Soros egészségterv hírlevél
Nyomtatóbarát változat
Cím:
Jobaháza Egészségterve
Szerző:
Tóth Mihályné
Szám:
16
A hírlevélben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Jobaháza
Tárgyszavak:
Jobaháza, települési egészségterv
Megjegyzés:
Annotáció:

Közel tíz éve alakultak meg az Önkormányzatok, s ez alatt az idő alatt anyagiakban gyarapodtunk, útjaink, intézményeink felújításra kerültek, de nem volt, vagy alig közösségteremtő lehetőség.

Döbbenten tapasztaltuk, hogy a családok egyre inkább befelé fordulóak lettek, sokkal inkább egymás mellett, mintsem együtt-élésről beszélhettünk. Úgy gondoltuk, talán még innen vagyunk a 24. órán, tennünk kell valamit, de sürgősen. Ekkor szereztünk tudomást a Soros Alapítvány Települési Egészségterv programjáról. Részt vettem Szombathelyen egy tréningen. Egy eddig nem tapasztalt módszerű felkészítő tréning volt ez, nem titok, azóta másképp látom egy-egy pályázat elkészítését, rengeteg segítséget, ötletet adott ahhoz, hogy miként lehet (többnyire) sikeresen pályázatot írni.

Tele ötlettel és lelkesedéssel érkeztem haza, s meg is kezdtem a szervező munkát. Összehívtam mindenkit, akiről tudtam, szívesen tesz a falujáért. Kiosztottuk a feladatokat. Elsőként azt tartottuk legfontosabbnak, hogy egy átfogó képet kapjunk településünkről, az itt élő emberekről. Aprólékos, de időt, jó szervezettséget igénylő munka után kaptunk egy átfogó képet. Olyan dolgok jutottak felszínre, amiről úgy vélem, máskülönben sosem szereztünk volna tudomást. Ahogy a pályázat elkészítése a vége felé közeledett, úgy nőtt azok száma, akik ötleteikkel, javaslataikkal segítettek. Egy dologtól félt mindenki, mi lesz, ha nem fogadják el a pályázatunkat, mi lesz a tervekkel, ötletekkel?

Abban mindannyian egyetértettünk, hogy sikertelenség esetén is elindult valami, amit már megállítani nem lehet. Kisebb-nagyobb közösségek alakultak, s kezdték meg a tevékenységet.

Amikor tudomást szereztünk arról, hogy pályázatunk sikeres lett, leírhatatlan volt az öröm. Nehéz volt a túlfűtött lelkesedést helyes mederbe terelni, hisz’ egyszerre akart mindenki, mindent.

Végül is közös megegyezéssel fontossági sorrendet állítottunk fel. Ma már szinte majdnem teljes egészében elkészült a „Katalin-park”. Egyet sajnálunk, hogy nem készítettünk felvételeket a régi állapotokról. Ami viszont a legfontosabb, hogy a park kialakításának munkálataiban szinte egy emberként, az egész falu kivette a részét. Rendkívül büszkék vagyunk erre a csodálatos ligetre kis falunkban. Ezzel egy időben megtörtént a fűnyírók beszerzése. Elképzelésünk az volt, közterületen végzett munkával egy részben ki lehet váltani a kommunális adót. Be kell vallanom, hogy kissé bizalmatlanok voltak az emberek, döcögve indult be az egész. Igaz, hogy a vele járó adminisztráció is sok terhet rótt ránk, de azért lassanként beindult a gépezet. Az ősz végére annyian vették igénybe ezt a lehetőséget, hogy közterületeink gondozása megoldódott.

A kulturális bizottság munkája bizonyult kétségkívül a legnehezebbnek. Hisz’ adva volt egy leromlott épület, tengernyi munka, nagy lelkesedés és két közösség, a nyugdíjasoké és a fiataloké. Sajnos az időjárás nagymértékben befolyásolta a munka ütemét. A tetőszerkezet javítása során derült ki, hogy nagyobb a baj, mint gondoltuk. E nélkül viszont a belső felújítás hiábavaló lett volna (beázás veszélye!). Mostanra a tetőszerkezet javítása befejeződött. A gázfűtésre való átállás is megtörtént. A villanyhálózat teljes átvizsgálása, ahol szükséges volt a felújítás, el lett végezve. Elkészült a belső pucolás, az aljzat betonozás. Már csak a járólapok beszerzése, lerakása, s a bútorzat beszerzése van hátra. De már használjuk, hisz’ a faluban élő külföldiek közel hatvan széket hoztak, a nyugdíjas klub tagjai függönyt varrtak, s képekkel, különféle díszekkel tették otthonossá a helyiségeket. A tévé, videó már „szolgálja” az érdeklődőket. A videó-kamerával több helyi rendezvényt örökítettünk meg az ovisoktól kezdve az idősekig. A faluban élő minden nemű és korú ember mozgás igényének kielégítését szolgálják a ping-pong-asztalok, a ping-pongozás hihetetlenül népszerű tevékenységgé vált.

Jelenleg itt tartunk, s visszatekintve, bizony óriási utat tettünk meg. Egyre többször és gyakrabban találkoztunk az emberek segítő szándékával, egyre több „jobbulást” kívánó gondolat, ötlet fogalmazódott meg. Hogy mi mindenre képes egy falu közössége, azt most láttuk és tapasztaltuk meg igazán. Egyre többen ismerték és ismerik fel, hogy az összefogás értéket teremt, és újra önbizalmat ad az embereknek. Ma már tetten érhető, hogy egy igazi, önzetlenül tenni akaró és összetartó közösséggé kovácsolódnak össze az itt lakók, egyre inkább magunkénak érezve a falut, annak értékeit.

A programnak óriási szerepe volt abban (van ma is, és reményeink szerint lesz is!), hogy fiatalok, idősek egy közösséghez tartoznak, kezdik felismerni a sport, a mozgás szükségességét, s talán lassan-lassan megtalálják az egészséges életmód felé vezető utat. Úgy vélem, s hiszem, hogy fanatizmus és hit nélkül nincs győzelem. Fanatizmusunk bebizonyosodott az elmúlt hónapok alatt, hit nélkül viszont el sem kezdtük volna az egészet.

Hittel vallom:
„A kis közösségek nem mondhatnak le az ember-közelség melegéről, mert ha fagyot lehel körülöttünk a világ, egymást kell melegítenünk.”
Tóth Mihályné
program vezető
Soros egészségterv hírlevél