Kiadványok
Nyomtatóbarát változat
Cím:
Süss fel nap - Pálfiné Kováts Ágnes: Nyílt napok — másképpen
Szerző:
Fűzfa Balázs (szerk)
Sorozatcím:
A kiadás helye:
Pilisborosjenő
A kiadás éve:
1999
Kiadó:
Pedagógus-továbbképzési módszertani és információs központ
Terjedelem:
Nyelv:
magyar
Tárgyszavak:
pedagógia, tehetséggondozás
Állomány:
Megjegyzés:
Annotáció:
ISBN:
963 9049 24 7
ISSN:
Raktári jelzet:
E


Pálfiné Kováts Ágnes
(A szerző munkatársa: Hideghné Kiss Ágnes)

Nyílt napok — másképpen
A Freinet-pedagógiával működő
pesterzsébeti „Kiscsikó"
óvodai csoport újító kezdeményezése

[...] Óvodai csoportunk, a Freinet-pedagógia alapján működő „Kiscsikó" csoport mint a Soros Alapítvány modellintézménye vállalta, hogy nyílt napokat tart. A látogatás megszervezésekor két fő célkitűzésünk volt. Egyrészt: megtalálni annak a módját, hogy a látogatók minél érzékletesebben tapasztalják a csoportunkban folyó Freinet-pedagógia lényegét, a témacsoportos tervezés megvalósítását a Freinet-technikákon keresztül. Ez nem könnyű feladat, mert egy nyílt napon pedagógiai munkánknak csak igen kis szelete mutatható meg.
A másik elképzelésünk az volt, hogy a látogatóknak aktív együttműködést, saját élményű tanulási lehetőséget biztosítsunk. Elgondolásunkat arra alapoztuk, hogy a Freinet-pedagógiában a továbbképzések mind belföldön, mind külföldön műhely-jellegűek, azaz a résztvevők aktivitására épülnek; ezért olyan hatékonyak, maradandó élményt és valós tudást nyújtanak.
[…]
Amikor elterveztük, hogy a nyílt napokat a látogatók együttműködő
részvételével vállaljuk, világossá vált, hogy a csoport mindkét óvónőjének aktív jelenlétére szükség van.
Az érdeklődők különböző újságokból (Óvodai Nevelés, Óvodai Élet, SANSZ, Pesterzsébet) szerezhetnek tudomást a nyílt napokról. Jelentkezésükkor tájékoztatjuk vendégeinket arról, hogy a nyílt napon milyen témával fogunk foglalkozni. [...]

Boldog új évet! — januári nyílt nap
A vendégek érkezésükkor a jelenlévő gyermekekkel kölcsönösen bemutatkoztak egymásnak. Bekapcsolódtak a folyamatos reggelizésbe. Reggelire többféle tea, kávé van, a szendvicsét mindenki maga készíti el. A gyerekek szívesen segítenek a reggeliző asztal megtérítésénél, szalvétát, cukrot, evőeszközt hoznak. Közben megszámlálják, hány vendégünk van, mennyi tányérra, pohárra stb. lesz szükség. (Gyakorlati matematikai nevelési lehetőség-)
Míg a gyermekek gyülekeznek, reggeliznek, játszanak, mi a vendégekkel
ismertetjük aznapi nevelési elképzeléseinket. Rendelkezésükre bocsátjuk aktuális ütemtervünket.
Beszéltünk a csoport összetételéről (vegyes csoport: tíz kiscsoportos, tíz középsős, nyolc nagycsoportos). Elmondtuk az előzményeket: (eredetileg két—három napig akartunk az ,,újév"-témával foglalkozni. Átismételtük az előző években tanult mondókákat. Nekünk, óvónőknek is újdonság volt a „Kerek Isten fája" kezdetű népköltés. A gyerekeknek is nagyon megtetszett.

Mondóka az évről:
KEREK ISTEN FÁJA
(népköltés)

Kerek isten fája,
Szép tizenkét ága,
Szép tizenkét ágán,
Ötvenkét virága,
Ötvenkét virágból
Három aranyalma,
Aki kitalálja,
Hull a virág arra.

Nálunk az a szokás, hogy a témákhoz illő verseket, meséket altatáskor is mondogatjuk. Ennél a mondókánál sokszor felhangzott: „még egyszer" — kérték a gyerekek. És mi számtalanszor örömmel elmondtuk. Hamarosan velünk mondták, majd elkezdték boncolgatni.
Ekkor láttuk, hogy ezt a csoportot most ez a téma — az év, hónap, hét, nap, óra, perc — nagyon izgatja. Mivel a Fremet-pedagógia egyik technikája megszervezzük az órák gyűjtését. Pár nap múlva gazdag gyűjteményünk volt: igazi órák: karórák, ébresztők, falióra, tojásfőző óra, homokóra, zsebóra, díszóra, játék órák. A gyerekek beszélgetőkörön mutatták be társaiknak az otthonról hozott órákat. Egy-egy ilyen különleges gyűjteményt szemlélve örömmel állapítjuk meg: jó döntés volt a Freinet-pedagógiát választanunk. Nekünk, óvónőknek is gyakran nyújt új élményt, új ismereteket. Most olyan órákat láthattunk, amilyeneket eddig még soha. Volt például egy fedéllel ellátott karóra, amit a sivatagban hordanak. Az egyik szép, álló díszóra üveggömbbe volt öntve, így a szerkezetét is jól lehetett látni.

Játék, alkotás, beszélgetés — tanulás a nyílt napon
A korábban megkezdett, folyamatban lévő játékok nagy része is a témához illeszkedett:
 szilveszteri, újévi vendégeskedés,
 utazás vonattal, repülővel (pontosan indul),
 „hol csörög a vekker?"
A vendégek, ha kedvük volt hozzá, bekapcsolódhattak bármelyik játékba, a gyerekek által felkInált szerepekbe, szituációkba.
Kértük a vendégeket, hogy ha kedvük van hozzá, segítsenek a gyermekek szabad szövegeit lejegyezni a patkó alakú könyvbe. (A patkó igen közel áll a „Kiscsikó"-csoportos gyerekek leikéhez. A csoportszobánkat egy központi helyen egy szép nagy igazi lópatkó díszíti, melyet ajándékba kaptunk egy vendégünktől. A patkó a néphit szerint a szerencse szimbóluma — ezért ez is egy újévi jelkép. Erről a gyerekekkel sokat beszélgettünk - így ők választották az újévi jelképek közül a könyv formájául a patkót.)
Minden gyerek kapott egy patkó alakú lapot. A lapon a szövegnek szánt helyet egy vonallal jelöltük. A gyermekek lerajzolták újévi jókívánságaikat önmaguknak és családjuk tagjainak - természetesen minden gyerek saját fejlettségi szintjének megfelelően. A kész rajzzal odament egy óvó nénihez, akit kiválasztott magának, és elmondta a rajzhoz illő szabad szövegét. A vendégeket arra kértük, nyomtatott nagybetűvel írják oda a gyermekek szövegeit - ez a Freinet-pedagógiában így szokás; ez a természetes olvasás- és írástanulás első lépése. Ebben a pedagógiában a gyermekek saját szövegeiken tanulnak meg olvasni — természetes módon. A rajzolás, szabad szövegalkotás folyamatosan megy a játék és folyamatos reggeli mellett. Ahol a játékhelyzet vagy a rajzolás úgy hozza, elénekeljük a témához kapcsolódó dalt, elmondjuk az oda illő verset, mondókát. Mindig mindent megvizsgálunk matematikai szempontból is, ahol a helyzet úgy kInálja, például: megszámláljuk, hány óránk van ma a gyűjteményben?
Menetközben a gyerekek készülődtek az újévi cirkuszi előadásra. Mindenki újabb gyakorlaton dolgozott, amelyet időnként (havonta vagy kéthetenként) bemutat társainak. Ez lehet tánc, szabad mozgásos önkifejezés. A fellépés teljesen önkéntes, mindig zenére történik. A cirkuszos játéknak időközben kialakultak a keretei, állandó kellékei. Már hagyomány, hogy van egy porondmester, cilinderrel a fején, hosszú fehér sállal a nyakában, pálca a kezében. Mindig önként jelentkezik valaki erre a szerepre. Ő mondja be, ki következzék, és ő a játék animátora — óvónői segítséggel. A Freinet-pedagógiában - így a mi csoportunkban is — nagy szerepe van a szemkontaktusnak és a nonverbális kommunikációnak (szavak nélküli közléseknek), így tudjuk segíteni a játékot irányító gyereket észrevétlenül.
Az egyes szabad mozgásos önkifejezéssel megalkotott produkciókat tapssal jutalmazzuk. Gyakran előfordul, hogy két vagy több gyerek társul egy közös produkció előadására - ez főleg a nagyobbakra jellemző. Barátok összefognak, és megterveznek egy közös produkciót, például: két gyerek tart egy selyemkendőt, és zenére mozgatják úgy, hogy a ráhelyezett léggömb a lehető leghosszabb ideig rajta maradjon.
A vendégek is lehetőséget kapnak, hogy kipróbálják a zenére történő szabad mozgás lehetőségeit ebben a cirkuszos játékban. A cirkuszos játékunknak kedvelt eleme az arcfestés — bőrbarát testfestékkel. Külön dicsérjük azt, ha a szabad mozgás és az elkészített smink utal egymásra.
A gyermekek a sminket általában egymásnak készítik, de van, aki magát sminkeli. Szívesen készítenek képet arcfestékkel az óvónők és vendégek arcára. Olyan bőrbarát sminkfestékeket veszünk, amelyek vizes alapúak, vízzel hígíthatóak, és vízzel egyszerűen lemoshatóak.

A beszélgetőkör
A gyermekek és szüleik mindig pontosan tudják, milyen témán dolgozunk. Ehhez a szülőktől sok támogatást kapunk. Hogyan csináljuk?
A teremben az ajtó mellett egy kis táblán folyamatosan tájékoztatjuk a szülőket tervezett témáinkról. A szabad önkifejezés mint Freinet-technika, nagyon tetszik a szülőknek. Szívesen vesznek részt benne úgy, hogy a témával kapcsolatos tárgyakat adnak gyermekeiknek, beszélnek róla életkori sajátosságaiknak megfelelően.
A beszélgetőkörnek terveztünk egy táblázatot, mely kör alakú, és a munkahét öt napjának megfelelően van beosztva. A gyermek, aki beszélgetőkört kíván tartani, érkezéskor jelzi szándékát, és átadja azt a tárgyat, amit hozott. Mi a beszélgetőkörös lapon feljegyezzük a jelét és nevét. Amit hozott, egy kosárba tesszük. A beszélgetőkört tartó gyermek vagy felnőtt egy kényelmes fonott karosszékben foglal helyet. (Ez a csoportszoba egyetlen felnőtt méretű bútora).
A hozzánk látogató vendégek is tarthatnak beszélgetőkört. Általában ilyenkor mondják el, honnan jöttek, milyen az óvodájuk. Gyakran hoznak olyan ajándékot emlékbe, amely csak rájuk jellemző. Ezt nagyon megköszönjük, mert segíti az emlékezést és a további kapcsolattartást.
Óvodásaink fejlettségüknek megfelelő beszélgetőkört tartanak. A kiscsoportosok néhány mondatot mondanak, és körbeadják, amit behoztak. A nagyobbak kész kiselőadással lepnek meg minket. Például: egy újonnan kapott játékszerről, ruhadarabról. Gyakran hoznak be érdekes alakú krumplit, répát, gyümölcsöt, kavicsot, fakérget, és kérik társaikat, mondják el, mi jut eszükbe róla. Gyakori, hogy ezekről az anyagokról egy jó kis mese születik, hiszen mindenki azt láthat bele, amit akar.
A megtartott beszélgetőkör jutalma: röviden leírjuk a tartalmát, és egy nagy piros pontot teszünk a gyerek jele mellé. A gyermeknek természetesen joga van meggondolni magát. Ez ritkán fordul elő. Ilyenkor általában másnap jelentkeznek, hogy szeretnék az elmaradt beszélgetőkört megtartani.
Amíg az óvodások az udvaron játszanak, mi vendégeinkkel megbeszélést tartunk. Megmutatjuk az „Eletünk könyvét", ami a Freinet-pedagógia egyik jellegzetessége. A csoport életének fontos eseményeit dokumentáljuk benne a gyermekek szabad alkotásaival, fényképekkel, mindenféle tárgyi emlékekkel: például egy szép csomagolópapír, amiben ajándékot kaptunk valakitől vagy egy képeslap, amit egyik társuk küldött, amikor elutazott. Megmutatjuk a vendégeinknek tervezőmunkánkat, projektjeinket. Megnézhetik a gyermekek szabad alkotásaival készült könyveinket: az egyéni — a kiscsoportban készült — és a közös alkotásokat. Alkotásnak nevezzük ezeket a munkákat, mert egyediek és megismételhetetlenek.
Ilyen például A ló és a kuglóf című saját könyvünk, a saját Mikulás-mesénk, vagy A három ősztündér és a boszorkány című könyvünk. Ezeket a meséket - mivel vegyes életkorú a csoport — a gyerekek szinte öröklik egymástól. (A következő oldalakon: lapok a Tojás alakú könyvből és a Ház alakú születésnapi könyvből.)


Megpróbálunk a vendégek kérdéseire kielégítő válaszokat adni. Gyakran adunk kölcsön cikkeket, szakirodalmat.
Eredetileg négy fő együttműködő részvételével terveztük a nyílt napokat - mivel a szabad önkifejezéshez intim légkör szükséges. A nagy érdeklődésre való tekintettel mégis kénytelenek voltunk kompromisszumot kötni. Általában hat-tíz vendégünk volt. Az ilyen magas létszám ellenére (26 gyerek +10 vendég + 2 óvónő) a nyílt napok eredményesek voltak. Tény azonban, hogy a hely szűk volt a gyermekek játékához és szabad mozgásához — ez és a magasabb létszámból fakadó magasabb zajszint mindnyájunk számára fárasztó volt. Ebben a tanévben 58 látogató érkezett az ország különböző pontjairól. Egy külföldi vendégünk is volt.
Látogatóink közül hárman szakdolgozat elkészítéséhez kértek tőlünk segítséget, egy óvónő pályázat írásához.
Gyakori, hogy kapcsolatunk a nyílt nap után is folytatódik telefonon, levélben. Van, aki többször visszatér.
A nyílt napokról naplót vezetünk.
Év végére sok tapasztalatot gyűjtöttünk az együttműködő részvétellel szervezett nyílt napok tervezéséről és a bennük rejlő lehetőségekről.

Egy hospitálás tapasztalatai
1997 novemberének egyik nyílt napján módom volt a délelőtt néhány óráját a Freinet-csoportban eltölteni. Már a megérkezésemkor kellemes meglepetésben volt részem: a folyamatos reggelizés csoportrendjének megfelelően rögtön terített asztalhoz invitáltak, ahol saját készítésű teával, szülők által a gyümölcsös polcra készített finomságokkal kInáltak, amiket néhány, nemrégiben érkezett gyermek társaságában fogyaszthattam el. A. gyerekek kifejezetten barátságosan fogadtak, érethető volt, hogy a vendégek jelenléte nemcsak megszokott dolog, hanem valódi öröm is a gyerekek számára. az óvónők — mindkét óvónő jelen volt a csoportban — nem csupán a megfigyelő, a szemlélő megszokott szerepét szánják a látogatónak, hanem azonmód részesévé válhattam a csoport életének. A gyerekek barátságosak, közlékenyek, szívesen mutatják meg alkotásaikat, és mondják el azokhoz kapcsolódó észrevételeiket, így rögtön közéjük telepedve jegyezhettem le a z általuk megfestett őszi gyümölcsökhöz kapcsolódó szabad szövegeiket. Észrevehető volt, hogy mennyire kiterjedt valós tudással rendelkezjiek, s ezt milyen összeszedetten képesek kifejezni szóban is, beleszőve saját élményeiket (például nekik otthon milyen gyümölcsfájuk van). Eközben a gyerekek egy csoportja az óvónövel textilnyomatot készített. Az együttműködés az óvónő és a gyerekek, valamint gyerek és gyerek között teljesen harmonikus volt. A gyerekek valódi elmélyüléssel dolgoz: tak egyénileg, illetve egy-egy részlet kialakításán közösen is! A nyomatok a csoportszoba függönyét díszítik, így a közös — valódi eszközökkel végzett — munkának valódi, értéket teremtő eredménye van.
Ezalatt a gyerekek egy másik csoportja nyugodtan, szabadon játszott, kivárva sorát, ameddig ő is a munkaasztalhoz zférhet, vagy éppen a már megkezdett játékát, például építkezését folytatta, ami a szoba „kuckósításának" köszönhetően több napon keresztül is folyhat, nem zavarva így meg a z alkotás folyamatát. Miután mindaz, amivel éppen foglalatoskodtak, a gyerekek szabadon választott örömmel végzett tevékenysége volt, így teljes figyelmükkel jelen voltak benne, így a csoport légkörét az igazi szabadság, az önként vállalt és betartott rend uralta, anélkül, hogy a z óvónőknek külső eszközökkel, például verbálisán fegyelmezni kellett volna! A rendnek, az_ egymásra figyelésnek szép pillanatai nyilvánultak meg az un. beszélgetőkörön. Körbe ültünk, középre került egy nagy fonott karosszék. Ide ülnek azok a gyerekek, akik valamit mutatni, közölni szeretnének a csoportnak, például otthonról hozott, ajándékba kapottjátékszert. Körbeadva mindenki megnézheti, megtapogathatja a tárgyat, a székben ülő gyermek elmondhatja ezzel kapcsolatos „mondókáját". Bárki szabadon kérdezhet tőle, például kitől kaptad, mire való stb. Ezzel szabadon, spontán fejlődik a kommunikációs készségük és társas kapcsolataik is (kivárni, amíg sorra kerül a kérdezésben, örülni más örömének stb.). A legkülönlegesebb azonban az volt, hogy szülő is aktívan részt vehet a csoport mindennapi életében. A beszélgetőkörön egy édesanya — foglalko-Zásához. kapcsolódóan — a vulkánokról tartott „foglalkozást", élményszfrűen, vizes homok, víz és ecet felhasználásával valóságosan is imitálva a vulkán működését. Ennél tökéletesebben meg sem valósulhatna a szülők és óvónők valódi együttműködése. S a környezeti, pedagógiai feltételek megteremtése mellett ez az óvónői belső hozzáállás az, ami feltétlen elismerésre és terjesztésre méltó. Köszönöm az óvónők fáradozását, és hogy tapasztalataikat a hospitálás után önzetlenül megosztották velem.

Budapest, 1998. augusztus 1.
Csongrádi Judit

Bízunk benne, hogy a többi látogató is hasznos tapasztalatokkal távozott tőlünk, és a jövő tanévben is sikerül olyan nyílt napokat tartanunk, melyek mind a gyermekeknek, mind vendégeinknek értékes élményt jelentenek.

Irodalom
Zilahi Józsefné: Óvodai nevelés játékkal, mesével I-V. Eötvös Kiadó, Budapest, 1996.
A szerző a budapesti IV. számú
Összevont Óvodapedagógusa
Az óvoda címe: 1202 Budapest, Mártírok útja 205/B
Telefon: (1) 285-5102
Kiadványok