Soros egészségterv hírlevél
Nyomtatóbarát változat
Cím:
A kurátor
Szerző:
Fekete Attila
Szám:
3
A hírlevélben lévő
Nevek:
Fekete Attila, Tistyán Laci
Intézmények:
Települések:
Szolnok
Tárgyszavak:
kurrátor, pályázat
Megjegyzés:
Annotáció:

Kedves Tistyán Laci barátom közölte velem, hogy – személyében – utolért a végzet, s írjak a Hírlevél számára valami szépet és jót magamról, meg kurátori hitvallásomról. Sajnos az ember a végzetét nem kerülheti el - hiába is próbálja - igyekszem tehát kielégíteni, ki tudja, hátha végzetem hasznára lesz a pályázóknak.

Szociológusként foglalkoztam falukutatással, hátrányos helyzetű településekkel, területekkel. Vizsgáltam a helyi hatalom, önkormányzat működését és egy ösztöndíj révén Spanyolországban tanulmányozhattam a civil szervezetek önszerveződését, törekvéseiket környezetük alakítására. Nem ismeretlenek tehát számomra sem a falvak, sem a civil szervezetek problémái. Úgy gondolom, azok a települések tudnak változtatni viszonyaikon, amelyek nem várják ölbe tett kézzel az adományokat, nem csak siránkoznak, hanem megpróbálnak maguk is tenni valamit. A cselekvéshez a civil szervezetek, azok hálózatának kialakulása adhatja meg az alapot. A hangsúly azonban nem csak a szervezeteken van, hanem egyfajta „civil tudat” kialakulásán is. Azon, hogy az emberek ne arra várjanak, hogy majd valamilyen intézmény megoldja helyettük a problémákat, hanem tevékenyen részt vegyenek ebben a folyamatban. Hogy ez miért is fontos? Szerintem azért, mert az ember megtanulja, hogy irányíthatja a saját sorsát, hogy alakíthatja a környezetét, és nem feltétlenül van kiszolgáltatva az intézményeknek, helyi hatalomnak.


Fekete Attila kurátor Szolnokon

A pályázati kiírás egy közösség egészségének, életminőségének javítására irányul. Az én megközelítésemben azonban mégsem az egészségi állapot jobbítása a legfontosabb, hanem egy másfajta gondolkodásmód, viselkedési kultúra kialakításának elősegítése. Ez persze nem az egészség fontosságának lebecsülését jelenti. Az egészség, az életminőség jobbítása egy olyan feladat, amely sokakat érint és foglalkoztat. Épp ezért, az öntevékeny civil szervezetek kialakulásában katalizátor szerepet tölthet be. Ez egy olyan téma, amely mindenki érdeklődésére számíthat, érdekében könynyebb megmozgatni az embereket.

Kurátorként leginkább azokat a pályázatokat pártfogolom, amelyek a közösségi részvételre, öntevékenységre építenek. Időnként szőrős szívűnek is neveznek, amikor tényleg jó pályázatokra azt javaslom, hogy adjuk vissza még további kidolgozásra. Ugyanis pl. hiába nagyon jó a pályázat, ha olyan tevékenységeket, amiket önerőből, társadalmi összefogással is el lehetne végezni, vállalkozókkal végeztetik el.

Ez ugyanúgy a régi felfogást tükrözi, mintha pl. csak felvilágosító előadásokat szerveznének. A közösség aktívan nem vesz részt benne, csak be- illetve elfogad. Úgy gondolom, szemben bármiféle „adással” az aktív részvétel hatékonyabb, hatása tartósabb. Amire még érzékenyebb vagyok, jobban szoktam ügyelni, az a program fenntarthatósága. Ha csak a támogatásra épít és addig tart, amíg jön a pénz, akkor nem beszélhetünk közösségépítésről.

Nagyon örülök, amikor olyan pályázatokat olvashatok, amelyeken látszik, hogy sokat töprengtek rajta, és igyekeztek nem a hagyományos módon megközelíteni az egészség, életminőség jobbításának kérdését.
Szerencsére azért sok ilyen van, de az sem baj, ha elsőre ez nem sikerül. A szándék fontos, hiszen egy újfajta szemléletmód kialakulásához idő kell, s ebben igyekszünk segíteni.

Remélem piciny eszmefuttatásomból sikerül valami hasznosat leszűrni. Ami engem illet, az egészségtervek, az állapot leírások, ez az egész munka a pályázatokkal a saját magam épülésére is szolgál.

Soros egészségterv hírlevél