November 29-én a Marczibányi Téri Művelődési Központ adott otthont annak a rendezvénynek, amelyet a Soros és a Fact Alapítvány a Települési egészségterv program iránt érdeklődők részére szervezett.
Délelőtt az egészségterv elkészítésének módszertanáról, a cselekvési program összeállításának „csapdáiról” és a pályázatírás lépéseiről hallgattak előadásokat. A munka délután kiscsoportokban folytatódott.
A nap során feltett számtalan kérdés közül egyet szeretnék most kiemelni, és arra ezúton válaszolni, hiszen a pályázati feltételek elolvasása után nagy valószínűséggel másokban is felmerülhet ugyanez a gondolat.
A kérdés így hangzott: Mi a célja annak a pályázati követelménynek, mely az új pályázók számára két - egészségtervvel rendelkező - település képviselőjének ajánlását írja elő?
A kérdés megválaszolását messzebbről kell kezdenem.
Amikor 1997-ben körvonalazódtak a Községi egészségterv program elindításának és működésének keretei, a különböző elképzelések mellett megegyezett a szakértők és a programvezetők véleménye abban, hogy olyan kezdeményezéseket kívánunk támogatni, melyekben a kistelepüléseken élő emberek többségének aktív szerep jut a programok tervezésében és megvalósításában. Az Alapítvány kezdeti segítsége után azok nem halnak el, hanem lakossági támogatással, esetleg kiegészítő források bevonásával (pl.: a helyi vállalkozók megnyerésével) folytatódnak és hagyománnyá válhatnak.
Több település példája igazolja, hogy ez a programalkotói szándék helyes volt; az első programok indulásuk óta sikeresen működnek.
A leveleki polgármester asszony a találkozón így fogalmazott:
„...ha akarnánk, akkor sem tudnánk már abbahagyni, mert a község lakosai nem engednék.”
Ahogyan a Soros Alapítvány több más modell értékű kísérletével történt, a Települési egészségterv programtól is várható, hogy megerősödik, és kistérségi vagy regionális szinten tovább fog működni.
Az egészségterv program harmadik évének végén az Alapítvány már nem szorgalmazza újabb és újabb pályázók bevonását, hanem az egészségtervvel rendelkező települések hálózatba szerveződésének törekvését támogatja.
Egy nyár eleji megbeszélésen felvetődött, hogy ne írjunk ki több pályázatot egészségterv készítésére, azonban tudtunk arról, hogy néhány település évek óta dolgozik egészségtervén.
Ezért hirdetünk még egy utolsó pályázati fordulót feltételként szabva a két ajánlást, így kívánjuk a csírájában éledező hálózati jelleget erősíteni.
Úgy gondolom, hogy a két ajánlás a tapasztalatcsere mellett az emberi kapcsolatok kialakítására is kiváló lehetőséget nyújt.
Szőke Katalin, Soros Alapítvány
