Soros Alapítvány Évkönyv 1988
Nyomtatóbarát változat

<<Tartalom
ELŐSZÓ


Öt évvel ezelőtt indítottam útjára magyar alapítványomat. Megérett az idő a számvetésre és a jövendő célok megfogal-mazására. Nem azért, mert ez az ötödik évforduló, hanem azért, mert Magyarország rengeteget változott az elmúlt öt évben. Az alapítvány eredeti célja az volt, hogy hozzájáruljon Magyarország nyílt társadalommá válásához. A folyamat gyorsabb lett, mint remélni mertem, s az alapítvány jelentékeny segítséget nyújtott hozzá.
Sikerünk olyan magyar polgárok részvételének tulajdonítható, akik azonosultak eszményeimmel és akikben feltétel nélkül megbízhattam. Az ő kezükbe helyeztem az alapítványt. Azzal, hogy nyitottak voltunk a közönségtől érkező pályázatokra, olyan módszert alakítottunk ki, amely a lehető legnagyobb teret biztosította az egyéni kezdeményezéseknek. A pályázatok felfedték a társadalom szükségleteit és vágyait. Sokféle kezdeményezést, tervet támogattunk a tudomány, a kultúra, az oktatás és a társadalmi tevékenység minden területén, amely a minőséget és az innovációt hangsúlyozta, így aztán az alapítvány puszta létével a pluralizmus eszközévé vált. Talán szórtuk a pénzünket, de ezt úgy tekintettük, mintha magot szórnánk, abban a reményben, hogy termés lesz belőle.
Reményeink beigazolódtak. Szerencsénkre nem voltunk körülvéve olyanfajta madarakkal, amelyek kicsipegetik a földből a vetőmagot. Egészében tisztességes emberekkel volt dolgunk, akik nem éltek vissza az általunk kihalt lehetőségekkel. Legtöbbjük — akár az alkalmazottakat, akár a pályázókat, akár az ingyen közreműködő tanácsadókat nézzük —elfogadták céljainkat és védték az alapítványt. Mindannyian hozzájárultak sikerünkhöz.
Az alapítvány legfontosabb célja az volt, hogy megtörje a dogma egyeduralmát. Ez megtörtént. Mindig tudtam, hogy a dogma szétesik, ha alternatívákkal szembesül, mégis meglepődtem, amikor ezt saját szememmel láttam. Még egy feladat vár ránk a jelen körülmények között: induló tőkét kívánunk biztosítani az újonnan alapított társadalmi szervezeteknek. Ezt a feladatot a következő egy-két évben kell elvégeznünk. Mi lesz az alapítvány szerepe a továbbiakban? Ezt kell eldöntenünk.
A dogma uralma megtört, de a kritikus gondolkodás túlsúlya még korántsem biztosított. Magyarország megtette az első lépéseket, hogy nyitott társadalommá váljék, de még hosszú út áll előtte. Számottevő az a veszély, hogy a kommunizmusnak nevezett zárt rendszert nem egy nyílt rendszer, hanem több, a nacionalizmus eszméjén alapuló zárt rendszer váltja fel. Ez nemcsak Magyarországra vonatkozik, hanem az egész térségre. A nacionalista érzület fontos szerepet játszhat egy nyitott társadalomban, de ha ez uralkodó erővé, sovinizmussá válik, a társadalmat nem lehet nyitottnak nevezni.
Számomra nem kétséges, hogy a két irány—a nyitott társadalom vagy a zárt, soviniszta társadalom — közül melyik a kívánatos. Ennek megfelelően módosítani szeretném az alapítvány működését. A továbbiakban nem szükséges pusztán azért költenünk a pénzt, hogy előmozdítsuk különböző alternatívák létrejöttét. Célirányosabbá kell vámunk. Ebben az összefüggésben három átfogó célt tűztem ki: az első a meglévő kulturális és oktatási intézmények reformja, a második az erőteljesebb intellektuális kontaktus a szomszédos kultúrákkal és az etnocentrikus gondolkodás ellensúlyozása, a harmadik pedig a gazdasági reform erőteljesebb támogatása.
Ami az elsőt illeti: eddig azokra az egyéni kezdeményezésekre helyeztük a hangsúlyt, amelyek nem kaptak kellő támogatást a meglévő intézmények keretében. Ezt a gyakorlatot a továbbiakban is folytatjuk, de azt is fel kell ismernünk, hogy a kulturális és oktatási intézmények maguk is nyitottabbá váltak és nagyobb készséget mutatnak az innovációra. Az alapítvány támogatni kívánja ezt a folyamatot. A precedenst már megteremtettük. Együttműködünk a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemmel az egyetem belső átszervezésében. Külföldi szakértőket bocsátottunk rendelkezésükre tanácsadóként, s öt éven át finanszírozni fogjuk közel 60 olyan egyetemi oktatő külföldi tanulmányútját, akik kötelezték megukát, hogy tanítani fogják a külföldön tanulmányozott tárgyakat. Ez jelentős hozzájárulást jelent a menedzsment-tárgyak oktatásához. A humán tárgyak tanításában is szeretnénk hasonló folyamatot bátorítani a magyar egyetemeken. Ez persze csak akkor lesz lehetséges, ha az illetékes szakemberekben és vezetőkben megvan a kellő akarat, Mozgósítani és támogatni tudjuk a létező újító erőket, de kreatív energiát kívülről nem tudunk beinjekciózni. Ellentmondana a nyílt társadalom elvének, ha akaratuk ellenére próbálnánk megváltani az embereket.
A második cél, amelyet említettem, a szomszédos országokkal való kulturális kontaktus támogatása. Kulturális alapítványokat hoztam létre a Szovjetunióban, Kínában és Lengyelországban. Boldog lennék, ha ugyanezt tehetném Csehszlovákiában és Romániában is, amikor a feltételek megengedik, s nem kívánnám ezeket az alapítványokat a magyar kisebbség támogatására korlátozni. Pillanatnyilag csak annyit tehetünk, hogy együttműködünk a Bethlen Gábor alapítvánnyal. Nemrégiben ajánlatot tettem Jugoszláviának egy külföldi tanulmányutakat támogató alapítvány létesítésére, amennyiben a kiválasztási folyamat nem a nemzetiségi hovatartozáson, hanem a rátermettségen alapul. Örülnék, ha a különböző Soros alapítványok szorosabban együttműködnének. Az első lépést megtettük ebben az irányban. Idén áprilisban szponzoráltunk egy Dubrovnikban, a Nemzetközi Egyetemi Központban rendezett Kelet-Európa szemináriumsorozatot, és jövőre kibővítjük ezt a programot.
Harmadik célunk, hogy előmozdítsuk a piacgazdasághoz szükséges vállalkozói készségek kialakulását. Már eddig is
támogattuk különböző formákban a menedzserképzést, s szándékunkban áll ezt a támogatást fokozni. Tekintettel a megváltozott körülményekre, arra is kész vagyok, hogy befektessek Magyarországon. A mai helyzetben a pénzkeresés is szolgálhatja céljainkat, nem csak a pénzköltés. Hangsúlyozni kívánom, hogy üzleti döntéseimet valóban üzleti és nem altruista megfontolásokra fogom alapozni. Csak a nyereséget fogom az alapítvány rendelkezésére bocsátani, örülnék, ha az alapítvány önfenntartóvá válna.
Működési módunkon nem akarok többet változtatni, mint amennyit okvetlenül kell. Alternatívákra mindig szükség lesz, ezért változatlanul fenntartjuk az intézményeken kívüli tevékenységünket. A kulturális intézmények felújítása újabb tevékenységi szféra, nem pedig jelenlegi programjaink felcserélése valami mással. Ez azt jelenti, hogy az alapítványnak további pénzösszegekre van szüksége. Ez a megfontolás késztetett arra, hogy megállapodást kössek a Művelődési Minisztériummal, melynek értelmében a minisztérium további dollártámogatásaimnak megfelelő forintösszeget bocsát az alapítvány rendelkezésére. 1989-re legalább plusz egymillió dollárt ígértem, ennek megfelelő forintösszeg lesz a minisztérium hozzájárulása.
Ezek a változtatások nem kockázatmentesek. Mostanáig többek között azért is számíthattunk az emberek támogatására és rokonszenvére, mert az alapítványban a fennálló intézmények alternatíváját látták. Meg tudjuk-e tartani ezt a pozíciót? Sikerül-e a fennálló intézményeket megreformálni? Vagy mi is ezek egyikévé válunk? Tudatában vagyok a kockázatnak, de úgy ítélem meg, hogy érdemes vállalni.
Fennállásunk első fél évtizedében olyan szellemi és erkölcsi követelményeket sikerült állítanunk, amelyekhez nem lesz könnyű méltónak maradni. Hogy fenn tudjuk-e tartani az alapítvány jelenlegi szellemét, az részben az alapítvánnyal közvetlen kapcsolatban álló emberektől, részben a magyar társadalom támogatásától függ.
Soros György
Következő fejezet >>
Tartalom>>