Soros egészségterv hírlevél
Nyomtatóbarát változat
Cím:
„A brémai muzsikusok” találkozójáról
Szerző:
Szám:
10-11
A hírlevélben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
konferencia, statisztika, Közösségfejlesztők Egyesülete
Megjegyzés:
Annotáció:

A Soros Alapítvány 2000. április 13-14-én konferenciát rendezett Budapesten. A konferenciára a Települési Egészségterv programban támogatást nyert településeket hívta meg a támogató Soros Alapítvány.

A konferencia célja az volt, hogy a résztvevők közösen tárják fel az egészségterv program eddigi eredményeit, a sikereket és a nehézségeket egyaránt, valamint megbeszéljék a programok jövőjét, a fenntarthatóság lehetőségeit.

A Soros és a konferencia rendezésére felkért Fact Alapítvány nem elméleti, szakmai továbbképzésre, hanem tapasztalatcserére hívta a települések képviselőit. A cél tehát az volt, hogy gyakorlati tapasztalatokra alapozva együtt keressük a választ a „hogyan tovább” kérdéseire.

A konferencia „statisztikája”

A konferenciára 154 település képviselőit hívtuk meg. E települések több mint fele (81 község és 7 város) elfogadta meghívásunkat.

A Veszprém, Somogy és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei települések képviseltették magukat a legnagyobb arányban (hozzá kell tenni, hogy e megyékből több nyertes pályázat született, így több település kapott meghívást), Heves és Tolna megyéből nem érkeztek résztvevők. A 88 települést összesen 145-en képviselték (107 nő és 38 férfi).

A megjelentek átlagéletkora 44 év volt, a legidősebb résztvevő 71, a legfiatalabb 21 éves volt.
Nagyon sok szakma képviseltette magát a konferencián. A legtöbb helyről a település polgármestere, alpolgármestere (27 fő) vett részt, ezt követték a pedagógusok (15 fő), az önkormányzati köztisztviselők (14 fő), intézményvezetők (12 fő), védőnők (11 fő), jegyzők-körjegyzők (10 fő), civil szervezetek képviselői (10 fő), egyéb intézményi dolgozók (8 fő), majd az orvosok (7 fő). Az érdekesség kedvéért megemlítenénk, hogy 2 kistérségi menedzser, egy vállalkozó és egy restaurátor is részt vett a rendezvényen.


Megye
meghívott
megjelent
települések
Bács-Kiskun
7
7
Baranya
8
3
Békés
6
2
Borsod-Abaúj-Zemplén
13
9
Csongrád
10
5
Fejér
9
6
Győr-Moson-Sopron
7
3
Hajdú-Bihar
7
4
Heves
1
0
Jász-Nagykun-Szolnok
2
1
Komárom-Esztergom
5
3
Nógrád
8
4
Pest
8
3
Somogy
13
9
Szabolcs-Szatmár
11
5
Tolna
5
0
Vas
6
5
Veszprém
20
13
Zala
8
6
Összesen
154
88



A konferencia munkamódszere

Egy konferencia ötlete könnyen megszületik. (Ha a résztvevők jól érezték magukat a konferencián, az ötletért Szőke Kati programvezetőt dicsérjék!)

A lelkesedés kezdetben mindig nagy, amikor azonban arra kerül a sor, hogy elhatározzuk, mit is akarunk azon a konferencián csinálni, hogyan akarjuk a konferencia céljait elérni – a szervezőket gyakran elfogja a kétségbeesés! Mi újat tudunk mi még mondani azoknak a településeknek, amelyek már „megvívták a saját harcaikat” az egészségterv összeállítása, a programok megvalósítása során? Mit tudunk javasolni ahhoz, hogy ez a program folytatható legyen akkor is, amikor már nem lesz Soros finanszírozás?

Gyorsan rájöttünk: mi ehhez kevesek vagyunk, de ez talán már nem is a mi feladatunk. Az egészségterveket megvalósító településeknél senki nem lehet autentikusabb, hogy értékelje az eddig végzett munkát, és keresse a továbblépés lehetőségeit.

A konferencián részt vett települések képviselői – a programok megvalósítása szempontjából – különböző helyzetben voltak. Ott voltak a „veteránok”, akik az első körben nyertek és már meg is valósították az első programokat, valamint az „újoncok”, akik még csak most tudták meg: „Úristen, nyertünk!” A „veteránok” már ismerik a siker ízét de a nehézségeket is, az „újoncokban” még több a kétkedés, a bizonytalanság, s némi szkepszis, mint az öröm, a lelkesedés.

Az Egészségterv Konferencia éppen ezért a kiscsoportos módszerre épült. Plenáris ülést csak annyit tartottunk, amennyi ahhoz kellett, hogy a nyolc csoportban dolgozó résztvevők egymást informálják a csoportokban történtekről.

A kiscsoportos módszer arra a felismerésre épít, hogy legkönnyebben az aktív részvételre építő helyzetekben tanulunk. Az oktatóközpontú, előadásos tanítási módszer, amely a legelterjedtebb, gyakran akadályozza a tanulási folyamatot, passzivitást válthat ki a résztvevőkből, leértékelheti korábban megszerzett tudásukat. A túl sok előadás „az egyik fülünkön be, a másikon ki” hatással járhat. Ezen a konferencián viszont a résztvevők a kiscsoportokban dolgozva képességeikre és tapasztalataikra építve életszerű helyzeteket oldottak meg, azaz a saját és a mások tapasztalataiból cselekvően tanultak. A települések képviselői együtt dolgoztak, mely kizárta a versengést és annak lehetőségét, hogy a felvetődő problémákra csak egyetlen „helyes” választ találjanak. E módszer legfontosabb előnyét abban látjuk, hogy az emberek tanulhatnak egymástól!

A csoportok facilitátorainak (mi úgy „becéztük” őket: „kovászainak”) a programmal eddig semmilyen kapcsolatban nem lévő Közösségfejlesztők Egyesületének tagjait kértük fel. Ők biztosították a „szabad légkört”, hiszen senkinek sem kellett arra gondolnia, hogy esetleg valami „helytelent mond”, amikor ott van a Soros vagy a Fact Alapítvány képviselője. A konferencia célja ugyanis nem a támogatók dicsérete, hanem a program alkotó továbbvitele volt. Azt, hogy a programot, annak fontosságát, hasznosságát a konferencia résztvevői mégis visszaigazolták, természetesen örömmel töltött el bennünket is. Ahogy Önöknek, úgy nekünk is szükségünk van sikerekre.

Miként fogadták a résztvevők ezt a számukra szokatlan módszert?
Egy biztos: nem erre készültek. A közösségfejlesztők véleménye szerint voltak, akik nehezen oldódtak („óvatosság a megszólalásokban”), mások viszont szinte azonnal megtalálták helyüket ebben az új szituációban is. Előbb-utóbb azonban mindenütt barátságos, együttműködő, egymásra figyelő légkör alakult ki. („Lázba tudták hozni egymást, s örültek egymás sikerének, keresték a többiek beszámolójában a saját helyzetük továbbfejlesztésének lehetőségét.” „Ki voltak éhezve, igen nagy szükségük volt a találkozásra, egymásra, s arra is, hogy jól kibeszélhessék magukat.” „Minden helyzet, - amikor már természetessé vált az egymás közötti beszélgetés – kevés volt a számukra.” „A „tanácsadás” volt a jellegzetes a csoporton belül. Mindenki egyfolytában írta, jegyzetelte a jó ötleteket.” „Nagyfokú igény van bennünk, hogy a másiktól megtudjanak dolgokat.”)

Soros egészségterv hírlevél