószínházi program | 46 228 000 Ft | |
| Előadó-művészeti képzés program | 1 994 230 Ft | |
| Kulturális és művészeti kapcsolatok program | 23 709 581 Ft | 8 524 $ |
| East Translates East program | 735 000 Ft | |
| Összesen: | 561 923 833 Ft | 11 044 $ |
IV. Egészségügyi és szociális programok
| Egészségügyi rendszerfejlesztési program | | |
| Általános program | 116 091 595 Ft | 3 420 $ |
| Egészségügyi menedzsment hatékonyságának javítása | 15 608 000 Ft | |
| Egészségügyi minőségfejlesztés | 26 549 000 Ft | |
| Hospice program | 30 501 800 Ft | |
| Napi sebészet | 15 990 500 Ft | |
| Hajléktalanok egészségügyi helyzetének javítása | 22 389 000 Ft | |
| Betegjogi program | 10 000 000 Ft | |
| Közösségi egészségmegőrzés | 87 043 291 Ft | |
| Fogyatékossággal élő emberek életminőségének javítását elősegítő program | 102 529 487 Ft | |
| Részvétel és tolerancia program | 43 130 000 Ft | |
| Leszakadó rétegek egészségügyi ellátásának javítása | 38 960 100 Ft | |
| Pszichoterápiás járóbeteg rendelés | 22 422 380 Ft | |
| Drogfogyasztással összefüggő ártalmak csökkentése | 14 597 440 Ft | 3 850 $ |
| Új kezdeményezések az egészségügyben | | 20 000 $ |
| Civil programok az egészségügyben | 9 815 323 Ft | |
| Szociális programok | | |
| Szupervíziós program | 17 496 600 Ft | |
| Kistelepülések szociális gondjainak enyhítése | 28 390 074 Ft | |
| Általános szociális program | 55 293 480 Ft | |
| Foglalkoztatási program | 47 792 638 Ft | |
| Együttműködés a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal | 32 572 000 Ft | |
| Összesen: | 737 127 708 Ft | 27 270 $ |
V. Civil társadalom
| Roma program | 149 015 000 Ft | 1 250 $ |
| Kisebbségi, etnikai program | 8 906 300 Ft | |
| Civil kezdeményezések támogatása | 71 910935 Ft | 96 070 $ |
| Századvég Politikai Iskola támogatása | 6 000 000 Ft | |
| East-East program | 14 283 025 Ft | 7 540 $ |
| Soros-COLPI közös támogatás | 59 651 380 Ft | |
| Városi könyvtárak informatikai fejlesztése | 24 024 000 Ft | |
| Összesen: | 333 790 640 Ft | 104 860 $ |
VI. Független programirodák
| Business Basics (BB) Vállalkozásfejlesztő Alapítvány | 9 000 000 Ft | |
| NonprofitInformációsésOktatóKözpont Alapítvány, Soros-NIOK Iroda | 19 200 000 Ft | |
| C3 Kulturális és Kommunikációs Központ | 157 845 409 Ft | |
| Független Ökológiai Központ | 26 707 900 Ft | |
| Összesen: | 212 753 309 Ft | |
| | |
| A New York-i Soros Alapítvány természetbeni adományai a magyar Alapítvány közvetítésével | | 986 887 $ |
| Mindösszesen: | 3 164 625 746 Ft | 3 041 138 $ |
Az 1998. évi hivatalos középárfolyamon (1 $=220 Ft) számolva mindez 17 425 800 dollárt tesz ki.
Az Alapítvány új munkatársai: Bognár Ágnes és Bolyán Anita igazgatói asszisztensek, Buda Júlia programvezető (Közoktatási megaprogram, roma programok), Földesné Szabó Margit főkönyvelő, Gazsi Judit programvezető (Felsőoktatási programok, doktorandusz ösztöndíjak), Héjj Katalin program-asszisztens (Roma programok), Karádi Ágnes program-asszisztens (Kultúra és művészetek), Károssy Fruzsina PR-asszisztens, Magdus Sándorné takarító, Sankovics Szabolcs kontroller (Pénzügyi osztály), Sarancz Anikó recepciós, Szalay Klára programvezető (Közoktatási megaprogram), Tamás Szilárd programigazgató (Közoktatási megaprogram), Traoré Abdul Karim programvezető (zenei és CD-programok).
Távozó munkatársak: Kárpátiné Kútvölgyi Éva program-asszisztens (Felsőok- tatási programok) és Májer Imre gépkocsivezető.
M = 1:1
ROMA PROGRAMOK
ROMA PROGRAMOK
AZ ÉVTIZED ELSŐ FELÉBEN
E rövid visszatekintés aligha adhat számot arról, hogy miféle változásokat hozott az elmúlt másfél évtized a hazai cigányság életében, mi több, maradéktalanul még arról sem, hogy a Soros Alapítvány éppen tíz éve indult Roma programja miként érintette azokat. Nem teheti ezt már csak azért sem, mivel maga a program, idővel mindinkább szakosodva, legalább tucatnyi részprogramot foglalt magába, több ezer sikeres egyéni és intézményi pályázattal - melyek együttes támogatása, ha esetenként még oly szerény összegekből állt is, csak dollármilliókban mérhető. (Az Alapítvány legfrissebb kimutatásai szerint - 1989-ig visszanyúlva - megközelíti az 4 millió dollárt.) Magam kezdettől, azaz 1993 őszétől voltam tagja a Roma program kuratóriumának, majd 1997-ben történt átalakulása után, három évig annak elnöki tisztét is elláttam.
A ROMA PROGRAM KEZDETEI - 1993-1996
Közismert, hogy a rendszerváltás hevében vagy azóta létrejött roma szervezetekre kezdettől erős külső politikai nyomás nehezedett, s nem egy közülük utóbb személyes hatalmi ambíciók vagy a korrupció áldozata lett. Már csak ezért is fontos, hogy a Soros-támogatások lehetőleg a tényleges tagsággal rendelkező, valós értékeket képviselő, független roma szerveződéseket erősítsék. Az alapítványi Roma program 1989-ig visszanyúló, szórványos előzményei voltaképp ugyanezt célozták - így a Phralipe vagy az Amalipe megalakuló helyi szervezeteinek felkarolása -, most azonban végre önálló támogatási keret és nyílt pályázati program erősítette e szándékot. Kardos László igazgató ekkor már évek óta makacsul szorgalmazott egy a roma ügyekben kezdeményezőbb alapítványi szerepvállalást, amikor 1993 őszén végül sikerült áttörést elérni. A Nagykuratórium jóváhagyta az új program tervét, Kemény István elnökletével megalakult annak kuratóriuma (Havas Gábor, Solt Ottilia, Orsós László Jakab és Krémer Balázs részvételével), majd októberben "cigányprogram" néven nyilvános pályázatot hirdettünk meg.
Az első pályázati kiírás szándékosan nem tartalmazott semmiféle megkötést, mivel előbb látni akartuk, miféle igények futnak be, hogy aztán azokból válogatva próbáljunk valami gyakorlati koncepciót kidolgozni a jövőre nézve. Az eredmény ennek megfelelően igencsak vegyes volt, témában és színvonalban egyaránt, s a nagy tarkaságban nem volt könnyű rendet vágni. A közzétett eredménylista indoklása szerint az Alapítvány "főként oktatási-művelődési programokat támogatott, melyek célja a cigány értelmiség kialakításának előmozdítása". Nos, a mintegy száz díjazott pályázat közt akadt ilyen is, más is, összesen mintegy 72 millió forintot, valamint számítógépeket, irodai berendezéseket osztottunk szét a nyertesek között. Emlékszem, kezdettől kiemelt támogatást kapott például az Edelényi Munkaiskola, a Józsefvárosi Tanoda, a szerveződő Gandhi Gimnázium, az akkoriban induló Amaro Drom és Cigányfúró című lapok, a Phralipe vidéki és fővárosi tagszervezetei s az országos civil fórumként ígéretesen induló Roma Parlament. Ugyanígy, már a legelső évben átutaltunk egy jelentősebb összeget az Autonómia Alapítvány roma kisvállalkozásokat támogató programjának is.
Elhatároztuk ugyanis, hogy "megélhetési projekteket" közvetlen módon nem támogatunk, hanem a rendelkezésre álló keret egy részét átadjuk az Autonómiának, amely ekkor már évek óta kellő szakértelemmel és terepismerettel menedzselt - főként a vidéki roma közösségek körében - mezőgazdasági kisvállalkozásokat, s ehhez egy monitoring rendszert is kiépített. (Ebből a két alapítvány összefogásával sok évig tartó, sikeres együttműködés lett, amely több tucat családi és kisközösségi vállalkozást segített talpra állni a munkanélküliség sújtotta, kiváltképp elesett vidékeken.) Idővel azt is eldöntöttük, hogy a nagy számú oktatási pályázatot elkülönítjük, s ezek elbírálását önálló felsőoktatási, középiskolás, szakiskolai stb. alprogramok hatáskörébe utaljuk. Ezzel együtt az Általános roma program kezdeti éveiben számos iskolai kérést teljesítettünk, nyári táborok, erdei iskolák és különféle pedagógia programok igényeit, egyrészt mert magunk is jól ismertük a vidéki iskolák zömének nyomorúságos viszonyait, másrészt mert a romák sikeres társadalmi integrálódásához kulcsfontosságúnak tartottuk a közoktatás színvonalának emelését. Döntéseink további irányelveként abban is megállapodtunk, hogy a roma szervezetek működését általában nem - csupán azok szakmai és közéleti kezdeményezéseit, konkrét programjait támogatjuk. Ezzel együtt a kuratóriumra szinte minden irányból folyamatos nyomás nehezedett, és mitagadás, szakmai vagy személyes elfogultságból döntéseink olykor vállaltan részrehajlóak voltak a "pozitív diszkrimináció" elvén, ami az ellenérdekeltekből nem ritkán sértett vádaskodást váltott ki.
Az Általános roma program még további két éven át futott többé-kevésbé változatlan formában - 1996-tól csupán a nagy számú felsőoktatási ösztöndíj kérelmet kezeltük külön alprogramként -, nagyjából az első évihez hasonló eredménnyel. Évente átlag 100 millió forintot osztottunk szét a 300 pályázó mintegy felét támogatva - így minden második kérésnek - legalábbis részben - eleget tehettünk. A program harmadik évének végére azonban már egyre nyilvánvalóbb volt, hogy megérett az idő a változtatásra, s az addigi gyakorlat nem folytatható tovább. Maga a Nagykuratórium is többször jelezte elégedetlenségét, mely leginkább abból fakadt, hogy úgy látták, túlzottan szétaprózzuk a támogatásokat a helyi kis ügyekre, s hogy e mögül hiányzik valami markáns szelekciós elv, koncepció. Időközben az Alapítványon belül is jelentős stratégiai és vezetőváltás ment végbe. A korábbi igazgatót, Kardos Lászlót 1994-től Bakonyi Éva váltotta fel, megújult a Nagykuratórium, sokszorosára duzzadt az éves támogatási keret is, és beindultak az alapítványi profilt mindinkább átformáló egészségügyi-szociális és oktatási "megaprogramok". Mindez nyilván közrejátszott abban, hogy a Roma program addigi gyakorlatát egyre több bírálat érte, s az alapítványi vezetés 1996-1997 fordulóján végül feloszlatta a Roma kuratóriumot, vagy fél évre magát a programot is beszüntetve.
MEGÚJULÓ KURATÓRIUM,
ÚJ RÉSZPROGRAMOK - 1997-2000
Hosszas konzultáció-sorozat után 1997 nyarán új kuratórium alakult, immár célirányos pályázati programokkal, az én elnökségem alatt. Ez nemcsak frissülést, fiatalodást hozott a döntéshozó testületben, ahol a folytonosságot egyedül én képviseltem, hanem a korábbi, jórészt "gádzsó" összetétel után, végre többségi roma részvételt is. Az újonnan felkért kurátorok sorában volt Bogdán János, a Gandhi Gimnázium alapító igazgatója, Bernáth Gábor, a Roma Sajtóközpont vezetője, Vajda Imre szociológus és Solymosi Imre szociális munkás.
A lényeget illetően nem volt vita köztünk. Az alapítványi vezetés és a Roma program új kuratóriuma egyaránt úgy látta, hogy a jövőben tematikusan fel kell bontani s bizonyos fontos ügyekre kell összpontosítani támogatásainkat. Ekkor, 1997-től kezdődik a hangsúlyos szakosodás, az új célpályázatok és alprogramok kiválása az addig "Általános" roma programból, bár ez utóbbi, csökkenő támogatási kerettel továbbra is nyitva maradt a sehova be nem sorolható pályázatok előtt egészen 2001-es megszűnéséig. Itt a legfőbb dilemmánk az volt, hogy vajon valóban szükség van-e önálló "cigány programokra" - ami óhatatlanul felidézi a "gettósodás" veszélyét -, avagy inkább olyan ügyeket kell pártolnunk, melyek a cigányság szempontjából is kiemelten fontosak. Végül elhatároztuk, hogy a szabad felhasználású keret fenntartásával egy sor új, tematikus pályázatot írunk ki, melyek közül a Roma jogvédő, a Roma média, a Roma oktatásügy és a Roma szociális programok voltak emlékeim szerint a legmarkánsabbak és a leghasznosabbak.
A Roma jogvédő program, mint neve is jelzi, egy az egész roma közösséget érintő, hiányzó funkciót igyekezett pótolni. Akkor már évek óta aktivizálódtak különféle szervezetek, szórványosan, eseti jelleggel, melyek valamiféle roma jogvédelmet láttak el. Magunk is úgy véltük, hogy ezek megerősítése és állandósítása igen fontos lenne. Annál inkább, mivel lépten-nyomon felmerültek oktatási, munkahelyi, lakóhelyi és más diszkriminációs kísérletek és kirívó jogsértések, melyek gyors és hatékony jogorvoslatot igényeltek. (Ezeket sajnos nemegyszer a helyi és országos cigány önkormányzatok sem tudták megfelelően kezelni.) Magam kezdettől nyomon követtem Bíró Andrásék erőfeszítéseit a NEKI - Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda - létrehozására, de ismertem más fontos kezdeményezések hátterét és hasonló törekvéseit is. Fontosnak és kiemelten támogatandónak ítéltük egyebek közt a Roma Polgárjogi Alapítvány, a Magyarországi Roma Parlament, a Cigány Vezetők Szakmai Egyesülete és más jogvédő szervezetek rendszeres munkáját, melyet csak a program első három évében együttvéve közel 100 millió forinttal segítettünk. Bár magam csak 1999-ig követhettem alakulását, tudtommal ez a támogatási forma hét éven át eredményesen bevált, s maga a program csak 2003-ban szűnt meg.
A nyilvános pályázatként úgyszintén 1997-ben indult Roma médiaprogram deklarált célja: "olyan szakemberek és csoportok támogatása, akik a roma közösségeket hitelesen tájékoztatják, a többségi médián keresztül a cigánysággal kapcsolatos előítéleteket csökkentik, a cigány kultúra terjesztését tűzik ki célul és vállalják roma származású médiaszakemberek képzését". Itt főként dokumentum- és ismeretterjesztő filmeket, kulturális és hírműsorokat, kábel-televíziós programokat segítettünk meg- valósulni, de esetenként játékfilmre (Kőszegi Edit: Sitiprinc), rádiós riporterképzésre (Tilos Rádió) és lapszerkesztésre (Amaro Drom) is adtunk pénzt. Magam ez ügyben a Fekete Doboz kezdeményezését tartom máig is a leghasznosabbnak. Elbert Márta és Jávor István ezekben az években indított egy speciális médiaképzést, televíziós újságíró tanfolyamot kifejezetten roma fiataloknak. Az eredeti terv az volt, hogy a Soros-pályázatokra jelentkező, zömmel vidéki roma fiatalok köréből verbuválják majd a hallgatóikat, akiknek szükségük lehet ilyen gyakorlati készségekre ahhoz, hogy például a helyi kábelcsatornák részére hozzáértő és szakmailag is igényes műsorokat készíthessenek. Ez a kör aztán később kibővült, és máshonnan is fogadtak jelentkezőket. Maga a képzés igen jól ki volt találva: a társadalomelmélet, a szociológia mellett újságírói gyakorlatot tanítottak és persze technikai készségeket: kamerahasználatot, az interjúkészítés szakmai fortélyait. Mindebből utóbb önálló Roma Média Iskola lett, s a végzett növendékek zöme azóta sikeres pályát futott be. (Így például a "Provokátor" nevű, szociális kérdéseket felvető tévéműsor fiatal stábja.) Másik "siker sztoriként" az Amaro Drom című, kiválóan szerkesztett, cigány hetilap említhető, amely Kerényi György irányítása alatt szintén egy sor tehetséges roma fiatalt bocsátott pályára. Ez a program is hét évet ért meg, s csupán az első három év alatt közel 130 millió forintos támogatást nyújtott.
A Roma oktatási programokról itt érdemben nemigen szólhatok, mivel azok a Közoktatás-fejlesztési megaprogramba sorolva kezdettől kikerültek a mi döntési hatáskörünkből. Annyi mindenesetre elmondható, hogy idővel minden képzési szintre és profilra kiterjedtek az általános iskolától az egyetemig, a szakiskolai képzéstől az önfejlesztő roma iskolákig, s összességében több száz iskolát és több ezer diákot, tanárt segítettek sok éves működésük alatt. Néhány modellkísérlet tudtommal máig él, sőt egyes támogatási elemeket azóta az oktatási kormányzat is átvett. Volt egy "Soros-elv" ugyanis, hogy mindazt, amit hiánypótló közfeladatként az Alapítvány kezdeményez, idővel vegyék át más intézmények: kormányzati, önkormányzati vagy civil szervezetek. Miután a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány létrejött, megegyezés született arról, hogy az a Roma oktatási program jelentős részét is átveszi és tovább folytatja. Ennek alakulását én azonban érdemben már nem ismerem, mivel 1999-ben kuratóriumi elnökségem véget ért, s a roma programok további sorsát Belia Anna vette kezébe.
EPILÓGUS
Budapest VII. kerületében, a Nefelejcs utca 39-ben ez idő szerint három intézmény működik: a Roma Polgárjogi Alapítvány, a Roma Sajtóközpont és a Romaversitas - utóbbi kettő az első "köpönyegéből" bújt elő, bár mára teljesen önállóvá vált. Mindhárom intézmény kezdettől egész a közelmúltig jelentős Soros támogatást kapott. Elsőként a 1995 májusában alakult Roma Polgárjogi Alapítvány, majd az ennek égisze alatt 1996 nyarán létrejött Roma Sajtóközpont (melynek megszervezésében és kezdeti működtetésében Horváth Aladár és Csalog Zsolt vállalt oroszlánrészt, majd utóbb Bernáth Gábor vette át irányítását), végül pedig az előzményeiben szintén 1996 nyaráig visszanyúló, bár folyamatosan csak 1998 februárjától működő Romaversitas, amelynek létrejötténél többek közt Kardos László, Horváth Aladár, Mendi Rózsa, Erdélyi Ágnes és e sorok írója bábáskodtak.
A Roma Sajtóközpontot az a szándék hívta életre, hogy a médiában tapasztalható, előítéletes sztereotípiákat hiteles információkkal ellensúlyozza, és - mintegy az MTI pendent-jaként - segítsen egy önálló roma távirati iroda folyamatos hírszolgáltatásaival megváltoztatni a sokban torz és manipulált többségi "roma-képet". A másik fontos célja az volt, hogy mindehhez fiatal, tehetséges munkatársakat találjon, és szakmailag felkészítse őket a feladatra. A jelentkezőket sorra beiskolázták különféle újságíró képzésekbe, s ekként a Sajtóközpont stábja mindinkább kiépülve ma már igen komoly munkát végez, kiterjedt információs hálózatra és saját archívumra támaszkodva. Volt azután egy harmadik, általános célkitűzése is: a magyarországi cigányság sorsa iránt felelősséget érző, öntudatos roma értelmiség kinevelése - bár ez már jóval messzebbre vezet, hiszen ugyanez a szándék hívta életre a Romaversitast is - amelynek egyik alapítója voltam és jelenleg oktatási igazgatója vagyok.
Már a Roma Polgárjogi Alapítvány megalakulásakor kitűnt, hogy nincs elég tehetséges és elkötelezett, fiatal roma értelmiségi, akikre a különféle, szakértelmet igénylő ügyekben támaszkodni lehet. Épp ezért a "láthatatlan kollégiumok" mintájára létrehoztuk a magyar felsőoktatás sokféle intézményében tanuló, sokféle pályára készülő roma hallgatók tehetségpártoló intézményét "Romaversitas" néven. A köztudatban régóta él az a várakozás, hogy ha sikerül a cigányság köréből kellő számú, tehetséges fiatalt értelmiségi pályákra segíteni, az idővel az egész romaemancipációban áttörést hozhat. Nos, vajon hogy állunk ezzel ma? Kétségkívül van némi előrelépés, bár a számottevő helyzetjavuláshoz még hiányzik a "kritikus tömeg". Így a legutóbbi - 2002-es - választások nyomán biztató lehetőségek nyíltak meg sorra, mivel az új kormány késznek mutatkozott a roma ügyeket komolyabban kézbe venni, s az oktatási, igazságügyi, szociális, környezetvédelmi és más minisztériumok jelentős számban alkalmaztak roma referenseket - köztük a Romaversitas már végzett hallgatóit, akik többen is fontos feladatot kaptak. Elkezdődött hát valami; értelmes, jól dolgozó, fiatal roma szakemberek jutnak mind gyakrabban döntési pozíciókba. Az persze nem igaz, hogy aki a Romaversitas tagja lesz, mind ugyanezt a pályát futja be. Ilyen presszió nincs is, a Romaversitas inkább kedvet kíván ébreszteni a közügyek iránt azzal, hogy lehetőséget kínál hallgatóinak, kapcsolódjanak be a Roma Polgárjogi Alapítvány akcióiba és nyilvános vitafórumaiba (így például a jászladányi iskolaügy, a zámolyi kivándorlók vagy más hasonló esetek kapcsán). Ezt azonban senki nem erőlteti, és főképpen nem szabja a tagság feltételéül, hisz tudomásul kell venni: a komoly továbbtanulási ambíciót tápláló roma fiatalok legfőbb indítéka gyakran épp a saját eredeti közegükből való kiválás, azaz a nyomortól, iskolázatlanságtól és társadalmi esélytelenségtől való szabadulás. Emiatt van, hogy sokuk identitástudata legalábbis ellentmondásos, és azt az etnikai lojalitáson kívül más, egyénileg választott értékek (műveltség, szaktudás, jólét, egyéni boldogulás stb.) éppúgy befolyásolják. A kérdésre visszatérve: azt tehát korántsem mondhatni, hogy a cigány értelmiségiek "szabadcsapatai" - mint egykor a népi kollégisták - napjainkban sorra meghódítják a hatalmi pozíciókat, s ezáltal radikális társadalmi átrendeződést kényszerítenek ki. Ez a kétes értékű mozgalmi küldetéstudat mára különben is a múlté, s a Romaversitas sokkal inkább tiszteli a szabad egyéni és hivatásbeli értékválasztást, semhogy ilyesmi kampányszerű felélesztésével kísérletezzék.
Itt kell végül megemlékeznem arról, hogy az utóbbi időkben fájó veszteségek érték a cigánysággal aktívan szolidáris értelmiségiek - sajnos amúgy sem népes - körét. Az elmúlt tíz évben elhunytak közül elég csak Kardos László, Solt Ottilia, Csalog Zsolt vagy Bogdán János nevét említenem, akik korábbi ellenzéki múltjukat és szakmai tapasztalataikat egy sor, mára jelentős intézmény létrehozásában kamatoztatták - nem utolsó sorban az alapítványi Roma program hathatós támogatásával. Nélkülük ma jóval gyengébb, hézagosabb volna az a civil intézményhálózat, amely a magyarországi romák megannyi égető gondján próbál enyhíteni az oktatás, a kultúra, a szociális vagy az emberi jogok terén. Csalog Zsolt konok ügybuzgalma nélkül aligha lett volna Roma Sajtóközpont, mely mára professzionális működésével nemzetközi elismerést vívott ki - mint ahogy Bogdán János (és társai) sok éves lelkes munkája nélkül sem jött volna létre a Gandhi Gimnázium, Közép-Kelet-Európa máig egyetlen cigány középiskolája. Solt Ottiliának, sok más nem halványuló érdeme mellett, jelentős része volt abban is, hogy Horváth Aladár és mások istápolásával a magyarországi cigányságnak végre az országos politikában is autentikus képviselői legyenek. Kardos László pedig - mint ennek magam is közeli tanúja lehettem - kétség kívül a legtöbbet tett azért, hogy a Soros Alapítvány sok éven át napirenden tartsa a roma támogatások ügyét, s azt társadalmi súlyával arányos lelkiismereti és szakmai kérdésként kezelje.F. Havas Gábor
ROMA PROGRAMOK
AZ ÉVTIZED MÁSODIK FELÉBEN
Bár az alapítványi roma programokhoz szorosabban csak 1998-tól volt közöm - amikor előbb e programok gazdája, majd az Alapítvány igazgatója lettem -, néhány gondolat erejéig, úgy vélem,
AZ ELŐZMÉNYEK
is okvetlenül szót érdemelnek. A roma- és szegénykérdést két, ez ügyben régóta elkötelezett, kiváló ember: Kardos László és Solt Ottilia emelte az Alapítvány látóterébe úgyszólván kezdettől fogva. Nekik, majd más bevont szakembereknek - így Kemény Istvánnak, Havas Gábornak - köszönhető, hogy e kérdésekkel Magyarországon a Soros Alapítvány foglalkozott elsőként intézményesen, komplex megközelítésben; mielőtt azok a köztudatban a maihoz hasonló súlyú gondokként jelentkeztek volna. A rendszerváltás utáni kíméletlen versenyben a romák esélytelennek bizonyultak. Megküzdési stratégiájuk iskolázatlanságuk és a pusztító munkanélküliség miatt gyenge. Helyzetükből érthetően semmilyen jövőképet vagy akár alternatívát nem lehetett látni. Két területen látszott szükségesnek radikális szemléletváltás velük kapcsolatban ahhoz, hogy egyáltalán elinduljon valami: az oktatásban és a foglalkoztatásban.
Amikor a megaprogramjaink 1994-95-ben elkezdődtek, legalábbis az oktatásügy terén már tisztán lehetett látni, hogy szegregáltak a romák és szegregáltak a szegények nagy tömegei, hogy például számos cigány gyerek kisegítő iskolába jár, holott nem tartozik a gyógypedagógiai esetek közé. Magától értődő volt hát, hogy foglalkoznunk kell e kérdéssel, s ekként az kezdettől súlyával arányos figyelmet kapott a közoktatási megaprogramunkban, a megfelelő szakértőkkel és anyagi támogatással. Ekkor kezdődött a Gandhi Gimnázium előkészítése is, s úgyszintén ez időben állt össze az a szakértői gárda, melyből utóbb a roma kuratórium tagjai is kikerültek.
Az egészségügyben a hasonlósan súlyos örökség már közel sem volt ily nyilvánvaló, jóllehet kiváló egészségügyi statisztikusunk, Józan Péter, a szakkuratórium tagja ekkor már évek óta nyomatékkal figyelmeztetett arra, hogy a romák születéskor várható átlagéletkora tíz évvel alacsonyabb, mint a hazai nem roma népességé - jóllehet ez utóbbi is legalább ennyivel alatta marad a nyugat-európainak.
Mégis vagy két éven át - sok más teendőnk és elkötelezettségünk miatt - érdemben nemigen foglakoztunk a roma szociális és egészségüggyel, mivel az egészségügyi rendszerfejlesztés távlatos célkitűzéseitől ez eleinte idegen volt. Mikor azonban világossá vált, hogy a romakérdés egyre égetőbb kezeletlenségével alig foglalkozik az állam, az oktatási megaprogramhoz hasonlóan az egészségügyi is napirendre tűzte a romaügyet. Annál is inkább, mert nagy kihívásnak tekintettük, hogy alapvető szükségletekre próbáljunk rendszerszerű választ adni. Soros György számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az Alapítványnak kell úttörő szerepet vállalnia abban, hogy az ország gondolkodni kezdjen e súlyos társadalmi, gazdasági és politikai kérdés megoldási lehetőségein. Vásárhelyi Miklóssal s a Nagykuratóriummal konzultálva így 1996 utóján végül elhatározta, hogy e célra külön 2,5 millió dollárt ajánl fel.
Az Alapítvány igazgatója, Bakonyi Éva ezek után engem bízott meg a program előkészítésével, ami mindenképp új feladatot, és komoly szakmai kihívást jelentett számomra, hiszen korábban nem foglalkoztam hasonló ügyekkel. Igyekeztem hát felmérni a helyzetet, megismerni a romaügyek alapítványi előzményeit, személyes konzultációk révén tájékozódni és - nyelvszakos bölcsész lévén, aki nem tanult szociológiát - beleásni magam e szerteágazó kérdéskör irodalmába. Kardos Lászlóhoz, az Alapítvány korábbi igazgatójához fordultam, aki igen nagy segítségemre volt, bár betegsége ekkor már megakadályozta abban, hogy bejárjon hozzánk. Ennek ellenére gyakori találkozóinkon lelkesen részt vállalt
AZ ÚJFAJTA TÁMOGATÁSI RENDSZER
eltervezésében, melynek együttes munkával csakhamar sikerült is meghatároznunk főbb célpontjait. Emlékszem egy megbeszélésre - amelyen megszületett a Solt Ottilia-díj ötlete is -, ahol Honti Mária, Szuhay Péter, Havas Gábor, Orsós Éva és Kardos László volt jelen, és ahol egyben kirajzolódtak a későbbi roma progmok tapasztalatai - sikerei és kudarcai - alapján alakult. Csak megjegyzem, hogy hihetetlenül izgalmas, néha konfliktusoktól sem mentes folyamat volt, amíg viták, fogalmazványok, kutatások, irányított és spontán beszélgetések, és persze, a különféle érdekcsoportoktól érkező nyomások hatására kialakult a program terve.
A már meglevő programok is változtak - több évre szóló terveket dolgoztunk ki az oktatásiakban, de újak is indultak. Ebben az időben vált az Alapítvány egyik fő célkitűzésévé a társadalmi szolidaritás erősítése. Magam, aki mindig is hittem abban, hogy az együttműködés, a tagjaival szolidáris közösség képes nehéz feladatok megoldására és segíteni abban, hogy minden tagja képességei szerint a legtöbbet tegye saját boldogulásáért, örömmel fogadtam a szakértők javaslatát egy új
ROMA KÖZÖSSÉGI HÁZ PROGRAM
elindítására. Hogy a program ne csak átgondolatlan rögtönzés legyen, előzetesen készíttettünk egy országos felmérést a roma közösségi házakról, hogy lássuk, hány ilyen van, mennyire aktívak, van-e saját épületük, s ha igen, milyen állapotú és így tovább. A felmérést egy lelkes miskolci szervezet végezte szorgosan bejárva az egész országot. Adataik és értékelésük alapján kiválogattuk, hogy mely roma közösségi házakat érdemes bevennünk az induló programba. A felmérés 36 településre terjedt ki, a közösségfejlesztő tréningre 110-en jelentkeztek (egy-egy település 3-5 fővel képviseltette magát), végül a képzést 66-an végezték el.
Maga a program - melynek megvalósításában a Közösségfejlesztők Egyesületével társultunk - 1999-ben indult, és három éven át tartott. Első lépésként szerveztünk egy hosszúhétvégés, bentlakásos képzést, majd a résztvevők különféle "házi feladatokat" kaptak, hogy hazatérve mit próbáljanak megoldani közösségük gondjaiból a helyi kisebbségi önkormányzattal karöltve. Azután a helyszínre utazott a Közösségfejlesztőktől valaki, aki segített saját konkrét munkaprogramjuk összeállításában. Ezt követően még két alkalommal került sor hétvégi konzultációra, közös esetmegbeszélésre. Megpróbáltunk hasznos útravalót adni a közösségi házak gazdáinak, hogy képesek legyenek pályázni, helyi programokat szervezni, saját érdekeiket összehangoltan érvényesíteni. Azaz nem magukat a közösségi házakat kívántuk fejleszteni, hanem hozzásegíteni őket ahhoz, hogy mindinkább a saját lábukra álljanak.
A közösségfejlesztő mentorként mindvégig mellettük maradt, s az együttműködésből nemegyszer szoros barátságok születtek. Néhány résztvevőből utóbb helyi roma politikus is lett.
A közösségi ház program előkészítésében már kértem az Autonómia Alapítvány munkatársainak segítségét, mivel ők akkor már sok éve járták az országot, tárgyilagos képük volt a különféle roma csoportok helyzetéről. A Soros-szemlélet nem volt idegen tőlük (ahogy tőlünk sem az Autonómiáé), hiszen foglalkoztatási programjaink monitorozásában már 1994 óta együttműködtek velünk. Ezért is döntött úgy a kuratórium, hogy a
FOGLALKOZTATÁSTÁMOGATÁS
AZ AUTONÓMIA ALAPÍTVÁNNYAL
társulva valósítható meg a leghatékonyabban és programszerűen. Csongor Annával és csapatával hamar hangot találtunk, s egész a program közelmúltbeli lezárásáig korrekt módon, igen jó barátságban, és ami fő, eredményesen sikerült együttműködnünk.
Roma foglalkoztatási programunk - változó elnevezéssel - 1994-től hat éven át működött, átlag évi 15 millió Ft-os kerettel, főként a legelesettebb, munkanélküliség sújtotta kistelepülések roma népességének mezőgazdasági, jövedelemteremtő vállalkozásait segítendő.
A segítség abban állt, hogy a roma vállalkozók nem elsősorban pénzt kaptak, hanem folyamatos tanácsadást és eszközöket - a vetőmagtól az ügyintézésbeli segítségig, a kapától a terményszállítás megszervezéséig. Így például az uborkatermesztő mellett mindvégig ott volt valaki az Autonómia Alapítványtól, aki kezdettől nyomon követte s a szükséges anyagi, jogi és szervezésbeli segítséggel egyengette a családi, kisközösségi vállalkozás sikerét. Amikor az Autonómia 1999-ben 10 éves lett, az évfordulóra egyebek közt dokumentumfilm készült közös programunkról is, sorra megszólaltatva a benne résztvevőket, akik nyíltan beszéltek sikereikről, kudarcaikról. Mondhatom, egyik izgalmasabb volt, mint a másik! E történetek ugyanis nem csupán arról szóltak, hogy egy faluban munkalehetőséget teremtettek, megmutatva, hogy a cigányok is képesek dolgozni, méghozzá a termőföldön, amiről általában azt tartják, képtelenek megművelni. Egyúttal meggyőzően tanúsítják azt is, hogy e jórészt tanulatlan emberek - hiszen némelyik még nyolc osztályt sem végzett - igenis sikeres vállalkozóvá lehetnek. Egypár hónappal későbbi találkozón például magabiztosan beszéltek arról, hogy az őstermelői igazolvánnyal milyen gondok lehetnek, hogy az önkormányzatnál hogyan kell az ügyeket intézni, a konzervgyárral okosan megegyezni, hogy milyen veszéllyel járhat, ha a nagy meleg miatt korábban érik be a termés, amire az átvevő nincs felkészülve - szóval olyan szakértelemmel taglalták a vállalkozás minden előnyét, kockázatát, hogy azt akárhány menedzser is megirigyelhette volna.
Ha mégoly sokáig élt is, ez a programunk - nyilvánvaló anyagi kockázatai miatt - kísérleti és kisléptékű maradt aránylag szerény kerettel, mely a hat év alatt sem érte el a százmillió forintot. Mégis, számomra mindennél meggyőzőbb eredmény volt látni, hogy egy csaknem teljesen munkanélküli falu lakói kellő támogatással képesek megteremteni - ha nem is a jólétet, legalább - az élet alapvető feltételeit, megérezni az ízét annak, hogy munkával is lehet pénzt keresni, kenyeret adni minden éhes gyerekszájba. Mindebből mára hasonló szellemű kormányszintű pályázati projekt lett a gazdasági tárca felügyelete alatt, noha a szükségesnél jóval szerényebb kerettel; az erre szánt 2004-es előirányzat 200 millió Ft, amelyből egyegy pályázó legfeljebb 3 milliót kaphat, és persze mindig is kérdéses, hogy csakugyan a leginkább érintettekhez jut-e el a támogatás.
Az egészségügyben már sokkal nehezebb "fogást találni" a roma betegekkel való gondok megoldásához. Hogy nagy bajok vannak, az a kilencvenes évek közepén lezajlott kutatásokból, többek közt Neményi Máriáéból is kiderült. Az úgynevezett
INTERETNIKUS ORVOSKÉPZŐ PROGRAM
a roma betegek s az őket ellátó egészségügyi szakszemélyzet kapcsolatát volt hivatott javítani. A program olyan alternatív oktatási formák kidolgozását támogatta az orvosok és az egészségügyi dolgozók képzésében, melyek elméleti és gyakorlati ismereteket nyújtottak a roma betegek és az őket ellátók közt felmerülő, elsősorban kommunikációs nehézségek kezelésére. A pályázók a saját szakterületük és oktatási intézményeik sajátosságaihoz igyekeztek adaptálni az alternatív képzési formákat.
Itt egy kicsit megállnék, mert ugye, hiába beszélünk az egészségügyről, ezúttal is az oktatásnál, most éppen a felsőoktatásnál tartunk. És ez nem véletlen, hiszen ha rendszerszerű választ akarunk kapni valamilyen problémára, a képzésnél kell megfogni, elkezdeni a dolgot. Márpedig, ha ott kezdjük, akkor a változtatások, az innováció eredményét, hatását csak sok-sok év múlva lehet lemérni. A bevezetőmben már említettem e számomra különös tapasztalatot. Ezért is gondolom, hogy az oktatás kitüntetetten olyan terület, amelyen élhettünk a magánalapítvány kockázatvállalási lehetőségével, kísérletező, kudarcot is elbíró szabadságával.
Az 1998-as 1999-re szóló Soros-döntés a meglévő
ROMA OKTATÁSÜGYI PROGRAMUNK
keretét is növelte, annak ellenére, hogy ez már a közoktatási megaprogram utolsó éve volt. Ott is próbáltunk több olyan alprogramot indítani, mely a szegregáció mérséklését szolgálta. Így indult be sorra közös tanár-diák ösztöndíjunk, szakképzési programunk, az általános és középiskolai végzős diákok céltámogatása és egyetemi előkészítők finanszírozása-tehátegyátfogó,mindenoktatásiszintrekiterjedő patronáló szisztéma annak érdekében, hogy a roma gyerekeket segítsük eljutni az érettségiig, a tehetségesebbjét pedig a diplomáig. A felsőoktatási program részeként volt ezen felül egy külön a roma diákok számára meghirdetett egyéni ösztöndíjpályázatunk is, amelynek kerete a hét év alatt lassanként apadt, ahogy támogatottjaink évfolyamai sorra kifutottak. A Szonda Ipsos általunk megrendelt hatástanulmánya később pontosan kimutatta, hány hallgatót, meddig és milyen eredménnyel kísértünk a tanulmányain végig. Eszerint például csak felsőoktatási ösztöndíjat - havi 10-16 000 Ft-ot - a 2002/2003-as tanévvel bezáróan közel 500 roma diáknak folyósítottunk, e hét év alatt együttvéve több mint negyedmilliárd forint értékben. Általános és középiskolás támogatottjaink köre - beleértve a patronáló tanárokat s az önfejlesztő roma iskolákat - ennél is jóval kiterjedtebb volt, és hosszabb-rövidebb ideig több ezer gyereknek segített sikerrel elvégezni tanulmányait. Végül akadt két-három tucat olyan pártfogoltunk is, aki az általános iskola 6-7. osztályától az egyetemi vagy főiskolai diploma megszerzéséig egy teljes évtizeden át Soros-ösztöndíjas volt.
Az 1998-ban alapított Solt Ottilia-díjat összesen öt ízben ítélte oda az Alapítvány (idén az Oktatási Minisztérium vette át tőlünk e gesztusértékű, nemes tradíciót). Évről évre tucatnyi pedagógus kapta meg, akik áldozatos munkájukkal kiemelkedően sokat tettek a roma diákok esélyegyenlőségéért, személyre szabott, integrált oktatásáért. Sokukat láttam munka közben vagy hallgattam a történeteiket. Azt hiszem, a díj is egyre több roma fiatalt ösztönöz arra, hogy friss diplomásként visszatérjen tanítani a szülőhelyére, vállalja ezt a hősies munkát.
KÖZÉPISKOLÁS ROMA NYÁRI TÁBORAINKAT
1997-től 2001-ig szerveztük meg, elsősorban a tanár-diák közös ösztöndíj-pályázatunk sikeres résztvevőinek, különféle identitáserősítő programokkal - újságíró, filmes, művészeti, hagyományőrző és más tematikus foglalkozásokkal. Ezek mindegyike azt sugallta a serdülő fiúknak,lányoknak:"Légybüszkearra,hogycigány vagy!". A táborokban dolgozó pedagógusok, meghívott előadók és fiatalcsoportvezetők nagyobb része roma volt. Remek hangulatú táborok voltak ezek, magam is minden nyáron felkerestem őket - előbb Almádiban, majd Lellén, Balatongyörökön és Nyírjesen -, egy alkalommal Soros György társaságában is.
Az Alapítvány számítógépeivel minden táborban állandó internet-hozzáférést biztosító, korszerű géptermet rendeztünk be, hogy a gyerekek saját újságot szerkeszthessenek, sport, kirándulás - minden volt, ami a maradandó tábori élményekhez kellett. A gyerekek közt sok tartós barátság, szerelem, sőt, azt hiszem, még egy házasság is született ezekben a táborokban. Az Alapítvány munkatársai maguk is szívesen vállaltak némi többletmunkát a nyári programok sikere érdekében. Saját autójukon vitték le a számítógépeket és más szükséges holmit, rendszergazdánk, Zalatnay Kálmán pedig nemcsak beüzemelni segített őket, hanem még szabadsága alatt is bármikor ott termett, ha szükség volt rá. Szívesen vettem részt magam is a gyerekek közös programjaiban - emlékszem, egyszer épp Anna-napra érkeztem, és úgy megtáncoltattak, hogy csuda! Egyszóval, lelkesek voltunk; mindenki természetesnek vette, hogy a roma táborok sikere rajtunk is múlik.
Nem hallgatható el persze az sem, hogy az alapítványi roma programok szükségképpeni velejárójaként számos nehézséggel és visszás jelenséggel is szembesülnünk kellett.
SIKEREK ÉS KUDARCOK - A ROMA CIVIL TÁRSADALOM "NEHÉZ" PARTNERSÉGE
miatt egyaránt értek bennünket. A bajok többnyire ott kezdődtek, hogy mihelyt híre futott, Soros György "egy kalap pénzt" adott külön a roma programokra, sokan azt gondolták, hogy romának születvén, úgymond, alanyi jogon jár nekik. Egy sor konfliktusbabonyolódtamemiatt,merténaztmondtam,hogyeznemjár, hanem bizonyos dolgokra jár, ha legalább egyet sikerül előre lépnünk a megvalósulás felé.
Ráadásul együtt kell működni. És persze, mint mindennél Magyarországon, ennél a kérdésnél kiváltképp nehéz volt az Alapítvány támogatási filozófiáján kívül rekeszteni a politikát.
Mert egy szegény országban még egy az állami költségvetéshez képest kis pénzhez való hozzáférés is hatalmat jelent. Mi pedig - Vásárhelyi Miklóssal és a kuratóriummal az élen - nem akartunk hatalmi játszmában részt venni. Különösen a roma civil társadalmon belül nem.
És sokszor nagyon nehéz azt megértetni ezzel a társadalommal, hogy mi a roma ügyet szolgáljuk, tehát mindenkiét, s nem pedig az egymással rivalizáló szervezetek csoportérdekeinek próbálunk eleget tenni a többiek rovására. Mindebből igen sok konfliktus származott még ott is, ahol a legkevésbé vártuk. Hogy csak egyetlen példát említsek: van egy Roma közösségi ház programunk, amelyik két éven át tartó képzést kínál a Közösségfejlesztő Alapítvánnyal, s egyszer csak kiderül, hogy X közösségi ház vezetője Y politikus táborába tartozik, s azzal kérkedik, hogy ő mit csinál és kinek oszt le a Soros pénzből. Az a pénz már nagyon kicsi összeg, de közvetlen praktikus funkcióján túl egyszerre szimbolikus hatalmi eszköz lett.
Persze, tudok erre pozitív példát is mondani. A szociális szférában nagyon sokszor találkoztam ezzel; hogyha például egy védőnő egy isten háta mögötti kis faluban egyszer kapott 60 000 Ft ösztöndíjat, hogy ne csak tanítsa, hanem a gyakorlatban is bemutathassa vagy szemléltethesse a higiénét vagy a csecsemőápolást, ingyen eszközöket és anyagokat adhasson a rászorulóknak, akkor az, hogy a Soros-tól kapta ezt a támogatást, sokkal többet jelentett, mint a pénzt magát. A védőnő a közösségében bebizonyíthatta, hogy szakmailag rátermett, sikeres pályázó, és ez tekintélyt szerzett neki a továbbiakra is, könnyebben tudott megszerezni segítséget az önkormányzattól, az ÁNTSz-től és így tovább.
Ez nem az a terület volt, mint mondjuk a művészet; az írók, festők, zenészek területe, ahol az alkotásért kapok Soros pénzt, mert írok egy regényt, vagy szerkesztek egy lapot. Ennek itt hihetetlen motorizáló ereje volt, és ez a roma társadalomban hatványozottan látszódott. Eleinte nagyon nehéz volt, nagyon sok személyes bánatom származott ebből, mert elfogultsággal vádoltak, rasszistának neveztek. De ehhez hozzá kell szokni, hogy a kisebbségek néha igazságtalanul érvelnek. Elég sok igazságtalanság éri őket ahhoz, hogy ezt meg tudjuk nekik bocsátani.
Az átpolitizáltság ellen azóta is küzdünk. Hogy az Alapítvány ne azért adjon egy szervezetnek pénzt, mert úgymond a liberális romákat képviseli, miközben arra és úgy költik el azt, amire és ahogy mi nem akarjuk. Sokszor leültünk a szervezetek képviselőivel, hogy megértessük velük: ez nem jótékonykodás, és nem azért adjuk a támogatást, hogy X-nek munkaviszonya legyen, hanem hogy bizonyos pozitív változásokat programszerűen elősegítsen, s azután rendben elszámoljanak az erre felhasznált pénzzel.
Ilyenformán nem kis részben szociális segélyezésre folytak el más szakprogramok pénzei is, ami időnként koncepcionális vitákhoz, személyes feszültségekhez vezetett. Programigazgatóként végül magam is arra jutottam, hogy e gyakorlatnak ideje véget vetni. Elhatároztam, nem lesz külön Roma kuratórium, hanem a meglévő roma programokat tematikusan beillesztjük az Alapítvány átfogó döntési struktúrájába. Így minden roma program a tevékenységének megfelelő programcsoportba került: a Roma jogvédő a Jogi - a Roma média az Információs és média programokhoz és így tovább. Úgy láttam, a roma ügyek elkülönítését többé nem indokolja semmi, s az lesz a legjobb, ha a jövőben tisztán szakmai szempontok alapján az arra hivatott szakkuratóriumok bírálják el a roma pályázatokat. Mindez többéves küzdelembe tellett, mire 2000-ben végre sikerült elérni.
Azt ugyan senki nem vitatta, hogy ez a legfőbb dilemma - mármint a roma támogatások szegregált vagy integrált kezelésmódja - s hogy valamiképp megoldást kell rá találni. Konkrét javaslattal viszont nemigen állt elő senki, s én eléggé magamra maradtam ez ügyben. Korábbi legfőbb tanácsadómra, Kardos Lászlóra már nem számíthattam, s mások is - így Solt Ottilia, Bogdán János - fájóan korán távoztak, vagy idővel inaktívvá lettek. Orsós Évával sikerült ugyan tisztesen végig vinnünk a Roma közösségi ház programot, de együttműködésünk, más szerepvállalásai miatt, csak limitált maradt. Az alapítványi vezetés roma ügyekben leginkább elkötelezett tagjait - Vásárhelyi Miklóst vagy Vámos Tibort - is óvatos távolságtartás jellemezte, részben másfajta habitusuk miatt, részben a hazai roma közéletetben dúló áldatlan konfliktusok és botrányok "begyűrűzésétől" tartva.
A belső szervezeti változásokat utóvégre sikerrel véghezvittük, s
AZ ELMÚLT NÉGY-ÖT ÉV EREDMÉNYEI
úgy vélem, kellőképp igazolják, hogy bár az Alapítvány forrásai folyamatosan apadtak, a különféle címen megítélt roma támogatások egész a tavalyi, 2003-as évig jelentősek maradtak mind az összegeket, mind a kedvezményezettek körét tekintve.
Ezek a tapasztalatok is annak a tanulási folyamatnak a részei voltak, amelyben a legtöbbet az Alapítvány körül igen korán kialakult roma szakértői közösségtől kaptam. Az ország legjobb roma szakértői: Kemény István, Havas Gábor és Solt Ottilia - Kardos László hívására - már kezdettől fogva együtt dolgozott velünk. Később, amikor 1997-től megújult a Roma kuratórium, hozzájuk csatlakozott, illetve őket váltotta fel Bogdán János, Bernáth Gábor, Szuhay Péter, Liskó Ilona, Orsós László Jakab, Mohácsi Viktória, és sorolhatnám még a neveket.
Kemény az én időmben már nem volt ott. Havas Gábor, az új kuratórium elnökeként még aktívan részt vállalt az alapítványi romaügyekben, és akkor történt meg az 1998-as kormányváltás is, amire a roma programok igazán átalakultak. A romaügyi helyettes államtitkár Orsós Éva az Orbán-kormányba már nem került be. Létrehozott egy alapítványt, hogy elképzelései megvalósítását ott folytassa. Bakonyi Éva javaslatára elkezdtünk tárgyalni vele arról, hogy csináljunk közösen egy roma programot - gondolván, hogy neki van négyéves államigazgatási tapasztalata arról, mit lehet a roma politikával csinálni, és hogy ezt próbáljuk lefordítani a magánalapítványi szférára.
Mint már említettem, úgy gondoltam, három csomópontból érdemes kiindulni, ezek: az oktatás, a foglalkoztatás és a közösségfejlesztés, és minderre leginkább a helyi önszerveződés meglévő formáin: azaz a roma közösségi házakon keresztül tudunk hatni, de erről már a maga helyén szóltam.
A ROMA EGÉSZSÉGÜGYI ÉS KÖRNYEZET REHABILITÁCIÓ
programot azért kell említsem az újabbak közt, mert a jelenlegi kormány végre - legalább terv-szinten - elkezdett a roma telepek égető gondjával foglalkozni. Bennünk is ez munkált. A dolog - s itt szókimondó kell legyek - a "budi-történettel" kezdődött. A Leszakadó rétegek egészségügyi programjában még 1997-ben beérkezett egy pályázat egy helységből árnyékszékek építésére a cigánytelepen. Először nem akartunk hinni a szemünknek. Aztán Gyeney Márta, a program szakértője utánanézett, hogy a KSH a népszámláláskor a lakások komfortfokozatának felmérésére azt a kérdést teszi fel a kérdőívben, hogy van-e vízöblítéses WC a lakásban. Azt persze nem, hogy van-e egyáltalán a lakáshoz tartozó illemhely. Márpedig sok olyan telep van, ahol nincs vagy csak elvétve akad ilyen. És erre még a cigányokkal foglalkozó szociológusok is alig figyeltekfel.Ígykezdődöttelezazakció, mely végső soron foglalkoztatási program volt, és mind a helyi önkormányzat, mind maguk a teleplakók együttműködését megkívánta.
Az öt éven át tartó pályázati program célja az elszegényedett térségek településein, telepszerű elkülönültségben (utca, sor, telep) élő roma népesség egészségügyi ellátásának, közegészségügyi helyzetének és lakókörnyezetének javítása volt. A kiírásnak megfelelően az Alapítvány olyan pályázatokat támogatott, melyek az alábbi három feltételnek eleget tettek:
1. Egy-egy kistérség településeinek összefogásával, megfelelő szakemberek, oktatási intézmények, munkaügyi központok stb. bevonásával a térségben élő roma és nem roma fiatalok számára, képzettségüknek megfelelő, rendszeres alkalmazást biztosítottak a szociális és egészségügyi ellátás keretein belül, akár közhasznú foglalkoztatás formájában is. Kedvező elbírálásban részesültek azok a programok, amelyek a telepszerűen elkülönült roma népesség fiataljai közül választottak munkatársakat.
2. Az elkülönültségben élő roma népességen belül olyan egészségügyi bázisokat hoztak létre, amelyek alkalmasak elsősegélynyújtásra, egészségügyi intézményekkel való kapcsolattartásra, telepeken élő közegészségügyi, betegség-megelőző, illetve gyors betegség elhárító tevékenységre és gyógyító-megelőző-felvilágosító munkára. Előnyben részesültek azok a programok, amelyek a különböző intézményeket, szervezeteket összefogták, koordinálták az egészségügyi állomások létrehozásában, segítették és szakmailag irányították az adott állomások tagjait, illetve a velük folyamatosan kapcsolatot tartó egészségügyi intézmények képviselőit, és a roma közösségek keretein belül végezték gyógyító-megelőző-felvilágosító munkájukat.
3. Ugyanígy lehetett pályázni a telepszerű elkülönültségben élők lakókörnyezeti viszonyainak javítására is: higiénikus viszonyaik javítására, játszóterek kialakítására, folyamatos tereprendezésre és karbantartásra. Itt előnyt élveztek az olyan közhasznú vagy más foglalkoztatásban megvalósuló infrastrukturális fejlesztési munkák (utak, ivóvíz, csatorna), amelyek feloldották és kiegyenlítették az adott településen belüli infrastrukturális különbségeket, a telepszerű elkülönülésből adódó hátrányokat.
VÉGÜL
ide kívánkozik még néhány értékelő szó arról, hogy mit tartok munkánk eredményéről.
Az alapítványi roma programok története - akár a hazai cigányságé az elmúlt évtizedben - megannyi sikerből, félsikerből és kudarcból áll össze. Mégis, a fentieket mind mérlegre téve, legalábbis három állítás bátran megkockáztatható. Az egyik, hogy a magyarországi romáknak hosszú és viszontagságos történelmük során aligha akadt bőkezűbb és ellenszolgáltatást nem váró pártfogója, mint a Soros György adományait kezelő magánalapítvány, amely 1984 óta mintegy 4 millió dollárt - mai értéken több mint 1 milliárd Ft-ot - fordított különféle roma pályázatokra és programokra.
A másik elvitathatatlan eredmény, hogy minden nehézség és eseti kudarc ellenére e sokféle támogatási forma számottevően hozzájárult a hazai roma önszerveződések megerősödéséhez, a civil társadalom egész a közelmúltig hiányzó alapintézményeinek létrejöttéhez. Újonnan alakult iskolák, pedagógiai műhelyek, kulturális és művészeti csoportok, szociális és egészségügyi intézmények, kisebbségi önkormányzatok, független jogvédő irodák és sajtóorgánumok sokasága kapott éveken át létfontosságú támogatást, melyek közül a leginkább életképesek, önerőből vagy más külső forrásból, azóta is sikerrel működnek.
Végül, bár nem utolsó sorban, ha a hazai cigányság helyzetének egészét tekintjük, talán éppen a Soros Roma programok igazolják a legbiztatóbban, hogy a pénz, kellő lelkiismerettel és leleménnyel párosulva, még e kiváltképp mostoha terepen is meglepő eredményeket hozhat.
Ámbár megfordítva az is igaz: a cigányság emancipációja ábránd marad csak kellő professzionalitás nélkül, melyben mind nagyobb szerep vár saját értelmiségére is.
A Soros alapítványi hálózat, a Világbank, az Európai Unió és az Európa Tanács és más nemzetközi szervezetek közös programja az érintett államokkal, a Romák Évtizede, amely másfél éves előkészítés után 2005-ben indul el összehangoltan kilenc kelet- és dél-európai országban, úgyszintén a felnövekvő roma értelmiségre épít. Ezek a fiatalok - sokan közülük Soros-ösztöndíjakkal tanultak - igen meggyőző szellemi képességekkel és készségekkel érveltek az előkészítő konferenciákon.Belia Anna
A Roma programok támogatásai 1994–2003
milló Ft
| 1994 | 1995 | 1996 | 1997 | 1998 | 1999 | 2000 | 2001 | 2002 | 2003 |
| Általános roma program | 72
79p
x | 55
299p
157ny | 141
293p
169ny | 127
125p
40ny | 52
217p
53ny | | 17
17p
14ny | 16
28p
18ny | | |
| Hálófeszítés | | | | 22 | | 1 | | | | |
| Roma jogvédelem | | | | 13
17p
7ny | 26
28p
11ny | 49
20p
15ny | 28
42p
25ny | 50
33p
21ny | 19
64p
25ny | |
| Roma média | | | | 58
62p
23ny | 22
56p
23ny | 50
45p
24ny | 27
35p
19ny | 21
41p
16ny | 37
47p
25ny | 25
11p
9ny |
| Roma foglalkoztatási program | | | | 15 | 15 | 30 | | | | |
| Kissebbségi és többségi társadalom együttműködés | | | | | 7
28p
5ny | | | | | |
| „Kedvesház” | | | | | | 15 | | | | |
| Roma közösségi ház | | | | | | 15
49p
x | 5
x | 8
3p
3ny | | |
| Utcai szociális gondozó képzés | | | | | | 20
11p
8ny | | | | |
| Egészségügyi és rehabilitációs program | | | | | | 35
47p
21ny | 17
78p
16ny | 12
40p
7ny | 19
50p
9ny | 22
14p
13ny |
| Nyitott keret | | | | | | | 24
33p
24ny | 40
29p
20ny | | |
| Önfejlesztő roma iskolák | | | | | 20
20p
18ny | 10
2p
2ny | | | 5
x | 9
25p
17ny |
| Roma nyári táborok | | | | 11 | 8 | 13 | 5 | | | |
| Roma közoktatási program | | 13
xp
48ny | 72
853p
568ny | 109
1101p
929ny | 145
1144p
799ny | 156
1744p
1213ny | 117
2059p
1383ny | 29
365
140 | 30
283p
67ny | |
| Roma felsőoktatási program | | | | | | 98
436p
372ny | 48
348p
299ny | 26
305
164 | 13
85p
45ny | |
| Összesen | 72 | 55 | 213 | 355 | 295 | 505 | 293 | 202 | 123 | 56 |
| Mindösszesen | | | | | | | | | | 2169 |
A ROMA OKTATÁSI PROGRAMOK
ÉRTÉKELÉSE (Részletek a Szonda Ipsos 2000 őszén készült hatásvizsgálatából)
A Soros Alapítvány 1994 és 1999 között négy, kifejezetten a roma fiatalokattámogató oktatási pályázatot hirdetett meg. Ezek az ösztöndíjak a roma fiatalokiskolai előrejutási, továbbtanulási esélyeit voltak hivatottak segíteni:
1. közös havi ösztöndíj roma diákok és patronáló tanáraik számára;
2. 6-7. osztályosok (általános iskola) egyszeri 10 000 Ft-os támogatása;
3. érettségit adó középiskolába jelentkező roma fiatalok egyszeri 25 000 Ft-os támogatása;
4. felsőoktatásban tanuló roma fiatalok havi ösztöndíja.
Jelen kutatásunk egyrészt a patronálók megkérdezésére, másrészt pedig a négy programban (egynél) több alkalommal ösztöndíjat nyert diákok megkérdezésére épült. A közös havi ösztöndíjjal kapcsolatos tapasztalatokról, élményekről, tanulságokról 300 patrónust, a négyféle ösztöndíjprogrammal kapcsolatos tapasztalatokról pedig 510 támogatott diákot kérdeztünk.
A mintavétel első lépéseként az említett programok négyéves működése során a Soros Alapítványnál támogatottként regisztrált diákok közül kiválasztottuk azokat, akik vagy (1) legalább két alkalommal részesültek támogatásban egy programon belül (két, illetve több különböző évben) vagy pedig (2) a négyből legalább kétféle program keretei között voltak minimálisan egyszer-egyszer ösztöndíjasok. A nyilvántartásban a fenti két kritériumnak megfelelő, összesen 896 támogatott közül választottuk ki második lépésben a megkérdezendő tervezetten 500, valóságosan 510 diákot. A felmérésben részt vevő patrónusokat szintén a Soros Alapítvány regisztrációjából, a közös havi ösztöndíj-támogatásban részesült patronáló tanárok* köréből választottuk a (300 fős) mintába.
* A mintában szereplő patrónusok 4%-a nem középiskolai tanár (vagy jelenleg nem tanít középiskolában); ők kollégiumi, illetve nevelőotthoni nevelőtanárok, szociálpedagógusok, szociális munkások, valamint nyugdíjazott pedagógusok, intézményvezetők voltak. Az adatokat részletező táblázatokban, ábrákban az ilyen patrónusokat a "nem tanít" megkülönböztetéssel jelöltük.
(A továbbiakban - helyszűke miatt - csupán a támogatott diákok értékelésének főbb megállapításait idézzük a mintegy 90 oldalas hatástanulmányból - a Szerk.)
A TÁMOGATOTT DIÁKOK VÉLEMÉNYE
Az alábbiakban e négy alprogram résztvevőinek véleményét ismertetjük a támogatással, a programmal, az iskolai előmenetellel kapcsolatban. Amint az a mintaleírásból kiderül, a vizsgálatban szereplő diákok kiválasztásakor alapvető szempont volt, hogy olyanok kerüljenek be a kérdezettek közé, akik vagy legalább kétféle támogatást kaptak, vagy egy támogatási formán belül legalább 2 éven át részesültek az adott ösztöndíjban. Ily módon nyerhettük a leggazdagabb információt az egyes programokról, s ezért lehetséges az, hogy az 510 kérdezett összességében 624 válaszadót jelent, amennyiben az egyes programokban érintett válaszadók létszámát összesítjük.
Az egyes támogatási formákban részesültek száma
és százalékos aránya a mintán belül
| N | % |
| közös havi ösztöndíj középiskolás diákok és patrónusaik számára | 217 | 43 |
| 6-7. osztályosok egyszeri 10 ezer Ft-os támogatása | 133 | 26 |
| Érettségit adó középiskolába jelentkezők egyszeri 25 ezer Ft-os támogatása | 147 | 29 |
| felsőoktatásban tanuló roma fiatalokhaviösztöndíja | 127 | 25 |
A kérdezettek 79%-a mindössze 1 támogatási formát jelölt meg a felsoroltak közül - igaz, azt több ízben is kaphatta -, 20%-nyian kétféle juttatásban is részesültek, s mindössze néhány fő volt azoknak a száma, akik három támogatási formára is sikerrel pályáztak. A két vagy több támogatási formában is részesült válaszadók között az átlagosnál valamivel magasabb a lányok, a 16-18 évesek, a jelenleg még középiskolába járók, a községekben és Magyarország nyugati megyéiben élők aránya.
Elsőként azt a támogatási formát vizsgáljuk, amely kérdéseit tekintve összehasonlítási lehetőséget nyújt a tanári vizsgálat megfelelő eredményeivel, azaz a közös havi ösztöndíjban részesült középiskolás diákok és patrónusaik körét.
TÁRSADALMI-DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐK
ÉS CSALÁDI HÁTTÉR
A részletes elemzés előtt közöljük azoknak a főbb társadalmi-demográfiaijellemzőknek a megoszlását, amelyek leginkább befolyásolhatják a kérdezettek válaszait, s amelyeket a továbbiakban az elemzés háttérváltozóiként kezelünk majd.
A kérdezettek főbb társadalmi-demográfiaiszempontokszerintimegoszlása
(százalékos arányok, N=217)
| Nem szerint: | |
|
| 38 |
|
| 62 |
| Életkor szerint: | |
|
| 2 |
|
| 51 |
|
| 42 |
|
| 5 |
| A kérdezett jelenlegi foglalkozása: | |
felsőfokú képzésben vesz részt
| 23 |
középfokú képzésben vesz részt
| 50 |
|
| 9 |
|
| 17 |
|
| 2 |
| A kérdezett állandó lakóhelye: | |
|
| 6 |
|
| 7 |
|
| 33 |
|
| 53 |
|
| 1 |
| A lakóhely régiója: | |
|
| 7 |
|
| 41 |
|
| 50 |
|
| 1 |
| A kérdezett jelenleg hol lakik: | |
|
| 89 |
|
| 2 |
kollégiumban, albérletben, egyéb
| 9 |
| A kérdezett családjának anyagi helyzete: | |
|
| 54 |
|
| 31 |
|
| 13 |
|
| 1 |
A középiskolások ösztöndíj-támogatásában részesült kérdezettek csaknem kétharmada lány, s zömében 16-21 évesek, azaz vagy még jelenleg is középiskolába járnak, vagy éppen csak befejezték azt. A jelenleg középiskolába, illetve felsőfokú intézménybe járók szinte kivétel nélkül nappali tagozaton végzik tanulmányaikat. A tanulmányi eredményük átlagosan 3,7, ami kicsit magasabb a lányok, a főiskolára, egyetemre járók, valamint a gimnazisták esetében (3,9), s alacsonyabb a többi képzési formában résztvevőknél. Állandó lakóhelyüket tekintve a legtöbben kisebb településeken laknak, igen magas körükben a községekben élők száma. Életkoruknál fogva a legtöbben szüleiknél élnek, csaknem egytizednyien - a főiskolán, egyetemen tanulók közül több mint egynegyednyien - viszont kollégiumban, diákotthonban, albérletben.
A megkérdezettek 97%-a nőtlen, illetve hajadon, s mindössze néhányan élnek tartós kapcsolatban, házasságban vagy élettársi viszonyban. A szülői hátteret tekintve megfigyelhető, hogy 45%-uknak az édesapja legfeljebb 8 osztályt végzett, s további 39%-é középiskolai végzettséggel - ezen belül túlnyomórészt szakmunkás végzettséggel - rendelkezik. A főiskolai, egyetemi diplomával rendelkező apák aránya alig 3%. Az édesanyákat tekintve ezek az adatok még kedvezőtlenebbek: háromnegyednyi a legfeljebb általános iskolát végzettek aránya, s egyötödnyien végeztek közülük középiskolát, s csak 4 fő esetében találunk felsőfokú végzettségű édesanyát.
A szülők iskolai végzettsége (százalékos arányok)
| Édesapa | édesanya |
| 0-7 osztály | 5 | 15 |
| 8 osztály | 40 | 60 |
| középiskola, technikum | 42 | 20 |
| főiskola, egyetem | 3 | 2 |
| nem tudja, nincs édesapja/édesanyja | 10 | 3 |
A szülők jelenlegi foglalkozását tekintve számottevő az inaktívak aránya, az aktív dolgozók túlnyomó többsége pedig - iskolai végzettségének megfelelően - fizikai munkát végez.
A szülők foglalkozása (százalékos arányok)
| Édesapa | édesanya |
| Vállalkozó | 6 | 2 |
| vezető, beosztott szellemi | 4 | 4 |
| szakmunkás | 17 | 6 |
| betanított és segédmunkás | 12 | 26 |
| munkanélküli | 16 | 15 |
| nyugdíjas | 24 | 17 |
| egyéb inaktív | 5 | 26 |
| nem tudja, nincs édesapja/édesanyja | 16 | 4 |
A családok átlagos háztartáslétszáma 4,39 fő, ami jócskán meghaladja az országos átlagot. 1-3 fős létszámú családokban 27%-nyian élnek, a 4 és az 5 fős háztartások aránya 29-29%, a 6 főseké vagy ennél népesebbeké 14% volt. A megkérdezettek 12%-ának nincs testvére, 31% egy testvérrel rendelkezik, 36% kettővel, míg egytizednyien 4 vagy több testvért jelöltek meg.
A megkérdezettek családjában átlagosan 10,6 ezer Ft-ra tehető az egy főre jutó havi nettó jövedelem, ami elmarad az országos átlagtól. Az egy főre jutó jövedelem mértéke ebben a körben is az iskolázottság emelkedésével növekszik valamelyest, ugyanakkor befolyással van rá a háztartáslétszám, a családban élő testvérek száma is.
Az egy főre jutó havi nettó jövedelem - adathiány miatt - a kérdezettek 14%-a esetében nem volt kiszámítható, ami jóval alacsonyabb az általában megfigyelhető országos mértéknél. A többieket 3 nagy csoportba rendeztük. Az alacsony jövedelműek közé a 10 000 Ft alatti havi egy főre jutó jövedelemmel rendelkezők kerültek, a közepes jövedelműek 10 001-15 000 Ft közötti értékeket, a magasabb jövedelműek pedig e fölötti egy főre jutó családi bevételt jeleztek. (Természetesen ezek a kategóriák nem abszolút értelemben véve jeleznek alacsony, közepes vagy magas jövedelmet, csupán a csoporton belüli megoszlást érzékeltetik.) Ily módon az alábbi jövedelemhatárokat és -kategóriákat kaptuk:
Az egy főre jutó jövedelem mértéke
(százalékos arányok)
| 10 ezer Ft alatt | 34 |
| 10-15 ezer Ft | 39 |
| 15 ezer Ft felett | 13 |
| nem derül ki | 14 |
A kapott pénz felett ...?
(a válaszok százalékos megoszlása)
| teljes egészében Te rendelkeztél | 59 |
| nagyobb része felett Te rendelkeztél, egy kisebb részt a családodnak adtál | 22 |
| nagyobb része felett a szüleid rendelkeztek, Te egy kisebb részt kaptál | 11 |
| teljes egészében szüleid, a családod rendelkezett felette | 7 |
| nem derül ki | 1 |
A pénzfelhasználás feletti részbeni vagy teljes körű szülői felügyelet jellemzőbb a községekben élőkre, s azokra, akik középiskolások, vagy inaktívak, s jelenleg is a szüleikkel élnek. A család szűkös anyagi helyzete is nagyobb eséllyel vezet oda, hogy az ösztöndíj a közös családi kasszát gyarapítsa.
A megkérdezettek túlnyomó többsége iskolaszerekre, tankönyvekre fordította a kapott összeget, minden második kérdezett azonban ruházkodásra is költött. A megkérdezettek 24%-ánál a mindennapos kiadások között is megjelent az ösztöndíj összege, megtakarítani, üdülni, illetve tartós fogyasztási cikkeket vásárolni azonban csak kevesen tudtak belőle.
Az ösztöndíjat alapvetően milyen cél(ok)ra fordítottad/fordítottátok?
(az említések százalékos aránya*)
| iskolaszerek, tankönyvek | 76 |
| ruházkodás | 55 |
| élelmiszer, étkezés, mindennapos kiadások | 24 |
| megtakarítás, félretették | 6 |
| üdülés, nyaralás | 2 |
| tartós fogyasztási cikk | 2 |
| egyéb | 31 |
* a százalékok összege nem 100, mert a kérdezettek több célt is említhettek
AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS MEGÍTÉLÉSE
A megkérdezettek túlnyomó többsége jónak vagy nagyon jónak értékeli a patronálóval való együttműködést, s a kapott adatok még kedvezőbbek is a pedagógusok körében végzett felmérés eredményeinél. Ezúttal is mindössze a kérdezettek 5%-a érzi úgy, hogy a kapcsolatukon jelentősebb mértékben lehetett volna javítani.
Utólag visszatekintve összességében milyennek ítéled meg
a patronálóddal való együttműködést?
(a válaszok százalékos megoszlása)
| nagyon jó | 60 |
| jó | 33 |
| közepes | 4 |
| rossz | 1 |
| nagyon rossz | - |
| nem derül ki | 1 |
| átlag | 4,54 |
Az együttműködést az átlagosnál jobbnak ítélik meg a lányok és a fővárosban élők. A találkozások gyakorisága ugyanakkor igen gyenge összefüggést mutat a kapcsolat minőségével, egyedül azok, akik kéthetente vagy ennél ritkábban találkoztak patrónusaikkal, minősítették együttműködésüket kissé rosszabbnak. Az a néhány diák, aki gyengébbre osztályozta együttműködésüket, jellemzően a tanárra, annak előítéletességére vezette vissza a kudarcot.
A PROGRAM KÖZVETLEN ÉS KÖZVETETT HATÁSAI
A megkérdezettek 7%-a jelezte, hogy az ösztöndíj odaítélése óta változtatott középiskolát. Ennek oka részben a rossz tanulmányi eredmény volt, részben viszont külső okokra (egészségügyi okok, családi okok, iskolába járás nehézségei) vezethető vissza az iskolaváltoztatás. Azok közül, akik középiskolát váltottak, csupán egyetlen fő szakította meg végleg a tanulmányait, a kérdezettek között viszont öszszességében találtunk 7 olyan volt ösztöndíjast, aki abbahagyta, vagy megszakította középfokú tanulmányait. Ennek okai között egyaránt szerepeltek családiak, anyagiak és a külső körülményekre (pl. közlekedés) visszavezethetők.
Amint azt láttuk, az ösztöndíjasok túlnyomó többsége ugyanabban az intézményben folytatta középiskolai tanulmányait, mint amelyben az ösztöndíjat is megkapta. A továbbiakban arra voltunk kíváncsiak, hogyan alakult a sorsuk tanulmányi téren. A szakmunkásképző iskolába járó ösztöndíjasok túlnyomó többsége már sikeres szakmunkásvizsgát tett azóta, sőt ketten közülük továbbtanultak más, érettségit adó középiskolában, a többieknek pedig kivétel nélkül szándékukban áll a későbbiekben továbbtanulni és érettségit szerezni.
Az érettségit adó intézményekben tanulók közül mindössze öten válaszoltak úgy, hogy nem sikerült érettségi vizsgát tenniük, 54%-nyian azonban sikeres érettségi birtokában vannak, a többiek pedig még jelenleg is a szakközépiskola, illetve a gimnázium diákjai. Azok közül, akik érettségi bizonyítvánnyal rendelkeznek, 61%-nyian jelentkeztek valamely felsőoktatási intézménybe. Az átlagosnál gyakrabban válaszoltak így a gimnáziumokban érettségizettek, akiknek négyötöde jelentkezett továbbtanulásra, míg a szakközépiskolai végzettséggel rendelkezők közül 46%-nyian. A jelentkezők 43%-ának a kérdezés idején már tudomása volt a sikeres felvételről (akadt, aki már meg is kezdte ilyen irányú tanulmányait), 16%-nyian biztosak abban, hogy nem nyertek felvételt, 41%-nyian pedig még bizonytalanok voltak a felvételi vizsga kimenetelét illetően. A felvételt nyertek szinte mindegyike más-más felsőoktatási intézményben tanul tovább, az adatokból egyedül annyi állapítható meg, hogy mintegy egyharmaduk valamilyen tanár- vagy tanítóképző főiskola hallgatója (lesz). A további válaszokból az is kiderül, hogy a jelenleg még nem érettségizettek, illetve a felvételt nem nyertek többségének is szándékában áll a későbbiekben valamely főiskolára vagy egyetemre jelentkezni.
Az ösztöndíj közvetlen hatásai az előzőeken túlmenően az iskolai teljesítmény változásán is mérhetőek, ugyanakkor ezen kívül számos közvetett hatás - mint például a környezethez való viszony megváltozása, szemléletváltozás stb. - is jelentkezhet. A továbbiakban ezekről kértünk információkat.
A megkérdezettek 8%-a jelezte, hogy az ösztöndíj odaítélését követően romlott a tanulmányi átlaga, 52%-nyian viszont javulásról számoltak be. Az ösztöndíjasok 39%-a tartani tudta korábbi eredményét. A diákok 42%-ánál az iskolai tanulmányok iránti fokozottabb érdeklődés is megfigyelhető, a többiek ugyanakkor nem érzékelnek változást e téren. Az ösztöndíj a diákok egynegyedénél még a roma származásúakhoz való tartozás érzését is erősítette (mind a diáktársak, mind a felnőttek viszonylatában), s lényegében alig akadt olyan kérdezett, akinél ellenkező hatást váltott volna ki.
A Soros Alapítvány ösztöndíjának odaítélését követően hogyan változott a(z)...?
(a válaszok százalékos megoszlása)
| Romlott | nem változott | javult | nem tudja |
| tanulmányi eredményed | 8 | 39 | 52 | - |
| érdeklődésed az iskolai tanulmányok iránt | 1 | 57 | 42 | - |
| kapcsolatod a roma diáktársakkal | 1 | 68 | 24 | 7 |
| roma származásúak közé való tartozás érzése | - | 75 | 23 | 2 |
| kapcsolatod a helyi roma közösséggel | 1 | 77 | 14 | 8 |
| kapcsolatod a többi diákkal | 1 | 85 | 13 | 1 |
Az előzőek összhangban vannak a pedagógusok külső értékelésével, bár ők az iskolai tanulmányok terén nagyobb érdeklődést láttak. Megfigyelhető,hogyazok, akik kétszer vagy többször is részesültek az ösztöndíjban, valamennyi területen, de különösen a tanulmányi eredmények terén gyakrabban számoltak be javulásról, mint azok, akik egy alkalommal részesültek ebben a támogatásban.
Az ösztöndíj közvetett hatásai közé tartoznak azok, amelyek az ösztöndíjban részesült diákok szemléletmódjának, értékítéletének, magatartásának megváltozására utalnak. A megkérdezett diákok túlnyomó többsége úgy érzékeli, hogy az ösztöndíj hatással volt egyes tulajdonságainak, magatartásának megváltozására, s ezen belül a legtöbben pozitív irányú változást tapasztaltak.
Az ösztöndíj hatását összefoglalóan két fő szempont - a tanulmányi előmenetel és az anyagi helyzet javulása - szerint is vizsgáltuk. A diákok véleménye e két szempont mentén a tanárokénál is jóval kedvezőbb. A tanulmányok terén a diákok 48%-a, az anyagiak terén az ösztöndíjasok 45%-a értékeli az ösztöndíjat nagyon nagy segítségnek, s ezek az értékek jóval magasabbak a patronálók által említetteknél. A diákok körében is mindössze 2, illetve 3% azoknak az aránya, akik úgy válaszoltak, hogy a rendszeres havi támogatás szerintük egyáltalán nem jelentett segítséget sem az iskolai előremenetelükben, sem pedig az anyagi helyzetük javulásában.
Összefoglalóan hogyan ítéled meg, a kapott támogatás mennyire segített téged…?
(a "nagyon nagy mértékben" és az "egyáltalán nem" válaszok százalékos megoszlása,
valamint az 5-fokú skálából képzett átlagértékek)
| nagyon nagy mértékben | egyáltalán nem | átlag* |
| tanulmányi előmeneteledben | 48 | 3 | 4,26 |
| anyagi körülményeid, családod anyagi helyzetének javításában | 45 | 2 | 4,14 |
* ahol 1 = egyáltalán nem, 5 = nagyon nagy mértékben
Mindkét területen az átlagosnál kedvezőbb hatást érzékelnek a lányok, a nem fővárosiak, s azok, akik többször részesültek ilyen támogatásban.
ROMA KÖZÖSSÉGI HÁZ VEZETŐK KÉPZÉSE
A képzést szervezte: Közösségfejlesztők Egyesülete (1011 Budapest, Corvin tér 8.) Résztvevők: 33 település roma szervezetének képviselői és önkéntesei A beiskolázottak létszáma: 96 fő, a képzést elvégezte: 66 fő Időpont: 1999. október 1. - 2000. április 16.
Helyszín: Civil Kollégium Közösségi Háza - Kunbábony Szakmai vezetők: Varga A. Tamás, Vercseg Ilona Tanárok: Farkas Éva, Huszerl József, Kas Éva, Kováts Andrea, Kovács Edit, Kovácsné Füredi Enikő, Mészáros Zsuzsa, PéterfiFerenc,PósfayPéter,B.Szolnoki Ildikó, Varga Matild
Programasszisztens: Purtczl Andrea
AZ ELŐZMÉNYEK, A FELADAT
A Soros Alapítvány programjának célja a roma lakosság társadalmi hátrányainak mérséklése, jelen esetben a közösségi házak hálózatának segítségével. A Soros Alapítvány, a roma közösségi házakkal ugyancsak foglalkozó Magyarországi Cigányokért Közalapítvánnyal és az Autonómia Alapítvánnyal egyetértenek abban, hogy a roma közösségi házak nem a szegregáció, hanem az autonómia, az önszerveződés, a roma és nem roma lakosság együttműködésének színterei.
Ez az elképzelés találkozott a Közösségfejlesztők Egyesületének felfogásával is, amely a közösségi házak vezetőinek és önkénteseinek képzésére vonatkozó pályázatában egy, a settlement-házakéval rokon közösségi ház funkciót vázolt fel. Eszerint a közösségi házak idővel a települések társadalmi-kulturális intézményeivé válhatnak. Olyan közösségi színtérré, ahol a lakosság szükségleteire alapozott, javarészt önszervező tevékenység folyik.
Az egyeztetett elképzelések alapján a Soros Alapítvány a már működő és potenciális közösségi házak vezetőinek, aktivistáinak képzésével a Közösségfejlesztők Egyesületét bízta meg.
A képzés legfőbb célja a "képessé tétel" volt, az, hogy a roma közösségi házak vezetői és aktivistái - mindinkább - képesek legyenek saját közösségi életük demokratikus szemléletű, az önszerveződésre és önkéntességre építő megszervezésére. Ehhez arra van szükség, hogy az érintettek gondolkodása kiterjedjen saját szűkebb és tágabb társadalmi környezetük egészére, a településre, s mind tágabb körökben és egyre több partnerrel kommunikáljanak, működjenek együtt, a probléma-felismerés és -megoldás folyamatába bevonva mind a helyi lakosokat, mind a külső segítőket is.
Ez az elgondolás képezte alapját a bentlakásos, 3 hétvégére kiterjedő képzési programnak, amely lényegében egy kívülről, a tanár-közösségfejlesztők által gerjesztett közösségfejlesztési folyamat volt. A képzés ugyanis azért épült három, nagyjából havonként ismétlődő hétvégi munkára, hogy az egyes hétvégék közötti időszakokban a hallgatók "házi feladat"-jellegű aktivizáló és kooperációs feladatokat oldjanak meg saját településeiken.
A KÖZÖSSÉGFEJLESZTŐK EGYESÜLETÉNEK MOTIVÁCIÓI
Ez a feladat a magyarországi közösségfejlesztés fejlődésének fontos állomása volt. Eddig ugyanis az volt a gyakorlatunk, hogy "mindenkit" megszólítottunk egy adott településen vagy szomszédságban, s a továbbiakban azokkal működtünk együtt, akik ezt igényelték. Tapasztalataink szerint ezek elsősorban a jobb érdekérvényesítők, azok, akik segítséggel viszonylag könnyen képesek megvalósítani elképzeléseiket (mert a nagyobb hátrányokkal küzdők felzárkóztatásához még nem épült ki a megfelelő infrastruktúra - pl. a felnőttoktatásé). Számos ok miatt a magyar közösségfejlesztés gyakorlata még nem terjedhetett ki a célcsoportokkal való foglalkozásra. Az okok közé tartozik pl. az, hogy az újrastrukturálódó társadalomban még nem alakultak ki, vagy csak lassan alakulnak a csoportidentitások; lassan ismerődik fel, hogy a valamilyen szükséget szenvedőknek össze kell fogniuk, s ehhez támogatókat is kell találniuk - többek között azért, hogy a szakember-segítőket megfizethessékstb.
De nem csak az ún. célcsoportokkal való munka hiányzott eddig szinte teljesen munkáinkból, hanem sajnos a romákkal való együttműködés is. Ők ugyanis - még ha megszólításukra az utóbbi időkben külön súlyt fektettünk, és ez olykor sikerült is - az ismert társadalmi okok miatt hamar kimaradnak a közösségi folyamatból. Egyre gyakrabban tapasztaltuk viszont elesettségüket és kirekesztésüket, ezért határozott szándékunkká vált e nehéz problémával szembenézni és keresni azokat a módokat, amelyek segítségével a közösségfejlesztés e jelenségek ellen hatni tud. A Soros Alapítvány megbízása számunkra ennek az útnak az első jelentős állomása.
Bízva a közösségfejlesztés demokratikus szemléletében, módszereiben és önmagunkban úgy gondoltuk, hogy a romákkal is ugyanúgy dolgozhatunk, mint bárki mással, s ha a munka során kialakulnak új hangsúlyok, amelyek esetleg arra engednek bennünket következtetni, hogy azok csak a romákra jellemzőek, akkor azokat úgy tekintjük, mint amelyek gazdagítják eddigi társadalomismeretünket és módszereinket. Egymás bátorítása, az együttműködés, az egymástól tanulás juttathat csak el ugyanis bennünket a hátrányok elleni közös küzdelemhez.
A PROGRAM ELŐKÉSZÍTÉSE
A Soros Alapítvány egy feltárás eredményeként megpróbálta azonosítani a közösségi házzal rendelkező vagy annak létrehozását tervező szervezeteket, ezért összehívta mindazon roma szervezetek képviselőit, amelyek az elmúlt időszakban bármilyen támogatásért folyamodtak közösségi házuk működtetése érdekében. Az első személyes találkozás (székhelyünkön, a Corvin téren, 1999. június 29-én) alkalmat adott az adományozó és képző szervezeteknek a program ismertetésére, a résztvevőknek pedig elvárásaik legalapvetőbb elemeinek tisztázására. A megjelent közel 80 szervezet nagyobbrészt úgy foglalt állást, hogy a tanulócsoportokat régiónként szervezzük, bár szívesen találkoznának más országrész hasonló típusú közösségeivel is.
E találkozón mutatkozott be jövendő partnereinek a Cood Bt. is, s készítette fel az egybegyűlteket egy általa végzendő "diagnózis", feltárás folyamatára, hogy a szervezetekre vonatkozó információk a szeptemberben induló képzés kiinduló- pontjaként szolgálhassanak.
A CSOPORTOK
A program indításáig a megkeresettek közül 36 település 64 szervezete kötött szerződést a Soros Alapítvánnyal, vállalva, hogy a képzésben később megfelelő létszámmal vesz részt.
A helyi cselekvésre felkészítő képzésekre egy-egy településről optimálisan 3-5 jelentkezőt vártunk azért, hogy a résztvevők a későbbiekben egymást erősítve dolgozhassanak otthon. Azt is el szerettük volna érni, hogy a szervezetektől ne csak a - többnyire egyébként is túlterhelt - vezetők jöjjenek el, hanem alakuljon ki egy jól együttműködő helyi cselekvő csoport. Magyarán arra törekedtünk, hogy azok jöjjenek el a képzésre, akik valóban dolgozni szeretnének, és ehhez szükségük is van tanulásra.
Végül 7 tanulócsoportba osztottuk a képzésre visszajelentkezett szervezeteket. A beosztásnál a döntő szempont a hasonló helyi adottságok (kezdő, közép- és felső szint) érvényesítése volt.
Az így kialakított csoportok végleges létszámáról csak a képzés első napján kaptunk megbízható képet. Néhány esetben a hallgatók személye is változott, s ez bizony nem könnyítette meg a közös munkát.
36 településről 110 jelentkezés érkezett, míg a képzésen 33 településről 96 fő jelent meg.
MÓDSZEREINK
Módszereinket két tényező határolta be. Az egyik az a szándékunk, hogy e képzésen mi tulajdonképpen kívülről animáljunk egy közösségfejlesztési folyamatot, s ezért a képzés ne pusztán a 3 hétvégéből, hanem az első és utolsó hétvége közötti időszakból, 3 hónapból álljon, sőt, a program követésére is kiterjedjen. A másik meghatározó tényező a Civil Kollégiumban kialakított és alkalmazott közösségfejlesztői módszer iránti hűségünk volt. Eszerint:
- a képzés elsősorban a tapasztalatokra épít, vigyáz a "kibontás" és a "bevitel" arányára;
- igyekszik megtalálni a "sok új ismeret - kevés új ismeret" közötti kényes egyensúlyt; vagyis nem zúdít megemészthetetlen, elvont ismereteket a hallgatókra, de azért ad - mégpedig begyakorolt módon ad! - új ismereteket is;
- igyekszik eljuttatni a résztvevőket az "ahá"-élményig;
- örömet ad, motivál, az ismétlés utáni vágyat hozza létre - ennek alapja a résztvevők elfogadása!;
- csoportvezetési módszereiben az ún. "páros animációt" alkalmazza.
Arra törekedtünk tehát, hogy a képzés végén a résztvevők egy közösségi gondolkodásmódon alapuló, a mindennapokban jól használható eszköztárral rendelkezzenek, melyet a saját életükből választott konkrét feladat megoldása során sajátítottak el. Ilyenek:
- a helyi szükségletek és erőforrások közösségi feltárása;
- a célok és feladatok megfogalmazása;
- a közösségi és művelődési folyamatok tervezése;
- a kapcsolatok, források megtalálása és a munka során történő alkalmazása.
A képzés során tehát aránylag kis teret kaptak a tanári kiselőadások, elméleti alapvetések - ezeket csak akkor alkalmaztuk, amikor előzetes ismereteket nem tudtunk mozgósítani, ám ekkor mindig csak rövid, lényegre törő előadásokat tartottunk, s szívesebben építettünk a közös gondolkozás, a feladatmegoldás, a cselekedtetés módszereire.
Nagy teret szántunk viszont a "házi feladatoknak";
- a település megismerésére, feltárására vonatkozó módszerek alkalmazásának;
- a lakosság aktivizálásának módszereire - interjúk, közösségi beszélgetések, közösségi felmérés;
- az e munkát a képzésen bemutató megnyilvánulásoknak: kiselőadás, kiállítás, film, fotók stb.
Dolgoztunk egyéni és kiscsoportos formában, a kiscsoportokat esetenként változtattuk - hogy mindenki mindenkivel kapcsolatba kerüljön -, alakítottunk tanulópárokat, voltunk előadók, moderátorok, csoportvezetők, megfigyelők és résztvevők - ahogyan a helyzet kívánta.
A közös tananyagterv kialakítása után minden tanári páros a maga módszertani készletével tette teljessé az oktatást, amelyet persze a hallgatók aktivitása, tudása, igényei és lehetőségei minden alkalommal erősen befolyásoltak.
Néhány példa a módszerekre: egyéni és közös gyűjtőmunka, érték- és problémalista készítése, esettanulmány, szituációs játék, vita, megbeszélés, ötletroham, szerepjáték, referátum, kiselőadás, összefoglaló, csoportképző, önismereti és készségfejlesztő játékok, egyéni és csoportos írásbeli feladat, páros feladatmegoldás, interjú stb.
A KÖRÜLMÉNYEK
A csoportok jellemzői
a. Tagolódás
A képzésen a következő társadalmi csoportok képviselői vettek részt: roma szervezetek vezetői, többen közülük "hivatásos politikusok"; cigány kisebbségi önkormányzatok vezetői vagy tagjai; közösségi házban dolgozó önkéntesek (leggyakrabban családtagok); nem roma segítők, a helyi értelmiség tagjai (védőnő, óvónő, tanító, tanár, múzeumigazgató, újságíró).
Foglalkozás szerint fizikai dolgozók, közhasznú foglalkoztatottak, munkanélküliek, nyugdíjasok, közalkalmazottak és diákok voltak a képzés résztvevői.
Iskolai végzettség szerinti megoszlásukat nem vizsgáltuk, de felsőfokú végzettsége csak a nem roma segítőknek volt, a helyi vezetők között inkább a 8 általános, illetve a szakképzettség volt a jellemző.
A meglevő tapasztalatok sokkal fontosabbak voltak számunkra, mint az iskolai végzettség. Legtöbben sok éves közösségi tevékenység során szerzett tudást hoztak magukkal, de megjelent a fiatal roma politikus típusa is, aki már szinte hivatásszerűen folytatja a közösségi munkát. Jellemző a családi szerveződés, amelyben a házaspár valamelyik tagja a szervezet vezetője vagy alkalmazottja, a másik önkéntes. Egymással és más rokonokkal együttműködve dolgoznak. A fiatalokat (= gyerekeiket) is ennek szellemében vonják be a munkába.
b. Szerepek
A résztvevők között jól megfigyelhető volt bizonyos "túlképzettség", már ami a kisebbségi élet szervezeti kérdéseit jelenti. A "túlképzettek" önkormányzati, jogi tapasztalataikat mindig szívesen megosztották másokkal, láthatóan fontos is volt számukra a tanácsadó/vezető szerepe.
A mi feladatunk elsősorban a közösségiség gondolkodásmódjának és cselekvő eszköztárának bemutatása volt, s ez iránt a legfogékonyabbak a szerény anyagi körülmények között élő, kis társadalmi elismertség mellett is kitartóan dolgozó helyi roma vezetők voltak, akik végül döntően meghatározták képzésünket. A sokszínű csoportokban ők voltak a mag, az ő tudásukhoz igazodtunk, tapasztalataikat beépítettük a képzésbe, s elmondható, hogy az ő készségeiket sikerült a leginkább fejlesztenünk.
A csoportmunka szempontjából a legnehezebb volt a helyi vezetők mellett megjelenő fiatalokkal dolgozni. Ők nagyon bátortalanok voltak, de ha sikerült őket "elszigetelni" a szervezet vezetőjétől, akkor - sok biztatással - körükben is lehetett eredményeket elérni.
E két szélsőség (a túlképzettek és a bátortalanok) általában minden civil képzésen megjelenik, de esetünkben ez a kép kiegészült a nem roma résztvevőkkel. Helyük a csoportokban különös jelentőséggel bírt, mert mintát adott a problémák mentén való települési együttműködésre, s megmutatta, hogy a romák helyzetének javítása a többségi társadalom számára is egyre fontosabb.
c. Motiváltság
A csoportra általában a közösségi munkára való motiváltság volt a jellemző. Értékrendjükben az első három helyen az együttműködés, felelősség, tolerancia szerepelt.
d. Aktivitás
Együttműködő partneri viszonyt igyekeztünk kialakítani. Nem tekintettük magunkat mindentudónak, a résztvevők tapasztalatait és véleményét messzemenően tiszteltük - teret kapott önálló véleményük, hagytuk kibeszélni a sikereket és a kudarcokat egyaránt. Ezzel sikerült elérni, hogy csoportjaink nagyobb részt aktívan vettek részt az együttműködést igénylő feladatok elvégzésében.
Fokozta az aktivitást az a nehéz helyzet is, ami a roma közösségi házak környezetében, minden helyi cselekvés során körülveszi ezeket az embereket. Tiszteletre méltó módon minden eszközt megragadnak, hogy eredményeket érjenek el. Sajnos, egyes vezetők leginkább a kapcsolatoktól remélik ezt, ők valószínűleg csalódtak bennünk. A többséggel azonban sikerült felismertetni azt, hogy ha nem a közösséggel együtt látnak a helyi problémák megoldásához, akkor tartós sikerre nem számíthatnak, maguk is elszigetelődhetnek, s a tervek nagyobb része is megvalósulatlan marad.
A helyenként igazán fárasztó munkatempót legtöbben kis csodálkozással vették tudomásul, de - éppen a nagyfokú azonosulásnak köszönhetően - ezt általában megbocsátották nekünk.
Ennek ellenére előfordult lemorzsolódás, melynek okairól a következőket tudjuk: anyagi természetű (nem volt pénzük az útiköltséget megelőlegezni); mást vártak a képzéstől (valószínűleg sokallták vagy nehéznek tartották a feladatokat); más irányú elfoglaltság (a politikusok esetében); egészségügyi problémák (sajnos, sokan közülük súlyos betegségekkel küzdenek); közlekedési nehézségek (vasutassztrájk, zord időjárás).
A lemorzsolódásban az azonos helyről érkezők egyformán viselkedtek, tehát mindezeken kívül és mellett valószínűleg a szervezet vezetőjének véleménye lehetett a döntő.
A TANANYAG
Előzetesen kidolgozott tananyagtervünk - tanári párosok által kiegészített - vázlata a következő:
Első hétvége: Bemutatkozások, tudnivalók a képzésről. Saját munkájuk és szervezeteik bemutatása. Sikerek, kudarcok. A szervezetről alkotott kép jelentősége (hírírás, kapcsolat a médiákkal). A küldetés. A szervezetek közeli és távoli tervei. A település bemutatása és megismerésének jelentősége. A környezet problémáinak feltárása, ennek módszerei. A közösség fogalma, jelentősége a problémák megoldásában. Kapcsolati háló készítése és elemzése. A helyi cselekvés első lépései. Interjúkészítés, közösségi beszélgetés. Ezek technikai tudnivalói és szerepük a helyi cselekvésben és a bevonásban. Otthoni feladat: interjúkészítés helyi véleményformálókkal.
Második hétvége: Az otthoni feladatok eredményeinek értékelése. A településkép kiegészítése. Lehetőségek, adottságok, gyengeségek, veszélyek. A helyi cselekvés stratégiájának kialakítása egy-egy saját problémára. A célok és feladatok meghatározása. A célcsoport fogalma. A közösségi ház funkciói, szerepe a problémák megoldásában. Partnerség a cselekvésben. Közösségi akciók tervezése. A bevonás technikái. Az önkéntesség fogalma, problémái és lehetőségei. A konfliktusok kezelése és az érdekek egyeztetése. A közösségi döntéshozatal formái. A külső és belső nyilvánosság szerepe a szervezetek életében. A projektek véglegesítése. Otthoni feladat: nyilvános beszélgetés szervezése.
Harmadik hétvége: A legutóbbi találkozás óta lezajlott helyi események beépítése a tervekbe. A helyi akciók, feladatok konkrét tervezése. Programterv, időzítés, költségvetés. A források fajtái. Forrásteremtési technikák. Pályázatírási gyakorlatok, tanácsok. A minimális eredmény megfogalmazása. A fenntarthatóság elve. A közös munka és egymás segítésének útjai. Tervek, javaslatok a jövőre. A képzés értékelése. A fenti tematika természetesen nem jelentette azt, hogy minden csoport minden egyes alpontot külön érintett. A felsoroltakban az összes csoportban érintett témák fordulnak elő, de a csoportokban mindezek a csoporttagok és a csoportvezetők által meghatározott variációban valósultak meg. Emellett voltak "egyénre szabott" témák is, melyeket a tanulócsoport igényei, érdeklődése miatt tárgyaltunk meg, mint pl. a közösségi felmérés módszerének bemutatása vagy a közösségi vállalkozások beindítása.
AZ ELKÉSZÜLT PROJEKTEK
Célunk az volt, hogy a képzés végére megfogalmazott, a közösség felemelkedését célzó tervek a saját településen felmerülő saját problémára adandó válaszokat tartalmazzák. Kiválasztásuk és kidolgozásuk legnagyobb nehézségét éppen ez adta a hallgatók számára: a legtöbben általánosságokban kezdtek el gondolkodni.
A folyamatot mélyen átgondolók körében sikerült ezeket a terveket a valóságos igényekre és a helyi adottságokra alkalmazva elkészíteni. Nem volt könnyű dolguk.
A település és az ott élő romák sok-sok problémájából kellett kiemelniük azt a néhányat, amelynek megoldásához a közösség - a közösségi ház segítségével - maga is hozzá tud járulni.
Néhány példa a romák körében felmerülő problémákra és a projektformát öltött válaszokra:
Munkanélküliség
- Munkaerő-piaci képzések (Siklósnagyfalu, Kisköre, Szikszó)
- Nyaralónak használt régi lakóházak felújítása, kézműves munkák megszervezése (Barcs)
- Szociális asszisztens képzés, mentorok alkalmazása (Kiskunmajsa) Infrastrukturális elmaradottság
- Közösségi ház épületének felújítása (Sarkad, Okány, Nagykanizsa, Babócsa)
- Közösségi ház építése/vásárlása (Szombathely)
- Parlagfűirtás (Kecel)
- Gáz- és vízvezeték építése (Tamási)
- Útépítés, játszótér létesítése (Sajóivánka)
- Lakókörnyezet higiénikus viszonyainak javítása (Sormás) Érdekérvényesítés, helyi demokrácia
- Cigányokat támogató magyarok baráti társasága (Kecskemét)
- Megyei cigány vezetők képzése (Kiskunmajsa )
- Önkormányzati konfliktuskezelés (Siklósnagyfalu)
- Jogvédő iroda felállítása és működtetése (Tamási)
- Utcamesterek szervezetének kiépítése (Barcs)
- Városrészi roma civil szervezetek összefogása (Miskolc) Életmód
- Kallódó fiatalok drogellenes klubja (Pécs)
- "Bőrünkön érezzük" - roma egészségügyi újság (Ózd, É.M.R.U.)
- Komplex egészségügyi és szociális terv (Kiskunhalas)
- Életvezetési tanácsadás (Sarud, Gerjen) Oktatás, iskolázottság
- Gyermekek felzárkóztató programja (Gerjen, Kisköre, Kunszentmiklós)
- Helyi tanterv kidolgozása roma népismereti tárgy oktatására (Borsodbóta)
- Olvasótábor roma gyerekeknek (Rudabánya)
- Általános iskola befejezését szolgáló képzés fiataloknak és felnőtteknek (Szolnok)
- Hétvégi Kollégium (Nagykanizsa) Közösségi élet, hagyományőrzés
- Cigány szakácskönyv kiadása (Okány)
- Ifjúsági hagyományőrző klub indítása (Pécs, Gerjen, Borsodbóta)
- Cigány kulturális nap (Kunszentmiklós, Siklósnagyfalu, Rudabánya)
- Roma Gasztronómiai Nap rendezése (Szombathely)
- A helyi cigányság életét, múltját bemutató kiállítás (Rudabánya, Nagykanizsa)
- Cigánybál szervezése (Gerjen)
- Nyári gyermeküdültetés (Okány)
AMIRE NAGY SZÜKSÉG VOLNA…
a résztvevők szerint:
A leggyakrabban előfordult kifejezések a "pályázat" és a "támogatás" voltak. Meggyőződésünk, hogy legtöbb helyen nagyon szerény körülmények között dolgoznak a roma közösségek. Szükségük lenne:
- a közösségi házak korszerűsítésére;
- a közösségi házak felszerelésére;
- működési költségeik biztosítására;
- az ott dolgozók megfizetésére;
- programjaik kiadásának fedezésére kiírt további pályázatokra;
- ezen lehetőségekről való mindig friss információkra.
A résztvevők nagyobb része szívesen tanulna további bevonást segítő, aktivizáló módszereket, mert ráébredtek, hogy saját környezetük elköteleződése is kell a fejlődéshez.
Mindnyájan várják a program folytatását, legfőképpen egy találkozást a többi csoport tagjaival. Úgy gondolják, hogy ezt a Soros Alapítvány fogja nekik megszervezni.
a közösségfejlesztők szerint:
Információs hálózat megszervezése, hírlevél kiadása, amelyek segítségével a kapcsolatok nem vesznek el, de élők maradnak; egymást saját munkájukról tájékoztatni tudják; aktuális információkhoz jutnak stb.
Közösségfejlesztők képzése. Azokra gondolunk, akik alkalmasak a helyi cselekvés elindítására, segítésére, s akik készek egy szakmának elköteleződni. A képzés modellértékű lenne - mint szakképzés, az első közösségfejlesztő képzés lenne az országban -, s bizonyára követésre találna. Az itt végzőkből akár egy hálózat is alakulhatna, amely nagyobb területre is ki tudná terjeszteni hatását.
A képzés hatására elkészült projektek vagy készülő más tervek megvalósításának követése.
Egy, a képzés tapasztalatait, tananyagát összefoglaló, példatárral, esettanulmányokkal kiegészített tágabb publikáció a résztvevőknek és a távol maradottaknak egyaránt.
VÉGEZETÜL…
A több mint fél éves képzés során általunk megismert roma vezetők és segítőik mindegyike elmondta, az értékelő feladatlapokon megállapította, hogy számára fontos volt ez a képzés.
A településben való gondolkodás mindnyájuk számára újdonságot jelentett, holott maguk is kimondták, hogy a romák helyzetét a saját településükön, a saját lehetőségeiket számba véve lehet a leghatékonyabban megoldani.
Képzésünk során több olyan eszközt tudtunk a kezükbe adni, amelyekkel sikeresebben végezhetik munkájukat. Ha ezeket az olykor sok munkát igénylő módszereket a saját településükön alkalmazni kezdik, akkor a tekintélyelvűség helyett a bevonás, a paternalizmus helyett az önsegítés gyökeresedik meg gyakorlatukban.
Sok támogatás, anyagi és szakmai segítség mellett önmaguk megerősítése az eszköze annak, hogy a nagyobb sikereket érjenek el településükön. Munkánk ennek a célnak igyekezett megfelelni.
Varga Matild - dr. Vercseg Ilona